Az első šangir (šumér) városállamok a Kr. e. VI. évezred legvégén jöttek létre. A szomszédos esőzónában valamivel korábban jelenhetett meg az államiság, a nagyarányú építkezésekből (csatornák, öntözőművek Csoga-mamiban stb.) legalábbis ezt sejtik a kutatók. Mezopotámiában rengeteg csatornát kellett építeniük a šuméroknak, hogy bőséges legyen a termés.
It seems like originally it may have been sang-gi7, but consonant harmony changed gi7 to ngi6 (ĝi6), thereby changing the meaning from 'civilized, native group' to 'black'.
Ha helytálló is Fournet hipotézise, a kaššuk minden valószínűség szerint egy sumér-akkád nyelvi megjelölést vittek tovább:
šumerû, melynek sumér olvasata: eme-ĝir15
Ők voltak a babilóniai városok, az itteni civilizáció, az ékírás megteremtői, és így nevezték saját nyelvüket.
Úgy tűnik, mintha Babilónia nevének hurri, egyiptomi, hettita és héber alakja a šumerû és az eme-ĝir keveréke lenne, vagy inkább az utóbbi sz-elővetéses változata.
Fournet az Amarna-levelek Ša-an-har-ra, Ša-an-ha-ar országneve, illetve a hettita, egyiptomi és héber megfelelők alapján úgy véli, hogy a kaššuk hívták így Babilóniát, hiszen akkoriban az ő uralmuk alatt állt. Persze ez nem jelenti, hogy az elnevezés ne vonatkozhatna a sumérokra, csak hogy kasszita névforma lenne. Ha a sumérok északabbra vándoroltak is a szikesedés és az idegen támadások, illetve az idegen beszivárgás miatt, maradhatott belőlük az ősi földön elég, vagy akkádos nevük átragadhatott a később betelepedőkre, mint az gyakran előfordul a történelemben. Ilyen értelemben a Ša-an-har-ra némileg archaizáló elnevezés lenne. A hettiták Ša-an-har-ra(-az)-nak, a zsidók meg Šinʻar-nak (שִׁנְעָר) írták Babilónia nevét. Egyébként itt is voltak népies etimológiák: Šene neharot 'két folyó' ésŠene arim 'két város'. A Szeptuaginta névalakja: Σεννααρ.
A 24. sz. Amarna-levél Babilóniát kurŠa-an-har-ra-ként említi. Ezt a hosszú levelet Tušratta mitanni király írta III. Amenhotephez, és EA 24-gyel jelölik a lelőhely, el-Amarna után - itt, az amarnai tell alatt találták meg Eḫnatón fővárosát, Aḫet-Atónt.
A sumérok országának Sngrelnevezése egyiptomi forrásból ismert legkorábbról, III. Thotmesz fáraó uralkodásának 33. évéből. Ez a forrás felsorolja azokat az országokat, ahonnan adó folyik be Egyiptomba (Ran Zadok: The Origin of the Name Sinar; in: Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie 74/2, 1984. jan., 240.):
J.H. Breasted szerk: Ancient Records of Egypt; The University of Chicago Press, 1906, 204.
A nosztratikus nyelvelmélet módszereit a magam részéről semmiképp nem fogadom el, mert a sumér, hettita stb. nyelv hangzósításától eltérően ez egy önkényes szabályokon alapuló játszadozás. Az elő-ázsiai kisugárzás viszont bőségesen és jól dokumentált nyelvileg és kulturálisan.
S hát az a szép, hogy a mítoszok igazat mondanak, legalábbis, ha elfogadjuk hogy a modern ember ősei egyetlen helyről származnak és ennek megfelelően elfogadjuk a nosztratikus nyelvelméletet.
Az Enmerkar és Aratta ura c. ósumér eposz egy, a nyelvek különválása előtti korszakról regél:
"Hajdan Subur országa, Hamazi földje, Ki'engir, Sumer, az egyenlő nyelvű, a fensőbb erő Nagy Hegye, Ki'uri, Uri földje, ahol minden illendő megvan, Martu országa, a biztonságban nyugvó, s ég, föld mindensége, minden jámbor nép, egyazon nyelven beszéltek Enlilhez. De azóta mostanára az úr, a fejedelem, a király, mostanára Enki, az úr, a fejedelem, a király, mostanára az úr, a fejedelem, a király, Enki, a bőség ura, a szilárd szavú, a tudás ura, az Ország bölcse, az istenek tanácsadója, a tudással ellátott, Eridu ura szájukban a nyelvet megváltoztatta, zavart támasztott benne, az emberiség nyelvében, amely eddig egy volt."
Komoróczy Géza: "Az »aranykor«-ráolvasás vége a nyelvek keletkezésének mítosza. Az emberiség eszerint az őskorban egyazon nyelven beszélt, de közös nyelvüket Enki isten összezavarta. E sorokban a bibliai »Bábel tornya« történet (Genesis 11: 1–9), amely ott is »Sineár földjén«, azaz Sumerben játszódik, alapmotívumában mezopotámiai, sumer forrásból is kimutathatóvá vált. Az »égbe (érő) torony (vagy erőd)« kifejezéshez (Genesis 11:4) vö. a himnuszok gyakori formuláját, pl. 7,30; 15,80; 39,A. 9,16; 39,B. 24,9 stb. 165 skk."."
(Komoróczy Géza: "Fénylő ölednek édes örömében..." – A sumer irodalom kistükre; Európa, Bp., 1970, 123–4, 370.)
