Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Elvikekben voltak tehetséges kuruc parancsnokok, akik a császári hadseregben tanulták ki a "szakmát", de a nagy mezei ütközetek valahogy mégsem jöttek össze a kurucok számára...
Egyébként én azt olvastam, hogy messze Forgách Simon volt katonailag a legtehetségesebb parancsnok a kuruc hadseregben, sajnos Bercsényivel nem voltak jó viszonyban, így aztán nem igazán tudta teljes mértékben kamatoztatni a hadvezéri tehetségét...
Volt. Nem is kevés. 15-20 kuruc tábornoknak volt korábban őrnagyi-alezredesi-ezredesi rangja a császári hadseregben, Forgách Simon volt az egyedüli, aki tábornokságig vitte ott.
Leszámítva több tucat csatát amit erdélyi, kuruc, ritkábban császári zászlók alatt vívtak magyar vezetésű és teljesen/többségében magyar állományú seregek.
Igaz : Tokaj és Szina :(
Aztán miért magyar ?
Hiszen pl. Muzulmán Gábor 3szor is +támadta Magyarországot muszlim támogatással.....
"hagyományos csatában nem vett részt önálló magyar sereg Mohács óta"
Leszámítva több tucat csatát amit erdélyi, kuruc, ritkábban császári zászlók alatt vívtak magyar vezetésű és teljesen/többségében magyar állományú seregek.
"csak könnyűlovasként harcoltak a háborúkban" Leszámítva a jó 200 évig meghatározó magyar gyalogos réteget, aki a hajdúk néven ismertek, talán még ma is van aki hallott róluk :)
Szóval az állítás egyik része sem igaz, de azért van igazság mindkettőben. Az 1703 előtti bő emberöltőben radikálisan lecsökkent a magyar vezetésű, több fegyvernemet felvonultató magyar seregek csatáinak száma, így nyilván a vezetési tapasztalat is csökkent. A gyalogságot a magyar parancsnokok is inkább lenézett, olcsó, kiegészítő, várvívó erőként kezelték, mint önálló csatadöntő elemként.
Ha ekkor is és 1848-ban is voltak reguláris magyar gyalog- és huszárezredek, magyar parancsnokokkal-tisztekkel, akkor persze jó kérdés, hogy akkor miért hoztunk olyan magas színvonalat, Rákóczi alatt meg miért nem? Egyrészt 1848-ban sem voltunk olyan "profik", a pánikra való hajam, a gyenge "tűzállás" akkor is megvolt, csak azt részben ellensúlyozta, ami Rákóczi alatt nem volt meg: a legénységi állományban 1848-ban már nem csak nincstelen, műveletlen parasztok, hanem főleg az első pár tucat zlj-nál önkéntes, értelmiségiektől-kispolgároktól-munkásokig bezárólag már műveltebb, ráadásul motiváltabb réteg is jelentős számban volt jelen. Mellettük meg ott voltak az átállt magyar legénységű sorezredek jól képzett legénységgel. Bár a kiképzőik-parancsnokaik többsége Rákóczi parancsnokaival ellentétben semmilyen harctéri tapasztalattal nem bírt, de rendes tiszti képzéssel igen. Erre alapozva a harctéri tapasztalatokat megszerezve, sokan gyorsan magas szintekig jutottak egy olyan hadseregben, ahol alapból a teljesítmény és nem a származás/születési előjogok számítottak. Ezzel szemben R. tisztjei rendes képzést nem kaptak, többnyire végvári hadviselésben edződtek ill. a hbs. haderőben is könnyűlovas harcmodort jellemző tevékenységet folytattak, gyakran nem a teljesítmény, hanem a nemesi származás volt a döntő a kinevezésekben, az ellátás-felszerelés megoldatlansága mindvégig hátráltatta őket stb.
Pálffy megtámadta a kurucok leggyengébb pontját, Pekry szedett, vetett gyalogságát, amely meghátrált. Rákóczi ekkor oda indult középről, de lova felbukott, maga alá temette, alig tudták kiszedni alóla, semmi komolyabb baja nem esett, de elterjedt, hogy súlyosan megsebesült, aztán, hogy tán el is fogta a labanc, erre az egész sereg megszaladt. A fejedelem erre így emlékezett: Gyalázatosabb, nyomorultabb s következményeiben gyászosabb csatavesztés ennél soha sem
Valójában a gyenge vezetés (képzetlen, rivalizáló tisztek) és fegyelmezetlen katonaság közös produkciója. Valójában jobban jár Rákóczi, ha egy kicsi, de professzionális hadsereget hoz létre (8-10 ezer fő), a többit, meg mint a török az akindzsiket prédálásra használja, zavarkeltésre. A képzetlen jobbágy masszát meg logisztikára, meg erődítési munkálatokra. Ezt ő is tudta, ezért próbált udvari ezredeket felszerelni, illetve sok külföldi tisztet fogadtak fel (főleg franciákat), meg képzett zsoldosokat.
Ez a csata korabeli franciákat megvert németek szempontjából kb. olan lehetett, mint a brit-zulu háború, azzal a nem kis különbséggel, h a zuluk nem vették fel a nyúlcipőt már az első látásra.
A Rákóczi-szabadságharcban Trencsén előtt is volt néhány nagyobb mezei ütközet, a kurucok azokat is mind elveszítették.
Szerintem leginkább a tisztikar képzetlensége, a modern nyugati hadviselésben való járatlansága lehet az egyik magyarázat, a kuruc katonaság közmondásos fegyelmezetlensége pedig a másik.
Egészen más kategória villámgyorsan mozgó könnyűlovas portyákat vezetni a labancok területei ellen, mint egy nagyobb seregtestekkel vívott mezei csatát megnyerni az általában képzettebb és fegyelmezettebb császári csapatok ellen...
Legfőképpen azt, hogy hogy lehetett ezt a csatát elveszíteni, amikor a viszonylag képzett és jól felszerelt kuruc sereg - gyakorlatilag a fejedelmi fősereg - kb. kétszeres túlerőben volt a császáriakkal szemben és a tüzérséget illetően is minimum pariban voltak a labancokkal szemben?
Én itt sorozatos parancsnoki balfogásokra gyanakszom...
még meg -szemben a hagyományos magyar történetírással- h a 16. században Európának a muszlimokkal szembeni védekezésének a fő stratégiai hadszíntere nem Mo. volt, hanem a Fehér-Tenger.."
és máris törölhetik a modik, mert ide el van mentve.
még meg -szemben a hagyományos magyar történetírással- h a 16. században Európának a muszlimokkal szembeni védekezésének a fő stratégiai hadszíntere nem Mo. volt, hanem a Fehér-Tenger..
"Felmerülhet, h ezeket az EU-s támogatásokat miért nem kaptuk+ ilyen mértékben a Jagellók idején ?
A velencei,vatikáni, angol stb források szerint azért, mert ezeket a zséket e magyar nemesség javarészt elherdálta, ellopta stb. "
Talán azért, mert a Jegellók idején nem volt még olyan akut a török helyzet. A gondot a NRCS szempontjából Mo. összeomlása jelentette. 1520-ban még ott volt a déli végvárrendszer, 10 évvel később már Bécs első ostroma is megtörtént.
Egy jagelló király testvére sem volt német-római császár, talán ez is számíthatott valamit.
De azért ne felejtsük, hogy a Jagellók is kaptak komoly pápai segítséget, a belső-ausztriai rendek pedig átvették a horvát végek védelmének finanszírozását még Mohács előtt.
csak kiegészíteném azzal, h a muszlimok elleni védekezést is nagyobbrészt a Habsburgok finanszírozták úgy, h I. Ferdinánd képes volt megtörni a rendeket, így központosította tartományainak jövedelmeit, melyekből állták Mo. védalmét. Ez a zsé a 15 éves háborúra már kb. 1,5 M rajnai aranyt tett ki (ha nem tévedek ez = kb. 075 mátyási aranyforinttal)
(A Jagellók kvázi nemesi államának bevételei úgy 150-250 e forint közt mozogtak.)
De még ez a zseton sem lett volna elég Mo. megvédéséhez, ha a deficitet nem pótolja a Német Birodalom, a Pápa és néha Velence.
Felmerülhet, h ezeket az EU-s támogatásokat miért nem kaptuk+ ilyen mértékben a Jagellók idején ?
A velencei,vatikáni, angol stb források szerint azért, mert ezeket a zséket e magyar nemesség javarészt elherdálta, ellopta stb.
Namost akkor mibe kerülhetett Mo. felszabadítása a muszlim hordák alól ?
Ezt vajon ki finanszírozta, és mi lett volna az ország sorsa, ha még úgy 50 évig a Balkán sorsára jut ?
Tulajdonképpen a Rákóczi szabadságharc oka is pénzügyi volt, nem a gonosz Habsburgok akartak kiszúrni szórakozásból a magyarokkal. A Habsburgok rengeteg hitelt vettek fel a török elleni felszabadító háborúra, ráadásul 1700-ban kitört a spanyol örökösödési háború. Ezért úgy gondolták hogy a magyar nemesek fizessék meg a felszabadító háború költségeinek egy részét, ezért kellett fizetniük megváltást a töröktől visszafoglalt területen levő birtokaikért és igazolniuk is kellett papírral hogy jogosultak rá, ami nyilván nem mindenkinek ment, mert sok okmány elpusztult a török elleni háború alatt. A külföldiek meg s pénz helyett kaptak magyar állami birtokokat, az állam tartozása miatt. A parasztok adója szintén a háborúk költségei miatt volt magas.
A 19.századi magyar nacionalizmus tehet erről, a rendi és vallási konfliktusokból amik máshol is előfordultak csak ott nemzeti királyuk volt, itt meg egy külföldi dinasztia aminek Bécsben volt a székhelye, a magyar nemzet elnyomása lett, a kommunisták meg 1945 után folytatták ezt a vonalat. Az utolsó etnikailag magyar király Hunyadi Mátyás idején is komoly konfliktus volt a nemesség jelentős részével, akik utálták is rendesen Mátyást, többször fellázadtak ellene, csak aztán a török uralom idején megszépült az emléke a nemesek közt, de igazából a korabeli parasztok sem kedvelték a magas adók miatt, csak utólag lett náluk is szebb az emléke.
Az a baj, hogy csak fekete-fehérben látja a világot a többség. Képtelenek komplexen vizsgálni egy jelenséget. Valaki vagy kuruc, vagy lavanc. Pedig ez butaság. Oltári nagy butaság. Maguk a részvevők is többségében ingadoztak.
De ugyanez a helyzet Habsburgok megítélésénél is. Hatalmas szemétségeket követtek el, ez kétségtelen, az 1848-1849-es szabadságharc leverése pl kétség kívül ez a kategória. Ugyanakkor nélkülük a 18. századi népességnövekedés és az ország jövőjének megalapozása (amire egyébként a szabadságharcot alapozhattuk) nem mehetett volna így végbe, de a magyar mezőgaszdasági termékeket sem lehetett volna eladni.
Aki tehát sommás ítéletet alkot, az biztosan ferdít, egyoldalú.
csak azt nem értem, h miért kellett többszáz év az ún "kuruc szabadságharc" átértékeléséhez, amikor az -ha nem tévedek- elsősorban a nemesi kiváltságokról szólt ?
Akárcsak a fejedelem fiának, Rákóczi Józsefnek az esete, aki elagott, öreg kuruc harcosokból, továbbá az oszmán hadvezetés által kirendelt török és oláh csapatokkal részt vett az oszmánok 1737-1738 évi erdélyi hadjáratában.
A hadjárat gyakorlatilag semmit sem ért el, a "kuruc felkelés" eszméje a lakosságban ekkor már semmiféle visszhangra nem talált és maga Rákóczi József is meghalt fiatalon, 1738. november 10-én, 38 évesen.
Mivel fiúgyermeke nem volt, legalábbis törvényes nem, ezzel II. Rákóczi Ferenc családja férfiágon kihalt.
"....1736-ban apja halála után, amikor kitört az újabb orosz–osztrák–török háború, I. Mahmud szultán Rodostóba hívta, és erdélyi fejedelemmé jelölte. A szultán megkérte, hogy még élő kurucokból állítson ki csapatot a török hadsereg számára, amellyel megindíthatná az újabb kuruc szabadságharcot. 1738. április 29-én III. Károly rendeletet adott ki a herceg elfogására, amennyiben József átlépné a birodalma határát.[2] Mint trónkövetelő részt vett az 1737-38-i Erdély elleni hadjáratban, de ennek semmiféle eredménye nem volt. Az a kevés kuruc, aki még összegyűlt, beteg és rokkant ember volt többnyire, a harcokban szinte semmit nem szerepeltek, Rákócziért egyedül a kirendelt török és román katonák harcoltak, de a rég kihunyt kuruc eszmét már nem lehetett feléleszteni. Mahmudnak sem volt ezzel a lépéssel komolyabb szándéka, minthogy az osztrákokkal szemben valamilyen presztízsnövelő eszközt találjon a háborúban. Rákóczi József léha élete, kalandorsága azonban visszatetszést keltett a bujdosókban. A hadjárat közben halt meg."
