:)Nem lenne semmi probléma a gondoskodással.Sőt szerintem még élveznéd is.De persze semmit nem akarok erőltetni.Csakhát a javulás útjára kell lépni,az pedig elég nehéz és hosszú séta.Arany hörcsögöm nekem is volt.Sőt egerem is.
fantasztikus vagy.Ha meg nem sértelek.Haláli egy figura.:)"
:))fantasztikus vagy.Ha meg nem sértelek.Haláli egy figura.:)"
hát azt nem, hogy ezt miért írtad.
amúgy én is szoktam magamban beszélni rengeteget, lévén mással nem tudok eleget, meg nálam az a helyzet, hogy ha nem beszélek magamhoz, nem nyugtatom magam az említett rázással, akkor nem tudnék meglenni, hanem pánikolni kezdenék. Ez kisgyerekkorom óta így van, akkor kezdtem el magamhoz megnyugtatásképpen beszélni, mikor egyedül voltam a sötétben és iszonyúan féltem.
az állat tényleg jó lehet, nekem most nincs, a gondoskodás nehezemre esne. az olyan kisállat meg, mint pl.az aranyhörcsög, rövid ideig él, mire az ember igazán hozzászokik, már meg is hal. ez nagyon szomorú.
Ebben az esetben én mindenképpen javasolnék valamilyen állatot,mondjuk kutyát,az úgy is az ember legjobb barátja.És beszéllgess vele.Én magamban is szoktam beszéllgetni,csak nem tartom magam túl jó társaságnak.
Csak vicc volt:) én sem értettem, miért írtad nekem azt, amit.
egyébként megfelelő méretű újságdarabokból álló papírhalmazt fogok a kezembe, és meghatározott technikával rázom. kicsit olyan ez, mint mondjuk egy imamalmot forgató szerzetes. na ezzel vezetem le a feszültségem, kicsit megnyugtat, néha el is andalít...
Rövidesen megint egyedül leszek egy darabig és mehetek ki az udvarra. nem akarok, de érzem, hogy nem bírom majd idebent. nem tudom, meddig tart még ez, de nagyon-nagyon rossz:(((
Nem bántottál meg, bár nem tudom, mivel vívtam ki nálad ezt az elismerést:))) ha jó leszel, elmondom neked, mivel szoktam levezetni a feszülségemet, mi a napi fő tevékénységem :))
a levendulát szappanban ismerem, az erdei gyümölcsöt meg teában:) kellemesek.
nálam a sétálás elég gyors, szeretnék lassabban, de nem nagyon merek, túl ideges vagyok hozzá. de igyekezni fogok fejlődni ezen a téren... erdőbe menni sem merek. egy kisforgalmú út azért megfelel, vagy egy kerékpárút. de olyan helyen nem szeretek, ahol egyedül vagyok. régen ment, most már nem
:))fantasztikus vagy.Ha meg nem sértelek.Haláli egy figura.:) Ami az illatokat illeti,én pl.illoolajat használok,a fürdő vizembe,meg párologtatni.A levendula és az erdei gyümölcs nagyon jó hatással van az idegzetre.Kellemesen ellazít,és így könnyebb medítállni is.Én gyertyákat is fogok használlni. A sétánál meg nem baj ha gyorsan sétálsz,csak olyan legyen a tempó hogy élvezettel töltsön el.Nem tudom hogy milyen környéken laksz,de ha van egy kis ösvény ami mondjuk egy erdőbe vezet,akkor a biciklizést is meglehet úgy oldani,hogy élvezd anélkül hogy a forgalom miatt kéne aggódnod. A fentiekért meg külön elnézést ha esetleg megbántottalak.
igazad van, kedves tőled. a rajzolás az inkább csíkosdinnyehéj tevékenysége:) biciklizni régebben szerettem, most már nem merek városon kívülre se menni, meg kicsit bizonytalan vagyok forgalomban, de szoktam néha.
sétálni szeretek. csak általában túl gyorsan megyek, lassan szeretnék, de nem igazán megy, ha lassan megyek, elbizonytalanodom, előjönnek a gátlásaim... de sétálni tényleg jó
illatterápiáról hallottam, de nem tudok róla sokat. az erős illatokat nem igazán szeretem. a kellemes, mérsékelt illatokat igen. bár szénanáthában is szenvedek, eszembe jut erről.
Szerintem ne csak azon gondolkozz hogy mitől van,hanem próbálj minnél több olyat csinállni amit szeretsz,amit élvezel.pl:Biciklizz,sétálj sokat,nekem javasolták pl.a rajzolást is.Az illatok is jó terápiás hatással vannak.
az jó, ha egyedül mégy, szerintem. én el sem tudnám képzelni máshogy, ha mással megyek, sokkal inkább feszélyezve érzem magam. próbálok gondolkodni rajta, mi mitől van, részben azért is írok ide. az olvasás teljesen más, akkor természetesek a szavak, meg hát eléggé bele is lehet feledkezni, bár nekem ez ritkán sikerül, mert nehéz koncentrálnom.
Volt,de ez szomorú történet.:( Anyuéknak van odahaza,két macska meg most egy kutyus is befigyelt.Libáink is vannak,de az nem kifejezetten házikedvenc.De erröl tudnék bővebben is meséllni.
a sétálásról én majd később írok, mert az komplikált nálam.
az állatok? hát nem tudom. nem megy róluk a gondoskodás, legalábbis nekem nem. meg egyéb problémák is vannak. ugyanakkor van, akinek jót tesz. a rágcsálókat imádom amúgy:) neked van állatod?
van otthon egy két kazetta, dél-amerikai ill. indián zenével, bár nagyon régen hallgattam őket. a country vidám zene, de valóban a legkevésbé sem meditatív.
amúgy nem baj, hogy rosszul írtad, gyakran előfordulnak helyesírási hibák:)
Arra még nem gondoltatok hogy elmennyetek egyet sétállni a természet lágy ölén?Az a tölgy fás mutatvány is jót tehet.Meg aztán nem tudom hogy hogy álltok az állatok terén,de mondjuk egy egér csodákat tehet.Ezek mellékesnek tünhetnek,de valójában sok kicsi sokra megy alapon sokat segíthet.
Nagyon örülök hogy ezt a témát feldobtad,mert már rég meg akartam említeni az indián zenét.Vagy a chileit.Én szemály szerint a countrit is szeretem(bocs ha esetleg nem jól irtam le)de ez a fajta stílus nem valami lélekmelegítő.Vidám ugyan,de nem lehet rajta,mellette meditállni.
egyedül mentem, mint mindig. egyébként tényleg jó, sokat segít. az egyedül menést szokni kell.
namost én a gondolataimra gondoltam főként, amik spontán jönnek és állandóan, tehát nem valamilyen rejtélyes tudatalattiból jövőkre. persze olyanok is előfordulhatnak... egyébként azért van ez, mert sokat vagyok magamban, belső párbeszédeket folytatok, töprengek a semmin, néha próbálok olvasgatni, tanulgatni, ilyesmi.
Érdekes dolog jutott eszembe egy korábbi beszélgetés kapcsán. Én személy szerint szeretem a zenét, néhány dallam nagyon megérint, de mégis az utóbbi időben ritkán hallgatok zenét. ennek több oka van, egyik közülük a témába vág valamennyire.
ez pedig az, hogy nekem állandóan tele van a fejem szavakkal, hol értelmes, hol kusza és nyugtalanító gondolatokkal, és ezek miatt valahogy nem érzem, hogy csend lenne körülöttem, inkább állandó zaj. ezért valahogy sok esetben úgy érzem, a zene inkább fokozná a zajt, és a viszonylagos csend jobb, elmém zaját kár még fokozni.
mondhatnám, hogy legalább elnyomni segít. igen ám, de valahogy a zenehallgatás közben a külvilág helyett még inkább befelé figyelek, előjön sok olyasmi, amit nem szeretnék. nem mindig, de gyakran.
ugyankkor néha kifejezetten feldob akár egy gagyi, gyors dallam, vagy élvezem néhány szám melankóliáját. de igazából nem hallgatok túl gyakran zenét.
én is így gondolom. ezért írok majd, ha lesz erőm.
ma például sikerélményem volt, mert elmentem és könnyebb volt, mint vártam. nem zavart igazán, hogy állnak mellettem emberek, keveset kellett beszélnem, de az ment simán.
ugyanakkor nyugodtan, lassan lépkedve sétálni nem tudok, sietek mindig, meg nem mertem kint üldögélő emberek előtt elmenni, mert úgy éreztem, megbámulnának, sokkal inkább, mintha rendesen a járdán, a többi ember közt mennék. no meg nehezre esne úgy beszélni, hogy a parnerem folyamatosan rám néz. ez még nem igazán megy. de azért örülök, hogy ilyen jól ment. ugyanakkor egy erősebb szociális fóbiával megvert egyénnek iszonyú lehet, nem tudnék mit tenni a helyében.
"igazából azon túl, hogy kiírjam magamból a dolgokat, én is azért akarok még írni egy-két dologról, mikor lesz hozzá ihletem, hogy hátha segít másoknak, pl. elkerülni egy-két csapdát,amibe én melemásztam,"
Ezt igen jól teszed.Az a tévhit hogy ez ciki,már csak egymásközt is rosz hozzáállás.Én pl.ebbe még sosem gondolkoztam,hogy ciki lenne.Talán mert ez egy természetes dolog,megosztani másokkal az élményeinket,a tapasztalatainkat,ezzel is segítve a másikat.
