Nekünk az illat nagyon fontos, ezért mindig lucfenyőt veszünk, az a legillatosabb. Igaz, hogy az eléggé hullik, de a konyhában szoktuk tartani, az nálunk a nagy közösségi tér. Ott csempeburkolat van, könnyű összesöpörni a tűket.
Mindig ugyanattól az árustól vesszük, a fák frissek, hetekig szép. De nagyon sokáig úgysem kell, hogy tartson. Ha már nagyon hullik, lerázom, a tűk mennek talajtakarásra (kevés, mindig valamilyen kiválasztott növény kapja), az ágakat ledaráljuk.
A mű dolgokat általában nem szeretem. Ha nem igazi fenyő, ne is akarjon annak látszani. Azok jelképes mindenfélék, amiket mutattál, szerintem jól helyettesítik az igazit.
En nem szeretem a mufenyot - nem is vagyok rakenyszeritve a hullo tulevelu igazi miatt. Olyan szep fakat arulnak, hosszu hetekig elvannak a szobaban hullas nelkul, igy aztan... igazi fenyo van, nem mu.
Mostanaban mar nagyon szep mufenyoket lehet venni - aki allergias az igazira (van ilyen ismerosom) annak is tokeletes a faja :)).
Mi Halaadas utani hetvegen szoktuk megvenni a fat, ez most december 5-6 hetvege lesz. Kenyelmesen feldiszitjuk, es januar 6-ig (legalabb) csodalatos... aztan 6 utan, ahogy kedv-ido-energia engedi, leszedjuk.
A kis borostyánt kinn tartom, amiről a dugványnak valókat szedtem már több éve van a kertben, ha nagyon hideg lenne behozom a garázsba nehogy átfagyjon a földje.
Nagyon ötletesek a "karácsonyfák" amiket találtál. az idén én gúla formára nevelt apó borostyánnal próbálkozom, holnap lefotózom, megmutatom hol tartunk!
Tetszik a szokasotok. Meggyozodesem, hogy a szokasok segitenek a csaladoknak osszetratozni, es az egyutt "csinalas" meg csodalatos... Oromot ad...
Mi mar par eve azt kerujuk a gyerekektol, hogy ne adjanak penzen vett ajandekot szuletesnapra, mert ami igazan kell az az egyutt toltott ido... igy aztan megyunk valahova egyutt, legyen az a beach, koncert vagy muzeum, vagy seta egy allatkertben...
A karacsony esti szokasok is sokat jelentenek... pedig a fiuk mar nem gyerekek (37 es 43) de jo vegigcsinalni, jokat nevetve, szorakoztatva egymast tortenetekkel, hulyesegekkel, szoval orulni. Kisebbik fiamnak mufaja van... nekem igazi, a nagyobbnak semmi... es jol megvagyunk.
A mi csaladunk meg picike - de gyarapodunk... lassan de biztosan. :))
Elejétől végig elolvastam a topikot, mégpedig egyszerre! Olvastam okos, logikus érveket pro és kontra, s nekem ZsuR érvelése, hozzáállása a legszimpatikusabb. Kiáll a meggyőződése mellett, érvel, de nem bánt, s megpróbálja megérteni a másik oldalt is. Taormina001 viszont süket fülekkel hajtja a magáét, empátia, egészséges vitakészség nincs a soraiban, csak valamiféle düh, sértettség, megbántottság, keményen bírál, kioszt, támad. Valószínűleg az egész karácsonnyal van baja, mint ahogy erre több hozzászóló is utal, sőt rákérdeznek a miértre is, de egyenes , őszinte választ nem kapnak a topiknyitótól.Vele kapcsolatban olyan érzésem van, mintha egy vaknak próbálnák elmagyarázni a Szinek mibenlétét, a vízuális élményeket. Nem értheti, hiszen nem volt benne része.
Én lassan 59 éves hobbikertész és karácsonyszerető ember vagyok, aki hívő szülők 11 gyermekének egyikeként, a családban egyedüli ateistaként nőtt fel.Nagyon szegények voltunk, karácsonykor csak apró, jelképes ajándékokat kaptunk, de annak is tudtunk örülni.Viszont volt minden évben gyönyörű fenyőfánk, erdőmérnök édesapámnak köszönhetően. Ezt közösen díszítettük szaloncukorral, csillagszóróval, valódi gyertyákkal, ezüstpapírba csomagolt dióval. A kész fát körülálltuk, ámulva, kipirult arccal néztük a gyertyafény imbolygását, a csillagszórók sziporkázását, beszívtuk a fenyőtű ,a gyertya, a csillagszóró-egyszóval a karácsonyfa-illatát, s közösen énekeltük a „Csendes éj”-t. Ez a kép belém ivódott, s meghatározta későbbi karácsonyaimat is. Aztán felnőttem, feleségem, gyermekeim lettek, s minden évben állítottunk karácsonyfát. Kezdetben vágott fenyőt, később „töveset”, hogy nem potyogjon a tűlevél, de ezeket a fákat sosem ültettem ki a kertbe, hiszen tudtam, hogy szép fa nem lenne belőlük. Leszedés után összedaraboltam, s vagy kazánban égettem el, vagy pedig komposztáltam.A fát mindig közösen díszítettük, felaggatva a gyermekek által készített díszeket is, s én a meggyőződéses ateista, lelkesen énekeltem velük órákon át a vallásos karácsonyi énekeket. Nem ideológiai indíttatásból, hanem a közös éneklés öröméért, a varázslatos karácsonyi hangulat megteremtéséért. Ajándékoztuk is egymást, ám ez később a gyermekek növekedésével veszített jelentőségéből, s inkább év közben a szükséges, nagyobb dolgok beszerzését neveztük el karácsonyi ajándéknak, akár júliusban is. Ma már csak az unokák kapnak pénzbe kerülő ajándékot, viszont van egy nagyon kedves karácsonyi tradíciónk:Karácsony előtt pár nappal összejön a szűk család nálunk(gyermekek, azok társai, unokák), s egész nap mézeskalácsot sütünk, díszítünk, s közben beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, a közös alkotás örömét. Ezek az egyébként nagyon finom sütemények lesznek aztán az ajándékok egymás számára oly módon, hogy mindenki választhat magának a másikéból. Aztán karácsonykor a terített , ünnepi aztalnál újra összegyűl a család, minden nap máshol tartva a közös étkezést, meghitt hangulatban, vidáman, békében. Két évvel ezelőtt szomorú karácsonyom volt, hiszen feleségemet tragikus hirtelenséggel elragadta tőlünk a gyilkos kór. Azóta volt két karácsonyom, s ilyenkor könnyes szemmel emlékezem Rá, s az együtt töltött régi szép karácsonyokra. Van új párom, rajta keresztül új gyermekeim, unokáim, s a két család összetart, nagyon szeretik egymást. A hagyományt őrizzük, s a család apraja- nagyja lelkesen készíti a mézeskalácsokat, a temetőbe pedig karácsonyi dekorációt viszünk a feleségem, illetve a párom férjének sírjára.
Párom műfenyő kedvelő, ezért idén először nem állítottunk élő fenyőt, de a gádorosi kertből áthozott fenyőágakat összedarabolva, vízzel telt tálkákba állítva csempésztünk fenyőillatot az egyébként mutatós, kis műfenyő köré.
Kell tehát a karácsonyfa, nekem és több millió embertársamnak is, hiszen az ember gondolkodó, érző lény, akinek nem csupán evésre, ruházkodásra, meleg otthonra , hanem lelki táplálékra, feltöltődésre, a családi összetartozás, szeretet megélésére is szüksége van, s ennek legszebb példája a karácsonyi ünnepkör, aminek szerves része, jelképe a karácsonyfa, akár eleven, akár műfenyő, vagy éppen erre utaló karácsonyi dekoráció.
Kívánok Nektek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket! Kedves Taormina! Neked azt kívánom, hogy ismerd meg, akár egy pillanatra is, de éld át a karácsony hangulatát, a közös családi ünnep meghitt örömét, az összetartozás, a szeretet szinte tapintható valóságát, s akkor a topiknyitó kérdés nem lesz többé kérdés számodra sem.
Nincs ebben semmi grrr. A fenyöt így csomagolják és kész. A paprikán is van háló, ott is grrr-t mondassz?
A fenyö állítása egy népszokás ami szerinem legalább egy kis fényt hoz a sötét, téli, borongós idöben. Aztán, hogy az egyházi oldala (mese) valakit zaklat vagy sem, az más kérdés. Engem pl nem. Annak ellenére szeretem a karácsonyfát.
Számomra nincs rondább dolog mint a müfenyö. Igaz, nagyon sok pénzért külföldön már lehet olyanokat is kapni amik eléggé élethüek.
Tehát nekem kelll a karácsonyfa. Akinek meg nem, az nem állít fenyöt. És mint valaki lenntebb is megírta, a fenyöültetvény ugyanolyan természetes dolog manapság mint a káposztaültetvény.
Tizen' km-re innen van egy nem túl nagy "karácsonyfa" ültetvény, ott is nyírják-gondozzák a fákat egyesével, gyönyörű az egész egyben is.
Folyamatosan ott van egy őr egy lakókocsiban, és az egy dolog, hogy majd egyszer jó áron eladják a fákat, de nem is értem, hogy éri meg ennek gondozását és őrzését finanszírozni addig is.
:)) Egyaltalan nem... ez fa. Az ertekesitesert ultettek. Gondoztak, apoltak - szureteltek. A kornyezetvedelemnek nem itt kellene kijonni, hanem a vegyszer hasznalatnal, a sok vegyi tapanyagnal, vegyi novenyvedelemnel, a vegyi rovarirtasnal, a komposztalas hianyanal, a fu farmerkodasnal. Azok kart okoznak. Sokat...
A ledaralt fenyofal komposztalodik... mi lesz a muanyag fenyovel ha kidobjak? Hova kerul? Mennyi ido alatt urul ki a termeszetbol?
Ugyanis a topiknyitóalapján úgy látom, hogy eléggé szubjektíven ítéled meg az itt felvetett kérdést.
Képes vagy ugyanis elfogadni a növények, halak, állatok elpusztítását bizonyos , általad elfogadottnak minősített fogyasztási szükségletek alapján.
Vagyis, amit te fontosnak tartasz, abban a kérdésben vagy engedményekre képes.
Felvetődhet a kérdés ugyanakkor, hogy miért jogos az eleve fogyasztásra, vágásra tenyésztett állatok elpusztítása? Miben különböznek ők más társaiktól?
A dolog ott sántít szerintem, hogy általános érvényűnek tekinted az általad helyesnek tartott fogyasztási szempontokat, értékrendet. Pedig szép számmal vannak emberek, akik a te engedményeiddel sem értenek egyet, és még jobban kiterjesztik,kiterjesztenék a tilalmi listát.
Ők joggal borzonganak az általad elfogadottnak ítélt fogyasztási szokásoktól is.
És, ki jogosult eldönteni, hogy melyik felfogás, nézőpont a helyes, és mi a valóban elvetendő ?
Hiszen a társadalom, amelyben élünk, sajnos, vagy nem, de fogyasztásra épül.
És ebbe jelen pillanatban a fenyőfaállítási szokás is beletartozik. Éppúgy, mint a karácsonyi hal, és húsfogyasztás.
A fenyok aljaba lukat furnak - es vizzel telt tanyerban levo szogre allitjak a fenyot. Mire a vevo odaer, a fa szepen helyrejott a szallitasbol.
Korbe tudom jarni, megnezni melyik tetszik, es ramutatok - az elado leveszi a tuskerol, viszi, friss vagast csinal az aljan, es halot huz ra. Udvariasan felkoti a kocsi tetocsomagtartojara...
Hazaviszem, vizben hagyom par napig a garazsban.
Utana be a szobaba, a fenyoallvanybe vizet ontok, rahuzzuk a szogre a fat. Lehamozzuk rola a halot, es kesz. Par napig hagyom csak az illataert, meg a gyonyoru szineert... nekem igy is nagyon tetszik... aztan jon a dekoralas.
Igen, pont mint a káposztaföld. Vagy mint a tüzifának való. Amiatt senkit sem szokott elkapni a lelkiismeret furdalás, hogy fával fűt.
Másrészt tényleg nem létkérdés, hogy legyen karácsonyfa, akit zavar, csinálhat valami más karácsonyi dekorációt. Csak az ne műanyag fenyőfa legyen.
Nekünk szokott lenni karácsonyfánk, lucfenyő az illata miatt (meg arra jobban illenek a díszeink), és az ünnepek után ledaráljuk komposztnak vagy talajtakarásnak. Viszont míg egyedül laktam, szépen feldíszítettem a csillárt. Egyszer vettem karácsonyfát, de mivel szinte ceruzányira kellett lefaragni az akkori talpba, elment a kedvem tőle. Akkor még nem volt kertem, az utcáról vitték el a kukások. Lelkiismeret furdalásom nem volt, de ünnepek után az utcán heverő kopasz vagy aszott fák eléggé lehangoló látványt nyújtottak.