Nézegettem a topic-odat. Vannak kihagyások a hozzászólások között. Nem értem. Valakit kilöktek a hozzászólók közül. ( Én ezt a moderációsdit nem nagyon szeretem. )Pszt! Szerinted ők Istenségek? Merthogy az értékrend, a gondolkodás, a vérmérséklet manapság tényleg eltérő; és ez így van jól. Nemmondom én is kiraknék egy-két hozzászólót, de, ha nem szólnak hozzá, akkor csak rájön, hogy gátlástalan volt... Szóval én rendesen besértődnék, ha elpasszolnának...
Mostanában ez a kettőről egyre, meg egyről a kettőre dolog nálam nagyon ingadozik, mint a libikóka, már, ami a lelkieket illeti. Az anyagi része ennek a kérdésnek nem nagyon érdekel. Valahogy úgy lépegetünk, hogy negyedről a félre, félről a háromnegyedre... Most itt tartunk.
Igen. Ez igaz... Hidd el nem akarok pökhendi lenni senki bajával kapcsolatban. Nagyon is együttérzek azokkal az emberekkel, akik bármi miatt nehéz helyzetben vannak. Ha valaki úgy "beteg", hogy születésével kapta, az viszont már bonyolultabb dolog, az már nem egy, a saját életéből eredő stressz következménye, hanem korábbi(akár szülői) előzményeké.
Többféle módon lehet. Ilyen pl. az agykontroll is. Persze, tudom, nincs stresszmentesség az életünkben, csak az a lényeg, hogy megoldjuk valahogyan azt, ami stresszel...(munkahelyi, párkapcsolat, gyerekkel kapcsolatos dolgok...stb.) Tudom, nehéz, meg sokszor lehetetlennek tűnik, de muszáj, mert akkor mindenképp számolni kell a folyamattal, vagy programmal, vagy ahogy hagyományosan hívjuk "betegséggel".
Nem kell ahhoz szakértelem... Minden betegség alapja a stresz... Melyre az agy úgy reagál, hogy elindít egy programot, melyet mi betegségnek nevezünk, de ezt megelőzi a betegség első fázisa, majd a másodikban elkezdődik a gyógyulás. Ekkor lehetünk akár lázasak, vagy hányhatunk, vagy fájhat a torkunk, fejünk...stb. Ezek már a gyógyulásban vannak. Kár, hogy megakasztjuk antibiotikummal, kemo-val, egyebekkel. Sokkal szelídebb gyógymódokra lenne szükség, no és tökéletes nyugalomban kell ilyenkor lennünk. Nagyon érdekes volt. Az Erdei F. Műv. K-ban tartották múlt hét végén.
Csak is a mimózákat lehet bántani. A többi lerázza mint kutya a vizet. Nem tudom megfigyelted-e már,vannak akiket az éltet ha másokat bánthatnak.Attól lesznek nagyok(nő az egójuk). Sajna én is a mimózákat szaporítom...
Szia! Ma kicsit lelki mélyponton vagyok. Több barátom miatt. Meg a gyerkőc párja is .... AFFEFE! Szidom azt az érzékeny lelkemet. Azt nem értem, ha tudják rólam, hogy ilyen vagyok, miért bántanak. Egy mimóza lakik bennem. Én ezért is nem bántok meg (remélem) senkit. Mert nem akarom, hogy átéljék mások azt, amit én ... Nem kedvelem a "szókimondó" embereket. ...Semmit sem érünk el az oldalba ......tással, csak a fájdalmat másoknak...
A mai napon alig dugtam ki az orromat...(esős lüke idő lévén) Mégis jó érzésű napom volt. Mindig örülök egy-egy új felfedezésnek (megvilágosodásnak) az új-medicináról olvastam (német)nagyon érdekes, elgondolkodtató, no és számomra még- bevallom, alig érthető tudomány.
Mivel egy helyen lakunk nem részletezem,egy órát én is beszálltam a hó terelgetésbe. És....öregszem,mert elfáradtam..néhány éve még nevettem,de most beleizzadtam... Mindegy haragudni én se haragszom rá. Ha lassan olvad majd el, és a talaj elnyeli.. Mert ha egyszerre olvad az rossz is lehet...
Egész éjjel esett, sőt ma délelőtt is ... Egye fene! Megbocsájtom neki. (Most még). Párom reggel öltözködés közben azt motyogta:" Imádom a havat!" Mondom: Viccelsz? Azt mondja "Tényleg, mindig is szerettem." Ki is ment havat lapátolni, meg a szomszédok is ott voltak, a kutyák közben jót játszottak, kergetőztek.Idilli kép bentről a függöny mögül nézve. Én nem annyira szerettem sem hógolyózni, sem szánkózni. (Alföld) Mi csak húztuk egymást... A havas Mecsekben viszont csodásat kirándultunk két-három éve.
Nálunk a párom igyekezett piruettezni,de végül hanyatt feküdt.. Kis mosolyt megengedtem magamnak, hisz hasonló helyzetbe mindegyik így csinálja... Mert esni én is tudok,még a sárba is estem.. Pedig a jövő héten a város másik feléig kellene elmenni,de azt hiszem a busz és a lábaim lesz a legjobb... De a központból gyalogolni kell mert a busz messzi áll meg a célomtól. Csodás nyár, amikor biciklivel elérek mindent... És ma is kavart a hó szél és egyebek...
Az én kedvem is! :D Szombaton ráesett a hó az eresz alatti tükörjégre, én meg usgyi! Rápenderültem, és még abban a másodpercben a földön találtam magam hason, orrommal a jégnek huppanva. Aztán feküdtem ott egy percig, majd a lányommal besétáltunk a szobába, ahol már kissé a tudatom el-elhagyogatott. Az orromon plezúr, de ezen, meg az ijedtségen kívül semmi... Ígyhát jövő héten el is megyek Szlovéniába síelni.:D
