Budapest egyik klinikáján született 1914. július 17-én, de felnevelő faluja a Nógrád megyei Mohora volt. Édesapja négyszáz holdon gazdálkodott, nyolcszobás kúriában lakott a család. György bátyja két évvel idősebb volt, apja evangélikus vallását gyakorolta, Klári édesanyja katolikus hitében nőtt fel. A keresztségben a Rózsi nevet kapta, Klárivá Gaál Béla filmrendező nemesítette 1934-ben a Meseautó című film forgatása előtt. Elemi iskoláit Mohorán végezte, Balassagyarmaton bejáró diákként járta ki a polgáriskola négy osztályát, majd a nyíregyházi Angolkisasszonyoknál tanult két esztendeig, végül a debreceni felsőkereskedelmiben érettségizett. Családi indíttatásként rengetget olvasott, édesanyjától zenét tanult, bátyjával és szüleivel kamaramuzsikált és énekelt. A színház világával Bőkay János írő és tekintélyes lapszerkesztő révén ismerkedett meg, a szívélyes rokon otthonába fogadta a szárnypróbálgatások idejére. A falusi kislány hamar feltalálta magát a korabeli színes, hangulatos bálok világában. A nagyreménynek bátorságával kopogtatott be privát meghallgatásra Rajnay Gábor neves színészhez, majd Heltai Jenő színidirektorhoz és végül Hevesi Sándorhoz, a korszak egyik legnagyobb színházcsinálójához. A meghallgatások félsikert hoztak, gyönge biztatással párosultak, ám eredménnyel nem kecsegtettek A próbálkozások a Hunnia Filmgyárban folytatódtak, ahol pártfogásba vette Gaál Béla rendező, aki tanodájában ifjú, csinos lányokat oktatgatott a filmszínészi mesterség alapismereteire. Tolnay Klári itt átmenetileg otthonra lelt, statisztált, egymondatos szerepeket kapott, míg nem megkínálták egy jelentősebb szereppel a Meseautó címii sikerfilmben. A filmgyárból a Vígszínházba vezetett útja, ahol voltaképpen teljesítmény nélkül figyelt fól rá Jób Dániel rendező és színházigazgató, aki csekélyke ösztöndíjjal a színház nagyjaiközé fogadta azzal a szándékkal, hogy a színiskolát nem végzett növendék Somlay Artúr, Gombaszögi Ella, Rajnay Gábor, a Góth házaspár környezetében kijárja a vígszínházi iskolát. Naivaként számos darabban szerepelt, kiugró sikert 1938. október 15.-én aratott Jacques Deva1 könnyű kézzel megírt vígjátékában, a Francia szobalányban. 1936-ban férjhez ment Ráthonyi Ákos ismert filmrendezőhöz. Zsuzsanna lányuk 1940-ben látta meg a napvilágot, három évvel később fiúnak adhatott volna életet, ha egy váratlan robbanás, amely a Mátra rengetegében érte utól, nem indítja el az idő előtti szülést. A háború elpusztítja a Vígszínházat, ideiglenes játszóhelyen folytatják életüket a társulat életben maradt művészei. Tolnay Klári a háború utáni esztendőkben magára maradt, Ráthonyi Ákos külföldre távozott. Várkonyi Zoltán Művész Színházában, ahol két esztendőt töltött,. hozta össze jó sorsa Darvas Ivánnal. A legendás szerelemből házasság lett. A művészpáros útja 1958-ban elvált, Zsuzsi még 1956 lázas napjaiban vonatra szállt, hogy Londonban megkeresse édesapját. Ráthonyi Zsuzsanna később Bécsbe költözött és férjhez ment egy filmoperatőrhöz. Nyugdíjazásáig a bécsi közszolgálati televízió elismert könnyűzenei szerkesztője volt. Édesanyja színi karrierje 1948-ban különös fordulatot vet. Benkő Gyulát, Somló István társaságában a Vígszínház igazgatójává nevezik ki. E művész-hármasnak köszönhető, hogy a Vígszínház visszatalált egykori önmagához. Tolnay Klári, amidőn politikai okokból szétkergették a polgári értékrend őrzőit a Vígszínházból, 1950.-ben a Madách Színházban lelt otthonra. E nagyhírű színházban immár modern hősnőként - sikert sikerre halmozott. 1951-ben, majd egy esztendővel később Kossut-díjjal jutalmazták, elsők között vált érdemes művésszé 1950-ben, négy év múlva elnyerte a kiváló művész címet is. 1997-ben Budapest díszpolgárává avatták. Színészi másodvirágzását 1990 és 1998 között élte; volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthattuk. 1998 őszén a Nemzeti Színház méltó szerepet szánt neki, Szabó Magda Régimódi történetében egy szeretetre méltó apácafőnök megformálására készülhetett. Október 28-án éjszaka, talán e szerepről álmodván, itt hagyott bennünket.
Shirley MacLean Beaty négyévesen már önálló tánc-attrakcióval szórakoztatta a közönséget, ettől kezdve a balett volt a szerelme. Idővel azonban rá kellett jönnie, hogy magassága és testalkata miatt sohasem lesz belőle igazi balerina, ezért a színház felé fordult.
A középiskola után a Broadway felé vette az irányt, kartáncosnőként kezdte, nevéből elhagyva a Beaty tagot. Aztán - mint a mesében - neki kellett beugrania a sérült főszereplő helyett, és a nézőtéren ott ült egy producer, aki nyomban leszerződtette egy Hitchcock-film női főszerepére.
Igazi hollywoodi álomtörténet következett, kiváló partnerek, neves rendezők: ő volt a hindu hercegnő a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című filmben, Simone a Kánkánban, Fran Kubelik a Legénylakásban. Ez utóbbiért Oscar-díjra is jelölték, világhírű lett, igazi sztár. Egymás után forgatta a sikeres és kevésbé sikeres filmeket: Irma, te édes, A nő hétszer, Sweet Charity, Két öszvér Sára nővérnek. 1972 és 1977 között „szabadságra ment", utazgatott, politizált, könyvet írt, útifilmet forgatott Kínáról - utóbbiért szintén Oscar-díjra jelölték, a legjobb dokumentumfilm kategóriában.
1983-ban készült el a hatalmas sikerű Becéző szavak, amely öt Oscar-díjat érdemelt ki, Shirley a legjobb női főszereplőnek járót szoríthatta magához. Ugyancsak világsiker volt az Acélmagnóliák, amelyben egy állandóan rosszkedvű, folyvást gyanakvó idősödő nőt játszott, bevallottan nagy élvezettel, mert mint elárulta, ezek a tulajdonságok benne is megvannak.
Szerencséjére a filmváros nem felejtette el, ellentétben a negyven-ötven év körüli sztárok többségével. Idősödvén az elmúlás és az öregedés problémáival szembesülő asszonyokat formált meg a Képeslapok a szakadékból, az Öreg díva nem vén díva, az Egy cipőben című filmekben, valamint a Becéző szavak kevéssé sikerült folytatásában, az Esthajnalcsillagban.
Magánélete mentes volt a botrányoktól, bár állandó témát szolgáltatott a sajtónak. Huszonegy évesen ment férjhez Steve Parker filmproducerhez, lányuk 1956-ban született. A házasság évtizedekig működött, annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy férje Japánban élt. A színésznőnek számos kapcsolata volt, ezeket nem is titkolta, mint mondta, „tanulni akart". Az elsajátítottakat könyv alakban adta közre, e kötetek többsége a bestseller-listák élére került. Szoros barátságban volt a Frank Sinatrával, Dean Martinnal, Sammy Davis Juniorral, hozzájuk - ahogy maga fogalmazott - negyedik fiúként szegődött.
A sztár lelkes politikai agitátor, meggyőződéses demokrata, hisz a reinkarnációban. Szenvedélye a meditáció, e tárgyban több könyvet írt, ezekhez videókazettákat is mellékelt. Gyűjti a kerámiákat, mert számára ezek egyfajta érzékiséget árasztanak. Fivére (és gyermekkorában sokáig vetélytársa) Warren Beatty filmszínész, producer, akihez Shirleyt bevallása szerint élete legérzelemdúsabb kapcsolata fűzi.
