K nyugvó rendszerben, egy libikókára egyidőben pattanjon rá nagy sebességgel két egyenlő tömeg úgy, hogy a libikóka a visszapattanás után is egyensúlyban maradjon. Egy K' v sebességű rendszerből nézve a két tömeg nem egyidőben pattan a libikókára, tehát az kibillen.
2. a "gravitációs mező" kvantumai egyenlőre a hipotetikus gravitonokból áll, ekkor pedig a gravitonok egymásrahatása már a ( két mező ) találkozásukkor kezdődik.
a szemléletes példában a "téridő hullámok" is hatnak egymásra és nemcsak a csónakokra.
Mégegyszer : a furcsaság sz, hogy K0-ban az ABC-ből, ha AB szakaszt eltolod, akkor egyszerre két idom keletkezik, míg ugyanezt nézve egy K' inerciarendszerből, egy idom marad továbbra is, hiszen a szakasz A és B végei nem egyidőben "szakadnak" el ABC háromszögtől.
Szerintem az index cikke is azt mondja, hogy nem lehet a fenynel gyorsabban.
Azt nem mondja, hogy mit, de ra lehet jonni: informaciot tovabbitani.
Hogy miert, azt nem tudom, lehet, hogy van ra szemleletes magyarazat, es akkor majd lingarazda beirja :-)
De lehet, hogy csak a kepletek gyotresebol join ki...
Itt van egy egyszeru leiras.
http://www.research.ibm.com/quantuminfo/teleportation/
tudnátok írni valamit a teleportálásról? Különösen az érdekel, hogy itt korlát-e a fénysebesség vagy nem.
Volt olyan cikk, ami szerint nem, a mai Indexes cikk szerint igen.
Nem az erőterek hatnak egymásra, vrobee részletesen leírta, nem ismétlem meg.
Elektromágneses jelenségek körében ezt sokkal könnyebb vizsgálni, mert mágnest vagy elektromos töltéssel rendelkező részecskét (persze csak párban) tudunk létrehozni. Ha egy ilyet létrehozunk egy távoli objektum mezőjében, a mező azonnal hatni kezd rá. Fordítva ez nem igaz, a létrehozott új valami mezőjének el kell érnie a távoli objektumot. (egyesek ezzl támadják az impulzusmegmaradás törvényét, persze nincs igazuk, a mező maga is hordoz impulzust)
Miért, mi a hétköznapi tapasztalat a háromszögek oldalainak eltávolításáról? Lehet olyan megfigyelő, aki szerint az egész oldal egyszerre tűnt el, más szerint pedig A-ból B-be haladva folyamatosan.
Kössz az érthető és világos analógiát. Te most tágítottad a kört, de nem baj. Én csak azt állítom, hogyha A és B gravitációs terek , a meglévő téridő egy állapotában hatnak egymásra, az csak egyidejőleg következhet be. Ez egy bizonyos "vonzóerőt" jelent, amit közelítőleg a Newton-i erőtörvény ír le. Tehát C megjelenése, A és B erőterek egyidejű egymásrahatásától függenek. Ha ez az egymásrahatás csak t ideig tart, akkor található olyan sebességű inerciarendszer, amelyből nézve ez a kölcsönhatás nem valósul meg.
Egy másik egyszerűbb példa a geometria köréből. ABC háromszög AB oldalát nagyon rövid időre eltávolítjuk, így megszűnik háromszög lenni egy rövid időre és lesz belőle két idom, egy AB szakasz és egy ABC nyitott törtvonal. Választunk egy másik inercialendszert, amelyből nézve ez a folyamat nyílván nem egyidőben megy végbe, hanem lesz olyan állapota is ,hogy csak az egyik csúcsnál, A vagy B-nél nyílik meg ABC háromszög. Két rendszer kétféle, teljesen eltérő állapotot eredményez,ami ellentmond a hétköznapi tapasztalatnak. ( Megjegyzem, ennek így kell lennie ? )
A "vonzóerő" kialakulásához a két gravitációs mezőnek találkozni kell -a találkozás itt kölcsönösséget, egyidejű találkozást tesz szükségessé-, mert különben nincs kölcsönhatás. Nem.
1. Az alt.rel.-lel le lehet irni a 0 tomegu testek mozgasat is a mar kialakult teridoben.
2. A valosagos gravitacios teret termeszetesen a vilagegyetem teljes anyag- (energia) tartalma alakitja. A testek ebben a terben mozognak (persze csak "nagyon kicsit, mert amint elmozdultak, atalakul a gravitacios ter"
Szemleletes (es ezert biztos nem pontos :) ) analogia: kepzelj el motorcsonakversenyt kiiktatott kormanyu hajokkal. Ha csak egy hajo volna, az menne egyenesen elore. De a hajok mikozben mennek elorefele, hullamokat vernek. Amikor egy hajo rafut egy masik altal keltett hullamra, akkor termeszetesen megvaltozik a mozgasa, elterul. Ugyanakkor az oaltala keltett hullamok is hatnak a tobbi hajora.
Tehat:
- A hullamzast kozosen alakitjak ki a hajok, a masik tevekenysegerol mit sem tudva.
- Egy hajora a sajat hullamzasa nincsen hatassal, az magatol "elorefele" haladna
- Minden hajora hatassal van az osszes tobbi hajo hullamja, es elteritheti
- De nem a keltese pillanataban, csak mire odaert a terjedesi sebessegevel.
- Ha lenne egy kicsi es konnyu hajo, ami nem keltene hullamokat, azt is dobalna a tobbi hullam.
Ugyanigy megyunk mi az altrel szerint a teridoben.
A "terido hullamzasa" a gravitacio
- Minden test reszt vesz a terido "hullamainak" kialakitasaban
- Semelyik nem befolyasolja a sajat mozgasat kozvetlenul, egyedul csak haladna az idoben elore
- Mindegyikre hat a terido "hullamzasa", es elteritheti
- De nem azonnal erik el a testeket a hullamok, csak a feny sebessegevel
- A nulla (vagy kis) tomegu testekre is hat a gravitacio
Persze ez csak analogia... de talan segit a megertesben.
Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy nem lehet tömeget létrehozni és eltüntetni, és így a példának nincs értelme, hanem nézzük csak a második felét. A test létrehoz egy teret ami elterjed B testig és kölcsönhat vele. (Nem a két tér egymással, és nem a két test egymással, hanem az egyik tér a másik testtel.) Nos, a gravitációs tér és a test kölcsönhatása a tér egyetlen pontjában valósul meg így minden rendszerben "egyidejű", ugyanis az egyetlen pontban megvalósuló egyidejűség (a grav tér és test találkozása ebben az esetben) rendszerfüggetlen. Csak a térbelileg elhatárolt események egyidejűsége rendszerfüggő.
Kár izmozni. Nem fogsz a fizikában "távolhatást" találni. Mindig egy tér és egy töltés hat kölcsön a geometriai tér egyetlen pontjában és ez elkaszálja ezt az egész okoskodást.
a tömeg alakítja ki a gravitációs teret, ebben egyetértünk.
Az elvi kisérlet úgy zajlik, hogy a téridőre "rápottyantok" egy tömeget, amely behajlítja maga körül a téridőt, majd ugyanígy egy másik tömeget, akkor a két tömeg gravitációs tere fénysebességgel közeledik egymáshoz és a téridőt környezetükben és fénysebességgel terjedve módosítják, ez pedig közeledő mozgást Newton-i szemlélettel vonzóerőt eredményez. A "vonzóerő" kialakulásához a két gravitációs mezőnek találkozni kell -a találkozás itt kölcsönösséget, egyidejű találkozást tesz szükségessé-, mert különben nincs kölcsönhatás. Ha ezt a kölcsönhatást t ideig működtetem, található olyan sebességű inerciarendszer, hogy az egyidejűség éppen t időkülönbséget szenved, tehát nem jön létre kölcsönhatás, gravitációs "vonzóerő".
Mindig két út áll előttünk. Vagy belátjuk, hogy nincs örökmozgó, vagy minden egyes örökmozgó ötletről külön bebizonyítjuk, hogy miért rossz. Van az embereknek egy nem elenyésző csoportja, aki tanulás helyett minduntalan erre a második útra kényszeríti a többieket.
"zsavel képszerű példája" igen sok sebből vézik. A vaku nem az egyidejűséget érzékeli. Azt érzékeli, hogy kialakult-e a sarkain feszültség. A feszültség a vaku sarkain a drótok által jön létre, a drótokban töltésmegosztás által, az meg a rákapcsolt elektromos tér által. A drótban a tér is fénysebességgel épül fel és így eljutottunk oda, hogy mindegy fényjeleket küldünk-e A és B eseményből vagy drótokra kapcsolunk akkut, ugyanazt az eredményt kapjuk. Hiába nem lesz K1-ben A és B egyidejű, kiváltja a vaku felvillanását mert a mindkét rendszerben egyszerre érkezik a vakuhoz a jel.
De mindezt leírták korábban is, csak el kellett olvasni.
A tömeg kialakítja gravitációs terét és ez a tér egy adott ponban a tömeg egy korábbi állapotát tükrözi. Egészen pontosan azt, hogy hol volt és mekkora volt az a tömeg annyi idővel ezelőtt, amennyi a gravitációs hatásának idáig terjedéséhez szükség volt. Ha a gravitációs hatás gyorsabban terjedne a fénynél lehetne jelet küldeni fénynél sebesebben, elég lenne egy tömeget mozgatni.
Azaz igen: A gravitációs tér szigorúan véve tömeg nélkül van, de a tömeg hozza létre, pontosabban a tömegek egy korábbi állapotát tükrözi.
2. A X. század vasalója (legalább a tömegközéppontja) nyilván megvan valahol most is és hat a mai vasalóra. Mert a vasaló nem vész el :)
mmormota tökéletesen kifejtette korábban, hogy nincs olyan, hogy egy esemény másik két (térben különálló) esemény egyidjűségét feltételezi. Csak konkrét megvalósítások vannak. Egyidejűséget úgy mérünk, hogy az adott rendszerben valmilyen két jel egyszerre érkezik egy pontba. A K1 ből nézve hiába lesz a két esemény nem egyidejű, a jelek ugyanúgy egyszerre érkeznek a K0-ban felállított észlelőberendezés közös pontjába így K1-ből nézve is megvalósul C esemény technikai feltétele.
Általában sem tehetjük meg azt, hogy okoskodásunkban néhány elemet egyszerűen átveszünk a józan paraszti logikából. Mindenre konkrét, technikailag részletes gondolatkisérletet kell kitalálni.
1. Sehol nem tételzzük fel, hogy a gravitációs kölcsönhatás azonnali, vagy hogy a tömegeknek egyidejűleg kéne hatni egymásra. (Nem a tömegek hatnak egymásra, hanem az egyik tere a másikra)
2. Mi az, hogy egyik rendszerben egyidejűleg létezik a másikban nem? A tömeg létezése nem pontszerű. A tömeg örök. :) Vessünk már véget egy kis tömegnek, oszt tárgyaljuk ezt újra!
1.) A tömegvonzás törvénye : az m1 és m2 tömeg nem egyidejűleg hatnak egymásra, akkor nem jöhet létre az F vonzóerő. Tehát K0-ban F csak akkor hat m1,m2-re,ha m1 és m2 egyszerre léteznek. K-ban, ha m1 és m2 nem egyidejőleg léteznek, a gravitációs mezejük nem tud egymásra hatni, így F nem jön létre. Van ilyen tapasztalat?
Asszem nem értetted a lényeget. Az inerciarendszerekben a természeti törvények azonosak, függetlenül a sebességüktől. Ha egy természeti törvény C, A és B egyidejűségét feltételezi, akkor bármely rendszerben ez a természeti törvény szintén A és B egyidejűsége esetén áll fenn, vagy mégsem természeti törvényről van szó, tévedtek a tudósok.
