Nincs is szebb középkorias hangulat annál, mint amikor az ember nyakába egy romantikus sikátorban bandukolva lezúdul egy adag szennyvíz/ételmaradék/szar...:))
Na ja, de honnan szedjünk tudákos körtefából készült Poggyászt??? Mert anélkül túristáskodni mégiscsak nonszensz!? :))
Egyébként a higiéniai aggályaid nem biztos, hogy teljességgel jogosak. Ugyabár arrafelé nincs ekkora környezetszennyezés...Ami mégis van, ahhoz muszáj alkalmazkodni.
Hááát, én nem állítanám olyan biztosan, hogy nem tudnánk összeszerelni bizonyos használati tárgyakat. Valószínűleg nem tudnám megalkotni az Intel legújjabb prociját, de egyszerűbb használati tárgyakat minden további nélkül el lehetne készíteni. Na meg ha viszem magammal a reflexíjjamat, akkor a kaja se akkora gond....:) Egy nagy baj lenne, de csak az első egy hetes kaja nélküli időtartam alatt - ugyanis jelenleg az állatvilág emberi táplálkozást segítő tagjai iránt kissé szentimentális sajnálatot érzek, és nem vagyok biztos magamban, hogy csak a saját élelmezésem kedvéért képes lennék-e megölni őket...Hmmm. Marad a fűevés???
Tartok tőle, hogy a mi túlcivillizált puhány testünk az első korty víztől kipurcanna...:)) (persze lehet paphoz rohangálni, hogy gyógyítson meg bennünket)
Technikai tudasunk sajna igen korlatozott, mert hiaba tudjuk bekapcsolni a gépeket, összerakni nem tudnánk őket, pláne nem az adott kor színvonalával. Tudásunk számos hétköznapi dologban azért megfelelő lenne.
Mindenesetre korongvilági Túristának lehet, hogy megérné elmenni....
Volna egy kérdésem.
Tegyük fel, átmehettek egy idegen fantasy világba. Mit vinnétek feltétlenül magatokkal, ami a "személyes holmi" kategóriába belefér?
(Autót, lángszórót, lökhajtásos repülőgépet, mikrósütőt tán mégse...):)
Azért a tudás amit átvinnénk, ha némi kisérletező kedvel párosul csodákat tudna művelni és nem is változtatná meg a világot. Ráadásul nem kell egy ilyen világ esetében mindig a pusztítóeszközöknél keresni a tudás kamatoztatásának a lehetőségét.
Amúgy ezek a világok sokkal fogékonyabbak az újra mint a földi középkor, annál is inkább, mert többnyire jelen van bennük elfogadottan a mágia és ha valami eddig ismeretlent vinne oda valaki, egyszerűen a mágiára lehetne fogni és senki nem csodálkozna
A tuleles szerintem meglehet, hogy hosszabb idore nyulik majd, mint sejtitek. Nem mindenkibol lehet hos, varazslo, pap vagy ilyesmi... Ezekhez hosszu evek kellenek.
A kocsmai verekedesekbol valo menekulesi parameterekkel egyetertek. Jobb futni, mint megijedni!
A lopor es tarsai csak egy otlet volt, barmilyen mast is el tudnek kepzelni. Annak pedig, aki azt mondta volt, hogy nem vinne magaval semmit, es nem is adna az itteni vilagbol, mert meg elrontana a masikat is azt mondanam, hogy ha nagyon meg lennel szoritva ehenhalasilag...
Csak puskaport/lőszert vinni elég kevés lenne, mert a tár kiürülése után csúnyán agyonvernének :-(
Egyébként AD&D-ben egész korrektül benne vannak a (középkori) lőfegyverek, nem borítja fel a játékot. A modern fegyverekhez pedig nehéz lenne muníciót szerezni.
Egyébként AD&D fan vagyok, Forgotten Realms és Ravenloft a kedvenceim és ha választhatnék, akkor valamelyik saját karakterem lennék (azokat már egész jól ismerem :-)) esetleg mesélő koromból valamelyik kedvenc NPC-m (bocs NJK-m).
A szerepjátékot sajna mi sem tudtuk űzni társaság hiányában, illetve megesett, hogy olyan is játszott, aki komolytalanul vette az egészet. Ez egy kicsit elkedvtelenítette a társaságot. Aztán nem folytattuk. Pedig olyan jól indult!
Elrontani (megrontani) egy tutti kis világot holmi kvarcórával, gépfegyverrel? Sokkal tanúlságosabb, ha semmi ilyesmi nem kerül át. Vagy ha esetleg ezeknek az eszközöknek ottani megfelelőjével kellene valamit kezdeni. Egyébként puskapor-szerűséget szinte mindegyik fantasy-világban találhatunk. Ha meg nem, kémia tanulmányaink és némi kísérletező hajlam segítségével gyárthatunk magunk. De nem biztos, hogy sokra megyünk vele.:)
Eljátszottam azzal a gondolattal is régebben, hogy milyen lenne a középkorba visszakerülni a mostani fizikai testemmel és a mostani tudásommal (ami itt nagy valószínűség szerint nem kiugróan magas szintű, na de odaát..!?). Azt hiszem, nagyon nagy eséllyel pályázhatnék egy jó kis boszorkányégetésre, még akkor is, ha nem hencegnék mindenféle XX.századi tudásommal. Ha meg botor módon mégis megtenném, az első tíz percben megholnék...
Abból kiindulva, hogy a fantasy-világok helyenként sokban hasonlítanak a kora-középkori világunkra (persze világa válogatja, szerencsére sok-sok kivétel is akad), én nem biztos, hogy elő mernék hozakodni azzal, amit tudok. Valószínűleg első pár hónapos tevékenységem kimerülne abban, hogy megpróbálnék életben maradni, kerülni a feltűnést és az összeütközést másokkal, és igyekeznék minnél többet megtanulni az adott környezetről. Valamint megkisérelném megtanulni az ott használatos nyelvet. Ami nem kis feladat lenne...
Persze. Ahogy a kényeskedő nemesúr is beadná a kulcsot. Épp ezen van a hangsúly: Nem ugrálok, amíg nem ismerem ki magam rendesen a világban. Hát én speciel egy ottani kocsmai verekedésként egyetlen egy célt tüznék ki magam elé, aminek három paramétere lenne: kijutni, gyorsan, egészben.
És ki beszélt arról, hogy nagy legények lennénk? Ugyanolyanok lennénk mint ők. Tanulnunk kellene amit csinálni szeretnénk...