Abban teljesen igazad van, hogy ha a Föld inerciális rendszerét tekintjük olyannak, hogy abban jár az óra a leglassabban, akkor a Hafele-Keating kísérlet eredménye úgy is értelmezhető, hogy a nyugat felé haladó óra mutatja a "pontos" időt, a Föld felszínén kelet felé "egyszeres" centripetális gyorsulással haladó földi atomóra 59 nanosec-ot késik, és a "kétszeres" centripetális gyorsulással kelet felé repülő atomóra 273 nanosec-ot késik.
Az én problémám azonban az, hogy ha igaz lenne ez az okfejtés, akkor abból egyenes következik, hogy a nyugat felé mozgó atomórára, mint inerciálisan mozgó testre gyakorlatilag nem hat centrifugális erő.
Következésképpen a gravitációs vonzerő legyőzéséhez mondjuk kétszer olyan sebesen (durva, számítások nélküli becslés) kellene haladnia a levegőben a gépnek, hogy tartani tudja a magasságot.
Ezzel szemben a kelet felé haladó gép mondjuk "fele akkora" sebesség mellett is tartani tudná a magasságot.
Vagy másképpen fogalmazva: a repülőtereket minden esetben kelet felé kellene tájolni, mert abban az irányban sokkal könnyebb lenne felszállni, kevesebb üzemanyagra lenne szükség, kisebb lenne a szárnyak igénybevlétele, stb.
Úgy tudom, tévedhetek, hogy a tapasztalatok szerint nem ez a helyzet.
A fény kitüntetett szerepe abból fakad, hogy állandóként bekerült a Maxwell egyenletekbe. Gondold meg, hogy milyen furcsa dolog ez. Egy konkrét valaminek a sebessége mint konstans egy fizikai törvényben."
Tévedsz.
Maxwell ezeket az egyenleteket az éterre írta fel, és a fénysebesség állandósága (kitüntetett szerepe) Maxwellnél a fény éterben történő terjedésének állandósága. A Maxwell egyenletek nincsenek ellentétben az éterelmélettel, de a relativista, étermentes felfogást sem igazolják.
Az igazi kérdés az, hogy a Maxwell egyenletek közül azokat, amelyek a fény megfigyelőhöz viszonyított sebességét is tartalmazzák, hogyan kell - a természet tanúsága szerint - transzformálni ahhoz, hogy az egyenletek leírják a tapasztalati valóságot.
A SR azt jósolja, hogy a Maxwell egyenletek ebben az esetben is invariánsak lesznek. Az éterelmélet pedig azt jósolja, hogy ezek a speciális Maxwell-egyenletek (tehát amelyekben a megfigyelő és a fény közötti sebességkülönbség szetrepel), a transzformációt Galilei szerint kell elvégezni, ezért ezek a speciális Maxwell egyenletek kovariánsak lesznek.
A természet tanúságára pedig várni kell, mert a fény sebességét még nem tudjuk olyan pobtossággal megmérni, hogy a speciális Maxwell egyenletek relativista és abszolutista jóslatai ellenőrízhetőek legyenek. A Maxwell egyenleteket egyelőre csak a frekvenciák (a fázisok) viselkedésének kísérletes vizsgálatával (megfigyeklésével)tudjuk ellenőrízni. Ezek a frány frekvenciák viszont a kettős-Doppler effektus miatt a megfigyelőink (a kísérleti betrendezéseink) számára állandónak mutatkoznak.
Akármennyire szomorú is, a fénysebesség megmérése azon pontosság mellett, amire szükségünk lenne az itt vázolt probléma eldöntésére, egsyelőre még nem került sor. Aki ezt meg fogja mérni, biztosan Nobel-díjat kap. Ha közlik a mérési eredményeit.
Ismét megérkeztünk a M-M kísérlethjez. Hidd már el, hogy minden út rómába vezet. Relativista hit sorsa (közép távon) attól függ, hogy Korom Gyula tévedett-e abban, hogy a M-M kísérlet nem alkalmas a fénysebesség éterszél következtében bekövetkezett változásainak regisztrálására.
A relativisták hosszú távon csak akkor győzhetnek, ha sikerül objektív mérésekkel igazolni azt, hogy a fény sebessége abszolút állandó. Addig az abszolutista szemléletű relativitáselméleteké a szuperioritás. Ha elismerik ezt a relativisták, ha nem.
'A Te számításaid is igazolni látszanak azt az állításomat, hogy az időlassulási tényező csak abban az esetben érvényes, ha a fény két relatív pont között oda vissza mozog.' Akkor legalább az ikerparadoxonon túl vagy. :))"
Látom a partnereken folytatott gúnyos röhögés az életelemed. Jobb lesz leszállni a földre. Nemsokára magadon röhöghetsz. Nem állítom, hogy azért, amit most mondok, hanem az idejétmúlt relativita felfogásod miatt.
Csak a pontosság kedvéért. Az ikerparadoxonnak semmi köze ahhoz, amit lxrose írt vagy mondott. Az ikerparadoxon szerint a ponderábilis anyag rezgései mind az oda, mind a visszaúton lelassulnak, ezért az ikerpár mozgó tagja lassabban öregszik.
Amit lyrose mondott, az persze nem pontos, az időlassulási tényező nem csak abban az esetben érvényes, ha a fény oda-vissza halad. Akkor is igaz, ha csak egyirányú a mozgás, de nem a fényé, hanem a ponderábilis testeké. Ezt mondja a SR. Félereértés ne essék, nem értek vele egyet, de ez más kérdés.
Szóval kedves Dubois!
Döntsd el, hogy mocskolódni szeretnél, vagy tárgyszerűen vitatkozni. A mocskolódás egy másik topikltémája.
Holdennek írot válaszodban ezt írod"Ökörség. Mindkét esetben a Föld középpontja tekinthető elfogadható közelítéssel inerciarendszernek"
Abban igazad van, hogy Dubois itt tévedett, mert az általad helyesnek tarttott eljárás szerint is, és az erőterek sebességfüggő kölcsönhatását feltételező Korom-féle elméletben is mindkét esetre a Föld középpontja szerinti inerciarendszert kell alkalmazni.
Az ökörséget nem egészen értem. Azt akarod mondani hogy az ökörség szó a döntő érv, alapján igazoltnak tekinthető az SR-rel kapcsolatos téves elképzelésed, miszerint a SR-ből következik az a számítási mód, ami egyébként valóban helyes? Igen érdekes érvelés. Ez valami fizikusi szleng? Definiáld már, hogy mit jeklent a fizikában az ökörség szó, mert ezzel még eddig nem találkoztam.
A kultúrkörbe visszatérve: A SR és az ÁR egyértelműen kijelenti, hogy nincs, és teljesen szükségtelen kitüntetett koordinátarendszert alkalmazni. A SR ezt a fény terjedési viszonyaira, az éterre, az ÁÉR pedig a gyorsuló és a nyugalomban lévő megfigyelő által érzékelt, pontosabban nem érzékelhető különbségekre állítja.
A Hafele-Keating kísérlet bebizonyította, hogy a kitüntetett koordinátarendszer használata nemhogy szükségtelen, hanem elkerülhetetlen.
Abban tökéletesen egyetértek Veled, hogy a SR mindössze annyit állít, hogy az inerciarendszerek egyenértékűek, és abban is, hogy a Föld Nap körüli kerongése egy rövid szakaszon közel inerciarendszernek tekinthető. Abban is egyetértünk, hogy egy a Földtől eltérő sebességgel mezgó inerciarendszer egyenértékű a Föld inerciarendszerével.
Abban van közöttünk lényegi különbség, hogy a Föld középpontja körül keringő atomóra centripetális gyorsulása bármely tetszőlegesen felvett inerciarendszerhez képest azonos nagyságú. Szerintem nem azonos. Lehet hogy tévedek. Hálás lennék, ha bemutatnád számításokkal is, hogy miért hamis ez az állításom. Vagy ha jobban érzed magad úgy, akkor ez a sejtésem.
Azt eddig is tudtam, hogy relativista vagy, és nem tartod szükségesnek az éter szerepeltetését. Ezt hosszasan fejtegetted, azokkal a részekkel egyelőre nem vitatkozom. Azt viszont teljesen félreértetted, hogy én mit mondok.
Ezt írod: "Nem tudtam/tudom hogy az éter miért pont a naphoz „rögzített” „feltételezetten” de legyen ez s e szerint hasítsuk az étert. "
Szó sem volt ilyenről. Nem az éter helyezkedik el a Nap-Föld rendszerben, és a repülőn mozgó atomórák nem azért lassulnak a Föld inerciarendszeréhez képest, mert az éter a Földhöz van rögzítve. Ez a régi Stokes-féle Total Ether Drug Theory szimpla felelevenítése lenne. Egyébként semmi köze az éter mozgásállapotának ahhoz, hogy benne milyen sebességgel mozognak az atomok? Az éter és az atomok közötti kölcsönhatást Lorentz gondolta helyesnek, de ezt az elképzelést a Trouton-Noble kísérlet megkérdőjelezte. Én azt mondom, hogy az éternek semmi köze ahhoz, hogy az atomórák lelassulnak a Föld közelében, ugyanis a Föld ismert sebességgel mozgóü erőterében mozdulnak el. Ne téveszd össze az erőteret az éterrel. Az atomóra az éterben is mozog persze, ahhoz viszonyított ismeretlen sebességgel, de az éter és az atomok között nincs kölcsönhatás. Az erőtér és a benne mozgó atomok között viszont igen jelentős kölcsönhatások léteznek. Ezt jól tudjuk. Az éter léténerk vagy nemlétének semmi köze a relativisztikus jelenségekhez, mert azokat az erőterek sebességfüggő kölcsönhatása okozza. A relativisztikus jelenségek megértéséhez valóban nincs szükség éterre. Azonban nem csak relativisztikus jelenségek vannak, de van fény is, amelynek bviszont kell, hogy legyen vivőközege, amelyet igenis ki lehet mutatni, számos ilyen mérés van. CSak éppen a M-M kísérlet alkalmatlan erre. Erről ígéretemhez híven részletesen egy kicsit később.
A példádra rátérve: "Van egy méteres hosszunk fényforrás és tükör között s van egyméteres hullámhosszú hullámunk 1 herccel. ....."
Nincs éter : ha nullponttal indítjuk a fázist, 1 sec múlva a tükörről – persze itt is a nullfázisról- verődik is vissza s ujjabb 1s alatt fázisazonosan a visszaérkezik. No comment No signal …. "
Teljesen igazad van. Ebben.
Az éterelméletben viszont rosszul számolsz. Az igaz, hogy példádban a forrás és a megfigyelő közötti 1 méteres távolság nem változik, de a fény az éterben a szél ellen haladva c-v sebességgel közeledik az előle távolodó tükörhöz viszonyítva, ezért az éterben hosszabb utat tesz meg egy méternél, míg a tükörtől a forrásig a fény forráshoz viszonyított sebessége c+v lesz, ezért jóval rövideb utat tesz meg, mint egy méter. Te a számításod kapcsán ezt teljesen figyelmen kívül hagytad. Így aztán a megtett utak hossza nem 1,1 méter és nem o,9 méter lesz. A két irányban megtett utak hossza nem szimmetrikusan változik.
Az éterben megtett utak helyes számítása a következő lenne: s1 = (c-v)t1, valamint s2 = (c+v)t2 Figyelmen kívül hagytad továbá, hogy az éterben tovahaladó fény rezgésszáma és hullámhossza nem az eredeti forrásfrekvencia, hanem a tükör felé haladva jóval rövidebb, míg visszafelé haladtában jóval hosszabb. Bemutatott számításod ezért két alapvető elvi hibát tartalmaz.
Az ábra azzal kapcsolatos, hogy Ives és Stilwell mérései szerint a klasszikus Doppler-effektus képletei csak bizonyos változtatásokkal érvényesek a fény Doppler-effektusában. Nevezetesen, hogy belép a jól ismert gyökös kifejezés az optikai Doppler effektus számlálójában.
Ezt néha transzverzális Doppler-effektusnak is szokás nevezni, de nem teljesen így van, mert minden irányban fellép (az ábra ezt mutatja). Az érdekesség az, hogy amíg a klasszikus Doppler-effektusban a forrással párhuzamosan haladó megfigyelő nem érzékel Doppler-effektust, addig a SR azt jósolta, hogy ez a megfigyelő is érzékel fázis-eltolódásokat. Azt szokás állítani, hogy Ives-Stilwell mérései szerint ez a transzverzális optaikai Doppler-effektus kimutatható. ERz a kérdés megérne egy misét, de nem lehet ide-oda kapkodni. Először a M-M kísérlet ügyét kell tisztázni. Ehhez is sok idő kell. Később visszatérhetzünk a transzverzális (optikai) Doppler-effektus kivesézésére is.
Ezt írtad: "a megfigyelő mozgása a közeghez képest befolyásolja az érzékelt frekvenciát, de nem befolyásolja a mérhető hullámhosszt. "
Te úgy gondolod, hogy a mérhető hullámhossz más, mint az érzékelt frekvencia. Ebben tévedsz, ez egyben mérési terveid alapproblémája. A mérhetőt összetéveszted az éterben haladó fény tényleges hullámhosszaival. Sajnálatosan a mérhető azonos az érzékelttel.
Gondold végig az alábbiakat:
Doppler-effektusban a fény sebessége az éterhez képest mindíg c nagyságú, de a M-M kísérlet, és minden egyéb a Földön nyugalomban lévő megfigyelőjéhez képest változó, attól függően, hogy a megfigyelőt és a forrást összekötő egyenes mekkora szöget zár be az éterszéllel. Ezért helyesebb a megfigyelőhöz viszonyított sebességet pl. u-val jelölni.
Amikor hullámhosszról beszélünk, az egyenértékű azzal, mintha frekvenciáról beszélnénk. Te is ismered a következő összefüggést: c = mű * lambda. Mivel c az éterben állandó, de nem állandó a különböző irányokban, ezért c helyett helyesebb pl. u-t írni, amelynek értéke Doppler-effektusban a terjedési iránytól függően a c+v és a c-v között változhat, de ismételten hangsúlyozom, hogy egy kijelölt irányban u állandó érték, ezért igaz, hogy k = mű * lambda. Ha tehát mű (azaz az érzékelhető frekvencia) nem változik, akkor az érzékelhető hullámhossz sem változik
Azt írod még, hogy: "A hullámnak "esziben sincs megnyulnia" az éterben csak azért, hogy az esetlegesen végtelen számú megfigyelőnek ugyanazt a hosszt mutassa. "
Teljesen igazad van de én nem is ezt írtam. Az éterben haladó hullám persze hogy nem nyúlik meg és nem rövidül attól, ha a megfigyelő mozog. Az éterben terjedő fény hullámhossza attól nyúlik vagy rövidül, hogy milyen irányban halad az éterszélhez képest. A megfigyelő mozgása ezt a megnyúlást teszi megfigyelhetetlenné. Részletesebbet lásd majd a M-M kísérletet bemutató anyagomnál.
"Csak a két egymáshoz képes különböző sebességgel mozgó test létezik számára" ?
Légy szíves pontos oldalszám hivatkozásokkal mutass rá, mire alapozod ebbéli meggyőződésedet. Ez ugyanis egyszerűen nem igaz. Ha így lenne, akkor az egyszerű ikerparadoxont se tudná magyarázni az elmélet."
Az a helyzet, hogy az ikerparadoxont sem tudja magyarázni a SR, mert ilyen nem létezik. Erről azonban nem vitatkozom. Először be kell fejeznünk a kiindulási alapot, a M-M kísérletet. Készül az anyag.
Ezt is írod: "Kézségesen bocsánatot kérek tőled, ha bebizonyítod, hogy Newton I. törvénye érvényes a körhintán."
Már kezdheted is - nem a bocsáénatkérést, hanem a fizika újratanulását. A körhintán Newton törvényei abban mutatkoznak meg, hogy van centrifugális erő. Például.
A 300 méter hosszú űrhajó belülről mérve 300 méter és lelassúl az órája, de kívűlről rövidebbnek látszik, viszont a két űrhajó között levő 300 méter kivűlről is, és az űrhajóból nézve is 300 méter. Vagy nagyon félreértem?
"És mi van akkor ha 2 egyenlő sebességgel, egy irányban egymás mögött mozgó űrhajó között mérjük a fény idejét? Itt az űrhajók összemehetnek, de a közöttül levő távolsán nem, ezért nem zavar be a hosszváltozás."
"Ha most azt mondjuk, hogy egyetlen rövid fényimpulzus halad az űrhajóban, akkor ennek a terjedése belülről nézve előre felé lassulni látszik, amit a lassuló óra és a Lorentz kontrakció valamilyen mértékben kompenzál, hátrafelé viszont belülről nézve szintén a lassuló óra és a Lorentz kontrakció hatására nagyobb sebességet mérünk illetve számolunk."
Belülről nézve nincs lassulás és kontrakció. Hiszen minden áll.
(Ha viszont magának a fénysugárnak a haladását figyeled, akkor annak 0-ra lassult az órája számunkra és az általa bejárt távolság is 0-ra rövidült számunkra. Nem túl érdekes.)
"Remélem jó topicba írtam, mert már nem tudok követni, hogy melyikben miről van szó"
Hát igen.
Célszerű lenne azt a konvenciót követni, hogy a "Mi a lényege" topicban a relativitáselmélet megértésére kéne koncentrálni és a megdöntését a "Cáfoljuk ..." topikban elvégezni. :)
"Ebben az értelemben az űrhajóban mért "relatív úthossz" oda-vissza 600 méter, az általunk a földről mér "relatív úthossz" oda-vissza kb. 1376 méter."
Gondolom, hogy annyi. Ha most azt mondjuk, hogy egyetlen rövid fényimpulzus halad az űrhajóban, akkor ennek a terjedése belülről nézve előre felé lassulni látszik, amit a lassuló óra és a Lorentz kontrakció valamilyen mértékben kompenzál, hátrafelé viszont belülről nézve szintén a lassuló óra és a Lorentz kontrakció hatására nagyobb sebességet mérünk illetve számolunk.
És mi van akkor ha 2 egyenlő sebességgel, egy irányban egymás mögött mozgó űrhajó között mérjük a fény idejét? Itt az űrhajók összemehetnek, de a közöttül levő távolsán nem, ezért nem zavar be a hosszváltozás.
"Relatív úthosszon azt értem, amit biztosan ismerünk egy rendszerben és meg tudjuk mérni, mert nem számít, hogy a rendszer mozog-e vagy nem, és ha igen, akkor milyen sebességgel."
Ebben az értelemben az űrhajóban mért "relatív úthossz" oda-vissza 600 méter, az általunk a földről mér "relatív úthossz" oda-vissza kb. 1376 méter.
"Mit értesz relatív úthosszon? Hogy érted, azt hogy a megtett utak abszolút értékben nem egyenlők?"
Relatív úthosszon azt értem, amit biztosan ismerünk egy rendszerben és meg tudjuk mérni, mert nem számít, hogy a rendszer mozog-e vagy nem, és ha igen, akkor milyen sebességgel.
Az abszolút értékben megtett úthossz az éterhez képest megtett út lehetne, ami különböző mértékű oda és vissza és a mozgási sebességgel arányosan nő. (Lorentz kontrakció nélkül) Kevésbé szigorúan nézve bármely külsö- a rendszerrel nem mozgó - rendszerből nézve mérhető utat értem alatta.
Vettem az üzenetet, a számítások(amiknek az elvégzését ezúton megköszönöm) nem voltak helytelenek, csak más megvilágításba akartam helyezni az elméletet általuk. Ez nem jelenti azt, hogy ellened kívánnám használni, hiszen én nem ellened vagyok, hanem egy hibásnak vélt elmélet ellen. Továbbá azt sem hinném, hogy Te lennél itt a legfelkészületlenebb, ezt nem is akartam a vitánkból kihozni.
Én tisztában vagyok ismereteim szűkös voltával, csak abból a kevésből, ami van, próbálok összerakni valamit itt. :-))
Az M-M kisérletre vonatkozó eltérő fényút és idő nekem is gondot okoz, talán mindannyian(kivéve néhány embert) nem értünk vagy látunk valamit ezzel kapcsolatban. Én sajnos nem tudtam ott lenni Korom úr előadásán. A mútkor viszont olvastam valamit itt a neten, ha megvan, felteszem a linket.
Ha ebben sebességet kellene kapni, akkor az 1-ből két sebbesség szorzatát kellene kivonni, amit nem tudom, hogy kell elvégezni, és az eredménnyel kellene osztani a két sebesség különbségét. Lemaradtam valamiről?
"Én éppen a periódusidőre adtam képletet, a frekvenciára vonatkozó képlet: f'=f*sqrt(1-vR)/sqrt(1+vR) (a hullámhossz a periódusidővel arányos)"
Tudom, hogy a "T" a periódusidőre vonatkozott, csak azt írtad, hogy a hullámhossz és a frekvencia egymás reciproka, ezt helyesbítettem.
A számolás elvégzését most azért nem látom indokoltnak, mert két egymásnak ellentmondó eredmény jönne ki, ami a leírás alapján szerintem adja magát. (Hullámhossz Lorentz-kontrakció vs. idődilatációból adódó vöröseltolódás)
"Ha a megtett utak abszolút értékben nem egyenlőek, akkor a fény sebessége az éterhez képest lenne állandó. Én viszont a relatív úthosszra céloztam ami az adott rendszeren belül mérhető és mozgástól független."
Mit értesz relatív úthosszon? Hogy érted, azt hogy a megtett utak abszolút értékben nem egyenlők?
"Elhamarkodottan mondod ezt, mert a megtett utak sem egyenlőek ezért az idők különbözőségéből nem következik a sebességek különbözősége."
Ha a megtett utak abszolút értékben nem egyenlőek, akkor a fény sebessége az éterhez képest lenne állandó. Én viszont a relatív úthosszra céloztam ami az adott rendszeren belül mérhető és mozgástól független.
Na folytassuk! Az eddigiekben a bibi ott van hogy félálomban azt írtam hogy „újból 1m –re „nyujtja”” de nem ez miatt (mivel......) nincs Hz változás hanem mert a 0,9m es hullám (tehát az első fázis vége 0,9m re van a tükörtől s a tükörhöz viszonyított sebessége 0,9m/s) 0,9m –et 0,9m/s sebességgel 1s alatt tesz meg. Tehát az egy teljes fázis visszaverése ugyanannyi ideig tart mint a kibocsátása ergo nincs Hz változás. Le lehet egyszerűbben is vezetni: oda út : 1m 0,9m/s-el az 1,11111…sec Visszaút 1m 1,1m/s el az 0,909090….sec A kettő tehát teljes oda vissza út 2,020202…sec s nem egész számú többszörös azaz az itt tapasztalható összetett Doppler effektus nem tünteti el a fáziseltolódást mind a két irány megtétele után sem!!!!!!! De ekkor még nem is beszéltünk a merőleges út (a merőleges étersebességből adódó „háromszögelt” fényúthossz ) fáziseltolódásáról. Annyit elárulok (:)) hogy az éternélküli számításokhoz képest a két delta t nem lesz egyenlő.Ezen irány elemzéséből ujabb éterigazolási/(de inkább cáfolási) kísérleteken lehetne agyalni egy kis lézeres segítséggel.
Én is szívesen látnám Korom Gyula ur véleményét e levezetéssel kapcsolatban de megeléxem Győzöcske érveivel is amennyiban "ésszerűek" csak legalább reagálna :|
Ixrose ha így viselkedsz :) neked nem fogok legközelebb semmit sem számolni hogy "homályosítva" ellenem használd ! :)
Gondolkoztam a fényidőkúp v. mi a ... segítségével történő elemzésre is de gondolom azt már biztos ismered. Nekem megmondom őszintén az a furcsa hogy én majdenem a leghülyébbnek érzem magam itt (értsd legkevesebb háttérinfó) s vannak akik mégsem tudják a többlet infóból levonni az ésszerű (számomra ésszerűnek tűnő ) következtetéseket.
Egyenlőre csátok mert bekrepált a mikros antenna s most is a cégtől írok.
Adott esetben nem értem, hogy mi a "vR" ,"vD" és "vS" Na jó, visszalapozok helyetted, szóval:
vS - forrás sebessége az éterhez képest
vD - megfigyelő sebessége az éterhez képest
vR - a kettő különbsége, "relativisztikusan számolva"
illetve a képletedben is furcsa valami, talán valamit kifelejtettél belőle. :-) Huh?
Azonkívül a hullámhossz és a frekvencia egymásnak nem reciproka, az igaz, hogy arányos vele. Esetleg a periódusidő és a frekvencia... Én éppen a periódusidőre adtam képletet, a frekvenciára vonatkozó képlet:
f'=f*sqrt(1-vR)/sqrt(1+vR)
(a hullámhossz a periódusidővel arányos)
De én inkább arra szerettem volna, ha reagáltál volna (talán még nem késő), hogy a Lorentz kontrakció és az idődilatáció felől megközelítve miért jön ki más eredmény? Mert egyszer azt olvasom, hogy kivűlről nézve a fényforrás fénye vöröseltolódást szenved amiatt, hogy ott lassabban telik az idő, mint a mérés helyén, aztán ez a grafikon meg azt állítja, hogy a forrás felé közeledve a Lorentz kontrakció hatása egyre inkább érvényesül, aminek következtében a hossza nagyobb mértékben csökken, mint a klasszikus módon számított esetben. Akkor most melyik a nyerő? :-) Most egy kicsit késő van ahhoz hogy ezt megfejtsem... mi lenne ha konkrét számításokat végeznél, különös tekintettel a Lorenz-transzformációra... nem egy misztikus dolog: egy 2x2-es mátrix-xal való szorzásról van szó...
