Hát nem tudom.Bizonyos dolgokban mi is eléggé külömbözünk.Ez szerintem nevelés kérdése is,mert a bátyámmal meg nem jövök ki túl jól,még is számíthat rám ha kell.
:)ha ettől neked jobb akkor természetessen nem beszélünk róla.Akartam is kérdezni az erre vevőket hogy hol beszéljönk erröl.De ha ez neked kellemetlen akkor keröljök a témát.
válaszolok a leveledre is, kérlek ne haragudj,hogy nem azonnal. de most megint úgy érzem, hogy korlátozok, visszavonom amit mondtam, nyugodtan beszéljetek róla, nevetséges volt amit kértem.
Közben folyamatosan azt érzem, hogy túlzottan kitárulkoztam az elmúlt időszakban, és marhára szégyellem, hogy nem bírtam megállni és rátok zúdítottam mindent, holott ti is sokat szenvedtek, és lehet, hogy nem voltam veletek elég tapintatos, vagy valami más hibát követtem el.
Itt csak kérni tudok, és kérlek benneteket nagyon szépen, hogy ne beszéljetek semmiféle szellemekről. nem hiszek bennük, de akkor is szeretnélek megkérni benneteket, hogy amennyiben egy kicsit is tekintettel vagytok rám, nem beszéltek ilyesmiről. bocsánat, tényleg ne haragudjatok, nem akarok korlátozni senkit, csak most valahogy nagyon nem akarom. leírhatnám ide ezerszer, hogy elnézést kérek, nem írom, de gondoljátok ide. köszönöm szépen
Tudom.:)Én is tapasztaltam már.Csak nem mindenki vevő rá.Bár lehet ha nem tapasztaltam volna ezt a jelenséget is hinnék benne.Már csak a hugom miatt is.Mi ugyan is eléggé egy hullám hoszon vagyunk.
mindig hátranéztem,lépteket hallottam,pedig senki se volt ott....^^"
Erre én tudok egy nem kifejezetten ideillő magyarázatot.Vagy képzelődtél,amit kivállthat a félelem,vagy az a hang egy kisértet volt.Valószínűleg azt gondolod hogy szórakozom,de ezt halál komolyan mondom.
Nem lehet hogy te is paranoiás vagy?Csak mert szerintem azon túl hogy senki sem nevet rajtad,az a sok félelem,vagy inkább rettegés,ebből is adódhat.Tudom jól mit beszélek,mert én is ebben szenvedek.
Én soha még a leggázabb hejzetekben sem féltem.Volt hogy horror filmet néztünk unoka hugommal,és őt úgy kellett hazakisérni.Meg volt olyan is hogy megtámadták és majdnem megerőszakolták,az anyja persze őt hibáztatta,de én sajnálltam szegényt.Kérdezték is tőlem hogy nem féle-e,de én nem tudom mitől kéne félnem.Szerintem inkább tőlem félnek:DHa egyszer egy olyan pillanatomban találnak meg............nos mondták már hogy nem találkoznának velem sötét sikátorban.:)
Én legutóbb olyan 12-13 éves koromban féltem otthon egyedül azut hiszem...rettegtem,meg minden,hogy jön valaki,vagy valami és megöl.:D Mondjuk ilyen fiatalon még érthető,azóta már nem igazán izgat,akkor féltem egy jó hónapig,mikor egyszer valami csávó hazáig követett,nekem meg hívnom kellett a kutyát,hogy ne zaklasson.....kutya elkezdett ordítani,erre a csávó kicsit megijedt.:) De utána még párszor azon az úton kellett hazamennem,és rettegtem,mindig hátranéztem,lépteket hallottam,pedig senki se volt ott....^^"
Eggyet kell értenem csikosdinnyehélal.Valóban el kéne menned.Ez a pánikolós dolog nálam is akkor jelentkezik amikor elmegyek othonról.Bár én tudom mitől van.
az egyedüllétes az egyszerűbb: erős félelem, úgy érzem kicsit reszketek, mintha lázas lennék, néha forrónak érzem magam, és úgy érzem, ki kell rohannom a szobából.
éjszaka: mellkasi szorítás, nehézlégzés, erős gyomorfájás, kis reszketés, verejtékezés, erős félelem, borzasztó erős vizelési inger .
