A téridő a Föld fele görbül , miszerint a simán zuhanó rendszer lokális inerciarendszer. Te oldaliranyú mozgásból származó külömbségekről beszélsz.
Ha a fény oldaliranyban is halad , tehát nem a Föld középpontja fele , akkor az eredő pálya természetesen nem fog annyira elhajolni , mint egy meteornál.
De ez a fény nagyobb sebessége miatt van , és nincs köze a görbülethez.
Lenne nekem is egy kérdésem/felvetésem az ar -el kapcsolatban.
Ugye sokan azt vallják hogy a gravítáció nincsen hanem az csupán a görbűlt téridő hatásának "eredménye".
Próbálom elképzelni.
Az ok hogy a tömeg meggörbíti a téridőt. S ebben a görbűlt téridőben az "egyenes" is "gőrbe lesz". (a fény egyenesen halad a bolygók mellett a görbűlt téridőben ha jól értelmezem). Még ez is ok.
Én azonban úgy bírom felfogni ha azt a bizonyos egyenest a tömeg egy féleképpen gőrbíti csak meg. Ugy értem hogy ezen a tömeg által gőrbített téridőben az egyenesen haladó "dolgok" tömegtől, sebességtől függetlenűl egyenesen haladnak/haladnának.
Azonban tudjuk hogy gravitációs mező hatásának eredménye függ a kölcsönhatásban levő dolog sebeségétől és tömegétől. Konkrétan ha egy pl. autót (:)) inditanánk a fénnyel egy egyenesen (egy irányba) akkor kétlem hogy ez ugyanazt az (gőrbűlt téridőben vett) egyenest irná le.
Számomra ezmiatt még mindég ésszerűbb a gravitációról mint erőről beszélni.
Aki érti az ar -t valamelyest annak szívesen olvasom e témához fűzött kommentálját/magyarázatát.
Kissé félreérthető (számomra ) ahogy leírod az inerciarendszert ebben a környezetben. Ha a föld nap körüli keringésére gondolsz (mint átgondolva gondolom arra :)) akkor a rá lehet huzni az inerciarendszert bizonyos számítási keretek közt.
z vezetett félre hogy a nehézségi gyorsulások kapcsán írod ezt s mivel gyorsulásoról van szó ebben nézetben nem lehet inerciarendszerről beszélni.
Amit leírtál róla az ok.
A föld felszinén a nehézségi gyorsulás g~9,81 m/s2. Ez valóban független a gyorsulásra kényszerített testek tömegétől !!! Ez azt jelenti hogy ténylegesen a nap tömegközéppontját (ha az a föld felszínén lenne) is ugyanakkora gyorsulásra bírja saját tömegközéppontjának irányába "nyugalmi állapotukhoz" képest (ez nem a két tömegközéppont egymáshoz képest történő gyorsulása!).
Ha a föld tömegközéppontja lenne a nap felszínén akkor a föld tömegközéppontja gyorsulna a nap tömegközépponja irányába (ha jól emléxem) g~ 274 m/s2 el.
Hogy miért ez a bizonyos távolságba észlelhető gyorsulási érték tömegfüggetlensége? Egyszerű :
A két tömegközéppont között fellépő -gyorsulási hatást keltő - G=tömegvonzás, távolság és tömegfüggő. A tömegfüggés lineáris. Kétszerakkora tömeg kétszerakkora erőt indukál. Azonban a kétszerakkora tömeg azonos mértékű gyorsításához kétszerakkora erő is kell. Ergo egy tömeg gyorsítási hatása független a gyorsítandó tömegtől x távolságban DE a tömegtől függ a két tömegközéppont egymáshoz mért gyorsulása.
Ez az egyik ábra, ami szerintem helyesen adja meg , hol látja 'mozogni' a mozgó űrhajós a Földi álló rendszert.
Az űrhajós a kék , sötétebb a gyorsulás után.
A lila , ahonnan a Föld küldi a jeleket , avagy itt kell hogy látszódjon.Jól látszik , hogy amikor gyorsult egyet az űrhajós , a Föld elugrott messzebbre , plusz az időben is visszaugrik .
Viszont a Föld az űrhajós jeleit a felső ágon veszi. /?/
Össze lehet hozni az alsó és a felső Földi vonalat középre egy vonalba , de így a Föld egy pillanatban létezik csak /abszurd/ , és a fénysugarak kiindulópontjai sem értelmezhetőek.
Ja, látom már. Azért olyan nagy a harmadik, hogy látszódjon az összes fénysugár, amit a Földről kap.
Az időugrást egyébként az első ábrába tudod berajzolni úgy, hogy az egyidejűség egyeneseit is berajzolod. A jobboldali csúcspontot a föggőleges szakaszon alúlról, ill. felülről 3,6 osztásnyira lévő pontokkal összekötő egyenes a fordulás előtti és utáni egyidejűség az űrhajós szemszögéből. A Föld szemszögéből a vízszintes vonalak jelentik az egyidejűséget.
Bocs, csak most néztem meg rendesen az ábráidat. Az első kettő OK, a harmadikat nem értem. Nem úgy van, hogy akinek a szemszögéből nézed a dolgot, az egy függőleges vonal? És az idő mindenhol alulról fölfelé telik? Meg, hogy az ő szemszögéből egyidejű események egy vízszintes vonalon vannak?
Hogy ne legyen félrertés: Úgy látom, hogy a piros és zöld vonalak a fénysugarak (a fényimpulzusok világvonalai), a sárgák pedig a Föld, ill. az úrhajó.
Nem erre gondoltam, az idodilataciobol adodo elterulesvaltozas ok, de ha a tavolsagvektort, es a sebessegvektort osszegzem akkor kapok egy hatarerteket ami felett mar nem hat a ket test gravitacioja egymasra mert a gravitacio egyszeruen nem eri utol oket, mint a hanghullamok es a repulok. Es e folott irtam a kvantalt viselkedes, ami azert erdekes mert ez c alatt megtortenhet.
Valoban igazad van, elkovettem azt a hibat hogy nem vettem figyelembe a sebesseg vektoros voltat, viszont igy kisse furan kvantalodik a gravitacio, mivel ha fenysebesseghez kozeli targyak mozognak akkor a tavolsaguk es sebesseguk fuggvenyeben egy hataron tul mar egyaltalan nem hatnak egymasra. Viszont a valodi kerdesem az lett volna, hogy ket azonos sebessegel, es parhuzamosan mozgo targy kozott elvben nem lep fel idodilatacio, igy gravitacio sem, vagy megis ?
Nyomo gravitacio:
Ugy emlekszem, meg a topik legeleje kezdodott a tip-es otlettel, ami az eter egy formaja, es ennek valoban folyomanya a nyomo gravitacio, en is igy tudnam elkepzelni a dolgot, ha lenne eter, de most egyenlore azt tudjuk, hogy van ez a relativitas elmelet ami egyenlore meg mindig jol mukodik, es ha jobb elmeletet akarunk alkotni akkor valamit kezdenunk kell a kvantumokkal, nem is beszelve a kvantumparokrol, na ehhez a tip semmi tampontot nem ad (legalabbis meg nem lattam erre vonatkozo leirast), sot nem lattam meg tip-es levezetest sem ami egyszerubb, es pontosabb lenne mint a relativitas elmelet, de ha van ilyen legyszives oszd meg velunk, engem tenyleg erdekel.
Nem is bizonyítani akartam , hanem ez egy nagyon szemléletes példa arra , hogy egy folyamatot máshogy nem lehet leírni ellentmondásmentesen ha a fénysebesség minden rendszerben állandó.
A különböző öregedés oka az , hogy az egyik inerciarendszert vált.
Nem is bizonyítani akartam , hanem egy ez nagyon szemléletes példa arra , hogy egy folyamatot máshogy nem lehet leírni ellentmondásmentesen ha a fénysebességet minden rendszerben állandó.
A különböző öregedés oka az , hogy az egyik inerciarendszert vált.
Ha megnézed a három ábrát , az évenként kiküldött jel minden ábrán mindig ugyan akkor érkezik meg a másik idejében.
pl az otthon maradt űrhajós 2 évben kiküldött fényjele mindig a forduláskor találja el az másikat.És mindezt úgy , hogy a fény mindig c-vel megy. /45 fok/
Ez szerintem fontos, mert ha nem használunk idődilatációt , a három ábra ellen fog mondani egymásnak.
De ha az utolsó két ábrát összevonom , akkor már csak úgy maradnak ezen események szinkronban , ha a fényjeleket elgörbítjük ./gravitáció ?/
"Azt egy kicsit húzósabb megrajzolni , sőt csak úgy lehet megoldani az események szinkronitását , ha meggörbítjük a fénysugarakat."
Ezt nem értem.
"Egyenlőre óriási téridő ugrásokat látok a képeken , amiket a valóságban nem szabadna tapasztalni. Nekem ez azt mutatja , hogy nem adhatok a megforduláskor akármekkora gyorsulást."
Természetesen a valóságban nem lehet ugrás.
Az ugrás csak a pillanatszerű fordulás miatt van.
Nem 0 idő alatti (de az utazási időhöz képest igen kicsi idejű) fordulás esetén nincs is ugrás, hanem ez alatt az idő alatt az utazó iker úgy észleli, hogy hozzá képest a maradó iker órája a gravitáció (gyorsulás) miatt sokkal gyorsabban jár. (A maradó iker természetesen ebből semmit sem vesz észre, hiszen ez csak az utazó iker rendszerében észlelhető így).
Ennek a határesete a pillanatszerű fordulás esetén fellépő ugrás.
Akármekkora gyorsulást adhatsz, csak a fordulás teljes ideje legyen elhanyagolható az egyenletes (oda-vissza) utazás idejéhez képest.
ha az áramló fény képes arra, hogy sugárirányú mozgása közben erőt gyakoroljon a tömegekre, miért nem gyakorol erőt a nagy érintőleges sebességű anyagra?
Ki mondta, hogy nem gyakorol? Gyakorol az, csak kicsit. Mint ahogy a sugárirányú komponense is kicsi. De a te nyomóerőd nagy, épp annyi, amennyi a gravitációs erő. a tangenciális komponensnek is ennek arányában kéne nagyobbnak lenni, mint a fény esetén. Nemde?
Azt egy kicsit húzósabb megrajzolni , sőt csak úgy lehet megoldani az események szinkronitását , ha meggörbítjük a fénysugarakat.
Egyenlőre óriási téridő ugrásokat látok a képeken , amiket a valóságban nem szabadna tapasztalni. Nekem ez azt mutatja , hogy nem adhatok a megforduláskor akármekkora gyorsulást.
"ha az áramló akármi képes arra, hogy sugárirányú mozgása közeben erőt gyakoroljon a tömegekre, miért nem gyakorol erőt a nagy érintőleges sebességű anyagra"
A kérdést alakítsuk át a következőre:
ha az áramló fény képes arra, hogy sugárirányú mozgása közben erőt gyakoroljon a tömegekre, miért nem gyakorol erőt a nagy érintőleges sebességű anyagra?
Egyikre sem tudom a választ. De a probléma talán látszik.
Az első esetben a fékeződés hiánya elegendő bizonyíték a gravitációs energiamező létének tagadásához.
A fény esetében viszont a kutya sem törődik ezzel a kérdéssel. Nem fékezi a földet és kész. Pedig az előbbi analógia alapján illene kizárni a fény létezését is.
Vagy, jó lenne elfogadni, hogy sem a (nyomó) gravitációs energiamező, sem a fény, sem a neutrínó tenger a föld pályamozgását NEM FÉKEZI (mérhetően).
És ezen bukik meg a nyomó gravitáció? Nem tudom elhinni.
