Szociálisan érzéketlen vagy!
A bankárkapitalisták persze megengedhetik maguknak, hogy juhbélbe töltött bécsi virsit zabáljanak kokakólamámorban fetrengve, de a proletároknak a műbeles virsli a luxus csúcsa.
BaSand, így sose lesz árokbetemetés. Az csak rágalom, hogy a liberálisok baracklekváros virsli evését kötelezővé tennék. De hát ha valaki ilyen, azt is el kell fogadni, szenved ő tőle eleget, hiszen egész életében titkolnia kell ezt a szenvedélyét, nem vállalhatja fel nyíltan szokásait.
Nézd, én hajlandó vagyok elfogadni még azt is, ha valaki késsel-villával eszi a virslit, bár ennek felsőbbrendűségre utaló módja nem rokonszenves. Magam a mártogatósak szabadságot szerető csoportjába tartozom és azon belül is a mustár a rokonszenvesebb. Liberálisként azonban minden variációt elfogadok, ezen ne múljon a közeledés.
Úgy gondolom némi kompromisszum, ároktemetésileg, elfogadható, ha a kakaóporral gazdagon meghintett tejbegríz/rizs közepére egy fél evőkanál nagymama lekvárját csöppentünk.
Sárgarépafőzelék és pedofilia ügyében elérhető a nemzeti minimum, borzalmas mind a kettő. Főleg, ha Neverlandben fogyasztod.
a szélétől indulva körkörös lapátolással kell elfogyasztani
Nade jobb vagy balkézről? Óramutatóval ellentétes vagy megegyező irányban. Mer' nem mindegy.
Egyébként szűkkörű felmérés alapján biztosan állíthatom, hogy a magyar populáció két részre osztható, az egyik fele vígan mártogatja kézzel az ecetes tormába a virslit, míg mások decensen késsel-villával, kismutató eltartva.
Jellemző. Semmi kompromisszumkészség. Én elfogadtam a káőosztáscvekedlin a cukrot, mert demokrata vagyok. De tovább nem hátrálhatok. Ha harcot akarsz, legyen harc!
Balról - jobbra !
Pedig már majdnem sikerült egyetértenünk valamiben! :-( ;-)
A lapátolás helyes iránya ui. a jobbról-balra, ha jobb kézzel fogod a kanalat. Ha ballal, akkor lehetséges a balról-jobbra.
Aki a káposztás cvekkedlire cukrot szór, az egyéb gazságokra is képes. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Nem rekeszthetjük ki sem a sót, sem a cukrot. Az előző rendszer utódfűszere, a bors meg úgyis kihagyhatatlan. Felhívnám a figyelmet a Két bors ökröcske c. eposzra, ahol az egyik ökröcske neve Só volt, a másiké Cukor.
Tökéletesen egyetértek az elöttem szólóval. Azt azonban meg kívánom jegyezni, hogy a körkörös lapátolás iránya determinálja a kulturkörhöz tartozást. Csakis balról - jobbra. Az ellentétes irányba lapátolók az árok túlfelén vannak, akárcsak azok, akik a lágytojást a hegyes felén kezdik bontani.
Aki a káposztás cvekkedlire cukrot szór, az egyéb gazságokra is képes. Amíg ezt nem tisztázzuk, a két fél közötti árok betemetéséről szó sem lehet.
A tejbegríz viszont kakaószórattal a legjobb és ahogy topiktársunk nagyon helyesen felhívta a figyelmet, a szélétől indulva körkörös lapátolással kell elfogyasztani. Talán ez lehet az a pont, ahonnan a közös gondolkodás elindulhat.
Híven a lentebb írt krédóm 2.3-as pontjához, mint szaktopik, vitatkoznék:
1. A káposztás cvekedli a kulturált társadalmakban borssal és cukorral fogyasztandó. Ízlelőszemölcseinknek nagyobb gyíönyört okoz, ha a bors és cukor mellett érezni lehet a só stichét. Nem nagyon, de folyamatosan, és falatonként más-más elhaványuló erővel. Lényeg az, hogy a cukros felíz a borsos pikantériával állandó szinten maradjon.
2. Míg a tejbegríz beltartalmilag néhány csomóval turbózva, baracklekvárral a tetején kerülhet a kifinomult gourmand asztalára Na ez az, amit kispolgári csökevénynek hívnak. Még a nagy Levin is.
Ehelyett a 2. A tejbegríz kakaóval mexórva, összekeverés nélkül az igazi megállapítás a helyes. Fontos még, hogy a tejbegrízt a kanállal körkörös mozgással lapátoljuk fel a tányérról. Így folyamatosan az enyhén kihűlő, de még kellemesen meleg falatok olvadnak szét a szánkban. Ja, és tilos összekavarni a kakaót a grízzel!
Alapvetően pedagogus tipus vagyok, ezért hát miután hosszasan ámde eredménytelenül próbálom beleverni a fafejű nebuló fejébe az okosságot, miként az előttem szóló, én is kinyilatkoztatom a végső igazságot, majd otthagyom a reám méltatlanná vált topicot süllyedni,- miként most is:
1. A káposztás cvekedli a kulturált társadalmakban borssal és cukorral fogyasztandó.
2. Míg a tejbegríz beltartalmilag néhány csomóval turbózva, baracklekvárral a tetején kerülhet a kifinomult gourmand asztalára.
Az összekeverés ez esetben kizárja az elkövetőjét a kulturemberek köréből...
:O)))
Megkeresem az ilyen jó kis topikokat, aztán a magam emelkedett szellemiségével megejtett hozzászólásommal összegzem a vitát, kinyilatkoztatom a végső igazságot, és otthagyom süllyedni; mint most is:
1. A káposztáscvekedli egyértelműen és kizárólag sóval és sok borssal jó.
2. A tejbegríz kakaóval mexórva, összekeverés nélkül az igazi.
Na, azért nem kell berittyenteni. :-)
Gondoltam leírom, hogy van, aki más szempontok alapján szokott polfórumozni. Azzal a kis hátsó szándékkal, hogy néhány, éppen kibontakozni készülő kartács ne fajuljon el nagyon. :-)
a felhasznált dara lehet... pl. kukorica is." Az már nem annyira tejbepapi, inkább határozottan puliszka.
Hé, te még erről a témáról is át tudtál térni a rejtett románozásra/zsidózásra/cigányozásra???
Esetleg megjátszod magad, miközben nagyon is magyarkodsz?
:)))
Jó ez a topic, egy ideje én is az ilyen könnyed, nem veszekedős témákat keresem. :-D
"keresem a hivatalos nickeket" És megtalálod őket? Milyen módszerrel?
1.1. legelőször is megnézem a frissen nyílt Orbán* fikázó topikokat. Előbb a címet, aztán a topinyitó nick nevét. Ha legalább az egyik kedvemre való, beleolvasok, oszt beleírok, vagy nem.
1.2. az önburjánzó Orbán* körbenyalós-elalélós topikokat kerülöm.
* Orbán helyett beteszem az algoritmusba a Fideszt, Kövért, Ádert, Pokornit, Medgyessyt, az MSZP-t, az SZDSZ-t. tompikát és ToJót már nem. Schmitten még gondolkozom.
2.1. ezután megnézem az általam nyitott topikok alakulását.
2.2. majd a kedvenc nickjeim által nyitottakét,
2.3. meg az engem érdeklő szaktopikokét.
3.1. szeretem a hozzáértő, humoros, szemellenzőjüket levett nickeket.
3.2. nem szeretem a magukat komolyan vevő, személyeskedő, észtosztogató nickeket.