Ha kalyhaznek - AGA-t vennek, foleg ha lenne is ra penzem :)). Meg sok helyem... mar regota izgatja a fantaziamat... telen nem is kell mas futes egy kisebb hazban.
Addig meg marad a kandallo... jo kiegeszites, hangulatra, jatekra...
Tudom, hogy nem azonos, de abba is szokás beletenni valamilyen folyadékot. Itthon viszont még csak olyannal találkoztam, hogy száraz főtt rizsbe belekevernek kókadt főtt zöldborsót.... és ez a kulináris élménytől igencsak távoláll. :)
Ja, és a fő kérdésre: én a pandás thai jázminrizst használom hozzá, annak elég 11 perc. (És nagyon hibatűrő, ezt lehetséges kicsit felönteni és tovább párolni, ha elsőre nem lett teljesen puha.) Ennyi alatt nem fő szét a mirelit borsó. (Lidles Greenfield vagy mi "extra zsenge" jól bevált.)
Egy amerikai ismerosom itt az Usaban kitalalta hogy a nappalijat ilyen kalyha-sparhelttel fogja futeni mert igy sokat fog sporolni a futesen. Anyagilag nagyon jol allt, koltekezos tipus, nem is a sporolas miatt szerintem / hiszen a haz tobbi szobajaban rendes futes ment a gazrol/ hanem tetszett neki az otlet hogy o most visszamegy a regmultba amit csak konyvekbol ismert es hogy lassuk hogy hogy is volt az, el lehet rajta abrandozni. Elvalt pasas volt, 40-es, volt modja ilyesmivel szorakozni egyebkent a felesege ugysem engedte volna. A barataival beallitottak ezt a kalyhat aminek a tetejen lehetett fozni is, sutore nem emlekszem hogy volt-e, a falon kanyargott a kalyhacso, jottek a tanacsok innen-onnan hogy ha nem beleli ki a cso es a fal kozotti reszt akkor kigyulladhat/ faszerkezetu haz. Ketszer voltunk naluk, egyszer tel kozepen, igen a kalyha egett, fust es tul meleg volt, szerte a kalyha korul, a plehlapon meg a kovon szetszorodott hamu, boven jutott a parkettre is, tel vege fele lattam ujra, a kalyha korul rettenetes kosz volt, felpolcolva csak ugy doboz nelkul a fa, nem is mind hasab hanem a ki tudja honnan hazahozott vastagabb fak, hehehe,...fustszag es a pasas azt mondta hogy ugy nez ki hogy tavasszal ki kell festeni a nappalit a korom miatt.....Valoszinu hogy hozzaerto jobban tudta volna kezelni a kalyhat de o csak annyit tudott amit a konyvekben olvasott. Egy biztos hogy kiprobalta.....mast is kiprobalt, bort keszitett a pinceben, oriasi uvegekben keszitette a bort, egyszer megkinalt, valami borzalmas volt de azt is kiprobalta.....
A kalyhakrol nekem is jo emlekem van, sutottuk a sutojeben a birsalmat telen, az almat es anyam jokat fozott rajta....
En is mirelitbol csinalom, olajat forrositok es rateszem a fagyott borsot, / en szoktam apritott petrezselyemzoldet is belerakni/, kicsit megpiritom, parolom, de ugy hogy zold maradjon es eppencsak puha es osszekeverem a mar fott rizzsel. Egyszer adott valaki igazi friss borsot, azt batran egyutt fozhettem a rizzsel, egeszben maradt, de a fagyasztott szetesik, fozelek lesz belole.
Lassuk mas hogy csinalja mert tanulnek uj modszert, az enyem nem a legtokeletesebb.
Nagyjából 1960-1969 között, utána lecseréltük villanyrezsóra és sütőre. Időnként nosztalgiám van utána, ha nem is túl gyakran. Annyira azért igen, hogy tíz évvel ezelőtt félórát sétálgassak a Salgótarjáni Tűzhelygyár kiállított kollekciója előtt.Továbbá érdeklődve nézzem, milyet lehet kapni néhány áruházban.
Akkora konyhám lenne, amekkora nincs :) akkor én is elfűtögetném télen a sparheltet. Nyaralóban ilyesmi van, ősszel-télen-tavasszal jó rajta főzni is meg fűt is.
Kellemes illatok a lakasban - szeretem az oszi, fuszeres sutemenyeket. Persze tavasszal is finomak :)), de a helyi szokas: rostos almale fuszerezve, langyositva - sutemenyek...
Illata van. Barna cukor benne ... sokfele fuszer: szerecsendio, szegfubors, rozmaring, csillag anizs, cardamom, ginger, vanilia... a tetejere egy egyszeru porcukor-rum-viz keverek jon...ha kihult.
Alighanem ez lesz az, sosem firtattam az összetételét, csak arra emlékszem, hogy egy erősen használt bekenőkefével kentem fel, igyekezve, hogy szép egyenletes legyen.
A nevére nem emlékszem, csak arra, hogy valami fekete színű kulimász volt, amit a tűzhely lapjára kellett kenni, amikor hideg volt. Reggelre megszáradt, bár amikor begyújtottak, kissé fura szaga volt. Ebédfőzésre viszont a szag megszűnt, lehetett tésztát sütögetni. Igaz, előtte megszurkáltam villával, úgy szebb lett.
A hamu meg úgy kerülhetett rá, hogy az én tisztem volt kiönteni. Ha úgy nyitottam ki a fiókot, hogy az egyik kezemben volt a tészta, előfordult, hogy belepottyantottam, de ez percig sem jelentett gondot, nem rontotta az élvezeti értéket, csak dekoratívabb lett. Evés előtt azért lefújtam róla. Igaz, nem a fehérvérsejtjeimnek, inkább a gyomornedveimnek okozhatott néhány kellemetlen percet, vagy még azt sem.
