Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Örülök az optimizmusodnak:))) Tudod, milyen egy vásári nagy barom vagyok?? Napokig nem esett le a tantuszom, hogy mitöl leopárd a kisleopárd, és a kandírozott meg csak most kapott értelmet.
Szorítok nektek.
Biztos hülyeség, hogy visszajárok ide a rákos topicba, hiszen sok bíztatót nem tudok mesélni, de valahogy megnyugtat, hogy másoknak sikerül.
Waratah, Neked teljesen igazad van. Ha gondosan elolvassuk a gyógyszereket, akkor azt is gondolhatjuk nyugodtan, hogy az orvosok összeszövetkeztek arra, hogy minket eltegyenek láb alól.Mert még az eredeti betegséget csak-csak kibirja az ember, de a mellékhatások????
Tényleg, mivel Amerikában divat az orvosokat és a kórházakat beperelni, a gyógyszergyárak igy védekezhetnek, hogy mi odairtuk. Ha nem következett be a mellékhatás, akkor magának jó szervezete és szerencséje van, az ilyen nem is perel. Ha bekövetkezett valami baj, akkor "pingvinezhetnek" (ld. Hofi) a gyárak a betegek meg mehetnek, a ..... ahová akarnak.
Üdv.kmeduza
Nagyon-nagyon furdal a lelkiismeret, még mindig.
De jobb általában tudni a várható dolgokat, mert akkor fel lehet esetleg készülni.
Nem egyező a dózis és többféle interferon készitmény létezik!Mindegyiknek más a hatása és más célból is adják.
A barátnőm nehezen viselte a kúra időszakát, de meggyógyúlt tőle és most tünetmentes.
Ha szükséged van erre a szerre, akkor örülnünk kell, hogy kaphatod, mert nagy vele a herce-hurca, mivel drága és korlátozva van a betegek száma, akik ezt kaphatják. Tehát, ha kaphatod, akkor mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy meggyógyuljál teljesen. :) Még azt is el kell viselned, ha a mellékhatás kellemetlen, hiszen csak egy fél évről van szó és különben is,
mi mindent kibirunk, ha pöttyösök vagyunk, vagy ha már meg is kandiroztak bennünket. :-)))
Remélem, gyorsan eltelik az idő és rövidesen csak egy kellemetlen időszaknak számit majd, útólag, visszanézve!
Anyukám is az elsöt a kórházban kapta, viszonylag magas lett a láza töle, a további alkamakkor egyre kevésbé ment fel a láza.
Egyszre kapott valami gyógyszert, nem karta bevenni, mert több oldal volt a figyelmztetés/mellékhatás. Végül az orvos rábeszélte, annak a riasztó leírásúnak volt a legkevesebb kellemetlen hatása. (Az orvos elmondta, hogy a gyógyszergyártóknak fel kell tüntetniük mindenfélét, ami egyáltalán elött)
Koszonom a megnyugtatast, bizakodom nagyon. Ugy varom mar a nyarat. Nagyon reg nem volt szep nyaram, es a mostani annak igerkezik! Jo lenne ha nem rontana el semmi.
Hat het mulva kezdem, es fel evig kapom. Csak azt mondta az orvos, hogy lehetnek majd mellekhatasai, ugyhogy az elejen gyakran kell bemennem, talan be is kell fekudnom. Szoval semmi erdemi infom nincsen tole. Amit meg a weben talaltam... jobb nem megnezni ilyen oldalakat, mert mindig a kockazatokon van a nagyobb hangsuly, es az ember csak megremul.
Ne félj nagyon a Roferontól, a férjem 1 éve kapja, állapotától függően időnként Proleukin kezeléssel kiegészítve. Nyilván Te is egyrészt felépítve fogod kapni (emelkedő dózisokban, figyelve, hogyan reagálsz rá), másrészt a mellékhatások valóban nem egyszerre és csőstül jelentkeznek.
A kezelés kezdete volt nehéz - magas lázakkal, de kitapasztaltuk, hogy ha este adom be neki a Roferont, éjjel lezajlik a láz, és reggelre csak egy kis gyengeség marad.
Szóval ne félj, a Roferon hatása az esetek legnagyobb részében nagyon jó!!!
Kedves kisleopárd, anyukám is kapott Roferont, és attól semmi baja nem volt, de hát biztosan személy/dózisfüggö, rendesen tudta csinálni a napi dolgait, ellátta a nagyit (akivel nam laktak együtt).
Drukkolok neked.
Ilyesmiket en is talaltam, sajnos...
Jo lenne, ha valaki elmeselne, hogy mindezek valojaban hogy folytak le. Remelem, hogy ezek a mellekhatasok nem igy, csőstül jelentkeznek...
Leginkabb az erdekelne, hogy az ember a mindennapi tevekenysegeit mennyire tudja folytatni interferon mellett. Mennyire van szobafogsag?
kl
Az interferonok a vírusellenes fehérjék osztályába tartoznak. A gamma interferon például a falósejteket, azaz a véráramban vándorló, az ellenséges szöveteket (beleértve a rákot is) megkereső és felfaló sejteket ingerli aktivitásra. Időben felhasználva, az interferonok segíthetnek megakadályozni a rákos sejtek által kiváltott immunrendszeri legyengülést.
Az interferon kezelés mellékhatásai: általában dózisfüggoek
- influenzaszeru általános tünetek (láz, levertség, ízületi fájdalom)
- étvágytalanság, hasmenés, fogyás
- szédülés, depresszió, viselkedési zavar, perifériás neuropathia
- szívritmuszavar, vérnyomás ingadozás, dyspnoe
- leukopénia, thrombocytopénia, máj-, vesefunkciós eltérések, vércukorszint-ingadozás, elektrolytháztartás zavara
- bor és nyálkahártya tünetek: viszketés, az injekció helyén gyulladás, hajhullás, recidiváló herpes simplex, allergiás tünetek
Mimindent tudtok az interferonrol?
Visszakerestem itt, de nem sokat talaltam.
Olvastam a tudatmodosito hatasarol a melanoma.com-on, meg Kandirozott Meduzztol tudom, hogy lazat is tud csinalni. Nemsokara kapok heti 3 injekciot, fel even at.
Kisleopárd!
Nagyon helyes, amig az ember egyetemista, addig felelőtlenül lehet gyerek és felnöttkeegyszerre. Ez a legjobb állapot!
Ameddig ezt lehet tartani addig érdemes nyújtani az időt.
emamil holnap reggel megy.
Addig is légy jó! :-))))
Kmeduza
Hat, en inkabb meg gyereknek erezem magam most is, es regebben meginkabb annak ereztem magamat. Egyetem vegeig mindenkeppen. Utana talan mar nem annyira mert akkor mar dolgozni akartam rendesen. Persze nincsen azota sem rendes munkahelyem, mert soha nem tudom, hogy mennyit fogok tudni bevallalni, mikor kell 2-3 honap szunetet tartani, es hat igy nehez allast keresni...
HA nem lehet müteni, akkor nem lehet. Azt nem értem, hogy a chemoterápiát miért nem kezdték még meg. Beszélj az orvossal (nekem ez a mániám, mindenkinek ezt mondom).
Amúgy meg a tüdö és a csont külön külön is meglehetösen rossz, mármint tünetileg.
Ha visszaolvasol, lett itt ajánlva elég sok csodaszer, de föként a hit a gyógyulásban és az élniakarás segít, meg a család szeretete. Az utóbbival azt hiszem nincs gond...
Bocs, lehet hogy ez a topic nem erre lett kitalálva, de a segítségeteket szeretném kérni. Apám 51 éves, tüdőrákja van - mint ma kiderült - csontáttéttel. Kb. november közepe óta vannak fájdalmai, december elején diagnosztizálták nála a betegséget. Az orvosával még nem beszéltem, de kicsit utánanéztem a betegségnek és a tünetek valamint a várható kezelési mód(nem akarják műteni, chemoterápiával fognak próbálkozni) alapján valószínűleg ez a kissejtes változata a betegségnek. Fájdalomcsillapítókon kívül mást eddig nem kapott. Viszonylag jó erőben van, bár az utolsó egy hétben 3 kilót fogyott. Anyám elmondása alapján látszólag az orvosok sem hisznek abban, hogy az általuk ismert módszerekkel meg lehet gyógyítani.
Nem várok tőletek csodát, csak annyit kérek, hogy ha esetleg tudtok vmi tanáccsal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mivel tudnánk segíteni a gyógyulását, akkor nagyon hálás lennék. Tudom, hogy minden eset más, és gondolom, ezért mindenkinek más kiegészítő kezelés javallott, de ha van vmi, daganatnál általánosan használt "csodaszer", ami a gyógyulási esélyeit növelheti, akkor lécci írjátok meg a nevét és hogy hol lehet beszerezni! Béres cseppet és azt a magyar gyümölcskészítményt(Flavin?) vettük meg neki.
kisleopárd!
Elöször is nagyon köszönöm, hogy válaszoltál.Nagyon megrenditett amit irtál...
Az igazság az, hogy nem gondoltam bele, hogy hány éves lehetsz. A 25 év, van amikor már felnöttet, van amikor még gyereket jelent. Ezen kivül vannak olyanok, akik egyes szempntok szerint gyerekek más dolgokban még felnöttként viselkednek. Hát elég nehéz eldönteni, mi a sok és mi a kevés.
Ami megrenditett, az az, hogy sok ilyen hozzád hasonló korú fiatal láttán (mármint a kürházakban)
mindig összeszorul a szivem, hogy az élet milyen
igazságtalan és ez a sors az én gyerekemet is -remélem soha - elérheti.
De igy nem gondoltam bele igazán és mélyen, hogy milyen a jövőkép ilyenkor. Hiszen mindenki egészséges boldog jövőről álmodik és azért tesz meg mindent.És akkor beüt a ménkű. Most a Te soraidat olvasva,
szinte magam elött láttam, hogy Neked mit kellett
végiggondolni.
Tudod, én 50 éves voltam mikor ez elkezdődött és
a gyerekeim 20 és 23 évesek voltak.Vagyis egyetemista és középiskolás.A férjem is annyi idős mint én.Mind himnemű azok minden előnyével és hátrányával. Szóval az én problémám a más szitu miatt egész másképp volt nehéz.
Ugyankkor a gyerekek és a barátaik nálunk zajló élete, az ő életörömúk és a problémaik betöltötték az életemet. Kellett a sok friss meleg étel, a tiszta ruha a tiszta edény, a munkát se lehetett abbahagyni, hiszen ezek a dolgok pénzbe is kerültek.( Az egyetemista vidéken lakott albérletben.) Az időmet pedig úgy beosztani hogy amikor valamelyik gyerek, vagy barát, vagy barátnő hozzámfordul a bajával, gondjával, megtisztel a bizalmával, akkor mindent el kell dobni és rendelkezésre állni, teljes figyelemmel. Ez nehéz, fárasztó, de gyönyörű dolog volt és nem értem ra a magam sajnálatára.
(Vegyél hozzá még egy ugyanilyen betegségben szenvedő édesanyát, aki 77 éves korában - egyéb betegségei mellett-lett beteg. Önllóan, egyedül él. Most 84 éves és 4 hónapos. Most tőle jövök a kórházból, most kap kemoterápiát, mert összel nagyon magas volt a tumormarker és találtak nála egy 9 mm-es kis csunyaságot.Remélem, hogy a kemo után újra meg tud majd erösödni.!)
De mindeg kell új cél az embernek. Kell, hogy ki tudjon egyezni a saját lehetőségeivel és azon kell lennie, hogy ebből a maga számára a legtöbbet hozza ki.Jó nagy közhely, nem?
Nagyon érdekel, hogy van e testvéred? Mi volt a problémád a szüleiddel?
Miért nem mondják meg az embernek a szülei, hogy ő van olyan szép, okos, stb, mint a többi?
Hogy a gyereknek legyen önbizalma, sikerélménye, ami meghozza az önbizalmát?
Nagyon sokat gondolkodom ezen, hogy a gyerekek felnevelése közben mennyi hibát követünk el, mi szülök. A zömét pedig észre se vesszük, csak amikor az okozott baj miatt esetleg rájövünk, de még akkor sem biztos, hogy rájövünk mi a baj oka.
A túlfoglalkozás sem jó, mert az is bajt okoz. Baromi nehéz eltalálni a középértéket.
Hála Istennek, hogy ilyen fiatal vagy. Az idő nekünk dolgozik, meg a kutatóorvosok is. Mindig találnak új dolgokat, ezért mindig van remény, hogy megtalálják a nekünk szükséges orvosságot.
És mást úgysem csinálhatunk, minthogy bizunk saját magunkban, hogy mindennel meg tudunk küzdeni.
Mégegyszer köszönöm, hogy válaszoltál.
Remélem, hogy tudunk beszélgetni, mert az nagyon fontos. Az ember nem lehet meg őt megértő és szerető emberek nélkül.
Egyébként az élet télnyleg szép. Ma amikor sütött a nap és ott álltam az ablaknál, néztem a havas teret, a kutyákat, gyerekeket... Jó érzés volt.
Szép álmokat, holnap megint benézek!
Üdv. kmeduza
Nem emlekszem pontosan, hogy konkretan miert akartam ongyilkos lenni. Most ugy erzem, nem volt ra okom, es igy nehez visszaemlekezni. Irtam akkoriban naplot, de azok valahol ismeretlen helyen lappanganak... MIndenesetre tudom, hogy ugy ereztem, nem szeret senki, konfliktusaim voltak a szuleimmel, feltem, hogy nem vesznek fel semmi egyetemre, meg rondanak tartottam megam, mert vekony voltam, es ezt ugy eltem meg, hogy "gebe vagyok". Nem hittem el, hogy barkinek tetszhetek, azt hittem, ha valaki valami jot mond nekem rolam, akkor szanalombol teszi. Es ebben tuti biztos voltam. Ugyhogy nem is tudtam senkit szeretni, senkiben megbizni. Ki is hasznaltak a fiuk. Ez mind egyutt volt altalaban a bajom.
Igy ment ez 20 eves koromig.
Akkor sokminden tortent.
Az ebresztett fel, hogy egy regi osztalytarsam ongyilkos lett. Egy nagyon tehetseges es intelligens fiu volt. Es akkor lattam, hogy egy embert hany ember szeret a vilagban. Nagyon dobbenetes volt, hogy az egesz regi osztalyunkat es minden szulot hogy megrenditette a hir. Mi csak a toredeke voltunk annak a rengeteg embernek, aki ismerte ot. Mindenki nagyon szerette, es neki errol nyilvan halvany fogalma sem volt. Akkor jottem ra en is, hogy hany ember szamara jelentek legalabb egy kicsi kedves emleket, es hanyan sirnanak, ha megtudnak, hogy meghaltam. Ez igy nagyon egyszerucsken es naivacskan hangzik, de nem tudom jobban leirni...
Nagyon bena kommunikacios keszsegekkel vagyunk megaldva, mi emberek. Megkotnek minket mindenfele normak, szokasok... Nagyon faj azota is, hogy miutan eloszor ongyilkos akart lenni, talalkoztam vele egyszer egy barati tarsasagban, es sokat beszelgettunk, de nem mertem megkerdezni tole, hogy mi a baj. Mert az ongyilkossag olyan tabu tema, es feltem, hogy megbantom, hogy azt hiszi, hogy kivancsiskodom. Meg azt is hittem, hogy en nem tudok neki ugysem segiteni, mert en nem jelentek neki semmit, es nem illenek bele a barati korebe sem. Szepen kerultuk a temat, es kemleltuk egymast, beszeltunk mindenfele jelentektelen dolgokrol, aztan gitaroztam es enekeltunk. Akkor talalkoztam vele utoljara. Most ugy erzem, tehettem volna valamit erte akkor meg.
Innentol fogva nekem ki volt zarva az ongyilkossag. Kezdtem megerteni a szuleimet. De persze nem oldodtak meg a problemak.
Szoval ez volt az elso nagy lokes, amit kaptam.
Aztan lett egy nagyon jo baratnom az egytemen. Es kesobb megismerkedtem a jelenlegi baratommal. Nekik nagyon sokat koszonhetek. Sokat valtoztattak rajtam, es sokat segitenek.
Es aztan jottek a rossz leletek, es ugy ereztem, hogy itt mostmar nagyon sok all rajtam, es lattam az elso idokben, hogy ha bepanikolok, kapalodzom csak es allandoan vagy sirok vagy hallgatok, akkor nem tudnak segiteni a baratok meg senki sem.
Legeloszor meg kellett tanulnom beszelni az allapotomrol ugy, hogy ne sirjam el magam. Ez akkor nagyon nehez volt. Mostmar furcsa, de ugy csinaltam, hogy nagyon ugyeltem, hogy ne hajtsam le a fejem, mert akkor konnyebben elsirtam magam. Buszken tartottam a fejem, felfele neztem, ugy valahogy az ember erosebbnek erzi magat.
Aztan el kellett fogadnom a helyzetet, belenyugodni, de nem kozonnyel, hanem remennyel, ugy, hogy legyen erom tenni is ellene.
Oda kellett allnom a tukor ele, es elhatarozni, hogy nem baj, hogy tele van a testem hegekkel, nem erdekel, mert aki szeret, az hegekkel is szeret, es nem tart rondanak.
Vegig kellett gondolnom, hogy mindegy, hogy karriert meg gyerekeket akartam, es most egyelore nem lesz, de ettol meg nem vagyok nulla, es ha eros vagyok, akkor lehet, hogy egyszer meg lehet karrierem es gyerekeim is talan.
kisleopárd!
Most felnött fejjel, emlékszel még arra a hangulati állapotra amikor annak idején öngyilkos akartál lenni?
Nagyon érdekelne, hogy mi váltotta ki. Persze, csak akkor, ha akarsz beszélni róla.Van e-mail cimemem,tudsz irni. Nem akarok erőszakos lenni, de miután egy barátnőm kamasz fia ezt meg is tette, azóta nagyon foglalkoztat a dolog. Főleg a saját gyerekeim miatt.
A lélekmeter javasolja, hogy szeressük magunkat. De igazából nem tudom hogyan kell, mit kéne csinálnom, meg az zavar, hogy mikor megy az önszeretet önzésbe.
Igy aztán ez még nekem nem is sikerült igazán, mert azonnal beáll az önzéstől valő félelem gátlása.
Ha lehet mondd el, hogy lehet ezt csinálni.
Előre is köszi.
kmeduza
Igen, azert en is probalok bizni abban, hogy vannak meg tartalekai az orvostudomanynak, de bamilyen abszurd, nekem sokat segitett az a gondolat, hogy nem bizhatom magam teljesen ra, hanem sajat magamnak is nagyon sokat kell tennem, ki kell bekulnom magammal vegre, kicsit szeretnem kell magamat vegre. Emlekszem, mikor gimnazista voltam, egyszer ongyilkos akartam lenni. Most annyira eros lett bennem az eletoszton, hogy ez nevetsegesnek tunik.
Tölgy!
gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan"
Ezt most nem nagyon fogtam fel, bár jól hangzik de miután lassan alszom már, majd holnap megkérdezem újra jó?
Jó éjszakát, szép álmokat!
Üdv: kmeduza
