Nem tudom, hogy ezt "a fene nagy lovas tapasztalatodat" (?) hol szedted össze (?), de biztos vagyok benne, hogy rosszkor voltál rossz helyen! Sajnálom.
Ezzel a hozzáállásoddal tényleg soha nem fogsz egy loval sem bizalmas kapcsolatba kerülni, de erről nem a ló tehet, hanem TE!
A lóval való kapcsolat elsősorban bizalomra épül és együttműködésre és nem engedelmességre!
Hiba akkor csúszik ebbe a viszonyba, ha az ember nem megfelelően közeledik a lóhoz, és erőszakkal kívánja engedelmességre bírni, ilyenkor a ló félni kezd és bizalma az emberrel szemben (az ember hibájából) sérül, mivel hosszútávú memóriája ilyen szempontból nagyon jó, akár 15 éven át is pontosan megjegyzi magának azt az embert akitől negatív élmény érte!
De ugyanilyen jól emlékszik a jóra! Már többszáz méterről a talaj rezgéséből megismeri a gazdája lépteit, évekig (újabb találkozások nélkül) emlékszik egykori gazdája illatára....
A ló nem vehemens farokcsóválással mutatja ki örömét, hanem csöndben finom jelzésekkel. Halk "röfögő" hangot hallat mikor meglát, finoman odabújik és tényleg az üdvözlés egyik jele a puha nózijával a tenyerünkből nagy levegővétel, majd kifújás: ilyenkor begyüjti az illatferomonokat, melyből aktuális lelkiállapotunkra is következtet. Lovunk annyira eggyé tud velünk válni, hogy testéhez a mi "testünket is hozzászámolja", pl. ha terepre megyünk és jön egy alacsony ág magátol lassít figyelmeztetésként, hogy "figyelj ha nem hajolsz le nem férsz el alatta", még ha lovas nélkül ő maga el is férne, szűk fordulóknál nagy sebességnél magától úgy fordul, hogy "ne darálja le a lovas térdét"....Lovaglásnál szinte gondolatra működnek, mielőtt az ember a segítségeket adná már elkezdi a következő gyakorlatot, fordul az ugrásra....Munka után bújik, a maga módján megköszöni a munkát, pl. visszaengedve a legelőre visszanéz és a tekintetében minden benne van! A többhektáros legelőn hívás nélkül azonnal keresi társaságomat....A lovak egymás közt és más állatokkal (pl. Kincsem macskája) valamint emberekkel is szoros, önfeláldozó barátságra képesek!
Rémtörténetek helyett miért nem a magukat az emberiségért teljes hűségükkel feláldozó huszárlovakról írsz???????!!!!!!!
De úgy érzem felesleges többet írnom, mert ezt érezni kell, de aki alapvetően nem vevő rá az nem is fogja megérteni nyelvüket nem is fog megtanulni soha lovagolni, mert a lovaglás nem jól betanult mozdulatok sorozata, hanem érzelmi együttműködés ló és lovas között!
Ismered azt a mondást: "rossz ló nincsen, csak rossz lovas!"
Az esések döntő tobbségében a lovas a hibás (hiánytalan tudás, vakmerőség, erőszak....), vagy a ló nem megfelelő képzése (tehát megint az ember)
Sok baleset abból adódik, hogy nem veszik figyelembe a ló menekülő állat (zsákmányállat) voltát, ami azt jelenti, hogy ősi ösztöne, ha megijed a túléléshez el kell rohannia, különben a ragadozó elkapja. Ezt az evolúció során 60 millió éve kialakult tulajdonságot pár ezer éve tőrtént háziasítás nem fogja kitörölni, bizalmunkkal csak csökkenthetjük. Ebből következik, hogy egy ló minél zártabb helyen van tartva, annál szorultabb helyzetben érzi magát, ill. ha megijed, megijesztjük (pl. hírtelen mögé rohanunk) és meg van kötve nem tud elszaladni, valahogy a túléléshez védekeznie kell, tehát rúg...De ez a mi hibánk, mert nem tartottuk be az állatfaj természetéhez igazódó szabályokat (ez olyan, mint idegen kutyához ne nyúlj be soha)
Sok lovas baleset következik be mozgáshiányból, rossz tartástechnológiából (állásos, boxos tartás ritka kevés mozgatással)-ez ismét emberi hiba, amiért a ló tele van! A lónak legelőre, karámra, rendszeres mozgatásra van szüksége, hiszen legelő állatfaj ehhez alakult szervezete, különben szenved!
Jelentem még soha nem tört el lovasbalesetből semmim, nem voltam gipszben, és minden végtatgom megvan, nekem és családtagjaimnak is!:)Pedig 18 lóval élünk együtt (de volt már több is)
Fölösleges rémtőrténetekkel példálózni, ilyet gazdájukat szétharapó kutyákról is lehet írni, de macskáról is (pl. ráfekszik a kisbabára és az megfullad....) mégi képes az emberi szeretet viszonzására.
Szerintem a legnagyobb hiba a lóval való viszonyodban ott rejtőzik, hogy Te nem vagy képes viszonozni az ő szeretetét, te nem vagy neki hálás a tőle kapott ajándékokért (pl a hátán töltött boldog órák). Vajon más élőlényekkel szemben képes vagy erre, pl. embertársaiddal szemben?
Ha bővebben akarsz olvasni a lovak etológiájáról, szociális-társas viselkedéséről akkor figyelmedbe ajánlom többek közt Dr. Johannes Erik Flade, Monthy Roberts írásait, valamint a Parelli módszert!
Végezetrül: nem elég a hála kimutatására, hogy egy ekkora állat a hátára enged és cipel minket?
Figyu, ha lovazni akarsz tanulni akkor sipirc egy normális lovarda és tölts ott sok időt, lapátold a szart, csináld amit tanítanak, vásárolj normális lovas könyveket, menj el a www.paci.hu ra és olvass, integrálódj.
Fene se akar bántani téged, de rózsaszín elképzelések a lóról még balesethez is vezethetnek, a ló nem egy kiscica vagy kiskutya, ha csak véletlenül lép a lábadra akkor is gipszben leszel egész nyáron.
Szerintem nem volt még SOHA ló közelbe,és nem érintette a ló puha orrocskáját.Nem érezte azt amikor a ló meleg lehelletét a kezébe fújja.Nem hallotta a nyerítését,és SOHA nem lovagolt!
Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de fel kell tennem a kérdést:
VOLTÁL TE MÁR VALAHA LÓKÖZELBEN, VOLT MÁR VALAHA "IGAZÁN" KAPCSOLATOD ILYEN ÁLLATTAL!!!
Ha erre lett volna már alkalmad biztosan nem írnád ezeket a sorokat!
Az igaz, hogy a lóhoz (ugyan úgy, ahogy a kutyához is) érteni kell, ismerni kell az állatfaj etológiáját, fejlődéstőrténetét, szükségleteit...ahhoz hogy alapvető igényeit kielégítsük a jó gazda gondosságával, meg kell tanulnunk megérteni a nyelvüket és megértetni magunk velük, hogy tökéletes harmóniában tudjunk együttműködni velük, de ha erre mi emberek vesszük a fáradtságot akkor, hidd el nekem, hogy kevés olyan élőlény van más a világon (embertársainkat is ide értve) aki több szeretetet, hálát tudna adni a lovaknál!
(Egyébként ha ezen alapvető dolgok, hiányoznak pl. két ember kapcsolatából, akkor ott sincs jelen a hála és a szeretet....)
Hidd el-e sorokat tapasztalatból írom, lovakkal élek együtt egy tanyán ez a hivatásom, ők számunkra teljes értékű családtagok, van köztük fedezőmén, kanca, csikó, nyers ló...minden amit akarsz:), több lovat belovagoltam már (hangsúlyozom nem betörtem!) tudom milyen érzés mikor ez a csodálatos kapcsolat ember és ló között napról-napra alakul a születése pillanatától a versenypályáig, és tovább...sajnos már a másvilágra is kellett lovakat átkísérnünk....
(csak úgy mellesleg említem meg, hogy párom állatorvos és sokkal kiszámíthatóbb állatfajnak tartja a lovakat, kevésbé vannak szélsőséges megnyílvánulásaik az állatorvossal szemben, mint pl. egy kutyának. Azt mondja: "olyan, hogy hamis ló nem létezik"!)
Minek szól bele olyas valaki akinek még sosem volt közeli kapcsolata lovakkal? Hogy írhat valaki ilyet hogy nem képesek szeretetet viszonozni?? Egyáltalán látott már az illető életében lovat? Több mint tíz éve foglalkozom lovakkal, nem egy lovam volt már, most is van egy, akit imádok, ő ezt nagyon jól tudja viszonozni, és nála hűségesebb társat el se tudnék képzelni! Jobban ragaszkodik hozzám mint a kutyám, és az életemet is rá bíznám... Aki ilyet ír az nem látott még lovat a gazdájával, akik tökéletesen megértik egymást szavak nélkül is! Legközelebb jöjjön el hozzánk és nézze meg mennyire is tud szeretni és ragaszkodni egy ilyen, kicsinek épp nem mondható, de annál csodálatosabb állat...
Egy ló megtesz mindent érted,de cserébe elvárja,hogy te is megtegyél mindent érte!Nincsen igazad,neked csak az a gondod,hogy nem szereted a lovakat.De persze nem kötelező szeretni őket!
nem jó állatok vagy rossz állatok, egyszerűen csak lovak.
A macskához kutyához képest nem képesek szeretetet visszaadni, hálát nem éreznek, etetheted húsz évig, ha megijed akkor is felrúg mint a taknyot, vagy megharap.
Nem lehetsz egy lóval egyenrangú a rangsorban, vagy feletted áll, vagy alattad és ettől függően csinál meg neked dolgokat, vagy nem csinál meg semmit.
Szépek, erősek, de nem társállatok az ember számára, tudni kell velük bánni, hálát, ragaszkodást ne várj tőlük.
Nagyon jó állatok a lovak.Ha nem idegesíted fel őket,akkor nem rugdalnak,meg ilyesmi.De van néhány alap szabály.Akkor tudod meg,hogy a ló mikor fél,vagy ideges ha látod,hogy hátra húzza a fülét,azaz sunyít.
Számomra egy állat az állat :). Nem tudok rájuk úgy gondolni, hogy jók vagy rosszak. (Persze, ha a kutyám kiássa a La Manche-t a sövényünk alatt, akkor rossz, de nem a topiknyitó értelemben ;)).
Tisztelem az életet, mindent, ami összeteszi és működteti, innentől kezdve pedig ugyanolyan állat számomra a ló, mint a hangya, ami épp itt grasszál az orrom előtt. Persze nyilván más a kapcsolatom velük.
A lovakra is inkább tisztelettel nézek. Szeretem bennük látni az ösztönt, ahogy a rangsort kialakítják, ahogy a vezérkanca megtartja (netán elveszti) helyét, ahogy rágcsálják egymás sörényélét... Nem látok bennük (egy állatban sem) imádnivalót, szeretem őket nagyon, ezt tudom és érzem. Így nincs nekem jó és rossz állat, bár lehet, csak géndegenerált vagyok :o).
A ló a leghülyébb állat: elöl harap, hátul rúg, középen ráz, és menés közben végzi a dolgát.
Viccen kívül imádnivalóak (mármint a jólnevel lovak), de ez a kutyákkal, macskákkal stb is így van, nem?
Tudom, hogy egy halott témát hozok fel, de képtelen vagyok megállni.
Hogy van ez: vannak jó állatok meg vannak rossz állatok...? Létezik ilyen kategória? Ha igen, mi a definíciójuk...?
Szerintem a lovak az egyik legszebb állatok a földön. Soxor estem már, sokon ültem, és nekem is van 2. IMÁDOM ŐKET. Akinek nincs hosszabb távú lovasélménye az ne nyiklatkozzon negatívan a lovakról!
üdv: Pippoci
Kaptam már lovaktól rúgást, harapást, le is estem róluk! De az az igazság, hogy mindannyiszor a saját hülyeségem miatt. Amúgy Baton Rouge barátunkkal tudok egyetérteni. ;-)
