Ha van valakinek egy jó tippje az engem is érdekelne, mert hogy nem liftezek az egy dolog de a metrót kikerülni egyre nehezebb.
Sajnos önkínzásra alkalmatlan vagyok.
Milyen modszereket ismertek fobiatok legyozesere? En allandoan visszaesek. Persze ezt valami mindig okozza. Mar hajlando voltam metrora szallni, erre palyafelujitasi munkakat csinalnak a nepstadion es a keleti kozott, ami eleve a leghosszabb megallo, de most a felujitas miatt a szakasz elejen nagyon lassan megy a metro. Nagy kin volt elviseli. 2x sikerult, most inkabb megvarom, hogy elkeszuljon.
azt ki mondta, hogy én meg akarok szabadulni ettől?:-) Engem kifejezetten mulattat, hogy valami irracionális kényszert érzek, hogy az arcom elé tartsam a kezemet ilyenkor stb. Ez egyszerűen vicces, mert akkora hülyeség. Persze ha valami súlyosabb dolog lenne, akkor próbálnék tenni ellene, de így?
mi asszem néha egy dolgot magyarázunk két felől. nem tudom, kell-e pszichológus/pszichiáter ahhoz, hogy egy ilyen tipusú traumát, illetve abból eredő kényszeres cselekvést/fóbiát feldolgozzon valaki. talán igen, talán nem. én sokszor azt gondolom, jobb lenne a "profikat" kihagyni ebből, aztán látom, hogy a jó szándékú amatőrök legalább annyi kárt tesznek, mint a tehetségtelen profik. sem okosság, sem empátia önmagában nem elegendő, de melyikünknek van akkora szerencséje, hogy kifogja azt, akiben e kettő épp a megfelelő arányban van jelen? egy biztos: a problémáit mindenki saját maga oldja meg, és ebben az első lépés, hogy valóban őszintén szembenéz vele.
En azt hiszem hogy nagyon jio a logikai sor ami alapjan megiteled a helyzetet.Mennyel csak batran tovabb a kovetkezteteseidel.Biztosan nagyon sokat fog segiteni.Hiszen latod nem egy szuletet kenyszer hanem egy felszedett tehat ugy ahogy felszedted meg van ra a lehetoseg el is tuntetni azt.
Először is nem gondolkodtam azon, mi a fóbia, gondoltam, ez irracionális eléggé (mer mitől kéne félnem mondjuk egy lépcsőházban ugye), hát beírtam. Másrészt annyi kiegészítést fűznék hozzá, hogy csak jóval később jöttem rá arra, hogy ez a félelem ennél az esetnél kezdődhetett nekem, amikor egyszer elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy régebben 1áltlaán nem volt így (az időt is be tudtam lőni, mikor kezdődhetett, úgyh biztos vagyok benne, hogy ettől van, de ezt most részletesen inkább nem fejteném ki:-)).
Talan a lenyeg ezeknek a gyengesegeknek a behelyezese az elet mindennapjaiba annelkul hogy kulonlegesgnek mutatkozamak.Parhuzamosan kell keresni a valodi,mely okat (ha lehet es erre nem mindig a psihiater aki annyi ilyenel kuzd,a legjobb) es aztan a masik oldalon pedig elfogadni voltat es nem szegyelni,a kozeli emberek szamara publikusa es minden naposa tehat koznapiva tenni.
Helló Mishi :)
a hétvégén megint direkt paráztattam magam... mégpedig az Álmosvölgy legendája című filmmel. nálam ez úgy működik, hogy nézem és ha hallom a zenén, hogy valami gázos fog történni, akkor eccerűen nem nézek oda :) vagy csak akkor, amikor már tudom, hogy mi van ott...
a másik, amit írtál, az érintés. a húgom van hasonlóképpen, mondjuk nála a homok, a liszt, meg ehhez hasonlók azok, amiktől irtózik (nem is homokozik a gyerekeivel). egy másik ismerősömet meg a gumitól töri a frász... (nem tudom, hogy ő pl. hogyan radírozott kiskorában :))))
a trauma szerintem az, hogy hajszál híján elvesztette a szeme világát.
a fóbia, hogy bármikor elvesztheti a szeme világát.
ez esetben nyilvánvaló az ok-okozati összefüggés. ahhoz azonban már pszichológus kéne, hogy feloldja azokat a görcsöket, amiket az akkori trauma okozott, hogy most már többet ne legyen ez a fóbiája.
anyám fóbiája, hogy leszakad az emelet. mikor kicsi voltam, a nyolcadikon laktunk. anyámat, bevallása szerint, a víz verte éjszakánként. aztán (úgy nyolc év után) egy földszinti lakásba költöztünk. akkor meg az volt a baj, hogy négy emelet van felette. újabb nyolc év múlva, végre családi ház, bár ez is több szintes. tiltakozott is anyám, mikor meglátta az új hálószobabútort, meg a hórukk embereket, amint cígölik fel a tölgyfa szekrényeket az emeletre...
Teljesen ertheto.Nem tudom ezt nem erzem fobianak.Vajjon hol kellene meghuzni a hatart a fobia es a trauma kozott?
Az egyik ellem ketsegtelenul a kenyszer.Valamit tenni vagy nem tenni amit rationkal nem tarunk szuksegesnek de valami kenyszerit ra hogy megtegyuk6ne tegyuk meg.
De tovabb ?
az én no. 1. fóbiám az, hogy kiveri valami a szememet - ötödikes voltam, amikor úgy estem le egy fáról, hogy egy ág két centivel kerülte el a szemem (fél év volt, mire úgy-ahogy eltűnt a seb), azóta tart, pl. ha sötét lépcsőházban megyek, magam elé tartom a kezem, nehogy valami az arcomba csapódhasson, sőt gyakran oldalazva megyek, rossz pillanataimban még az is előfordul, hogy hátrafelé:-)
óvatosság rulez
Kedves DeZse,figyeld meg:
Fiatalon a lepcsoken leszalad az ember.Gyorsan,gondtalanul.
Ha arra gondolsz hogy Jezus,ez tul gyors,majd elbotlom,biztos megbitlasz.
En dadogtam nagyon (most kicsit),ha felkelltem beszelni (mert azzal edzedtem magam meg fiatalon hogy nem kerultem ,kerestem a konfrontaciuot a halgatosaggal) es arra gondoltam,dadogni fogok,ektelenul dadogtam (most ektelenul irok...)ha a temara koncentraltam es volt is mit mondjak lekotniu hallgatoim figyelmet akkor nagyon keveset es elhanyagolhatott akadtam.
Az onbizalmat lassan vissza vagy nmegkapod ha korulnezel es latod,amit a tobbiek tudnak tudod termeszetesen Te is ( alegtobbet) ok is,mi is,vizel fizunk.Nincs okod a sajat magad lenezesere.Mindnyajunknak vannak joo elhantolva a sikerek mellett kudarcok is.Ez termeszetes,nem jellegzetes,ha nem arosited tulsagosan fel azt.Olellek.
"Mar maga az az iteleted hogy selejtes volnal,ront rajtad."
Hát igen, valahol itt van a kutya elásva! :-))
Krónikus önbizalom hiányban szenvedek.
Az idézet, nagyon tetszik.
Kedves DeZse miert lenne selejtes,
Mindezek magva mindnyajunknal megvan.Egyesek Istennel hozza valo imadfsaggal.masok futtyuzlesel,masok ,igen,ilyen nyilt valomassal segitenek magukon.Az eletunk egy egy periodusaban,mikor bizonytalanabak vagyunk magunkba (vagy meg egyaltalan nem biztunk magunkban) radikalizalodnak ezek a felelmek.Ennyi.Ez mindnyajan teszuk.Mar maga az az iteleted hogy selejtes volnal,ront rajtad.
Kedbves idezetem.
Monden ami emberi nem idegen nekem -mondta a shakespeare-i hos.Ezt mar abban az idoben is igy gondolta egy par megvillagosult elme.
Azért itt egész szép gyűjtemény jött össze a fóbiákból!
Én se panaszkodhatok, klausztrofóbia, lift , koncert szóba se jöhet. Tömegközlekedés se szerencsés nálam, a vonatra nem tudok egyedül fölülni. Kocsival elég jól boldogulok, egészen addig, amig nem kerülök dugóba, abban a pillnatban kiver a víz, úgy érzem elájulok , teljes pánikroham fejlődik ki bennem, nem érdekel semmi más, csak hogy kimeneküljek a helyzetből.
Azonkívül a repüléstől is félek. Most csak ennyi jutott eszembe. A pánikrohamaimmal már pszichiáternél is jártam, azt mondják kémiai folyamat, lehet benne valami, sok mindent elolvastam már ezzel a témával kapcsolatban. Egyébként a doki nekem is boncolgatta a nehéz születés, út stb. kérdést.
A haláltól is nagyon félek, és amit klia írt azt is átéltem a nagyapám / aki olyan volt mint az apám/ elvesztésekor.
Hát, ennyi. Azért jó, hogy nem vagyok egyedül selejtes. :-)
amíg ilyeneket olvasol, a helyzet nem fog javulni. talán azért is jellemzőbb az álatalad leírt jelenség a fiatalokra, mert ifjúi értelemmel és érzelemmel olvasva az ilyesmit nem képesek a halált a "megfelelő heyliértéken" kezelni. ha valaki idősebb egy kicsivel, többet látott és tapasztalt (vagy éppen olvasott) képes máshogy viszonyulni ehhez a fajta irodalomhoz is.
Első és legnagyobb fóbiám a halálfóbia. Ha rágondolok az élet értelmére, állandóan az életem majdani utolsó perce jut az eszembe. Előtte, akkor az a pillanat, utána? Miért az egész? Csak ennyi? 23 éves vagyok, de ha lefekvéskor rágondolok, akkor nem tudok elaludni.
Más. Kedvenc íróim: Stephen King és Dean R. Koontz, tehát a horror nagymesterei. Addig szeretem a borzongást, amíg kellemes, mondhatni nevettető. Csakhogy King úgy írja a könyveit és történeteit, hogy az ember biztos benne, hogy az egész kitaláció, hisz nem ehetem meg a testvéremet az anyám méhében, vagy ha megeszem, akkor az már nem állhat bosszút. Persze akkor az teljesen valószínűtlen, ám a szerző számít a konyv letétele utáni fantáziaelkalandozással. Egyszóval eszem a horrort, de ha arról van szó, hogy mi van ha most éppen, akkor pisi-kaki vagyok.
A fóbiík fóbiája pedig a temető, a halott, a koporsó.
Akinek van elég mersze, az látogasson el a rotten.com -ra. Bevallom nem tudtam én sem végignézni.
vannak matematikus elmék, akiket a valószínűségszámítással egész jól le lehet nyugtatni... szóval: mostanában, hogy az emberek ész nélkül járnak a tengerekbe pancsizni, valóban több a cápabaleset (a cápa ugyan megtámadja az mebert időnként, de ritkán fogyasztja).
DE mennyivel többen esnek repülőgépszerencsétlenségek áldozatául? sokkal többen. pedig a repülés biztonságos, mondjuk a közúti közlekedéshez képest, hiszen kis hazánkban is átlag huszan halnak meg hetente közutakon... szóval ebből az következik, hogy ha legközelebb igazán cápás vízre készülsz, menj repülővel (ez mejdnem elkerülhetetlen), a repülőtérre meg kocsival, és akkor az elmélet szerint előbb töröd össze magad egy jobbkezes utcánál, zuhansz le valami ritkánlakott terepen mint... és különben is, kit érdekel egy cápa, ha ezen már mind túl vagy? :-)
hát lehet, hogy ez az Emperor által előadott dolog nem fóbia, de, hogy engem halálra idegesítene, az ziher. mert engem igenis feszélyezne, ha úgy kapkodnának utánam egy társaságban, mintha én lennék az utolsó korty levegő, és egy baromságomra se mondanák azt, hogy baromság, nehogy megsértődjek...
mondjuk igaz, hogy én nem vagyok az a magánytól rettegő tipus, sőt elég jól viselem (mi több, igénylem) az egyedüllétet, de ha már egyszer ott van valaki a közelemben, akkor legyen ott rendesen. mondja azt amit gondol vagy érez. ez pedig általában akkor van, ha tőlem is hasonlóra számíthat. nem pedig arra, hogy valamit mondok, amiről még biztosan tudom, hogy ettől még nem sértődik meg, megy el, (hogy aztán holnap visszajöjjön bocsánatot kérni) vagy nem szól vissza valami durvát.
igaz, hogy kevés emberrel lehet ilyen kapcsolata valakinek, de ezek azok a kapcsolatok, amik érnek is valamit. amikre lehet számítani akkor is, ha baj van. én amondó vagyok, a kevesebb ezúttal is több. inkább legyen nekem egy ilyen, mint száz olyan, mert ha egy csütörtök éjszakán mégis szarul érezném magam otthon, tudhatnám, hogy azért van valaki, akire hajnali háromkor is számíthatok...
Ugye kedves EMPEROR tudod hogy ez valobban nem fobia.Gyere at kerleg a maganyosokhoz ,ez egy pillanatnyi egyedulet ,sok tarsunkal osztod meg.Idoleges ,ha elolvasod nagyon hosszu topic anyagat.Ott megismerkedtek hasonlo emberek sot parik lettek.Van tali es virualis segitseg is,figyelem a masik irant,jkonnyu csevej is .
Persze ez nem oldja meg a kerdest csak segit demythizalni.
Hamáregyszer fóbia: egészen jó darabig (kb. 3-4 évvel ezelőttig) úgy gondoltam, hogy nekem evvel nincs gondom, merthogy 'nem félek semmitől'. Dehogynem: kliához hasonlóan az egyedülléttől. Néha egész elviselhető szintű, főleg, ha tudatosítom magamban, hogy van telefon, net, meg miegyéb ilyesmi, ÁMDE ha pl. baráti társaságban vagyok (korcsma vagy hasonló), akkor mániákusan (?betegesen) ügyelek arra, hogy ha valaki időközben hazamegy, mindenképpen el tudjak búcsúzni tőle, úgy, hogy tudjam, mikor lesz a legközelebbi alkalom, hogy találkozhatunk. Mert mi lesz, ha nem lesz legközelebbi alkalom? Ettől betegesen tudok rettegni, olyannyira, hogy úgy érzem, hogy ahol (és ahogy) lehet, nekem is 'vigyáznom' kell rájuk, akár olyan áron is, hogy a saját dolgaimat hanyagolom közben. Ez persze tud hasznos is lenni: eddig még senkivel nem vesztem össze komolyabban, még csak ordítós vitatkozást sem követtem el, mert túl értékes egy baráti kapcsolat ahhoz, hogy ilyesmivel elvackoljuk. Nem merek erőset szólni senki ilyen barátnak, mert mi van, ha valami olyasmibe találtam bele akaratlanul, ami miatt elvesztem? Na, ez itt a BAJ. (Az se baj, ha ezt olvasva belerötyögtök a monitorba...:))))
Keves barataim,mindenki csinal ilyet.Most meg magyarazom bizonyitvanyomat:
A virtualis capa meg a virtualis capaiszony egy ugy latszik jkevesektol megertett (teahat akkor nem sikerult ) szellemeseg lett volna,arra valo utalas hofgy hat minket tenger nelkuli orszagunkban nehez ilyen helyzetbe hozni...(Soll ich deine Sorge haben ...mondjak nalunk,Ausztriaban.)Ennyi.Bocsanat.
Nobodybuilder eszembe jutatja hogy nekem is csirke iszonyom van:nem eszem a nagy ehsegek idejebol (haboru utani idok)csirket mert ugye akkor csak doglotett es budoset ettunk.Bocsanat ezert is.
ebbe már többször beleszaladtam, osztom az eszet, mint aki feltalálta a spanyolviaszt, aztán nagy hévvel túlreagálok, félreértek, szájbarágok, kioktatok meg minden ilyenek.
bocsesz
- betegesen irtózom a csirkéktől, sikíófrász jön rám tőlük (az élőktől, persze : ) a dög csirke "csak" undorító.
- vér, különösképpen erek (!) a kajában. emiatt pl. a csirkehúst sem nagyon kultiválom, amikor az ember bontogat egy csirkecombot és a hús közül kibukkannak a feketéslila vérerek, na akkor én már gyengülök ... ha értitek, mire gondolok.
- a légy, szúnyog, méh/darázs kivételével minden, ami repül, különös tekintettel az éjjeli lepkékre vagy poloskákra. a hideg is kiráz, ha közeledik felém egy-egy.
- feka/wc. nálunk mindig úgy néz ki a wc, mint a reklámokban, mégis eleve tisztátalan helynek tartom. ami egyszer a wc-vel érintkezett, annak a lakásban helye nincsen! ...
kedves mumu, én igyekeztem úgy megfogalmazni észrevételeimet, hogy azok valamennyire általános érvényűek legyenek. a cápa behelyettesíthető pókkal, kígyóval (háztartásaink sokkal gyakoribb szereplője), különféle rágcsálókkal és egyebekkel. (nézd meg, absentnek már saját kígyója van) csak azt nem értem a csókiszony mire jó? (most a pókasszony csókja filmcím ugrott be hirtelen) ma már olyan sokan járnak kisebb nagyobb rendszerességgel tengerpartra, hogy ez a cápaiszony dolog korántsem olyan fantasztikus, mint mondjuk a marsiszony. (hacsak nem a csokira gondoltál) :-)
Kedves csinovnyik es macisajt,a Ti nagyon praktikus vitatokat is elvezem a nalunk oly gyakori capakal kapcsolatba.Kulonbben ,kedves macisajt,nem maradtal le semmirol a virtualis capa az en koltoi ihletesu talalmanyom olyan mint a virtualis capaiszony is...
Mindenkinek kivanok egy ilyen isszonyt,magamnak is.
Jo lenne meg egy Marsiszony ,ha majd a marsra lepek meg egy csok isszony ha megint ifju szivvel szerelmes lennek.
Amihez hasonlo jokat kivan Gore Gabor biro ur (Gardonyi )
Kedves okidli,fiatalember koromba volt egy hasonlo felelmem,akkor sokat kellett a keleteuropai sotetsegben botorkalnom...
Probald meg ugy hogy a hatad mogott egjen valahol a lampa es Te egyre nagyobb tavolsagra mesz el a vilagostol.Aztan meg egyszeruen fugetlenited magad a sotetsegtol es valami szepre gondolsz.
A szobadba ,biztosan, zart ajtok mogott is setalhatsz a sotetben .
Kedves Hackett,imadom a fobiadat (ha az ).Azt is hogy idot veszel magadnak az olasz szocskat kisebb betuvel irni...
En erdelyi vagyok,olaszokhoz hasonlo nep kozott eltem sokaig , talan megertem mit nem szeretsz az olaszokban.De ennyire ?
Komolyra forditva a szot (ha komolyan allitod amit irtal es nem csak egy kicsit viccelsz velunk..) akkor valahol van egy trauma emleket veluk kapcsolatba (sajat vagy indirekten atelt ),nem lenne baj ha azt is elmeselned.
Persze az olaszok vedelmere (ha csak nagyon halkan mondom is )a muveszet iranti erzekenyseguket (a mai designersegig) ,a jo szivu azzonali (de nem 5 perc mulva)segitokeseget es foleg azt a vidam eletfelfogast amivel tuleleik a bajukat,hoznam fel..Ahogy mu stressel betakarjak az igazit...
Kulonbben tudod-e hogy naluk van Europaban a legkevesebb ongyilkos ?.