Az erős kölcsönhatással kapcsolatos kérdésemre adott válaszod alapján elgondolkodtam a következőn : A protonokat és a neutronokat az elektronokhoz hasonlóan elmosódottnak kell tekinteni csak nem olyan mértékben mint az elektronokat . Mert ha tömör gólyóként modelleznénk, akkor mindig kellene lennie szabad kötéslehetőségeknek , úgy értem ,hogy az atommag felületén mindig lenne még proton és mindig tudna kapcsolódni hozzá egy nukleon a neutron felöli oldalával . Mondjuk ez egy gyors lefuttatás volt , lehet ,hogy nem ártana komolyabban modellezni.
"Ennek mi az oka? Mert a reciprok négyzetes összefüggés világos, de ez mi a túrótól exponenciális? "
Azért, mert nullánál nagyobb nyugalmi tömegű virtuális részecskék közvetítik. (A "virtuális" itt nem azt jelenti, hogy nem valóságos a részecske, hanem azt, hogy nem szabad (és csak a határozatlansági reláció engedte ideig létezik), vagyis a kinetikus energiája kisebb, mint az a potenciálgödör, amelyben született. Más esetekben is, amikor egy részecske kinetikus energiája kisebb, mint a potenciál körülötte, a megtalálási valószínűség exponenciálisan csökken. Így pl. az atomokhoz kötött elektronok megtalálási valószínűsége is exponenciálisan csökken, amint elég távol vagyunk az atommagtól.)
6. Az urszondak kicsi, de szamukra jelentos energiat vonnak el a bolygok mozgasi energiajabol. Bovebben olvashatsz errol itt: http://www.jpl.nasa.gov/basics/bsf4-1.html
Kösz a linket! Érdekes az az oldal. Most már értem a sebesség-növekedést, bár azt megjegyezném, hogy a sebesség ugyan növekszik a Naphoz képest, de az iránya is közelít az orbitális pályához. Ettől persze még lehet, hogy könnyebben tudja elhagyni a Naprendszert, de az az ábra (azaz grafikon), ami azon az oldalon a sebesség változását mutatja, szerintem erősen túlzó. A sebesség-görbének nem lehetnek ilyen tüskéi.
A keringo urhajos nem erzekel gyorsulast, tehat az o rendszereben semmifele ero nem letezik. A Foldrol nezve persze igen, hiszen ez az ero tartja ot a keringo palyan.
Ha a súlyt a testre ható gravitációs erőként definiálod, akkor "súlytalanság" nincs is. Ha meg az alátmasztást, felfüggesztést terhelő erőként, akkor meg van gravitáció a "súlytalanságban" is.
Dulifuli, Te magad ismered el a 672-es uzenetedben, hogy nem maradnak szinkronban az orak. Sot, odaig viszed a dolgot, hogy az orak nem az idot mutatjak, hanem valami mast. Aztan kijavitasz, hogy a relativitaselmelet nem hibatlan logikailag, hanem konzisztens - holott a ketto ugyanazt jelenti. Aztan azt allitod, hogy ott is van gravitacio, ahol nincs suly. Ezek utan en sem hiszem, hogy ertelme lenne fizikarol eszmecsereznunk.
A pszichiátriában elég régóta ismert betegség a "mindenki hülye, egyedül én vagyok okos" - tünetcsoport. Általában üldözési mániával is párosul, de elég jól gyógyítható.
1. a jelek szerint Te egy szimmetriaelvre probalsz alapozni (masra nem tudok gondolni): arra, hogy a mozgo rendszer orai szimmetrikusak (ertsd: egyenertekuek) a megfigyelohoz kepest.
Nem ezt írtam. Azt írtam, hogy szinkronban vannak. Hogy egy megfigyelő ezt hogyan látja, az más kérdés.
Aztan itt van az a kerdes is, hogy hogyan szinkronizaljuk az orakat. A relativitaselmelet fenysugarakkal szinkronizalja a gondolatkiserletben szereplo orakat: ugy, hogy a beloluk az altaluk mutatott fix idopontban inditott fenysugarak fele uton talalkozzanak.
Ez hiba. Lehet fénysugarakkal szinkronizálni, de nem ezzel a módszerrel. Mégpedig éppen azért nem, mert ez feltételezi a fénysebesség állandóságát.
... aminek kovetkezmenye, hogy egy mozgo megfigyelo szemszogebol ugyanaz a ket fenysugar mar nem feleuton talalkozik, azaz szamara az orak mar nincsenek szinkronban.
Megint hibás a következtetés. Nem az órák nincsenek szinkronban, hanem a fény nem azonos sebességgel terjed a két irányban hozzá képest.
Nem jo a logikus kifejezest hasznalni egy olyan elmelet elleneben, ami logikailag hibatlan.
Maradjunk abban, hogy konzisztens! Következetesen állít sok marhaságot.
2. A fizikaban a mennyisegek meressel ertelmezhetok, mas modon nem.
Ez igaz, csak éppen nem árt tudni, hogy mit és hogyan mérünk. Például, ha egy mozgó rendőrautóból akarjuk megmérni egy másik jármű sebességét, és csak a másik járműről visszaverődő sugarakat használjuk fel ennek méréséhez, akkor nem fogunk helyes eredményt kapni. Nem azért, mert nem annyi a sebessége, amennyi, hanem azért, mert rosszul mértük.
3. A hasonlatod szerintem erősen sántít. A többinek meg nem látom az értelmét. Attól, hogy a sebesség mellett más jellemzői is vannak a mozgásnak, attól még ez a jellemző úgy viselkedik, ahogy neki illik. Sebesség, tehát viszonylagos.
4. Csak Te nem értetted. Amit én mondtam, az az én elméletem. Nincs itt semmi ellentmondás.
5. Ha osszevissza terjednenek a hatasok, soha nem kapnad ugyanazt az erteket a hatasok terjedesere. Az olyan szerencse lenne, mintha a ceruzat eppen ugy tudnad a pontszeru hegyere allitani, hogy az ne doljon el. Szoval akkor mi is az a c?
Dehogynem. Ha mindig úgy végzed a mérést, hogy a forrás nyugalomban van a megfigyelőhöz képest, akkor könnyen lehet, hogy mindig ugyanazt kapod. Az utolsó kérdésedre pedig már válaszoltam.
6. Egyebkent nem csak a sebessegrol van szo, hanem hogy egyaltalan oda erkezzek a szonda (minden passziv gyorsulast figyelembe veve), ahova mi kivanjuk.
Na igen, ehhez már valóban meglehetősen nagy pontosság kell, ezt elismerem.
7. Akkor nem olvastad el figyelmesen a gyorsan mozgo pionokbol keletkezo fotonokkal vegzett kiserletet. Itt nem tavoli fenyforrasrol van szo, hanem egy foldi gyorsito nagyon is lokalis reszecskeirol.
Mint ahogy Te sem olvastad el, amit én írtam, hogy ebben az esetben valami másnak kell okozni ezt az eredményt.
8. Tehat nem voltak igazak a felvetelek az urhajosrol, aki szabadon (sulytalanul) keringett a Fold korul?
Ezt nem tudom megmondani. Feltételezem, hogy igaziak voltak. De az, hogy valaki szabadon esik, még nem jelenti azt, hogy ott nincs is gravitációs erő. Szerintem nem találsz olyan helyet, ahol nincs gravitáció.
9. Ez azt jelentene, hogy attol, hogy az egyik meri, a masik meresi eredmenye megvaltozik? Mert ha csak egyikuk merne, c-t kapna: azt ugyanis elhiszed.
Természetesen nem. Én nem ezt állítottam, csak azt, hogy bizonyos körülmények között ezt az eredményt kapja. Lásd fentebb (5.) !
jól értem, hogy elfogadod: az idő múlása nem abszolút? jelen esetben egy rögzített, ill. egy szabadon eső óra között mutatkozik eltérés, ugye?
A második kérdésedre a válaszom: igen. Az elsőre: nem. Az idő múlása abszolut, de az órák másképp járnak. Egy fekete lyuk közepén például valószínűleg sehogy. De attól még az idő múlik, csak nemigen lehet mérni.
1. "Én nem abszolut időt feltételeztem, csupán azt, hogy ha egy rendszer óráit szinkronizáljuk, majd a rendszert mozgásba hozzuk, akkor ettől az órák még szinkronban maradnak, hiszen mindegyik ugyanúgy mozog. Szerintem ez teljesen logikus feltételezés. Szerinted nem?"
Egy feltetelezes csak akkor logikus, ha valamire alapozol. Maskent szolva egy feltetelez onmagaban sem nem logikus, sem nem illogikus, egyszeruen feltesszuk es kesz. Na most a jelek szerint Te egy szimmetriaelvre probalsz alapozni (masra nem tudok gondolni): arra, hogy a mozgo rendszer orai szimmetrikusak (ertsd: egyenertekuek) a megfigyelohoz kepest. Altalaban azonban ez nincs igy. Ha ugyanis kiszemelsz ket orat a mozgo rendszerben, akkor altalaban nincs a ternek olyan szimmetriaja, ami a tavolsagokat megorzi, a megfigyelot helybenhagyja es az egyik mozgo orat a masikba viszi. Egy ilyen egybevagosag ugyanis szuksegkeppen forgatas, vagy egy, a megfigyelot tartalmazo sikra valo tukrozes (ha euklideszi teret kepzelunk el). A ket mozgo ora kozti szimmetria csakis akkor all fenn, amikor azok felezomerolegese allando es atmegy a megfigyelon; ebben az esetben azonban a relativitaselmelet szerint is szinkronban maradnak az orak.
Aztan itt van az a kerdes is, hogy hogyan szinkronizaljuk az orakat. A relativitaselmelet fenysugarakkal szinkronizalja a gondolatkiserletben szereplo orakat: ugy, hogy a beloluk az altaluk mutatott fix idopontban inditott fenysugarak fele uton talalkozzanak. Az elmelet emellett posztulalja a fenysebesseg allandosagat, aminek kovetkezmenye, hogy egy mozgo megfigyelo szemszogebol ugyanaz a ket fenysugar mar nem feleuton talalkozik, azaz szamara az orak mar nincsenek szinkronban.
Nem jo a logikus kifejezest hasznalni egy olyan elmelet elleneben, ami logikailag hibatlan.
2. "A mérés relatív, és nem a mennyiség."
A fizikaban a mennyisegek meressel ertelmezhetok, mas modon nem.
3. "Akkor légy szíves, magyarázd meg, hogy hogyan lehetséges az, hogy a mozgása viszonylagos, a terjedése meg nem!"
Nem a terjedes, a mozgas konkret palyaja abszolut a fenysugar eseteben, hanem egy, a mozgashoz rendelt szamertek, a terjedes sebessege. Hogy egy hasonlattal eljek, amikor egy kancso vizet attoltunk egy talba, a viz konkret alakja megvaltozik, de a terfogata nem. A terfogat egy, az alakhoz rendelt szamertek, hasonloan ahogy a sebesseg a mozgas egy (de nem az osszes) jellemzoje.
4. "Ezt megint nem tudom, honnan szedted. Nem beszéltem úgy, hiszen végig a rel. elméletről beszélünk, vagy nem?"
Ez esetben viszont nem volt ertelme annak, amit mondtal, ti. hogy nem a ter gorbul meg, hanem a fenysugarak. Ugyanis a relativitaselmelet egy modell, amelynek resze a gorbult ter. Az elmelet a gorbuletet a fenysugarak gorbulesevel ertelmezi.
5. "Azt írtam, hogy c-vel terjednek a hatások, de azt nem, hogy mihez képest."
Ha osszevissza terjednenek a hatasok, soha nem kapnad ugyanazt az erteket a hatasok terjedesere. Az olyan szerencse lenne, mintha a ceruzat eppen ugy tudnad a pontszeru hegyere allitani, hogy az ne doljon el. Szoval akkor mi is az a c?
6. "Akkor végeredményben mitől gyorsulnak?"
Az urszondak kicsi, de szamukra jelentos energiat vonnak el a bolygok mozgasi energiajabol. Bovebben olvashatsz errol itt: http://www.jpl.nasa.gov/basics/bsf4-1.html Egyebkent nem csak a sebessegrol van szo, hanem hogy egyaltalan oda erkezzek a szonda (minden passziv gyorsulast figyelembe veve), ahova mi kivanjuk.
7. "Nem egészen, csak azt láttam be, hogy amikor egy távoli forrásból származó fénysugár hozzánk ér, akkor már nem a fényforráshoz képest halad c-vel. Ettől még egy lokális fényforrás esetén ez nagyon is igaz lehet."
Akkor nem olvastad el figyelmesen a gyorsan mozgo pionokbol keletkezo fotonokkal vegzett kiserletet. Itt nem tavoli fenyforrasrol van szo, hanem egy foldi gyorsito nagyon is lokalis reszecskeirol.
8. "Te biztos vagy benne, hogy nem így van? Láttál már fénysugarat 0 gravitációban? Szerintem aligha!"
Tehat nem voltak igazak a felvetelek az urhajosrol, aki szabadon (sulytalanul) keringett a Fold korul?
9. "Ezt elhiszem. Csak azt nem hiszem el, hogy ha két egymáshoz képest mozgó megfigyelő méri ugyanannak a fénysugárnak a sebességét, és helyesen mérik, akkor is azonos eredményt kapnak."
Ez azt jelentene, hogy attol, hogy az egyik meri, a masik meresi eredmenye megvaltozik? Mert ha csak egyikuk merne, c-t kapna: azt ugyanis elhiszed.
"Elnézést kérek, ez az állításom a legújabb eredményeim szerint nem állja meg a helyét! Nem számoltam ugyanis azzal, hogy a műholdon levő óra súlytalanság állapotában van, míg a Földön maradó óra nem. Ezért nem ugyanolyan gyorsan járnak. Még egyszer elnézést, ezt a kísérletet már én sem tartom alkalmasnak arra, hogy döntsön az elmélet igazságáról. A többi azonban alkalmas lehet rá."
jól értem, hogy elfogadod: az idő múlása nem abszolút? jelen esetben egy rögzített, ill. egy szabadon eső óra között mutatkozik eltérés, ugye?
Az erős kölcsönhatás ereje is távolságfüggő, ahogyan pl. a gravitáció, vagy az elektromágneses is. Ám a távolságfüggése nem reciprok négyzetes, hanem közelítőleg (negatív) exponenciális.
Ennek mi az oka? Mert a reciprok négyzetes összefüggés világos, de ez mi a túrótól exponenciális?
Nagy gyűjtemény? Az internet elég nagy.
Elég nagy, de gyűjteménynek elég gyenge. Már csak azért is, mert nincs rendszerezve.
Erről és más fizikai állandók felől a NIST honlapjáról tájékozódhatsz, egy kereshető internetes adatbázis segítségével.
"- A legújabb elméletek szerint van e a kvarkoknál kisebb részecske a protonon és a neutronon belül és ha van mekkora az erős kölcsönhatás ezeknél a részecskéknél ? "
Elvileg nyilvánvaló, hogy van a kvarkoknak is belső szerkezetük (pl. abból, hogy +/-1/3 és +/-2/3 lehet a töltésük, a tömegük pedig nagyobb, mint az elektroné). Mindenesetre, max. 100 GeV-es energiájú elektron szórási kísérletekben ez még nem látszik. (1000 GeV fölött egyesek látni vélnek valamit.) Ezért aztán, ha vannak is ilyen elméletek, nem nagyon lehet őket bizonyítani.
"Mekkora az erős kölcsönhatás a protonok és a neutronok között és miért van az ,hogy nagyobb atommagok instabillá válnak ? "
Az erős kölcsönhatás ereje is távolságfüggő, ahogyan pl. a gravitáció, vagy az elektromágneses is. Ám a távolságfüggése nem reciprok négyzetes, hanem közelítőleg (negatív) exponenciális. Ez azt eredményezi, hogy a távolság növekedtével az ereje rohamosan gyengül. Gyakorlatilag csak a szomszédos nukleonok között hat. (Ezzel szemben a protonok közötti taszítás mindig érvényesül.) Így az van, hogy a protonok között az atommag térfogatában ébredő taszító erőt a protonok és a neutronok közötti, felületi feszültség jellegű vonzó erős kölcsönhatás igyekszik összetartani. Minthogy a felület csak négyzetesen növekszik, a térfogat meg köbösen, világos, hogy az erős kölcsönhatás nem képes minden határon túl összetartani az atommagot. Az is világos, hogy nagyobb rendszámú atommagoknak érdemes relatíve több neutront tartalmazniuk, mert azzal a coulomb taszítás nem nő, de a vonzó erős kölcsönhatás igen. Valahol a 100-as rendszám környékén válnak túlzottan instabillá az atommagok. (Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az erős kölcsönhatás vagy 100-szor erősebb a coulomb félénél. A csatolási állandó alapján meg vagy 10-szer.)
Érdekes kérdés, hogy vajon miért nincs olyan "atommag", amely tisztán neutronokból állna, és ilyenformán az erős kölcsönhatásnak nem kellene megbírkóznia a coulomb taszítással. Nos, elvileg lehetne ilyen atommag, csak éppen a neutron nem túl stabil képződmény, szívesen szenved el negatív béta bomlást, amikor is elektron és antineutrinó kisugárzása közben protonná alakul. A tisztán neutronokból álló atommag ezért csak akkor lehetne stabil, ha valami újabb kölcsönhatás (pl. gravitáció) megakadályozná, hogy az elektronok és főleg az antineutrínók eltávozzanak belőle.
"Mekkora a gyenge kölcsönhatás ?"
A csatolási állandó alapján vagy 3 nagyságrenddel gyengébb az elektromágnesesnél, de ami a lényeg, hogy ez is csak nagyon rövid hatótávolságú.
Én is örülök, hogy végre válaszoltál. Ajánlom figyelmedbe a Kedvencek nevű vicces dolgot, ami segíthet abban, hogy figyelemmel kísérd az általad érdekesnek ítélt topicokat. Esetleg ezt is felvehetnéd.
Igaz, hogy elköszöntem, de most mégis reagálnék Gergo73 hozzászólására, már csak azért is, mert e-mail-ben is megkeresett, és én megígértem.
de ne felejtsd el, hogy gyakran olyanokkal vitazol, akik mar sokszorosan vizsgaztak logikai es termeszettudomanyos gondolkozasbol.
Bocs, de ezt kétségbe vonnám. Lehet, hogy vizsgáztak logikából, és természettudományokból, de ezekből én is, ha nem is olyan sokszor. Azt viszont nem hiszem, hogy "gondolkozásból" is vizsgáztak volna.
Te nem azt mutattad meg, hogy az egyidejuseg relativitasa nem igaz, hanem azt, hogy ez szamodra elfogadhatatlan.
Eleve feltetelezel egy abszolut idot, es ebbol "bizonyitasz": az apriori feltetelezett abszolut idohoz es terhez viszonyitod a sebessegeket, az orakat, azok mereset, illetve szinkronizalasat.
Ez ebben a formában nem igaz. Én nem abszolut időt feltételeztem, csupán azt, hogy ha egy rendszer óráit szinkronizáljuk, majd a rendszert mozgásba hozzuk, akkor ettől az órák még szinkronban maradnak, hiszen mindegyik ugyanúgy mozog. Szerintem ez teljesen logikus feltételezés. Szerinted nem?
2. "Olyan törvények, amelyekben sebesség szerepel, nem lehetnek invariánsak, mert a sebesség mindig relatív."
Itt megint arrol van szo, hogy kevered a szezont a fazonnal. Hiszen altalaban is igaz az, hogy minden meres relativ...
Na igen, erről van szó. A mérés relatív, és nem a mennyiség.
A relativitaselmelet abbol indul ki, hogy egy bizonyos fizikai jelenseg, az elektromagneses hullam terjedesi sebesseget minden gyorsulas nelkuli megfigyelo ugyanannak a c-nek meri.
Igen, ebből indul ki. És ez az, ami lehetetlen.
Nem allitja ellenben, hogy a hullam helyvaltoztatasa ne lenne viszonylagos a megfigyelohoz kepest, hiszen minden viszonylagos a megfigyelohoz kepest.
Akkor légy szíves, magyarázd meg, hogy hogyan lehetséges az, hogy a mozgása viszonylagos, a terjedése meg nem!
Te viszont ugy beszelsz a tergorbuletrol, mintha annak ertelme lenne egy fizikai elmelet nelkul.
Ezt megint nem tudom, honnan szedted. Nem beszéltem úgy, hiszen végig a rel. elméletről beszélünk, vagy nem?
Ha elfogadod, hogy a hatasok c-vel terjednek, akkor kozel allsz a relativitaselmelet posztulatumanak elfogadasahoz is.
Ugyanis vegyel egy "hatast" es nezd meg ket rendszerbol. Az allitasod szerint ez a hatas mindket rendszerben c-vel terjed. A feny is csak egy hatas.
Nem egészen. Én nem állítottam azt, hogy ugyanaz a hatás két, egymáshoz képest mozgó rendszerhez képest ugyanakkora sebességgel terjed. Azt írtam, hogy c-vel terjednek a hatások, de azt nem, hogy mihez képest. Már csak azért sem, mert erre nem is tudom a pontos választ. Azt viszont állítottam, hogy ez a sebesség nem lehet ugyanannyi az egymáshoz képest mozgó rendszerekben. A pontosság kedvéért: itt most ugyanarról a hatásról beszélek, például, ugyanarról a fénysugárról.
A jelek szerint keves ismereted van arrol, hogy egy szonda palyajat hogyan es milyen precizen kell megtervezni, hogy tobb evnyi utazas utan a Szaturnusz kore alljon es onnet annak egyik holdjara egy kis cseszealjat leeresszen.
Valóban nem sokat tudok erről.
A szondak nem visznek magukkal jelentos uzemanyagot; lenyegeben a bolygok gravitacios ereje gyorsitja oket.
Ezt viszont nem egészen értem (legalábbis szeretném, ha elmagyaráznád). Hogyan gyorsítja őket a gravitációs erő? Oké, amikor közeledik, akkor gyorsítja. De amikor már távolodik, akkor lassítja, nem igaz? Akkor végeredményben mitől gyorsulnak?
Na most ebben a tervezesben pontosan tudni kell, hogy mikor hol van a szonda es mennyivel repul eppen, kulonben nem jut celba. Itt egy icipici tevedes is vegzetes lehet es dollarmilliok latjak karat.
Alapvetően igazad lehet. Viszont én azt hiszem, hogy a pontosságnak mindig van egy hibahatára. Sőt, azt is hiszem, hogy ilyen méreteknél néhány milliméter vagy centiméter semmit nem számít. Talán még néhány kilométer sem.
"Úgy magyarázom, hogy a fény egy földhöz rögzített dologhoz képest terjedt fénysebességgel, legyen az akár a fényforrás, akár a Föld gravitációs mezeje."
Az elso verziorol mar belattad, hogy helytelen;
Nem egészen, csak azt láttam be, hogy amikor egy távoli forrásból származó fénysugár hozzánk ér, akkor már nem a fényforráshoz képest halad c-vel. Ettől még egy lokális fényforrás esetén ez nagyon is igaz lehet.
a masik igen furcsa lenne, mert akkor a feny terjedesehez szukseg lenne gravitacios mezore.
Nem feltétlenül. A gravitációs mező nem feltétlenül közvetítő közeg, anélkül is hatással lehet a fény sebességére. De még azt sem zárnám ki, hogy valóban az a közvetítő közeg. Esetleg az elektromágneses erőtérrel együtt. Te biztos vagy benne, hogy nem így van? Láttál már fénysugarat 0 gravitációban? Szerintem aligha!
"Elhiszem, csakhogy a gyorsítókban nem rakétával gyorsítják a részecskéket, hanem elektromágneses erővel, aminek c a terjedési sebessége."
Az eroknek nincs terjedesi sebesseguk. Ez kepzavar.
Lehet, hogy pontatlanul fogalmaztam, de attól még érthetted volna. Gondolom, Te sem állítod, hogy ha bekapcsolunk egy elektromágnest, akkor annak a hatása azonnal érezhető lesz az egész Univerzumban. Azzal is egyetértettél, hogy a hatások fénysebességgel terjednek. Ilyen értelemben írtam én az elektromágneses erő(hatás) terjedéséről.
A feny is elektromagneses hullam. Es ahogy mondod, a terjedesi sebessege valoban c, barki merje is azt.
Ezt elhiszem. Csak azt nem hiszem el, hogy ha két egymáshoz képest mozgó megfigyelő méri ugyanannak a fénysugárnak a sebességét, és helyesen mérik, akkor is azonos eredményt kapnak.
Ugyanis Te azt javaslod, hogy a Foldon maradt orat vigyuk fel egy ido utan a muholdra, es azt varod, hogy az majd raall a masik ora altal mutatott idore.
Elnézést kérek, ez az állításom a legújabb eredményeim szerint nem állja meg a helyét! Nem számoltam ugyanis azzal, hogy a műholdon levő óra súlytalanság állapotában van, míg a Földön maradó óra nem. Ezért nem ugyanolyan gyorsan járnak. Még egyszer elnézést, ezt a kísérletet már én sem tartom alkalmasnak arra, hogy döntsön az elmélet igazságáról. A többi azonban alkalmas lehet rá.
A kiserletek mind tamogatjak az elmeletet.
Pontosabban nem cáfolták meg. Eddig.
ez a kovetkezmeny (vagy barmelyik masik) csak annyira zavarjon, mint a c allandosaga, amit viszont el is fogadsz ebben a hozzaszolasodban ("ez az a sebesség, amivel bizonyos hatások és elemi részecskék terjednek, illetve haladnak"). Emlekeztetlek arra, hogy mindig minden relativ. A c-t is a megfigyelokhoz kepest kell erteni: mindegyik megfigyelohoz kepest.
Üdv mindenkinek !
DcsabaS_ !
Lenne néhány kérdésem :
- Mennyi a h értéke ?
- A legújabb elméletek szerint van e a kvarkoknál kisebb részecske a protonon és a neutronon belül és ha van mekkora az erős kölcsönhatás ezeknél a részecskéknél ?
- Mekkora az erős kölcsönhatás a protonok és a neutronok között és miért van az ,hogy nagyobb atommagok instabillá válnak ?
- Mekkora a gyenge kölcsönhatás ?
Bocsi ,hogy ilyen sokmindent kérdezek, ha esetleg tudsz egy irományt amiben benne vannak ezek és hasonló adatok (egy nagy gyűjtemény) akkor az is megfelel !
Megírom, de az volt a dolog lényege, hogy ccd-vel felszerelt távcsövekel fotózgatta a különböző távolságban lévő galaxisokat, majd egy szoftvert írtak, ami megkezesi a felvételeken a "szupernovagyanús" foltokat. Így talált elegendő (kb 50) szupernovát a távolságmérésekhez.
Az asztronómusok váltig állították, hogy nem fog elegendő szupernovát találni. -na ez az igényes hozzáállás
Persze ők is a világegyetem lassulásának mértékét szerették volna megmérni, legalább ötször leellenőriztek újra mindent.
Itt látszi, hogy gondolkodnak a "tudósok".
Senki nem bizonyította a statikus világegyetemet, Einstein mégis bevette, senki nem bizonyította, hogy lassulva tágul, de még Stephen Hawking is evidenciának vette.
Azért kérdeztem, mert én két bigott csillagász-csoportról tudok, akik ezt kimutani vélték (A. Riess, valamint S. Perlmutter kutatócsoportjai)
Úgyhogy ha eszedbe jut, ki az a részecskefizikus, aki leégette őket, írd meg, légy szíves.
Írtam, a gömbvillámokról nem óhajtok veled vitatkozni, pláne ebben a topicban. Ha a gömbvillámok érdekelnek, akkor minimum egy másik topicot javaslok, esetleg te is megnyithatod, ha még nem lenne.
A Világegyetemnek sem a tágulása, sem a zsugorodása nincs bizonyítva. Az van csupán bizonyítva, hogy távoli részeinek a múltbéli helyei hozzánk képest jellemzően távolodnak, mégpedig minél távolibb (és múltbelibb) helyeket nézünk, annál inkább. Ez pedig nem ugyanaz.
"A fotonra adott válaszodat köszönöm."
De vajon tartod-e még, hogy a "hasított" fotonok azonosak az eredetivel, illetve egymással?
