Az OMM 3 modern DN tudott volna bevetni és a 2 német hajót - az angol-francia flottának pedig a csapatszállítások fedezése volt a fő feladata ekkor, s nem a hegemóniát biztosító csata megvívása, lásd az előbb említett német üldözés feladása logikus döntés volt. Hasonló rajdolásra gondoltam, mint ami történt az olasz hadüzenet után... akkor ki tudtak futni, meglepetést okozni és elég nagy pusztítást végeztek a tűzcsapásokkal a kikötőkben, partmenti vasútvonalakban. Az olasz felvonulásba elég szépen bele is zavartak. Port Said és a csatorna, Málta, Ciprus megrongálása némi kockázatot megért volna.
A Goeben 10-én délután érte el a Dardanellákat, az angol és francia hadüzenet pedig valóban 12-én történt a monarchiának - ez azonban nem akadályozta a monarchiát, hogy a nehéz hajóegységeit elővonja Cattaróba, vagy kivezényelje az Ion-tengerre... teljesen nyilvánvaló volt, hogy napok kérdése és a monarchia és az antant nyugati hatalmai közt is kitör a háború.
Egyébként amennyiben kifut az osztrák-magyar főerő, akkor nyilván a két német hajó hozzájuk csatlakozik, s nem a semleges törökökhöz - a francia főparancsnokság is arra számított, hogy Polaba hajóznak, mert hadászati szempontból ez lett volna a logikus. Tovább erősítenek egy helyi viszonyok közt jelentős hajórajt.
Troubridge pedig feladta a Goeben és a Breslau üldözését miután a két német egység meglépett az 1. hajóraj elől, mert féltette saját hajóit a német nehéztüzérség távoli tűzcsapásától - amiért később hadbíróság elé állították. Ergo ezt követően szabadon manővereztek a németek. Az OMM főerőit a két német egységgel kiegészítve szabadon tevékenykedhetett volna a Mediterránum keleti medencéjében 1-2 hétig, amíg érdemi erősítést nem kap az említett hajóraj, lévén a fő feladatuk nem a kockázatos tengeri csata vállalása volt, hanem az Észak-Afrikából a francia kikötőkbe irányuló csapatszállítások biztosítása.
A GOEBEN és a BRESLAU háború kezdeti "rajdolásakor" még nem állt be a hadiállapot a Monarchia és Franciaország, illetve a Monarchia és Anglia között, így a Monarchia nem léphetett fel ellenük támadólag.
Ráadásul ekkor az angolok 3 csatacirkálóval (INDEFATIGABLE, INFLEXIBLE, INDOMITABLE) 4 páncélos cirkálóval (WARRIOR, BLACK PRINCE, DEFENCE, DUKE OF EDINBURGH) 3 cirkálóval (WEYMOUTH, CHATHAM, GLOUCESTER) és 8 rombolóval próbálták elcsípni a németeket. Tehát jelentős flottájuk volt a Földközi tengeren.
A németek végül kicselezve az angolokat augusztus 7-én áttörtek az Égei-tengerre és Konstantinápoly felé vették az irányt, és ezután, mint a török flotta hajói főleg a Fekete-tengeren tevékenykedtek.
Bár látszólag jó ötlet, néhány alapvető probléma van vele:
Az évtizedekig tartó partvédelmi flottaépítés hatására a mi hajóink döntő többsége kisebb és rövidebb hatótávú volt az azonos kategóriájú nyílttengeri egységeknél. Polából még Korfu is a kísérőhajók hatótávjának végső pontja volt, nemhogy a távolabbi célpontok. Éppen ezért a titkos német-om-olasz terv szerint a 3 flotta egységei dél-olasz kikötőkben egyesültek és közös om vezetésű irányítás alatt tevékenykedtek volna, ekkor is Málta blokádját és az afrikai francia csapatok áthajózását akadályozva, ennél messzebb még innen sem terveztek 1. körben. Ennek megfelelően készültünk mi is, az olaszok szintén, egészen aug. elejéig elhitetve velünk, hogy készülnek a fogadásunkra a támaszpontok, halmozzák a szénkészleteket stb. Majd közölték a semlegességüket, amivel az egészet keresztülhúzták, innentől a kb. egál erőviszony 3x-os antantfölénnyé változott, ha ki is futunk az Adriáról a nagy egységekkel gond nélkül kiállítanak egy elsöprő túlerejű üldözőflottát és még egyet ami lezárja a visszautat. Innentől meg flotta híján Szerbia ellátása szabad, az egész partvidékünk védetlen stb.
De a kifutással is gondok lettek volna, ugyanis a két német hajó szökése pont annak volt köszönhető, hogy a flottánk kifutott az egyesülés fedezésére, így az antantflotta ránk figyelt, ezáltal a németek elszökhettek kelet felé. Mi ugyanezt csak a szemük láttára, lassabb hajókkal őket le nem hagyva tehettük volna. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy mi még akkor sem álltunk hadban, amikor a német hajók már török kikötőkben pihentek. Mire meg beállt a hadiállapot a teljes antantflotta felvonult, így esélyünk sem lett volna sem a visszatérésre, sem a hatékony rajtaütésekre.
Ezt tehát nem kérném számon a vezetésen, amin már inkább lehetne vitatkozni az a törökök ellátásának késlekedése Gallipoli idején, az otrantói tengerzár elégtelen erőkkel való támadása, a caporettói áttörés idején elmaradó támogatás, a cattarói bázis elhanyagolása, az elégtelen kikötői készültség Polában stb.
Meg tudtak volna ezt egyaltalan logisztikailag csinalni? Amennyire tudom a Tegetthof osztalyt nem a nagy hatotavolsagaert szerettek. (Szvsz ezert lett volna tobb ertelme csatacirkalokat epiteni, azonos penzbol csak kevesebb lett volna, de legalabb az elvi lehetoseg adott lett volna, hogy "kitorhet" a Foldkozi-tengerre... bar lehet, hogy szarazdokkilag nem fert volna bele).
Valóban ez volt a stratégia, csak az OMM flottáját betoji tengernagyok vezették, akik a nehézegységeket akkor sem merték bevetni, amikor reális esélyük lett volna sikerre, lásd egészen pontosan a háború kezdetére gondolok, nevezetesen a Goeben csatacirkáló és a Breslau könnyűcirkáló rajdolása után amennyiben kihajózik a flotta a 3 bevethető DN-val ( a Szent István még épült) és megfelelő számú kísérő cirkálóval, rombolóval és összetalálkoznak valahol Korfu és Málta közt a két német hajóval igen érdekes helyzet állt volna elő. A szöviknek ugyanis egy ekkora hajóraj elleni ütközethez nem volt elég modern egységük a térségben.
Borítékolhatóan nincs csata, a hajóraj meg szépen bombázhatta volna a Kelet-Mediterránum valamennyi érdemi flottabázisát, vagyis Máltát, Ciprust, Alexandriát és bónusz ajándékként Port-Saidnál a Szuezi-csatorna kijáratát... majd hazahajókáznak mielőtt az Antant erősítés megérkezik Angliából és Toulonból. Persze az említett tengernagyok attól féltek, hogy elvágják a visszavonulásukat az Adriára és ezért ki se mertek hajózni....
A hivatalos stratégia az volt, hogy az olasz szövetségesekkel együtt nekimegyünk a francia és az esetlegesen megjelenő kisebb brit erőknek.
Nem hivatalosan meg már flottaépítési versenyben voltunk az olaszokkal, hogy egymással rendezzük az Adria birtoklását.
Mindkét variációban reális esélyek és viszonylag kiegyensúlyozott erőviszonyok voltak, amivel nem tudtunk mit kezdeni, hogy az olaszok nem szálltak be, így egyedül nem volt esélyünk a két antant állam ellen, majd 1915-ben az olasz átállással végleg borult minden. Ilyen erőviszonyok mellett csak a partvédelem-rajtaütések-tengeralattjárók maradtak meg mint lehetőségek a harcra.
Egy ilyen drága flotta birtokában nem is az volt az alapkoncepció, hogy partvédelemre rendezkednek be, hanem aktív tengeri háborúra készültek. Ezzel szemben a nehéz egységek még a németeknél is passzívabbak voltak a háború alatt.
Hat a nemet hadiflottanak meg lehet is nemi ertelmet tulajdonitani (a Balti-tenger vedelme az oroszok ellen)... a Nemetorszag szamara elengedhetetlenul fontos nyilttengeri kereskedelmi utvonalak vedelme a franciak ellen, kartya a brit kozeli blokad ellen) bar nem annyi hajot es nem is olyanokat kellett volna epiteniuk.
De a Monarchia flottaja csak a zsakszeru Adriat vedhette a nagy semmi ellen (ahonnan ugye a Foldkozi-tenger nevu zsakba lehetett kijutni), nem hiszem, hogy ennyire jelentos partmenti hajozas lett volna az 1900-as evekben, ami indokolta volna csatahajok epiteset (ha mar mindenkeppen kell tengereszet, akkor inkabb pancelos cirkalo/csatacirkalo iranyba lett volna erdemes elmenni es masokat fenyegetni)
Erre mondják, hogy utólag okos a p...t :) Egyébként annak idején is nagy viták folytak a hadiflotta fejlesztésről, főleg a magyarok kétkedtek, mivel szárazföldi nemzetként nem voltunk érdekeltek a tengeri kereskedelemben, az osztrákok viszont Trieszt és Dalmácia birtokában igen. Végül két dolog döntött, 1., a költségeket (ha jól emlékszem) 70-30 arányban osztották (osztrák többlet), illetve a 4 DN-ből egyet, a Szent Istvánt a magyar ipar építhette (Ganz Danubius Fiume).
Utólag kijelenthető, hogy a DN-ok felesleges pénzkidobás volt, mivel a partvédelemre és partmenti hajózás védelmére elég lettek volna kisebb hajók és a tengerészeti repülők, csak mikor dönteni kellett a hajók megrendeléséről pl. még éppen csak elkezdődött a katonai repülés és ki a fene gondolta, hogy 5-6 év múlva a semmiből mekkora jelentőségűvé válik...
"Az o-m dreadnoughtok megépítése objektíve ugyanolyan felesleges és haszontalan pénzkidobás volt, mint a németeké. Egyszerűen nem volt rájuk szükség. A nagyhatalmi státuszhoz viszont hozzátartozott, hogy az illető országnak legyenek csatahajói, és gyarmatai. Felesleges pénzkidobás volt mind a kettő, de a klubhoz tartozáshoz szükség volt rájuk."
Az Aranygyapjas Rend mellett a német Pour Le Mérite Rendet viseli, ez a legmagasabb német katonai kitüntetés.
A Hadiérem mellett a már említett Katonai Tiszti Szolgálati Jel I. osztálya, a Bronz Katonai Érdemérem, és a Katonai Jubileumi Kereszt látható. Ha már elemezned kell a képet, érdemes megemlítened, hogy F.J. azokat a kitüntetéseket, amelyeken a saját arcképe volt látható, következetesen fordítva viselte, azaz a hátoldaluk nézett előre. Ilyen volt a sorból a HAdiérem, a Bronz KAtonai Érdemérem, és a Katonai Jubileumi Kereszt is.
Én sem értek hozzá, de a katonai Mária Terézia-rend nagykeresztje (a négy nagy plecsni közül a legfelső) és a Szent István-rend csillaga (a négy nagy plecsni közül középen a bal oldali) esélyes. A nyakában az Aranygyapjas Rend jelvénye van.
az előbb írtam egy hasonló témakörű(picit) topikba, aztán megláttam ezt a topikot, itt talán több hozzáértő lesz. :) Egy 1915-ös Ferenc József képet kell elemeznem, s nem lenne rossz tudni, milyen kitüntetések díszelegnek a mellkasán. Vagy két életrajzi könyvet átnéztem eddig, de ennek nem sok nyomát találtam. Főleg, hogy képek nélkül nem mehetek biztosra. Nem tudna valaki esetleg segíteni? Valmi link, ahol érdemes lenne szétnézni? Előre is köszi!
