Az 1865. január-februári Platte River menti rajtaütések egyik érdekessége, hogy az indián veszedelem éppolyan gyorsan elmúlt, ahogy jött.
Ennek meglehetősen prózai oka volt: az indiánok élelmiszerkészletük fogytával a tavasz elején a bölénycsordák után vetették magukat és abbahagyták a fehérek abajgatását.
Ez azonban nem akadályozta meg az amerikai kormányzatot abban, hogy 1865 nyarán ne szervezzen egy háromágú büntető hadjáratot a Powder River medencéjébe.
Ez volt az ún. First Powder River Campaign vagy más néven Powder River Expedition.
"Én sem hiszem, hogy a sziúk nagyobb települsét ostrom alá tudtak volna venni a primitív fegyvereikkel."
Denvert, Colorado állam (akkor még Colorado Territórium) fővárosát 1867-ben vagy 1868-ban 800-1.000 lakota, sájen és arapahó harcos ha nem is ostrom, de néhány napra blokád alá vette. Se ki, se be senki, se posta, se élelmiszer, se whiskey, se fegyver.
Óriási volt az ijedelem a lakosság körében, de aztán az indiánok szétszéledtek, ha jól emlékszem, valami nagyobb katonai oszlop közeledtének hírére.
Sand Creek után ugye a déli cheyennek és arapahók felvették a kapcsolatot az északi rokonaikkal, velük meg az oglalák és a minneconjouk voltak igen jó viszonyban, valahogy így alakult ki ez a szövetség.
A hunkpapák viszont egy darabig külön utakon jártak, csak akkor vettek részt a harcokban, amikor a törzsek 1865 őszén északra vonultak.
Julesburgról én is olvastam, valami olyan rémlik, hogy egy kisebb csapat Fort Sedgwick-i katonát csapdába csaltak (amúgy nem ez volt Kevin Costner "erődjének" a neve is a "Farkasokkal táncoló"-ban?), majd amikor az erősítés elindult a felmentésükre, akkor támadtak rá a városkára. De a menekülő katonák a lakosság nagy részét értesítették és aki tudott, bemenekült az erődbe. Aki nem volt elég gyors, az ott veszett, volt némi fosztogatás, majd felgyújtották az épületeket is.
A 2. támadásról én sem sokat tudok, de akkor már annyira lerombolták a nem sokkal korábban helyreállított épületeket, hogy már nem is építették fel újra, hanem inkább elhagyták a várost, pontosabban a romjait.
Ha jól emlékszem, az első támadás január 1-én vagy 2-án volt, gondolom, sokan még a szilveszteri másnaposságot aludták ki... :-)
"Egy harmadik könyv szerint pedig Julesburg ellen nem is egy, hanem két egymást követő támadás volt, a második során égették porrá a kis települést."
Ez a verzió az igazi. Az első támadás január 7-én, a második (melynek során porig égették) február 2-án érte Julesburgot. Az első támadáskor az indiánoknak sikerült 60 katonát kicsalogatniuk a közeli Fort Sedgwickből és közülük 15-öt (18-at?) megöltek. A városka lakossága az erőd falai mögé menekült. A második támadás áldozatainak számáról nincs infóm.
Sand Creek azonban olaj volt a tűzre: a sájenek és az arapahók egy része észak felé menekült és szövetségre lépett a lakotákkal.
1865. januárjában kb. háromezer - egyes források szerint négyezer - lakota, sájen és arapahó harcos lépett a hadiösvényre.
Rajtaütéseik fő színtere a Platte River völgye volt. Sok ártatlan telepes is az összecsapások áldozatául esett, de az anyagi kár is óriási volt. Az indián harcosok több mérföld hosszan leszaggatták a távíró drótokat, a Sziklás-hegység vidékével átmenetileg megszakadt az összeköttetés.
Ekkor került sor a kis prériváros, Julesburg elpusztítására is.
Ez utóbbiról van valami hiteles infótok?
Az én könyveimben csak érintőlegesen van megemlítve ez az incidens, de szinte minden forrásban másképp.
Az egyik szerint a lakosokat megskalpolták, a másik szerint a lakosságnak sikerült elmenekülnie, csak az épületeket égették porrá az őslakók.
Egy harmadik könyv szerint pedig Julesburg ellen nem is egy, hanem két egymást követő támadás volt, a második során égették porrá a kis települést.
Mondjuk, a hunkpapák már 1862 óta, amikor a Missouri nyugati partján elkezdték építeni az erődöket, folyamatosan támadták azokat. Továbbá az 1862-es santee felkelés után nyugatra menekült, majd onnan a Missouri keleti partjára nyaranta vadászni esetleg fosztogatni is visszatértek a dakoták. Ezekre volt válasz ez a két büntetőhadjárat (Sibley 1863, Sully 1864).
Érdekes, hogy a hunkpapáktól délre élő oglalák és minneconjou-k (és persze az 1855-ös Blue Water melletti mészárlás óta a fehérekkel békében élő brule-k) csak Sand Creek után kezdtek aktivizálódni. Pedig a telepesek többsége a Platte völgyében, az ő vadászterületükön vonult át.
A prériindiánokat az is ingerelte, hogy 1864 nyarán jelentős katonai erőket csoportosítottak át a nyugati síkságokra, amit az őslakók a vadászterületeikre való jogtalan behatolásként értelmeztek.
Az összecsapások nemcsak a kansasi és nebraskai prériken szaporodtak meg, hanem északabbra, a Black Hills és a Powder River környékén is.
Ez utóbbi rajtaütésekben állítólag a hunkpapa-sziúk (Ülő Bika népe) játszották a főszerepet. Nyilván voltak köztük olyan sziú csoportok is, akik a Kildeer Mountain-i vereségből menekültek és itt próbáltak bosszút állni a sérelmeikért.
Az erőszak eszkalálódott, aminek tényleg egyenes következménye volt lenn délen a Sand Creek-i mészárlás.
Érdekes, hogy a Sand Creek-i mészárlást minden gagyi történelemkönyv megemlíti, míg a nagyságrendjét tekintve hasonló kaliberű Whitestone Hill-i és Kildeer Mountain-i ütközetek csak az igényesebb szakkönyvekben vannak megemlítve.
Ilyesmi csatától függetlenül is gyakran előfordult... :-) De 1864 nyarán tényleg megszaporodtak ezek az események. És ezekért a déli cheyenneket vádolták, aminek a következménye lett Sand Creek.
Nem ez volt az a csata, ami után a sziúk délre vonultak, hogy bosszút álljanak a jenkiken és postakocsikat gyújtottak föl és telepeseket skalpoltak meg Nebraskában és Kansasban?
"Helyette szívesen olvasnék egy jó beszámolót a Kildeer Mountain-i ütközetről."
Sajnos a Kildeer (Tahkahokuty) Mountain-i ütközetről csak egyetlen, elég szűkszavú leírást találtam.
Sully a Missouri folyónál telelt ki, aztán 1864 nyarán felettese, John Pope vezérőrnagy terve alapján indult újra a sziúk után. Pope 2500 embert rendelt Sully parancsnoksága alá, hogy csatára kényszeríthesse a sziúkat, plusz még minnesotai csapatok is csatlakoztak hozzá a Burdache Creek-nél, június 30-án. Július 7-én elkezdték építeni a Rice-erődöt a Cannonball River torkolatánál. A sziúk a Little Missouri Rivernél táboroztak, egy elég nehezen megközelíthető erdős, hegyes, vízmosásos területen. Sully csapatai július 28-án érkeztek az indián táborhoz, ahol állítólag 5-6000 harcos várta őket. Sully először tárgyalni kezdett a főnökökkel, de miután ez nem hozott eredményt, támadott. Súlyos harc következett, amelyben végül győzedelmeskedtek a fehérek ágyúi és messzehordó puskái. A sziúk visszavonulása pánikszerű meneküléssé fajult. Az indiánok mindenüket elvesztették és a katonák majdnem kilenc mérföldön keresztül űzték, kergették őket. Sully aztán augusztusban megint megverte a harci kedvüket vesztett sziúkat.
Javaslom, zárjuk is le ezt a mexikói háborús vitát, mert csak érintőlegesen kapcsolódik a topik témájához. Én készséggel elismerem, hogy az USA hódító háborút viselt Mexikó ellen, és amikor ezt tette, akkor természetesen nem az elcsatolt területeken élő mexikóiak életszínvonalának emelése volt a célja :-), hanem a manifest destiny jegyében az óceántól-óceánig történő terjeszkedés. (Azt azért zárójelben még mindig fenntartom, hogy a meghódított spanyolajkúak nem jártak olyan szörnyen rosszul.)
Igen, közben én is újra elolvastam és rájöttem, hogy csak irónia lehetett.
Kicsit még a Tibb-bel zajló vita volt a fejemben és ha ilyenkor belefeledkezem a dologba, akkor nehezebben veszem észre az ilyen finom árnyalatokat (elsőre). :-)
Pontatlanul fogalmaztam! Abban igazad van, hogy nem pont a Rosebud csata helyszínén látták meg őket, hanem attól észak-nyugatra, Crazy Horse június 17-i táborának helyén. Én úgy tudom, hogy a minneconjouk meghagytak egy tipit a táborukból a Rosebud csatában elesett harcosaik emlékére és azt találták meg Custerék. És a felderítői elmagyarázták neki, hogy ez mire való. Néhány lakota visszament oda és akkor látták meg a katonákat. Azt viszont már nem tudom, hogy mit kezdtek ezzel az információval, arra gondolok, hogy annyira biztonságban érezték magukat egy ekkora táborban, hogy nem igazán törődtek a katonákkal.
"A katonákról tudtak az indiánok, hiszen már 2-3 nappal korábban a Rosebud-csata helyszínén észrevették őket. Tudták, hogy követik a nyomaikat..."
Ha így volt, akkor bizony nagy könnyelműség volt részükről, hogy nem tartották szemmel a katonákat, mert 25-én teljes meglepetésként érte őket Custer támadása. Mindenesetre a Rosebud-csata színhelyén nem vehették észre őket, legfeljebb pár mérfölddel arrébb, mert...
"amikor megtalálta a Rosebud-csata színhelyét és felismerte, hogy Crook visszavonult, akkor nem vette fel a kapcsolatot Terryvel"
...én úgy tudom, hogy Custer a Rosebud-csata helyszínétől kb. 8 mérföldnyire haladt el és sejtelme sem volt róla, hogy 17-én ott csata volt. Éppen ezért arról sem tudhatott, hogy Crook visszavonult. Ő ugyanis meg sem próbálta erről értesíteni. Felderítői aznap csak azt jelentették neki, hogy az általuk követett indián csapat nyomai élesen elkanyarodnak nyugat felé, a Little Bighorn folyó völgyének irányába.
Én is így emlékszem, csak voltam benne biztos. Meg a 18 ember kevésnek tűnik egy ilyen akcióra. Azért gondoltam, hogy ez csak az elsőnek támadó egység egy része lehetett.
