– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi a helyzet? Itt né, nézem a tévét. Böszészku immá Méléskánuval is esszerúkta a pórt, értöttedé, ő se teccik neki, se Nóriká Nikoláj. Odakerűllünk, Jóska, hogy minynyá a kórmánba is csak olyan ember kerűlhet, kérlekszépenn, aki neki teccik.
Ő is olyan, mind Dzsidzsi, hogy az esszeállittásba is belészóll a Sztyáuánáll. Immá jól bévásáróltak, me vett vagy öt négert Déllamerikábóll, hallám micsinának tavasszal. Nem tuggyák lenyelni ezek odale Bukorezstbe, hogy a CséFéRé bévásárólt, s elhúzott mellettük. Most ők is a pénszt elévették, kérlekszépenn, s kapaszkodnak. Hálló? Eccer a kézilabdába jól esszeromlottak a magyarok, Izland leseperte őköt, értötedé, még a véginn az olimpijára se jutnak ki. Csak idegeskedünk mijánnuk. Kerekes is, a fösső szomszéd ki van ábrándúlval a magyar kézilabdából, me asztot má mekszokta, hogy a fotbalba ahajt húsz esztendejinél több, hogy semmi nem jő essze, de mosmá a kézilabdába is annyit érünk, mind Bécsbe a niksz. Mi? Esmenn vesződik Sanyi bával, a blokkfelelőssel, hijába mondok neki, értöttedé, hogy ne mind piszkájja hitván öreget, haggyon békit, hogy amennyi hátravan az öregnek, há éjje le nyúgottan. Mi? Idehalgass, Jóska..! Hijába vesződik az ember ilyesminn, me a véginn Kerekesnek fut fől jobban a cukra, értöttedé, s eggy szép naponn ahajt ő üti fődhöz magát, nem az öreg. S osztán vihetem a koszorút az öreggel kifelé a temetőbe... Úgyhogy ne beszéjjünk erről, Jóska, értöttedé, me nem érdemes. Ennek a mocsok télnek is má nem lessz vége, kérlekszépenn, elegem van belőlle. Az ember csak űll othonnyába, értöttedé, me kimozdúlni nincs kedve, me vagy hideg van, vagy jég s ezen a sok jeges járdánn még esszetöri magát. Na. Úgyhogy le a bodegába s föl a blokkba. Mútkórjába is lementem az aprózárba, értöttedé, hogy vegyek eggy kicsi hagymát, de há olyan hitván vót s olyan csípős, hogy montam a feleségemnek, Manyinak, hogy én tavasztóll fogok neki veteménezni, velem ezek mindent nem etetnek meg. Na. Idehallgass, Jóska: az időmbőll jól kitelik, eggy-két ár fődet az ember csak kap valahól a kőrnyékenn, ahova délután kifut kocsivall, s minnyá más a helyzet, kérlekszépenn. Úgy néz ki eggy-eggy zőccség a bótba vagy az aprózárba, minha disznyóknak árúlnák, nem embernek. Mekkenik, kifényesittik s te hazaviszed, s két nap múlval a hüttőbe is megráncosodik, annyit ér, mind a lepkefing. Nem friss, Jóska, akárhogyis tesszük-vesszük. Csak ha az ember belégondól, há ezzel is csak mekkeseritti az életit, értöttedé, pedig elég elé van ezenkívül is. Mi? Hálló? Ki kéne fizessem az adót is a Néptanácsnáll, me hanem nagy lessz a kamattya. Az euró is úgy menyen főfelé, értöttedé, a sok nagyokos mijánn, hogy csak győzzed utólérni. Úgyhogy én aszondom, értöttedé, hogy inkább kicsitt együnk, de legalább jót, kérlekszépenn. S legalább jövünk-menyünk, me osztán időnk elég lessz fekünni odale. Na. Teszem le, s ejiszenn lemenyek eggyet a bodegába. Bokór a fődszintrőll ígért valami kézbőll vett, használt móbíltelefont, hallám nezzem meg, mennyit ér meg neki, ércsek szót vélle. Meg van szorúlval, mind a recsenyédi kutya s ilyenkó mindenit elaggya...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi a helyzet? Itt né, nézem a tévét. Böszészku immá Méléskánuval is esszerúkta a pórt, értöttedé, ő se teccik neki, se Nóriká Nikoláj. Odakerűllünk, Jóska, hogy minynyá a kórmánba is csak olyan ember kerűlhet, kérlekszépenn, aki neki teccik.
Ő is olyan, mind Dzsidzsi, hogy az esszeállittásba is belészóll a Sztyáuánáll. Immá jól bévásáróltak, me vett vagy öt négert Déllamerikábóll, hallám micsinának tavasszal. Nem tuggyák lenyelni ezek odale Bukorezstbe, hogy a CséFéRé bévásárólt, s elhúzott mellettük. Most ők is a pénszt elévették, kérlekszépenn, s kapaszkodnak. Hálló? Eccer a kézilabdába jól esszeromlottak a magyarok, Izland leseperte őköt, értötedé, még a véginn az olimpijára se jutnak ki. Csak idegeskedünk mijánnuk. Kerekes is, a fösső szomszéd ki van ábrándúlval a magyar kézilabdából, me asztot má mekszokta, hogy a fotbalba ahajt húsz esztendejinél több, hogy semmi nem jő essze, de mosmá a kézilabdába is annyit érünk, mind Bécsbe a niksz. Mi? Esmenn vesződik Sanyi bával, a blokkfelelőssel, hijába mondok neki, értöttedé, hogy ne mind piszkájja hitván öreget, haggyon békit, hogy amennyi hátravan az öregnek, há éjje le nyúgottan. Mi? Idehalgass, Jóska..! Hijába vesződik az ember ilyesminn, me a véginn Kerekesnek fut fől jobban a cukra, értöttedé, s eggy szép naponn ahajt ő üti fődhöz magát, nem az öreg. S osztán vihetem a koszorút az öreggel kifelé a temetőbe... Úgyhogy ne beszéjjünk erről, Jóska, értöttedé, me nem érdemes. Ennek a mocsok télnek is má nem lessz vége, kérlekszépenn, elegem van belőlle. Az ember csak űll othonnyába, értöttedé, me kimozdúlni nincs kedve, me vagy hideg van, vagy jég s ezen a sok jeges járdánn még esszetöri magát. Na. Úgyhogy le a bodegába s föl a blokkba. Mútkórjába is lementem az aprózárba, értöttedé, hogy vegyek eggy kicsi hagymát, de há olyan hitván vót s olyan csípős, hogy montam a feleségemnek, Manyinak, hogy én tavasztóll fogok neki veteménezni, velem ezek mindent nem etetnek meg. Na. Idehallgass, Jóska: az időmbőll jól kitelik, eggy-két ár fődet az ember csak kap valahól a kőrnyékenn, ahova délután kifut kocsivall, s minnyá más a helyzet, kérlekszépenn. Úgy néz ki eggy-eggy zőccség a bótba vagy az aprózárba, minha disznyóknak árúlnák, nem embernek. Mekkenik, kifényesittik s te hazaviszed, s két nap múlval a hüttőbe is megráncosodik, annyit ér, mind a lepkefing. Nem friss, Jóska, akárhogyis tesszük-vesszük. Csak ha az ember belégondól, há ezzel is csak mekkeseritti az életit, értöttedé, pedig elég elé van ezenkívül is. Mi? Hálló? Ki kéne fizessem az adót is a Néptanácsnáll, me hanem nagy lessz a kamattya. Az euró is úgy menyen főfelé, értöttedé, a sok nagyokos mijánn, hogy csak győzzed utólérni. Úgyhogy én aszondom, értöttedé, hogy inkább kicsitt együnk, de legalább jót, kérlekszépenn. S legalább jövünk-menyünk, me osztán időnk elég lessz fekünni odale. Na. Teszem le, s ejiszenn lemenyek eggyet a bodegába. Bokór a fődszintrőll ígért valami kézbőll vett, használt móbíltelefont, hallám nezzem meg, mennyit ér meg neki, ércsek szót vélle. Meg van szorúlval, mind a recsenyédi kutya s ilyenkó mindenit elaggya...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Mi a helyzet? Nesztem itt a teniszt, az Ausztrália Ópent. Kínlódgatnak, teszik-veszik. Kezdődik a kézilabda s osztán az Afrikakupa, asztot lehet nezni, értöttedé, me jó meccsek vannak. S máskülömbe? Hideg van, Jóska, s nem szeretem. Nem szeretem, me a járda jeges, értöttedé, fől van fagyval, s minnyá-minnyá megsikúl. Sanyi bá, a blokkfelelős verte oda magát a jégenn valamelyik naponn, akkorát esett, mind eggy nagykabát. Hijába mond az ember neki, hogy a síránkozás helyett jó vóna, ha főtőrné, értijé, me az idejibőll jól kitelne. Csak a zsimbelés s a puffogás neki is könnyebb, minha megfogná a lapát nyelit, kérlekszépenn, s megcsinálná. Mindennel így vagyunk, Jóska. Valamelyiknap is nezem a Didzsitálonn a bételefonállós adást, értöttedé, s mindenkibőll folyik a panasz. Hogy így a fórgalom, s úgy a fórgalom. S osztán az eggyik pasas jól megmonta ott a magájét, értöttedé, s igaza vót abba, hogy az eggy dolog, hogy a fórgalmat esszebolondittották, de attól még rendesen vezetni lehetne, kérlekszépenn. Hogy ahajt figyejjünk oda eggyik a másikra, Jóska, me itt az a baj, hogy mindenki asztot gondójja ebbe a nagy demokrácijóba, hogy neki mindent szabad s mindent lehet. Bódog-bódogtalan. Éppeg eggy szikrát kellene egymásra figyejjünk, kérlekszépenn, de há mindenki állandó jelleggel akkora sijeccségbe van, uram, minha valamelyik internácijonál vonatot késné le. S a póllitikába is így van, me ott is mindenki csak a maga bajával tőrődik, értöttedé, s akik megvállasztották, azok má nem érdeklik. Én eleget mondom esztet, Jóska, útonn-útféllen, de há más annyiba se veszi, mind a macska a vasárnapot. Kerekes is, a fösső szomszéd is olyan, értöttedé, hogy mindent elvár mindenkitőll, de ő semmit se ad. Há jómútkór mekkérem, hogy jőjjön le segíni eggy kicsitt a pincébe, me átal kell rendezzem a bidonokot, értöttedé, csinájjak eggy kicsi rendet s aszongya, fáratt, ő nem jő le. Bezzeg, ha émmontam vóna neki esztet, értöttedé, eggy kerek esztendejig hallanám, hogy én neki nem segittettem. Ilyenek vagyunk, Jóska. Sajnos. De ha asztot montam vóna, hogy eggyet mennyünk le a bodegába s ahajt eggy pohár pállinkát kapjunk bé, fogadni mernék, hogy futval jött vóna... Úgyhogy rólla is ennyit, Jóska. Az ember inkább jobban csinájja, ha csendbe marad, s béfogja a szájját, me csak a levit issza meg. Émmá nem tudom, hogy hova alakúll ez a világ, de hogy nem jófelé menyen az eccer héccencség. Hálló? Tennap is asztot találtam mondani odale a bodegába valami ismeretlen pasasnak, hogy ejiszenn fogja bé, s ne órdiccson a púlt mellett, me mások is vannak, kérlekszépenn, má szinte nekemszökött. Hogy neki ne parancsógassak. Mondom én nem parancsólgatok, hanem minnyá úgy megeresztlek, hogy az ajtót kifelé nem kapod meg. Még jó, hogy Kerekes nem vót ott, me akkor őtöt kellett vóna lefogjam, hogy belé ne mennyen. Osztán meghúszta magát, mind a nyúl a ketrecbe, me a hangomot én is úgy fől tudom emelni, ha főlpiszkálnak, értöttedé, hogy... Na, teszem le, Jóska, me csak menyen a telefon. Ejiszenn mosmá ideje vóna vegyek eggy móbiltelefont, me több hasznát venném. Csak há olyan drága ma minden, hogy az ember ezerszer mekkell gondójja, hogy mire kőccsön...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Mi a helyzet? Nesztem itt a teniszt, az Ausztrália Ópent. Kínlódgatnak, teszik-veszik. Kezdődik a kézilabda s osztán az Afrikakupa, asztot lehet nezni, értöttedé, me jó meccsek vannak. S máskülömbe? Hideg van, Jóska, s nem szeretem. Nem szeretem, me a járda jeges, értöttedé, fől van fagyval, s minnyá-minnyá megsikúl. Sanyi bá, a blokkfelelős verte oda magát a jégenn valamelyik naponn, akkorát esett, mind eggy nagykabát. Hijába mond az ember neki, hogy a síránkozás helyett jó vóna, ha főtőrné, értijé, me az idejibőll jól kitelne. Csak a zsimbelés s a puffogás neki is könnyebb, minha megfogná a lapát nyelit, kérlekszépenn, s megcsinálná. Mindennel így vagyunk, Jóska. Valamelyiknap is nezem a Didzsitálonn a bételefonállós adást, értöttedé, s mindenkibőll folyik a panasz. Hogy így a fórgalom, s úgy a fórgalom. S osztán az eggyik pasas jól megmonta ott a magájét, értöttedé, s igaza vót abba, hogy az eggy dolog, hogy a fórgalmat esszebolondittották, de attól még rendesen vezetni lehetne, kérlekszépenn. Hogy ahajt figyejjünk oda eggyik a másikra, Jóska, me itt az a baj, hogy mindenki asztot gondójja ebbe a nagy demokrácijóba, hogy neki mindent szabad s mindent lehet. Bódog-bódogtalan. Éppeg eggy szikrát kellene egymásra figyejjünk, kérlekszépenn, de há mindenki állandó jelleggel akkora sijeccségbe van, uram, minha valamelyik internácijonál vonatot késné le. S a póllitikába is így van, me ott is mindenki csak a maga bajával tőrődik, értöttedé, s akik megvállasztották, azok má nem érdeklik. Én eleget mondom esztet, Jóska, útonn-útféllen, de há más annyiba se veszi, mind a macska a vasárnapot. Kerekes is, a fösső szomszéd is olyan, értöttedé, hogy mindent elvár mindenkitőll, de ő semmit se ad. Há jómútkór mekkérem, hogy jőjjön le segíni eggy kicsitt a pincébe, me átal kell rendezzem a bidonokot, értöttedé, csinájjak eggy kicsi rendet s aszongya, fáratt, ő nem jő le. Bezzeg, ha émmontam vóna neki esztet, értöttedé, eggy kerek esztendejig hallanám, hogy én neki nem segittettem. Ilyenek vagyunk, Jóska. Sajnos. De ha asztot montam vóna, hogy eggyet mennyünk le a bodegába s ahajt eggy pohár pállinkát kapjunk bé, fogadni mernék, hogy futval jött vóna... Úgyhogy rólla is ennyit, Jóska. Az ember inkább jobban csinájja, ha csendbe marad, s béfogja a szájját, me csak a levit issza meg. Émmá nem tudom, hogy hova alakúll ez a világ, de hogy nem jófelé menyen az eccer héccencség. Hálló? Tennap is asztot találtam mondani odale a bodegába valami ismeretlen pasasnak, hogy ejiszenn fogja bé, s ne órdiccson a púlt mellett, me mások is vannak, kérlekszépenn, má szinte nekemszökött. Hogy neki ne parancsógassak. Mondom én nem parancsólgatok, hanem minnyá úgy megeresztlek, hogy az ajtót kifelé nem kapod meg. Még jó, hogy Kerekes nem vót ott, me akkor őtöt kellett vóna lefogjam, hogy belé ne mennyen. Osztán meghúszta magát, mind a nyúl a ketrecbe, me a hangomot én is úgy fől tudom emelni, ha főlpiszkálnak, értöttedé, hogy... Na, teszem le, Jóska, me csak menyen a telefon. Ejiszenn mosmá ideje vóna vegyek eggy móbiltelefont, me több hasznát venném. Csak há olyan drága ma minden, hogy az ember ezerszer mekkell gondójja, hogy mire kőccsön...
– Hálló? Szerussz, Jóska, mijóccsinátok? Na. Éppeg valami kézilabdameccsen menyen a polémija, kérlekszépenn, me odale Brassóba a Rúlmentúl s az Ótkhim úgy esszecigánkottak, értöttedé, hogy én ilyen nem láttam, hogy fehérnépféllék hogy tudnak így esszemenni. Nagy dolog, uram... Ugye, most fotbal nem nagyon van a tévébe, s osztán megnesztem a kézilabdát. Mi? Nesztem éppeg valamelyiknap, hogy Hájszámnak lehallgatta vót a SzéRéI a telefonnyát, kérlekszépenn, me valamelyik űgyész főhívta. Úgyé a tavaly közönkézűll úgy eltűnt, mind a szamár a ködbe, mikó kiengették a bőrtönbőll, s azóta asse tuggyák merre jár. S elmonta, kérlekszépenn, hogy fölűt a repüllőre s elment vélle Szírijába vagy Jórdánijába vagy hova. Úgyhogy ő is megúszta. Sokan megúszták még ebbe az órszágba, Jóska, erőssen sokann... Na, de ez nem a mi dógunk. A mijénk avvóna, hogy ahogy ebbőll a mocsok téllbőll kimászunk, értöttedé, akkó valamit kéne mozdiccsunk valamerre, me hanem nem éllünk meg. Aszongyák, a gászt esmenn főviszik, duplájja lesz, úgyhogy fizethessük asztot is ebbőll a kicsi pénzbőll. Kerekes, a fösső szomszéd aszongya valamelyiknap este odale a bodegába, hogy ejiszenn idéntől fogval elvből nem menyen szavazni többet, nem menyen arrafelé. De há úgy vagyunk ezekkel az elvekkel is, Jóska, mind a finggal: tarcsuk, ameddig lehet, értöttedé, s osztán... Éppeg megmontam neki, hogy előre annyit ne mind jártassa a szájját, me amikó odakerűllünk s fizetnek eggy-két ingyésőrt eggy kicsi miccsel, másnap mindenki fut szavazni. Tizenhét esztendeje így működik, Jóska, s ezután is így fog, nekem ne mongya senki, hogy itt a bétokosodott szokásokot megvátosztassa valaki. Ez olyan, értöttedé, hogy Sanyi bát, a blokkfellelőst se vátosztatod meg vénségire. Kerekes is ahajt nagy dérrel-dúrral s nagy részegenn kibékűlt vélle szílveszterkór, értöttedé, de há valamelyiknap menyek le a pincébe pityókájétt, s má ott eszik egymást, me Kerekes vélletlenűll főborittotta az öregnek a kábosztásbidonnyát, kérlekszépenn, s a sok finom cikakáboszta kárba ment, mosták ott a vénasszonnal a csapnáll kifehéredvell. Pedig hitván Kerekes csak segíni akart az öregnek, me Sanyi bá má nem tutta megmozdittani s arrébb kellett vóna tenni a bidont s ahajt kiborittotta. Na. Hálló? Elég ahhezza, hogy az öreg ideges lett, rezgett, mind eggy nyárfalevél s osztán megmonta Kerekesnek, hogy mennyen el onétróll, me ennyit nem lehet réjabízni. Én amikó leértem a pincébe, má ott tartottak, hogy Kerekes má emelte a hangját, s éppeg asztot monta az öregnek, hogy maga csak fogja bé a szájját, Sanyi bácsi, értijé, me maga bésúgó vót a régi rencerbe s ne mind dirigájjon... Osztán én nem állottam belé a vitába, csak a kábosztát szettük fől a fődrőll a feleségivel. Akkorákot nyögött az öregasszon, hogy aszittem minnyá ott abba a helybe összeesik, mind eggy tótorgona. Na. Úgyhogy még jó, hogy Kerekes főment a blokkba nagy duzzogval, mind eggy fogfájós medve s nem fólytatták. Na, úgyhogy eddig tartott az újjévi békesség, esmenn kezdődik minden előrőll. Hálló? Azomba itt a bőjt, Jóska, fokhatunk esmenn neki... Éppeg egésség legyen. Eggyet hallám lejösszé a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska, bódog újjesztendőt! S há hogy telt a szílveszter? Jóll? Na, mi itthonnyába vótunk Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal, me mindig úgy csinájjuk, kérlekszépenn, hogy eggyik esztendőbe itt s a másikba fönn nálluk. Nem menyünk vendéglőbe, Jóska, hogy mennénk, értöttedé, nem kőtünk arra is, inkább itthonnyába űllünk s beszégetünk eggyet, nézzük a tévét. Tavaly nálluk vótunk, s idén mi vótunk a sorosok. Vettünk ételt s italt s jól elvótunk. Tizenkettőkór osztán lementünk a blokk elejibe eggy kupa bórral s Sanyi bával, a blokkfelelőssel Kerekes esszecsókolózott s nagy vót a békesség, értöttedé, ilyenkó mindig megfogaggyuk, hogy nem veszekedünk az esztendőbe, de eggy-két napon, hétenn bejűll úgyis esmenn kiborúll a bili, ha Kerekes meg találl részegedni s esszefut az öreggel. Hálló? Na, s osztán amikó vót a magyar szílveszter, akkó esmenn fővettünk eggy-eggy pohár pállinkát s a magyar pezsgőt is megbontottuk. Mi? Itt vette Kerekes valamelyik bótba. Mosmá nem olyan világot éllünk, Jóska, mind ezelőtt, mindent lehet kapni, értöttedé, csak pénzed legyen. Csak éppeg pénz nincs. Kerekesék is mosmá asszem beléinkadrállódnak a füttéspótlékba idéntőll. Mi? Há úgy, Jóska, hogy ebbe a nagy hidegekbe az anyóssa faluróll békötözött hezzájuk, me nem tuttak odaki fát venni neki, me az is annyiba kerűll, hogy má nem érik fől. S há így az öregasszonnak valami eggymillijó kéccázezer lejes kolektívnyugdjjja van s ahajt flotántot csinátatnak neki, kérlekszépenn, s akkó ha ötükkel osztod a fizetésüköt, há nem jő ki a haccáztizenöt lej per perszoánő, s így akkó eggy kicsi pénszt még kapnak. Legalább ennyit, te Jóska, me többet érdemelnénk. Így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Me ahajt eggy éve bémentünk az Unijóba, de eddigelé még sok láccattya nem vót, mindenki csak állt s várt s ásittozott, mind a varjú a dögkútonn. Csak amikó vállasztani kellett őköt, akkó szóltak le a népnek, hogy né, gyertek szavazni, me bé kéne juttassuk ezeket Európába. De nekünk bezzeg nem juttattak semmit, kérlekszépenn, mi csak sűjjünk a saját zsírunkba belé. Most osztán mindennek főviszik az árát esmenn, réjafogják a bezzinre s Pakisztánra s Amerikára, értöttedé, s osztán éjj meg, ha tucc. Me mindig így csinájják. Böszészku is ott csak póllitizáll, s úgy csinájja, hogy akik vélle vannak, azoknak jó legyen s osztán annyi. Most osztán egéssz évben egyéb nem lessz, a kampán, me vállasztunk esmenn. Má vállaszt, aki vállaszt, Jóska, me én eccer bísztosonn nem. Nekem ebbe az órszágba eggyelőre olyan embert nem mútacc, értettödé, akire én szívesen réjaütöm a pecsétet. Tőllem jöhet s mehet mindenki, értöttedé, aki elég elé van, me itt olyan világ, ami minket talállna, sose lesz. Úgyhogy őrvengyünk, ha egésségbe megérjük a következő újjesztendőt. Na. Hallám eggyet mennyek le a bodegába, me az újj évbe még nem vótam bé...
– Hálló? Te vagyé? Szerussz, Jóska. Na. Há minnyá itt az esztendő vége, értöttedé, s itt éppeg gondókozok, hogy há ebbe se juttunk eggyrőll a kettőre. Kutyavilág vót, Jóska, s szűk esztendő... Csepp örömöm nem vót ebbe az évbe, értöttedé, egyéb nem vót, fuss ide, fuss oda, dógozz napestig, s utánna halgassad Kerekesnek a hülyeségit a bodegába. Azzal se tudok mosmá mit kezdeni, kérlekszépenn, mútkór a szégyennel esmenn megöletett. Jöttünk haza a munkából, értöttedé, s bémentünk eggy nonsztobba, hogy vegyen bórt az ünnepre, de há úgy viselkedett szegény elárusíttó leánkával, hogy a véginn én kellett elnézést kérjek tőlle. Hogy emmilyen bór, s ammilyen bór, s hogy honnétróll hozzák, kérlekszépenn, s hogy ő hitván bórt nem iszik s neki nem aggyák el, há jácotta ott az indijánt tollú nélkűll. Osztán nagy nehezen valamit kiválasztott s akkó fólytatta a kasszánál a církuszkodást. Osztán három üveg bórt megvett valahogy, de há aszittem, kérlekszépenn, hogy soha ki nem jutunk a bótbóll. S odakinn kezdett szekállni, hogy én ne mind szójjak belé a dógába, értöttedé, me ő tuggya, hogy micsinál. Na. Elég ahhezza, hogy osztán egy üveg bórt vitt haza. Mi? Hálló? Dehogy ittuk. Akkorát esett a blokk előtt a jégen, mind egy nagykabát, értöttedé, s ahajt mind a három üveg esszetörött. Ahhá. Még az útra is lefólyt. Osztán elkeszte látatlamba szidni Sanyi bát, a blokkfelelőst, mind a szódás a rossz lovát, hogy mindenki minket nezett az uccán. Hogy métt nem takarította le a járdát, métt nem tőrte föl a jeget, s amikó eggy pasas odaszóllott, hogy asztot ő is megcsinálhatta vóna uraságától, há szinte nekiszökött, alig tuttam lefogni. Na. Osztán térűlt s fordúlt, me vissza kellett mennyen a bótba, hogy vegyen bórt. S megütte a kezit is, szerencsére nem törött el, me hanem a sűrgősségin esmenn végig kellett vóna csinájjam vélle a mútkori ciganijádát, amikó káronkodott a gipszelőbe a felcsernőnek. Na. Ejiszenn ne osszam én a Kerekes baját, Jóska, me bajból van elég nekünk is. Hálló? Merre szílvesztereztek? Mi Kerekesékkel. Úgyhogy ebbe az évbe se szabadúllok tőlle. De há reméllem, hogy ejiszenn egy kicsitt jobb esztendő lesz, értöttedé. Jőnek a vállasztások, lesz Európa-bajnokság fotbalba s lesz Olimpija, úgyhogy lesz amit nezzünk, s amit hallgassunk. Na, én teszem is le, Jóska, s bódog újjévet az egéssz családnak!
– Hálló? Te vagyé, na? Szerussz, Jóska. Na, immá jőnek az ünnepek, Kerekes ahajt készítheti a nagy belit, me esmenn annyit fog enni s innni, értöttedé, amíg az újjával bééri. Me nem tud parancsóni magának, soha nem is tudott. S osztán fut a sűrgősségire, hogy úgy meg van puffadval, mind eggy kőlykedző pók. Na. S osztán jártassa a pofájját ott is, értöttedé, me soha el nem felejtem, mikó a karját annakidejinn eltőrte vót részegenn, há mit végbevitt a gipszelőbe. Na. Immá karácsonnyába ithonnyába kerűl mindenki, értöttedé, jőnek haza Magyarbóll s innétrőll-onnétróll, s esmenn nem kapsz hellyet mijánnuk odale a bodegába. Jőnek haza s vagy bőcsködnek vagy panaszkodnak, hogy odaki milyen világ van. Úgy csinának, minha nem tudnák, hogy itthon a tévébe mi is tuggyuk nezni, hogy Gyúrcsán s Órbány, s a sztrájk s a sok civakodás folyik ki onnétróll. Eccer elég baj vót ebbe az évbe is, úgy benne vótunk mindembe, Jóska, mind a légy a tejbe. Hálló? Sanyi bá is, a blokkfellelős mind eszi az agyamot, mind a szú, értöttedé, hogy jővőbe a pincét egy kicsitt mekkéne erősitteni, me eggy szép naponn ahajt esszedőll a blokk, mire mondom, hogy Sanyi bácsi, maga is örökkétig ne féjjen mindentőll, értijé, me annem dől essze. Itt annakidejin olyan séf dé sántijér vót, értijé, hogy abbiza nem spórólta ki a vasat s a címentet a betonbóll, értijé, hijába kellett az elvtársak házaijit közbe-közbe abból az anyagbóll épittgetni itt s ott, me annem engedett a negyvennyócbóll. S ha essze is dől, magának lassan úgyis mindeggy, mondom. Én is félrészegen jártatom a pofámot s az öreg megsértődött ahajt, pedig aszongya, hogy ő csak a blokknak akarja a javát. Mondom a nagygazdag fijától ahajt kérjen ötezer eurót, értijé, s tetesse rendbe immá, s akkó nem dőll essze. De há attól nem lehet, me há nagy maffija, aszongyák… De há ilyen világot éllünk. Mosmá mindenkinek mindennye van, a nyócéves lejánkáknak ahajt ott lóg a móbíltelefony a nyakikba, kérlekszépenn, s nekünk annakidejinn eggy karórájétt is meg kellett konfírmállni. Hálló? Immá hó van elég az úton, hijába mongyák, hogy takariccsák, me nincs láccattya. Valamelyiknap láttam a hókotrót az uccán, értöttedé, me mentünk le Manyival, a feleségemmel s a hitván kocsimmal le a városba bévásárólni s a nagy kocsi úgy utánnunkszegődött, mind medve a hegyipásztornak. Osztán békanyarottunk, me a hóval eggyütt minket is férenyomatott vóna s osztán nezhettem vóna szerteszét a plébőll. Hálló? Na, bódog karácsont, Jóska, teszem le, egyetek, igyatok s a bodegába közbe-közbe nezz le, s osztán a szílvesztert megbeszéjjük. Szerussztok."
– Hálló? Te vagyé? Na. Immá minnyá vége van ennek az esztendőnek is, Jóska. S ugyanott vagyunk, ahól tavaly ilyenkó. Semmire nem mentünk ebbe az évbe se, értöttedé, ugyanabba marattunk. Éppeg tennap reggelibe leváktuk a disznyót, Kerekes, a fösső szomszéd szerelte asztot is. Én nem számólgattam, hogy ennyibe jő ki kilaja, Jóska, Kerekes kivitt kocsival ide az uccába, megnesztük, s a pasas aszonta, hogy ennyi s én nem vitatkosztam, amennyibe monta, én annyiba béhagytam. Vette elé a pállinkát, s ittuk meg az álldomást. Kerekes is vett eggy szásztíz kilóst s én is eggyet. Osztán másnap kimentünk, eggy óra alatt leváktuk s itthonnyába dógosztuk fel. Mi? Dehogy híttunk állatórvost, Jóska! Aszonták, idén nem büntetnek meg, s ezétt nem szóllottunk. Sokat nem visitott, me Kerekes úgy megfogta, kérlekszépenn, hogy mozdúlni is alig tudott hitván disznyó. Mi? Jófélle állat vót, me jól tartották. Nem vót tenyeres a szalonnája, értöttedé, de annyi pénzétt jó vót nekünk, csak győzzük osztán megenni. Mi? Hálló? Visszafokta magát, me előtte való este fölléptem hezzuk, figyelmesztettem s mekkértem szépen, hogy viselkeggyen reggelibe, s ne igyék annyit ejiszenn, me mások is lesznek, s ahajt róllam vonnyák le a konzekvenciát. Osztán csak két pohár pállinkát ivott. Hálló? Annyi, hogy esszeesett, mind a cólstok. Nem az italtóll, hanem attól, értöttedé, hogy réjalépett valami deckára, s kő vót alatta. Úgy letérgyepelt, mind a ló a jégenn, értöttedé, még jó, hogy ahajt jobban essze nem tőrte magát. Fájtatta egéssz nap, értöttedé, én eleget montam, hogy lépjen bé s ahajt csináltasson eggy röggönyt, de nem vót akivell beszéllni. Na. Hálló? Éppeg nesztem a Sztyáuát szerda este, immá elbúcsúsztak ők is Európától Békálistól s Lökötusostóll s mindenestől, kérlekszépenn. Az Árszenálnak a tartalékcsapattya úgy meg-megfórgatta őköt, hogy asse tutták, hól vannak. Na. Futszálba immá elsők vagyunk, s kézilabdába is eccer jól megcsináták, kérlekszépenn, me senki se számitott, hogy ilyen jók lesznek. A Sztyáuá ellen annyi vót a zsándármerija s milicija odale a csarnokba, értöttedé, hogy alig tuttunk leülni. Háló? Ott vagyé? Ki kell lépjek ide az uccába, me a kóbászt főtőtöttük, s ahajt fő kéne akasszuk a füstre. Ahajt eggy nagy raffijaneccel lett, annyit tőtöttük, még éjjel a meccs után is tekertem a konyhaasztal mellett. Karácsonfát vetteteké? Aszongyák, idénn drágább lesz. De há mindennel így vagyunk, Jóska, értöttedé, étellel, bezzinnel, villannyal. Januártóll minden megindúl főfelé, aszongyák, me megállott a fejlődés, ugyé az euró is meneget főfelé, szökdécsel esszevissza, mind eggy vert kecske, nem tuggya az ember, hol áll meg. Na. Teszem le, hallám, amikó jövök visszafelé, békanyarodok eggyet a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, mi a helyzet? Disznyót mikó váktok? Kerekes, a fösső szomszéd is aszongya, hogy valahonnétróll disznyót kell kericcsen, le kell menyen falura, értöttedé, me a pijaconn nem árúlnak az unijó mijánn. S ha nem veszen legalább téllire eggy disznyót levágni, há az álluk főkopik. Mi? Mi vágunk jövő hétenn, s éppeg óvastam az újságba, hogy még nem kell fejbelövetni eggyelőre, kérlekszépenn, me az állatórvosoknak még nem hoszták meg a pisztolyokot. Aszongya Kerekes, hogy le kell menni falura s ott lehet disznyót venni jó árba. Az ember mekkérdezi, útbaigaziccsák, bémenyen, megnezi s ihassa is meg az áldomást réja, értöttedé, s hoszhassa el. Hálló? Há a blokk mellett, Jóska. Ott-ott. Széjjelvágod, s főviszed, s lehet főtőteni. Há mosmá ejiszenn nem szóll belé milicija, mind annakidejinn, hogy asse szabadott tuggya, hogyha valaki disznyót vágott, kérlekszépenn. Akkó állandóan fülelt s figyelt a Sziguráncá s a Szekuritáté, s azétt vót, hogy ahogy Kerekes is mesélte vót, hogyhá a disznyót megfullasztották gázzal, s útánna szúrták meg, hogy ne visiccson. De há amikó alájagyújtottak a perzselésnéll, úgy főrobbant s széjjelment, értöttedé, hogy a blokk ódaláról kaparták le. Mi..? Hálló? Kerekes-beszéd, Jóska, én honnétróll tuggyam, hogy igazé, vagy nem..? Sokat mond az is, me állandóan teli van a feje. Me iszik, s tagaggya. Hálló? Én nem iszok mostanába, Jóska, éppeg eggy-eggy sőrre menyek le, hogy ne legyek itthonn. A kábosztalé is immá megereszkedett, lehet inni azomba, s fingódozni tőlle, értöttedé, úgyhogy én inkább asztot iszom. Hálló? Lucseszkut is immá úgy kiütték, kidőlt a Csámpijonsz Ligábóll a Sáktiórral. Immá jól leszerepeltek ők is, s a Sztyáuá is, kérlekszépenn, s osztán a tetejibe szerdán az Árszenál úgy megereszti őköt Londomba, hogy abból kúdúlnak. Dzsidzsi immá jól bévette a bogot Buzöunn, me egy csomó játékost béhagyott nekik, s azok nem atták le a meccset. Na. Csak éppeg odafel a nagypóllitikába nem veszi bé a bogot senki, te Jóska, me ha békapcsolom este a tévét, a sok gyílkosság s a sok ákcsidént után úgyis minnyá-minnyá ők tündökőlnek, ott Vójkuleszkutóll elkezdve s Dzsoánával s Böszészkuval béfejezvel. Monnak, rágnak, köpködnek egymásra, s a néppel nem törődnek. Nem azon jár az eszük, hogy az útak milyen állapotba vannak tizenhét esztendeje s hogy nincs füttés, hanem avval, kérlekszépenn, hogy saját maguknak jó ólcsónn ahajt ÁnéLés lakást vegyenek a nyócszobás villa mellé. Me hiánzik nekik. Me megírta a Kotidiánúl, csak éppeg a füle bottyát se mozdicscsa ilyenkó a DéNéÁ, csak hallgat, s lapúl, mind a sündisznyó a borozdába. Na. Csak a Kotidiánúl is úgy van mind én s te: hijába írod meg, s mondod meg, értöttedé, me annyit ér, mind hótt lovonn a patkó, s úgyis avval maracc, Jóska, s utána béfogod. Na. Bodegába lejösszé..?
– Hálló? Te vagyé? Na. Szerussz. Na, immá béjuttak ezek Európába, Jóska, Tőkés is s az ErreMmDéeSsz is, úgyhogy meg lehetnek elégedve véllünk. Ejj, ha eggyik se jutott vóna bé, mit lerendesztek vóna itt, ember, belégondóni se jó! Vádim is kiviselte magát, értöttedé, eggyik nap asztot jelentette bé, hogy othaggya a parlamentet, s osztán másik naponn szavánn fokta mindenki, értöttedé, me aszonta, hogy mégse haggya ott őköt. Ennyit a szavahihetőségrőll, Jóska. Úgyhogy készűlhetnek immá Brüsszelbe s monhassák, hogy mi itt milyen jóll vagyunk, értöttedé, me immá béjuttattuk őköt. Békálit bezzeg nem idegesítette, kérlekszépenn, ejiszenn őt jobban megviselte, hogy a Szláviját ahajt nem tutták megverni. Immá hijába vitte ota Lökötust, me ő se tutta megverni a cseheket, kérlekszépenn, immá nem lessz prímövárá éuropéánő nekik se, megette a fene az egésszet. Én még most is aszondom, hogy ha eggyfólytába nem lenne církusz, s ha Békáli nem ütné belé az órrát mindembe, sokkal jobb csapat lenne. Így annyit érnek, mind a lepkefing, hijába verték meg a Dinamót, me Kolozsvár úgy elment, mind a gyórsvonat. Éppeg óvastam, hogy Benitezt is ki akarják tenni a Liverpóltóll, de há úgy megeresztették a Portót valamelyiknap, hogy két lej érőt nem hagytak rajta. S máskülömbe? Jő a Mikulás, Jóska, s jőnek az ünnepek, Kerekes má készitti a máját, kérlekszépenn. Nincs az az ital, mit az az ember meg ne inna. Hálló? Kezdik itt nekem esmenn, hogy há jő a disznyóvágások ideje, kérlekszépenn, s hogy a disznyót a szúrás előtt el kell altatni. Na. Én ejiszenn azokot altatnám ell eggy-két hétre, akik az ilyeneket odafel Brüsszelbe kitalájják. S az olyanokot, hogy hogy kell főzni a pállinkát. Eccer Tőkésnek vagy Frundának mekkéne mondani, Jóska, vagy valami peticijót kéne íratni valami írástudó emberrel, kérlekszépenn, hogy ha kikerűlnek Brüszszelbe, eccer az ilyen unijós hűlyeségeket kéne elintézzék, me én osztán megnezem, értöttedé, hogy odaki falunn hányan altassák el a disznyót. Kerekes is aszongya, hogy őtöt nem érdekli, ha valaki valamit szóllani mer, fejbeüti. Neki ne szójjanak belé, kérlekszépenn, hogy micsináll a disznyójával, me ő se szóll belé, hogy ők odaföl a dógukot hogy intézik. Hálló? Hallasszé? Me mi is belszóllhatnánk ott ebbe-abba, értöttedé, hogy vagy az ótonómiját intézzék má el végre nekünk, vagy itt ne mind jeszgessék az embert a tejkvótával, me jókedvembe kapnak! Na! Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Immá mennyenek, értöttedé, s végezzék becsülettel a dógukot, kérlekszépenn, me azétt kűggyük őköt oda. Nem azétt, hogy ott lebzsejjenek egéssz nap, s bámújjanak, mind a bakkutya a hódvilágos éccakára. Asztot itthonn mi is meg tuggyuk csináni. S osztán nekem nehogy hazakívánkozzanak, me főháborodok. Na. S a disznyóknak s a pállinkának eccer s mindenkórra haggyanak békit, me asztot mi elintézzük, ne féccsék asztot, ami nem az övék. Törőgygyenek a magúk dógával, mi a mijénket intézzük. Na. Lemenyünké eggyet a bodegába?
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, mi a helyzet? Menteké szavazni? Kerekes, a fösső szomszéd aszonta, hogy menyen, értöttedé, de még eggyet aluszik réja, s csak ahajt utánna dönti el, hogy kire szavaz. Béindút a kampán, most osztán kapva-kapnak az ember utánn, kérlekszépenn, s osztán figyeld le, mi lesz utána. Meglessz az eredmén, csomóan ahajt bémennek Brüszszelbe, kérlekszépenn, s osztán utánna soha semmiccse hallunk rólluk. Úgy elmennek oda, értöttedé, hogy vissza se jőnek. Na. S ott osztán jó hellyenn lesznek, Jóska, s jó nagy fizetést kapnak, nekem osztán ne félcse senki őköt. Kerekes is megmonta, értöttedé, hogy akárki is kerűjjön oda, annak ott jó dóga lessz, kérlekszépenn, csak nehogy az legyen, hogy hazajőjjön s panaszkoggyon. Én eccer sose értettem, te Jóska, azokot, akik innétrőll elmentek annakidejinn, s karácsonkór s húsvétkór hazaállitottak rongyot rázni, s közbe panaszkottak. Sógoromnak is megmondtam vót a jómútkórjába, hogy né sógor, figyejj ide, értöttedé, amíg te odaki öcccőr vagy haccór annyi pénszt keresel, mind én itthonnyába, addig ahajt nekem itt ne sajnáltasd magadot a bodegaasztal s a húsvéti bárán fölött. Na. Megvan neked is bajod odaki, nekem is itthonnyába, kérlekszépenn, éppeg elég, de ne síránkozz, me úgyse hiszem el. Osztán béfokta, s elhallgatott, mind a húgyos disznyó a búzába. Me amijóta odaki van, úgy meghízott, értöttedé, hogy akkora bele van, mind eggy kőlykeddző póknak. Hálló? De Sanyi bá, a blokkfelelős is úgy vót valamelyiknap, Jóska, hogy beléfehéredett. Mi? Kerekessel vitatkosztak valami vállasztási plakát fölött, kérlekszépenn, s osztán addig-addig, hogy Kerekes főkapta a vizet, s ha ott nem vagyok, há minnyá letépi az inget hitván Sanyi báróll. Hálló? Meccseket nesztélle? Immá az angolokot kiütték a hórvátok, ők se mennek az Európa-bajnokságra, Zserárd s Bekkem immá lógathassák az órrukot, kérlekszépenn. Elvannak a románok is magukkal, értöttedé, úgy fől vannak buzdúlval, hogy alig juttak ki, s má mindenkit meg akarnak verni. Hálló? Eccer én olyan ciganijádát láttam a tévébe valamelyiknap, te Jóska, értöttedé, hogy aszittem esszehányom magamot a keserüségtőll, hogy ilyen órszágba éllünk. Valahól Temesvár mellett eggy kamijon elütött egy kicsi kocsit, s ahajt négy szerencsétlen ártatlan ember abba a helybe meghalt, kérlekszépenn, s amíg a milicija ott vizsgálódott s írta a procsesz verbált, há a főborúlt kamijont a cigányok keszték széthórdani. Mi? Hálló? Ételt vitt, kérlekszépenn, s ott ezek, mind a hangyák szették essze a kecsápot s a cukórkát s a csokoládét a sárból. Mommeg, te Jóska, milyen világot éllünk, meddig lehet esztet még kibírni..? Ott a másikot viszik a hórdágyon meghalval s ezek tőlle tíz méterre ott őrvendeznek, kérlekszépenn, hogy ott a bulijon a bórkányba, s hogy a kőlykeinek enni tud adni. Én aszondom, Jóska, hogy itt ezek mehetnek Brüsszelbe, s jöhetnek Brüsszelbőll, értöttedé, me itt az ilyent úgyse tuggyák megváltosztatni. Nekem ne mongya senki, te Jóska, hogy itt most Brüsszeltőll jobb világ lesz, értöttedé, me úgy szemberöhögöm, mind Ilijeszku kilencvenbe! Na. Bodegába lejösszé eggyet..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Rég nem beszélltünk. Micsinátok? Éppeg nesztem, hogy Gyúrcsán ahajt lejött Szebembe s ott Töricséjánuval tárgyaltak esztet-asztot. Úgyé Órbán is lejött Tőkéshez, most osztán egyéb nincs, értöttedé, kampányólnak itt az EPé vállasztásokra mindenik, ahogy tud. Kerekes aszongya, a fösső szomszéd, hogy nem tuggya kire szavazzon, ejiszenn nem menyen oda. Esmenn az van, hogy kettő közűll kell vállasztani s az ember esmenn nem tuggya micsinájjon, hogy jó legyen. Na. Eccer nagy menet vót vasárnap a kézilabdába, megeresztettük Resicát. Éppeg most Szucsáván is kéne győzni s osztán akkó jöhet a Dinamó. Fotbalba immá Dzsidzsi aszonta valamelyiknap, hogy gátá, szá dusz, úgy hogy idén se nyerik meg a bajnokságot, lőttek nekik. Megnyeri immá a CséFéRé, ott eccer Ándóné jól csinájja a dógát s a brazilok s a pórtugálok úgy futnak a pályánn, mind a mérgezett pocegerek. Immá megérjük, hogy végre nem bukoresti csapat nyeri a bajnokságot, s ezek odabé ehetik a kefét. Hálló? Lehűlt az idő, Jóska, a hó is hamar jött idénn. Éppeg sógoromék panaszkodnak, hogy fagynak meg odaki a Tábórba, értöttedé, me a füttést nem szerelték bé idejibe. Főltúrtak ott mindent, Jóska, olyan sár van, hogy valamelyiknap kimentünk hezzuk, kérlekszépenn, s nyakig sárosonn jövénk haza. Mommeg, te, azok is nem tuttak hamarabb hezzafogni, hogy ne fagyajják meg komplekt az embereket..? Menyen a villanrezsó, értöttedé, de a villant senki se fogja kifizetni helyettük, asszentbisztos. Eccer ilyen is csak nállunk van, kérlekszépenn. Még jó, hogy nem fogtak hezza karácson előtt, értöttedé! Csak éppeg a mérgelődéssel nem menyen az ember semmire, értöttedé, csak időnap előtt megöregedik s agyvérzést kap, fődhöz veri magát. Osztán kíváncsi vónék, hogy ahajt milyen köszköccséget írnak ki nekik novemberre. Me én csak attól féllek, értöttedé, hogy ahajt akkó fognak kancsinn maradni, amikó eggy egéssz áldott hónap fagyoskodás utánn azonn kapják magukot, hogy még a hideget is ki kell fizessék. Hálló? Me há amilyen menet vót itt tavaly késő ősszel is, hogy a fél város ahajt fagyott meg s meleg víz nékűll vót, én mosse csodákoznék, ha esmenn megfizettetnék asztot is. Osztán akkó foghassák a fejüköt. Az ember asse tuggya, hogy hova mennyen panaszkodni, értöttedé, odale a bodegába eltárgyajjuk s azzal maradunk, menyen minden a régibe. A néptanácsnáll s odafel az EgeCseLénél úgyis asztot csinálnak, amit ott jónak látnak, minket az ilyembe nem vonnak belé, értöttedé, ők megóggyák. Immá jól megódották idénre is a füttést a Táborba, gyönyörűen nez ki. De há hijába mérgelődök én ezenn, Jóska. Hálló? Most osztán locspocs is van az uccán, tennap is úgy lespriccólt egy gyórsan menő majom a nagy kocsijával, értöttedé, hogy még ahajt nyakamba is jutott. De há micsinájjon az ember ilyenkó, Jóska? Hallgat, mind a malac a búzába s hazamenyen. Vagy bé a bodegába...
– Hálló? Szerussz, Jóska, mijóccsinátok? Odavótunk mi is világittani, most jövénk haza. Éppeg panaszkoggya Kerekes, a fösső szomszéd, hogy ahajt hetfőnn kivitték a sok szép krizantint a temetőbe, értöttedé, s ahajt mára mind lelopták. Há mommeg, Jóska, milyen ember az olyanfélle, aki a sírról képes levenni a virágot, uram..?! Milyen világot éllünk, ember..?! Az ember megveszi a virágot, me úgy illik, kérlekszépenn, s erre odajő valaki s képes elvinni. S még el se kapják. Me Kerekes a kezit letőrte vóna annak, amelyiket ott megfogja, de há az ilyen tólvajféllék olyan rafináltak, értöttedé, hogy még a zsebedbőll is mindent kivesznek. Hálló? Csak éppeg a mi zsebünkbőll is kivesznek ahajt mindent, odaföntrőll, értöttedé, az a nagy baj. S még ha az ilyen kicsi tólvajokot meg is fogják eccer-eccer, kérlekszépenn, a nagytólvajokot sose fogják meg. S ha megfogják is elengedik őköt. Ott mindenkit béhívatnak a DéNéÁ-hoz, kérlekszépenn, s eresztik is el abba a helybe, kérlekszépenn, me csak ahajt réjukjesztnek eggyet. Na. S egyéb? Nesztem a tévébe, hogy Dzsidzsi immá csak réjavette Lökötust, hogy vegye átal a Sztyáuát, értöttedé, s most az Océllult megeresztették három-eggyre, s asztot gondójják, hogy innétrőll osztán minden simma. Csak éppeg a Szevíjját nem tugygyák megjeszteni az ilyen Lökötusok s Dzsidzsik a beszéggyükkel. Én most is aszondom, Jóska, s nemcsak émmondom, hanem mindenki, hogy ide akárkit hoz Dzsidzsi, értöttedé, úgyis avvan, amit ő mond s még az esszeállittásba is belészóll. Me ő is aszongya, hogy amíg ő fizet mindent, addig asztot csináll, amit akar. Kerekes is a jómútkor a fiját nyakonverte az asztal mellett úgy, hogy a kalán kirepűlt a szájábóll. Mi? Há a mocskos kőlyke megjegyzést talált tenni az ételre, s Kerekesnek ahajt főment a cukra s aszonta, hogy ameddig a nyálas száját az ő asztalánál törűlli meg s az asztalra az ételt ő teszi reja, kérlekszépenn, addig ejiszenn fogja bé, me jókedvibe kap. S osztán a gyermek visszapofázott s Kerekes ahajt visszakézbőll megsirintette. Osztán megjett a gyermek, s béfogta, de aszonta, hogy elmenyen othonnróll. De én asztot látom, értöttedé, hogy mahónap megérjük, hogy a saját kőlykeinktőll kell rettegjünk, Jóska... Odakerűllünk. Nekem is a feleségem eszi meg az élletemet, hogy valamit mozdittani kéne még s maszekelni, me így mosmá nem éllünk meg, de há mit lehessen csinálni, Jóska..? Így is gűrcölünk egéssz áldott nap, egéssz esztendőnn átall, s az ember estefelé még asztot a kicsi sörit se tuggya immá nyúgottan meginni. Én ezétt vagyok mérges erre a mocsok világra, te Jóska. Na. Úgyhogy ma nem, de hónap egy sőrre bénézek a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Immá Szevijjába is kikapott a Sztyáuá, Dzsidzsi esmenn veszített egy csomó pénszt, me abba fogadott, értöttedé, hogyhá győznek. De há az első féllidőbe közük nem vót a meccshez, Jóska, még jó, hogy nem kaptak ők is hetet, mind a Szlávija az Árszenálnáll. Immá gondókozhatnak, me aszonták vót, hogy tizenkét pontot fognak a Csámpijonszliga-csoportba. Na, Dzsidszi osztán el kell rendezze, hogy eggy győzelemétt négy pontot aggyanak az UEFÁ-nál, me másképp az istennek se jő ki... De a Sáktijórt is úgy megtépte az ÁcséMilán, mind a szél a jegenyét, Lucseszku ehette a kefét a padonn, kérlekszépenn, mehettek haza a szénbányába ahajt eggy nagy négyessel. Mi? Hálló? Kerekes megbékéllt, Jóska, me valamelyiknap lejött egy kupa bórral s bocsánatot kért, aszonta többet az élletbe nem církuszkodik véllem. Elég bajunk van azonkívűll is, kérlekszépenn, legalább mi tarcsunk essze, ha má odafel ezek nem tudnak esszefogni. Jő az EPé-vállasztás ahajt novemberbe, értöttedé, de mosmá hezzakesztek szapúllni egymást Tőkés s az ErreMmDéeSsz. S mi lesz még addig..? Böszészku is nagy bőcsönn hezzacsatólta a referendát az uninominális szavazásróll, s ezzel esmenn bétett eggyet Töricséjánujéknak. Hálló? Igen, Jóska, me ez az egéssz póllitika erről szóll, értöttedé, hogy melyik vikleánabb a másiknáll, s melyik tud bétartani a másiknak. Odaki Órbánék s Gyúrcsánék is ugyanesztet csinájják, hogy melyik tud több kérdést bévinni eggy referendába, értöttedé, s hogy melyik tud a másikra nagyobbat ütni. Me ütik egymást, Jóska, egyfólytába, s asztot gondójják, hogy a népnek ez a jó. Me semmi se jó, Jóska... Asse jó, ha a policok ütik a jónépet a Nyugatináll, értöttedé, odaki Pestenn, s assejó, hogy Gyúrcsán nem mondott le a tavaly. S asse vóna jó, ha Órbán odakerűne, itt tótuná minden, kérlekszépenn. Itt Ilijeszku se vót jó, se Kosztántineszku, s Böszészku se az. Mi? Há vannak olyanok, akiknek mindenki s mindenik jó, értöttedé, me arrafelé csapódnak, értöttedé, amerre a szél fújja őköt, kérlekszépenn. S úgyis nekik lessz a legjobb, én itt hijába beszélem neked nyállasra a telefonkagylót, értöttedé, me ezen mi vátosztatni nem tudunk. Mi csak a levit isszuk, Jóska, me annakidejinn nem tuttunk odaállani mi is valakikhez vagy valakihez s a pofánkot eggy kicsitt jártatni, kérlekszépenn. De há hiánzott vóna is nekem, te Jóska, hogy én ott kampányójjak valaki mellett, értöttedé, me abból erkőcsi haszon nem lett vóna, kérlekszépenn, még ejiszenn te is meggyűlőtél vóna, hogyha a fehérre százeggyig aszondom, hogy fekete. Úgyhogy ilyen világot éllünk. S mi má így maradunk, Jóska, me az élletünköt végigdógosztuk, értöttedé, s ahajt nagy csendbe megöregettünk, s mahónap asztot is főhánnyák, hogyhá métt nem menyünk el esmenn réjuk szavazni. Me bezzeg amikó vállasztási kampán van, akkó olyan jól jő nekik, ha elmenyünk szavazni, értöttedé, de azonkívüll egy gyufaszállat se tennének keresztbe érettünk. Csak maguk mijánn tesznek valamit. Úgyhogy haggyuk békinn őköt, kérlekszépenn, s inkább igyunk meg valamit odale a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Hallám vasárnap délelőttyibe ahajt mennyünk le a csarnokba, Jóska, me jő Kostanca a kézilabdába, s aszongyák, nagy menet lesz. Ha meg talájjuk verni ezeket is, ember, há le a kalappal. De há kíváncsi vagyok arra is, hogy hallám a hollandokkal micsinának ezek, úgyhogy odale Kostancánn is nagy menet lesz, me ha nyernek, ki vannak jutval. Csak ha ki talának kapni tőllük, há bírót s Picurkát s játékost s mindent megesznek ezek. Hálló? S máskülömbe? Aszongyák lessz füttés a télenn, úgyhogy ne idegeskeggy. Né, Jóska, nekem a csentrállám megvan, értöttedé, én nem idegeskedek, de én azonn a vélleményen vagyok, hogy lesz füttés, me jővőbe vállasztunk, kérlekszépenn, s ezek ekkorát nem mernek reszkírozni, me az emberek megharagusznak réjuk, ha megfagyajják őköt s nem szavaznak. Na. Mi? Megcsináták Kerekesék is, a fösső szomszédomék is ahajt asztot a hőcsentrállát, aszongya, olyan melegeket csináll, amilyeneket csak nyáronn érzett. De esszevesztünk. Valamelyiknap réjaszóllottam, hogy vegyen fől valamit magára, me olyan ruhába érkezett le a bodegába, hogy rossz vót réjanezni, értöttedé, valami szakatt majóba s eggy kitérgyesedett tréningnadrágba s lepcsibe. De há jól mongyák, hogy disznyóra nem kell bársonköntös, kérlekszépenn, annak monhacc, me hovatovább mind igénytelenebbé vállik, csak az a lényeg, hogy mindennep megihassa a magájét. Essze is vitatkosztunk ott mindenféllén, s a véginn még ő állott az erdő felőll. Mi? Esszeveszett a póllitikánn ott az eggyik munkatársunkkal, Gazsival, mire réjaszóllottam s kikelt a képibőll, hogy én őtöt ne szójjam le, me összemejen a barácscság-szomszéccság, s úgy béver az asztal alá engemet, hogy a dészkárcséráré se szed ki onnétróll. Én osztán erre a sörömöt megittam, s eljöttem onnétróll, me az ilyen emberrel nincs amit beszélni, értöttedé, az ilyen bunkónn született s bunkón hal meg. Elegem van belőlle, Jóska, évek óta szégyenkezek mijánna s nem veszi észre magát az az ember, értöttedé. Me osztán másnap kéri a bocsánatot, mind eggy kicsi gyermek, de én eggyelőre béfejesztem, nem tárgyalok vélle. Szilencijó sztámpá, ahogy Dzsidzsijék mongyák odabé Bukorestbe, amikó nem tárgyalnak valakivel. Úgyhogy így állunk, értöttedé, immá nem menyek le a bodegába eggy-két napig, me nekem úgy hijánzik Kerekesnek a bőcsessége, mind üveges tótnak a hanyattesés. Tőllem jöhet s mehet, me annyiba se veszem, mind a macska a vasárnapot. Állandóan esztet csinája, kiviseli magát, bőcselkedik, értöttedé, me még mindig olyan szinten van, mind egy felelőtlen gyermek. Mi? Hálló? Igen, Jóska, a nagypóllitikába is mindenki így csináll, értöttedé, s mégis minden meg van bocsátva nekik, kérlekszépenn, harmadnapjára minden el van felejtve. Me mindig csak mindent elnézünk, értöttedé, s ezétt van ebbe az órszágba, hogy senki semmijétt nem kell vállajja a felelősséget. Me eccer esztet kéne má végre megtanúlni, hogy ha valaki felelős béosztásba kerüll, értöttedé, akkó nemcsak a sok pénz jár érte, kérlekszépenn, hanem az is, hogy két gyufaszállat ahajt tegyen odébb s végezze a dógát becsűllettel. Így vané vagy nem így van, Jóska? Na. Teszem le, me le kell mennyek a pincébe pityókavállogatni.
– Hálló? Te vagyé? Na. Esmenn megeresztették a Sztyáuát a Csámpijonsz Ligába, foghassák a fejüköt. Eccer szépenn fotbalozott az Árszenál, épeg annyit, amennyi kellett a bódogsághoz. De há ahajt elrendesztek minket is Dévánn, Jóska, futszálba... Hallám mi lessz a kézilabdával, me abba legalább jól mentünk, értöttedé, háha Kostancát is meg talájjuk verni. Mi? Eccer bogot fogott a PéSzéDé, nem tutták levátani Töricséjánujékot, kérlekszépenn, elesett a mócijúné dé csénzúrájjuk, nem szavasztak oda nekik elegenn. Úgy marattak, mind a fogorvosnáll, értöttedé, aszitték, hogy megválcsák a világot s immá Dzsoána magyarászkothatik. Nekimentek ezeknek, de a puska viszszafelé sűlt el. Ez ilyen, Jóska, értöttedé, odaki Magyarba is lefokták esztet a Cuslágot, kérlekszépenn, me úgy nez ki, hogy annyit lopott, amennyi a bőre alá fért. Csak az a baj, hogy egyedűll őtöt fogták le, me ha jobban megneznék, kérlekszépenn, ott biza még lenne fognivaló. Mindenki úgy lop, ahogy nem szégyell, értöttedé, itt má semmi se számitt. S a másik fele vár, me asziszi, hogy minden jő magátóll. Hálló? Hallasszé? Itt mindenki csak vár valamire, Jóska, asztot gondójják az emberek, hogy minden magától jő. Soha el nem felejtem, annakidejinn kilencvenbe odafel Kerekesék is úgy várták a színes adást a tévébe, mind a szentlelket. Aszitték, hogy ahajt a nagy demokrácijóba minden kiszinesedik. De há hijába űltek ott a Mirázs tévé előtt, értöttedé, me a hitván lámpás tévé nem vót ahogy kiszineseggyen... Bokorék a fődszintenn legalább odatettek eggy ződ plekszidet a kicsi spórttévé elé, értöttedé, s így legalább ződbe neszték a fotbalmeccset. Ennyi örömük vót abba a mocsok világba, hogyha má a Ferencvárost nem is lehetett nezni, immá mindenki ződbe jáccott... Na. Osztán amikó megvették az első Télékolórt, akkó esett bé az eggylejes, hogyhá Ilijeszku s Pétré Román csak így színesek. De legalább a világbajnokságot má lehetett nezni, kérlekszépenn, má amikó a bányászok éppeg széjjel nem verték a tévét. Asse vót jó világ, Jóska, egyéb nem vót, minérijáda s miting s ittapiross-holapiross... Ott verték át az embert, ahól tutták. Há Kerekes eccer mekkergette vót a pijaconn a cigánt, me százlejt elnyert tőlle, értöttedé, s olyan dógot csinátak, hogy szinte ki kellett hínni a miliciját. Éppeg munkából jöttünk vót haza, kérlekszépenn, ahajt elszámolást attak, s Kerekesnek kedve támatt, értöttedé, de a kúrva smekker pasas csak kicsalta a pénszt tőlle. Osztán addig kergette, amíg a Küköllő partyán elkapta, letipotta a sárba, s addig ütte a pofájját a pasasnak, amíg egy ötvenest csak visszaadott a százbóll. Ha le nem fogom, ott abba a hellybe üti agyon, me a pasas olyan sován vót, mind egy bőjti egér, s Kerekes má azonn gondókodott, hogy ahajt nyuvasztgatni kezdi a vízbe. Alig tuttam elráncigálni onnétróll, értöttedé, ha le nem fogom, ott nyuvassza meg a cigánt. Mongyuk eggy nagy büdöss pofot én is letekertem a pasasnak, me megérdemelte. Hálló? Na. Csak az a baj, Jóska, hogy ma mindennel így vagyunk ebbe az életbe, mind az ittapiross, holapiross, értöttedé: pénz, póllitika s minden egyéb, csak éppeg erőnek erejivel nem tucc kiverni senkiből semmit. Mi ahhoz túl kicsik vagyunk má, Jóska. Ezétt mondom, értöttedé, hogy inkább igyunk meg valamit odale a bodegába s áldás, békesség. Abba senki nem szól belé.
– Hálló? Te vagyé? Na. Megmontamé, Jóska? Hálló? Há hogy Hádzsi s Dzsidzsi hamar esszerúgják a pórt. Immá elrendeszték egymást, s kedden az Árszenál is úgy lemossa őköt a pályáróll, értöttedé, minha ott se lettek vóna. Émmegmontam még a nyáron, hogy ezek nem fognak eggyrőll a kettőre jutni. Mi? Immá az a nagy bőcs Murinnyó is odébbállott a Cselszitőll, kérlekszépenn, őtöt se kell többet nezzük, hogy jő-menyen a pálya szélinn, mind a tyúk az udvarba. Na. Futszálba megeresztettük Kolozsvárt, hallám vasárnap micsinának a kézilabdába ezek Csíkba Plojesttel. Mi? Kerekesék? Bé-bé, bészerelték immá a csentrállát, esszetakarittottak mindent, immá az idénn nem hallom, hogy esmenn fáznak. Eccer én nem tudok eligazodni ezenn az Igerénn, olyanyok, mind a rossznyavalya. Esmenn aszongyák, hogy há valaki más béfektetőt hoznak Magyarbóll, értöttedé, amelyik má azétt is fizettet, ha le akarnáll vállani. Émmegmontam, Jóska, hogy nem lesz ennek jó vége, me az embereket csak esszevisszabolondiccsák, s asse tugygyák, hogy mit kell csinálni. Me itt esmenn baj lesz a füttéssel. Nekem senki se parancsól, értöttedé, me tavalyelőtt ahajt levállottam, me a jóisten is megsegitett, de a hellyetekbe eccer béadnám a lakóbízoccsághoz a pappjrt, hogy indiccsák mán el a füttsét, me este-reggel fagy meg az ember. Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Há aszongyák, kérlekszépenn, hogy akkó aggyák bé a füttést az Igerétőll, amikó három egymásutánvaló naponn átlagba tíz fok alá menyen. Há de attól még hajnalba s este megfagy az ember otthonynyába, Jóska! S kőt a gyóccerre! Há Csíkba má megatták a füttést, s itt nállunk még vacillálnak, spekulállnak, mind a zsidó az üress bótba, hogy mi legyen. Me senki se köteles azétt megfázni, me a szomszédba olyan emberek laknak, hogy inkább fáznak, de úgyse fizetnek. Hálló? Eccer énn nem tudom, hogy ki találta ki annakidejinn esztet a blokkrencert itt errefelé, de eggy csomó szabályt még fől kellett vóna álliccson, me annem munka, értöttedé, hogy a gászt is ahajt egyenlően osszák el. Mi? Há igen, Jóska, me há példáúll Bokor a fődszintenn egyedűll van, értöttedé, semmi gászt nem fogyaszt, me részeges, s Sanyi bájék, a blokkfelelősék mellette ahajt éjjel-nappal gázon éllnek, értöttedé, úgy nem menyek bé, hogy a meleg s a gásszag ne duvaggyon ki a lakásból, s ugyanannyit fizetnek. Reggeltőll estig asztot szíjják, köbméteribe, mind a levegőt. Értesszé te engemet, hogy mirőll beszéllek..? Na. S Kerekes esmenn leteremtette valamelyiknap részegenn, me az öreg réjaszóllott a dengetés mijánn, értöttedé, s hogy a lépcsőházba levertek valami virágcserepet. Osztán Kerekes aszonta, hogy neki ne mind hőbörögjön, értijé, ideje vóna a blokkfelelősségről lemongyon, me több kárt csináll, mind hasznot. Hálló? Me ő is olyan, hogy szó nélkűll semmit nem csináll meg, mind mindenfelé, hogy eggy adeverincát má nem adnak ki annélkűll, értöttedé, hogy azt ember valamit ne aggyon cserébe. Ilyen világot éllünk, immá jó békeverettünk ezek közi. Me mindenki olyan deszkurköréc lett, Jóska, hogy má hánnyingerem van mindentőll. Hogy ez így, s hogy ez úgy, értöttedé, hogy mindenkinek jó legyen, s a véginn te iszod meg a levit. Na. Mennyek le eggyet a bodegába, me csak a telefon menyen...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsinátok? Én is tévét nezek. Eccer a Sztyáuának kihúszták a fogát Prágába, kiütte őköt a Szlávija. Immá Hádzsi s Dzsidzsi magyarászkothatnak, hogy há így jácottak s úgy jácottak, me úgy kikaptak a második féllidőbe, értöttedé, hogy sehól se vótak. Ott futkorászhatott Nikolica elé s hátra, mind eggy mérgezett pócegér, me semmire se mentek vélle. Lefutták a csehek őköt. Me örökké az van, hogy fogadkoznak, hogy így megvernek s úgy megvernek mindenkit, s hogy tizenkét pontyuk lessz a véginn, kérlekszépenn, s amikó seggreűlnek, akkó beszélnek melléje. Állandóan esztet csinájják. Jobb vóna, hogyha egy kicsitt ahajt meghúznák magukot a nagyok mögött, mind a nyúl a ketrecbe, s tennék a dógukot, kérlekszépenn, s ne mind beszéjjenek esszevissza. Hálló? Na, immá Kerekeséknéll nekifoktak a szerelésnek, immá levállottak az Igerétől, csinájják a füttést. Szerencsére déllelőttyibe nem vagyok otthonn, s nem hallom a dengetést, értöttedé, de há valamelyiknap arra mentem haza, hogy Kerekes církuszkodik a szerelőkkel. Mi? Szinte mekkergette őköt a blokk előtt, értöttedé, a szerszámokot kihajigálta a lépcsőházba, szinte esszefutott a blokk, úgy káronkodott. Aszonta, eltakaroggyanak innétrőll. Igen, Jóska, me nem végeszték rendesenn a dógukot. Me Kerekes szépemmegmonta, hogy elébb a kicsi furuval fúrjanak elélukat a falba átal, értöttedé, de nem vót, akivel beszéllni, s amikó a nagy furuval a pasas ahajt átalment a falon, túfelől vagy kéttenyérnyi hellyen mind leduvatt. S Kerekes főveszett s megmonta, hogy mennyenek innétről el, szégyejjék magukot, me elfuserrájják az egésszet. S a pasas mind izélt, hogy há kijaviccsa, de nem vót apelláta. S igaza van, Jóska! S keresett inkább helyettük másokot, akik becsűlletesenn megcsinájják, értöttedé. Me asztot is hijába monta, hogy ne mind nyúlkájjanak mindenhová, me nem vót akinek, kérlekszépenn, s a pasas a tűkörplafont is mind esszevisszamatatta, mind ottmaratt a mocskos kezenyoma a falonn. Eccer erőssen mekkel nezni, hogy kivel dógosztat az ember, Jóska, me bódog-bódoktalan nekifog szerelni, s csak jácoggyák az indijánt tollu nélkűl s nem értnek hezza. Tavalyelőtt az enyimet is olyannal csinátattam meg, akiről tuttam, hogy szakember s jó keze van. Na. Me olyan világot éllünk, amikó mindenki hezzafog mindennek, s elfuserrájják, Jóska. Mi? Hálló? Mindenki maraggyon a kaptafánáll, Jóska, én is asztot mondom, me ez olyan, kérlekszépenn, hogy én se fogok hezza dógokhoz, amihez nem értek. Csak há nállunk mindenki mindenhez ért, ha fotbal, ha póllitika, ha pityókatermés, értöttedé. Sanyi bá is, a blokkfelelős, akkora szakember lett a levállásokba, amijóta nekifogott lebeszéllni rólla az embereket, hogy há azelőtt asse tutta, kérlekszépenn, hogy melyik csövönn fut föl a melegvíz a blokkba. Most akadékoskodik, s mindembe szól belé, de amikó a budilé elöntötte a tavalyelőtt, asse tutta, hogy az Igeréhez vagy a néptanácshoz kellé fórdújjon. Hálló? Fordúna immá föl ő, Jóska, me megette az életemet. Na. Teszem le, hallám, mennyek le eggyet a bodegába, hallám ez a kolontos Kerekes mire ment ezekkel...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Na eccer jól kicseszett a skót bíró a magyarokkal, megverette őköt a törökökkel. Ugyé nem közvetittették a meccset, de há másnap láttam az esszefoglalóba, rezumátba. Akkora tizeneggyes vót, Jóska, hogy füstőlt belé! De a rományok is kikaptak, amikó Kivu megsérűlt, onnantól kezdvel sehóse vótak. Na. Hétvéginn osztán kezdődik itt is a bajnokság, vasárnap menyünk Kerekessel, a fösső szomszéddal a kézilabdára, hallám nezzük meg a szerbeket. S a futszál hétfőnn lesz, aszongyák, jó vóna átalmenni Csíkba. Hálló? Akkorát veszekettünk Sanyi bával, a blokkfelelőssel, te Jóska, hogy a blokk ahajt esszefutott valamelyik déllutánn. Mi? Há avvót a baj, hogy Kerekesék le akarnak vállni az Igerétőll, bé akarja szereltetni a köszponti kazánt, kérlekszépenn, s ott kűdözik a lakóbízoccságtóll az Igeréhez s az Igerétőll vissza a pappirokétt. Me aszonták, hogy tizenötödikéjig még elfogaggyák a kéréseket, értöttedé, de Sanyi bá köti az ebet a karóhoz, hogy nem lehet. Osztán addig-addig, hogy kiderűt, hogy a tőrvén szerint le lehet vállani, értöttedé, csak valakik nem akarják engedni, Jóska, met nekik derogál. S ugyanesztet végigcsináták Gyuszijék is a harmadikról, értöttedé, s ők is alig tutták elintézni. Csak Gyuszi is valahogy csak deszkurkállódott, s elintészte. Úgyhogy osztán Kerekes addig ütte az asztalt, értöttedé, amíg osztán csak kiatták neki a referát tekniket, hogy meg tuggya kezdeni a débránsárét. Osztán az öreget is leteremtette s esmenn lebésúgószta, értöttedé, hogy hitván öreg immá vakarószhatik, mind a sündisznyó a borozdába. Megmonta neki, hogy Sanyi bácsi, maga tőrvéntelenséget akart csináni, s ezétt más helyütt maga valakik előtt felelne, csak itt Románijába olyan világ van, értijé, hogy senki se számótassa el. S az embereket ne mind verjék átal, kérlekszépenn, haggyák, hogy mindenki csinájja asztot, amihez jóga van! S osztán erre kidukta Bokor is a fejit odelennrőll, s keszte fogni a pártyát az öregnek, de Kerekes osztán réjaórditott, hogy menny bé innétről, me hezzádvágok valamit, szégyelld magadot, esmenn részeg vagy. Osztán béfokta, de há Kerekes olyan hangon szóllott hezza, hogy a Sanyi bá felesége má a miliciját ki akarta hívni. Hálló? Elég az hezza, hogy há immá hetfőn fognak hezza, émmá gondóni se merek réja, értöttedé, Jóska, olyam munkát csinának. Dengetnek, berregtetnek, ütik a falat, menyen széjjel minden. Valahogy kibírjuk, me Kerekes aszonta, hogy ő akkó is levállik, ha a gagyájja réjamenyen, értöttedé, me ő többet nem fagyoskodik másnak a hibájábóll, mind tavaly őszönn. Me itt olyan világot éllünk, Jóska, hogy eggyesek elvárják asztot, hogy az ember ne vájjék le, fagygyon meg a saját lakásába, s még fizessen két-három milijót érte. Így vané, Jóska, vagy nem így van..?! Me ti is ugyanesztet csinájjátok. Hálló? Na. Igen-igen. Itt csak fizettetnek az emberrel, értöttedé, mahónap má a levegőt is főlszámiccsák. Úgyhogy te is ahajt mondd meg a blokkfelelősödnek, hogy aki le akar vállani, alleválhat, értöttedé, s ne mind kötöszköggyenek, me nincs igazuk. Mit? Igazad van, Jóska. Kerekesék éppeg teszik el a gogosárt s az árdéjjt, én nem tudom, honnétróll van annyi pénzük, ha még le is akarnak vállani. De há nem az én bajom, asztot csináll, amit akar a pénzivel, azzal a kicsivel. S most szóllott, hogy ahajt eggyet mennyek le a bodegába, me nevenepja lessz eggy hét múlval, s eggy sőrt igyunk meg. Te lejösszé..?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Odabé ezeket esmenn viszi el a víz. Mi? Éppeg a tévébe nesztem az este, hogy ahajt Tekucsot fővette a víz, akkora ár vót, uram, hogy szerencsétlenek főmenekűtek a házak tetejire. Pontosonn akkora víz van, kérlekszépenn, mind amilyen vót két esztendeje nállunk. Immá Böszészkujék s Töricséjánuják asztot gondóták, hogy idénn megússzuk árvíz nélkűll, de csak megérkezett. De hogy honnétróll tud ennyi esső lehúllani, te Jóska, asztot csak a jóisten tuggya... Itt monnak esszevisza, hogy ez a glóbalizácijós főlmelegedés, értöttedé, s hogy így hogy úgy, de én nem hiszek nekik. Spekuláll mindenki, mind a zsidó az üress bótba. Hálló? Levótunk a Küköllőre Kerekessel, a fösső szomszéddal. Mi? Dehogy feredni, Jóska, há ilyen időbe ki fog neki feredni a Küköllőbe..? Mostuk a szőnyegit, me az is egéssz nyáronn nem ért réja a perzsaszőnyegüköt megmosni. Olyan kosz kijött belőlle, mind nyócbóll. Annakidejinn nagy nehezenn megszereszte Csisznödijérőll, s most nem becsűlli meg. Há jóll emlékszell te is, Jóska, hogy annakidejinn szinte annyit kellett várni eggy-eggy pezzsaszőnyegre, mind eggy Dácsijára. Szűk világ vót... Eccer olyan, hogy a disznyóbóll még a szúrást se dobtuk el, asztot is beléőrőltük a zsírnakvalóba. De há most is szűk lessz az esztendő, me nem elég, hogy a jég mindent elvert, most jő a sok esső, s a pityóka mind belérohad ahajt a fődbe, értöttedé, nem lehet kiszedni. S utána úgy beléfagy, hogy a cigányok se tollásszák ki novemberbe. Hálló? Na, osztán megmosintottuk valahogy, de a víz fólyt le róllam. Osztán még Kerekes ott süketelt jobbra-balra, a parton ott állott a pállinka eggy flakomba, értöttedé, s akárhogy súróltam asztot a hitván kibólyhosodott szőnyegit, há csak dőlt belőlle a mocsoklé, mind báránból a vér. Osztán amikó leűllött a fűbe s onnétróll szóllott oda, értöttedé, osztán émmegmontam neki, Jóska, réjaszóllottam, hogy ejiszenn annyit ne okoskoggy s ne akadékoskoggy, szomszéd, me itthagylak. Na. Osztán csak fölállott, s odajött. Perc nem tellett el, há vagy húsz méterrel odébb, egg y kicsibéugrónn ahajt béjött eggy kocsi, s eggy nagy bikanyakú pasas keszte mosni. A kocsit, nem is egyebit... Én szóllottam eccer, Jóska, szóllottam kéccer, de harmadikszó má nem szóllottam. Én minek gyűlöltessem meg magamot..? Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Nem az én dógom-bajom, értöttedé, s közél menni se mertünk, me akkora háta vót a pasasnak, hogy eggy terüs szekér ahajt megfórdúlt vóna rajta. Osztán montam Kerekesnek, hogy ejiszenn kapjuk essze a szőnyegit s mennyünk el innétrőll, értöttedé, me ahajt ha ki talál jőni a milicija, há minket hamarébb megbüntetnek a szőnyegétt, mind a pasast. Me ilyen világot éllünk, Jóska... Annakidejinn mocsok, szűk világ vót, de legalább rend vót. Csak az a baj, hogy akkó is az olyan emberek csináták a rendet, kérlekszépenn, mind az ilyen Sanyi bá-féllék, a blokkfelelősünk. Belőllük csinátak esőtitkárt s szupraintervencijóst s kolektív-patront s mindent. Asztot is nem tuggya má valami elvinni, valamelyiknap is megette az élletemet, amikó a levállásról kesztünk beszélgetni. Mi? Há Kerekesék levállnak, úgy nesz ki, éppeg most keszték esszeszedni a pappirokot. Úgyhogy egy hétig nem aluszunk, émmá látom előre... Na. Eggyet lejösszé a bodegába?
Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, csak béjutott a Sztyáuá a Csámpijonsz Ligába, immá Dzsidzsijék őrvendhetnek, mind a pékkutya a zsemlének. Nem vót erőss csapat, Jóska, szerencséjjük vót ezeknek. Mongyuk, amikó a kapufát megrúkták, úgy meglepőttek, értöttedé, mind a nőstény láma fűrdőzés közbe. Onnétróll azétt másképpeg is alakúhatott vóna. Hálló? A Dinamónak ahajt kihúszták a fogát, kérlekszépenn, pedig az első féllidőbe úgy bé vótak indúlval azok is, mind tavasszal a hólé. Osztán a Lácijó megeresztette a bőcsességüket, me ezek má asztot gondólták, értöttedé, hogy a döntőt Sztyáuával jácoggyák. Na. S máskülömbe? Esik, Jóska, a nyár végit elveri, úgy nez ki. Éppeg vihar ne legyen, me szegén varságijakot is jól megeresztette a hét véginn, a sok drága fát mind esszetőrte, egéssz hétenn dógosztak. Jő az ősz, Jóska, s aszongyák, hogy meginn mindennek főviszik az árát. Aszongyák a tej novembertőll menyen fől. Mindent réjafognak a szárasságra, pontosonn úgy, értöttedé, ahogy tavalyelőtt az árvízre fogtak réja mindent. Me ebbe az órszágba senki se hibás semmijétt, odakerűtünk. S itt a nagy baj esmenn a füttéssel s a melegvízzel lesz, Jóska, me esmenn aszongyák, hogy eggyelőre nem lehet tisztán látni, hogy itt mit akarnak a zalaegerszegijek s a sijófokijak s a pógármester. Me esmenn az lesz, mind a tavaly, hogy mindenki locsog esszavissza, értöttedé, s a nép meginn fázik a blokkba, mind a tavaly őszönn. Itt mindennel megpróbájják az embereknek a figyelmit elterelni, hogy ne gondójjon arra. S nem szégyellik asztot kérni az emberektőll, értöttedé, hogy ne vájjanak le az Igerétőll. Há ha annakidejinn nem tuttak rendes füttést s meleg vizet adni az embereknek, kérlekszépenn, s még most is benne tartnak a bizonytalanságba, akkó most hogy nem szégyellik asztot kérni, hogy ne vájjon le az ember? Mi? Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Na. Eccer elegem van belőllük, Jóska, jóllaktam véllük. S ha szóllok Sanyi bának, a blokkfelelősnek, hogy azétt ez mégse szép dolog, hogy amelyik szegén ember s nem tud levállani, többet fizet, az öreg is csak táccsa a szájját s nem tud semmiccse csináni. Me má elegem van belőlle, értöttedé, abból, hogy az ember nem a saját hibájja mijánn kerűl kiszógáltatott helyzetbe. S itt hijába mondom esztet neked telefononn, me úgyse érek el semmit vélle. Kerekesnek is, a fösső szomszédnak mondom valamelyiknap odale a bodegába, értöttedé, hogy szomszéd, itt hijába síránkozunk a bodegába egymásnak, s hijába van igazunk, me úgyse hajja meg asztot senki. Annakidejinn is hijába átkosztuk a Csáuseszku-rencert, me asztot se hallotta meg senki, értöttedé, me annyira féltünk, hogy a Szekuritáté vagy a Sziguráncá s a milicija ne hajja meg, hogy semmit se értünk el vélle... Na. Teszem le, Jóska, nem mérgelődök, me eccer hirtelennyibe főfordulok, ha ennyit idegeskedek. Te se idegeskeggy, ejiszenn. Inkább eggyet mennyünk le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na. Nesztedé a magyarokot szerdánn az olaszokkal? Eccer jól megeresztették Indzágijéknak a bőcsességit, elverték őköt, mind a jég a határt. Nem hittem a szememnek, értöttedé, há Kerekessel, a fösső szomszéddal együtt neztük nálam az ErrTéeLLenn, me nála nincs plussz csomag az Ásztrállonn, s ezétt jött le két kupa bórral. Eccer úgy jácottak azok a kőlykek, hogy le a kalappal előttük, Jóska! Csak éppeg amikó selejtező van, akkó kellene így jácoggyanak me ez csak eggy baráccságos vót. Hálló? Odaki kellett vóna maraggyunk erre is. Mi? Há azétt nem híttalak múlt hétenn, me Kerekesékkel odavótunk Pestre eggyet. Jöttünk-mentünk, mind a fing a förődőbe s hetfő este ahajt megnesztük a tüzijátékot. Annyian vótak, mind az oroszok, Jóska. Csak kedden este indúlt vissza a buszunk s jöttünk azzal hazafelé. Ottmaradhattunk vóna a meccsre, jegyet is kaptunk vóna még olcsónn is, de há Kerekesnek hazajöhetnékje vót. Mi? Kerekesnek valami ismerőssinéll vótunk, ott aluttunk meg nálluk, kérlekszépenn. Olyan lábszag vót a buszba, Jóska, hogy bicskával lehetett vóna vágni. Eccer én sok büdösséget szagótam ebbe az életbe, de ilyent eccer soha életembe nem éresztem, értöttedé. Há Manyi, a feleségem má nem bírta, Vecsésnéll má a pappírzsep-kendőt szorittotta az órrához, s nezett ki mögüle mind a luki nyúl. Valami radnóti cigányok vótak hátúl fölűlvel, tőllük is jött, de az eggyik soffőr ahajt lehúszta a cipejit s az egéssz busz megtelt lábszaggal. Mi? Röstelltem én szóllani, Jóska, s Kerekes is aszonta, hogyhá ejiszenn ne szójjunk, me még rossznévenn veszik, s osztán így inkább hallgattunk, mind a huggyos disznyó a búzába. Me há micsinájjon ilyenkó az ember, Jóska, megmosni a buszba úgyse fogja, se eggy bezzinkútnáll. Esetleg visszaszóll, s osztán Kerekesnek főfut a cukra s má megvan a baj. Na, elég ahhezza, hogy osztán valahogy hazavergőttünk. Itthon nezem a tévét s há éppeg Dzsidzsi s Hádzsi esszerúkták a pórt. E várható vót, hogy nem jőnek ki, Jóska, émmegmontam má akkó, amikó esszeállottak, hogy nem lesz ennek jó vége. Ha nem találnak béjutni a Csámpionsz Ligába, kérlekszépenn, Hádzsit úgy elkergeti onnétróll, mind a töbit. Me avvan, hogy ennek a bőcs Rödójnak nagyobb szava van a Sztáyuába, mind Hádzsinak. Hálló? S máskülömbe? Meleg van ismét, Jóska, az ember asztot gondólná, hogy má ahajt agusztusba eggy kicsitt alábbhagy, de há két perc alatt az ember úgy leízzad, mind Geréb a tutajonn. A buszba a lábszag mellett ráadásúll olyan meleg vót, értöttedé, hogy aszittem megfulladok. Na, mindegy, hazaértünk valahogy. Odaki eggy alúljárói bodegába ahajt szinte bajba kerűtünk, me eggy sőrt éppeg ittunk, amikó eggy kódus odalépett kéregetni, s nem tágított s osztán eccer réjaszóllottam, hogy ejiszenn lépjenn arrébb, me visszakézbőll ahajt olyant réjaakasztok, hogy a taknyán csúszik a Dunájig. Kerekes föl is pattant nagy hirtelennyibe, kérlekszépenn, osztán én fogtam meg, hogy ne mennyen belé a pasasba, me hanem osztán ott is milicijára kerűtünk vóna. Na. Osztán a pasas elfutott s mentünk mi is, me kezdődött a nagy tűzijáték s osztán megnesztük. Na, teszem le, Jóska, űllök le eggyet tévét nézni s osztán menyek le a bodegába.
– Hálló? Szerussz, Jóska. Micsinátok? Szinte kiütték a Sztyáuát a kupábóll, úgy megízzattak a lengyelekkel, mind Geréb a tutajonn. Csak há mindig szerencséjjük van ezeknek, a sórsolással is avvót, valami belorusz csapatot kaptak. Na. S máskülömbe? Ejiszenn le kéne mennyünk legalább eggy hétre a tengerre, hogy kicsitt pihennyük ki magunkot, értöttedé, de hogy milyen pénzbőll, asztot eggyelőre nem tudom. Manyi is, a feleségem nekifogott ahajt eltenni esztaszt, ubórkát, savanyóságot, de há olyan drága minden a pijaconn, te Jóska, hogy én nem tudom, hogy tuggyák így fönntartani az árakot. Valamelyiknap is lemenyek a pijacra, kérlekszépenn, hogy hallám mennyi az ubórka, de há olyan árak vótak, hogy a szemem felakatt. Mondom az eggyiknek, valahonnét odalentről Górzsból vót, hogy há ugyambiza métt aggyák ilyen drágánn a zőccséget, értijé, s ahajt aszongya nekem nagy bőcsönn, hogyhá neki is mekkel éllni valamiből, s ha nem teccik, mennyek el innétrőll. Osztán erre nekem is főfutott a cukrom, s montam, hogy bőjj, frátyé, ejiszenn űjj le a valagadra s ne beszéjj véllem így, hogy én ide mennyek s oda mennyek, értöttedé, me minnyá az ubórkádot úgy lenyomom a tórkodonn, hogy megemlegeted az ideiji száraz nyarat te is, te majom. Így beszélni a kuncsafttal, uram..! Még jó, hogy Kerekes, a fösső szomszéd nem vót véllem, értöttedé, me eggy ilyen beszédre ahajt a keze úgy átfutott vóna az asztal fölött, hogy a pasast odafel a réánimárén szették vóna essze. Osztán lemocskosparasztoztam, jól réjakáronkottam magyarúll s két asztallal tovább vettem ubórkát. Asziszi, hogy öt mázsa ubórkával itt a pijacon mindenkit leszólhat, értöttedé, ha az ember meg meri kérdezni, hogy métt aggya olyan drágánn. Nem elég, hogy az ember alig tud kijőni a pénzibőll, még az ilyen bőcsködőköt is le kell nyejje, mind a kacsa a nokellit. Hálló? Ott vagyé? Na. Aszongyák meginn mindennek viszik fől az árát. A nyugdíjjakot ahajt megemelik, csak én asztot nem értem, hogyha egy kollektív-nyugdíjjasnak eddig odahajitottak kéccázezer lejt, most hogy van ahhoz pofájjuk, hogy néccázezer lejt aggyanak? Há mommeg, te Jóska..? Há még meddig alázzák ezeket a szerencsétlen falusi nyugdíjjasokot, ember? Há nem elég, hogy egy élletet ledógosztak a kollektívbe, semmijük nem vót, örekkorukra is így semmibe veszik őköt, te Jóska? Há most nem lehetne megcsinálni, hogy legyen egy minimum, amit minden nyugdíjjas mekkap? Há ha megduplázzák, akkó aki eggymillijót kapott eddig, ammost kap kétmillijót s aki kéccázezer lejt kapott, akkap néccázat? Há hól van itt az igasság, te Jóska..? Eccer ilyen gazember világot még elképzelni se lehetett valamikó... Na. Mindeggy, mi ezen úgyse tudunk vátosztatni, őrvengyünk, hogy még kicsitt tudunk dógozni. Na, teszem le. Bodegába vótállé? Eggyet lemenyünké..?
– Hálló? Na, te vagyé, Jóska? Na, rég nem hallottalak. Odavótatok... S milyen világ van arrafelé, Növodáron? Értem, értem... De esső nem vót odale. Itt éppeg most a hét elejinn lett eggy kicsi, értöttedé, de há kellett a fődnek ez a kicsi víz, me há má úgy nezett ki, értöttedé, hogy ami a jég utánn még ahajt megmaratt, há mind kiszárad. Osztán ejiszenn csak lesz valami belőle. Így is aszongyák az okosok, hogy a zőccség s a gyümőcs ára azétt ment fel így errefelé, me szárasság vót. Énnemtudom, te Jóska, ezek minden okot kitalálnak, csakhogy az árakot tuggyák főfelé tekerni. Drágúll a kenyér is, kérlekszépenn, Kerekes, a fösső szomszéd az alimentárában ahajt úgy meglepődött valamelyiknap, mind a nőstény láma fürdőzés közbe. Ment a marék pénzivel kenyérétt, s ahajt a kasszánál vette észre, hogy nem elég. Na, így járt. Jött bé nagy mérgesenn a bodegába, hogy így vót s hogy úgy vót, s az istenit ennek a mocsok tólvaj világjának, de há montam, ne idegesiccse fől magát, kérlekszépenn, me még a véginn kórházba kerűll, s ott osztán meggyűllik a baja neki is ezzel a viselkedéssel. Olyan ideges vót, hogy a dijazepánt má morzsólgatta a tenyeribe, osztán mégse vette bé. Mondom, szomszéd, ammost úgy hiányzik neked, mind az üveges tótnak a hanyattesés. Na. S egyéb? Itt né, elvagyunk, éllünk, ahogy szoktunk, nem rúgunk a fingunk utánn mi se. Teszi-veszi az ember s osztán valahogy csak lessz. A vetemént a jég esszeverte, abból erőst kevés lesz, de há eddig se vót valami sok, tavaly-tavalyelőtt. Né, tudod hogy van, Jóska, mi is vízzel főzünk s bottal réjarántunk, s osztán a többit az isten csak megaggya valahogy, me még étlenn nem feküttünk le. Éppeg egésség legyen, hogy az ember tuggyon dógozni, ameddig tud, kérlekszépenn. Kikerűll valahogy. Hálló? Levótunk Kerekessel kézilabdára, itt vótak a győrijek, Gőrbicc s a többi leánka. Erőssen jól jácottak, úgy elverték Brassót, hogy két lej érőt nem hagytak rajta. Osztán a mijénkeknek is szeptemberbe kezdődik a bajnokság, hallám micsinának. Mi? Békálijék má mekkeszték a církuszkodást a fotbalba, de há nem is ők vónának, értöttedé, ha egyfólytába nem cigánkodnának egymással. Ezek ilyenek, Jóska, ilyen népség, nincs mit várni tőllük, hogy megvátozzanak... Ezétt szeretik őköt az emberek, me mindig ilyenyek vótak s ilyenyek lesznek. Na. A lényeg avvóna, hogy eggy kicsi esső immá lett, s osztán így az őszön ejiszenn mégiscsak lessz valami a terménbőll. Na. Teszem le, ejiszenn, me egy kicsit el vagyok fáradval, s ledőlök eggyet. Assziszem, hogy ma bodegába se menyek...
- Hálló? Te vagyé, Jóska? Főllök meg, ember, olyan meleg van. Aszongyák, jövő hétig még így kitart. Kókkadozok itt a szobába, értöttedé, ejiszenn jobb vóna eggyet lemenni a bodegába s ahajt eggy jó hideg sőrt meginni. Tennap délutánnyába is ottvótam, Kerekest, a fösső szomszédot ahajt otthagytam, ásittozott eggy sőr mellett, mind eggy varju a dökkútonn. Hálló? Csak megemelik a nyugdíjjakot, immá Böszészku béatta a derekát ezeknek s csak aláírta a tőrvént. Sok szegén nyugdíjjas így ejiszenn valamivel többecskét kap, me há amit eddig leműveltek véllük tizenhét kerek esztendejig, há annemvót emberség, Jóska. Annyi nyugdíjt se attak nekik, értöttedé, hogy télenn ahajt a köszköccséget kifizessék. S akkó még hól van az ennivaló..? Nem szégyelték magukot előttük, s ugyanakkó elvárták, hogy réjukszavazzanak. Itt jöhetett s mehetett Ilijeszku az elejinn, s Kosztántineszku s Böszészku, s Nösztászé, s mindenki, értöttedé, me eggyfólytába csak a szájjuk járt, mind a réce segge, hogy így megemelik, s úgy megemelik, me semmiccse csinátak. Olyanokot emeltek, hogy az ember alig érezte meg. Csak az árakot érezte, kérlekszépenn. Éppeg immá őköt kéne megemelni onnétróll, hogy ne lássam többet a tévébe a képüköt. Na. Hálló? Na, itt osztán az ukrányok szinte megeresztettek a foszfórjukkal, értöttedé, még jó, hogy a szél nem hoszta errefelé, kérlekszépenn. Ezek ugyanúgy viselkednek odafel, értöttedé, mind annakidejinn, nyócvanhatba a csernobíli esetnél. Akkor is, most is később jelentik bé, ember, hogy mi tőrtént, kérlekszépenn, én esztet nem tudom megérteni... Há hogy az istembe létezik, te Jóska, hogy eggyesek ilyen felelőtlenek legyenek a másik órszágokkal szembe, te? Há ha nyócvanhatba is a svédek fől nem fedezik a nukleár-felhőt, há ejiszenn a mai napig hallgatnának vélle ezek. Sose érjük meg, Jóska, hogy normálisonn műköggyenek ezek a dógok, értöttedé. Egyéb nincs, a titkolózás, a hátússó mocskoskodás s az embereknek a butittása. Me asztot gondójják, hogy mindenki olyan hűllye itt rajtuk kívűll, hogy semmiccse ért meg. S hogy ők amijóta pócra kerűltek s meggazdagottak, s lenéznek mindenkit, most asztot gondójják, értöttedé, hogy ezzel az eszük is vastagabb lett, nemcsak a zsebük. Na. Úgyhogy csak itt né, ilyenekenn gondókozok itt fenn a nagymelegbe. Me ha lemenyek a bodegába, Kerekes öt perc utánn ott van, s mostanába má nem állom ki a száját, értöttedé, me ő is úgy kikupállódott immá ezekbe az évekbe, hogy úgy csinál, minha legalább hét háza s öt kocsija lenne. Akkora hellyen van a szakatt rövidnadrágjába s az ízzaccságszagú ingibe s a hitván móbíltelefonnyával. Na. Úgyhogy így, Jóska. Tengerre menteké? Hálló? Na, meginn megszakatt...