"Talán az lenne a megoldás, ha azzal se foglalkoznánk mikor a számunkra fontos emberk kinevetnek. Biztos ők se gondolják komolyan, csak nekünk rosszabbul esik mint másnak, mert érzékenyebbek vagyunk. Könnyű most ezt így leírni, mivel az adott helyzetben nem így cselekszünk."
hát igen, de honnan tudjuk, hogy nem gondolják komolyan? ahhoz nagyon kell ismerni valakit, nagyon meg kell bíznunk benne....
"Igen jobb szerintem is, mert nem tudnám elképzelni,hogy csak azért , hogy ne legyek egyedül járjak vkivel, számomra ez undorító. Alapból bennem van egy undor nem is szeretek érintkezni senkivel."
és ez fizikai vagy általános értelemben? én inkább fizikai értelemben vagyok így, mondjuk kézfogással semmi gond, de bizonyos távolságot meg kell tartanom, és nem nagyon szeretem az egyéb fizikai kontaktust. vágyni persze vágyok sokmindenre, de a gyakorlatban hosszabb idő kellene, hogy valakinek az érintését el tudjam viselni.
egyébként viszont próbálok kijönni emberekkel, persze van mikor nem sikerül, de nagoyn barátságtalannak nem akarok látszani
"Nem mondom, találkoztam már olyannal ,akivel nagyon jól kijövök és szinte mindenben egyetértek, de nem akarok belemászni az életébe. Az is elszomorító, ha valaki talál magának valakit , ugyanúgy depressziós és öngyilkos lesz."
hát ez is nagy baj, mert tényleg én sem akarok máséba, meg nem akarnám, hogy rossz hatással legyek rá... ugyanakkor vágynék arra, hogy valakivel mintegy összeolvashassak, tapadnék rá bizonyos értelemben, de ez csak vágy, a gyakorlatban nem teszem
ennek aztán eredménye valószínűleg sokunknál egyfajta elszigetelődés, a végtelen távolság érzése
Szóval írjátok, hogy szégyenlősség, meg nem tudjuk saját testünket elfogadni...
hát jó, de bizonyos értelemben ez nem természetes? egyrészt ha nincs nagyon jó testünk, persze hogy némiképp elégedetlenek vagyunk
bizonyos testrészeinket meg nem mutogatjuk másoknak, intim dolgok, tartozik az orvosra, a párunkra, ha van, másokra meg nem. és szerintem egy fürdőruha nem takar eleget, minden látszik lényegében. nem az én stílusom, ha nő lennék, sem szeretném szvsz a nagyon kivágott vagy nagyon testhez simuló ruhát...
persze férfiként tetszik nézni:) de tudom, hogy ha nő lennék, biztos zavarna, hogy bámulnak, pláne ha nincs nagyon jó testem
majd inkább az itt felvetettekre reagálok, most csak annyit írok magamról a korábbi kérdésre válaszolva, hogy nálam a pánik akkor jön, ha egyedül vagyok a házban, rövidebb ideig bírom, hosszabb ideig nem. depressziós nem igazán vagyok, néha igen, de az úgy inkább csak depi, sokszor kifejezetten jókedélyű ember benyomását tudom kelteni, csakhogy.
Csakhogy ez azért van, mert nem csinálok egy ideje semmit és kevés stressz volt az életemben az utóbbi időben. rövidesen viszont változik a helyzet, és nem tudom, hogyan fogok vele megbírkozni, merthogy én magát az életemet teljesen kilátástalannak és értelmetlennek érzem, a kedélyállapotomtól függetlenül, és ráadásul egyedül megélni sem tudnék, kell valaki, aki figyel néha rám, kicsit törődik velem. ez jelenleg anyám, ha ő nem lenne, már rég öngyilkos lettem volna, vagy ki tudja hová jutok, elmeosztályra kerültem volna, vagy nem tudom. én nem olyan vagyok, mint azok, akik akár egyedül is megélnek, dolgoznak, háztartást ellátják, stb. én nem bírok meglenni egyedül, sajnálom, nem megy.
ráadásul arra sincs esélyem, hogy tisztességes munkát kapjak, így az anyagi kiszolgáltatottság is marad, pláne, hogy szülők is szegények.
na ez most kicsit zagyva volt, de mindegy, valami lejon belőle, hátha
"Én a magam részéről nem fürödnék olyan vízben,ahol ki tudja előttem ki áztatta magát."
Én se :D Tényleg undorító... Beleizzadnak meg annál is rosszabb...stb. Nem lehet tudni.
Fertőzésveszélyes az egész.
Olvastam, hogy te is pánikolsz, bocsi hogy ide írok ezzel a témával kapcsolatban.
Mennyire pánikolsz?
Remélem nem baj, ha leírom nekem mi segített benne.
Mindig is elleneztem a gyógyszereket, de kb 1 hónapig muszáj volt szednem, mert nem tudtam volna befejezni a suilt.
Aztán elhatároztam, hogy leállok róla, mert jöttek a mellékhatásai és úgy éreztem nem is segít már.
Homeopátiás kezelésre tértem át. Meg a nagy akaraterő, hogy így nem akarok élni és nem is fogok.
Ekkor éppen nem voltam depis ezért ment is.
Azért gondolom úgy ez jobb , mert mikor a szintetikus gyógyszert szedtem éreztem ,hogy függővé tudnék válni már mielőtt bevettem remegtem, mert féltem mi lesz ha nem veszem be. tehát elhatároztam ebből elég :)
A homeopátiásnál több félét írtak fel, de állítólag természetes alapanyagú és annál nem is éreztem ezt a plusz szorongást. Egy idő után elfelejtettem őket szedni, kimaradt néha egy -egy adag.
Nem mondom ,hogy 100%osan gyógyult vagyok, de jobb mint akkor.
Ezekből 100%osan csak úgy tudnál kigyógyulni, ha teljes lenne az életed, ha úgy tudnál élni ahogy szeretnél. Gondolom ezt te is tudod:)
Sajnos nálam ez nincs így ezért pánikolok még mindig és a depim is ezért van..
Ezek ilyen nehéz dolgok , sajnálom ,hogy te is pánikos vagy, mert depivel élni is pont elég :(
Azért írtam ide ,mert a pánikos topikban a legtöbben gyógyszeresek , tömik magukba ,de lehet úgyse értenék meg, mert nekik az a jó. A szintetikus gyógyszerek hamarabb hatnak a homeopátiás meg fokozatosan és ezért ugyebár lehet tovább kell tűrni a tüneteket.
Lehet ez a nehezebb út az akaraterő miatt.
Nem akarlak rábeszélni meg befolyásolni, a te döntésed.
Pszihológushoz is járok, ő is segít. Ajánlani nem tudok ,mert nem arrafelé lakom.
De mindenképp járjál, remélem sikerül találni egy jót.
Nekem azért is nehéz a párkapcsolatban,mert egyrészt féltékeny típus vagyok(azthiszem,persze ez sem volt mindíg így)másrészt még saját magamat is nehezemre esik elviselnem,hát még annak milyen lehet aki velem él.
Ez valószínűleg azért van mert nem csak szégyenlős vagy,de gátlásos is.Én is csupasznak érzem magam egy szál fürdőruciban,még othon sem szeretem ezt csinállni.Valamikor régen még nálam sem igy volt ez.Valószínűleg a régiek rám is csodállkoznának.Effyet kivéve.
A strandrajáróknak szerintem nincsenek ilyen problémái azért járnak oda.
Vagy, ha van is, nem ennyire.
Viszont nekünk elég súlyos ezekszerint az önbizalomhiányunk, azt jelenti a saját testünket se vagyunk képesek elfogadni.
Biztos sokan furcsának találják ezt akik olvassák.
Mintha mondtam volna már valakinek , hogy már szégyelném magam fürdőruhában persze, hogy nagyon meglepődött.
Igen jobb szerintem is, mert nem tudnám elképzelni,hogy csak azért , hogy ne legyek egyedül járjak vkivel, számomra ez undorító.
Alapból bennem van egy undor nem is szeretek érintkezni senkivel.
Távolságtartó vagyok.
A legtöbb dologban nehezebb nőnek lenni, lehet ebben könnyebb nem tudom, úgy legyen.
Kevés a megértő ember az biztos. Az is probléma nálam, hogy különc vagyok és nem tud érdeklni az ami más embereket. Elég sajátos dolgaim vannak mindenben.
Nem mondom, találkoztam már olyannal ,akivel nagyon jól kijövök és szinte mindenben egyetértek, de nem akarok belemászni az életébe.
Az is elszomorító, ha valaki talál magának valakit , ugyanúgy depressziós és öngyilkos lesz.
Talán az lenne a megoldás, ha azzal se foglalkoznánk mikor a számunkra fontos emberk kinevetnek.
Biztos ők se gondolják komolyan, csak nekünk rosszabbul esik mint másnak, mert érzékenyebbek vagyunk.
Könnyű most ezt így leírni, mivel az adott helyzetben nem így cselekszünk.
Sziajja husom.Mi van veled?:) Naggyából olvastalak titeket,és persze a matek része nem érdekelt.de pl.a szégyenlősség ellen ha mondjuk utcán vagytok,csinállhattok olyat,hogy napszemüveg és zene.Az ismerősöm is ezt csinállja,és én is.Na persze strandra mi sem járunk meg nem is mennénk,pfujjj.Én a magam részéről nem fürödnék olyan vízben,ahol ki tudja előttem ki áztatta magát.
ja egyébként bocs hogy neked is idezúdítottam ennyi szöveget, még jó hogy el kell mennem és nem írok a többiről, ez a rohadt magány átka, az emberben felgyülemlik sokminden, és ha végre beszélhet róla, be nem áll a szája...
bocs.
írhatsz te is bármiről, amit szeretnél, lehet, hogy te is úgy vagy mint én...
"Mikor kezdett volna valami kialakulni hirtelen szétfoszlott ,csak egy illúzió volt az egész."
Sokminden beforgat akár egy rossz vagy félreértett megjegyzés, ahogy nálad is és akkor az elbizonytalanodás meg az összes többi a fájó gondolatok...
Nehéz őket megakadályozni, de muszáj , ha olyan helyen jön elő."
nálad az lehet az igazi gond, hogy általában le tud sújtani egy-egy megjegyzés, esetemben csak számomra fontos emberektől jövő. ezért az én esetemet azzal lehet(ne) orvosolni, hogy elmondom az illetőnek mi a helyzet, és ő megért, és utána ha bármilyen megjegyzés hatására előjönnek az érzéseim, akkor elmondhatom neki, és nem nevet ki, megért és elmondja, hogy pontosan hogy értette és hogy nem.
ámde kevés ilyen ember van, nem igazán merném én se elmondani személyesen senkinek.
ha valakinek általánosságban van ilyen érzése, azon szerintem csak szakember segíthet, ő maga szerintem nem.
a fájó gondolatok a legrosszabbak az egyetlen jó az, hogy egy idő után átmenetileg elmúlnak...
a többire most nem válaszolok, holnap ha tudok, akkor majd igen...
Egy cipőben járunk komolyabb párkapcsolatom nekem se volt. Mikor kezdett volna valami kialakulni hirtelen szétfoszlott ,csak egy illúzió volt az egész.Ezen a téren sincs önbizalmam nekem se, néha azért reménykedtem, de hiába.."
szomorú amit írsz, persze lehet, hogy jobb is néha egyedül. vagy legalábbis pár nélkül. nőnek egyébként könnyebb szerintem, lehet passzívnak lenni, férfinak meg nem. persze ha valaki depresszióval vagy komoly gátlásokkal küzd, annak problémás. meg hát kevés emberben lehet megbízni.
no meg nehéz olyat találni, aki megért. mert az szerintem csodákat tudna tenni, mikor egy másik személy segít abban, hogy apró lépésekben, nagyon lassan, de feloldódjon a sok gátlás... szerintem ha valaki ilyen embert talál, és kölcsönösen szeretik egymást, majdnem minden gátlás orvosolható, komolyabb problémák persze nem
"Pár éve még mertem fürdőruhába járkálni nem tudom most mernék - e nem hiszem."
nagyon érdekelne, ki hogy van ezzel, hátha többen is olvassák ezt. én ilyen téren eléggé szégyenlős vagyok, ha nő lennék meg még jobban zavarna. teljesen védtelennek érzem magam levetkőzve, amúgy csodálkozom a strandolókon, szinte meztelenül vannak, nem akarom, hogy engem mások így lássanak. azrét (is) van a ruha, hogy takarjon
hát itt most úgy számoltam, hat dolgot vetettél fel, a matek a hetedik:), hát ez mind megérne egy-egy hosszú hozzászólást, tudnék is írni rengeteget, jó is lenne, de nem teszem, mert rövidesen mára elmegyek, ha lesz még netem, most a napokban leírom ami eszembe jut. (mert még az általad felvetetteken túl is jutottak dolgok eszembe.
most csak azokra válaszolok, amelyek egy-két mondattal elintézhetők, a többire csak holnap. nem baj ugye?
szóval írod, hogy ha rádnéznek a buszon, stb. hát nekem is van ilyen problémám néha, nem szeretem ha néznek. meg hát pl. nem bírnék strandra sem menni, szégyellnék fürdőnadrágban járkálni mások előtt, nem az én műfajom, jobb szeretek felöltözve lenni.
szomorú, hogy neked is vannak ilyenjeid, nem igazán tudom, mit lehetne tenni
téged nőnek gondollak egyébként, bocs ha nem így van, de valamiért azt gondolom.
OFF matekból nem vagyok jó, bár nem is foglalkoztam soha vele, a szimpla középiskolai anyag, meg mondjuk pár félév főiskolai az nem igazi matek, ahhoz nem kell érzék csak általános tanulási képesség. a többi meg biztos nem ment volna, de nem is érdekelt soha, egy komolyabb versenyfeladattal sem próbálkoztam, nem az én világom igazán. sajnos. pedig jó lett volna, érdekes és hasznos.
válaszolok most, mert este nem leszek, csak majd holnap délután
szóval az én esetem valóban olyasmi, főleg akkor jelentkezik ha valaki elvárásokat támaszt velem szemben és rettegek hogy nem tudok megfelelni, sőt érzem, hogy nem tudok megfelelni. ekkor teljesen leblokkolok. ez az egyik fő eset.
a másik meg ugye valóban a párkapcsolat lenne, nekem még nem volt olyan, de itt semennyi önbizalmam sincs, nem tudnék udvarolni egy nőnek, vagy randira hívni vagy akármi. itt nem is volt soha egy mákszemnyi önbizalmam sem. amúgy jól elvagyok nőkkel, de ismerkedés nem menne. meg hát állandóan rettegnék, hogy kinevet esetleg a próbálkozásomért, ilyesmi
"a számomra szimpatikus, nekem fontos emberekkel szemben főként"
pl szerelem vagy , ha úgy érzed most nagyon meg kéne felelni, mert életed egyik legfontosabb lehetősége?
Nálam valami ehhez hasonló, de sokszor , akkor is amikor nem kéne, csak úgy magától ,mivel már sajnos megszokottá vált :( tehát nagyrészt általánosságban.
Ha a buszon rámnéznek , meg más egyéb helyeken. Ez már lehet el is tér a topik témájától.
Messze álltam a kiegészítő tananyagoktól , még a normális tananyag se ment...:)
talán azért nem jöttél rá, mert ez kiegészítő anyag a középiskolában, asszem most akik emelt szintűre készülnek, azok beszélnek ilyesmiről, megszámlálható ill. kontinuum számosságú végtelen halmazokról
neked egyébként általánosságban van önbizalomhiányod, vagy inkább bizonyos helyzetekben tűnik el?
értem. segíteni nem tudok benne, mondjuk ha az ember próbálkozik, nem zárkózik el helyzetek elől, az segít. nekem annyival jobb, hogy az önbizalomhiány csak bizonyos területeken jelentkezik igazán, a számomra szimpatikus, nekem fontos emberekkel szemben főként, az a baj, hogy mikor látszólag semmi probléma, egy-egy talán félreérett megjegyzés is teljesen el tudja venni a meglévő önbizalmam.
Sose jöttem volna rá ,hogy ezt jelenti a nicked. Nem is emlékszem erre a kifejezésre , hogy tanultuk volna. Mindig megpróbáltam értelmes fejet vágni órákon mikor magyarázott a tanár, ez a legtöbb amit tehettem :)
