Ez sajnos igy van a pelenkázás napi 2 alkalom vacsi 16.orakkor utánna reggel 8-9 kor reggeli mikor hogy sikerül ha kiviszik az udvarra ott hagyják ha kiabál fenyegetik a lakótárs tv szólhat hiába kérem hogy fejhalgatót használjon nem anyám ideges agressziv 6 hétig olyan nyugtatót kapott amitöl nem kiabált de járt keze lába szinte egész nap nem akart enni és inni sem hiába kértem adják vissza a régi nyuktatoját semmi ma jön a dr nő és szeretnék ha ottlennék valószínűleg otthont kell váltanom mert Kiskovácsiba nem engedem.
Megértem. Csak olyan otthont találni ahol az ápolásoni kívül bármit is csinálnak velük.....mi nem találtunk. Ígéret volt aztán beszéltünk ott lakók hozzátartozóival és elmondták kitolják őket az udvarra max megy a tv kint a közös helyiségben. Hetente egyszer fel órát foglalkozott velük csoportosan egy konduktor. Énekeltek, labdáztak ennyi. Csak etetés, tisztába tevés, fürdetés , öltöztetés ami napi szinten megy. És magán otthonokban sem kapnak többet.
Sőt van ahol még majdnem éheztek is és magán otthon volt. Jól körbe kell járni, hozzátartozókkal beszélni mert az otthonok vezetői minden szépet, jót mondanak aminek felé sem igaz. Remélem találtok jó helyet édesanyádnak.
Koszonom a valaszodat, talaltam foglalkoztato fuzetet. Nehanya alkalommal tudtam vele foglalkozni fel fel napokat. Kb ennyi idore volt szukseg hogy visszaterjen valamennyire a valosagba. Nos hat ezt rendszeresen kellene szakszeruen csinalni amit igazan csak bentlakasos otthonba tudna megkapni, hogy a hatralevo ido valamennyire emberi modon teljen. Azt hiszem ezt igazabol bentlakasos intezetben tudna megkapni. Ugy hogy ez iranyban kell keresgelnunk.
Nagyon nehéz az ápolás, sok türelem és szeretet kell ehhez. Nálunk mami az utolsó időben mielőtt ágyba került végleg teljes apathiaban , csak vetkőzött és öltözött. A bejárati ajtót rázta mindig, pelenkát leszedte wc- re nem ment beállt az ajtó mögé szegény ott végezte el a dolgát. Az ember szíve megszakad mert csak arra a sok szeretetre tud gondolni amit tőlük kaptunk. Ez még rosszabb mint egy rákos beteg ápolása pedig mindkettőben volt sajnos részünk.
Mi mindent kipróbáltunk de, sajnos ideig óráig érdekli csak őket. Ilyenekkel tudtuk lefoglalni: felnőtteknek való színező füzetek olyat vegyél amiben egyszerű rajzok vannak. Gyerek társasjátékok persze ehhez társ is kell aki játszik vele. Labdazni szeretett a mami nálunk kis gumilabdaval. Kirakós puzzle szintén gyerekeknek való egyszerű. Fénykép albumok ,fenykepek rendezgetése ( családi fotók). Nem baj ha ugyanazt többször atrendezi.
Fontos hogy bevonják a kisebb háztartási munkákba pl egy, két szem alma, krumpli pucolasa, evőeszköz törölgetése, csipetke csipkedése, egy egy dobozban, fiokban rakjon rendet. Valószínű csak kipakol belőle de, addig is elfoglalja magát.
Ne legyen minden megcsinálva helyette hagyni kell lehet lassan megy de próbálkozzon.
Mi szoktunk dominozni, kártyázni, szóval mint a gyerekekkel. ( Gyerek kártyák) de, csináltunk is kártyákat amire mi rajzoltunk, írtunk dolgokat és fényképekből vágtunk ki rá arcokat.
, olyan könyvek amiben sok színes kép van szeretik nézegetni.
Sajnos előbb, utóbb semmi nem fogja erdekelni.
Társasjátékot is csináltunk amire az utazások képeiből vágtunk ki dolgokat. Pl: egyiptomi tevés képhez érsz leesel róla és visszalépsz ötöt, vagy esküvői fotóhoz érsz dobhatsz újra stb, stb
O 89 eves meglatasom szerint kozepes-sulyos demenciaban szenved eletkor genetika etc....
Az ellatasa megoldott (allando gondozono allando orvosi felugyelet, az eletkorahoz es onmagahoz kepest kivalo stabil allapot, jarokaval maszkalas.) de... a foglalkoztatas nem igazan mukodik. Noveremnel lakik onnalo lakasban nakozbeni elfoglaltsag nem igen van tv- nem nez nem olvas.
Az uldozesi manian a halatol valo felelmen mar tul vagyunk mostanaban apatia, napjaban tobbszor osszezavart tortenesek meselese minket csak sokara ismer fel a nevekre nem emlekszik... Idobeli dezorientaltsag....
En kulfoldon elek meg egy hetig vagyok itthon, foglalkoztato feladatokat, eszkozoket keresek szamara amikkel le lehetne kotni es itt tartani a valosagban addig amig lehet. A neten nem igazan talaltam csak tanulmanyokat a temarol.
Ebben ha valakinek otlete lenne akkor kerem segitsen tippekkel tapasztalatokkal.
Noverem sem fiatal 4 unokaval beteg ferjjel, kezdi mar nem birni.
Minden szavaddal egyetértek, én is meghúzom a határaimat. Teljesen jól látod, az a baj h benned van, foglalkoztat, áttételesen lefogja maga a gondolat is az energiákat h pl most is otthon van egyedül és abban pácolódik amit leírtam...amúgy meg nagyon vitális, intézkedik, jön-megy, vitálisabbnak tűnik néha, mint én...:)
Betegségtudata sincs, számára a világ "beteg", nem pedig ő.
Emiatt pedig nem lesz együttműködő, ami megnyilvánulásaiban a könnyed passzivitástól az ellenségességig terjedhet.
A paranoia "fertőző". Nekem kellett pár hónap ez elején, mire szabadulni tudtam a rokonom által vélt "valóság" hatása alól. Ha valaki fontos számunkra, annak hiszünk, mert nehéz elfogadnunk más lehetőséget az elején. Pedig meg kell maradnunk önmagunknak, mert csak így tudunk közben egyensúlyban maradni, és csak így lehetséges hosszabb távon egy másik emberről gondoskodni úgy, hogy közben magunkról is gondoskodni tudunk.
Köszönöm, érteni, értem, szakember vagyok, találkoztam már ilyesmivel, egyet is értek veled, ezzel együtt nagyon rossz látni, hozzám jár telefonálni, mert h otthon lehallgatják, valamennyi igaz a történetből, csak amit hozzászőtt, meg h teljesen ez tölti ki az nem oké, olyasmiről h neki bármi baja lenne, meg orvos hallani se akar, meglátjuk...
(Nem vagyok orvos. Orvosnak higgy! 3+ évnyi közvetlen tapasztalatom van a témában.)
Lehetséges, hogy valamilyen dementia okozza a paranoiát, ha korábban (10-20 éve) ez nem volt jellemző rá.
Meggyőzni nem fogod tudni az ellenkezőjéről soha és semmivel, ahogy senki más sem.
Vannak olyan gyógyszerek, amelyek enyhíteni tudják ezeket a tüneteket, ahogy a többit is, ami még előfordulha, de ez a problémájától függ majd, és pszichiáter vagy neurológus segíthet majd ebben.
Először kérj beutalót a háziorvostól, ahová persze le kell vinned magaddal (nekem ez 3 hónapnyi rimánkodásomba került a rokonomnál).
Utána lesz egy sor vizsgálat, amelyekre időpontot kell majd foglalnod és heteket kell majd várnod szinte mindegyikre. (Volt olyan, amelyiket fel sem lehetett hívni, mert vagy foglalt volt, vagy nem vették fel, vagy felvették és azonnal letették; magánkórházban végeztettem el ezt a vizsgálatot sok pénzért). Utána lesz diagnózisod és szükség szerint recepted. A többit meg majd utána.
Számára nincs probléma sem, így számára megoldásra sincs szükség.
A te számodra pedig az a megoldás, hogy annyit vállalsz fel ebből a problémából, amennyit el is bírsz és soha sem többet. Ez nagyon furcsán vagy durván hangzik, de ha sokat olvasol a témában és valóban nagy a baj a családtagoddal, akkor előbb-utóbb érteni fogod.
Egy közeli 76 éves családtagomon vettem észre furcsa dolgokat. Egyértelműen állítja, hogy követik, lehallgatják, lopják a vízét, a felső szomszéd albérlő prosti...Próbáltam ma beszélni vele, elég meddő volt. Képviselőhöz, házorvoshoz, bírósághoz akar fordulni. Necces nagyon az egész, némi alapja van, valószínű tényleg prosti (is) a felső albérlő és tavaly kirívóan magas volt a vízfogyasztása, de ő tényként kezel mindent nem lehetőségként. Sok nehézség érte az elmúlt öt évben, sokat van egyedül. Ha logikusan érvelek, kérem h várjon, mindjárt itt a tavasz, talán jobb lesz, rendeződik magától, álljon vissza a normál vízfogyasztásra és nézzük meg h most mit mutat a vízóra, rám förmed h én is nehezítem a dolgát ahelyett h segítenék. Amúgy teljesen jól ellátja magát minden más vonatkozásban, teljesen egyedül. Most abban vagyok h akkor csinálja keresse meg ezeket az embereket és majd meglátja/juk h mi lesz, de nagyon szar érzés h ez van, ez a téma mindig, pl karácsonykor is és félő h nem hallgatva rám belesodorja magát valamibe pl per v bármi másba. (Nagyobb költségekbe veri magát esetleg, így is már az a rengeteg telefon ebben a témában, meg engem kér h segítsek neki az ügy végére járni és hát valljuk meg ez bármeddig elfajulhat illetve nekem sem hagy nyugtom gondolatilag ez az egész, pluszban én is bőven átéltem vele az említett 5 éve tartó szinte folyamatos családi nehézségeket, pl elvesztette rák miatt a jóval fiatalabb élettársát)
Kérdésem h volt már valaki ilyesmibe, van-e valakinek ilyesmi tapasztalata és mi volt, mi lehet a megoldás...? Köszönöm hálásan a konstruktív válaszokat...O:)
Három évig csináltam, tudom milyen. Ne okold nagad!
Két féle módon fejeződhet be a történet:
- az egyikben a beteget látjuk sokat szenvedni mielőtt végleg távozik
- a másikban a szerettei élete is tönkremegy ezen közben, de a vége így is ugyanaz.
Benne lenni persze nagyon más, s csak utána kezd bölcs lenni az ember, hogy elment a saját határaiig vagy talán még annál is tovább, de javítani nem tudott semmin, rontani viszont annált többet a maga és a környezete állapotán.
Ha abban az állapotában nem bírtátok idegekkel, akkor nem bírtátok. Egy dolog, hogy utólag mit gondolsz erről, de a tieid kiborultak rajta, és az érzelemvilágukat nem szabályozhatod te se. Rákényszeríthetted volna őket erkölcsi alapon, hogy bírják ki, de ilyenkor van az, hogy mondjuk az ember párja összecsomagol és elhagyja. Nálunk az idősebbik ápoló került olyan helyzetbe, hogy választani kellett, vagy ő, vagy a nagyon beteg. Erőltethettük volna, hogy nem visszük kórházba, de akkor is bevitette magát egy évig minden áldott héten.
Az akkor nehéz eset nálatok. Anyám viszont nem volt kibírhatatlan. Inkább zavart és szorongott, de sokszor nyugodt is. Nem talált ki a wc.re sem, de kezelhető volt, Isten nyugosztalja.. Soha nem fogom magunknak megbocsájtani, hogy ilyen szenvedésnek tettük ki indokolatlanul. Már nem tudok visszmenni az időben, hogy jóvátegyem. Túl későn hoztam haza és túl későn eszméltem rá mi is történt vele. Jó ideig konzerválni lehett volna az állapotát, ha nincs az az idegegeskedés nálunk és nem szakítjuk ki csaladból. Mikor hazakerült , gondoztam , gondoztuk amíg lehetett, legalábbis megpróbáltuk, de már elkéstünk. Jaróbetegként került az elfekvőbe és sokkal rosszabb állapotban hoztam haza. Onnan már nem volt visszaút. Tudom hogy gyógyíthatatlan volt, de sok mindentől megkímélhettük volna. Nincs rá mentség ami történt.
Mi addig bírtuk, amíg lehetett aludni mellette. Eljött az idő, amikor egy percre se lehetett éberség nélkül hagyni, és látótávolságban kellett lenni vele mindig, különben kiabált. A két ápoló családtag összeomlott a kialvatlanságtól, egyiküknek pénzt kellett keresnie emellett, a másikuk maga is öreg, heti 2x 4 óra szoc. segítség nem elég az alváshoz. Az altatók nem hatottak. Mindig másra nem volt hajlandó a beteg. Hetekig nem engedte magát mosdatni. Utána nem ivott, erőltették, nem engedte, kórházba is került. Ezután megtagadta az evést, azzal, hogy biztos a szemétből kivett étellel etetik. A következő az volt, hogy ő nem hord pelenkát (teljesen inkontinens), de vécét se használ, kacsát se. Le kellett lakatolni a gáztűzhely miatt a konyhát. Az egész közben folyamatosan gyilkos volt minden családtagja, aki meg akarja ölni. Többször egymás után indokolatlanul mentőt kért (azt mondta, fuldoklik, a mentők viszont a véroxigénszintjét mindig tökéletesnek találták). Mindennapossá vált, hogy hívjál mentőt, meghalok, megölsz, ha nem hívod ki, kijött vagy a mentő, vagy az ügyelet, és nem találtak semmit. Ő követelte, hogy vigyék be, ez meg az a baja. Másnap hazaküldték, hogy nem indokolt a kezelése. Kétnaponta ingázott a mentővel, a végén a krónikus osztályra került, azzal, hogy ezt nem lehet csinálni, ezt a napi taxizást.
Mindkettőt. Türelem és szeretet, ameddig lehet. Nálunk ez nem volt és pokol lett. Miután bedugtuk elfekvőbe hosszabb időre, teljesen leépült. Azóta várom, hogy villám csapjon belém.
Sajnos nálunk is elkezdődött. Most még önállóan eszik, dolgát is elvégzi, de a fürdés és az öltözés már csak segítséggel megy. Mit tapasztaltatok, érdemes az önállóságot erőltetni, vagy inkább dédelgessük?
Keresek munkatársakat, rendezvényszervezéshez, információ közvetítésre, hogy ez milyen munka is ahhoz olvassad tovább,,,,,,,,,,,,,,
Megjelent a termékpalettán egy zseniális gyógynövény kivonat, amelyik megvizsgálja bennünk , hogy hol a baj??? és csak azt orvosolja. Pontosan ezért nem lehet túladagolni, nincs mellékhatás, egyszerűen CSODÁLATOS !!Kisimul a világ, búcsút inthetsz a STRESSZNEK okozta feszültségeknek, szívgondoknak, vérnyomás vércukor, alvási zavarok, potencia zavarok, vagy depressziós tünetek, daganatos betegségek, és még sorolhatnám Magyar orvosok 10 év kutatómunkája eredménye 100-%-os magyar termék amire még büszke is vagyok.Jelezzed, ha érdekel, írhatsz a privátomba is segítek, hogy megismerd, megtapasztald, jótékony hatását, és ha munkatársam akarsz lenni, egyetlen fillér befektetés sem szükséges hozzá, semmit nem kell megvenni, és eladni sem, mégis kiválóan jövedelmez, biztos megélhetést ad , én megtapasztaltam,Szeretettel várom azok jelentkezését, akik egészségesek, és azok is akarnak maradni, akik már betegek, és gyógyulni akarnak, és azokat akik pénzt, akarnak keresni, teljesen legálisan, hogy biztonságban élhessünk.
Végig olvastam a bejegyzéseket. Ugyan ezekkel a problémákkal küzdöm naponta. Lassan 4 éve. De, már nem bírom. A Papám állapota egyre romlik, próbálok segítőket felvenni, de egy idő után elzavarja őket.
Segítséget szeretnék kérni valakitől, hogy melyik idősek otthonát tudnátok javasolni a Papámnak, ahol rendesen bánnak vele. Én szerencsés helyzetbe vagyok, mert a Papa takarékos ember volt, így nem vagyunk ár függők. Vagy valamilyen otthon ápolási nővérszolgálatot ajánlani.
Kérek mindenkit, hogy aki tud valamit írja meg nekem. Köszönöm
Lassan két és fél éve egyedül látom el az idős, alzheimeres hozzátartozómat, mert mindenki mástól fél (egyéb problémák is vannak nála), és mert nincs más közeli rokona. Ez idő alatt kimerültem, mivel nem volt senki, akit segítségként be tudtam volna venni a hozzátartozóm személyisége és helyzete miatt.
Ezt senkinek nem ajánlom. Ha ellenáll is, akkor is próbáld meg a külső segítség igénybevételét! Jelenleg a gondozó hete 2x2 órában jön (szabadságolások miatt), de már ez is nagyon nagy segítség számomra.
Ha te is a kimerülés szélén érzed magad, vagy csak előrelátó akarsz lenni, akkor gondold végig a következő, nagyon egyszerű képletet, még ha kegyetlenül hangzik is:
Ennek a helyzetnek két rossz kimenetele lehet, és a te kezedben van a döntés, hogy melyik valósul meg:
a. A szeretted leépül a betegségében, de a te általad kontrollált feltételek között, mert vigyázol magadra annyira, hogy végig tudd csinálni.
b. A szeretted leépül a betegségében, és te tönkremész közben, mert nem vigyáztál magadra, és így az utolsó időkben már nem tudod te sem a gondját viselni, magára marad.
Egy másik kerületben az önkormányzattól kértem ehhez segítséget. Nekem így működött:
- megkerestem a gondozási központ telefonszámát
- telefonon elmodtam a helyzetet, és megbeszéltük, hogy mikor jönnek ki személyesen
- a látogatásukkor felvették az adatokat és az alapján meghatározták a gondozás gyakoriságát és alkalmankénti időigényét
- egy hét múlva már jött a gondozó
A költségtérítés mértéket a gondozott nyugdíja alapján állapítják meg, nagyon kedvező. Kedvesek voltak és segítőkészek. Csak abban az esetben vállalják, ha a szükséges gondozási idő nem több napi 4 óránál.
Régóta nem volt itt beírás, de hátha tud valaki tanácsot adni, egy budapesti, közelebbről zuglói lakos, egy 82 éves bácsi ellátásához. Próbálok tájékozódni a lehetőségekről, ami nem horror áron van. A feleségével lakik, aki szintén idős és egyre problémásabb a férje ellátása. Pelenkázni kell, eddig felkelt, de most már egyre inkább nem tud.
Sajna az én 93 éves nagyimnál is ugyanez a helyzet amit írtatok.kaki becsúszása,éjjel-nappal felcserélése,hírtelen idegesség,lehangoltság,érdektelenség,pénzt már nem kezel,de ami létezik azt mind "ellopta"valaki,és a saját igazát hajtja.én is keresek neki valami intézményt,ahol vigyáznának rá,mert a villanytűzhelyet is meggyújtja amikor NEM KÉNE akkor is:-(
Én is megbízható idősek otthonát keresek demencia kezdődő stádiumában levő nagymamámnak,nagyösszegű kezdő befizetés nélkülHa valaki tud ilyet kérem segítsen.Köszönöm szépen
Szeretnék segítséget kérni, tud-e valaki olyan intézetet mondani, ahol a demens betegeket befogadják és ápolják, ez lehet Budapesten és a környékén is. Már voltam pár helyen, Budapest környékén, de még keresek helyet. Ha van valakinek esetleg tapasztalata kérem írja meg.
A családunkban és a gondozottaink között is vannak demenciával küzdő betegek, szeretném megkérdezni,l hogy tudtok e ajánlani könyvet ehhez a betegséghez, ill. erről a begetségről, kezeléséről. Persze rákerestem már, de mivel érintettek vagytok ezért megkérdeztem!
Szerencsére a dolog átmenetileg jobbra fordult ezért nem is irogattam.
A mama elesett , talán beütötte a fejét, korházba került és a 2 dolog együtt okozhatta a szellemi zavartságot, de pár hónap után kitisztult egy kicsit.
Most olyan állapotban van, mintha 2 személy lenne, vannak jobb napok amikor teljesen tiszta , de mozgásilag elesett, alig bír menni, beszélni, olyan erőtelennek tűnik.
Aztán egyszer csak erős lesz főz, boltba patikába megy , telefonálgat, de ilyenkor nem tudja ki kicsoda, azt hiszi ahol van az munkahely , neki dolgoznia kell, mindig követel valamit, nincs meg a pénz, kulcs, gyógyszerek.
A házi orvos szerint a korral jár. Beutalót 1x kapott akkor se volt hajlandó megjelenni, kényszergyógykezelés nincs. 2x elesett az uccán, és képes volt kikönyörögni, vagy nem tom milyen módon kisírni, hogy ne kórházba hanem hazahozzák, pedig vérző fejsérülései voltak.
Sziasztok! A nagymamám 4 éve van itthon, jelenleg most 85 éves lesz idén. Voltak időszakok amikor pelenkázni kellett, aztán kiment wc-re, de tavaly augusztus óta már csak pelenkázni lehet, s épül le. Járni sem tud. Az a baj, hogy már nem igen tudják a szüleim ellátni, Apukám munkanélküli, az ő anyukájáról van szó egyébként, más rokon nem tudná ellátni. Ha adódna is egy jó munka, nem tudná elvállalni, mert rajta kívül nem tudná más tisztába rakni a nagymamámat, meg már magától se tud annyit segíteni. pl- hogy megemeli magát, és Apukám nem bírja egyedül-
Azt szeretném kérdezni,hogy ilyenkor mi a teendő? Van-e valami viszonylag olcsóbb orvosi ellátás? Nem idősek otthonára gondolok, hanem kórházi ápolásra... amit eddig találtunk az mind olyan havi 180ezer forint körül volt....
Nekem a Gizellával volt tapasztalatom (Alzheimer/demens) , sok jót nem tudok írni. Adnak enni-inni a betegeknek és vigyáznak, hogy ne szökjenek meg. Ennyi.
A nagymamám 1,5 hónap után halt meg ott, leesett a lépcsőn és combnyaktörése lett.
Menj oda, nézz körül, de sajnos sok választása nincs az embernek, ha az anyagi feltételek korlátozottak. :(