A telefonommal bizony én is sokat játszadoztam az előadás kezdete előtt. Először sms-eket írtam az erkélyre Mizunak (néha felbukkan Colin topicban, de ő inkább Kövekkel fan), majd Vincerét hívtam (volna) fel.
Melindáról azt sem tudom, hogy kicsoda, úgyhogy ehhez a témához nem szólnék hozzá.
OFF (hajaj, már 100 alatt elkezdjük?)
Figyi, a mellettem ülő (=3.) emberke is jól érezte magát, de talán középről a legjobb. Lóg ott egy plexilap, ami egy tükröt testesít meg. Ebben nézi magát tüzetesen BP. Segítettem? Most akkor nem ülsz mellettem? Sikerült elérned Macsot?
ON
Én néztem is, és tudtam is! :-) Kissé kiábrándító, hogy Rezső volt a szerepbeli neve. Sünink az eredeti KK miatt nézte (=nem KálidKrézi miatt), aki, ha jól emlékszem, a link fiát játszotta.
Nem hagyhatsz itt! Nekem is Veled kell mennem!!!! Június végére talán még van esélyünk, nem? Melyik napot válasszuk? Hol szálljunk meg? (Életemben nem voltam még Miskolcon, bár ugye már 93-ban megígértem magamnak, hogy elmegyek oda SzT-t megnézni.)
Inkább csak őt nézem majd benne. Nem használok fürdőköpenyt, akkor meg minek? (Lehet, hogy az egykoron Anyukámtól kapott ciklámenszínű darab rettentett el egy életre?)
Ha a köpeny bal szélére gondolsz, nem értelek. Ha a Sóska-beli sorban elfoglalt helyedre, Melletted a helyem. Elsőre is a 2. helyen ültem a bal szélen. Úgy látszik, az előbb nem értettük meg egymást (KZ-t onnan hallani-látni leginkább).
Szia!
Látod, ha eljöttél volna valamelyik topictalira, talán meg is ismertelek volna. Amint látod, nagyon el voltam foglalva bizonyos emberekkel, így nem igazán figyeltem, kik vannak még a környéken. Azt hittem, Te múlt héten láttad valamikor. Vagy annyira megtetszett, hogy azonnal vettél jegyet a következő előadásra is? Mi így voltunk Vincerével Emberbaráttal kapcsolatban. Kijöttünk a május 5-iről és azonnal megpályáztuk a 20-it is. Szerencsénkre valaki visszavitte a jegyeit. :-)
A kiszólást én is észrevettem (gondoltam mindkét szakmabelire), mondtam is Orshenak: ez a "sikeres film főszereplője" akár SzT-nek is szólhat. :-) Gyurma tök jó fej! Persze Steve sem különben! Nem feledem el neki, hogy ő az első színművész, aki meghívott ice teára (éppen az első Kövekkelem után) - áldott legyen az ő neve! :-)
Ha fel vagy iratkozva a levlistánkra, a következő színházszervezésekről tudni fogsz. Júni 14-i SÖR-ről hallottál? Eddig 10-en vagyunk, annyi jegyet is foglaltam le. Ha van kedved, csatlakozz hozzánk!
A Mezítláb a parkban-t, amit SZ.T. rendez, április 19-én mutatták be Miskolcon.
játsszák még:
június 1, 2, 28, 29, 30.
A főszerepet ráadásul Pálfi Katalin játssza!!! Ő a gimis évfolyamtársam, akit a Mizantrópban is láttam.
Nekem ezt a darabot látnom kell!!!!!!!!
Kortárs angol darab kerül színre a Bartók új bemutatójaként
Nyelvészprofesszor, szóbűvész és anagrammagyűjtő. És filantróp értelmiségi, aki tökéletesen értetlenül szemléli a világot, továbbá tökéletesen alkalmatlan mindenre, amit összefüggésbe hozhatunk a kicsit hebehurgyán életnek nevezett félreértés-sorozattal.
Minden együtt van, szellem, jellem és kellem, az egész mégis sírnivaló. Philip, az idealista, mindent és mindenkit „szerető” filantróp története egyszerre mulatságos és torokszorító. A kortárs angol drámaíró, Christopher Hampton Emberbarát című polgári komédiájának bemutatójára készül a Bartók Kamaraszínház. A Budapesti Kamaraszínházzal közösen színre vitt darab premierje szeptember 30-án, szombaton este hét órakor kezdődik a dunaújvárosi intézmény kamaratermében - a próbák azonban már gőzerővel folynak ugyanott.
A címszerepet meghívottként Szervét Tibor alakítja, mellette a főbb alakokat Juhász Réka és Ujvári Zoltán játssza, fontos epizódokban tűnik fel a színen Horváth Lili, Jánosi Dávid, Haumann Petra és Bank Tamás is. A darabhoz Valló Péter tervezett játékteret, s - a Bartók jó hagyományaihoz híven - rendezőként is ő jegyzi a produkciót:
- A darab 1968-ban született, s bár világsiker lett, és Mihályi Gábor szinte azonnal magyarra fordította, itthon akkor érdektelenség fogadta. Pedig az „Emberbarát” - amely egyébként Moliere Mizantrópjának reciproka - félelmetes erővel reflektál a megbékélés magatartásának tarthatatlanságára, időszerűtlenségére. Hampton művét jelenünkben „fogta be” a magyar valóság - ezért rendezem most -, a szellemi értékek és a pénz kettőssége, a belső rend és külső csiricsáré kettősége. Persze a darab az értelmiség nézőpontjából közelít a problémákhoz, nem utolsó sorban az értelmiség peremre kerüléséhez, végletes elidegenedéséhez, s mindeközben tragikomikus dagonyalétéhez. ’68-ban nem nagyon értettük, egyáltalán hogy is lehet ilyenekről szó, ma már mindennapos tapasztalatot, gondot jelent az összes felvetett probléma. Ugyanakkor, mint minden angol társalgási komédia, az „Emberbarát” is hihetetlenül szellemes. Reményeink szerint nevetni fog a közönség, de lesz a játékban valami a látókörtágító szomorúságból is.
fajta: hír
írta: szaszkati, idő: 2002. április 6. 12:00
Estéről estére találkozhatunk vele a Radnóti Színházban, a televíziós Kávéházban és nemrég mutatták be a Valami Amerika című vígjátékot, amelyben immár a mozinézőket is meghódította összetéveszthetetlen baritonjával, kisfiús mosolyával. Szervét Tibor ugyanis igazi sármőr.
A kis budai vendéglőbe belépve, ahová a találkozót megbeszéltük, a pincérek régi ismerősként üdvözlik. Ez a törzshelye? - kérdezem.
- Igen. Amikor még Melódia kisvendéglő volt, kék-fehér kockás abroszokkal, akkor szoktunk ide a barátaimmal. Isteni vasi pecsenyét lehetett itt enni. Persze más helyekhez is kötnek szép emlékek, hiszen szinte egész eddigi életemet a II. kerületben töltöttem. A Vérhalom tér, a Józsefhegyi kilátó, a 11-es busz végállomásánál Mátyás király vadasparkja, azután később a régi Móricz Zsigmond Gimnázium és környéke, a körszálló és persze a Moszkva tér összes programunk állandó kiindulási pontja, kedves és fontos helyszíne volt az életemnek. Sajnos, ez a régi budai hangulat már a múlté. Három évet töltöttem Miskolcon; amikor visszajöttem, nem tudtam közlekedni, úgy megváltozott minden. Emlékszem, a Mecset utca, az Apostol utca csendes és kietlen volt. Ma húsz perc kell, mire kocsival leérek a Margit hídig.
- Miért lett hűtlen Miskolchoz?
- Én ezt nem mondanám így. Először a Független Színpadnál játszottam, de ez nem tartott túl sokáig. Azután jött a Miskolci Nemzeti Színház, majd a Vígszínházhoz szerződtem és már hatodik éve vagyok a Radnótiban, ahol nagyon jól érzem magam.
- Kik voltak az eddigi pályája meghatározó személyiségei?
- Ruszt Józseffel a főiskola utolsó évében találkoztunk, és ő a szó univerzális értelmében a mesterünkké lett. Nemcsak a szakmát tanította, hanem az élet szinte minden területén iránymutató volt, igazi tanító. Nagyon sokat köszönhetek neki, sajnálom, hogy később megromlott a kapcsolatunk. Szeretek együtt dolgozni Verebes Istvánnal, Gothár Péterrel és Valló Péterrel is.
- Miskolcon rendezett is.
- Egyet. Ez amolyan kísérletféle volt. Most azonban ismét rendezni készülök. Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékát - megint Miskolcon.
- Játszik is a darabban?
- Nem. A múltkoriban játszottam. Nehéz volt. Bár, az ember, ha szerencsés, színészként gyűjt annyi tapasztalatot, hogy kipróbálja, át tud-e látni nagyobb struktúrát. Ez engem nagyon izgat. Ugyanis a színésznek egyszerre csak egy szereppel kell foglalkoznia, a rendezőnek akár hattal-héttel is, és ugyanolyan empátiával kell fordulnia mindenkihez.
- Mit tesz, hogy jó kondícióban maradjon?
- Rendszeresen sportolok, most már mindennap. Szükségem van rá, e nélkül nem is érezném jól magam a bőrömben. A színészet roppant fárasztó tud lenni. Sok energiát igényel, hogy érzelmeket, vágyakat juttassunk el a nézőkhöz. Eleinte mindig bennem volt egy rendkívüli megfelelési vágy, nagyon akartam, hogy minden pillanatban, minden gesztusban és hangsúlyban a lehető leghitelesebb legyen a figura. Ma már nem igyekszem ennyire görcsösen, de azért az állandó izgalmi szint megmaradt, ami pusztán attól a ténytől keletkezik, hogy sokan néznek.
- Sokan nézik és sokan szeretik.
- Nem tudom. Remélem. Mostanában valóban többen megismernek, megszólítanak, hiszen két televíziós produkcióban és a Valami Amerika című filmben is láthatnak. A barátaim szerint még a csapból is én folyok, de megnyugtattam őket, hogy egyszer úgyis "elállok".
- Milyen érzés volt eljátszani első filmfőszerepét?
- Nagyon élveztem a forgatást, mert a film különös világ. Az egész stáb, a sminkes, a kellékes, az operatőr azon dolgozik, hogy abban az egy-két perces jelenetben, amit néha többször is föl kell venni, a lehető legjobb legyen a színész. Jó érzés ez a folyamatos pátyolgatottság. Nehéz viszont, hogy nincs próbaidőszak. A színházban a produkció létrejöttét megelőzi egy hosszú elemző munka. Minden jelenetet átbeszélünk, több szemszögből megvizsgáljuk, így szinte a színész vérévé válik a szerep. A filmnél megkapjuk a forgatókönyvet, egyetlen próba van a felvétel előtt, úgy játszunk, ahogy az ösztöneink súgják, és ezt formálja azután a rendező. Sokkal rövidebb idő alatt kell tehát "igazivá" válni.
- Milyen érzés viszontlátni önmagát a filmvásznon?
- Elég bénító volt, mert tudom, nem lehet rajta változtatni.
- Visszatérve a színházhoz, mi a legkedvesebb szerepe?
- Mindegyiket nagyon szeretem. Meglehetősen széles repertoárban próbálhattam ki magamat. Főleg Miskolcon volt lehetőségem a legkülönbözőbb figurákat eljátszani Jágótól Bóni grófon, Schluck Tónin és Cyranón át Hamletig. A most futó darabok közül talán a Ványa bácsit emelném ki, amely már a 125. előadásnál tart. Szerencsés csillagzat alatt született és ritka szép produkció lett. Mindenkinek nagy feladata van benne. Még most is nagy élmény eljátszani - remélem megnézni is. A legutóbbi bemutatónk, a Patkányok is szeretett, de kegyetlen darab. Szörnyű sorsokat és élethelyzeteket mutat be.
- Szinte minden este fellép. Jut elég ideje a családra, a gyerekére?
Ez nehéz ügy. Hatalmas kincs három olyan nap, amikor szabad vagyok. Ilyenkor mindig elmegyünk valahová a fiammal, vagy otthon legózunk, társasozunk, megtárgyaljuk, mi volt az iskolában. Egyszer elvittem őt színházba, az Anconai szerelmesek századik előadására. A végén nagy buli volt, a süllyesztőből feljött egy hatalmas torta, óriási siker, taps. Sose felejtem el, milyen boldog volt akkor a kisfiam; ott ült kipirult arccal, csillogó szemmel, azután megkérdezte: - Apu, téged ennyien ismernek?
- Esetleg a papája nyomdokaiba lép majd?
- Nem szeretném, mint ahogy az én anyukám sem örült, hogy színésznek megyek. Mert nagy ára van annak, hogy most interjú készül velem. Rendkívül nehéz egy színésznek normális családi életet élnie. Pedig egyre nagyobb értéknek tartom a stabil családi viszonyokat. Mára megszabadultunk azoktól a régi elvektől, amelyek anyáink és nagyanyáink idejében olyan szilárddá tették az emberi kapcsolatokat, de helyettük nincsen semmi más. Bárki bármikor elhagyhatja a párját, felrúghatja az addigi életét. Ez nem jó. Főleg nem a gyerekeknek. A másik, ami nagyon keservessé tudja tenni ezt a pályát, hogy a színész kiszolgáltatott a nyilvánosságnak. Ha valaki nagy művészi ambíciókat dédelget magában, de valahogy mégsem kap megfelelő szerepeket, kiugrási lehetőséget, nem tudja megmutatni magát, és az nagyon fáj.
- Ön mégsem rettent el.
- Nem, bár én nem azért lettem színész, hogy megmutassam magamat, hanem mert imádok játszani. Bármit, mindent. És hiszek abban, hogy a színpadról a nézőket nagy katarzisokkal lehet megajándékozni, és ez az igazi értelme és szépsége ennek a pályának.
Úristen! A Szegedi Szabadtéri játékokon III. Richárd:
Több mint fél évezrede, hogy egy angol színész először mondta el III. Richárdként a páratlan cinizmusról tanúskodó nyitómonológot: Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. És a közönség azóta is minden alkalommal lélegzetvisszafojtva figyeli a félelmetes királyi gonosztevő drámáját, a gátlástalan hatalomvágy tombolását. A címszerepben ezúttal Kulka Jánost láthatja a publikum. További szerepekben: Törőcsik Mari, Bálint András, Szervét Tibor, Székhelyi József
Lendületben
– harmadik oldal –
NSZ • 2002. április 26. • Szerző: Galambos Ágnes
A színházi világnapon rendezett gálaesten Szervét Tibor vehette át a Magyarország legnépszerűbb színésze díjat. Odaítéléséről a közönség döntött, a Súgó című színházi programmagazin ez év januárjában meghirdetett internetes szavazásán. A nyertes művésszel előadás előtt a Radnóti Színházban beszélgettünk.
– Igen nehezen lehetett utolérni. Miskolcon rendez, Budapesten játszik, a közbeeső időt a vonaton tölti. Ha a nézők szavazzák meg a legnépszerűbb színész díját, az valóban nagy kitüntetés. Mit szól hozzá?
– Most nagy lendületben vagyok, és nagyon örülök neki. Meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a Radnóti Színház nézőinek, bár valószínű, hogy a Valami Amerika című film sikere nagyon sokat hozzátett a szavazatokhoz. Alex Brubeck, a magyar származású amerikai producer szerepét játszom a filmjében. Amikor megkaptam a felkérést, azt kérdeztem, hogy kerülök én ide. Kiderült, hogy a film rendezője Herendi Gábor látott a Rokonok című előadásban. Nagyon jólesett, hogy próbafelvételre sem kellett mennem, nem versenyeztetett. A film érdeme, hogy ilyen hallatlan népszerűséggel indul. Remek érzés.
– Miskolcon aratott sikereket, majd Pestre szerződött. Nyolc-kilenc éve arról beszélgettünk, hogy vajon ez a kaland jól fog-e sikerülni. Most amikor visszajár Miskolcra rendezni, hogyan látja akkori döntését?
(kép: Vahl Ottó)
– Muszáj árnyaltan válaszolnom. A miskolci, életem egyik kitüntetett időszaka volt, és az is marad mindig. Ami egy színész életében jó lehet; a közönség szeretete, a színház szeretete, a sorban kapott nagyszerű szerepek, elismerések, az mind megtörtént velem, anélkül, hogy ezért jellembeli, morális áldozatokat kellett volna hoznom. Viszont mindenképpen kötelező volt eljönni, én legalábbis erre a következtetésre jutottam, mert ha négy színház hívja az embert, akkor nyilván az Úristen nem így próbálja maradásra bírni. Más küzdőtér a fővárosi színházi szakma. Nagyban hozzájárul, hogy az ember „kifussa” saját ízlését, saját gondolkodásmódját.
– Miskolcon a Mezítláb a parkban című Neil Simon-művet rendezi. Befolyásolja, hogy a darabból film is készült?
– Mindenkiben nagy élményt hagyott a film emléke, de én nem is igen emlékszem rá. Az emberi kapcsolatok érdekelnek; a konfliktusok, bíbelődések. Azok a nagyon szép, ugyanakkor sokszor mulatságos helyzetek, melyek két ember szerelme kapcsán kibontakozhatnak. Azt szeretném, hogy a nézők sokat nevessenek, és izguljanak a szereplőkért.
