Minden ami Anatóliával (Kis Ázsia, Asia Minor) kapcsolatos. a lüdektől, trójától kezdve a görög hódításon, az örményeken és Bizáncon át a török hódításig.
Tisztán nőuralmi jellegű, ún. "amazontársadalom" tehát, ahol a domináns szerep a nőké és a férfiak alávetett szerepet töltenek be, továbbá a nők katonáskodnak, a történelmi és néprajzi párhuzamok alapján gyakorlatilag kizárható.
Csak hát ez a legenda is úgy alakulhatott ki, hogy mondjuk Telemakhosz görög utazó és kereskedő (csak a példa kedvéért, lehetne a neve Protagorász is, de ez mondjuk mindegy) behajózott a Földközi-tengerre és az Észak-Anatóliai partok mentén mondjuk olyan városállamra bukkant - nevezzük a példa kedvéért Themiskyrának -, ahol pl. egy nőszemély uralkodott és mondjuk a vezető papi funkciókat vagy azok egy részét is nők látták el, a hímsoviniszta akháj agyával alig-alig tudta megemészteni a látottakat.
Aztán amikor visszahajózott a kies Hellászba, fűnek-fának elkezdte mesélni a látottakat, persze ógörög szokáshoz híven jól ki is színezve azt. Aztán persze, amikor már a harmadik athéni kocsmából tántorgott holtrészegen kifelé, Themiskyra uralkodónője átminősült harcias amazonkirálynővé, a város női papsága pedig félemetes női harcosokká.
Hát kábé így keletkezhetett az amazon legenda - szerintem.
Ezzel a kissé zavarosra sikeredett fejtegetéssel csak azt akartam mondani, hogy a háború és a vadászat még a matriarchális (kvázi "nőuralmi") társadalmakban is a férfiak privilégiuma.
"Csak nagyon halkan merem megkérdezni, nehogy hímsovinizmussal vádoljanak: egy uralkodónő férfi tanácsadók, férfi miniszterek és férfi hadvezérek nélkül el tudott kormányozni pl. egy városállamot?...:-)"
Themiskyra "amazon" városa nagy valószínűség szerint a Terme Cayi folyó termékeny síksága és az azt délröl övező hegyvidék találkozásánál feküdhetett, de pontos lokalizálása máig várat magára.
A Török Köztársaság Samsun provinciájának keleti részéről van szó különben, Samsun városától délkeletre, ha netán valaki a mai politikai térképeken szeretné ezt a helyet behatárolni.
A Samsun provincia elhelyezkedése a Török Köztársaságon belül:
Szóval a neolitikus és kora bronzkori matrairchátust csak a történelmi és mai párhuzamok alapján lehet vizsgálni.
Pl. az észak-amerikai irokézek is anyajogú, kvázi matriarchális társadalomban éltek.
Az anyajogú nemzetségek, az ovacsirák élén a nemzetség legidősebb vagy legtekintélyesebb nőtagja állt, akit angolul clan mothernek, klánanyának hívtak, az eredeti irokéz kifejezést nem sikerült kiderítenem.A faluközösségeket, törzseket a klánanyák tanácsa (council of the clanmothers) igazgatta, de háborús időkben a vezetést a férfi harci főnökök, az ún, szegamórok vették át.
Tehát a korabeli irokéz közösségekben is, bár a békeidőben a nők, elsősorban a klánanyák befolyása a társadalom életére erős volt, a háborús dolgokban és a mindig is férfias foglalkozásnak tartott vadászatban a férfiaké volt a vezető szerep.
Szerintem a korabeli anatóliai matriarchális társadalmakat is - ha voltak egyáltalán ilyenek, mert ez még korántsem bizonyított - hasonlóan kell elképzelnünk.
Anatólia újkőkorát (neolitikum) és kora bronzkorát egyébként is érdemes lenne régészetileg alaposabban megbolygatni, mert még sok kiemelkedő felfedezést rejthet magában a föld mélye.
Délkelet-Anatólia pl. az ún. Termékeny Félhold része és egyik legfejlettebb régiója volt, ahol már igen korán kialakultak olyan városias típusú települések, ún. protovárosok, mint pl. Catal Hüyük és Cayönü, de vagy féltucat másikat is írhatnék még.
Ezekben a településekben már akkor viszonylag fejlett városias kultúra létezett, amikor a Nílus-völgy és Mezopotámia őslakói még kőbunkókkal hajkurászták egymást:-)
Anatólia másik partvidékét, a fekete-tengerit is érdemes lenne alaposabban feltárni, elsősorban a Samsuni provinciát és a környező régiókat.
Itt terült el ugyanis a félig-meddig mítikus, vagy talán nem is annyira mítikus Thermodon-síkság és Themiskyra ősi városa, amely a környező hegyvidékekkel együtt az ősi matriarchális társadalmak egyik utolsó menedéke volt.
Matriarchális berendezkedésű társadalmak max. a korai bronzkorig létezhettek, ha léteztek egyáltalán.
A rendelkezésre álló rendkívül szűk leletanyag alapján ezt ma már szinte lehetetlen eldönteni.
Az, hogy Anatóliában széles körben tisztelték a Magna Matert Kübelé vagy Kubaba néven, önmaagában még nem jelenti azt, hogy az azt tisztelő társadalmak is matriarchálisak voltak.
Ilyen alapon azt is mondhatnánk, hogy azok a katolikus országok, ahol kifejezett a Mária-kultusz (pl. Dél-Amerika), matriarchálisnak tekintendők:-)
Szóval, ha léteztek matriarchális társadalmak Anatóliában, akkor azokat a kései neolitikumban, korai bronzkorban kell keresnünk, a középső és késő bronzkori harcias, férfidomináns államok - Kizilwatna, Arsawa, Achayiwa, Hattusas, Urartu, Hitti, Luvia, Lullubia stb. - színre lépése előtt.
A matriarchátus sem azt jelenti azonban, hogy a vezető pozíciókban mind nők lettek volna, csak annyit, hogy a nők társadalmi szerepe erősebb volt, minta későbbi patriarchális társadalmakban.
Africanus kolléga azonban illetékesebb lenne ebben a kérdésben, hisz ő az ókori Anatólia elismert szakértője itt a fórumon, kár, hogyy mostanság ennyyire passzív...
Csak nagyon halkan merem megkérdezni, nehogy hímsovinizmussal vádoljanak: egy uralkodónő férfi tanácsadók, férfi miniszterek és férfi hadvezérek nélkül el tudott kormányozni pl. egy városállamot?...:-)
"- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek"
Talán nem véletlen, hogy az ókori görögök amazonlegendái is zömében Anatóliához köthetők. Lehet, hogy az ősi matriarchátus lenyomata lenne ez a szellemi életben?
Az, hogy a nők uralkodók, ill. papnők voltak ezekben a társadalmakban, régészetileg vagy forrásokkal bizonyítható-e?
éreztek-e valami megrendülést vagy legalább tiszteletet akkor, amikor először pillantották meg a fejlett ókori antóliai civilizációk, a hettiták, lűdök, frűgök, jónok, rómaiak és görög-bizánciak emlékeit?"
A középkori Itália lakói az ókori márványszobrokat mészégetőikben hasznosították.)
Tudod, néha azon is elstudírozgatok, hogy ezek az Anatóliába beözönlő törökségi nomádok éreztek-e valami megrendülést vagy legalább tiszteletet akkor, amikor először pillantották meg a fejlett ókori antóliai civilizációk, a hettiták, lűdök, frűgök, jónok, rómaiak és görög-bizánciak emlékeit?
Avagy Alien from Speces kartársunk summás megállapítása lenne igaz, amely szerint a hunok, avarok, türkök és más pusztai nomádok tkp. gigantikus, jól szervezett rablóbandák voltak, akiket csak a rablás, zsákmányolás, fosztogatás és dugás érdekelt?
Azért az marha érdekes, hogy 400 lovassal sakkban tudta tartani a bizánciakat, vagy legalábbis elrettenteni őket attól, hogy a szeldzsuk utódállamokat megtámadják...
Volt azé biztos egyfjata respektje ennek az Ertogrulnak, akinek a nevét Hős Sólyomként vagy Hős Turulként fordíthatnánk.
No ez utóbbi beszólásomért biztos kapok néhány piros pontot a hungaristáktól:-Ö)
Az oguz-türk kayi törzs vezére, Ertogrul volt I. Oszmán atyja, a dinasztia tkp. alapítója.
Ertuğrul (Ottoman Turkish: ارطغرل, often with title Gazi) (1191/1198 Ahlat – 1281 Söğüt) was the father of Osman I, the founder of the Ottoman Empire. He was the leader of the Kayı clan of the Oghuz Turks. When arriving in Anatolia with his 400 horsemen to aid the Seljuks of Rum against the Byzantines,[1] Ertuğrul set off the chain of events that would ultimately lead to the founding of the Ottoman Empire. Like his son, Osman, and his future descendants, Ertuğrul is often referred to as a Ghazi,[2] a heroic champion fighter for the cause of Islam.
//
In 1227, he inherited the command of the Kayı tribe of the Oghuz Turks as a result of his assistance to the Seljuks against the Byzantines. Ertuğrul received lands of Karaca Dağ, a mountainous area near Angora (now Ankara), by Ala ad-Din Kay Qubadh I, the Seljuk Sultan of Rum. One account indicates that the Seljuk leader's rationale for granting Ertuğrul land was for Ertuğrul to repel any hostile incursion from the Byzantines or other adversary.[3]Later, he received the village of Söğüt which he conquered in 1231 together with the surrounding lands. That village became the Ottoman capital in 1299 under Osman I, Ertuğrul's son. Ertuğrul had two other sons, Savdji and Gündüz.
A szeldzsukokra visszatérve azt azért látnunk kell, hogy a 9. sz. közepétől már az iszlám civilizáció részeseként Irán északnyugati részein és a csatolt közép-ázsiai tartományokban éltek,"
1914-ben a mai Törökország területén élő görögök lélekszáma meghaladta az 1,5 milliót.
Egy részük Konstantinápolyban élt, ahol külön görög negyed is volt, a Fener (lásd a Fenerbahcse futballcsapat nevét vagy Havasalföld és Moldova oláh fejedelemségek ún. fanarióta fejedelmeit).
A törökországi görögség másik része az égei partvidéken összpontosult, főleg Szmirna (törökül Izmir) környékén, de a Fekete-tenger partvidékének kikötővárosaiban is sok görög élt, főleg Trapezunt (törökül Trabzon) tartományban.
Az I. vh-t követő török-görög háborúban (1918-1922) viszont Musztafa Kemálék fényes győzelmet arattak, ami együtt járt a bűnösnek, árulónak kikiáltott görögség kitelepítésével is.
1,3 millió körülire tehetjük azoknak a görögöknek a számát, akiket Görögországba telepítettek ki.
Ellenben a Görög Királyságot mintegy 600 ezer (más források szerint csak 300-350 ezer) török hagyta el és költözött a Török Köztársaságba.
Az ilyesmit hívták a 20. századi politikában nem kevés eufemizmussal népességcserének....
