Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Mindenesetre új fejleményeket találtam a Szentpéteri úrtól kapott könyvben az avarokról, (Balogh,Szentpéteri,Wicker, Hatalmi központok az avar kaganátusban ) amelyben sokban igazat adnak LászlóGyulának és másoknak a griffes-indás kérdésben.
Hamukálsz, kis hunczutom, mint mindig.
Idemásolom a könyvből László Gyula néven szóló valamennyi említését (= 23 dab), aztán a fórumozók láthatják maguk a pitiáner és igénytelen szövegelésed:
17 LÁSZLÓ Gyula 1976b 112
58 LÁSZLÓ Gyula 1976a 98
62 LÁSZLÓ Gyula 1976a 98
65 LÁSZLÓ Gyula 1976a 98.
66 LÁSZLÓ Gyula 1976b 111., VII. tábla 1
68 LÁSZLÓ Gyula 1976b 111., VII. tábla 2–4
69 LÁSZLÓ Gyula 1976b 111
72 LÁSZLÓ Gyula 1976b 112.
73 LÁSZLÓ Gyula 1976b 111., VII. tábla 10.
81 LÁSZLÓ Gyula 1976a 96
a bócsai sír kapcsán László Gyula tegezfüggesztőként 85 rekonstruálta a tárgyakat. E
85 LÁSZLÓ Gyula 1976a 93.
101 LÁSZLÓ Gyula 1976a 103., III. tábla
102 LÁSZLÓ Gyula 1976b 110.
A nemesfém-veretes kardokat a kutatás – László Gyula bócsai és keceli rekonstrukciója nyomán – a korabeli elitnek a fejedelemtől kapott ajándékaként és méltóságjelvényként értelmezte.10
105 LÁSZLÓ Gyula 1955 232–252., 255.;
122 LÁSZLÓ Gyula 1976b 111., VII. tábla 9.
123 LÁSZLÓ Gyula 1976a 100.
Az a) csoport esetében biztosan az övet ütötték át a szegeccsel, s hasonlóan László Gyula elképzeléséhez,137 utána nyomták rá adott esetben az ólommal kitöltött előlapot, így nem sérült meg a vékony, finom kivitelű felület a felerősítés során.
137 LÁSZLÓ Gyula 1976a 98–100
A korongveretes öv rekonstrukciója kapcsán László Gyula bócsai övrekonstrukciója fogadható el, miszerint 8 korongveret és egy szíjvég díszítette az övet.138
138 LÁSZLÓ Gyula 1976a 96., 101.
LÁSZLÓ Gyula 1955 Études archéologiques sur l’histoire de la société des avars. Archaeologica Hungarica 34. Budapest 1976a Avar fejedelem sírja Bócsán. Cumania IV, 89–108. Kecskemét 1976b A keceli aranykardos sír. Cumania IV, 109–114. Kecskemét
A "griffes-indás" terminus mindösszesen 1x fordul elő a szövegben:
Trugly Sándor: Komárom mint késő avar hatalmi központ – Vajon hol lehettek a griffes-indások egykori keleti szállásterületei? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
Na de hol a "kettős-honfoglalás", meg a "hunkori magyar nyelv" ???
Mindenesetre új fejleményeket találtam a Szentpéteri úrtól kapott könyvben az avarokról, (Balogh,Szentpéteri,Wicker, Hatalmi központok az avar kaganátusban ) amelyben sokban igazat adnak László Gyulának és másoknak a griffes-indás kérdésben.
" A régészeti leletanyag meglehetősen szegényes, többnyire egyforma edénytöredékekből áll: kizárólag kézzel készített, tagolatlan peremű fazekakból, illetve szintén kézzel készített, különböző méretű lapos, kerek sütőtálakból (8–11. kép). A korongolt edények és a díszítés teljes hiánya miatt a „korai szláv” besorolás kézenfekvőnek tűnik, noha ennek a meghatározásnak a helyi időrendje egyelőre nyitott. A legutóbbi összefoglalás szerint az Olt felső völgyében valamikor a 6. század második vagy akár a 7. század első felében rendezkedtek be a szlávok (Stanciu 2015: 102–128). A Csíki-medence a moldvai korai szláv lelőhelyek irányából könnyen"
" Kérdés az is, hogy a 6. század folyamán az Al-Dunán át a Balkán belsejébe törekvő szláv harci csoportok, majd nyomukban a megművelhető földeket kereső törzsek egyáltalán érdeklődtek-e a megtelepedés számára nem sok jóval kecsegtető erdőségek iránt, hiszen maguk is éppen óriási erdővidékeket hagytak el."
"A délkelet-európai szláv népmozgalom ukrajnai anyaterületének 6–9. századi régészeti hagyatékát meglehetősen jól ismerjük (Prága-Penkovka-, Prága-Korčak-kultúrák, illetve -típusok), szláv csoportok elmozdulása, déli területeken való feltűnése tehát nyomon követhető, de csak általánosságban. A korai szláv települési és temetkezési mód puritán egyszerűsége miatt ugyanis kezdetben csak akkor lehet a telepeket és temetőket keltezni – s akkor is nagy nehézségekkel –, ha idegen fémtárgyak (elsősorban bizánci vagy avar ékszerek, esetleg ezek szláv utánzatai) és edények fordulnak elő bennük."
"Szlávok első biztosan keltezhető jelenlétére Erdélyben a mezőbándi temető déli „avar” szélén fekvő 24. sírban talált lepénysütő tál, „klebec” utal. A szabad kézzel készült, pontsordíszes tálacska csak egy közeli szláv háztartásból juthatott a mezőbándi temető népéhez. Kora 600–630 közé{179.} tehető. Hasonló díszített és díszítetlen „klebci” – lepénysütők – kerültek elő Malomfalva-Podej településen – az elhagyott (!) gepida falu területén. Mindezen jelek arra mutatnak, hogy a Békás- és Tölgyes-szoroson át a 7. század elején szláv csoportok hatoltak be a Maros felső folyásvidékére. Útvonalukról a Kolozs megyei Septérről ismert gödrökből, lakógödrökből álló település. Leletei csaknem kizárólag szabad kézzel formált fazekak és lepénysütők, a kevés hullámvonaldíszes korongolt edénytöredék a 8. század elejéig használt telep késői korszakára utal."
Stb.
Hát ez sem jött össze neked ...A "4. század" helyett a 7. század...
De csak azért, mert annyi előadásra hívnak meg, hogy összezavarodsz az évszámokkal ...
de a Sankt Gallen-i táborverésnél sem utolsó sorban ez ragadta meg a jámbor keresztény krónikás figyelmét, mármint hogy eleink módfelett szeretnek felönteni a garatra.
De hát mindenki.
A Sankt Galleni ajtólapok közti elégetése a kalandozók halottainak nem utalhat avarokra, mert hiszen ők mindvégig koporsóztak a KM-ben, sőt, a történet vége felé a szlávok is kezdtek rátérni a korhasztásos módira, lásd Gáll Erwinnél többször is. Így -- tudom, nem leszek itt vele népszerű, de mintha te is írtad volna már -- ez bizony szláv "besorozottakat" jelezhet a kalandozóknál. Így a "Bogát", "Dursak", mint ötcsillagos vezérek, szláv nevekkel, érthetőbbé válhatnak. Bár tulajdonnév etimológiája önmagában nem ad ki automatikusan ugyanilyen eredetű etnikumot is, de hogy korai szláv névadás is volt, mégpedig "jobb körökben", na az valamit jelezhet (a "vajda" méltóságról már nem is szólva). Így egy kérdés maradt most: hozott avagy itt talált szlávokról van-e szó. Miután e rangos vezérek az első generációs honfoglalók köreiben vitézkedtek (920-as évek), inkább az előbbi a valószínűbb (pl. kijevi csatolmány még az óhazából).
De természetesen a toposz, amit kimutatsz, megáll enélkül is, s attól tartok, nem kellene ahhoz feltétlen még valós kapcsolódási pontot sem találni, hogy egy korabeli szövegben alkalmazzák. Ami legfontosabbnak látszik, az az, amit említesz: Boirebisztasz "pakkba vágta" a dákokat, hát akkor majdnem ezer év múlva miért ne járna el a térség újonnan felemelkedő ura hasonlóan? A szőlőtőkék kivágása révén...
Egy másik, ami miatt - a földrajzi "azonosság" mellett - kézenfekvőnek tűnhetett az avarok hanyatlását a bornak tulajdonítani, talán az lehetett, hogy hadviselés alkalmával sokszor látványosan lerészegedtek. Erre utalna a Sirmium elfoglalásához kapcsolódó és az 592. évi adat, de a Sankt Gallen-i táborverésnél sem utolsó sorban ez ragadta meg a jámbor keresztény krónikás figyelmét, mármint hogy eleink módfelett szeretnek felönteni a garatra. Ez a fajta fegyelmezetlenség persze aligha lehetett tipikusan az avarokra jellemző motívum, de azért előszeretettel könyvelték el annak.
Igen, ez alapján valóban toposznak néz ki. Sztrabón maga mondja, hogy a görögök szemléletében minél távolabb lakik valaki észak felé, annál erkölcsösebb és igazságosabb, értve ez alatt nem utolsó sorban a széles körben űzött kereskedés hiányát, ami szerinte sok bajnak a forrása. A borivástól való tartózkodás a mértékletesség és józanság szimbóluma, így tehát elő lehetett venni a rendteremtés eszközeként. Adta magát a párhuzam, miszerint az (eredetileg amúgy is csak tejet kortyolgató) szkíták eltévelyedését és hanyatlását az ezektől való eltávolodás idézte elő.
"Mi csodálatos van abban, ha Homéros éppen azért, mert nálunk a kereskedelmi ügyletek terén burjánzik legjobban az igazságtalankodás, a legigazságosabb embereknek mondotta azokat, kik legkevésbé foglalkoznak kereskedelemmel és pénzszerzéssel, ezzel szemben kardjuk és ivóedényük kivételével mindenük közös tulajdonban van, sőt közösek náluk az asszonyok és a gyermekek is, a platóni tanításnak megfelelően? S Aiskhylos is szemmel láthatóan egyetért a költővel, midőn a skythákról így nyilatkozik:
A skytha nép lósajtevő s igazságos.
S a helléneknél most is ez a felfogás uralkodik; őket tartjuk a legegyszerűbb és a legkevésbé fondorkodó embereknek, akik nálunk sokkal mértékletesebbek és kevesebbel beérik. Persze a nálunk dívó életmód már majdnem minden nép között elterjedt s megrontotta az erkölcsöket, amennyiben bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot s a kapzsiság ezerféle módját. Az ilyen erkölcsi romlásból sok minden behatolt a barbárok közé, megfertőzve a többiek mellett a nomád vándorokat is; a tengerrel érintkezők ugyanis kalózkodva és idegeneket öldösve züllenek le és sokakkal összeköttetésre lépve részt vesznek azok pazarlásaiban és szatócskodásában. Mindez látszólag szelídebbé tesz, ugyanakkor azonban megrontja az erkölcsöket s az imént említett egyszerűség helyébe kétszínűséget hoz.
[ ... ]
Amikor Boirebistas, egy geta férfi megszerezte népe felett az uralmat, az emberek a gyakori háborúk következtében nagyon rosszul álltak; ő viszont állandó foglalkoztatással, mértékletességgel, parancsainak teljesítésére való rászoktatással annyira fölemelte őket, hogy néhány év alatt nagy birodalmat teremtett s a szomszédok többségét a geták hatalma alá vetette. Már a rómaiakat is fenyegette, amennyiben nyugodtan átkelt az Istroson és kifosztotta Thrákiát egészen Makedoniáig és Illyrisig; végigdúlta a thrákokkal és illyrekkel összevegyült keltákat is, a Kritasiros alatti boiosokat és tauriskosokat pedig teljesen megsemmisítette. Népének az engedelmességre való szoktatásában segítőtársa volt a szemfényvesztő Dekaineos, aki bejárta Egyiptomot, ott eltanult bizonyos jósjeleket s ezekből mondta meg az isteni parancsokat; őt is kis híján istennek tekintették, úgy, amint ezt már előbb Zamolxisról elmondottuk. A feltétlen engedelmesség egyik jele a következő: parancsszóra kivágták a szőlőtőkéket és bor nélkül éltek."
A Szuda szerkesztői jól ismerték Sztrabónt, tőle kölcsönözték a sztori elemeit. Krum életrajza jól ráillik Boirebistasra, aki évszázadokkal előtte uralkodott azon a tájon. Állítólag mindketten kiirtatták a szőlőket is.
Kész szerencséjük, hogy a "hringek" felé menet Nagy Károly lovainak nagy része megdöglött. Ehhez persze egy, a mostanihoz hasonló, de annál sokkal erősebb felmelegedés, egészen pontosan csapadékszegény időszak kellett. A bajok csőstül jöttek, és nem tudni pontosan, melyik idézte elő a másikat, illetve ezek a miféle kapcsolatban álltak egymással. A jelek szerint bor azért végig akadt bőven... Az avarok pincéiben biztosan szépen elállt, akárcsak manapság.
Telerakták a Kárpát-medencét mindenféle népekkel, akik dolgoztak és szolgáltak nekik, a szlávoktól a szogdokon át régi európai hellenizált kolóniákig, és hihető, hogy elkényelmesedésük nagy szerepet játszott a bukás felé vezető úton. Mindenesetre az említett Szúda Lexikon az alkoholizmus térhódítását emeli ki.
"Krem [Krum] pedig megkérdezte az avarok közül ejtett hadifoglyokat: »Mit gondoltok, mi miatt pusztult el uratok és egész népetek?« S válaszolták, hogy: »Elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, s elpusztították a legderekabb és legértékesebb férfiakat, aztán a nem igaz úton járók és a tolvajok lettek a bírák szövetségesei, továbbá volt a részegeskedés, mert a bor szaporodtával mindnyájan részegesek lettek; aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett, s egymást csalta. Ezekből fakadt a mi vesztünk.«"
Ezek szerint az avarok a nagy bőségben, jómódban borivásra és kisstílű seftelésre adták a fejüket, mert már a hadakozáshoz sem füllött a foguk. El voltak látva szláv nőkkel bőségesen, s jó dolgukban már nem tudták, mit csináljanak. Ilyen körülmények között szakadhattak rájuk a frank betörések is.
