Minthogy a filozófiai metodologiához hozzátartozik a teljes életmű összefüggéseiben való számbavétele, értékelése, fil.történeti beágyazottságának minimum körvonalazása, hiszen már lezárult életműről van szó, nincs módom a kifogásaidat tudomásul venni. Hja, hogy a jogutódok a teljes életmű hozzáférését nem támogatják? Azt velük kellene tisztázni. Abban a pillanatban, amikor Babits lehúnyta a szemét, Radnótit tarkón lőtték: irodalomtörténeti tény. Függetlenül attól, hogy bizonyos műveik nem jelenhettek meg.
"Bocsánat a kérdésért, tudom, hogy tájékozott vagy filozófiai kérsésekben, de Heidegger miért lenne szubjektív idealista? Vagy ez csak a marxisták számára adott értelmezés most?:)"
Jaj, hát persze! Ez egy marhaság, ez a kategória, hogy "szubjektív idealista" egy marxista-leninista szakszó, semmi több. Idéztem az Új Magyar Lexikont (remélem jól).
Na persze, lehet magyarázni, hogy Hegel miért "objektív idealista", Heidegger meg miért "szubjektív". És hogy mennyiben "haladók", vagy éppen "ellenforradalmi" "ideológusok".
Elnézést, fáradt vagyok, szóval a szubjektív idealizmushoz képest meghatározni természetesen meg lehet, esetleg azzal közös nevezőre hozni már nehezebb.
Bocsánat a kérdésért, tudom, hogy tájékozott vagy filozófiai kérsésekben, de Heidegger miért lenne szubjektív idealista? Vagy ez csak a marxisták számára adott értelmezés most?:) Mert egyébként nekem nem tűnik annak, nem lenne könnyű a jelenvalólétet (úgyis mint egzisztenciát), vagy a halálhoz mért létet, vagy a a lét és a létezés kettősségének a viszonyát a szubjektív idealizmushoz képest meghatározni (szerintem). Nekem sokkal inkább egzisztencialistának, mint szubjektív idealistának tűnik.
"Ez jó filozófusi ars poetica, ars philosophica... A bölcsességről szót se... csak a csalamádé emésztéséről..."
Nem gondolom, kedves nereusz, hogy ez jó filozófusi ars poetica. Azt különösen nem, hogy bármiféle ars philosophica. Ez csak - módszertan, metodológia.
Azért van ideológiai töltete: nem tartom elfogadhatónak a nem-megértés kinyilvánítását, egy filozófiai irányzatra - még Leninről is tudni kell, mit írt az empíriokriticizmusról, hiszen ez ettől szakma, és nem délutáni ejtőzés:).
Az egyetértés, az álláspont - az már egészen más, sokkal fontosabb kérdés.
Persze, a megértés nagyon bonyolult fogalom. Egy marxista számára elég, ha Jean-Paul Sartre-tól, Martin Heideggerről csak annyit mondok: egzisztencialisának nevezett szubjektív idealisták (esetleg még: burzsoá:). Olvastad az Új Magyar Lexikont?:)) (Amit 1958-62 között adtak ki, azt hiszem, Szigeti József akadémikus írta a filozófiai részeket)
Én mást gondolok - és talán Hamvas kedvelné, amit gondolok:)
Nos: ha az Ég is úgy akarja, talán hamarost belevetem magam egyfajta újraértékelésbe, ami a 'mester' írásainak lényegét = 'instrukcióit' jelenti a (z HELYES?) alapállás kialakítását illetôen´, khm. Legalábbis bizonyos szövegeit illetôen megpróbálom, ha...
Ahun tart-ok... (dzogcsen, azoknak, akiknek mond mond ez valamit;-) onnan nézve árad-t belôle egy rakás... hogy is fogalmazzam, úgyszólván ön és közveszélyes zûrzavaros tüzes látomás (imagináció, illumináció... káprázat!) a legfontosabb kérdéseket illetôen, rádásul olyan szómágia szinten, aminek nehéz ellenállni.
Hosszú ideje kerülgetem ezt a kérdést bevallom, de azon túl, hogy örökre hálás leszek neki, amiért felébresztett rendesen, és látni kezdtem a bölcsesség horizontot, mert minden tan lényegének jelentôségét úgy el tudta mesélni, ahogy talán senki jobban magyarul, - egyre vigyázok a beleéléssel.
A gondok az ilyen (szerintem) a maga számára tájékozódásként leírt lélek-szellem-állapotok prófétai erejében van, pedig azt hiszem senkire nem akata rátukmálni ezeket, csak ki-dôlt belôle...
A lényeg talán az, hogy nagyon óvatosan kell velük bévül bánni, a magunk szintjével öszevevetve, még akkoris, ha a mi nyelvszinvonalunk meg sem közelíti az övét... hm?!;-)
Tulajdonság nélkül. Tehetség nélkül. Minőségtelenség. Minősítetlenség. A semmi. A neutron. A nulladik elem. Keats: negative capability. Egyéniségtelenség. Jellem- és jellegtelenség. Karakter nélkül, sors nélkül, vágyak nélkül, célok nélkül: Ataraxia. Tao.
- A nemlegesség nem az utolsó. Ez a passzivitás. A várakozás. A megnyílt semmi. Ezen a fokon túl az ember saját erejéből nem juthat. A várakozó semlegesség az ötödik stádium. Esetleg nagyon sokáig tart. Esetleg az ember sohasem lép ki belőle. Ez az állapot, amikor az embert már megteremtették, de az élő szót még nem lehelték bele. Az emberiség állapota a kereszténység előtt.
- A hatodik stádium, amikor az ember a beléje lehelt szót megkapja. A minőségtelenség elnyeri alapminőségét. A semmi valamivé, a senki valakivé lesz. Megszületik a cél. A teljes és a kész ember. Jelenleg várakozó vagyok az ötödik stádiumban.
Filozófusként arra vagyok kondicionálva, nevelve, hogy ilyen szövegeket megértsek, akár egyetértek velük, akár nem.
A fenti Hamvas-szöveggel nagyrészt nem értek egyet (amennyiben értem), még nagyobb részét azonban nem értem (a vége felé). Hogyan lesz a "semmi valamivé", a "senki valakivé". Mi a cél, ami megszületik?
A szöveg nyilván nem butaság. De nem értek belőle majdnem semmit - a filozófiai fontosságát - főleg a második részének.
"A semmittevést gyakorolni" - miért jó ez, miért tartja ezt magára nézve fontosnak (mint mondja)?
Nem értem a kijelentések etikai-filozófiai gyökereit, és ezekről nem is nyilatkozik.
Kevesebb ág -v.ö. elég leágazás- általánosan több gyümölcsöt hoz. A szőlőművelésnek is fontos része az évi rendes metszés. A vaduló kacsokat termőre igazítják.
Noha mindannyian látjuk (képesek vagyunk meglátni) azt a nagy fát, mégsincs valahogy hozzá mindenkinek egyenes gyalogútja.. A geomorfológia, a településszerkezet, a felosztott föld útvonalaink elcikk-cakkosodására kényszerít. A fára szemmel-fejben rálátva megmaradni, ez ami fontos.
- Néha magam számára olybá tűnök, hogy arról, ami a legfontosabb, még csak tudomást sem szerzek. Vakon élek tovább, csinálom, csinálom az idő valóságának tudomásul vétele nélkül. Az egésznek tulajdonképpen semmi értelme sincs. A korral kapcsolatomat elvesztettem. - Rossz érzés.
- Lemaradtam? Időn kívül vagyok? Outsider? Korszerűtlen?
- De aztán azt gondolom, ha ténylegesen lemaradtam volna, erről tudomást se szereznék. Mint ahogy a korszerűtlenek és a lemaradtak erről tudomást nem szereznek. Prédikálnak és dühöngenek és úgy viselkednek, mint a diktátor, vagy a misszionárius. Aki igazán lemaradt, nem veszi észre. Aki a kortól való elszakadás lehetőségének veszélyét állandóan felteszi és fenntartja, nem maradt le.
- Lehetséges, hogy mégis outsider vagyok, de olyan éber, hogy ezt meg tudom magamról állapítani. Semmi több. Változtatni már nem tudok rajta.
- Akár így, akár úgy, mindenképpen kevés.
- Emberismeretem abban a pillanatban kezdődött, amikor megértettem, hogy üres vagyok én, üres vagy te, üres mindenki és az ember a nulladik elem, a neutron, a semleges keret, aki üres. Az emberek valódi jellegükben egymástól nem különböznek. Mindenki üres volt és üres marad és sohasem volt más, mint üres. Minősítetlen. Minőségtelen. Amiben az emberek egymástól különböznek, hogy mindenki más sorsdémont fogad be és táplál s azzal magát azonosítja. Magát a démonnal összetéveszti. Emberrel sohasem állok szemben. Nem is állhatok. Üresség nem állhat szemben ürességgel. Akik egymással szemben állnak, azok a sors démonai. S ezek mindig szemben állnak. Sors annyi, mint szemben állni. Rilke mondja: gegenüber, immer gegenüber. - Emberismeretem első lépése volt felismerni, hogy azért, ami történt, nem az embert kell felelősségre vonni, hanem meg kell keresni démonát. Háború, tévedés, félreértés, gyűlölet, irigység, hízelgés, erőszak, áltatás, féltékenység nem az emberek dolga, hanem a démonoké.
- Az első stádium: amikor az ember a sorsdémon megszállottja s erről sejtelme sincs. Karakter. Jellem. Egyéniség, individuum, sors, létért való küzdelem, háború, zavar, gyűlölködés, verseny, féltékenység, harag, tehetségek, félelem, védekezés, irigység, Upanishadok: szamszara; Böhme: Angstrad, Orpheus: ananké.
- Aki ezt felismeri, a megszabadulást megkísérelheti. Következik a második stádium. Az összes démonokat, akik benne laknak, akiknek szállást adott, az úgynevezett tulajdonságokat, mind, vagy legalábbis annyit, amennyit csak tud, felidézi. Rendkívüli veszélyek. Mágikus stádium. Leszállás az alvilágba. Úgynevezett önismeret. Tulajdonképpen démonológia (pszichológia).
- Harmadik stádium: az exorcizmus. A démonok leleplezése, átvilágítása és kiűzetése. Aszketikus fokozat. Moralitás. Éthosz. A kufárok kiűzése a templomból. A kísértések ideje. Kritika. Önfegyelem. Ha ez sikerül, az ember eléri az ősállapotot.
- Ez a negyedik stádium. Az üresség, a nirvana. A démonok eltűntek. Elmenekültek a világosságból. Sikerült valamennyit kifüstölni. Tulajdonság nélkül. Tehetség nélkül. Minőségtelenség. Minősítetlenség. A semmi. A neutron. A nulladik elem. Keats: negative capability. Egyéniségtelenség. Jellem- és jellegtelenség. Karakter nélkül, sors nélkül, vágyak nélkül, célok nélkül: Ataraxia. Tao.
- A nemlegesség nem az utolsó. Ez a passzivitás. A várakozás. A megnyílt semmi. Ezen a fokon túl az ember saját erejéből nem juthat. A várakozó semlegesség az ötödik stádium. Esetleg nagyon sokáig tart. Esetleg az ember sohasem lép ki belőle. Ez az állapot, amikor az embert már megteremtették, de az élő szót még nem lehelték bele. Az emberiség állapota a kereszténység előtt.
- A hatodik stádium, amikor az ember a beléje lehelt szót megkapja. A minőségtelenség elnyeri alapminőségét. A semmi valamivé, a senki valakivé lesz. Megszületik a cél. A teljes és a kész ember. Jelenleg várakozó vagyok az ötödik stádiumban.
- A méhes számomra a várakozás helye. A dicsőség előcsarnoka. A siker és a sors és a démonok nem vonzanak többé.
- A siker számomra olyan, mint a madarak éneke. A szirének zenéje. Varázslat és csábítás és bűbáj, édes és halálos. Az odüsszeuszi próbát megálltam. Hallottam őket, de nem csábítottak el.
- A dicsőség éneke olyan, mint a tücsöké. Mint a méhek zsongása. Semmi varázs. Semmi édesség. Mélyen, mélyen egyhangú és szelíd.
- Nem a szirének énekének zsibbasztó gyönyörét, hanem a tücsökhalhatatlanságot választottam. A méhes-halhatatlanságot. - Mindenkinek megvan a maga méhese.
- Ha a méheket nézem, amint elragadó gondterheltséggel, mint az őrültek, loholnak, tudom, hogy az alapállás a semmittevés. - Végre olyasvalamit tenni, aminek semmi haszna.
- Azon gondolkozom, hogy a semmittevés-jógát feltaláljam. Ennek a jógának csúcspontja a méhes-halhatatlanság. - A semmittevést gyakorolni.
Filozófusokat úgy olvastam, mint akármely regényt, pedig -- szegények -- nem úgygondolták...
A törvényeket, ha kezdem a végrehajtásukkal (fölakasztatok valakit, mert van fa és kötél), később a végrehajtási utasítással (ez az előbbi függvényében, de leírva), aztán magát a törvényt is fabrikálom hozzá, az előbbi két fokozathoz, úgy ez már nem köthető semmiféle igazsághoz... Emberihez legalábbis nem. Egy helyzet igazolja, erről H. B. beszél sok helyen, de főképpen a Szilveszter c. regényét tudom elolvasásra ajánlani. Ebben a helyzetben leledzünk.
Amikor először ebbe a topikba jöttem, nekem is elképzeléseim voltak arról, hogy itt én mit szeretnék csinálni (beszélgetni Hamvas Béláról, az írásairól, a szellemiségről, rokon lelkek felkutatásában "utaztam"), és sokáig nehezen értettünk szót az ide írogatókkal. Első hozzászólásaim között ilyenek voltak: (2005)
Ez nem egy szokványos, beszélgetős, lelkizős topik, de erre már nyilván te is rájöttél. Ne legyél elkeseredve, előbb-utóbb ráérzel majd erre te is. Esetleg javaslok némi utánaolvasást, lapozz vissza, és szúrópróbaszerűen nézelődj. Itt mindenki a maga módján fogadja be Hamvast, néha megosztja ezt másokkal, néha nem. Néha csak úgy jelezzük, hogy itt vagyunk. És néha még azt sem :)
Dehogy zavaró, kedves Sóder! És nem kell az alkoholra fogni semmit. (Mindenki azt kezd az egészségével, amit akar... ) Én jelenleg verset írok, szégyentelen dolog, tudom... Nem tudok Hamvasról semmi okosat, a TULAJDONOSAIRÓL MEG CSAK CSÍNJÁN... (Itt kalpák kellenek, hogy egy földi pernek vége legyen.) Tehát nem az a mesterségem.
Már annyi mindent összegondolkodtak, mégis csak itt tart a világ... Ki kell várnunk ezt a kalpát, majd akkor már lehet kezdeni valamit ezzel a hulladékheggyel.. :-)
Nereusz, én néha úgy érzem, tévútra kerültem ezzel a sok gondolkodással. Talán nem kéne ennyit. Vagy a fene tudja. Talán nem akkor, amikor csinálom, vagy nem úgy, vagy nem ott.
Én méltatlan vagyok Halászlé nagy reverenciájára... És meglehetősen unalmas is... És bakszagú... Talán az az úr, aki levizelte Borges sírját... Bár ahhoz nem kell könyvet kiadni, meg címlapfotó, azt bármely kutya megteszi.
És mondd csak, mi érdekel? Hamvas Béla érdekel? Itt csupa olyan ember van, aki mélységesen tiszteli és szereti őt, az írásain keresztül pedig a világot próbálja megérteni, vagy valami hasonló. Szerinted ez nem elég érdekes?
