A pretorian guard pedig kifejezetten negatív töltetű lett utóbb az angolban, valamilyen ellenszenves, diktatorikus vezető belső környezete, tehát nem is feltétlenül testőrsége, hanem tányérnyaló hada, amely féltékenyen vigyáz, hogy mások a közelébe se juthassanak uruknak.
A praetoról és a praetorianusokról írottak korrekcióra szorulnak. Lehet, hogy a Római Birodalom provinciáiban is működtek praetorok, de a praetor eredetileg és elsősorban mégis a rangban a consulok után következő, tehát igen magas tangú római magistratusok voltak, nem pedig holmi jegyzők. Emlékezetem szerint a szó eredete a prae-itor, vagyis elöljáró jelentésű katonai kifejezésre mutat vissza, hiszen a praetorok a consulokhoz hasonlóan katonai funkcióval is rendelkeztek.
A praetorium eredetileg a praetor mint hadvezér parancsnoki sátrát jelentette a rómaiak katonai táborában. Az angol wikipedia e jelentésből származtatja a praetorianus szó 'testőr' jelentését, mindenesetre praetorianusoknak nevezték a római császárok testőrségének tagjait, akik azonban a császárokat néha nem megvédték, hanem megölték (ld. http://en.wikipedia.org/wiki/Praetorian_Guard).
Elképzelhető, hogy amikor a kereszténység elterjedt, már nem KIKERÓ-t ejtettek, de attól még az irodalmi nyelven fogalmazott mondat leírva ugyanúgy nézett ki, mintha az ejtés nem változott volna.
Visszatérve a VENIRE igére. A RAE Nueva gramática de la lengua española (Új spanyol nyelvtan) c. könyvében olvastam, hogy a spanyol nyelvjárási veniste és venimos (mint pret. perf. s.) — az írott viniste és vinimos helyett — archaikus alakok, és a latin VENISTI, VENIMUS folytatásai (ablaut nélkül). Az Akadémia ezeket tehát nem tartja hibásnak vagy népiesnek, de az írott nyelvben nem tanácsolja a használatukat.
Ennél az igénél T/1 személyben egyedül az ablaut különbözteti meg a múltat a jelentől (a sztenderd nyelvben): venimos (jelen) / vinimos (múlt), ezért is lenne ajánlatos a beszélt nyelvben is így ejteni.
Szóval a rendhagyóságnak is lehetnek előnyei, mint itt is. Szabályos spanyol igéknél ugyanis csak a II. (-er végű) igeragozás különbözteti meg a T/1 jelent a T/1 múlttól:
I. cantar: cantamos 'énekelünk' / cantamos 'énekeltünk'
Ez érdekes probléma, ezen már én is gondolkoztam. A latin egy tipikus példa arra, hogy gyönyörű mondatokat lehet szerkeszteni tökéletesen helyes nyelvtannal, csak éppen az a kérdés, hogy mondták-e volna azt úgy az anyanyelvi beszélők. Ugyanakkor mivel az újlatin nyelvek élnek, lehet sokmindenre következtetni.
Ugyanez fennáll természetesen az élő nyelvek esetén is: lehet egy mondat teljesen hibátlan és még a szóhasználat is lehet megfelelő, mégis előfordul, hogy soha nem fogja kiejteni a száján egy anyanyelvű. Az idegennyelv-tanulásnál ez a legnehezebb.
Egy konkrét eset, amellyel nem is olyan régen találkoztam, a spanyolból. Egyszerű bemutatkozási formuláról van szó:
Te presento al Sr. Pérez. — 'Bemutatom neked Pérez urat'.
Mi is ebben az érdekes? Elméletileg — azaz nyelvtanilag — ate a tú részes és tárgyesete is; az a elöljáró pedig szintén jelölhet részeshatározót és tárgyat is. Vagyis egy nyelvtanulóban rögtön felmerül a kérdés, hogy melyik a tárgy ("kit mutatok be?") és melyik a részeshatározó ("kinek?"). Az anyanyelvű viszont egészen különös módon csak egyféleképpen érti (ahogy én fordítottam). Amikor megkérdeztem egy spanyol nyelvész ismerőst, hogy ez miért olyan egyértelmű nekik, ő sem tudott rá magyarázatot adni. Nincs rá magyarázat. Ők ezt így használják.
Bonum annum novum jobb lenne (de azt azért nem merném azt állítani, hogy ez így szokták volna mondani latinul). Egy igazi latin jókívánság, amely még alliterációt is tartalmaz: Quod felix faustum fortunatumque sit!
Megkérdeztem a spanyol nyelvész ismerőst, hogy lett a VENI-ből vine, erre azt mondta, hogy az inflexión vocálica (gondolom magyarul 'magánhangzó-hajlítás') nevű jelenség ennek az oka. Az összes többi alakban pedig ennek analógiájára van -i- a tőben.
Ami még érdekes és úgy tűnik, csak a spanyolra jellemző, az mindhárom igeragozás perfectumának E/3. személyében az -o végződés (hangsúlyosan vagy hangsúlytalanul), amely valószínűleg az első (-ARE) ragozású igék praesens perfectum E/3. alakja -AU(IT) végződésének analógiájára jött létre és mindhárom igeragozásban rögzül. Erre viszont a megkülönböztetés fenntartása végett volt szükség, ugyanis így az olyan igealakoknál mint a DIXI (> dije) és DIXIT (amely szintén *dije lenne fonetikailag), megmarad a különbség az analógiás -o folytán: E/1 dije és E/3 dijo. És ugyanez igaz persze az összes (főleg második és harmadik ragozású) erős igére.
Hidd el, hogy utánanéznék, ha erről a benti gépről nem lenne egy kínszenvedés bármit is csinálni. Egy kattintásra kb. 10 perc alatt reagál, és ez még a jobbik eset. :(
Nem lenne egyszerűbb leírni, mi a különbség? Mivel bizonyára tudod.
Az eltérő fejlődés nem garancia semmire, ugyanis a spanyol igeragozás kb. 70%-ban analógia és csak 30%-ban fonetika, a rendhagyó igéknél pedig mindkettő egyszerre. :-)
Az óspanyolban ráadásul egy latin igealakhoz egyszerre több is tartozhatott, párhuzamosan éltek egymás mellett: FECISTI > fezist(e), fizist(e), feziest(e), fiziest(e). Ez összesen 8 különböző változat ugyanazon igealakra.
Kösz, ezzel most (megint) ki lettem segítve. Amúgy utánanéztem, előtte is. Az én forrásom szerint ugyanaz. (Mondtam már, hogy semmit nem állítok megalapozatlanul, vagy ha nem vagyok benne biztos, akkor ezt hangsúlyozom.)
—A latinban az E/3 és T/1 alak megegyezik a két időben, a spanyol megkülönbözteti.
—A jelen idő teljesen rendben van, mert követi a normális fonetikai fejlődést, de a múlt kicsit furcsa. Elvileg *vení, *veniste, *venió, *venimos, *venisteis, *venieron kellene, hogy legyen, de mégsem. Kérdés, hogy hogyan lett belőle rendhagyó ige a spanyolban. Én ennek egyik okát a hangsúlyváltásban látom (azaz pontosabban az eredeti hangsúly megőrzésében): véni > *viene > vine; venisti > *veniste > viniste (a hangsúlytalan e záródása, általános); veniut > *veneut > *vieno > vino (a nyílt e-ből származó ie monoftongációja, szintén dokumentált a spanyolban); a venimos > vinimos esetében talán éppen a különbség megőrzése miatt záródott az első i; a venistis > vinisteis -eis végződése analógia lehet; a venerunt > vinieron -ieron végződése szintén analógia.
—A mexikóiak úgy látszik furcsának találták az i-t a viniste és vinimos tövében (nem hinném, hogy archaizmusról lenne szó), így viszont az utóbbinál nincs megkülönböztetés a jelen és a múlt között.
Dios mío, la verdad me da risa!!! ¿Tú te crees esas estupideces envidiosas malintencionadas de la prensa amarillista? Y si no la conoces, ¿por qué lo crees? Bueno, para nada pretendo estar convenciéndote, yo conozco su vida, he visto casi todas sus entrevistas (bueno si no todas pero montones) y me atrevo a decir que conozco su personalidad, y también sé que tiene muchos enemigos por envidia!!! Justo porque no es una mujer fabricada sino que es una belleza natural, pues siento que esto le duela a la gente. Pero naturalmente no voy a enojarme contigo, porque es tu opinión y yo la respeto, aunque no sepas la realidad.
De todos modos, con máximo respeto y máxima objetividad, te digo una cosa. No entiendo por qué la gente le tiene tanto odio y tanta mala intención hacia los artistas, inventando todo lo absurdo, ¿y si se operó, a quién le importa? ¿Quién tiene que ver con su vida? Y eso es precisamente lo que no me gusta. Como decías, mi verdad, tu verdad y la verdad, tú tienes derecho a creer lo que tú quieras, yo también tengo derecho a pensar lo que yo quiero, sobre todo si no se trata de creer algo sino de saberlo. Espero no te lo tomes a mal lo que he escrito, fui sincero contigo.
Ya me voy a dormir, porque mañana es día de trabajo también (por la Nochebuena, día 24 que sería día laboral, pero el Gobierno nos lo da y por eso tenemos que trabajar mañana).
Aay. esa naricilla!!!! no le tengo ninguna manía, no me importa en absoluto, de hecho cuando empezaste a hablar de ella tuve que mirar que cara tenía!!! me meto contigo por tu falta de objetividad, soy mala, recontramala! los fans estáis ciegos.!
Reinas del bisturí: RINOPLASTIA Y AUMENTO MAMARIO, LAS OPERACIONES FAVORITAS
La cantante mexicana Thalia es otra “Barbie” ( por lo del plástico). Rinoplastia, aumento de los senos, lipoesculturas y extracción de las costillas flotantes para adquirir un envidiable cuerpo. Su compatriota y enemiga reconocida Paulina Rubio también se ha inyectado colágeno y se ha adelgazado por medio de liposucciones rutinarias. Su envidiable melena se debe a la implantación de extensiones capilares.Retoques latinos Además de Salma Hayek, otras latinas de referencia han recurrido en repetidas ocasiones a la cirugía estética, aunque muchas de ellas no lo han reconocido. Por ejemplo, Thalía es una de las más fieles seguidoras, ya que se ha quitado costillas, se ha hecho una rinoplastia, aumento de pecho y múltiples lipoesculturas. http://www.celestrellas.com/2009/08/14/famosas-con-cirugias/ http://www.google.es/imgres?imgurl=http://u.univision.com/contentroot/uol/art/images/ent/fam/2002/01/pa_thalia1_7_010802.jpg&imgrefurl=http://mjhideout.com/forum/chillout/73040-y-despues.html&h=336&w=250&sz=17&tbnid=Wl0UXhctc2IrTM:&tbnh=119&tbnw=89&prev=/images%3Fq%3Dfoto%2Bde%2Bthalia%2Bantes%2By%2Bdespues%2Bde%2Boperada&hl=es&usg=__pvmeNQx0SpElpR_qQG8Wo3d1cWM=&ei=RvQrS9S1Nsuu4Qa1-PSWCQ&sa=X&oi=image_result&resnum=1&ct=image&ved=0CAcQ9QEwAA http://www.google.es/search?source=ig&hl=es&rlz=&q=foto+de+thalia+antes+y+despues+de+operada&btnG=Buscar+con+Google&aq=f&oq=