Te meg ott hibázol, hogy azt hiszed, hogy az, hogy a te házasságodban te voltál az alacsonyabb rangú, azt jelenti, hogy a házasságok 90%-ában a férfi az, mert a 90% papucs.
Valójában nem papucs a 90%, és ha otthon nem kap elég szexet, akkor keres és talál máshol.
A saját magára költés adatai jó esetben is amerikaiak - tehát még ha igazak is -, Mo-on a családok nagy része épp a létfenntartásra tud költeni. De attól még, hogy esetleg a nők vesznek maguknak a sampon mellé balzsamot is a családi kasszából, nem lesznek dominánsai egy házasságnak. Viszont költésben már úgy jelenik meg, hogy hú, több személyes dolgot vett magának...
Ha ez éppen a nő, akkor annyi lesz, amennyit a nő akar.
Ha ez a férfi, akkor meg annyi lesz, amennyibe a férfi még belemegy.
ott hibazol, hogy azt hiszed a felek egyenranguak a hazassagban, csaladban, az ezzel kapcsolatos dontesekben. valojaban meg nem, a ferfiak 90% beta, papucs, azt csinalja, amit a no akar*.
* es most total felesleges jonni a horoszkopozassal, pl. a csaladi kassza, sajat magara koltes adatok aranya ezt nagyon jol mutatja.
(jon ilyenkor a jol bevalt hiszti + nyafi + szexmegvonas + zsortolodes kombo, a ferfiak jelentos resze pillanatokon belul megtorik ezektol.)
Egy családban nagyjából annyi gyerek lesz, amennyit a kevesebbet akaró akar.
Ha ez éppen a nő, akkor annyi lesz, amennyit a nő akar.
Ha ez a férfi, akkor meg annyi lesz, amennyibe a férfi még belemegy.
Az én fiatalkoromban még lehetett a nőknek ezzel az eszközzel élni, mármint hogy a férfiak akarata ellenére terhesek lettek - ez mostmár nincs, minden platform azt sulykolja a nőknek, hogy ilyet ne tegyenek.
Na meg hiába akarna egész regiment nő több gyereket - ha nincs pénz felnevelni.
Sógorom elvett egy kétgyerekes nőt (az apa autóbalesetben meghalt előtte), felnevelték a két fiút, iszonyúan szerettek volna legalább egy közöset, de nem volt rá pénz. Ott _mindketten_ nagyon szerettek volna még egyet, de még így se merték vállalni.
Az ország fele a medián bér alattipénzből él. Csoda, ha az ország fele egyáltalán vállal gyereket. Mint VV adataiból kiderül, pont ők mondtak le legnagyobb számban a gyerekvállalásról. (Kivéve azokat, akiknél a gyerekvállalás már egzisztenciális előny, mert gyerekvállalás nélkül meg pont semmi pénzük sincs.)
Te nem érted meg, hogy ez egy közös döntés. Mert hiába akar egy nő akárhány gyereket megszülni, egyedül nem tudja eltartani, felnevelni, nyomorgás nélkül.
jaja, kozos dontes. foleg ha mar van egy kozos gyerek... mit csinal a ff ha a no teherbe esik a masodikkal?
egy csaladban annyi gyerek lesz, amennyit a no akar. pont.
Az ő alapkérdése az, hogy miért nem nevelnek a nők gyereket a férfiak nagyobb szerepvállalása nélkül IS akár, hiszen a nőknek olyan jó ez a társadalom, megérné CSAK NEKIK többet tenni bele, ha a több gyerekhez az kell.
Te nem érted meg, hogy ez egy közös döntés. Mert hiába akar egy nő akárhány gyereket megszülni, egyedül nem tudja eltartani, felnevelni, nyomorgás nélkül.
De persze, ha ilyen hazugságokat vagy tévedéseket erőltetsz, akkor tényleg az jön ki, hogy a nők a hibásak.
Amikor viszont már ott tartasz, hogy kevés férfi csináljon több nőnek gyereket, akik majd maguk felnevelik, mivel egy csomó többletjoguk van - akkor nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy pont arra megy ki a játékod, hogy a nőket hibáztatni lehessen - mert amúgy ilyen messzire senki nem dobja a racionalitást, kapcsolatokhoz való hozzáállásában tanúsított minimális érzelmi szemléletet, hogy ilyen világképet erőltessen, csak az olyanok, akiknek ezzel céljuk van, illetve csak ezzel érhetnek célt... Mindenki másnál fennakad egy ilyen gondolat a józan észen és minimális empátián.
Ezért mondom, hogy parttalan a vita. Ezer hülyeséget fogsz állítani, minden nap, újra és újra, sokszor pont ugyanazokat. Rád senki nem pazarol már energiát, szerintem, csak ilyen gyógypedagógia szinten.
Statisztikailag nem szignifikansan kevesebbet, ennyit pontositaskent. (2 vs 1.9). Ami feltűnő kulonbseg volt az az, hogy a fiatal diplomás ferfiak között több, mint kétszer annyian nem akartak gyereket, mint a fiatal diplomás nők.
mert szandekosan nem erted meg, hogy mindegy, a ffak hanyat akarnak, a nok dontenek. annyi lesz, amennyit ok vallalnak. nincs olyan eletszeru scenario, ahol a ferfinak ebben dontesi joga lenne. (akar kevesebbet akar, akar tobbet.)
csak hat jellemzoen az allami tamogatas lejartaval 8 oraban mennek vissza dolgozni. ugy meg azert nehez anyagi hatranyrol beszelni. nyilvan ott van az a 2 gyerekkel 1-6 ev, amit otthon tolt, az tenyleg kiesik fizetesileg, de ennyi. nem szignifikans problema.
Még annyit se képes elismerni, hogy az, hogy a szülő nő mehet el szülési szabadságra, az nem a ferfiakat diszkriminalja, innentol kezdve már mindegy is.
Plusz ez az egész tök fölösleges mellekvagany, mert az alapkerdes az, hogy a férfiak több gyereket szeretnenek, mint a nők, csak a túl jól elő nők nem akarnak többet? És a válasz erre, ugye az, hogy nem. Behoztam rá egy csomo különböző felmérést, adatot, ezek egyike sem feminista szervezet altal végzett cucc volt, nen lehet mondani, hogy elfoguktak lennének. A férfiak kicsit kevesebb gyereket akarnak, mint nők. Ez van.
A helyzet az, hogy te hoztál egy valaki által megírt cikket, és azóta gondolkozás nélkül azt akarod erőből átnyomni - míg veled szemben én semmilyen feminista cikket nem használok fel, hanem gondolkodom, rendszerbe rakom a dolgokat. Ez a vita az én részemről saját szellemi termék - míg te annyira nem vagy képes a témát a sajátodévá tenni, átlátni, hogy nem tudsz egy tapodtat sem mozdulni a cikkről, a cikkbeli állításmegfogalmazásoktól, mert akkor már el vagy veszve.
Mindenki, aki gondolkodik, látja, hogy míg te szajkózod a mások által összerakott dolgokat, én analizálok.
Akik nem tudnak gondolkodni, azoknak a számára nyilván nem is lehet világos, hogy itt ki hitvitázik (erőből), és ki ad releváns válaszokat, ki vonultat felsaját meglátásokat. Ez utóbbiakat analitikus érveléssel úgysem lehet meggyőzni, ők mindenképpen vesztett terep egy vita számára.
Ugyanis nem az számít, milyen órabére van, hanem hogy mennyi pénzt képes keresni önmaga és a gyereke eltartására.
Amúgy a vita parttalan.
Most sem fogod megjegyezni, hogy ha én a gyerekvállalás időpontjától kezdve csak 6 órában fogok tudni dolgozni -mert a többi időmet elviszi a gyerekvállalás, akkor az 25%-kal kevesebb bevétel, nekem és a gyerekemnek. Nincs, aki korrigáljon, mivel az alapfelvetés az, hogy _a nők_ tartsák fenn ezt a társadalmat.
De holnap újra előjössz azzal, hogy a gyerekvállaló nők órabére ugyanannyi, mint a gyereket nem vállalóké, ha kevesebbet dolgoznak, akkor nyilván nem kereshetnek annyit, mint a gyereket nem vállalók, vagy a férfiak. És holnap újra végig kellmenni azon a körön, hogy a gyerekvállalás elveszi pl. az időt a fizetett munkától, így ez bizony egzisztenciális hátrány.
"Hívőkkel és elfogultakkal nem érdemes vitatkozni. Hozzáteszem, hogy fanatikusokkal sem. Sosem fogják beismerni, hogy tévedtek."
Érdekes, hogy ezt pont te mondod, de ami igaz az igaz.
Mert az elfogult fanatikus hivők tényleg csak terelnek, denemiszeznek, tekeregnek, érvelési hibákba menekülnek, apróságokba kapaszkodnak, az eléjük tárt tényeket letagadják, csaponganak az állítások között, végiggondolni sem akarják a hitükkel ellentétes állítást.
Próbálkozni lehet, de alapjában reménytelen feladat megértetni velük a legegyszerűbb tényt is.
Ha egy kicsit belegondolunk, akkor ennek a vitának is és a mai férfi/nő problémának a gyökere is valahol abban keresendő, hogy a férfiak egyre inkább elbizonytalanodnak a férfi szerepükben, nem tudnak mit kezdeni a nők öntudatra ébredésével, sem azzal, hogy alanyi jogon nem jár minden férfinak nő és frusztráltságukban egyre inkább a nőket kezdik hibáztatni.
3. A gyerekvállaló nők többletjogai még mindig nem teszik lehetővé, hogy egzisztenciálisan (anyagi értelemben) csak megközelítően azt a szintet tartsák, mint a gyereket nem vállaló társaik.
ezt VV grafikonokkal es adatokkal cafolta valamelyik nap.
Még annyit, hogy ha a felvetésed korrekt is lenne, tehát mondjuk elfogadjuk, hogy a nőknek meglehetősen ostoba döntésük az, hogy nem akarják minden erejükkel fenntartani a számukra annyi többletjogot biztosító társadalmat, vannak rá válaszok
1. Nem csak rajtuk múlik, hanem a férfiakon is. A muszlim társadalmak magasabb tfr-je a férfiak gyerek iránti vágyát is tükrözi. Ha egy társadalomban jellemzően mindenki akar mondjuk 2-3 gyereket, akkor annak a nőnek vagy annak a férfinak, aki ennyit akar, nem kell ennek peremfeltételnek lennie párkeresésnél. Ha szinte akárkibe botlik, az kb. ennyi gyereket akar, akkor tényleg szinte akárki lehet a párja. Itt erre is szűrni kell. Jó lennél nekem, de nem akarsz ennyi gyereket (nem megcsinálni, GabikA, hanem) felnevelni, szóval sikertelen volt a párkeresés, újba kell kezdeni.
2. Plusz még 0,5-0,7 gyereket vállalni a férfiak többlet beletétele nélkül - vállalhatatlan feladat. A kérdésfelvetés eleve onnan indul, hogy "miért nem tartják fenn a NŐK ezt a társadalmat"... Mert nem bírják egyedül. Mondhatod, hogy nem kell annyi technikai vívmány, inkább szerényebben kell élni, és gyereket etetni - de ez fals érzet, ez a világ a technikai vívmányok használatára rendezkedett be, azok nélkül számos problémába ütközik az ember - márpedig, amikor épp (kb 20 évig tartó elköteleződéssel) többletterhet vesz a nyakába, akkor nincs szükség még plusz problémákra.
3. A gyerekvállaló nők többletjogai még mindig nem teszik lehetővé, hogy egzisztenciálisan (anyagi értelemben) csak megközelítően azt a szintet tartsák, mint a gyereket nem vállaló társaik.
Szóval ezek a válaszaim vannak. Szerintem annak, aki nem hitvitázik vagy provokál, hanem valóban érdeklődik, ezek a válaszok minimum elgondolkodtatónak kellene, hogy legyenek.
Még az kellene csak, hogy a nők törvényileg hátrányban legyenek...!!!
A gond nem ezzel, hanem a férfiak ellenségeskedésével van a női egyenjogúsággal kapcsolatban, és azzal, hogy a nők, bár de jure egyenlőek a férfiakkal (jó vicc is lenne, ha nem lennének - mindkét nem ember, ezt ne felejtsük el!), de facto számos esetben még mindig nem azok, és még ehhez hozzávehetjük a férfiak nőkre irányuló lenézését, hímsovinizmusát, toxikus maszkulinitását az élet számos területén.
Ezen kellene változtatni, de ezt törvényekkel nem lehet elérni - a hozzáállás komplex megváltoztatására lenne szükség.
Felülreprezentáltak a nők az élet számos területén... hm. Figyelemre méltó.
Nos, uraim, akkor lehet menni tanárnak, óvóbácsinak, ápolónak, hivatali dolgozónak, szociális munkásnak... körülbelül ezek a területek azok, ahol úgymond "felülreprezentáltak a nők".
Jah, hogy oda nem mennek, mert tanulni kell hozzá, és még rosszul is fizetik? Hát, c'est la vie...
Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy számos olyan terület van az életben, ahol meg a férfiak felülreprezentáltak.
Erről is beszélhetnénk, ha már...
Hm.
Chris Hemsworth például elég férfias külsejű. Vagy mondjuk Richard Madden.
De a korszellem is változik, meg az ideál is.
És már hatvanvalahányban sem mindenkinek Connery, Delon, vagy Belmondo jött be.
Megnéztem a kétharmadát, majd holnap folytatom. Engem nem idegesít a beszéde, érződik, hogy komplex látásmódja van, nehéz neki összerakni szavakba.
A feminista résszel egyetértek, én is azt hittem, hogy ez megoldódik mostmár magától, még a kilencvenes években is azt hittem, úgy a kétezer-tízes évek körültől figyeltem fel erre az új ellenségességre, ami úgy mostanra ért el nálam addig, hogy nem is bánom, ha feministának bélyegeznek. Most látom úgy, hogy megint van ennek létjogosultsága, vagy inkább valami létszükségessége. Ez amúgy valóban nem a jogokra vonatkozik, hiszen a jogegyenlőséget én nem vonom kétségbe. Inkább csak az, hogy ez az ellenségesség a két nem közt nem lesz jó. De remélem azért, hogy ez csak az intellektuális életben jelenik meg. Ott is lehet azt mondani rá, hogy a legszomorúbb dolog - de még rosszabb lenne, ha valóban a kapcsolatokat gyilkolná ez, nem csak az okoskodásokat. :)