Hívő vagyok, de nem katolikus. Az a tudat, hogy bűnösnek születtünk, nem könnyíti meg az életet és a halált sem. Az viszont igen, hogy Krisztus megváltott bennünket, és az örök életbe juthatunk általa. Választhatjuk persze az örök kárhozatot is. Ha hiszünk a megváltásban és az örök életben, a haláltól sincs félnivalónk, mert majd akkor és ott minden addigi halottunkkal örökre együtt lehetünk.
Ha nem csalodom te orvos vagy, ugye? Ez feltételez egy elég materialista világképet. Ami nehezen egyeztethető össze a halál utáni élettel vagy a reinkarnációval. Az ebben a jó hogy mindenki gondol erről valamit, de semmi nincs bizonyitva.
Épp tegnap beszéltem egy mentőorvos barátommal, aki azon fakadt ki, hogy a különböző ismerősei mind örülnek. Mert az egyik sámán hitü, a másik buddhista a harmadik szabadkömüves, mind érzi hogy közelebb van ahoz amit keres (isten, totemállat, gaia, bármi) csak a katolikusok vannak mindig a másikkal meg a sátánnal elfoglalva.
Lenne egy kérdésem.
Te nem félsz a haláltól. Hogyan viszonyulnál egy nagyon közeli barátod, hozzátartozód halálához? Könnyebb lenne azzal a tudattal, hogy nincs is halál?
Nem nekem irtad, de valaszolok.
Igen, akik hivok azoknak konnyebb elviselni masoknak a halalat is, hiszen kepesek nagyjabol azt belemagyarazni amit akarnak az elkepzelt "nem-hallal"-al kapcsolatban. Enszerintem a vallas mint olyan, azert alakult ki, hogy a halal tenyet valahogy megkerulje az emberiseg.
"Szerintem halál nincs, de ha valaki ezt nem így gondolja, akkor felteszem a kérdést: most miért élsz? A pénzért? És veszel belőle aranyat,amit a koporsóban rádaggatnak? És mi lesz utána?
Miért gondolod, hogy aki nem katolikus, az csak a pénzért élő, nem "tisztességes és emberi értékeket valló" ember lehet?
"Tehát: ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL, MERT ISMEREM KRISZTUST, DE NEM KÍVÁNNÉK MOST, FIATALON MEGHALNI VALAMI KÖCSÖG LÖVÖLDÖZŐS DROGOS MIATT!!!"
Szerintem a fiatalkori halálesetek okai között elenyésző arányban szerepelnek a "lövöldözős drogosok". Sokkal nagyobb az esély, hogy valaki meghal autóbalesetben, vagy valami betegségben és nem élheti végig az életét.
Lenne egy kérdésem.
Te nem félsz a haláltól. Hogyan viszonyulnál egy nagyon közeli barátod, hozzátartozód halálához? Könnyebb lenne azzal a tudattal, hogy nincs is halál?
Ezzel a hozászólással az a baj van, hogy nagyon Valifili hangulata van. Ott divat ez a "katolikus über alles".
Légy oly kedves, és ne sugalld aszt, hogy csak a katolikusok nem teszik az általad felsoroltakat. Ugyanis ők is teszik.
Vannak emberek, akik teszik, vannak, akik nem. Nem a katolikusságon múlik.
Én okkult könyveket olvastam... Mindegyikben az volt a lényeg, hogy a halál csak a test létének megszűnését jelenti. A lélekét nem.
Nekem nincs halálfélelmem, csak szeretném az életem végigélni, mondjuk 79 éves koromig. Hoyg mi lesz utána? Aki "megélte", még sose jött vissza, hogy elmondja :))))
Én szeretnék a "halálom" után olyan normális emberekkel lenni, mint most: katolikusokkal. Ezek se nem szektások, se nem papok, se nem "szentfazekak", hanem tisztességes, emberi értékeket valló emberek, akik a másikat megbecsülik, és elutasítják a mai divatos "basszuk át a másikat a pénzért" stílust.
Szerintem halál nincs, de ha valaki ezt nem így gondolja, akkor felteszem a kérdést: most miért élsz? A pénzért? És veszel belőle aranyat,amit a koporsóban rádaggatnak? És mi lesz utána?
No ezeket az embereket sajnálom, mert nem ismerik Jézust, sem a Bibliát, és fogalmuk sincs arról, hogy nincs vég! Tehát: ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL, MERT ISMEREM KRISZTUST, DE NEM KÍVÁNNÉK MOST, FIATALON MEGHALNI VALAMI KÖCSÖG LÖVÖLDÖZŐS DROGOS MIATT!!!
Most lehet hogy nagy hülyeséget kérdezek, de hátha: a kereszténység megjelenése előtt is félték ennyire a halált? Magát a halált?
Persze hogy feltek. A halalfelelem egy velunk szuletett oszton. Az elovilag minden egyedeben benne van. Azert menekul a gazella az oroszlantol, az eger a macskatol, satobbi. Ha nem lenne halalfelelem, miert menekulne? Hiszen meg soha nem volt elkapva, soha nem halt meg.
Az embernel az oszton meg lett "spekelve" a tudattal. A gazella miutan sikeresen elmenekul, nem ul le morfondirozni a mulandosagarol. Az ember kepes erre. Tehat a halalfelelem az oszton tudatosodasa, egy kemeny kombinacio.
Kedves Mr Spock,
ezt tökéletesen így gondolom én is. Sok közvetlen élményem van ezzel kapcsolatban (sajnos) apám, anyám, testvérem, barátom. Maga a halál már megváltás. Előtte a szenvedés, a kiszolgáltatottság, a magatehetetlenség miatti szégyen(!), az ami rémítő...
Most lehet hogy nagy hülyeséget kérdezek, de hátha: a kereszténység megjelenése előtt is félték ennyire a halált? Magát a halált? Mert ez a tudaz, hogy születésed pillanatától bűnös vagy , egészen más fénybe állitja a halált. (Még szerencse, hogy nem vagyok keresztény...)
A halal? Hogy felek-e? Nem felek. Miert felnek? Pontosan az lesz mint mielott megszulettem. Es nekem az egvilagon semmi negativ elmenyem nincs arrol ami azelott volt mielott megszulettem. Meg csak nem is unatkoztam evmilliardokon keresztul.
Es ezt pontosan igy kell felfogni helyesen. Pontosabban, csak igy lehet felfogni helyesen. Mert kulonben csak retteghettek a halaltol, feleslegesen, hiszen mindenki ugyis meghal. Azzal az erovel miert ne lehetne a helyes hozzaallast elsajatitani?
Amitol en felek az nem maga a halal, hanem az odajutas. Borzasztoan felek attol, hogy tehetetlenul kell esetleg egy agyban fekudnom, betegen, fajdalmakkal, kiszolgaltatottan, amig a kornyezetem filozofiai vitakkal tolti az idot, hogy vajon helyes-e kihuzni a dugot vagy nem. Nagyon remelem, hogy lesz modom es lelkierom elebe vagni mindennek.
Kedves Ittse,
"A halál lerombolja a házat, amit annyi éven át építgettél, s amelynek során rengeteg ember segített. Eltünteti a házadat, vele az összes anyagot."
Ez azt jelentené, hogy az élet értelmét veszíti a halállal. Szerintem ennyire nem rossz a helyzet.:-)
Nyomot hagysz másokban, talán meg sem tudják mondani, hogy hogyan, de mégis, ha egyszer éltél, éppúgy itt marad belőled valami, ahogy emlékezünk a saját múltunkra. Legfeljebb Te nem tudsz róla, dehát sok cselekedetünk van, aminek a hatásáról nem is tudunk...És ehhez szerintem nem kell megváltani a világot, nem kell híresnek (vagy hírhedtnek) lenni, éleg, ha éled az életed.
Clea, nagy. Az eltűnt emlékek, pillanatok mind hozzájárulnak a személyiséged változásaihoz, jobb esetben fejlődéséhez. Mintha a malterről lenne szó, amely a házadat összetartja. De ha kész a ház, gondolsz-e még az anyagra, amelyből épült?
A halál lerombolja a házat, amit annyi éven át építgettél, s amelynek során rengeteg ember segített. Eltünteti a házadat, vele az összes anyagot.
Úgy érzem ennyi volt, amit ki akartam írni magamból. Veletek egy élmény volt vitázni! :)
Kedves Ittse,
félreértés ne essék, nem állítom, hogy én egy csöppet sem félek a haláltól, vagy hogy adott esetben ne tennék meg mindent az életbenmaradásért. Annyiban különbözik a hozzáálásunk, hogy teljesen elkerülhetetlen, mindenkire egyformán érvényes dolognak tartom, és mint ilyen, nincs értelme arról beszélni, hogy igazságtalan (mihez képest?), és nincs értelme annyira rettegni tőle, hogy akár csak a rá való utalás is rossz érzéseket keltsen bennem.
"De amikor megszületünk egy csöppnyi biomaszsából válunk olyanná, amilyenné, távozáskor viszont tudással, tapasztalattal, érzésekkel teli élet ér véget. A legfájóbb, hogy a tartalom, a személyes tartalmam tűnik el."
Igazad van. De szerintem életünk során is annyit változunk, változik körülöttünk a világ, hogy elmondhatjuk, párszor eltűnik a "személyes tartalmunk". Azt hogyan éled meg, hogy pl. soha nem leszel már gyerek, nem csinálhatod azt, amit 10 éves korodban, nem lehetsz annyira felhőtlenül gondtalan, mint pl. kamaszként? (Bocsánat, nem ismerlek, ezek csak példák.) A saját múltunk is eltűnik, egy idő után nem tudjuk felidézni, másképp látjuk... Olyan nagy a különbség?
OK, kiértékelem a saját gondolataim alapján. Lássuk...
A halal az, ami mint egy csillag
Varatlanul (ertsd: nem hirtelen, hanem nem vartan) lehull az egbol
Es valahol a horinzontnal
Neman eltunik a tengerben
Ezzel nem nagyon értek egyet. Inkább az élet ilyen. Sokáig fent tündökölsz az égen, aztán a mélybe hullsz. Ki gyorsabban, ki lassabban. Van, aki lassan kihuny és eltűnik csendben, van, akinél ez drasztikusabban történik. És ahogy minap az Erzsébeti Temetőben láttam: van, aki még fel sem fénylik igazán és már el is alszik (egy fejfán állt: X.Y. 2000-2000).
Es ha eljon ne felj tole
Minden veg egy ujrakezdes
Egy eleten keresztul azert elunk hogy meghaljunk
Minden egy, es osszetartozik
Az újrakezdésről már írtam. Nem hiszem, hogy van ilyen. Ha van, akkor sem látom értelmét, hogy a megszerzett tapasztalatok nélkül kezdjük újra.
Inkább éljünk valami másért... A nőkért, a élményekért, a családért, a pénzért vagy a nyomért, amit hagyni akarunk. De semmi esetre sem a halálért.
Az idonk veges (nem pontos!, mind1)
Csak menekul elolunk
Egyszer azonban beerjuk
Ez lesz a vegunk
Erre nincs mit mondanom. Még az sem lenne jobb, ha előre tudnám, hogy mennyi az annyi.
Es ha eljon ne felj tole
Ez csak egy ujrakezdes
Milyen lenne az elet a halal nelkul
Milyen lenne a nap hold nelkul
Az élet halál nélkül? Kipróbálnám...
A Nap Hold nélkül? Kit érdekel? :)))
Az elet es a halal mint egy szerelmes par
Milyen lenne a nap ejszaka nelkul
Minden egy es osszetartozik
Mindig van egy ujrakezdes"
Első két sor: ez nem annyira igaz... A Nap és a Hold váltják egymást. A hajnal és a naplemente két átmenet. De az élet olyan, mintha csak egyetlen egyszer jönne fel a nap és soha többé.
A világértsem akarom lebélázni ezt a számot, mert biztos nagyon nyugtatóan elő lehet adni. Külön vígasztaló lehet a hüppögő negyvenes punk. :)))
Ha valakinek egyezik a világnézetével, akkor annak biztosan segítséget nyújt ez a szám. Nekem csak tetszik :)
Nem félek tőle, inkább nagyon is kiváncsi vagyok arra, hova kerülök utána. A halál gondolata egy ideje valami furcsa, határtalan szabadságérzéssel társul bennem. Az egyetlen rossz érzés a saját halálommal kapcsolatban az, hogy az ittmaradók többsége nem fogja érteni. Nem szeretném, ha fájna nekik az, ami nekem nem is rossz.
"Ha a születés természetes, akkor a halál is az, nem? " Biológiai értelemben én sem tagadom. De amikor megszületünk egy csöppnyi biomaszsából válunk olyanná, amilyenné, távozáskor viszont tudással, tapasztalattal, érzésekkel teli élet ér véget. A legfájóbb, hogy a tartalom, a személyes tartalmam tűnik el.
Lorenzzel egyetértek. Ettől most biztos nagyon büszke magára :)))
Az alapkérdésedet a félő ember megyőzéséről megpróbálom újra megválaszolni. Engem nem lehet meggyőzni. Nem hiszem, hogy meg lehet. Ugyanakkor elfogadtam a 86 éves nagyapám halálát.
Sejtem :) hogy nem lehet elkerülni, elfogadni mégsem fogom, soha. Nem hiszem, hogy az emberiségnek bármilyen előnye származott volna abból, amikor "elfogadtak" valamit. Abból, hogy én nem teszem, talán származhat. Halálomat túlélni valószínűleg én sem fogom, de talán nyomot még hagyhatok.
Bennem "az a fajta" halálfélelem él, csak inkább életerőnek hívnám :)))
Ne ócsárold a képességeidet :) Ahhoz képest, hogy az összes németnyelv-tudásom kimerül az Ich sprachen nicht deutsch-ban és az Ich habe keine zeit-ban (biztos rosszul is írom őket) most már tökéletesen értem a szöveget. :-)
Ittse lusta diszno vagyok, de harmadnapra meglesz/meglett:
"A halal az, ami mint egy csillag
Varatlanul (ertsd: nem hirtelen, hanem nem vartan) lehull az egbol
Es valahol a horinzontnal
Neman eltunik a tengerben
Es ha eljon nbe felj tole
Minden veg egy ujrakezdes
Egy eleten keresztul azert elunk hogy meghaljunk
Minden egy, es osszetartozik
Az idonk veges (nem pontos!, mind1)
Csak menekul elolunk
Egyszer azonban beerjuk
Ez lesz a vegunk
Es ha eljon ne felj tole
Ez csak egy ujrakezdes
Milyen lenne az elet a halal nelkul
Milyen lenne a nap hold nelkul
Az elet es a halal mint egy szerelmes par
Milyen lenne a nap ejszaka nelkul
Minden egy es osszetartozik
Mindig van egy ujrakezdes"
Igazsag szerint ezzel az ujrakezdeses dologgal nem nagyon tudok egyeterteni, vagy eppen ellenmondani (rendorsegi szovivo: sem megerositeni, sem cafolni nem tudjuk a nyomozas jelen allasaban) de amikor meghallgatom, tokre nyugis leszek tole, bar teszem hozza, eleg gyer a muforditoi kepessegem es persze ez nem is az volt, nemetul pedig jobban es szebben hangzik.
Na mind1, megigertem itt van. :)
nem akarlak elkeserítnei, de ennek a nemakarásnak biztos, h nyögés lesz a vége. :-))
komolyra fordítva a szót, nekem magától a haláltól való pici félelmet az ismeretlenség okozza, mint már írtam. igaziból számomra ez azt jelenti, h miként is fog zajlani. szóval, h nem tudom, h fáj-e, és ha igen azt nem akarom. (nyögés, ehh. :-))
a fő ellenérzésemet az váltja ki, h nem tudom mikor következik be, ez nem igazságos. de ezen úgyse tudok változtatni.
Én természetesnek tartom a halált, nem csinálok ellene semmit és nem is érdekel mi lesz utána. Olyan mint egy nagy csomag, majd csak akkor bonthatom ki, ha meghalok...
Viszont attól a néhány perctöl/órától félek ami a halálom és aközött lesz, hogy már biztosra tudom, meghalok.
"Ugyanakkor gyűlölöm a tényt, hogy meg kell egyszer halnom. Nagyon szeretek élni. Élni -
csak már maga az állapot is örömmel tölt el. Nem akarom itthagyni azokat, akiket szeretek. Nem akarom itthagyni azokat, amiket szeretek. Nem akarom, hogy ne süssön a szemembe a nap. Nem akarom, hogy ne verjen az eső. Nem akarom nem hallani az égzengést.
Ez a fajta halálfélelem az, ami széppé teszi az életet. Talán csak azt tudjuk igazán értékelni, ami egyszer véget ér.
Kedves Ittse,
köszönöm, hogy válaszoltál a réges-régi kérdésemre.
"Nekem ne modd, hogy ez természetes dolog. A világegyetem legnagyobb szemétségének tartom, hogy az Élet egyszer véget ér."
Ha a születés természetes, akkor a halál is az, nem?
Szerintem az Élet nem ér véget a mi halálunkkal. Konrad Lorenz írta valahol, hogy teljesen felesleges ilysfajta kérdéseken vitatkozni, hogy mi az élet értelme, mert az maga az "Élet". Minden, az életben fontos dolog a túlélést és a saját magunk (génkészletünk) továbbörökítését szolgálja.
A halálfélelemről a saját véleményem egyébként Mustafa Halifax-éhoz áll legközelebb.
A kérdésem, amire válaszoltál, igazából arra vonatkozott, hogy lehet-e csökkenteni másvalaki halálfélelmét? Meg lehet-e győzni egy haláltól nagyon félő embert, aki nagyon közeli hozzátartozóját veszíti el, hogy ezt el kell fogadni, ha másért nem, hát mert nincs más választásunk, ha tovább akarunk élni.
Nemrég a kezembe kerül egy idézet, nem tudom hol hallottam, de lefirkantottam egy darab papírra:
"Az élet egy gondolat,
a halál egy pillanat,
ne félj tőle, nem Te múlsz el,
csak az idő túlhalad."
Sokminden leíródott itt, amíg én otthon rémálmaimat álmodtam egy frissen mázolt lakásban :) Hadd reagáljak most ezekre.
Campi, csak jöjjön :)
KisHercegnő, módosítanom kell azt a hozzászólást, amivel felélesztettem ezt a topikot. Nem igazán félek a haláltól, hanem inkább tartok tőle. Ugyanakkor gyűlölöm a tényt, hogy meg kell egyszer halnom. Nagyon szeretek élni. Élni - csak már maga az állapot is örömmel tölt el. Nem akarom itthagyni azokat, akiket szeretek. Nem akarom itthagyni azokat, amiket szeretek. Nem akarom, hogy ne süssön a szemembe a nap. Nem akarom, hogy ne verjen az eső. Nem akarom nem hallani az égzengést. Nem akarok nem vitatkozni ilyen Kis Hercegnőkkel, mint pl. Te vagy :) És nem hiszem, hogy ezek gyengeséget vagy erősséget jelentenének. Talán csak a szokottnál nagyobb életerővel ruházott fel az evolúció.
De azokat sem ítélem el, akik igazán rettegősen félnek. Mert még mindig azt állítom, hogy nincsenek bizonyítékaink arrra, hogy van a halál után élet. Mert akik "visszajöttek a halálból", azok nem voltak igazán halottak. Talán pár percet a klinikai halál állapotában töltöttek, de menthetők voltak. Voltak emlékképeik az általuk túlvilágnak vagy Mennyek Kapujának hitt dolgokról, de sokkal inkább el tudom hinni, hogy ezek csak az oxigénhiányban küszködő agy szüleményei. Azt hiszem, hogy ha az én életem során nem kerül sor arra, hogy élő, testtel és tudattal rendelkező ember átlépjen a Holtak Országába és onnan információkat hozzon, nos ha ez nem történik meg, akkor nem hogok hinni benne, hogy létezik egyfajta Létezés a halál után.
Obrozil, sajnálom, pont az ilyen "kopog az ablak" meg "recseg a szekrény" tipusú dolgokat tartom a legnagyobb butaságnak és hiszékenységnek. Az a "szellem", aki meg tudja kopogtatni az ablakot vagy reccsenteni a szekrényt, az fizikai kapcsolatba tud lépni ezekkel a tárgyakkal. És ha ezt meg tudja tenni, akkor a kommunikációnak egy sokkal fejlettebb, élő emberek között hétköznapos változatát is használná, gondolok itt az írásra vagy a beszédre, de mindenesetre közvetlen, médiumoktól és közvetítőktől mentes kommunikációra.
Hacsak nem egyszerűen a sikítófrászt akarja ráhozni valakire. :-)))