Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
Elég gyakori hiba az ipari növekedést a nehézipar teljesítőképességének növekedésével összetéveszteni. És - SZVSZ - a következő innovációs hullám iránya is megvan már a genetikával, biotechnológiával, orvostudománnyal. Egyik sem a klasszikus nehézipari erőforrások felhasználásáról szól, pedig GDP dolgában potenciálisan igencsak 'ott' van mind.
"Sokak szerint, ha ezeket is korrekt módon, valós értékükön vennénk figyelembe, akkor az derülne ki, hogy a világ már a 70-es évek végétől stagnál, pontosabban az azóta elért növekedés GDP-ben rögtön kimutatott értékét eléri-meghaladja az externális károk (sehol nyilván nem tartott) értéke."
"Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni."
Ez szvsz ugyanúgy nem fogja megállítani a növekedést, mint az, hogy egy időben hozzászoktak az új kontinensek felfedezéséhez, aztán már nem fedeztek fel többet, ráadásul a potosi ezüstbánya is akkoriban merült ki.
Olvastam egy tanulmányt az ötvenes évek végéről, ami arról szólt, hogy az ipari növekedés üteme állandósult, viszont az új erőforrások (itt még elsősorban a munkerő) bevonásának korábbi üteme nem tartható, az innovációtól se várható semmi komoly, így a hatvanas évek közepére törvényszerűen civilizációs krízis jön. Pedig hol volt akkor még az olajsokk?
Egy másik tanulmány szerint ha a brit bankrendszer a 2000-es szolgáltatási szintet akarná megvalósítani az 1950-ben rendelkezésre álló technikai feltételekkel, akkor az 1950-es Brit Nemzetközösség teljes lakosságának a bankrendszerben kellene részletszámításokat végeznie napi 24 órában.
Szóval nem hinném, hogy 1950-ben vagy '55-ben akadt olyan nobel díjas, aki prognosztizálta volna, hogy a mikorprocesszorok megjelenése egy évtizeden belül átírja a távlatokat, húsz-huszonöt éven belül pedig teljesen átrendezi a világot és a korábbi paradigmarendszert mindenestül eltörli.
Persze semmi biztosíték nincs rá, hogy az innováció ismét megajándékoz minket valami ilyesmivel, de kizárni se lehet.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor hajrá olaj, mert inkább az azonnali helyettesítésére szavazok környezetvédelmi, és stratégiai okból is, dehát engem nem fog erről egyik fejes se megkérdezni.
Erre céloztam egy korábbi írásomban, ahol a peak mögöttes okait próbáltam leírni. A peak mögött a könnyen hozzáférhető készletek kifogyása áll.
A geológiai realitás lehet olyan, hogy a leggyakoribb földben megtalálható lelőhely kitermelése 1 fölötti eroival megvalósítható, ilyenkor a peak egybe fog esni a földben található leggyakoribb erőforrás kitermelésének az idejével. Az egyes erőforrás csoportokat sorban a legkönnyebben kitermelhető felől a legnehezebben kitermelhető felé haldadva szedik ki, a kitermelés volumene pedig egyenesen arányos annak az erőforrás csoportnak a volumenével, ami az adott eroi, vagy kitermelési nehézség mellett létezik. Az pedig követi a gauss eloszlást, ezért lesz a kitermelési görbe is gauss alakú.
A másik eset az, amikor az erőforrás leggyakoribb készlete 1 alatti eroival termelhető csak ki, mert ebben az esetben a peak nem esik egybe a geológiai gyakorisággal, mert 1 alatti eroival már nem fogják az adott erőforrást kitermelni, vagy legalábbis nem energetikai célból, a kitermelés megszűnése a helyettesítőktől függ elsősorban, hogy melyik helyettesítő lesz nála olcsóbb.
Ha nincs helyettesítő, akkor az 1-es eroi felé közeledve elvben végig nőne a kitermelés, aztán 1 alatt egyből nullára zuhan. Gyakorlatilag mindig van helyettesítő, legfeljebb az az emberi erő, vagy a szamár, és ezeknek nyilván nagyobb eroi-ja van mint 1. (már a rabszolga gazdája szemszögéből persze)
Mindkét esetet torzítja a technológia fejlődése, ami elvileg a gauss görbét a jobboldali részén nyújtja meg, illetve magát a csúcsot is kitolja.
Abból ítélve, hogy még csak a földben lévő olaj 2/3 lent maradt vagy az következik, hogy a peak erőforrás készlet mennyisége az 1-es eroi alatti tartományban van, vagy az hogy ez 1nél nagyobb eroi-ra teljesül, de még nem értük el ezt a szintet.
Szerintem a 2. esélyesebb, és kellően magas olajár mellett elterjednek, illetve lesznek új technológiák is, amelyekkel az összes olajkitermelés meg fogja haladni a 2006ost, legalább 15-20%al. Ennek a nagysága tulajdonképpen becsülhető egy gauss görbe alakjából, ott is az első harmadpont kb a csúcs alatt 20%os értéknél van.
Marmint, hogy a peak-oil-röl valo sopankodas peakelt-e? Erdemes a cikket elolvasni. Meg a benne levö referenciakat is.
...
Consider, for instance, this fascinating article by Guy Chazan from the Wall Street Journal’s special report yesterday on energy. It’s called “Squeeze That Sponge.” Highlights:
Despite the engineering advances of the past century, nearly two-thirds of crude still gets left in the ground. So oil companies are raising the ante, investing billions of dollars in cutting-edge technology to increase the amount of crude they can tap. The potential rewards are huge: Raising the average recovery rate world-wide to 50 percent from 35 percent would boost the world’s recoverable oil by about 1.2 trillion barrels — equal to the whole of today’s proven reserves, the International Energy Agency says.
Mellesleg ez az 1,2 trillio (1200 milliard barrel) annyi olaj, amennyit az emberiseg eddig ÖSSZESEN felhasznalt.
Nincs igazán értelme Kim Dzsong Illel szívózni - nem éri meg, semmiféle nyereséggel nem kecsegtet. Észak-Korea kifejleszthet pár atombombát, meg néhány hordozórakétát, és fenyegetheti ezzel Japánt, Kínát, Dél-Koreát - de akkor mi van? Valójában ez tényleg arról szól, hogy egy ordas sztálinista diktatúra saját népével olyan cudarul bánik, hogy reálisan retteg attól, hogy csak emiatt a világ végül megpróbálja őket elmozdítani, ezért berendezkedik körkörös védelemre.
Ha nem támadják meg őket, akkor ők sem fognak végül senkit sem megtámadni, mert ez esetben letörlik őket a térképről. Ezt ők is tudják. A térséget pedig igazán már destabilizálni sem tudják, mára már Kína is karantén alá vette az országot. Szépen ki kell várni, amíg magától bedől az egész - nem fog már sokáig tartani. Szerintem egy évtized legfeljebb.
Szaddamot sem lerohanni kellett volna, hanem megvenni kilóra.
Az USA a maga demokrácia-exportjával elég egyértelműen egy súlyosan elvi hibás útra lépett rá, teljesen negligálva azt a tapasztalatot, hogy a társadalmi fejlődésnek muszáj végigjárni a maga útját (lám, 80 év kommunizmus után is Oroszország egy emelt szintű cári rendszer felé billent vissza, valódi plurális demokráciához pedig kell még vagy kétszáz év), másrészt a működő plurális demokráciákhoz széles és képzett középosztály, tehát viszonylagos, több generáció óta természetes jólét és színvonalas közoktatási, képzett, tájékozott lakosság egyszerűen elengedhetetlen. Enélkül káoszba fullad az egész - ennek jeleit saját magunkon is tapasztalhatjuk.
Hiba volt lerohanni Irakot, ha már a személyét nem bírták, akkor puccsal valami Szaddam 2.0-át kellett volna odatenni. Hiba volt a demokratikus működésre totálisan képtelen társadalmú Afganisztán modernizálásában megakadályozni az SZU-t, az ország akkor fejlődött a lehetőségeihez mérten a legjobban, amikor Brezsnyevék megszállták, végre elkezdtek valami közegészségügyet-közoktatást csinálni, levetették az asszonyokról a fejkendőt. Hosszú évtizedekig ez lett volna az elérhető maximum - ehelyett most visszaesnek a középkorba. Hát, hasonlóan hiba lenne bármit is csinálni Észak-Koreával. Kordában kell tartani, és ennyi. A többit majd saját népe elintézi.
Kicsit más: Venezuelában a kormány megint pattog. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatják a kutatásaikat, ha kivonul a Schlumberger és a Halliburton. Amúgy is 'jó' minőségű és 'könnyű' olajat tudnak felhozni...eklatens példája annak, mi történik, ha az ideológia felülírja a józan észt. http://www.upstreamonline.com/live/article177039.ece
Azért én nem látom ennyire egyszerűnek az észak-koreai hadsereg lesöprését. Ráadásul figyelmen kívül hagyod, hogy a demarkációs-vonal mellett 1 millió katona áll harckészültségben, nagyon komoly előkészítés tudná csak megállítani őket a 15km-re lévő Szöul előtt. Nos, ha ez nem jön be és visszaszorulnak Phenjanig, ne legyenek illúzióid, ellentétben Szaddammal, ők bevetik a valóban létező biológiai és vegyi fegyvereiket, nem is beszélve pár piszkos-bombáról, ha nincs működő plutónium-bombájuk. Ha van, utóbbit is simán bevetik harctéren.
Szerintem ezek olyan lehetőségek, amiket nem vállal fel semmilyen amerikai és dél-koreai kormány. Viszont egy kiprovokált északi agresszió esetén teljes nyugalommal hirdethetnek egy totális háborút, a világ közvéleménye elfogadná, főleg ha megspékelnék egy-két szörnyű jelenettel Szöul utcáiról. Még egy kínai intervenciót sem tartanék elképzelhetetlennek, így megelőzve az amerikai érdekek érvényesülését, jelezve a térségnek, ki az úr a háznál. (lásd. Grúzia)
hát igen, irakban van olaj, és gáz is, ez lehetett nyilván a döntő szempont, az iszlám fanatikusokat meg lebecsülték
észak korea esetén az egyik alapvető előny lehetett volna, hogy ott a rezsim miatt nincsenek iszlám fanatikusok
vietnam2-re több okból sem kerülhetett volna sor, egyrészt nincs nemzeti töltése a dolgonak, hiszen az egyik harcoló fél szintén korea, csak dél korea
másrészt korea nem dzsungel, vietnam azért egy elég speciális földrajzú ország, ott is megvoltak a bizonytalan határok, ahol ideoda lehetett vándorolgatni, észak korea esetében ez a határ a kínai határt jelenti, tehát az észak koreaiak ellenállását kína hozzáállása determinálja
az ország kettészakítását valszeg eddig is kína érdeke eredményezte, hogy ütközőállamot akartak maguk és a japánok-usa között tudni, perpillanat viszont lassan alakul az a kép, hogy dél korea gazdasági behatolás eredményeképpen lassan inkább válik kínai semmint usa érdekszféra részévé, ha ez bekövetkezik, észak korea ütközőállam szerepe okafogyottá válik (bár azért ez még messze van)
az észak koreai hadsereg jelentős részben mára nagyon elavult technológiájú szárazföldi haderőből áll, kínai vagy orosz gyártmányú légvédelemmel, és légierővel kiegészítve, de a hangsúly erőteljesen a szárazföldi védelmen van, és a légvédelmen
ezeket az eszközöket az usa technológiai fölénye látványosan elsöpörte volna, gyakorlatilag pont ilyenek ellen van kifejelesztve, és épp a low tech gyalogsági-partizán harcmodor az, amivel nem tudnak mit kezdeni irakban
a legynagyobb szívást jelentő megszállást nem az usa-nak kellett volna végigcsinálnia, hanem dél koreának, tehát emberéletbe is nekik kerül, ha egyáltalán kerül
más kérdés, hogy ezzel az egésszel az usa külpolitikailag mit nyerne? egy sikeres észak korea elleni hadművelettel visszaszerezhették volna a nemzetközi tekintélyüket, illetve valamelyest beszorítják kínát (amennyiben ezzel kína veszít, és nem nyeri meg ezzel együtt dél koreát is az érdekszférájába)
valszeg az elérhető rövid távú előnyök nem indokolják a kockázat felvállalását
Hagyományosan nem kalkulálunk az "externáliákkal", az előre felélt erőforrásokkal, a majd unokák által eltakarítandó környezetszennyezéssel, a rablógazdálkodás kései következményeivel. Sokak szerint, ha ezeket is korrekt módon, valós értékükön vennénk figyelembe, akkor az derülne ki, hogy a világ már a 70-es évek végétől stagnál, pontosabban az azóta elért növekedés GDP-ben rögtön kimutatott értékét eléri-meghaladja az externális károk (sehol nyilván nem tartott) értéke.
Pontosan, a termelés-kihelyezés adja a torz képet, mind energiafelhasználási-, mind környezetszennyezési-mérleg szempontból. Illene az importáruk ilyen szempontú 'bekerülési költségét' is illene elszámolni, máris kedvezőtlenebb lenne a mérleg. Így pedig kicsit disszonánssá válna Kína elszámoltatása környezetvédelmi szempontból, ahogy szerintem az is. ;)
Kiegészíteném annyival, hogy valószínűleg nem lesz oly mértékben erőltetve a perifériák felzárkóztatása a centrumokhoz a jövőben, miután egy stagnáló rendszer ezt nem teszi lehetővé. Így viszont komolyabb és véresebb háborúkra kell felkészülni a jövőben a harmadik világban. A mi szempontunkból ez annyiból előnyös, hogy egy új erőforrásokat kutató szisztéma egyértelműen az innovációra fog alapulni, ezzel leállítva ezt az esztelen és erőltetett fogyasztási paradigmát. Ez pedig a normális átalakuláshoz és egyáltalán a túlélésünkhöz elengedhetetlen.
Érdekes különben, hogy ha képesek lennénk egy civilizált szintre hozni a perifériákat is, a népességrobbanás problémája is megoldódna. Csak ehhez már túl kevés energia áll rendelkezésre.
Országspecifikusan értem, ezt nem lehet általánosítani, szerintem. Pl. Oroszországnál egyértelműen energiaexportra gondoltam, de Kínánál pedig általánosan az exportra.
A válság mindenképp évekig fog elhúzódni véleményem szerint. Komoly paradigmaváltásokkal fog járni, egy egészen más fogyasztói kultúra fog kialakulni, egyértelműen környezettudatos és takarékos északi-féltekével (aposztrofálhatjuk 'nyugati-kultúrkörnek', 'keresztény-civilizációnak', centrumországoknak, kinek mi tetszik, én az utóbbit fogom használni), a maihoz hasonlóan vazallus, termelésre átállított fél-perifériákkal (Kínát és a Távol-Kelet jó részét már centrumnak tekintem!) és szinten tartott, 'leszögelt' perifériákkal. Tehát a fő struktúra szerintem megmarad, hiszen ez kényelmes a centrum országoknak, márpedig a gazdasági és csapásmérő erő itt koncentrálódik. Csupán meg kell találni a multikulturalizmus és demokrácia által átitatott 'politically correct' elvárások és az átalakulással járó 'elkönyvelhető veszteségek' közötti egyensúlyi állapotot. Tudom, ez nagyon opportunista álláspont, de én egyértelműen a civilizációk harcát vizionálom, amihez a mai liberális rész-elvek (nem alapelvek!!) bizonyos mértékű feladása feltétlen szükséges, ha csak az iszlamizmust hozom példaként opponens civilizációnak.
Tehát a fogyasztásbővülést legfeljebb egy Kína-India tengely miatt látok, kérdés, hogy az utóbbi képes-e komoly innovációs veszteségek nélkül átvészelni a válságot és az eszkalálódó külpolitikai problémákat, gondolok itt konkrétan újfent az iszlám ellen oldalra, Pakisztán formájában. Kína mindenképp fog hozni egy bővülést, de nem hinném, hogy a mostani tartalékban lévő 3-4 mbpd-nél ez több lenne. Ahhoz, hogy ez meg is maradjon, feltétlen vissza kell tornászni az olaj árát $100/b környékére, különben nagyon is nagy korlátokba fogunk ütközni egy-két éven belül, akkor pedig vissza is tértem a projektek akadozása témához. :)
A diszkusszio szempontjabol azert fontos lenne tudni, hogy a telitödes hatara a nyakunkon van (a gazdasagi kenyszerrel együtt), vagy esetleg egy 20-30 eves kegyelmi idöszak is van a pakliban. Utobbi esetben meg nem ment el a vonat.
Itt rögtön eljutunk a feltetelezeshez, hogy mindenböl valoban ennyi is kell, amennyit felhasznalunk. Hat nem. A sporolas potencialja is hatalmas. Ezt eddig gazdasagi okokbol nem megfelelö mertekben müveltük.
Pl. Kinaban az aram 70%-a szen. A kinai szenerömüvek atlaghatasfoka 21%. Ha megduplaznak az erömüvek hatasfokat (gyakorlatilag nem osdi szarokban fütenek el a szenet, ami technikailag a mai napon siman lehetseges lenne), akkor az arammennyiseg rögtön 30%-kal emelkedne, a nagyvarosokban nem csak fuldokolni lehetne,... Es gyakorlatilag csak a szenerömüveket kellene olyanra epiteni, ami a föld mas területein szokasos.
Ha közben az aram fogyasztasat is csökkentenenk (pl. nem elavult TV-böl hasznalnanak nehany szaz milliot, hanem takarekos LCD-kepernyökböl), vagy kicserelnek a nehany milliard izzolampat LED-esre, akkor adott "szenbazissal" is egyre kellemesebb körülmenyeket lehetne letrehozni.
Hmm, bár csak részben a topik témája, de egy kis off belefér: OFF Azért Észak-Korea kicsit keményebb dió, mint Irak, ezt ne feledd. Óriásira duzzasztott hadserege van, döbbenetesen fegyelmezett és fanatizált. Több mint egymillió agymosott koreairól beszélünk. A koreait tudatosan emelem ki, ha jártál már ott vagy ismersz személyesen koreait, akkor tudod, miről beszélek. Náluk fegyelmezettebb, hierarchiát és hagyományt (vegyük annak itt a kommunista örökséget, hiszen kevés rendszer volt a világon, amelyik akkora agymosást tudott volna véghezvinni, mint a KNDK) tisztelő népet keveset ismerek, talán a japánok hasonlóak még. Durva mixtúra, egy Vietnamhoz tudnám hasonlítani, csak más nagyságrendben.
Az USA szárazföldön, hagyományos fegyverekkel csak egy totális háborút nyerhet meg Koreában, amit nem vállalhat fel, mert az milliós nagyságrendű civil áldozattal járna. Ráadásul Korea Kína és Japán érdekszférája, örök ellentétbe gyalogolna bele az USA, nem is beszélve az oroszok érzékenységéről.
Nem hiába választotta a többszörösen puhább Irakot, ahol ráadásul még van olaj és gáz is. :)
Ez így borzasztó sarkított és egyszerűsített, majd egyszer talán leírom nagyobb terjedelemben. Szerinted? ON
Egyenlőre nincs meg a technológiájuk egy bevethető bombához, a földalatti kísérleteik is mind rendre kudarcba fulladtak. Eddig.
Az más ügy, hogy Kína látványosan kezd kihátrálni Phenjan mögül, márpedig a technológiát eddig ők adták. Én nem tulajdonítanék ekkora jelentőséget ennek, inkább tartanék attól, hogy a nukleáris fenyegetés leülepedésével szárazföldre és hagyományos fegyverek felé terelik a témát, ami öngyilkosság lenne, de megrázná az egész távol-keleti régiót, így válság közepette.
Nem tudok az értékekkel mit kezdeni. Az elmúlt 20 évben az autók ára a duplájára nőtt, de az előállításukra szolgáló energia mennyisége nem nőtt. Sok szempontból valójában a fejlett országok fogyasztása már stagnál, adott népesség alapvető dolgokból nem tud többet fogyasztani. Legfeljebb jobbat-szebbet, de az már nem feltétlenül mennyiségi kérdés, hogy ugyanabból a búzamennyiségből és ugyanannyi hőből fekete komiszkenyeret, vagy kakaós kalácsot készítünk.
Viszont a világ össz-fogyasztása az nőni akar, mert a bolygó lakosságának kétharmada még a fekete kenyérnél és az apostolok lovánál tart - és ezt kevesli. Ezt a fogyasztásnövekedést viszont már nincs miből előállítani.
A világgazdaság maga, a maga egészében mindenképpen közel van saját természetes korlátaihoz, én nem állítom, hogy elérte, de az ordítóan nyilvánvaló, hogy még kétmilliárd kínai és indiai nem ülhet autóba, ez egyszerűen lehetetlen. Sem acél, sem olaj nincs ennek biztosítására.
Nem egeszen. Az utobbi 20 evben pedig Nemetorszag eves exportjanak a merete IS hatalmas meretben növekedett (az 1000 milliard €-t nyaldosta) es eves atlagban 120-140 milliard € szufficitet eredmenyezett. Ami meg eppen azt mutatja, hogy Nemetorszagba települt mas orszagokbol a gyartokapacitas egy resze.
Es megsem nött az energiafelhasznalas mennyisege.
Ezt ugy hivjak (mar többször leirtam), hogy levalasztottak a GDP alakulasat az energiakomponensekröl. Nyilvan ez csak bizonyos hatarokon belül lehetseges.
A vilag összessegeröl igazad van, de az sem zarja ki, hogy stagnalo bazison meg sokkal többet el lehessen erni.
Jelenleg Kinaban is minden input-komponens visszafele mozdul, az ipar viszont tovabbra is 8%-kal többet termel.
De alapvetően (talán kizárólag?) azért nem nőtt, mert a nagy energiaigényű, mellesleg környezetszennyező nehézipari tevékenységeket szépen kitelepítették Kínába.
Ahol zöld xar folyik víz helyett a Jangcében, Pekingben meg lehet fulladni, és egy meddőhányó az ország tizede.
A világ össz-fogyasztása végül csak nőtt, és ami még fontosabb: elvileg nőni akar a végtelenségig.
Nem csak Nemetorszagban, hanem Mo.-on sem nött pl. az összenergiafelhasznalas az utobbi 20 evben. Tehat a gazdasag valtozo viselkedeset nem lehet erre visszavezetni.
Az energia komponensek bevasarlasi erteke a GDP-k meg mindig csupan nehany %-a. Mivel az energia beszivarog minden termekbe, ezert ugy lehet tekinteni, mint egy altalanos adot. Ami mindenre rarakodok, a nagysaga viszont ismeretes.
A jelenlegi magyar (csak) Afa valtoztatas kb. olyan hatassal lehet a vegfelhasznalokra, mintha az energiakomponensek ara, mondjuk duplazodna.
A valós erőforrásválság nyilván az lesz, amikor fizikálisan nincs már valamiből annyi, amennyi az igény lenne. Nomármost ezt a határt a krízis kirobbanása előtt talán valóban nem léptük át - viszont elértük. Elértük azt, hogy több olyan alapvető nyersanyag volt - itt elsősorban az olaj és a réz, egyes ritkafémek merültek fel - amiből tényleg elértük a kitermelhetőség határát.
Az igények kielégíthetők voltak, viszont egy exponenciális növekedésre, a fogyasztás folyamatos bővülésére programozott rendszer már nem volt fenntartható. Én nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy a pénzügyi krízis végül tulajdonképpen nem éppen emiatt robbant-e ki éppen most, és éppen így. A pénzügyi rendszer multiplikálva bár, de ugyanezt a vég nélkül rohamtempóban növekedő modellt követte, és amíg a természetes bázisa ennek a növekedésnek megvolt, addig ez működhetett is volna tovább. Ha az olajárak, a nyersanyagárak nem szállnak el az égig, ha Kína tovább tud mint az elszabadult szerkocsi növekedni bolond módjára, tízévente duplázva nyersanyagszükségleteit - akkor talán nem pukkan még ki a lufi.
Én ezt nem egeszen igy latom. Meg nincs eröforrasvalsag. Az OECD orszagokban pedig mar csökken az energia felhasznalasa.
A rez nem fogyott el. A termelest siman lehetne növelni. De ha nem, pl. aluminiummal siman lehet helyettesiteni (a legtöbb helyen).
(Azert az olaj/gaz inveszticiok visszaesese nyugtalanito).
A gond ott van, hogy a rendszer polarizalodik. Afrika pl. teljesen remenytelen helyzetbe csuszik. Ott vagy tömeghalal lesz, vagy kivülröl hihetetlen eröfeszitesre van szükseg.
Nem egy problemakör fogja eldönteni a közeljövöt, hanem a konvergalo gondok összessege. Amibe a viz, klima, nepessegnövekedes, mezögazdasagi kapacitas,... is döntö szerepet jatszanak.
Pl. Iran gabonatermelese az iden aszaly miatt közel nulla lesz. Ezert mindenkitöl gabonat vasarol. 30 eve elöször az USA-tol is.
Az elosztasi gondokat ki lehet ugyan egyenliteni, de az egyre macerasabb lesz. Nem csak az energia szemszögeböl, hanem egyeb logisztikai kihivasok miatt is.
Jelenleg mindenki az USA adossagarol, meg a penzügyi helyzetröl beszel. Arrol keves szo esik, hogy a jövöt mas uton is fel lehet elni. Mondjuk lerobban az az infrastruktura, amelynek hasznalatara döntöen ra vagyunk utalva. Az kb. olyan hatasu, mintha a területünkön haboru dult volna. Relativ gyorsan mindent helyre kell allitani.
