Keresés

Részletes keresés

dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1966
"Van-e szükségem szívre, észre,
ha oly törékeny, mint a csésze,
s ezer darabra hull a porban?"

Kálnoky László
dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1965
"Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Óh, de ez a nap egyre hosszabb."

Ady
dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1964
"Én tudom a jövőt és ismerem a múltat.
Tudom, honnan jöttem, s meddig juthatok.
Percnyi emlékeim végtelenné nyúltak,
s körülvesznek csendben, mint az angyalok.

Ha tükörbe nézek, csak magamat látom.
Arcom, szemem fakó, szomorú csoda.
Akit szerethetnék, hiába is várom.
Akit szerethetnék, nem jön el soha.

Emberek közt járok, s magányomat élem.
Nem váltak valóra a tündérmesék.
Nincs, akire bízzam tűnődő szerelmem,
félnem nincs mitől már, hinnem nincs miért."

Babity Mária
dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1963
"a szívnek várni, – várni nincs joga, –
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,"

Kaffka Margit
dolna Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1962
"Hatást gyakorolni valakire
csodálatos élmény.
Ezt érzi a szerelmes, a pap,
a tanár, a politikus, a művész.
Amikor egy ismeretlen azt mondta,
köszönöm a verseket,
meghatódtam és csodálkoztam.
De hiszen én köszönöm,
hogy olvas engem."

Ágai Ágnes
dolna Creative Commons License 2010.03.13 0 0 1961
"Hogy szavam kiáltás legyen,
azért hányszor hallgatni kell.
Kérdik az embert, hadar örökké,
s miről hallgat, - azzal felel."

Váci Mihály
dolna Creative Commons License 2010.03.13 0 0 1960
"Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már. "

József Attila
dolna Creative Commons License 2010.03.13 0 0 1959
"Magamban bíztam eleitől fogva –
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek."

József Attila
dolna Creative Commons License 2010.03.13 0 0 1958
"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."

József Attila
alvocsillag Creative Commons License 2010.02.09 0 0 1957
Rajnai Lencsés Zsolt: Illat

Illanó,
az elillanó
illat,
mi nyaldos
és mardos,
belülről hangos,
és szívbe váj.
De a báj
hogy itt volt
a titkolt
édes-fanyarú
szőttes alanyú
illat
(ami elillant),
feltölt,
mi több eltölt,
s ez érzésben
- mint vibráló nézésben -
elkölt.

De nincs már,
üres a kincstár,
s az illat is oda,
- de hova?
Hova lett
hogy így tova lett
az érzékin érintő
émelytőn szédítő
ritka vendég,
ki ha hívna, utána mennék?

Merre telt el,
került el?
dolna Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1956
"A csöndbe térnek a dalok,
kitágul, mint az űr, az elme.
Kitetszik, hogy üres dolog
s mint világ visszája, bolyong
bennem a lélek, a lét türelme."

(József Attila)
dolna Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1955

"Nagyon szegény az ember,
Ha egyedül van és kedvesét szeretné harapdálni,
De úgy, hogy az őneki mégse fájjon. "

(József Attila)
dolna Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1954
"Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek."

(József Attila)
dolna Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1953

"Fáradt meg együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok. "

(József Attila)
dolna Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1952
"Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak"

(József Attila)
Előzmény: gyöngyvirág (1949)
Dan Delion Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1951

Fekete sapkában pihen,
görnyed a hajnal,
idegen ágyban fekszem
összebújva önmagammal.

 

Paudits Zoltán

Dan Delion Creative Commons License 2010.01.30 0 0 1950

Az álmok néha visszajárnak,
s, ha új utakra nem találnak,
elégnek a csillagokban,
mint virágok, az útszáli porban...

 

Paudits Zoltán

gyöngyvirág Creative Commons License 2010.01.28 0 0 1949

Holdtalan éjen
csillagmagány álmodik
felhőbe bújva.
Előzmény: dolna (1947)
Törölt nick Creative Commons License 2010.01.28 0 0 1948

 

"A nagy szavak nem érnek semmit,
 Elszállnak, mint az őszi szél.
 De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
 Elkíséri az embert, amíg él."

 

 József Attila

 

dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1947

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

József Attila
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1946
"Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém"

József Attila
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1945
"Világítottam, és nem adtam fényt?
Túl sok könnyem áztatta a lángocskát."

Milan Rúfus/ Vozárik Lajos fordítása
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1944
"Aki szeret, az amennyire csak lehet,
elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

/Vianney Szent János/
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1943
"A mező Veronika-kendő:
töröld belé az arcodat!
Ne hitegesd magad, hogy e
földön más nyomod is marad."

Baka István
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1942
"Mondd,
tudsz-e úgy sírni, hogy senki ne lássa,
és szemednek mindig mosolyogni kell."

Fövényi Sándor
dolna Creative Commons License 2010.01.23 0 0 1941
"Végignézem, hogy
óvatos-szelíden öl
ki magából: ő
aki életre
hívott!"

Nagy Farkas Dudás Erika
.luna Creative Commons License 2009.12.21 0 0 1940

Az öreg hajós balladája
Gerzsenyi Sándor

 

 

Sómarta, hínárlepte, vásott bárka.
Csoda, hogy még a felszínen marad.
Moszatok, csigák martak oldalába.
Rozoga, múzeális, vén darab.

 

A vén hajós az árboccal bajolgat.
Vitorlát rángat... Túlgyors az iram.
Egybemosódik már a mult s a holnap.
Közelg a part. - Ó, irgalmazz, Uram!

 

Ezer vihar közt érkezett e szirthez,
Mely forgácsot csinál belőle tán.
Jó lenne látni, a vén harcos mint lesz
Nyertes bajnok a hosszu harc után.

 

Szép kikötőből indult, ifjú hévvel.
Csattogtatta vitorláját a szél.
Nem értette, a mentőöv miért kell,
S feje fölé az oltalmas fedél.

 

Őseitől egy kopott Könyv maradt rá,
Az szolgált biztos iránytű gyanánt;
Az kötözte meg, az tette szabaddá,
Az oldotta, ha rátört: a magányt.

 

A mélység torka gyakran tágra tárult,
Hogy elnyelje e csöpp kis csónakot,
De Isten karja szeliden alányult,
Szabadulást és új reményt adott.

 

Beszélik hajlott, őszfejű halászok,
Hogyjön még egy nagy próbatétel itt,
A végső part előtt. - Egy ősi átok
Szerint itt minden sajka széttörik.

 

Végetér minden. Hádész nem ereszt el...
Ő maga talán mégis partot ér;
Ha ráégett szívére a kereszt-jel,
Megmenekül - a Jézus Krisztusér'.

 

Rémekjönnek, hogy hitét elemésszék.
Körötte örvény, vad hullámhegyek.
De vén szívében éled a reménység:
A túlpartról Valaki integet.

 

 

.luna Creative Commons License 2009.10.07 0 0 1939

Ó mutasd magad!
Gellért Oszkár

 

 

Még köhögsz. Még beteg vagy. Még nem szabad,
Hogy tengerviz öleljen. Még nem szabad,
Hogy így feküdj, nyitott ablaknál:
Megfázhatnál.
Lecsúszhatnék takaród, ha elfog a szender.
Pedig az éjek oly perzselők.
S úgy vár már a tenger.
És nem szabad.

Ó jer ide hát s legalább mutasd neki magad!

Ó jer, itt bontsd a hajad ki, az ablak előtt.
Nézd az éjszakai tengert. Mint fürge gyikok
Bujdosnak rajta buján villanó fénycsikok.
Nézd a tengert. Már aludni küldte a halakat
S rád vár.
Ó hát mutasd neki magad.

Ó mutasd neki magad!
Hogy csiklándozná már a nyakad,
paskolná hátad, legyezné kebeled,
Hogy ülné a nászát már teveled.
Ó mutasd neki magad.

Ó jer ide, ne félj, hisz zárt az ablak.
Igy messziről, az ablakon át
Türd el legalább, ha megmutatlak.
Nézd ezt a pompás rohamát,
Téged fogad:
Ó mutasd neki magad!
Úgy várja már, hogy vele légy,
Kinyujtja karját, késziti ölét,
Sováran megfogy, gőggel megdagad.
Súg-búg tikkasztó titkokat,
Liheg s kinlódik s elakad -
Ó mutasd neki magad!
Ó szánd meg, szánd sziveddel őt,
Ó vesd le ruháid s meztelen testtel
Állj meg az ablak előtt -
Nézd, beleszakad még, belebolondul,
Nézd, megveszek még a fájdalomtul!
Ha nem mutatod neki magad...

 

Törölt nick Creative Commons License 2009.10.06 0 0 1938

 

             Négysoros...

 

A bizonyosság szemétdombján
magasra nőtt a dudva,
kétségek nélkül kigyomlálni
most már senki sem tudja..

 

      Kormányos Sándor
 

Törölt nick Creative Commons License 2009.10.06 0 0 1937

             

                   Dac

 

Szemedben fáradt csend tűnődik
mélybarna bársony hallgatás,
ma megint hosszú néma estét
ígér nekünk a megszokás.

 

Elhalkult nevetés, büszke-bús
vágyakon rekedt fájdalom
vagyunk önmagunk börtönében:
Te vállalod, Én vállalom.
 

        Kormányos Sándor

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!