Mondtam, hogy én a fiunk halála után nem szerettem volna többet. És a kicsi születése kifejezetten az ő kívánsága volt. Én azt mondtam, hogy most várjunk egy kicsit, és majd fogadjunk örökbe később, ő ezt nem akarta.
Imádom a legkisebbem, és sok szempontból gyógyító volt az érkezése, de nem szabadott volna abban a mély gyászban gyereket vállalni, iszonyat nehéz 9 hónap volt az, és nem hinném, hogy jót tett a kicsinek, hogy így vártam, tele fájdalommal és rettegéssel.
Nem erre írtam, hogy sci-fi, hanem arra, hogy a férfiak nem szeretnének hétvégi apukává válni. Mert az az eshetőség a legtöbbször sci-fiként van kezelve.
Ezt mintha eddig nem mondtad volna, de lehet, hogy csak én siklottam át rajta vagy túl régen írtad már és elfelejtettem. Mindegy, már ezért megérte megírni a hozzászólásomat.:)
Az már fel sem merül, hogy le lehet ülni megbeszélni a dolgot, ahol mindenki elmondja a pro és kontra érveit, és valami közös döntésre jutnak? :)
(Engem is rábeszélt exem az ötödik gyerekre, pedig nagyon nem akartam már többet. A tesómék meg leültek és megbeszélték, hogy két nem NT gyerek után nem kockáztatnak be egy harmadikat.)
Szeretném azt hinni, hogy az esetek döntő többségében születik olyan közös döntés, amit mindenki jó szívvel el tud fogadni.
"Azért az megvan, hogy a ceremónia elsősorban a nőkröl ( a nökért) szól, vagy ezt sem érted?"
Na ja, a sikeres hajtóvadászatot is a vadászok ünneplik meg, és nem a medvék ;-)
És, hogy ismét egy lényegre törő idézetet hozzak:
"Persze, és minden változik, de azért az esetek nagy részében a nők elrendezik az egészet, van fátyolos fehér gúnya, oldtimer automobil, vendégek, szertartásosság, ételitalmiegymás, pont mint a Maslow piramisban. Csóró vőlegény meg bólogat és szorítja a cipő. Mondjuk minekmentoda. :)"
Na jó, de hát ez sci-fi, hiszen a férfiak köztudottan és kizárólagosan kényelemből maradnak benne egy szar vagy már halódó házasságban. Az ilyenkor általában ritkán merül csak fel lehetőségként, hogy nem akarnak hétvégi apukává válni. Hogy ennek a fel nem ismerése vajon mit árul el a fel nem ismerők valódi (tehát sminkeletlen, még át nem heroizált) lelkivilágáról, az már más kérdés.:))
Meg elég nagy részünk a kisebb-nagyobb rongyrázástól és a legmélyebb érzéseinkkel való, már-már tüntető hivalkodástól is ódzkodik, ami viszont a nők egy elég nagy részénél rutin szinten megy.:)
Jó, én nem szeretek szerepelni, nem az én terepem az ilyen, hogy puccba vágjam magam, meg menyasszonytánc meg egyéb... Kellemetlenül éreztem volna magam.
Azt persze nem tudom, hogy ajándékba kik mit hoztak volna.