Keresés

Részletes keresés

borzimorzi Creative Commons License 2000.07.27 0 0 214
kapcsolatba = kapcsolatban
Bocs.
borzimorzi Creative Commons License 2000.07.27 0 0 213
Kedves Új, gyávább voltom épp akkor bizonyosodott be, amikor első szerelmem elhagyott. Én ugyanis veszettül hozzá akartam menni, s bár az eszemmel tudtam, hogy nem illünk egészen össze, vadul hitegettem magam, hogy majd összecsicsolódunk. (Pofonok azért nem csattogtak, azzal életemben 1x próbálkozott valaki, majdnem megöltem egy törött vázával. Pusztán félelemből, mint a patkány.)
Csak jó darab idő elteltével jöttem rá, mennyire jót tett velem, mikor elhagyott, mert ha elvesz, egy csomó jó dolgot kihagytam volna. Félre ne érts, nem kezdtem ész nélkül pasizni ezerrel, de azért szereztem tapasztalatokat. Hasznosak voltak, mert most már játszhatja nekem akárki a nagy macsót, tudom, hogy ha nagyon egyedül hagyják, ő is éppolyan kisegér, mint én.

Kalaplevétel egyébként jogos, mert való igaz, hogy kevesen elég bátrak 30 körül felrúgni egy kapcsolatot, ami nem müxik. Valahogy bele van verve a nők fejébe, hogy 30 után úgyse kellenek a kutyának se. Érdekes módon én akkor lettem "kapós", amikor felépültem az elhagyott csjszi szindrómából és berendezkedtem arra, hogy jó, akkor most egyedül fogom leélni az életemet. Jó szakmám van, gond nélkül megélek belőle, idővel örökölni is fogok stb. Egyszer csak elmúlt belőlem a férjhezmenési vágy, lenyugodtam és rájöttem, hogy egyedül is lehet élni. Tudtam, hogy ez nem olyan jó, mint boldog házasságban, de pár válás a rokonságban meggyőzőtt, hogy még mindig sokkal jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatba, pláne gyerekek által bebörtönözve.

Hát ennyi. Sajna, emilni jó, ha havonta 1x tudok, mert korlátozott a hozzáférésem. Ezért mindenkitől elnézést kérek.

Mindenféle jókat Belétek!

b

DéZsé Creative Commons License 2000.07.27 0 0 212
Kedves Mumu!
Minden rossznak van jo oldala is.
Teljesen igazad van. Én eltöltöttem egy rossz, megalázó kapcsolatban 5 évet, s bár a 2. év után tudtam, hogy ki kéne lépni belőle mégsem volt hozzá erőm. Aztán meg amikor betelt a pohár és közöltem kilépési szándékomat, akkor jött csak a java, a pokol. Rettegés, menekülés, bujkálás, nagy késsel fenyegetés, fojtogatás, ( aminek az eredménye évekkel később is kísértett ) A saját lakásomból el kellett költöznöm, és végrehajtással kaptam csak vissza.
Szóval kemény volt, de nagyon sokat tanultam belőle! A legfontosabb talán, hogy megtanultam nagyon-nagyon megbecsülni a jót!
Mumu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 211
Itt csak kevesen tudjak akik mar nagyon regen velem vannak.A legnagyobb ellensegem az apam volt(en voltam az egyetlen gyereke)akit gyermekkoromba imadtam a parnajat szagolva aludtam el.Anyam meghalt mikor 12 eves voltam es akkor egy noert ott hagyott.A no csalasert bortonbe jutotta,hozzam jott vissza en szereztem lakast magunknnakes dolgoztam.Akkor megibndult a karierem o csalt es hamisitott en meg biro lettem .Tovabbi komplikaciok.Megvettem a harmadik mostohamat,megutott vissza utottem.Aztan beke,majsd a nevembe penzfelveves mert en elintezem majd mint birot a dolgokat.Tudtom nelkul es bóveszelyíeztetve karierem.ASztan csend. halala napjan egy kett soero levelezolap a korhazbol(tudorak).Bocsassak meg mindent amit elennem tett.
Arich,erted mar?Ebbol a szempontbol nezlek Teged.
Hala az istenek hiogy ilyen korummenaeim voltak(elfogadtam volna persze jobbakat is)de igy sajat erombol lettem valami mig ugy talan soha nem menekulok el Erdelybol es maradtam volna roman nyugdijas.Minden rossznak van jo oldala is.
új Creative Commons License 2000.07.26 0 0 210
Kedves borzimorzi!

Csak nem hasonló cipőben jársz? Mert azt írod, gyávább vagy, mint én. Elmeséled, ha nem túl tapintatlan a kérdésem? (Esetleg emilben is.)

Kösz a kalaplevételt. Tudod, annyira érdekes, hogy a barátnőim, ismerőseim körbecsodálkoznak, bámulatukat fejezik ki stb, hogy leléptem. Én nem érzem úgy, hogy ezért Oscart kellene kapnom, sőt már sokkal előbb el kellett volna mennem. De szerintük manapság, főleg ennyi idő után, nőként nem tipikus ez. Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom. A baráti körömben egy lány van hasonló helyzetben, ott lelki hatások vannak, totál össze nem "illés", de a csaj azt mondja, neki mindenképpen kell valaki, akárki, nem akar a hajadon kategóriába tartozni. Erre mondják: aki hülye, haljon meg...

Szóval én ezt nem hőstettként éltem meg, sőt az életben az egyik nagy megtanulandó leckém, hogy tudnom kell(ene) nemet mondanom. Meg nyilván ez a 4 év nem volt véletlen, sok tanulnivalóm volt általa, megismertem magam. De amikor az önbecsülés a tét, akkor már nem mehet tovább.

Üdv

Előzmény: borzimorzi (209)
borzimorzi Creative Commons License 2000.07.26 0 0 209
Kedves Arich,egész megijesztettél. Én akkoriban hallgattam ezeket a Leonard Cohen számoojat, amikor elhagyott az első szerelmem és azt hittem, itt a világvége. Ronggyá hallgattam ezt a számot, Különösen a Who by avalanche... kezdetű strófát. Persze, tudtam, hogy én nem tenném meg (Who by his own hand), de mégis: vágytam rá (Who by very slow decay). Később jöttem csak rá, hogy ezzel az édeskés önsajnálattal mennyire lelassítottam a saját kilábalásomat a dologból. Visszatekintve sokkal rosszabbul jártam volna, ha hozzámegyek, mert a mostani férjem összehasonlíthatatlanul jobb választás, de erről már írtam egy másik topicban és ott azt hitték, dicsekszem, (s talán volt is benne valami...), úgyhogy erről most nem írok. Csak kérlek, ha már ki tudsz szakadni a búsongásból, tedd meg, mert egész fel lehet tőle lélegezni.

Kedves Új, gratula köb, én jóval gyávább vagyok. Gyávaságomban persze, lehet, hogy úgy jártam volna, mint az egyszeri patkány, mikor sarokba szorították és páni félelmemben az ütés(ek) hatására úgy találtam volna megrúgni, hogy attól kolduljon, de ilyen szépen végiggondolni és lelépni, az igen! Kalap le!
A szemétkedéssel meg ne törődj, egyszerűen csak arról van szó, hogy fiacska csődtömeg volta most már tagadhatatlan a szülők és a baráti körük előtt. Az ilyen látszatokra építő, szőnyeg alá söprős népek ezt nemigen bírják ám :))

Csótojtatom a topic összes lakóját:
b

új Creative Commons License 2000.07.26 0 0 208
Kedves pok ussz!

A probléma genetikus gyökerű is. Mint utólag megtudtam, édesapjának (sőt nagyapjának) is voltak hasonló kirohanásai, az anyja a szomszédunknak mesélt eseteket, aki nekem nem részletezte (nem is érdekelt), csak annyit mondott, a haja égnek állt, amikor hallgatta. (Valszeg a mama azért maradt meg a házasságban, mert egyrész a papa jó partinak számított mindenféle értelemben, ő pedig már 35 éves volt, amikor megismerkedtek, és annak idején egy nő ennyi idősen, "öreglány" státuszban eláshatta magát.)

Ehhez járult még az a szeretetlenség, amit a szüleitől kapott. Az anyja soha nem szerette (durva leírni, de az az igazság, és ezt ő is tudja), a pár hónapos gyerekét itt hagyta hosszabb időre, hogy a férje után menjen külföldre. Nem értették meg soha, nem beszélgettek vele, mindig azt hitték, pénzzel el lehet mismásolni a szeretet hiányát, de ez visszaütött. Úgyhogy emberileg megértem és sajnálom, de könyörületre nem építhetek egy életet. Azonkívül, ismerve a problémáit, nem volt hajlandó elgondolkozni a változtatás lehetőségén, pedig maximálisan mellette álltam volna. Egyébként túl vagyok rajta, az elköltözés már csak a végkifejlet volt, nem a tünet. Már eldöntöttem, vége, és nincs visszaút. Előtte nehezebb volt.

Kedves Waratah!

Ismerős. Utána mindig megbánta, hogy ő nem olyan, csak haragjában stb. De azt éreztem, aki ennyire nem tudja kezelni a dolgokat, arra nem lehet számítani, nem akarom mindig én egyedül viselni a terheket, esetleg 1-2 gyerekkel megspékelve.

A "budaiságot" és a diplomát pont azért hoztam fel, hogy bizonyítsam az ilyen dolgok súlytalan voltát. Az én szüleimet, akik vidéken élnek, becsületes, dolgozó emberek, nem értelmiségiek, de otthon több könyvünk van, mint exéknek, akiktől mindig a tanulás fontosságát hallottuk, akik a 2 gyereküknek diplomát adtak, akik nagylelkűek, tudnak adni; nos az én szüleimet a költözés után elmondták (ex és szülei is) mindennek, minősíthetelen módon, állandóan telefonálgattak és hülye leveleket írogattak, megbántva ezzel mindenkit. Nem emésztették meg, hogy én mentem el, megkérdőjelezve fiacskájuk csodálatosságát; azt hitték, 2 nap múlva sírva könyörgöm vissza magam, mert nem tudok megállni azokon a vidéki lábaimon egyedül a fővárosban. Hát tévedtek. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy egyik világ (sem az én, sem az ő háttere) nem jó vagy rossz, pusztán más. De megtanultam a XXI. század (jó tudom, ezzel lehet vitatkozni :-)) Magyarországán, hogy a társadalmi kasztok kőkeményen működnek. Úgy éreztem magam, mint egy cseléd, akit a földesúr fia figyelemre méltatott. De ez már egy másik, messzire vezető probléma.

Üdv

DéZsé Creative Commons License 2000.07.26 0 0 207
Kedves arich!

A rossz és megalázó kapcsolatokból és helyzetekből, ki kell lépni, szerintem a kezdő lépést megtetted, csak segítségre és bátorításra van szükséged. Remélem ennek egy részét megkapod tőlünk.
Tudom nem vigasztal,hogy valószinűleg többen is voltunk hasonlóan sz&r helyzetekben mint Waratah és Új, az ember próbál alkalmazkodni, megváltoztatni ( ami általában nem sikerül, tisztelet a kivételnek )szeretettel, megértéssel, kedvességel, de eljön az a pont amikor betelik a pohár, és kész vége , az ember robbant.
Biztos vagyok abban, hogy ez nálad is bekövetkezik, már csak idő kérdése.
Attól ne félj, hogy esetleg nem boldogulsz egyedül, az ember nagyon erős, rengeteget kibír, és nem is vagy egyedül, itt vannak a barátaid a tasztalnál, akik gondolnak rád, szeretnek és biztatnak!
ps.Remélem nem voltam túl giccses, vagy ilyesmi !

Mumu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 206
Bizzad ezt arichra.Nem ugy nez ki hogy nincs Neki.De ne provokaljuk tovabb ki,nem eroszakoskodom.Majd o tudja ha igen es mikkor kepes erre a lepesre.Addig is ide varjuk bar milyen kepeben.
Waratah Creative Commons License 2000.07.26 0 0 205
Ne légy telhetetlen. A bátorsághoz is erő kell.
Előzmény: Mumu (204)
Mumu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 204
Irtam en is.A kimondasa az csak sajat maganak szol.A szakadekot at kellene ugrani,mindig ez a batrak probaja..
Waratah Creative Commons License 2000.07.26 0 0 203
Szerintem megtette a bocsánatkérést.
Előzmény: Mumu (202)
Mumu Creative Commons License 2000.07.26 0 0 202
Kedves arich,jo volt a Te osszinte soraidat olvasni.Annyit csak:
-ITT a helyed,mi megertunk es megmondjuk a velemenyunket de nem lehet az mindig a kedvedre,igaz?Akkor seggnyalas lenne csak.Tehat...
-..enged Magad szeretni,ne morogj ha kozelednek hozzad.A vita az egyik mkommunikacios forma,megszelidul,megertes lehet belole.
-megijeszt hogy azt irod bocsanatot kellene kerned de azt nem tudsz.Az baj.Mert a sajat arnyekod atugrasa a legnagyobb tett.Talan ehez kapcsolodo tulajdonsagaid okoznak nehezseget.
A te gondolom szuletett rebellis termeszetedet ha akarod hogy az ezzel szemben erzeketlen sot nagyon is ,tul is egocentrikus kozulet megturje aez a kozulet nyelvere le kell forditsad.
Bocsanatot mar kertel ha nem vagy meg odaig hogy ezt sajat szavaidakl tedd(ez kar) es remelem hogy Nannincs is igy erti.Ami nem azt jelenti(nem itt de altalaban)hogy Neked nem lenne igazad de Te avbban a reszben tartod bocsantkeresre kenyszerultnek ahol Te sertetel.A masok majd megteszi vagy megtette a sajat reszet.Tehat arich,vagy azt akarod hogy a tarsadalom,amilyen is,elfogadjon(nem kell nyalni,csak egy olyan hangot megutni ami ott szokasos)akkor beszelj a nyelven vagy nem fontos(nem azt erzem ki hozzaszolasodbol) es akkor ne erezd magad egyedul mert azt provokalod ki..
Lathatod itt hianyoztal nekunk,Nannincsnak is.Kerlek mond ki:bocsanatot kerek(ha mar tudod)de ez nem kotelezo az ittletedre hanem cvsak annyi hogy joindulatot feltetelezel el roluznk.
Nagyon sok megertesel es szeretettel olellek.
Waratah Creative Commons License 2000.07.26 0 0 201
Kedves arich,
hadd mondjak csak egy mondatban ellent.
Biztos nincs olyan ember aki senkinek sem kellene és senki nem szeretné. Te sem lehetsz ilyen. Csak engedd hogy sszeressenek.
W.
ps: nagy baj ha mégiscsak kimondódott a részedről az a szó?:)
Előzmény: arich (200)
arich Creative Commons License 2000.07.25 0 0 200
Először is, kedves Nannics!

Nem azért "kaptam fel a vizet", amit mondtál, hanem, hogy kerek perec kijelentetted, hogy nincs jogom...
Egyetlen egy dolgot tanultam meg, nagyon, de nagyon jól. Senki sem törhet pálcát a másik felett, egész egyszerűen azért, mert nem éli az ő életét... (Tudom, én is megtettem egyszer, nem válik dicsőségemre.)
Tudom, hogy illene bocsánatot kérni. De ez az a szó, amit nem tudok kimondani.
Úgyhogy csak egy idézet...
"Like a baby stillborn
Like a beast with his horn
I have thorn everyone
Who reached out for me..."

borzimorzi

Köszönöm az ötleteket, van, ami nagyon tetszik..:)

Táblázatot nem gyártok, mert a mai mérleg erősen kiábrándító lenne...

Warratah (& to all)

Kb. 4 éve dolgozom (egy diákmunkaszövetségnél), tehát valamelyes _nagyon_kis_ anyagi "függetlenségre" szert tettem már. Most éppen "szakmai gyakorlaton" vagyok, egy netes piackutatással foglalkozó cégnél (ezért vagyok alig-alig), és lehet, hogy ha augusztus végén még mindig teccünk 1másnak, akkor ott is maradok félmunkaidőben. Keresni... hát azt nem igazán fogok (legalábbis sokat nem), de tanulhatom azt, amit majd csinálni szeretnék.
A jó tanulás?? ;) Na, azt inkább ne részletezzük. Kicsit nehéz olyat tanulni, amit az ember háromnegyedszívből gyűlöl... de majdcsak...
Nem is itt van talán a kutya elásva. (No, úgy látszik, mégis megvonom azt a mérleget...) Akkor mával bezárólag: a - talán - legjobb barátom egészen egyszerűen elfeledkezett rólam, az öcsém - aki akkor is a legfantasztikusabb ember, ha most éppen morci - letolt (de nagyon), amiért megkerestem, s egy "rövidke" teszt eredményeképpen meggyőződtem arról, hogy ha most becsuknám az ajtót, akkor leélhetném úgy az életem, hogy senki se nyitná rám, max. véletlenül. S picihabnak a tortára: szánalmas vagyok... (közölte valaki, aki sokáig igazán a legfontosabb volt, és akiért igenis _harcoltam_. S kiderült, hogy szélmalomharcot vívtam a semmiért hónapokon át...
Azt hiszem, fáradt vagyok. Nagyon. Azt mondta valaki, hogy tanuljak meg harcolni végre. De cél nélkül minek? (Jó, jó. Tudom, elvileg önmagamért kéne. Csak... )

Mumu Creative Commons License 2000.07.25 0 0 199
Helyes,varunk.
új Creative Commons License 2000.07.25 0 0 198
Drágák vagytok, nagyon sok hozzáfűznivalóm van, de most rohannom kell. Folyt. köv. holnap reggel.

További jó napot mindenkinek!

Waratah Creative Commons License 2000.07.25 0 0 197
Talán mindegy hogy gének, vagy "csak" gyerekkori dolgok. Nagyon nehéz és hosszú folyamat kikeveredni belőle, s ha arra >új> menne rá, hát megfontolandó hogy érdemes e. Nagyonnagyon nagy szerelem kéne hozzá. S korábban el kellett volna kezdeni .
Előzmény: pok_ussz (195)
Waratah Creative Commons License 2000.07.25 0 0 196
Kedves új,
ahogy olvasom, amit írsz, rég behegedt sebek tépődnek fel. Az én férjem is ilyen eszementül ordibáló volt, igaz soha egyszer egy ujjal nem nyúlt hozzám. De úgyanúgy, ha bármi gond volt a lakásban, vagy egy ügyfele kek volt vele: üvöltött. Kb 8-10 óra múlva megbánta, és bűbáj volt. Fél óra múlva megint bármiakármi ok: üvöltés. Igazán örülök, hogy beleszeretett egy kislányba és elment vele. Azóta, hogy kevesebbet van velünk, kevesebb alkalma van üvöltözni, de így is megteszi. Nem tudom akkor miért nem kértem ki magamnak, most megteszem. Főként azért, mert most már a gyerekekre is felemeli a hangját, mert már nincs meg benen az a kölyökkkutyát-nem -bántunk effektus, megnőttek, mehet a magas cé nekik is. Csak azt nem szeretem, amikor anyósom azzal védi, hogy "tudod, milyen hirtelen haragú". Azért még nem kell senkit a sárga földig ledöröngölni.
Tudom, tök fölösleges mondani, sem a budaiság, sem a diploma nem tesz semmit.
Előzmény: új (194)
pok_ussz Creative Commons License 2000.07.25 0 0 195
Azt tudod/sejted, hogy ő mit "kapott" a szüleitől a múltban? Vagy egyszerűen a génekről van szó?
Annyi mindent kérdeznék, de nem akarok vájkálni.

Kemény lehet álmokkal leszámolni - a lényeg, hogy jó döntést hoztál, s kinn vagy belőle. Vagy nem?

Előzmény: új (194)
új Creative Commons License 2000.07.25 0 0 194
Kedves Mindenki!

Nem a saját, a Tasztalon eddig használt nickemen szólok hozzá a témához. Ezért elnézést kérek mindenkitől, de valszeg gyáva vagyok, mert a most leírandó dolgokról még a családom sem tud, csak sejti.

A történet: egyetemistakori szerelem, gyors összeköltözés. Én akkor 23 éves, diploma előtt álló, versenyképes szakmát választó, harmonikus családban felnövő, önálló, nyitott, ambiciózus nőnemű, ő 29 éves, diplomás, külföldön élt, "budai" (elnézést a Budaikatól!) értelmiségi család sarja, éppen álláskeresés stádiumában.

Tavasszal költöztem el tőle, több év után. Az okokat próbáltam kimagyarázni a szüleimnek, nem illettünk össze, megváltoztam stb., de az volt a nagy büdös igazság, amit még ők sem tudnak, a hihetetlen agresszivitása. Mint a szakítás után ki is derült, pszichiátert igénybe véve (mármint ő), hogy gyerekkori traumák miatt instabil személyiség, a konfliktuskezelő-és tűrő képessége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Hogyan nyilvánult ez meg? A legkisebb, a mindennapokban előforduló probléma (pl. háztartási gép meghibásodása) esetén artikulálatlan üvöltés, ha valamit nem tudott kezelni, kiabálás, velem természetesen, mert én voltam kéznél, akár az utcán is, megalázó szituációk tömkelege. Aki nem ismerte, bűbájos és jóképű férfinak tartotta, minden barátnőm engem irigyelt. Sajnos egy idő után az első pofon is elcsattant (erről most vallok először, talán most szembesülök magam is az évek történéseivel), nem vert, de pofont adott. Leírhatalan érzés volt. Én, aki otthon a családban mindig a maximális egyenjogúságot és toleranciát láttam, ezt szenvedem el. Nem a fizikai fájdalom volt a lényeg, hanem az önbecsülésem tovatűnte, hogy velem ezt meg lehet tenni! Gyerekünk szerencsére nem volt, de a kutyát nekem kellett néha megvédeni a dührohamaitól, szegény állat üvöltött, amikor csak a hangját felemelte. Emellett nem volt rossz vele, és én hülye módon azt hittem, ha alkalmazkodom, megértem, változni fog, Egy frászt. Totálisan semmibe vette a környezetét, a szomszédokat kerültem, annyira szégyelltem magam. De egy-egy veszekedés után azt mondtam magamnak, végül is ritkán fordul elő, amúgy meg nem rossz. De ebből 1 alkalom is éppen eggyel több az elviselhetőnél. Mikor a végén odáig fajultak részéről a dolgok, hogy a testi épségemet is veszélyeztette, megszöktem. Szó szerint, mivel tudtam egy hétvégén, hogy egész napos elfoglaltsága lesz, felpakoltam pár ruhát, fogtam a kutyát és hazamentem a szüleimhez. Életem legjobb döntése volt.

Úgyhogy el tudom képzelni, más, hasonlóan nívós ún. értelmiségi családban (röhögnöm kell, mert amit az elköltözésem óta az ő "értelmiségi" családjától kaptam, minősíthetelen) is történhetnek hasonló dolgok. Kívülről szemlélve mi voltunk az ideális pár, jó munkával, házassági tervekkel, mindenki csodálkozott a dobbantásomon. Egyedül a szomszéasszonyom, aki fültanúja volt az őrjöngéseinek mondta azt, hogy ez volt az egyetlen megoldás.

Nem akarom bő lére ereszteni, de valaki megemlítette a lelki terror hatásait. A szavak romboló, önbizalmat, önbecsülést romboló hatása leírhatatlan! A másik semmibevétele, el nem fogadása mély sebeket ejt!

Én megértem arichot, én hozzá képest nem voltam olyan nehéz helyzetben, de még így is hosszú időnek kellett eltelnie, míg a végleges döntést meghoztam. Hiába van állásom, szerető családom, barátaim, kudarcként kezeltem a kapcsolatunk ilyen oldalát, holott nem rajtam múlt, én szégyelltem magam. DE amikor már csak a megalkuvás marad, lépnem kellett! Úgyhogy egyáltalán nem könnyű kilépni, még úgy se, ha a körülmények adottak. Amíg lelkileg nem érik meg a változtatás valakiben, nem tud moccanni.

Köszönöm a NANE elérhetőségét, meg fogom őket keresni. Szerencsére nekem már nincs rájuk szükségem, de (talán a szakmámmal összefüggésben is) hátha elfogadnák az önkéntes, ingyenes segítségemet, mert segíteni akarok a megalázott nőknek. Átéltem, amit soha nem képzeltem volna emancipált nőként, és meg szeretném óvni ettől a társaimat. És a lényeg: NEM FÉLNI SEGÍTSÉGET KÉRNI!!!

Köszönöm, hogy meghallgattatok, majd jelentkezem még.

borzimorzi Creative Commons License 2000.07.25 0 0 193
Tyűha!
Kedves Mumu és Tölgy, egész elolvadtam, pedig megy a légkondi ezerrel...

Arich pedig nekem is hiányzik, csak abban reménykedem, hogy már a hirdijeit fogalmazza és préseli táblázatba.

+ 5let: van egy kedves jogász barátom, aki Szegeden kitanulta a gyógymasszázst. Azzal keresett pénzt az egyetem mellett, egész szépen. Félre ne érts, nem szexmasszázsról volt szó, hanem különböző reumás és izomletapadásos betegekről, akik nem voltak épp Rotschildok. Mivel erről volt papír, adózótt is utána, de 60 körül nem fogja bánni, hogy pár évvel tovább fizetett nyugdíjjárulékot. Persze, volt, hogy beesett egy komplett ffi kézilabdacsapat, hát, szegény srácnak majd' leszakadt a csuklója, mire végiggyúrta őket... (A végén tudta csak meg, hogy ezt általában 2 ember végzi, csak akkor éppen mindkét gyúró beteg volt.)

Még 1x nagyon köszönöm a kedvességeteket, erre igazán nem számítottam, pláne, hogy Tölgy szerint a srácai hasznosíthatnak belőle valamit...

Soxeretettel: b

Waratah Creative Commons License 2000.07.25 0 0 192
Most már csak arich hiányzik
Mumu Creative Commons License 2000.07.25 0 0 191
Szoval nem kaptal valami rossz kritikat tolunk.Maradj velunk.Olellek.
tölgy Creative Commons License 2000.07.24 0 0 190
Aranyos borzimorzi!
dejóhogyvagy!!!!! és idenéztél, és megszólaltál!!! és a jóindulat sugárzik soraidból!!! erre van szüksége minden léleknek! megértés ÉS segitő ötletek, melyekből már lehet mazsolázni!
jójójó!!!!:-)
üdv: az ujjongó tölgy (aki a saját csemetéinek is elújságolja az ötleteidet!):-)
Előzmény: borzimorzi (187)
Mumu Creative Commons License 2000.07.24 0 0 189
Kedves borzimorzi(de kedves a neved..)hadd udvozoljelek es gratulaljak hogy enni otletel kezded arich segiteset.Gondolm lesz meg tobb is.
Es arich,Nannincs,az istenert!Itt nem ellensegek vagy ellenfelek ulnek hanem akik egymasnak segitenni akarnak.ertsetek meg..nincs egyikotekbe sem rosszindulat.Ez nem viadalok helye es nem is az.Senki nem akarja mas karat.Tehat...felejtsuk el ha mar nem kapok ennel jobb valaszt ,a kerdes ki van pipalva.Szukesg van Rad nannincs es Neked,kedves arich, is segiteni akarunk amennyire engedsz minket es nem ijesztel el.
Mumu Creative Commons License 2000.07.24 0 0 188
Kedves borzimorzi(de kedves a neved..)hadd udvozoljelek es gratulaljak hogy enni otletel kezded arich segiteset.Gondolm lesz meg tobb is.
Es arich,Nannincs,az istenert!Itt nem ellensegek vagy ellenfelek ulnek hanem akik egymasnak segitenni akarnak.ertsetek meg..nincs egyikotekbe sem rosszindulat.Ez nem viadalok helye es nem is az.Senki nem kar mas karat.Tehat...felejtsuk el ha mar nem kapok ennel jobb valaszt ,a kerdes ki van pipalva.Szukesg van Rad nannincs es Neked,kedves arich, is segiteni akarunk amennyire engedsz minket es nem ijesztel el.
borzimorzi Creative Commons License 2000.07.24 0 0 187
Kedves Topiclakók!

Először írok ide, remélem, senkit sem fogok megbántani.

Kedves Arich, szvsz igazad is van, meg nem is. Az, hogy intelligens is vagy és ember is vagy, nem szorul bizonyításra és nem hiszem, hogy a jelenlevők közül bárki is az ellenkezőjét gondolná. Meggyőződésem, hogy Nannics is hisz benned és csak az önérzetedre akart hatni, amikor a vártnál egy kicsit keményebben "megmondta a frankót". A baj legfeljebb az lehetett a hozzászólásával, hogy nem vette számításba azt a tényt, hogy akinek annyi agressziót kellett elviselnie, mint Neked, abban pont azok a képességek/vonások gyengültek meg vagy hunytak ki, amelyekre most a legnagyobb szükséged van: ez pedig az önbizalom, az önérzet.

Láttam egy filmet az ázsiai (gyermek)prostituáltakról, amelyben nem az volt a meglepő, hogy milyen undorító módon törték meg az akaratukat (megerőszakolás, verés stb.), mert erre nagyjából számítottam is egy ilyen filmnél, hanem az, hogy volt közöttük, akit annyira sikerült megtörni, hogy még akkor sem menekült, amikor a jogvédők és a rendőrség összehangolt akciója nyomán szabaddá vált az út: egyszerűen nem hitte el, hogy képes rá.

Azt hiszem ,itt van az eb elhantolva Nálad is. Elvégre, akit éveken át a megfélemlítés technikáival arra kondicionálnak, hogy gyámoltalannak, önállótlannak és reménytelen esetnek érezze magát, az nehezen vált át pozitív önértékelésbe, pláne, ha nincsen, aki ebben megerősítse. Ennek ellenére hasznos lenne, ha pontosan (akár papírra listázva) számba vennéd az értékeidet, mert szvsz sokkal számosabban vannak, mint ahogy azt el akarják hitetni Veled, s ha egy tömegben látnád őket pl. 1 papírra leírva, alighanem elég hatásosak lennének.

Magam is óvatos duhaj vagyok, valamelyest megértem, hogy nem mered a biztos rosszat elhagyni a bizonytalanért, amely lehet, hogy jobb lesz, de ki tudja, talán még rosszabbul is kiüthet. Ezért lenne szvsz érdemes, ha elkezdenél valamiféle stratégiát kidolgozni az elszakadásra. Ebben az első az információgyűjtés. Nem csak az az információ létezik, amelyet az orrod alá dörgölnek, ez Néked is evidens, tudom. A bruttó 250 Ft.-os órabérért végzendő hamburgersütést épp azért reklámozzák annyira, mert lassan már a kutya se akar odamenni. Nem véletlen, hogy ezeket a gyorsetetőket Amerikában kizárólag az "alsóbb néposztályok" látogatják és az alkalmazottaik is onnét kerülnek ki. Sokkal jobban lehet keresni, ha előbb végiggondolod, mi az, amit tudsz, és lehetőleg jobban, mint mások. 5letek:
Említetted, hogy egyetemi hallgató vagy. Nos, ha jól tanulsz, valszeg tudsz egyet-mást, amire egy felvételizőnek/érettségizőnek szüksége van. Nem feltétlen kell beállnod a melódiákba vagy más efféle helyekre, ahol a szervezet szakítja le a kuncsaftok által befizetett lé javát, hanem sokkal jobb, ha magad keresed meg a tanítványokat. Ha hozzáférsz 1 printerhez, kitacepaózhatod a sulit meg a környező középsulikat, de hirdit is érdemes feladni, vagy apró kockákon (24 db./ 1 A4-es) is körbeszórhatod a környék postaládáit a hirdijeiddel. Én ezt csináltam. Lakótelepen lakunk és angolt tanítottam: annyian jöttek, hogy még szelektálhattam is, nem kellett a legbutábbakat is elvállalnom. Ha telszámot nem adhatsz otthonit, beszéld meg egy barátoddal, hogy hadd használd pár napig az övét, vagy adj meg helyet és időpontot, amikor felkereshetnek téged az egyetem előcsarnokában/ könyvtárban stb. Ha kilesed, mikor melyik terem üres az egyetemen, nyugodtan beülhetsz délutánonként oda tanítani, de ha házhoz mégy, sokkal jobban jársz (általában vacsit is adnak, különösen a gyengébb képességű gyerekeik miatt kissé szégyenkező értelmiségi szülők). Korrepetálhatsz nálad butább évfolyamtársakat is. Magam is próbáltam, sokkal jobban megtanultam azt az anyagot, amit tanítottam is, mint azt, amelyikből magam is csak le akartam vizsgázni. Ezért a melóért min. 1200-at elkérhetsz óránként, házhoz menéssel 1500-at. Ha heti 3 nap 4 órát adsz, abba nem pusztulsz bele (magam is egész jól bírtam 5,5 évig), akkor az heti 14.400, s akkor a hétvégéid még szabadok. Van olyan főiskolás ismerősőm, aki takarít, óránként 500-ért, hétvégéken: ha nincs más, ez is jó, adózni nem kell utána. (Pontosabban kellene, de úgysem szoktak, mivel úgysem derül ki és az adónyomozók meg nem az ilyen kis snecikre gerjednek.) Persze, előadásokon nagyon ott kell lenned, nemcsak fél füllel! Így megtakaríthatod a vizsgákra készülési idő kb. 1/3-át, ez nem vicc.

Más: volt évfolyamtársnőmnek mindene volt a divat, s jól kamatoztatta is ezirányú ismereteit. Az egyetem alatt kezdte a szolgáltatást. Célcsoportja: telt idomú hölgyek. Mindenki tudja, milyen nehéz az ilyen alkatúaknak ruhát beszerezni, pláne, ha valaki kb. 40 éves ügyvédnő vagy főorvos asszony és nincs ideje a butikokat járni. Hát az évfolyamtársnőm felhajtotta nekik, amire szükségük volt. Elbeszélgetett velük, megismerte az ízlésüket és igényeiket, meg a pontos méreteiket is, centivel is, meg felpróbálva magához képest is. Potom 20% felárért beszerzett nekik mindent, ha kellett, Bécsből is, ha lehetett és megfelelt, itthonról. 5-6 olyan kuncsaftja volt, akik pl. minden félévben rendeltek tőle ruhát 2-400e Ft-ért, szezon elején vagy végén, kinek mennyire futotta. A csaj remekül élt egyetem alatt és azzal keresett pénzt, amit a legjobban szeretett. Azóta bölcsészdiplomával csinálja ugyanezt, immár vállalkozásban.

Bocs, tudom, hosszú voltam, ez a hibám a jelek szerint igen makacs...
Csótojtatlak és sok cseresznyét!
b

Waratah Creative Commons License 2000.07.24 0 0 186
Rendben, akkor most már mindenki felkapta a vizet. CSak hát ez olyan nagyon gyerekes, és semmit nem old meg.
Lehet hogy mégsem kéne ezeket a fájó sebeket tépkedni? Hogy jobb, ha kimondjuk és reagálnak rá mások (mert ha kimondjuk, akkor ez óhatatlanul bekövetkezik), vagy ha csendben eltemetve marad?
Előzmény: Nannics (185)
Nannics Creative Commons License 2000.07.24 0 0 185
Kedves arich!

Ugye nem gondolod, hogy én vagyok a rossz ember, amiért arra reagáltam, amit Te elsőként írtál nekem válaszként: "Hmmm... kicsit könnyű azt tanácsolni, hogy hagyjam a családom a fenébe, ne legyen se kutyám, se macskám, se egy lélek, aki legalább a születésnapomon belémrúg néha. Mellesleg kapaszkodj: nem. Legalábbis, amíg túl nincs a szakosításon. Azok a 250 ft-os (bruttó) fantasztikus órabérek... háááát...

Mint mondottam: igen, eladtam a lelkem azért, hogy tető legyen a fejem felett, kapjak enni, és legyen néha időm a barátaimra is... "

arich!

Ezeket nem én írtam le! Én annyit írtam, hogy fiatal vagy, ha úgy érzed, hogy rossz a mostani életed, tudsz rajta válaszolni. Légyszíves, ne én legyek a rossz, amiért erre reagálok. Ráadásul a kemény szavaimért eddig kétszer kértem tőled bocsánatot, enyhén szólva is bunkóságnak tartom, hogy még 20 hozzászólás után is nem az bánt, hogy a papád megöli a kutyádat, hanem az, hogy a Nannics (aki ugyan már régen bocsánatot kért) milyen nagyon csúnyán fogalmaz. Igaz, a Nannics nem író. Nem passzióm az, hogy bevallottan önsajnáló embereket bántsak. Ha neked erre van szükséged:
SZEGÉNY, SZEGÉNY ARICH, AKIT A GONOSZ, ÓÓÓ DE NAGOYN GONOSZ NANNICS BÁNT!!!

És akkor el is megyek, hogy lehessen közösen sajnálni a arich-t, akit a gonosz Nannics bánt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!