A Tündikkel valóban én is "Nyír megyében" találkoztam (talán görög katolikusok is voltak, erre nem figyeltem, nem emlékszem), s szláv név létére magyaros hangása keltette fel a figyelmemet.
Nem vagyok délibábos, nem vagyok mélymagyar, még ha a kérdéseim felületesen erre is engednek következtetni.
A névtan mindig is édekelt, örömmel találtam rá erre a fórumra, ahol értelmes szakemberektől jó szinvonalon tanulhatok. ("Tanulni mindig érdemes és sohasem késő.")
Kár lenne, ha ez a fórum nagytudású benfentesek exkluzív klubjává válna. (Én akkor is be-benézek okosodni.)
Természetesen tudok a szláv -ik, -ica kicsinyítő képzőről, elődeim közt is van Kanturik nevű, a családnevemek is van ik-képzős változata Szlovákiában. Csak viccnek szántam a Gálikot a fokhagymával párhuzamba állítani, bár ki tudja... Ki hinné például a Hallay családnévről, hogy német eredetű?
Az -ics apanévképzőről is van tudomásom, de az alapszó... Nem lehet-e ipse? (Ezt nem muszáj komolyan venni.)
A Pergunt névről sem hiszek a leírt párhuzamban, de mivel még a Radix névtárában sem találtam, tényleg nagyon érdekel az eredete.
Karinthytól tudom, „örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában” (Ezt csak a válasz hangneme okán.)
Tündik: Ahogy próbálgattam a magyar telefonkönyvet különböző utónevekkel, Nyíregyháza és környéke (Kállósemjén, Kótaj) rajzolódott ki centrumként. Ez pedig megengedi a szlovák etimológiát. Úgy vélem, analógiaként felhozható a Tőkéczky családnév, ahol szintén magyaros hangtesten van szlovák képző. Itt, ha jól sejtem, a szlovák képzést magáénak ismerő magyar vagy magyarosodott környezet állíthatta vissza az alapnév magyar hangtestét.
Tehát e mögött is az a szláv Tynd(a), Tyn(a) alapnév állhat, amelyet a 8324-es hozzászólásban kibontottam. Az /i/ helyetti /ü/-t a magyar népetimológia alakíthatta ki pl. a Tünde személynév hatására. (A magyar Tünde nem lehet a szláv név alapja, mivel az XIX. sz.-i mesterséges alkotás.)
Az a legvalószínűbb, hogy a cseh-szlovák šuhaj ~ ukrán шугай /suhaj/, illetve a magyar suhanc csak véletlenül hasonló. A magyar etimológiai irodalom a magyar szót leginkább a fiatal növényi hajtások suhogására, esetleg ezek gyors mozgására utaló hangfestő eredetűnek tartja, mint a siheder és a suttyó szinonimáit.
A cseh-szlovák-ukrán szóhoz nincs etimológiám, de a hangtani problémákon túl a cseh miatt nem a magyarból vezetném le. Az ukrán шугати /suhati/ ’’elrohan, átfut; elzúg, zajosan száll’ ige megfelelője régebben a csehben-szlovákban is meglehetett, ez pedig alkalmas etimológiai alap.
Az persze igaz, hogy közös mozzanat a gyors mozgás suhogó hangja, így legalábbis a közös háttérmotivációban van köze egymáshoz a magyar és a szláv szóhoz.
A Magyarulezről azért lett anno leváltva az Alternatív elméletek fórumcsoport, mert az ilyen párhuzamok itt egyáltalán nem képzelhetők el. Az Istókhalma és Kardhágó-féle etimológiák, a tamanázás még akkor is az „alternatív” fórumokra valók, ha nem magyar, hanem angol alapon követik el.
Nem érdemes így kérdést sem itt felvetni, mert azt sugallja, hogy a kérdező gondolatrendszere olyan távol áll a Magyarulez mottója szerint válaszolóétól, hogy a válaszolónak erős kétségei lehetnek a tekintetben, hogy a válasza hasznosul-e. Ezért lehet, hogy nem válaszol. A veled folytatott kommunikáció során én már többször is oda jutottam, hogy kilépek, mert megközelítettük azt a távolságot, ahonnan én már nem tudok „átkiabálni”. Abban a reményben, hogy nem kell beláttatnom a szó szerint vett felvetésed abszurditását, válaszolok az említett nevek eredetére.
Ipsics: A telefonkönyvi előfordulásokat vizsgálva az Ipšić ritka horvát vezetéknévnek tűnik. A horvát voltát erősíti, hogy a horvát etimológia szerinti alapja, az Ipša is létező, sőt sokkal gyakoribb horvát családnév. Ez utóbbihoz, illetve annak személynévi előzményéhez, járult a gyakori szerb-horvát -ić apanévképző. Az alapnév valamely más személynév rövidülése lehet, amelynek elejéről talán egy /h/ is lekophatott (van Hipša névforma is), az -a előtti /š/ lehet kicsinyítő képző vagy a tő része. Így talán a görög eredetű Hipolit név jöhet számításba, vagy a német Hubert személynév Hüppe alakja, esetleg a német Hübsch ’tkp. udvarképes, jól nevelt, képzett, szórakoztató; ma: csinos, takaros’ név.
Pergunt: A délnémet Perger ~ köznémet Berger párból kiindulva, szerintem ez a német Bergunde, ill. Bergund alakváltozata. Ez pedig régi kéttagú germán személynévnek tűnik, amelynek első tagja vagy a germán *berhtaz ’fényes’, vagy a *berô ’medve’, az utótagja pedig a *ğunþiz ’harc, csata’.
-----
Az „ellenoldal”:
Peer Gynt: Ibsen egy norvég mesehősről vette a karakter nevét. A Peer (vagy Per) a Peter egyházi személynév dán-norvég alakváltozata. A Gynt vezetéknév egy svéd Wikipedia-oldal szerint norvégül ’egendomlig kurre’, azaz ’furcsa fickó’ jelentésű. Ha ez nem is lenne helytálló, a fenti Pergunt utótagjával nem sok összefüggés látszik, mivel az északi germánban a *ğunþiz tag folytatója a Gunn-, vö. német Günther ~ északi Gunnar.
garlic: Angol összetett szó, az előtagja, a gar a fokhagymagerezd lándzsahegy alakjára utal, és ugyanaz a germán *ğaizaz ’dárda, lándzsa’ szó az előzménye, mint a Ger- kezdetű német neveké (pl. Gerhard). Az utótag azonos az angol leek ’póréhagyma’ szóval.
Ipswich: Első írásos említése Gipeswic (975. k.). Ennek alapján az értelme ’Gip(e) [nevű személy] kikötője’. A szókezdő angol g- magas magánhangzó előtti változásához vö. amgol yield ’terem, hoz, enged’ < germán ğildanan > német gelten ’ér <vmit>’. A szóvégi /k/ hang /i/ utáni változásához vö. angol rich ’gazdag’ < germán *rīkijaz > svéd rik ’gazdag’. Az utótag egyébként északi germán eredetű, vö. svéd vik ’öböl’.
Bujda: Előfordulásai az általam használt telefonkönyvi keresőkben: magyar 3, horvát 1, szlovák 13, cseh 0, román (Buida, Buidă) 0, szerb 0, német 0. A névtani adatbázisokat tekintve: lengyel 15, szlovák 29 (Bujda) ~ 39 (Bujdová).
Ennek alapján a nevet szlávnak vélem, elsősorban szlováknak, ill. lengyelnek. Ezen az alapon az etimológiája transzparensnek tűnik, képzős ragadványnév, amely képzőtlen apanévként lett családnév. Vö. szlk. bujný ’buja, dús növésű; szilaj, féktelen, duhaj’, le. bujny ’dús, bő(séges), buja <növésű>’ + -da kicsinyítő képző (vö. szlk. Šuhajda csn < šuhaj ’legény’). Az alapmelléknév eredeti jelentése a ’szilaj, vad’.
A lengyelben a bujda ’hazudozás, füllentés’ jelentésű szótározott közszó is. Ez ugyan újabb ’féktelen viselkedés’ > ’féktelen állítás’ jelentésváltozás eredménye, de talán ez sem zárható ki a névadás motivációjaként.
Szegöl: Egyelőre csak a Szegő ’<követ> törő; (hit)szegő, hatalmaskodó’ név vetődött fel bennem, mint a vokalizálódott l-et tévesen visszaállító hiperkorrekt forma. De szó végén más ilyen alakulatot nem tudtam előtalálni, márpedig a meglévő analógiák szolgálhatnának csak alátámasztásul. Nem akarván úgy járni, mint ahogy a Filkorn-nal, ti. a „Phil Korn” lehetőség annyira betöltötte a gondolataimat, hogy alternatívák nem jutottak az eszembe, egyelőre ezt az -ő > -öl lehetőséget elvetem, és félreteszem a nevet, amíg le nem tisztul bennem.
Még leírom azokat az ötleteket, amelyek szintén felmerültek bennem, de ugyanúgy nem jutottam velük sokra.
Nincs olyan magyar -l képző, amely pl. a szëg ’sarok; településrész; hegyes eszköz’ főnévből, ill. szeg ’tör; vág; szegélyez’ igéből ilyen nevet képezhetne.
Az Árpád-kori személynévtárban nem találtam idevonható nevet, tehát nem is régi örökség. A legközelebb álló Cegl névigen kétséges, l. később.
Megfelelő településnevet sem sikerült találnom, amely az Árpád-kor utáni személynévi használatára utalna.
A m. szegély ’vmi széle’ szó kapcsán nem találtam adatot az /é/ rövidülésére. Ha fel is tételeznénk, az -ély képző mély hangrendű párja -ály, tehát a rövidült formában nyílt [ε] hang állna, amelyhez nem várható /ö/-ző változat.
A székëly népnév is elvettet ötlet, mivel a nehezen igazolható /k/ > /g/ változáson kívül az /é/ > /e/ változást sem támogatja párhuzam.
A magyarban megfigyelhető, szórványosnál gyakoribb, de nem rendszerszerű /c/ < /sz/ váltakozás [vö. Cegőtelke (ma Ţigău, Románia) < Szegő] visszahatásának a lehetőségét is felvettem. Ezzel bejött két további etimológia, de ezek sem kielégítőek: (1) a német Zieg(e)l név (vö. m. Cégely ~ szlk. Cigeľ, Szlovákia);(2) a magyar cigle ~ cegle ’parti fűz, ciglefűz, Salix eleagnos’ növénynév (vö. Cegléd).
Ad Katzengruber: A Duden Familiennamen a Katz név négy jelentése közül csak felet ad a ’macska’-nak. A másik fél szerint a középfelnémet katze szó jelentése ’fedett, mozgatható ostromgép, kőhajító’. Ebből aztán elképzelhető lenne egyfajta középkori ’utász’ értelem. De szerintem közelebb kerülünk a Katz harmadik jelentésével: ’azonosan hangzó dűlőben lévő lakóhelyre utaló név’.
Ahogy van bergen ’(el)rejt, (meg)ment’ ige, úgy a Katzenberger német családnév, nem ’*macskamentő’-t jelent, hanem egy Katzenberg ’Macska-hegy’ településről származót, dűlőben lakót jelöl. Ugyanígy a Katzengruber is a Katzengrube ’macskaverem, macskagödör, macskalapos’ helynévhez kapcsolt személyt jelölhet. A Macska- előtagú külterületi nevekhez (mélyedésre utaló utótaggal pl. Macska-gödör, Macska-völgy, Macska-lyuk) vö. http://mdh.unideb.hu/helynev.php?v=Macska
NB. Németül az ’ásó (személy)’ elsősorban Gräber ~ Graber, az ige ugyanis graben ’ásik’. A Grube ennek ablautszármazéka ’az ásás eredménye, helye’ értelemben. Ez utóbbiból lett ugyan ige gruben alakban és ’vermet, gödröt ás’ jelentésben, de ez úgy vélem, korlátozott használatú. A Duden szerint ez a névtanban csak a szőlőműveléshez kapcsolódik: a szőlősarjnak készítették elő a talajt. (A Halász-féle szótár szerint a gruben ige jelentése lehet még ’didereg’ is.)
> Lehet valahol szert tenni egy Kazmer fele nevlexikonrol?
Én az Antikvarium.hu-n kaptam meg előjegyzésre, hosszas várakozás után (két és fél éve 18 ezer Ft-ért, mostani átváltással kb. 65 euróért): https://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=regi-magyar-csaladnevek-szotara&ID=335780 Hogy utánvéttel (átvételkor történő fizetéssel) Románián kívül tudnak-e szállítani, azt nem tudom;meg kell kérdezni az ügyfélszolgálatuktól (e-mail cím az Információ menüpontban).
Ha elővesszük a józan eszünket, s neadjisten használjuk is azt, akkor a másodikat, harmadikat gyorsan ki lehet húzni. A Google keresőjébe már gépelés alatt hozta utánuk a keresztnevek garmadát. Így ezek nem ritka nevek az országban. Az -ik jellemzően végződés szlovák eredetre utal, míg az -ics végződés délszlávra. Habár nekem van Hanics nevű ruszin ismerősöm.
A Gál ráadásul nálunk is eléggé elterjedt. Így ennek csak az dől be, aki csodákat kíván találni.
A Pergunt más tészta, azt rábízom a névszakértőkre, s a többi pontosítását is.
Mi lehet a Szegöl családnév eredete? Annyira egyedinek tűnik, gyanús, hogy valamikor valamit elírhattak az anyakönyvben.... (Egyébként Orbán Viktor nagymamáját hívták így.)
LvT tökeletesen igazad van a Markgruberrel kapcsolatban.Megvan annak is a lehetösege hogy Mark egy keresztnev , tehat a Mark nevezetü ember aki a gödör mellet lakott.
A Filkorn egy ragadvanynev eggy gazdag parasztnak Viel-Korn Sok gabona.
Üdv mindenkinek Fulco
Egyebkent egy kerdes : Lehet valahol szert tenni egy Kazmer fele nevlexikonrol?
(Eredetileg arra gondoltam hátha magyar fejlemény (v -> f), de ezek szerint nem az...)
re Markgruber:
Mivel a gruber ásót is jelent (mármint ásást végző személyt), nem lehet, hogy "mark"-ásó jelentésű a név? Most már csak a mark szót kell megfejteni.... Határjel? Markgruber = határjel-ásó?
Vagy, esetleg a "velő" jelentést vegyük alapul? Markgruber = aki mindig kiszedi, kitúrja a főtt csontból a velőt...? Vagy valami egészen más jelentés...?
Egyébként "személyes kedvencem" a még ritkább Katzengruber. Valahogy soha nem akartam mélyebben belegondolni, hogy mi is lehet az etimológiája.
Az Aggott névnek Kázmér Miklós is ’megöregedett’ jelentést tulajdonít, de kérdőjellel, tehát ő is bizonytalan benne. Az, hogy az Aggod viszonya mi az Agod-hoz, illetve az Aggott-hoz, nehezen megválaszolható. Nem jellemző változás, azonban elviekben a d > t > tt változás valószínűbbnek tűnik, mint az ellenkező irányú tt > t > d, és az (Agod >) Aggod > Aggott fejlődést a népetimológia is támogatná. De ki tudja,mki meg nem történik mégis..?
Sőt éppen az Aggod és Aggott nevek anyakönyvi összefüggésének (vagy össze nem függésének) vizsgálata adhatna éppen a nyelvészek számára adalékot a kérdéshez.
> Visszatérve a Garzó családnévre: a lehetséges hangváltozásokat figyelembe véve milyen kiindulási alak föltételezhető?
Hát legyen, bár nem értem, minek… A kérdésedet, mivel eddig a török volt napirenden ennek a névnek a kapcsán, a lehetséges török kiindulási alakra szűkítem. Mert kiindulási alakot föltétezni éppen több ezer más nyelvből is lehetne.
A kérted hipotetikus alakkal kapcsolatos probléma a magyar -rz- hangkapcsolat. Ha a StarLing-et végignézzük [1], ilyen a török nyelvekben csak a csuvasban és alkalmasint a tuvaiban fordul elő. A csuvasban ez a hangzóközi zöngésülés új fejlemény, és nem is valódi zöngés hangokról van szó, hanem zöngétlen media (avagy lenis) [2] artikulációról (a helyesírás ilyenkor is zöngétlen hangzót jelöl); a mai csuvas /rź/ a magyarban éppen -rs-t indokol, vö. csuvas пăрçа [pər'ʑ̥a] ~ magyar borsó. A tuvaival pedig nemigen találkoztak a magyarok, és a zöngésedés vélhetően itt is fiatalabb fejlemény.
Ilyen pozícióban a magyarban zöngésülést csak a borz szóban figyelhetünk meg, de ez ez etimológiai irodalom által is kiemelt szokatlan jelenség, és a borzad szó népetimológiás hatását vélik mögötte. A Garzó név esetén nincs ilyen népetimológiás faktor, tehát a magyaron belüli -rsz- > -rz- zöngésülés nem feltételezhető. Ugyanakkor fent kiderült, hogy a törökből sem várható /rz/.
Ami ebből a zsákutcából kivezethet, az a magyar nyelv ún. kétnyíltszótagos tendenciája (régebbi nevén a Horger-törvény), ami a második nyílt szótagból kiejti a magánhangzót, vö. szláv malina > magyar málna. Ezért a török /r/ és /z/ közt feltételezhetünk egy magánhangzót.
Így a törökből átvett ideális szóalak, amely a magyarban garzó hangalakot eredményezne, ez lehet: *garɤzɤq, ahol ɤ helyett bármilyen mélymagánhangzó állhat, az a helyett lehet ï [ɨ] is, a q helyett pedig ğ [γ] is. Az átadó nyelv persze a z miatt nem lehet nyugati bolgár-csuvas (mert akkor r lenne a helyén), hanem keleti köztörök.
A köztörök jellegű szóátvételek esetén, mint már korábban céloztam rá, a csepű < *čöpɤ̈k szó az egyetlen, ahol a szóvég vokalizálódott. Emiatt az is lehet, hogy ez sem köztörök átvétel, csak az a régi magyar nyelvjárási különbség láttatja ezt velünk, amely a sekély ~ csekély szópárt alakította ki. Emiatt köztörök etimológia esetén eleve problémás, bár nem kizárható, a szóvégi vokalizálást feltételezni.
[2] Ilyen a német nyelv alemann nyelvjárásában is van, ahol nem zöngés (+ járulékos media) vs.-zöngétlen (+ járulékos tenius) szembenállás van, mint a magyarban, hanem hehezetlen (+ járulékos media) vs. hehezett (+ járulékos tenuis). Ezért mondja Gárdonyi pattantyúsa magyar füllel, hogy „Mikor én mondok bor, akkor adjál bor! Mikor én mondok düssz, akkor adjál düssz!” http://mek.oszk.hu/00600/00656/html/04.htm – Ugyanez jellemzi a kínait. – A media (vagy lenis, „gyenge”) lazább, a tenuis (vagy fortis, „erős”) feszesebb hangképző izmokkal történő artikulációt jelent.
Kedves LvT, ismét köszönöm a választ és külön a rövidítések linkjeit is. Visszatérve még az Aggod cs.névre, időközben, távolabbi települések lakóiként, találkoztam Aggott vezetéknevűekkel is. Ekkor a 9450 sz. hsz.-t visszaolvasva („ magyar agg ’idős’ melléknévből lett személynév”) eszembe jutott, hogy esetleg az aggott melléknévből alakulhatott ki. Mennyire jellemző a családneveknél a szóvégi t (vagy tt) betű d betűvé módosulása? Vagy ez két, egymástól különböző vezetéknév lenne más-más eredettel?
Visszatérve a Garzó családnévre: a lehetséges hangváltozásokat figyelembe véve milyen kiindulási alak föltételezhető? Abból milyen átadó nyelvre lehetne következtetni? Vagy ez tudománytalan eljárás lenne? Én örülnék a kísérletnek.
Bendi: Kázmér Miklós (Régi magyar családnevek szótára, RMCsSz.) a magyar Bende név -i kicsinyítő képzős változatának véli. A Bend- tő valamely Ben- kezdetű személynév (pl. Benedek, Benjámin, Bencenc ’Vince’) rövidülése lehet a régi -d kicsinyítő képzővel. Ez a tő az Árpád-korban már önálló név Bendu – ejtsd: /bendü/ – alakban.
Fejes: Külső tulajdonságra (’nagy fejű’) vagy tisztségre (’fő ember, vezető egyéniség utaló magyar ragadványnévből közvetlenül vagy apanévi áttételen lett családnév. (A „ragadványnévből közvetlenül vagy apanévi áttételen lett családnév” formulát a továbbiakban nem írom ki, de mindig oda kell érteni, amikor ragadványnevet, tulajdonságnevet, jogállási nevet stb. említek.)
Jófejő: Az RMCSSz. szerint a Jófejű név alakváltozata, tehát belső tulajdonságra (’okos’) utaló magyar ragadványnév. — Ehhez én tenném hozzá, hogy a ’jól fejő’, azaz ’tejtermelésben ügyes’ értelmű motiváció sem zárható ki, hasonlóhoz vö. Jólakó, ill. Jólélő családnevek.
Harmath / Harmat: Magyar név, amelyhez Hajdú Mihály (Családnevek enciklopédiája, CsE.) három motivációt is ad.
1. A harmat szó eredeti jelentése nem ’hajnalban kicsapódott vízpára’ volt, hanem ’korai’, ill. ’gyönge’. Lehet tehát ’gyenge, erőtlen’ jelentésű tulajdonságnév.
2. Csanád és Gömör vármegyében volt Harmat településnév, így lehet ezek egyikére utaló képzőtlen lakosnév.
3. Lehet a harmat a harmad ’1/3’ számnév módosulata is, ekkor a ’földet az egyharmad termésért művelő’ értelmű jogállási névről is szó.
Forgách / Forgács: A forgács szó a ’faszilánk’ értelmén kívül a faragás szó módosulata is lehet. Mindkét értelmében ’fafaragó’, ill. ’esztergályos’ értelmű magyar foglalkozásnév lehet. (CsE., RMCsSz.)
Szitás: Szintén magyar foglalkozásnév ’szitakészítő’, illetve ’szitával kereskedő’ értelemben. (CsE., RMCsSz.)
Jenes: Az RNCsSz. szerint képzőtlen magyar apanév a régi magyar Jenes személynévből, amely a Dénes személynév Gyenes változatából képződött gy- > j- hangváltozással(vö. jer ~ gyere).
Karap: Irodalmi adatot nem leltem. Az, hogy az RMCSSz.-ből hiányzik, azt jelenti, hogy a XIV–XVIII. sz.-i főbb írott forrásokban magyar névként nem szerepel. Viszont a XVIII. sz.-ban Karap Péter már hajdúkerületi ügyész és bíró. A jelenkori magyar telefonkönyvi előfordulások is a Hajdúságra látszik koncentrálódni. A név egyébként kevés számban a szlovákiai és romániai névkincsben is megtalálható.
Ebből kiindulva vélhetően hajdú névről van szó, amely a hajdúk etnikai inhomogenitásával egyezően vagy magyar, vagy nem magyar eredetű képzőtlen apanév. Az alapnévtől csak az elsődleges ötleteimet vázolom. (1) Magyar etimológiák: (a) a magyar Garab személy- és családnév alakváltozata, ez utóbbi a geréb ’falutelepítő, falubíró’ szóhoz hasonlóan a n. Graf ’gróf’ méltőságnévből ered. (b) Elvonás a magyar karapol ’szenteltvízzel meghint; megnedvesít, öntöz’ igéből. (c) Nekem sajnos a K betű nincs meg az Új magyar tájszótárból, így lehet, hogy alkalmas magyar etimológiát kihagyok. (2) Nem magyar etimológiák: (a) a német Karpfen ’ponty’ szó nyelvjárási karpe alakjának magyarosodása, esetleg a szerb krap ’ua.’ közvetítésén keresztül; (b) magyarosodott foglalkozásnév a német régi krappe ’horog, kapocs, karom’, ill. ’horog alakú olajban sült ünnepi sütemény’ szóból; (c) a vezetéknévként is előforduló szerb-horvát karaba ’pásztorsíp’ szó valamilyen (magyarosodott) változata; (d) a román carab ’futrinka’ szó vélhetően túl modern átvétel ahhoz, hogy család név keletkezzen belőle; (e) a román carafă ’kancsó’ szó valamilyen (magyarosodott) változata.
Kásádácz: Sokác lakosnév, amely az -ac személynévképzővel alakult a baranyai Kásád településnévből. L. pl. RadixIndex. Vö. hasonló, csak szerb névalakuláshoz: Szegedinác Péró <: szerb Сегедин /Szegedin/ < magyar Szeged.
Gogola: Vélhetően lengyel családnév, vö. [»]. Az etimológiája ugyanaz, mint az író Gogol-é, csak egy -a tematikus végződést kapott. A magyar szempontból kemény /l/ miatt gondolom lengyel eredetűnek és nem ukránnak,mivel ez utóbbi esetben magyar szempontból is lágy /ly/ lenne várható. A Gogol alapnév a madarakról vett ragadványnévi típusba tartozik, a jelentése ’kerceréce’, vö. lengyel gogoł, ukrán гоголь ['γoγolʲ], orosz гоголь ['gogəlʲ]. Az állatnévadás egyrészt a pogány totemisztikus hagyomány továbbélése, másrészt metaforikus motivációjú, azaz az adott kultúrkörben az állatra jellemzőnek vélt sajátosságokkal adják vissza az elnevezett külső-belső tuladonságait.
Filkorn: Német vezetéknév, vö. Filkorn, Fielkorn. Az etimológiájára ilyen formán nem találtam adatot, de olyan, mintha két német vezetéknév összeolvadása lenne: Fi(e)l és Korn. Ezek közül a Korn egyben ’gabona’ jelentésű közszó is, és a Duden szerint így foglalkozásnév ’gabonatermesztő, -kereskedő, magtárfelügyelő’ jelentésben. A Fi(e)l magyarázatára több lehetőséget látok, ezek mindegyike személynévi (apanévi) eredetű: (a) az ófelnémet filu ’nagy’ előtagot tartalmazó személynevek (pl. Filibert, Filimar, vö. Fielmann családnév) rövidülése; (b) a Philipp ’Fülöp’ személynév rövidülése; (c) a latin Vigilius [< lat. vigil ’éber, virrasztó’ + -ius képző] szentnévből alakult német Fi(e)gl személynév egyszerűsödött alakja; (d) más, amit én nem látok. — Ha fulco erre jár, majd kiigazít, ha nincs igazam.
Markgruber: Nyilvánvalóan német családnév, de nincs benne a mai németországi, ill. ausztriai névkincsben. Ez arra utalhat, hogy a német törzsterületen kívül keletkezett. Mivel a csehországi, szlovákiai és a romániai források közt sem találtam, vélhetően ez a mai Magyarország területéhez köthető. A magyar telefonkönyvben Csór, Várpalota, Szigetszentmiklós, Szigetújfalu és Dabas területéről van adat, így Budapest környéki, Bakonyi németségről lehet szó.
A német -er végződés leginkább lakosnévképző (ha helynévhez járul), vagy apanévképző (ha személy- vagy ragadványnévhez járul). Alapnévként találtam a német Markgrube közszót, amelynek jelentése ’határjelként szolgáló, kiásott gödör a földben’. A német névtani gyakorlat szerint így ezt a nevet olyan személy kaphatta, aki a falun belül ilyen határjel mellett lakott. — Ez lehet tehát az etimológia, de ha fulco erre jár, majd kiigazít, ha nincs igazam.
