Szerintem nem azon van a hangsuly, hogy "kijonnek-e egymassal". Tul fiatalon meg nincs meg az a tapasztalat, ami szukseges a felmerulo problemak megoldasahoz. Ez a tapasztalat csak egy kapcsolatban toltott idovel szerezheto meg, aminek persze az adott fiatalkori kapcsolat tobbe-kevesbe szuksegszeruen a karat latja. A fiatalkori csaladalapitas egyeb trivialis problemaira (pl. anyagiak) most inkabb nem is terek ki.
Azon keseregni, hogy mi lett volna, ha kesobb talalkozunk, felesleges, kb. olyan, mint egy autos koccanas utan azon keseregni, hogy miert nem 5 perccel kesobb indultunk el, akkor most nem lennenk itt. Hat ja, csak lehet, hogy akkor mar az ajton kilepve elutott volna az uthenger.
Ha jólláttam ,ide fiuk irnak inkább...pedig a lányoknak is ugyanilyen fontos ez a probléma.
De mint megistapasztaltam a saját börömön,a fiuk döntenek inkább a korai elkötelezttség ellen,hiába imádják a barátnöjüket.... :( Ez olyan szomorú...
Számomra nagyon nehéz elfogadni,ha van két emberke,szeretik egymást,kijönnek,megértik egymást,meg ilyesmik....igazi szerelem...és miért nemlessz elkötelezettség? Mert túl fitalaon találkoztak... és ezellen a probléma ellen nemlehet mit tenni :( Mert egy konfliktust ellehet simitani,egy hibát meglehet bocsájtani...lehet "nevelni" a másikat...de azellen,hogy túl korán találkoztatok..,nemtehetsz semmit.Velem is ez történt...ezért érint ilyen érzékenyen a téma...ha késöbb találkozom a volt barátommal,valószinűleg házasság lesz belöle.... De mostmár kitudja valaha leszek-e olyan jól meg bárkivel is,mint vele,hogy akár elis kötelezzem magam...Sokan aztprobálják megkisérletezni,mivel túlkorán találkoztak...ésmég kikell élniük magukat,hogy nyitott kapcsolatot létesitenek,vagy szakitanak egy idöre....de ezek szinte sosem vállnak be,mert ha szereted a barátod/barátnőd,akkor ugyse tudod elviselni,feldolgozni hogy mással legyen..és tesem fogod mással igazán jolérezni magad...ezért marad csak a fájdalom,a szenmrehányások,és végül az elhidegülés..szakitás......tehát mi a megoldás??? KÉRDEZEM! Mi a megoldás ha tulkorán találod meg az igazit?! Lehet most aztűnik logikusnak,hogy még fiatalok vagytok,és kikell élni magatok,és majd késöbb jön más....akit ugyanigy szeretni fogtok,vagy még jobban,és akivel leélhetitek az életet...De mivan ha nemjön? És már nemtudod visszacsiálni? És örökre bánni fogod....Hány ismerösöm járt így....Viszont,egy fiuban teljesszivvel csak akkor lehet bizni ha már nemmozgatja a fantáziáját,az,hogy milyen lehet azzal a szökével..barnával,akár mindkettövel egyszerre....tehát jobb tullenni rajta..Nade ha már együttvagytok akkor hogy???
jajj,nemtudom akkor mi a megoldás ,de tényleg:((
szomoru vagyok:(
Persze vannak Happy End-ek...de a legtöbbje nem az... :I
Ti hogyvagytok ezzel?....
lehet, hogy felreertelek (vagy Teged vagy a topicnyitot) de szerintem nem arrol van szo, hogy szakitsanak-e vagy sem.
A topicnyitonak mondom, hogy 17 evesen mindenkeppen NAGYON fiatal ilyesmihez. Nekem 21-22 evesen volt egy olyan kapcsolatom, amibol rengeteget tanultam, es amire utolag visszatekintve mar latom, hogy mikor, mit hibaztam/hibazott/hibaztunk el. (Peldaul eppen azt, hogy nem szabad kisajatitani a masikat!) Maradjatok egyutt, ha jol vagytok, de ne megszokasbol.
Köszönöm a tanácsokat.Igyekszem megfogadni őket,és "felnőttként viselkedni". De azért várom a további hozzászólásokat; úgy látom ez nem egyéni probléma.
Én is ugyanezt éreztem, mint ti. Szerintem minnél hamarabb lépjetek. Komolyan.
Az első szerelmi kapcsolatom elég sokáig tartott. Nemrég ért véget, pedig mindkettőnk odavolt a másikért. De egyszerűen 17-19-22 évesen nem szabad elszalaszani azokat a lehetőségeket, amik már később nem lesznek.
A szakítás előtt 1 hónnappal már kínlódtam, de még a "talán el tudom magamban rendezni ezeket a dolgokat" kezdetű nótával húztam-halasztottam a dolgot.
Én mondtam ki a boldogító "nem"-et, és nagyon sz*r érzés volt. Egyedül lenni. 2 hétig nem volt belőlem semmi. De aztán megint eljártam társaságba, szórakozni, és már sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Jól döntöttem. Nem tagadom, még mindig eszembe jut néha a régi kedves, de már mint szép emlékre gondolok rá. Volt egy gyönyörű kapcsolatom... és még rengeteg vár rám.
A lényeg: szerintem nem szabad késlekedni. Az egymással töltött évek, hónapok, napok kegyetlen erős visszahúzó erőt tudnak jelenteni. De nem kell félni az újtól.
Egyetértek igussal, annak ellenére, hogy a te cipődben járok, csak 18 évesen. Én is le tudnám élni mellette az életem, ő is szeret, stb... Én ezt úgy oldottam meg magamban, hogy nem tervezek. Napról napra élem meg a kapcsolatot (ez így hülyeség, napi szinten szenvedés, mert 300 km-re van tőlem és jó, ha 2hetente tudunk szigorú ellenőrzés alatt találkozni), de nyitott szemmel járok. Ez azt jelenti, hogy mivel ugye "családos ember vagyok (egyik barátom szerint)", ezért nem csajozok orrba-szájba, de ha esetleg valaki *jobb* alternatíva az ölembe hullana, nem ugrok félre. SZVSZ Neked azt kéne tenned, hogy hagyod történni a dolgokat úgy, ahogy azok akarnak történni. És határozz magdban el egy időpontot: ha akkor is együtt vagytok, akkor lehet eljegyezni, meg ilyenek. Ez ne legyen korábban, mint 23-24 év. Mondjuk főiskolai tanulmányaid végén:)Előtte lehet persze összköltözni, de azt is, csak ha úgy jön. A lényeg: NE kötelezd el magad! Minnél jobban elkötelezed magad, ha esetleg vége lesz, annál jobban fáj. Ami elkötelezettség nélkül is szar:( Nem lesz semmi bajod, ha elkötelezed magad. Azt ráér, sőt jobb később.
Várj még! Az szép érzés, hogy megtapasztalod a szerelmet, de valakivel együtt leélni az életet, az nem csak azt jelenti, hogy szerelmesnek lenni, hanem a sokkal illúziórombolóbb hétköznapokon is együtt gyötrődni vele. Most csak élvezd a örömöket vele, aztán ha majd 4-5 év múlva még mindig úgy gondolod, hogy csakis ő mellette akarnál maradni, még akkor sem késtél le semmiről.
Mellesleg itt van az üdvözlő O-sod, nehogy elfelejtsem! B-)
Sziasztok! 17 éves vagyok, és van egy barátnőm,akit nagyon szeretek.(és ő is engem) Annyira,hogy képes lennék leélni vele az életemet. Ezt mondja az egyik felem. A másikat viszont vonzzák a fiatalkori kalandok, a bulik, a csajozás. Szerintetek mit tegyek?