Az oszmán sereg nem Isztambulból indult a hadjáratokra, a gyülekezési hely a legtöbb esetben a Balkánon volt, a 17. században általában Belgrádtól délre.
Talán idevág az egyik haverommal közösen indított blogunk egyik fejezete, amelyik a speciális egységekkel foglalkozik. Folyamatosan bővül majd az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, és persze a többi posztot is érdemes (szerintünk legalábbis) elolvasni.
Hangsúlyozom, hogy NEM tudományos igényességű posztokat írunk (arra van ezernyi más fórum), hanem inkább szórakoztató-alapinformációt szolgáltatóakat, ezért a profi hadtörténészek lehetőleg ne szedjék darabokra :-)
Kiegészítő kommenteknek, esetleges vitának, pontosításoknak meg természetesen nagyon örülünk.
Talán nem meddő a vita, mert ugyanis nem tudhatjuk milyen váratlan dolgok történhettek útközben, vagy ha sejthetjük is, biztosan történtek extrém esetek. Ezek viszont mid befolyásolták az A. R.-t, vagy a menetteljesítményt. Biztos volt hogy napokig álltak, vagy éjjel-nappal mentek. Itt gondolok pl. betegségek, rendkívül rossz idő, lovak sántasága, esetleg mitológiai félelem. Tehát csak beszélgetünk, próbáljuk beleélni magunkat az akkori helyzetekbe, tehát fojtassuk.
Nem, de az a sereg ennél messzebb nem tudott akciózni.Ott ért véget számára az azévi háborúskodás. Nem jutott el Münchenig vagy Prágáig. Ha fél évig tartott is a dolog, napi 10-15km-rel vagy napi 100-zal...
És azt egy tempóban tették meg, pihenés nélkül, aztán megérkezve pl.Szigetvár alá elő a létrákat és bevesszük a várat? Mert akkor valóban Bécs Isztambul táv az akciórádiusz.
A.r.-nak azt a távolságot nevezik, amit a lovasíjász egy menet alatt meg tud tenni ( utánna harcolni) és nem a több etapra osztott távot a célállomásig.
Ebben nem értek egyet. A.r. az a legnagyobb távolság, ameddig a sereg végig bir menni, közben harcolhat akárhol, várat vív, felderít, fosztogat, csatázik,majd visszamegy a hazai tájra. Nem 1 nap alatt, hanem abban az adott akcióban.
Lovasíjászokról beszélve, az akciórádiusz az a kör alakú terület amit egy nap lovaglás után elérnek és támadást kezdenek, amely támadást lehetőleg győzelemmel fejeznek be. Másképp nincs értelme ekkora távot lovagolni és támadni, vereség a vége.
A menettáv az egy egészen más dolog. Ekkor a táv lehet sokkal kisebb, de nagyság- rendekkel nagyobb is. Attól függ költözködés vagy téged idézve Bizánc megközelítése. Költözés esetén a leglassúbb állat a diktáló, az ellenség megközelítésekor pedig a csapásmérő táv eléréséig is lovagolhatnak nagyobb távot, de az út végén nincs harc. A fáradtság vereséget szül, még a magyarok esetében is. Ebben az esetben is megállnak az akciórádiusz biztonságos határán az attack elött pihenni, hisz az ellenség csak fele akkora távot ha tud teljesíteni.
Az akció rádiusz nem 100-150 km, hanem az a távolság, ahova a sereg eljut egyáltalán és onnan vissza is tér. Mint pl. Km. -Bizánc, akkor annyi. Km.-Pireneusok, akkor meg annyi. Nem az egy napi teljesítmény az, hanem az egész hadjáraté. A szultáni török seregé kb.Bécs volt, idáig jutott el legmesszebb Európában, a fővárostól. Lehet, hogy amikor Észak-Afrikát támadták vagy Perzsiát, az sokkal nagyobb is volt, mint a Sztambul-Bécs távolság.
A 80-110km teljesítmény után még, ha szükség volt rá komoly támadó tevékenységet is produkálni kellett. Abban az időben 50km kör a sereg körül elég nagy volt, figyelembe véve a gyalogság és nehéz vértes lovasság menetteljesítményét. A felderítés(már ha volt ilyen) 50-60km-re tovább nem hiszem hogy kiterjedt.Tehát egy 80-110km-ről inditott menet után még, harcérintkezésbe lépni az ellenséggel, azt jó esetben legyőzni azért nem kicsi teljesítmény.
A lovak teljesítménye folyamatos ügetés mellett 20-22 km óránként, de pihentetni is kell őket (lépés). Tehát a 100-110 km napi táv az 6-7 óra. Ha figyelembe vesszük a napi 13-14 óra világosságot, akkor is fél napot nyeregben töltöttek. Azért evésre,ivásra,főzésre és égyébb dolgokra is kellett időt szakítani. Ehhez viszont edzett, komoly lovakra volt szükség. Mindent összevetve én egyetértek a 80-110 km-es alkalmankénti távhoz, de biztos vagyok benne hogy az átlag, olyan 50-70 km lehetett.
Majdnem jó, de a 80-110 km-es akciórádiusz semmi! Napi ennyi elment, ha kicsit rákapcsoltak. Különben hogy tudtak volna Bizánctól a mai spanyol földekig eljutni? 80-110 km az egy kb.Szeged-Békéscsaba, Gyula táv lenne. Ennél azért többre mentek a.r. terén az ősök.:)
Eleink lovagló tudásáról és fizikai állóképességükről beszélve, meg kell említeni hogy a lovaglást már egészen pici korban kezdték, két éves korban már nyeregbe ültették.
Mongóliában ez a mai napig igy megy,de ne arra gondoljunk hogy felrakták a gyereket aztán a lovat bezavarták a pusztába.
A korai kezdés a fizikai állapotot is fejlesztette. Hat hét éves gyerköc Mongóliában már javában a családi állatállomány terelésében dolgozik.
A nyereghez a füredi gombos nyerget ajánlanám, mint hosszútávu lovaglásra alkalmas nyereg. A kápák közti kifeszített bőr elősegíti a rugalmas beülést.
Eleinknek az akciórádiusza 80-110km közt mozgott. Ezt a távot hat nyolc váltással leküzdötték.
A mai csikósok a Hortobágyon napi hat tiz órát vannak nyeregben.
Az íjásztudományukról. Az íjászatot is gyerekorban kezdték,négy hat évesen már apró kisvadakra vadásztak(nyúl pocok stb.) Nyolc tiz éves korban csoportos kiképzésnek vetették alá őket, ahol meg kelett tanulni (szinkronban) lőni. Ez abból ált pl. hogy egy adott seregrész egy 160 m-re lévő 60X60 - as 2m magas négyzetre lő-
nek, 45' szögben. A vágtató ló hátáról a lovasíjásznak el kell találnia egy 180' körben
50 m. belül mindent függetlenül a cél magasságától a lovastól való helyzetétől (elől,
oldalt,hátul stb..)távolságától.
Az íjászat csapatmunka, ha rosszul cselekszik akkor a saját társait veszélyezteti.
A közelharcról sajnos nagyon kevés dolog amit tudni lehet. Az biztos hogy a fokossal mesterien bántak, és közelharcban alkalmazták.Rengeteg vértleletet találtak éles pe-
remü négyszögü hasítékkal, amibe a fokos hegye beleillik.
Amit még tudni lehet hogy a kopját kelevézt dárdát dobták és nem közelharcra használták. Volt egy myugaton ismeretlen fegyver a magyaroknak ez pedig a karikás.
A harcra használt karikások sudarába fémszálat fontak, ezzel a fegyverrel el lehet metszeni egy ember torkát,lovat leverni.
Reméllem, kőzép-kelet európára gondoltál, mivel pár éve Nagykanizsán talált sírleletben magyar rovásírást találtak,ami 4000 éves volt. Igen jól láttad, 4000 éves!!! e Ezt egy most megjelent könyvben lehet olvasni. Csak hát azért nem tették közszemlére. mivel nem tudták beültetni a "finnugor" elméletbe, ezért vissza is témették. Mit is bizonyít ez? Talán azt hogy itt voltunk már akkor a kárpát-medencében. Lehet hogy csak a barantázók, de itt voltunk!!! Akkor mi is az a 896? Honoglalás? Vagy csak az 1700-as évek elején az akkori Habsburg-császár tanácsadói álltal kitalált elmélet? Mert ha a fának elvágod a "gyökereit" akkor a fa is elszárad! Ezért kellett Trianon is! Mert ha ezek nem lettek volna, most mi lennénk eorópa legerősebb és legnagyobb népe. A nyergek abban az időben még egyszerübbek volta mint ma, ami még nagyobb kitartást igényelt! Nekem hála istennek volt módom kipróbállni, de választottam, a mostani sokkal kényelmesebb. Ezenkívül a lovas ülésén nagyon sok mullik. A mostani kényelmes nyergekben is komoly fizikai tevékenység a lovaglás, nem pedig a régi "fapdos" nyergekben. Persze nem a karámba fél órát sétálgató hobbizásra gondolok.
Sajnos semmit nem tudunk az ősi magyarok közelharctudásáról. (Most a barantázókat hagyjuk ki a dologból, mivel egy újkelletű dolog: megpróbálják kitalálni, hogy az milyen lehetett. Nem ők az elsők, nem ők az utolsók. Kelet Európában ezen a ,,rekonstrukciós mánián" vagy húsz éve átestek a jónépek. Hozzánk megkésve érkezett.)
A 2-3 óra lovaglás pedig sokban a nyeregtől is függ, nem csak az állóképességtől.
Heló Motun! Mesélj a portyázó magyar katonákról, mivel azok "katonák" voltak a javából. Vagy talán mégse? Fizikai állóképességük számunkra elképzelhetetlen, csak nézzük a lovaglótudásukat és teljesítményüket.A mai ember 2-3 óra lovaglás után meg van halva, ŐK meg szinte egész nap nyomták. Aztán még nem is beszéltünk az ijjász-tudományukról, közelharcukról (test-test ellen egy szál késsel, vagy annélkül, kés ellen) Hát egy ilyen "katonának" fejben is rendbe kellett lenni. mert azt nem mondhatjuk el róluk, hogy ingerszegény környezetben éltek. Tehát hogy is van ez? Mindenki véleménye érdekel.
(És mi most emlékezzünk csendben a Fiumei kadétiskolára, és vegyük meg serdülő gyermekünknek Dékány András élvezetes könyvét- Matrózok, hajók, kapitányok :))
