Keresés

Részletes keresés

nereusz Creative Commons License 2004.04.17 0 0 3074
Bocsánat, mindjárt olvasom a tiédet is(ám, lehet: már olvastam), csak nem tudok belépni a honlapodra.
P. Györgyit én is nagyra becsülöm, de azt hiszem kihagy (a magánéleti dolgok, a lírai "én" fejlődése kedvéért?) egy fontos (nekem lényeges?) közelítést: belülről kifelé növünk (ez volna a fejlődés), világba (mint egyféle halmazállapotba) merülő személyiségek. Aztán ez megáll, az érés következik. (+ az Archimédés-tétel, ugye:-))
Előzmény: onagyz (3073)
onagyz Creative Commons License 2004.04.16 0 0 3073
Néreusz, két dolgozat van ott, az egyik, Pécsi Györgyié a Parnasszusban jelent meg, de én Györgyitől kaptam, lusta voltam a Parnasszs linkjét előhalászni. A másik, az enyém (link) még Szervác életében jelent meg a Hitelben, de már kórházban volt.
Hogyan érted, hogy "érni"?
Előzmény: nereusz (3072)
nereusz Creative Commons License 2004.04.16 0 0 3072
Hol a cikk eredetije, kedves Zoli?
Hol jelent meg eredetileg?
Az viszont követelmény, Szervác Jóskára is vonatkozóan, hogy előbb-utóbb meg kell érni.
Előzmény: onagyz (3071)
onagyz Creative Commons License 2004.04.15 0 0 3071
Iskolapélda, hogyan nem szabad, és mégis működik:
A „másik Magyarország” utolsó költője
Lecsa-Punk Creative Commons License 2004.04.14 0 0 3070
Kinzo testel - siro szemmel
Hadakozva - mocsokba hulva
Egre nezve - remenyel telve
Foldon fekve - elveszejtve


gyöngyvirág Creative Commons License 2004.03.31 0 0 3069
(A házunk előtt már kivirágzott...)

Zord időben is
megérzi tavaszát a
cseresznyevirág...

Előzmény: MaTeo (3065)
nereusz Creative Commons License 2004.03.29 0 0 3068
[FÖLÖTTÜNK SUSOG]

Arcom arcához szorítom
meleg a hó mint a varázslat
ezen a télvégi napon
bőrünkön át- s visszacikáznak

öleléseink szabadon
hogy lélegzeni is felejtünk.
levegőnkben szárnyas ikon
fölöttünk susog aki Együnk

Törölt nick Creative Commons License 2004.03.29 0 0 3067
Az idő paravánszorog ma hűllő
Hiábaláb feszül vaságyba küllő
Nővérek zöld bugyrain a nyolc öt
Lázálmokból minden fiszt-feszt átlök
S alkatilag a helyzet oly'
hütyük
Vénádban s nem vénáddal lesz
ügyük

Deréktájt a zsák pirost leng hanyag
Kövér kacsák előttük álljanak
Régi műsort oszlopzörg az éter
Minden nap száz Mária meg Péter

Honnan e szervíz?
A kanál kanül, a kés hegyes
Fedetlen szuszog a húsleves
Ám légy nincs, a klíma is jó
Hogy visszataláljak
Sípjelet ad fülembe
Egy unott rádió

Elég a nyolc lámpafényből
Kérek most zsigersötétet
Átszűrődik bél a májon
Kicsit megáll gyomortájon:
Golyót vagy sörétet?

Előzmény: gyöngyvirág (3066)
gyöngyvirág Creative Commons License 2004.03.28 0 0 3066
Szépeket írsz, örülök, hogy újra lendületbe hozod ezt a rovatot.

Előzmény: MaTeo (3065)
MaTeo Creative Commons License 2004.03.28 0 0 3065
Köszönöm, nereusz!

A cseresznyefán

Cseresznyefánkon a kertben
szélhordta titkokra leltem.
Eső hullt, cseppekké áztam,
Nap szitált: fényporrá váltam.
Láthatsz ködtakaróban
égről a földre borultan,
szivárvány hídján járván,
szunnyadó felhőpárnán,
kékjén az égnek, tavaknak -
képzelhetsz százféle alaknak.
Valamikor jövőre várón
szél sodort messze a fánktól.
Mégis ott vagyok minden nyáron
Suhanok titkos emlékszárnyon.

Előzmény: gyöngyvirág (3044)
nereusz Creative Commons License 2004.03.20 0 0 3064
Tetszik, MaTeo!...
(Illeve egyáltalán nem tetszik, de igaz.)
Előzmény: MaTeo (3063)
MaTeo Creative Commons License 2004.03.20 0 0 3063
Hazámra gondolok

Hamvait nem hozták haza...
Idegenek közt otthona.
Világ polgára, jó magyar
Testet idegen rög takar.

Így kell akarnunk, így derék:
Menj csak el, ifjú nemzedék!
Száműz a gazdaság: keress!
Idegenek közt élj, szeress!
Vissza se gondolj, minek is?
Itt minden s mindenki hamis -
Vagy mert mutatja: jót akar,
S közben mindent összezavar;
Vagy mert szándéka szép, nemes,
S tudja: hinni sem érdemes,
Teszi mégis, míg összedűl,
Mit épít rendületlenül.

Hamvaid nem hozzák haza,
Mért is akarnád? Ostoba!

(Kíváncsi tanítványaimnak üzenem: értsék is, ne csak olvassák!)

Lecsa-Punk Creative Commons License 2004.01.26 0 0 3062
Lemeszarolt emberek fekszenek szerte szejel
Egyik sem volt meg ferfi, Gyermeket olni nem szegyen

Undorito elvek miat tomeg sirba dobva
Elpusztit az allam
Meg a keresztenyseg jarvanya

Papira rajzolt vonalak, a birtoklasi mania
Vezetoi hatalom, meg sok szinu konyharuha


Mollly Creative Commons License 2004.01.22 0 0 3061
Erdély

Hányszor, hányszor szakad fel a sóhaj
a sikoly, vérző szívemből!
Hányszor járom álmomban az erdőt,
A gyönyörű fenyves erdőt!

Újra hányszor keresek várromot,
Ősi romot, múltunk titkát,
Öreg templom falán hányszor
Látom a László-legendát!

A hegyek, az ezer éves határ,
Odafönt a Gimesekben,
Úgy húz haza ezer szállal Gyergyó,
Majd kitépi árva szívem.

Mikor látlak, édes hazám, újra,
Mikor dédszüleim házát?
Hogy virágot tegyek a sírjukra,
Hogy elmondjak ott egy imát?

Mollly Creative Commons License 2004.01.22 0 0 3060
Senta balladája:

Ezüst halak víg játéka
nem derít föl többé engem,
mert a tenger, ó a tenger
csak téged juttat eszembe.

Dajkám dalát zengi a hegy,
balladádról suttog a fjord,
és a tenger, ó a tenger
ezt zúgja: „Örökké foglyom!”

Rokkám mellett, hogyha néha
megakad kezemben a szál,
nézem azt a régi képet..
Álmomban is azt látom már.

Imáim neveddel végzem:
Isten könyörüljön rajtad!
oly régóta vagy űzött vad,
találd meg azt, ki hű marad!

Néked üzenek sirállyal,
Néked a nagy parti széllel:
„Sorsod miatt nincs nyugalmam!
Hozzám jöjj időd teltével!”

Látszik a vörös vitorla?
Tenger partján ezt figyelem.
Ezüst halak víg játéka
nem derít föl többé engem.


Mollly Creative Commons License 2004.01.22 0 0 3059
Advent:

Süketek, bénák és vakok
Járunk a Halál Völgyében.
Fekélyekkel telt leprások
Reménytelen sötétségben.

Világ zajától süketek,
Szenvedélyeinktől vakok,
Szólnánk, s ajkunk sebek zárják,
Mennénk, s a bűn megbénított.

A halál arcunkra írva,
Üres szemünk telve könnyel,
Csak szívünkkel kiálthatunk:
"Jövel, jövel Emmánuel!"

dekadonc Creative Commons License 2003.12.25 0 0 3058
qurvaéletbe, hát nincs itt modera?
dekadonc Creative Commons License 2003.12.24 0 0 3057
 másik oldal

hangod beült egy sarokba,
hosszú körmeid nyoma
az asztal politúrján karcol,
lábaid mint ventillátor
még odafenn kerengnek.

hiányod tarkómra kúszik
s kígyóként körbefon,
a térből kiszorít, elvesz
minden lélegzetemből
egy nyeletet.

türelmetlen vádlóm voltál,
s bírómnak befejezetlen,
de késő minden vád,
mint visszatért bűnöző,
álarcom viselem.

a hold közelít gúnyost,
rácsvéget támaszt ágyamon,
fehér porral veszteget,
elrontott életet igér cserébe,
s vöröslő szemre álmot.

tagadok, tűrök, vazulok,
hidegre fordul belsőm,
tüzelek mint szuka szárazon,
feledni képeid ismételem,
magolom szemedet.

kiásott gödör a jövőnk,
és sehol egy forgóajtó,
mely visszaöklendezne
e valóság-moziból
az elképzelt jelenbe.

döntöttem véglegest,
magánügy a magány,
csalás az ezüstlétra vége,
de hová vezet vajon
a keskeny ablakpárkány?

dk

nereusz Creative Commons License 2003.12.16 0 0 3056
Még befolyjék is lehet (ikes az ige:-)).
Egyébként az sem rossz, csak veszít a tágasságából...
Előzmény: Mab királynő (3055)
Mab királynő Creative Commons License 2003.12.16 0 0 3055
A "befolyjon" azért van, mert ez kvázi egy felszólítás, hogy annak kellene lennie.:)
Na, ezt jól megaszondtam.:)

Egyébként pedig minden építő jellegű kritikának nagyon örülök, és köszönöm.

Előzmény: nereusz (3052)
nereusz Creative Commons License 2003.12.16 0 0 3054
Ó, ez már IGEN!
Előzmény: Mab királynő (3053)
Mab királynő Creative Commons License 2003.12.16 0 0 3053
Az érintés.
Ahogy bőrünk töltései
Lezárva a világot, érintkeznek.
Az áramlás, mely erőt ad és véd,
Energia, mely éltet és táplál.
Merítek belőled.
Meleg, lágy folyadékot,
Hőt, fényt, létezést nyerek általad.
Extázison innen, kősziklákon túl
Ez az, ami számít köztünk.
Az érintés.
nereusz Creative Commons License 2003.12.13 0 0 3052
"És lelked vízárként befolyjon mindent"

helyett javaslom:

"És lelked vízárként befoly mindent."

Hm. Ez a "befolyjon mindent" olyan, mintha elfáradtál volna és csak úgy meggyőződés nélkül odakented a tárgyat.
Nyilván tévedek, holnap még elolvasom...

Bocs, hogy belevauztam.
Szeretettel: nereusz.

Előzmény: Mab királynő (3050)
Mab királynő Creative Commons License 2003.12.13 0 0 3051
Olvasgattam, és rájöttem, hogy ez a vers kvázi zérus a topicban szereplő sok más vershez képest, de nekem egy dolog miatt drága: kb. 4,5 éve ez az első vers, amit bírtam írni, ami könnyedén, izzadtságszag nélkül jött ki belőlem. És most örülök ennek az új felszabadulásnak, ezért osztottam meg ezzel a topiccal.:)
Előzmény: Mab királynő (3050)
Mab királynő Creative Commons License 2003.12.13 0 0 3050
Az éjszaka - lágyan átölel, befog,
A tél - mint nyári éjjel zizzenése.
A fák - mint tóparti lágy susogás,
A levegő - mámorító, édes ízt hordoz.

Hogy miért e kéj, magam sem értem,
De érzem véremet röpülni ereimben,
Érzem, hogy bőröm nedves és befogadó,
És érzem, hogy szívem az éjszakába dobban.

Az kell, hogy megértsd - az éj te magad vagy,
Személytelenben személyedet lásd,
Hogy sejtjeid a meleg űrt hordozzák,
És lelked vízárként befolyjon mindent.

Akkor rádöbbensz, miért jöttél ide,
Hogy mit sem érnek szikla-határaid,
Hogy te magad vagy, akiért mindez él és lüktet...
Adj hálát. Oldódj. Semmi-súlyú legyél.

/Téli részegség/

velorex0 Creative Commons License 2003.09.21 0 0 3049
pfüü, már asszittem megsértödtél...

..

Előzmény: gyöngyvirág (3048)
gyöngyvirág Creative Commons License 2003.09.20 0 0 3048
Teljesen világos:) Csak nyugodtan máskor is...
Előzmény: velorex0 (3046)
velorex0 Creative Commons License 2003.09.19 0 0 3047
tudok én keményebben is, de ne kivánd...

:-)

..

Előzmény: dogofthetemple (3045)
velorex0 Creative Commons License 2003.09.19 0 0 3046
gondolom világos, hogy a tiedböl facsartam az enyémet, de csak kis agytorna volt a részemröl...:-)

a tied az "nöiesebb"

:-)

..

Előzmény: gyöngyvirág (3044)
dogofthetemple Creative Commons License 2003.09.19 0 0 3045
hogy sértse testem,
érintse fénykarddal,

Az erő veled lesz, mindvégig.

Előzmény: velorex0 (3043)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!