"Mindez igaz is lenne a nyelvészről, ha az nem alkotna olyan nyelvtani leírást a magyar nyelvről, ahol az említett ragnak nincs *-nák, csak -nék alakja. "
A komolyan vehető nyelvészeknek is jelentős része alkalmazkodik egy vitatható helyzethez, mégpedig ahhoz, hogy egy ideális, úgty nevezett "jól formál" nyelvet vesz alapul. Olyat mondani, hogy a "...-nak nincs *-nák alakja", nyilvánvalóan értelmetlen, hiszen tudjuk, hogy van ilyen alakja. Itt kezdődik a minősítés: a nyelvművelő nem tagadja, hogy ilyen alak létezik, de azt állítja, hogy ez helytelen.
Amennyiben a nyelvleírás nem a jól formált nyelvre koncentrál, észre kell vennie az ilyen alakokat. Miután észrevette, két következmény lehetséges: annak tárgyilagos konstatálása, hogy van ilyen alak, vagy az így feltárt alak stigmatizálása. Tulajdonképpen ez a tudományosság választóvize.
Naponta hallom a rádióban, hogy "Nugaton napközben 8 fok lesz, délen még ettől is több". Az én nyelvváltozatomban ilyen nincs, ott "annál is több lenne". Tudom, hogy vannak emberek, akiket ez a forma is frusztrál, de azt is tudom, hogy ez nincs stigmatizálva.
Más ellenérv. Írom: " tudom, hogy ez nincs stigmatizálva." És azt is tudom, hogy egy tisztességes köznyilatkozó ilyenkor bocsánatot kér a rádióban, mondván, hogy ez helytelen magyar beszéd (mármint a határozói igeragozás). Azaz a "stigmatizálva" alak stigmatizálva vagyon. Azt mondják, hogy germanizmus. Már az sem érthető, hogy miért baj, ha germanizmus, de ez nem az, ez latinizmus. Ami szintén nem baj.
Néhány példa néhány bunkó analfabétától (a költői nyelvben a nézsz lényegesen gyakoribb volt a nézesznél, utóbbit preferálta viszont a szintén műveletlen, bunkó Jókai):
Károlyi: „senkivel nem gondolsz, mivelhogy az embereknek személyekre nem nézsz.”; „Mester, tudjuk hogy te igaz vagy, és senkivel nem gondolsz, mert embereknek személyekre nem nézsz, hanem az Istennek útát tanítod” Balassi: „Csak választ sem téssz, sőt reám sem nézsz, / mint egy elvetettre.” Rimay: „Jól tudom, mire nézsz” Szenczi: „Rám nem nézsz szemeddel” Zrínyi: „Nem is nézsz énrám is, nem hogy beszédemre.”; „Aluszol te mastan, és nem nézsz elődben”; „O, nagy hirü, nagyobb vitézségü vitéz, / Mely meggyőzettettekre kegyelemmel nézsz, / Örülök, ide hozott szerencse-szélvész.” Virág: „Kérünk segédet amiig / Nem nézsz reánk kegyelmesen.” Batsányi: „egyedül te vagy / Még, a ki most is szánakodva / Nézsz le reám, s panaszimra hallgatsz.”; „S tekintvén Európa változó sorsára, / Sírva nézsz – Majd Mohács térjére s Várnára”; „Mire nézsz le a térségben?”; „Mire nézsz le, szépséges világ?” Csokonai: „Te, ki hideg vérrel nézsz a szerencsére / S szelíden mosolygasz az irígy mérgére” Kazinczy: „Boldogtalan! s kinek nézsz te engem?” Vörösmarty: „Itt állok, mit nézsz?” Vörösmarty ford.–Shakespeare: „Még te farkasszemet nézsz velem, te semmirekellő?”; „Miként vagy, Sir? hová nézsz oly merőn?”; „Mért lelkendezve, mért nézsz ily merőn?”; „Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol, / Látván az ég ily szertelen haragját.” Kölcsey: „Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?”; „Mit nézsz mosolyogva / Sugárid alól?” Bajza: „Mi búsan nézsz a tiszta kékről / Felém, te biztos hű barát!” Madách: „Mint messzi hon felé – a holdba nézsz / Mosolygva szendén” Tompa: „Érdemre ha nézsz, meghaladtam!” Arany ford.–Shakespeare: „Oh mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled, / Mellyel szivét úgy megbilincseled?”; „Tapot se innen, míg tükrömbe nem nézsz”; „Mit nézsz oly merőn?” Gyulai: „mintegy elringatva, ébren / Alszol s álmodva nézsz reám.”; „Este tőled ha elváltam, / Édes búval nézsz utánam” Arany L.: „Bomolhat a világ, oda sem nézsz néki, / Ha veszély nincs rajtad, ha tatár nem kerget” Mikszáth: „Ugyan mit nézsz, kis barátom?”
Egyébként tényleg számos hibásan ragozott igealak fertőzi a nyelvet, pl: E/2-ben te nézsz lenne a helyes, hiszen a 'néz' nem ikes ige, mégis sokan úgy mondják, hogy te nézel.
Senki nem akarja normává emelni a nákolást. A normává emelés és a megbélyegzés között még elég tágas a tér. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki tudja meg, hogy nincs nyelvileg helytelen, csak nyelvváltozatok vannak. És ha egyik ember nem bántaná a másikat az olyan nyelvi formák miatt, melyekről nem tehet (suksük, nák, nem-e). Szóval nem arról beszélek, hogy valaki bazmegel, vagy hogy szűk a szókincse. Ezeken lehet változtatni. A gyerekkorban megtanult "nyelvtan" viszont "be van égetve", nem lehet felülírni.
Nem, a helyzet egyszerűbb, mint gondolnád. Aki az adatok gyűjtése után azt állapítja meg, hogy E/1.-ben nincs -nák, vagy hogy helytelen, az nem tudós, azaz nem nyelvész.
Feltehetoen mert tenyleg romlik valamelyest az emberiseg, valamely nezopontbol. Erre esetleg meg nem gondoltal? Javaslom, akkor nezz korul picit a vilagban. Ugy ertem, a valosban.
Szépen küzdesz, vitathatatlan, csak az álláspontod tarthatatlan;) Vigasztaljon a tudat, hogy nem te vagy az első (sem az utolsó), aki azért jön a Magyarulezbe, hogy nyelvművelő rokonlelkeket találjon, azután keserűen csalódjon;)
En ilyenkor visszarevednek a multba, es abbol indulnek ki, hogy eredendoen minden emberi megnyilvanulas a szervestol (az irott es iratlan tortenelem nagyobbik reszeben) a szeteso (napjaink) fele haladt. Parhuzamba allitanam ezt azzal, amit altalaban a vilagban, pl. az elo es elettelen termeszetben tapasztalok (van-e neha lila napfelkelte, avagy szuletnek-e emberek muanyag vegtagokkal), es arra a kovetkeztetesre jutnek, a belso osszefuggest mutato, rendszerbe illeszkedo-belso rendszer mutato, a vilag eredendo szerkezetevel es onmagaval harmoniaban levo dolgok magasabb renduek az osszedobaltaknal. Tovabba megneznem, a mualkotas alanyi termeszetu-e, avagy - mint jelen esetben a jarmudekor - valami egyebet hivatott-e szolgalni, es mindjart konnyebbe valik a dontes. Alanyi muveszeti megnyilvanulasok nemileg mas megiteles ala esnek, ezzel megvalaszoltam a kovetkezo felvetesed (a magam szereny reszerol).
A nyelvi normakat eddig is 'letrehoztak', kodifikaltak, elterjesztettek valakik, valami alapjan, tudtommal nem arrol lenne szo, hogy nagy hirtelen egyesek meg akarnak onkenyesen eroszakolni, ami hu de szepen fejlodik onmagaban, minden beavatkozastol mentesen. A fakat is nyesegeti a kertesz, valami alapjan.
Oké, nézzük. Ha az alkotó meg van elégedve a művével, sőt esetleg a haverjai szerint is "király", sőt "jobb, mint Munkácsy", akkor mi van? Szerinted neked van igazad, szerintük nekik. Ki tesz igazságot?
Az orvosok egyet szoktak érteni abban, hogy a ráksejtek károsak, velük nem működik hatékonyan a szervezet. Azaz meg tudják mondani, miért rosszak, "helytelenek".
Akkor vonatkoztassunk el a tulajdonviszonyoktol, es nezzuk e jelenseget pusztan eszetikailag. Megbont-e a kaotikus firkalas valamifele adott rendszert? Avagy plusz ertekeket ad hozza?