Ahhaa... az Ül az megy neki, a marad annyira nem... De az biztos, bárki jön hozzánk, a kutya egyből a nyakába ugrik, és ez bosszantó. Megpróbálom ezt a módszert, meg eddig is csináltam végülis, mert már sokszor olyan mérges vagyok, hogy tényleg szó nélkül megyek végig az udvaron, rá se nézek de akkor is hol átesek rajta, hol a lábamra ugik a kutya. :-/ Ettől függetlenül is imádjuk, csak mérgel ez a hülyesége. :-)
először is az alap dolgokat kellene megtanítani vele, az ül, a marad parancsot.
aztán azt hogy ha hazamentek nincs egyből egymásnak örömködés, előbb szépen lecuccolsz, átöltözöl, pisilsz/kávézol, amit akarsz és ha te úgy döntesz akkor jön az üdvözlés. magyarán bemész a kapun, ajtón és nem veszel róla tudomást, rá se nézel, bármit csinál. maximum az ül, vagy a marad paranccsal csillapítod, ha már tudja.
nagyon idegesítő szokás, nekem volt ilyen kenguru kutyám, de következetességgel le lehet nevelni róla.
Egy újabb kérdéssel fordulnék hozzátok Basset ügyben... :-) Olyan gondunk van a mi fiú BuBu kutyánkkal, hogy álllandó mértékkel felugrál, de tényleg mindig... ez bosszantó, főleg ha világosabb naciban vagyunk, meg hát amúgy is, nem tudok két lépést tenni úgy, hogy ne ugrálna fel rám, de leginkább a nőkre. Ez megfigyelés, a páromra fele annyit se, mint rám mondjuk. Mitől van ez és mit lehetne tenni ez ellen? Van valami ötlet, tapasztalat, akármi?? :-) Ha rászólok, nekifutásból csinálja ugyanazt, szóval ez így nagyon nemoki :-))))
Köszönjük szépen mindenkinek az együtt érzést. Még most sem jobb, mindenről Ő jut eszünkbe, annyira az életünk része volt és olyan nagyon szerettük. De most már biztos, hogy minél előbb akarunk egy kicsikét. Basset nélkül lehet élni, de mi a fenének? . Ezért kérünk Tőletek egy kis segitséget. Honnan érdemes venni gyereket? Angie szaporitótól volt, és bár ez nem sokat változtatott a tényen, hogy imádtuk, de viszont izületi betegségei voltak genetikailag, amivel sokat szenvedett, plusz valami epilepszia szerüséggel is küzdött. azon kivül nem akarjuk egy ilyen ember (?) pénztárcáját hizlalni, inkább normális tenyésztőtől, jó családból való úrilányt szeretnénk.
Nagyon sajnálom! :-( Mi tavaly szeptemberben jártunk pont ugyan így.
Mi egy hétig bírtuk kutya nélkül és elmentünk megnézni az apróságokat. Szerencsénk is volt, hogy voltak kiskutyák. Úgyhogy 3 hét után lett meg a csöppség és egy pillanatig sem bántuk meg, hogy nem vártunk többet.
köszönjük mindenkinek. Nagyon hiányzik, annyira rossz nélküle! Mindenképpen kell egy másik basset! Angiet soha nem fogja pótolni semmi és senki, de talán eltereli a figyelmünket és egy kicsit enyhiti amit most érzünk. A párom is teljesen kivan. Mindenképpen jó családból származó kicsikét szeretnénk, mert bár nem akarunk tenyészteni, de biztos akarok lenni benne, hogy nem hordoz betegségeket. Talán majd a tavasszal, most még nagyon friss a gyász.
Köszönjük Fülöpmami. Gyomorrák volt ami elrabolta tőlünk. Hiába volt minden , elment. Még nem tudjuk, hogy kell élni nélküle. Nekünk Ő a gyermekünk volt. Az orvosok mindent megtettek és Ő is, de fel kellett adnia. Csak 10 évet kaptunk-. Soha nem felejtjük el, de még azt sem tudom hogy lehet kibirni nélküle.
