Őstörténeti kérdések kapcsán sok új ismeretet szereztem az itteni topikokon, de közben rá kellett jönnöm, hogy alig tudok valamit a türkmének, üzbégek, kazakok, tadzsikok, kirgizek, ujgurok néppé válásáról, történelméről, kultúrájáról. Az "őstörténetük" is érdekes lehet, de vajon többet tudunk-e arról, ami az elmúlt néhány száz évben történt Ázsia szívében?
erről a trónravisszajuttatásról nem tudok (nekem meglepően hangzik), ellenben Jazdagird menedékjojot kért és kapott tőlük, a fia és unokája el is jutott Csanganba.
Őt, az utolsó szasszanida (perzsa) uralkodót - uott kb., ahol az elsőt (Küroszt) - Marv körül megölték az arabok.
Az még lemaradt, hogy itt a "déli" selyemút nem azonos azzal, amit így nevezünk, mert az a mai Jünnan tartományból (kb. Kunmingból) kiindulva ment le Rangoonig.
Tulképpen az 1,6 M km2 , de mindössze 20 M lakosú Xinjiang (további eligazításig én a pinyint használom), azaz Ujguria területén 2 selyemút volt, melyek Kashgarnál , keleten meg Dunhuangnál találkoztak.
Az északi, a Turpan, Korla, stb-i inkább mezőgazdasági és textilipari tevékenységet folytató (a ker. ellett persze) városokból állt, mert a turfáni medendének kiválóak a mg-i adottságai.
A déli a Yarkant, Hotan, stb. a zsőnyeg, ill. jáde készítés ősi és mai központja Kínában - többek között, mert közel van a Hindukus ill. a Himalája, mint bányák.
Viszont a délit se a Hanok, se a Tangok, nem tudták megszállni, csak a mongolok, majd pedig a mandzsuk, akik alatt aztán Ujguria kényelmes autonímiát élvezett javarészt. A tangok valszeg már képesek lettek volna logisztikailag biztosítani az ellenőrzést, de, mint ismert az ő tarim-medencei nyomulásukat lekorlátozta a Talasz menti vereségük az araboktól 751-ben.
Tényleg nem a kötözködés kedvéért, de hogy nagyon ne keveredjenek itt az írásmódok, én javaslom az egységesítést:) Vagy írjuk egységesen magyarul a helyneveket és népneveket, vagy egységesen angolosan (pinyinnel, vagy tudományos átírással, mind1), de egyes laikusabb betérők nemsokára nem fognak tudni kiigazodni a hely- és személyneveken, ha így folytatjuk:)
Meg a műkincsvadászok, egyes, a lopott műkincsek védelméről szóló egyezményt alá nem író múzeumok, és még sok mindenki más... Akárhogy is nézzük, a műkincslopás több évezredes hagyomány, legfeljebb a morális és jogi megítélése változott közben, maga a tevékenység és annak jellemző formái változatlanok maradtak.
Meg hát ugye él az a legenda is, hogy Stein Buddha, vagy valamelyik bóddhiszattva reinkarnációjának adta ki magát Tunhuangban, hogy el tudjon hozni egynémely dolgot, mert az azokat őrző szerzetes nem akarta odaadni:)
Nem az a kérdés hogy most hogyan bánik kína az értékeivel , hanem az hogy hogyan bánt Stein Aurél idejében és az utánna következő 100 évben. Már ami Stein Aurel-t illeti. Az más kérdés hogy előtte 500 évvel az európaiak is elpusztították a saját műemlékeiket, meg még később is. Jellemző példa hogy a görögök meszet égettek a szobraikból még a 18-19 században is. Ha a nyugatiak nem "lopják" el ma semmit nem tudnánk a görög műemlékekről.
lenne 1 példám (a tucatnyi közül) :
A Selyemút kínai kapuja Dunhuang mellett van a világ egyik legkülönlegesebb történelmi/kultúrális emléke , a Mogao buddhista barlangok. A hely súlyát tán jellemzi, hogy a dunhuangi (20e lakos a góbi kellős közepén) reptér menetrendszerinti járatokkal van közvetlenül összakötve olyan városokkal, mint pl. Szöul, Tokio, Oszaka, Hong-kong, Taipei etc.
Itt máig megmaradt45.000 m2 falfestmény és 2315 festett szobor - melyek legkorábban a 4. században keletkeztek.
Nem maradt meg a s.a. és más nációjú társai által kivájt szobrok/festmények (azoknak sokszoros felületét kitevő) környezete ellenben.
Tehát, az OK, hogy biztonságba helyezték a kéziratokat, de a rombolás az totál értelmetlen volt, mert a pusztításon kívüli részek megmaradtak (vajh miért ?)
"A mai ujgur lakosságot azonban nem lehet a középkori ujgurok egyenes leszármazottjának tekinteni, mert az ősi ujgur mag a mai nép kialakulásában részt vevő csoportoknak csak egyik részét alkotta ...Kasgar déli részein élők europidebbek, közelebb állnak a folyamközi típushoz, mongolid jellegeik csak másodlagosak. Az északi városokban élők lényegesen mongolidabbak."
Ugyanez ment végbe a legszűkebben értelmezett magyarsággal (a méd néppel), valójában csak az Esztergom--Székesfehérvár vonalon megtelepült nép volt eredetileg, mely két erős kárpát-medencei népnek a Lech-mezőn történt elvérzése (955) után kezdett nagyszabású hódításba. Az Árpádok csak Szt. István idejére szerezték meg a tényleges főhatalmat a Kárpát-medencében, és ekkorra lett a magyar név az itt élők egészének elnevezésévé.
az ázsiai szemlélettől a közelmúltiog idegen volt az eu-i értelemben vett műemlékvédelem: gond nélkül bontottak le töbezer éves épületeket, és épitettek új szentélyeket, és közben ősi szentélynek tartották azt, cduáncsak a szellemi jogfolytonosság okán....
Hát, ha belegondolunk, hogy a II VH-ban mi történt, máris ellenkező értelembe fordul a hsz-od.
Én bagatur1-nek a MAGYARUL, KÖNYEN HOZZÁFÉRHETŐ irodalmat vázoltam.
Én elhiszem, h oroszul sok irodalom van pl. a Selyemútról, csak manapság kissé kevesen bedszélik e nyelv et, és kissé nehezen beszerezhetők mifelénk a könyvek. :)
A Soknevű által beidézett munkák jó része nyelvészeti, irodalomtörténeti, vallástörténeti munka, mig bagatur1 a 18-19. sz-i történelemről keresett forrásokat - ilyen pedig kevés van, főleg tádzsik, kazak, üzbég stb. relációban.
Stein munkásságáról: amikor ő dolgozott, az előkerült régészeti leletek úgy voltak biztonságban, h a régész elvitte...
Más esetben a nomádok a tábortüzeik alágyújtásához, wc-papirnak használták a régi kéziratokat, az iskolázottabb helyi kinai tisztviselők meg bárkinek jó pénzért eladták, sőt, hamisitották nagyipari szinten a tekercseket.
az ázsiai szemlélettől a közelmúltiog idegen volt az eu-i értelemben vett műemlékvédelem: gond nélkül bontottak le töbezer éves épületeket, és épitettek új szentélyeket, és közben ősi szentélynek tartották azt, cduáncsak a szellemi jogfolytonosság okán....
Nem az a kérdés hogy most hogyan bánik kína az értékeivel , hanem az hogy hogyan bánt Stein Aurél idejében és az utánna következő 100 évben. Már ami Stein Aurel-t illeti. Az más kérdés hogy előtte 500 évvel az európaiak is elpusztították a saját műemlékeiket, meg még később is. Jellemző példa hogy a görögök meszet égettek a szobraikból még a 18-19 században is. Ha a nyugatiak nem "lopják" el ma semmit nem tudnánk a görög műemlékekről.
Kínában uakkora paradigma-váltás történt kultúrális téren, mint gazdaságin - eljutottak hálistennek arra a szintre, hogy összekapcsolódott a nemzettudatban a gazdasági prosperitás, az eleve meglévő (csak a kul. forr. miatt megbicsaklott) a tradíciókat az értékrend központjába helyező szemlélet és a múlt megőrzésének igénye.
akkora pénzeket költenek feltárásokra és renoválásokra, hogy az EU-szinten is ritka szerencsére, és ami érdekes, hogy megpróbálják már a világtörténelem/kultúra összefüggéseibe ágyazni : nagyon érdekes volt pl. egy a kínai selyemút mentén feltárt görög/római emlékeket bemutató kiállítás.
Sajnos nem emlékszem a részletekre de valamelyik egyiptomi szultán a piramisokból akart gátat építeni a Níluson és csak akkor volt hajléandó letenni az ötletről amikor egy európai régész/mérnők végső kétségbeesésében kiszámolta hogy így többe kerülne, mint követ fejteni a kőmányából. De hányszor romboltak le régészeti emlékeket, hogy olcsó építőanyaghoz jussanak. vajon ki rongálta meg a szfinxet.
Aztán most meg az egyiptomi főrégész követeli vissza az egyiptomból elvitt értékeket.
Nos, amennyiben a kultúrális forr-ra gondolunk, akkor egyetértek - de ez csak egy pici szelete a témának szvsz.
Volt lehetőségem végigjárni a selyemutat és télleg elborzadtam attól a pusztítástól, amit művelt (pl. azért, hogy kivájjon egy szoborfejet, megsemmisített egy 10* akkora részt körülötte - ezek a dolgok szépen megmaradtak volna nélküle az ottani körülmények között.
sajna, ez olyan régen volt, hogy nem sok használhatót tudnék visszaidézni sajnos - akkor egyik kedvenc témám volt az akkor is folyó horezmi ásatások, és ezekről emlékeim szerint nagyon érdekes könyvek jelentek meg a SZU-ban.
Csak éppen nem lehet angolul hozzáférni. Én tisztelem minden nép nyelvét de tudományos munkát illik angolul is közölni. Nyilván nem mindig volt így :)
Stein Aurélról csak annyit, hogy abban a korban élt amikor a régészet azt jelentette hogy minden mozdíthatót elviszünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt nagy kutató felfedező. A Kínaiak és a Belső Ázsiai népek magasról tettek a régészeti emlékekre, múmiákra töredezett szövegekre, cserepekre. Egészen addig amíg rá nem jöttek, hogy sokat érnek. A kínai parasztok ma is lopkodják a régészeti lelőhelyeket, őket valahogy nem hatja át a nemzeti büszkeség. Mindenesetre valószínűleg többet tett a Belső ázsiai népek kultúrájának a megőrzéséért mint amit a kínai állam valaha is tett vagy tenni fog.
Ízelítő:
Birtalan Ágnes: Hagyományos mongol műveltség. Szöveggyűjtemény. ELTE Belső-ázsiai Tanszék, 1996
Budenz József: Rövid mongol nyelvtan; Mongol nyelvmutatványok. Nyelvtudományi Közlemények XXI (1887--1889), 274--320. o.
Dzsagvaral R.--Kara György: Mongol--magyar szójegyzék. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991
Geleta József--Forbáth László: Megújhodott Mongólia. Franklin, Bp.
Kara György: A mongol irodalom kistükre. Európa, Budapest, 1971
Mongólia. Panoráma, Bp. 1979
Ligeti Lajos ford.: A mongolok titkos története. Gondolat, Budapest, 1962
Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek -- Egy év Belső-Mongólia lámakolostoraiban. Franklin, Budapest, 1934
Lodojdamba, Cs.: Tisztavizű Tamir. Európa, Budapest, 1978
Lőrincz László: Mongol népköltészet. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár. Budapest, 1969
Uő: Mongólia története. Gondolat, Budapest, 1977
Mándoki László: Apagyilkos sámánfiak. Európa, Budapest, 1973
D. Nacagdordzs: Madár, a szélsebes szürke. Európa, Budapest, 1981
D. Odoncsimeg--R. Dzsagvaral--Kara György: Mai mongol nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990
Birtalan Ágnes szerk.: Őseink nyomában Belső-Ázsiában, Tanulmányok a mongol népi hiedelemvilágból I. Magyar Felsőoktatás könyvek 2. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996
Róna-Tas András: Nomádok nyomában. Gondolat, Budapest, 1961
Vásáry István: Az Arany Horda. Kossuth, Budapest, 1986
Hallama Erzsébet: Mongóliai napló. Kozmosz könyvek, Bp., 1977
Bartha Antal: Mongólia. Kossuth, Bp., 1965
"Középkori vonatkozásban alapvető Stein Aurél munkássága, (sajnos Mo-on mindössze egy válogatás jelent meg tőle "Belső Ázsia halott szivében" cimen,)..."
Ez csak '45 utánra vonatkozik, korábban több könyvét kiadták (pl. Nagy Sándor nyomában Indiába; Ősi ösvényeken Ázsiában -- Három kutató utam Ázsia szívében és Kína északnyugati tájain I-II.).
A M. Földrajzi Társaság köteteit ma is könnyű beszerezni, én pl. csak a teljesen hibátlanokat gyűjtöttem...
