"Én tudom a jövőt és ismerem a múltat. Tudom, honnan jöttem, s meddig juthatok. Percnyi emlékeim végtelenné nyúltak, s körülvesznek csendben, mint az angyalok.
Ha tükörbe nézek, csak magamat látom. Arcom, szemem fakó, szomorú csoda. Akit szerethetnék, hiába is várom. Akit szerethetnék, nem jön el soha.
Emberek közt járok, s magányomat élem. Nem váltak valóra a tündérmesék. Nincs, akire bízzam tűnődő szerelmem, félnem nincs mitől már, hinnem nincs miért."
"Hatást gyakorolni valakire csodálatos élmény. Ezt érzi a szerelmes, a pap, a tanár, a politikus, a művész. Amikor egy ismeretlen azt mondta, köszönöm a verseket, meghatódtam és csodálkoztam. De hiszen én köszönöm, hogy olvas engem."
"Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. "
Illanó, az elillanó illat, mi nyaldos és mardos, belülről hangos, és szívbe váj. De a báj hogy itt volt a titkolt édes-fanyarú szőttes alanyú illat (ami elillant), feltölt, mi több eltölt, s ez érzésben - mint vibráló nézésben - elkölt.
De nincs már, üres a kincstár, s az illat is oda, - de hova? Hova lett hogy így tova lett az érzékin érintő émelytőn szédítő ritka vendég, ki ha hívna, utána mennék?
Még köhögsz. Még beteg vagy. Még nem szabad, Hogy tengerviz öleljen. Még nem szabad, Hogy így feküdj, nyitott ablaknál: Megfázhatnál. Lecsúszhatnék takaród, ha elfog a szender. Pedig az éjek oly perzselők. S úgy vár már a tenger. És nem szabad.
Ó jer ide hát s legalább mutasd neki magad!
Ó jer, itt bontsd a hajad ki, az ablak előtt. Nézd az éjszakai tengert. Mint fürge gyikok Bujdosnak rajta buján villanó fénycsikok. Nézd a tengert. Már aludni küldte a halakat S rád vár. Ó hát mutasd neki magad.
Ó mutasd neki magad! Hogy csiklándozná már a nyakad, paskolná hátad, legyezné kebeled, Hogy ülné a nászát már teveled. Ó mutasd neki magad.
Ó jer ide, ne félj, hisz zárt az ablak. Igy messziről, az ablakon át Türd el legalább, ha megmutatlak. Nézd ezt a pompás rohamát, Téged fogad: Ó mutasd neki magad! Úgy várja már, hogy vele légy, Kinyujtja karját, késziti ölét, Sováran megfogy, gőggel megdagad. Súg-búg tikkasztó titkokat, Liheg s kinlódik s elakad - Ó mutasd neki magad! Ó szánd meg, szánd sziveddel őt, Ó vesd le ruháid s meztelen testtel Állj meg az ablak előtt - Nézd, beleszakad még, belebolondul, Nézd, megveszek még a fájdalomtul! Ha nem mutatod neki magad...