Csak három példa hirtelen a ma reggel általam látogatott topikokból: "esetleg nincs valakinek linksyshez képe a configről...?" "Nem lehet hogy Natolt ip címed van?" "Nem tud valaki vmi jó munkaközvetítő irodát...?" Miért egyre gyakoribb írásban és szóban is az a jelenség, hogy nemmel kérdezzük meg azt, amit tudni szeretnénk? Miért az kérdezzük, hogy nincs-e valakinek egy papírzsepije, amikor azt szeretnénk tudni, hogy van-e valakinek papírzsepije? És a helyes talán az lenne, hogy ha jelentkeznék: "Szia! Én például nem tudok munkaközvetítő irodát! Üdv!" ? Engem egyre jobban zavar. Azt kérdezzük meg, amit tudni szeretnénk az ellenkezője helyett!
Nahát ha egy ateistának szükségképp konfliktusba kell hogy kerüljön egy imaszerű himnusszal, akkor mit szóljanak a meggyőződésesen pacifista franciák, olaszok és portugálok? (Mert nekik meg elég véres a himnuszuk szegényeknek.)
"Az Európa-himnuszt meg az Illés is feldolgozta, Utcán címmel." Nahát, ez eddig fel se tűnt. "A Beatlestől azért a francia himnusz se kutya." Azt hol lehet hallani?
A magyar himnusz énekelt része nem történelemóra. Vannak valóban történelemóra-szerű himnuszok, a legszörnyűbb példa a holland, ami valami történeti ballada Nassaui Vilmosról. Persze Kölcsey pesszimizmusa mögött ott áll Johann Gottfried Herder, aki szerint a magyaroknak nincs jövőjük. Nohát ez tényleg egy elavult dolog.
Elnyomás, szolgasors, Ez volt a rend, ezer évig Senyvedt a nép legjobb ereje. Úriszék, dézsma, bot, Nem látta haj, sose végit, Hullt a pór, hullt a gyereke, ...
"Miért kell egy himnusznak történelemórából állnia?"
Hát szerinted miről kell szólnia, ha nincs benne történelem? Feltételezem, a közhelyes szóvirágokat te is elutasítod. Komoly a kérdésem.
"Vannak ugyanis ebben az országban ateisták, agnosztikusok is, nem kevesen."
Én tőlük azt szoktam kérdezni, hogy ugye a karácsonyt sem ünnepled meg? Attól mert valaki ateista, még nyugodtan szerethet egy imaszerű himnuszt. Ez kultúra, nem vallás.
"A bolgárok és a szerbek még Kölcsey korában is nyögték ugyanezt az igát."
A szerbek himnuszahasonló is a miénkhez, bár jóval általánosabb, történelmi konkrétumok nélküli. De persze teljesen mindegy, szerintem egy nemzetnek a himnuszát nem más nemzetek himnuszához kell igazítania. Így ha nálunk sanyarúbb sorsú népeknek vidám, optimista, trapplolós himnusza van, attól még nem kell rossznak gondolni a miénket.
Hát szerintem attól, hogy konkrét valláshoz nincs köze, egy ökumenikus államnak lehetne himnusza, nem szekularizáltnak. Vannak ugyanis ebben az országban ateisták, agnosztikusok is, nem kevesen.
„A magyar nép történelméről nehéz lenne vidáman írni.” 1. Miért kell egy himnusznak történelemórából állnia? 2. Nem hinném, hogy a magyar nemzet története lényegesen sötétebb lenne más nemzetékénél. Azt viszont kifejezetten elutasítom, hogy rajtunk kívül álló sorscsapásnak lássuk a saját bénázásainkat.
Hogy Kölcsey ne lenne pesszimsta? Hát az irodalomtörténet-írás az egyik legpesszimistább magyar költőként tartja számon. Igaz, valóban nem a Hymnusért.
Különben a felszabadulás után gyakran énekelték a Marseillest is, és volt egy nemzeti dal, amelynek az volt a szövege, hogy Úri szék, dézsma bot, ez volt a rend ezer évig...
"„A mi himnuszunk egy ima” Igen, ez a műfaji tévedés benne. Különösen nagy, hogy egy szekularizált állam himnusza."
Egész pontosan csak olyan, mint egy ima, és éppen ezért lehet egy szekularizált állam himnusza, hiszen konkrét valláshoz a szövegnek semmi köze.
A magyar nép történelméről nehéz lenne vidáman írni. Szerintem a "Megbünhödte már e’ nép / A’ múltat ’s jövendőt” sorok pontosan kifejezik népünk sorsát, már Kölcsey korával bezárólag is. A hangvétele -- természetesen -- negatív, de szerintem nem pesszimista. Hiszen akkor azt írná, hogy nekünk már úgyis mindegy.
Esetleg még rendkívül udvariasan megkérdezné Istentől: nem segítenél-e nemzetünkön? :-)
„Az vajon miért van, hogy egy akármilyen ünnepség elején Himnusz, végén Szózat kell legyen — de az soha fel sem merül, hogy mondjuk az EU-himnuszát is lehetne énekelni, ha már egyszer tagok vagyunk...” Abszolút a szívemből szóltál! Minden egyes Szózatkor erre gondolok. És nem azért, mert a Szózattal bármi bajom lenne, hanem azért, mert rettentő fontosnak tartom az európai identitás megerősítését. És azért Beethoven meg Schiller se valami rémes szerzőpáros…
„A mi himnuszunk egy ima” Igen, ez a műfaji tévedés benne. Különösen nagy, hogy egy szekularizált állam himnusza.
„a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista” Ha nem érted, nézd meg ezeket a sorokat: „Balsors a’ kit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbünhödte már e’ nép / A’ múltat ’s jövendőt.” – Ez önsajnáltatás, és a felelősség teljes áthárítása – egyáltalán nem konstruktív attitűdre sarkall.
„igazából nem magyaros zene, sem a népi, sem a népies értelemben.” Ez azért vicces különösen, mert a szövege egyszerű kanásztánc. (A Szózat viszont egy skót balladaformában, az ún. Chevy Chase-strófában íródott.)
Off2 Az vajon miért van, hogy egy akármilyen ünnepség elején Himnusz, végén Szózat kell legyen — de az soha fel sem merül, hogy mondjuk az EU-himnuszát is lehetne énekelni, ha már egyszer tagok vagyunk... Persze egyrészt azt sem tudjuk, hogy mi is volna az, másrészt meg az nem elég szomorgós a mi búvalbélelt nemzeti karakterünknek...
Valószínűleg amúgy az én nagy bajom abban áll, hogy a magyar nemzeti szimbólumok a 19. századból erednek, én meg a 19. századot a magyar történelem legnagyobb tévedésének tartom. A 18. század rettentő szimpatikus, de a 20. századot is minden rémsége ellenére többre becsülöm a 19.-nél (ami rémség volt benne, azt meg szeretem a történelem bosszújának tartani a 19. századért).
A Himnusznak szerintem éppen a szövege a legnagyobb erőssége. Erős, irodalmi szöveg. Pesszimista, mert a szerzője pesszimista alkat volt, azonban a pesszimizmusainkább emberi, mint nemzeti. Az más kérdés, hogy erős visszhangot talál minden kor magyarjaiban.
Ami a zenéjét illeti, ehhez nehéz hozzászólni: számunkra rengeteget jelent érzelmileg. Amit talán a szemére lehetne vetni - amellett, hogy népéneknek alkalmatlan - hogy igazából nem magyaros zene, sem a népi, sem a népies értelemben.
"Lehet egyébként, hogy neked vicces a trappolós-pattogós himnusz, de nekem épp ez hiányzik: a lendület, az előremutatás a múlton való búsongás helyett."
A mi himnuszunk egy ima, és a szövege -- nem is értem, miért mondják -- szerintem egyáltalán nem pesszimista. A zene borongós, ez tény, viszont igazán ünnepi és méltóságteljes csak egy ilyen zene lehet, trappolós-pattogós aligha. Akár az izraeli, ami szintén nagyon szép. Eddig nem ismertem, köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet.