Keresés

Részletes keresés

allegra- Creative Commons License 2001.02.25 0 0 201
Inkább teee. Léégyszi.
Előzmény: kellez (200)
kellez Creative Commons License 2001.02.25 0 0 200
bunkóság.
és SENKI nem tud SEMMIT.
nyugi perdix, menni fog.

megértelek..., még ha nem is segít.

kösd le magad........vagy fel.......hehe

Előzmény: perdix (199)
perdix Creative Commons License 2001.02.25 0 0 199
Mondjátok meg! Magyarázzátok el nekem! Miért jobb eltünni, mint megmondani, hogy vége?
MIÉRT??
Miért hiszik azt a férfiak, hogy igy jobb! A mai világban.. még csak találkozni sem kell ehhez! Feltaláltak már a telefont, az internetet, az sms-t! Egysdzerüen nem megy a fejembe.. ez az eltünés? iért egyszerübb? Ki tudja?


tama_i Creative Commons License 2001.02.25 0 0 198
Kedves Perdix,

Igaz csak külső szemlélőként de követtem történetedet és azért is tetszik mert igencsak emberközeli. Valahogy az illuzió lerombolásában
a volt ? partnered is közrejátszik...
Ha a jó el tudta fogadni, akkor tényekkel mért nem lehet tényszerüen szembesülni? kulturált emberek meg tudják választani a stilus és a pillanatot, MÁR HA akarják ! Itt talán most nem arról van szó, és ne próbáld meg beleérezni azt ami már igen valószinű, nincs...
Még egy dolog. Voltam hasonló helyzetben 20 évvel ezelőtt, ne hidd hogy a férjed nem tudja, vagy legalább jó közelitéssel nem érzi mi zajlik/zajlott körülötted, valószinűleg hagyta kifutni a dolgot... Amugy mi mást tehetett volna ?!
Most állitson választás elé ?! Ez biztosan nem jó diplomáciai lépés. Egy idő után ezek a dolgok befejeződnek. De amit leirtál, a magad által átéltekről, tisztelet érte. Nagyon még csak nem zskadtál el a valóságtól. Lehet, hogy megfordult a fejedben a változtatás lehetősége , komolyan, de ha egyszer ugy alakult volna hogy lépni kell,
megtetted volna ?
Ha annyira komolyan gondolta volna , nem lépett volna ilyen szégyenteljesen le...
Azt hiszem a külvilág irigységétől nyugodtan el lehet tekinteni, ez a TE életed !
Mindenesetre tanulságos a történeted , mondjuk a férfiaknak is, hogy mondjuk mit él át egy nő, ebben a helyzetben és nem minden fekete fehér az életben, számtalan körülmény és szempont befolyásolja az emberek viselkedését és döntését.
Sajnos ezért van, hogy néha képtelenek vagyunk befolyásolni az események menetét, pedig logikusnak tűnik , nekünk, de nem biztos hogy a maásik félnek is...
Talpra fogsz állni, csak sajnos ez nem könnyü időszak az életedben, Sok sikert hozzá!

Előzmény: perdix (195)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.25 0 0 197
En azt hiszem, ezt kar es nem is lehet kommentalni. Magaert beszel, minden benne van, ami pro es kontra. A gyavasag es a batorsag. A "regi sztori", az onmagat simetlo tortenelem, hogy csodak pedig nincsenek. Ha neves szineszekkel Hollywoodban leforgatnak, tuti Oscar-varomanyos lenne, mint minden nem happyenddel vegzodo szerelmi-drama. Es ezzel most nem minositeni akartam egyik iranyba se a dolgot. Nem tudok egyelore, talan nem is akarok magamnak tanulsagot leszurni. Talan mer elore lathato volt, es az osszes ilyen jellegu kapcsolat 99%-a igy vegzodik, nem pedig nagy es boldog osszeborulasban. Bar azert ez az "anya helyett ismet no lettem" erzes es elvarasok (pl. a ferjjel szemben) elgondolkodtato es pozitiv.
Előzmény: perdix (195)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.25 0 0 196
Jo, akkor nem mondom. De azt hozza kell tennem, hogy en ezekrol a dolgokrol mindig a sajat velemenyemet fujom eroteljesen, akkor is, ha amogott eppen nincs valos tapasztalat. Meg sosem voltam nos, valszeg jo darabig nem is leszek, pasztororakat (ami a lopott orak megfeleloje, de csak szexualis alapon :-) sem szoktam venni, tehat csak pofazok jelen esetben. Annyiban finomitanam a goethe-s (ezt meg hogy a francba kell leirni helyesen?) hasonlatot, mert nem akarom, hogy olyan erzest keltsek, mintha az emberi kapcsolatokat a nyelvtanulas szintjere zullesztenem. Ergo, nem arra gondoltam, hogy allandoan meg kell csalni a parunkat ahhoz, hogy ertekeljuk ot magat, inkabb csak a hasonlat jutott eszembe, mert ha valaki megis megteszi, akkor illhet ra.
Előzmény: Törölt nick (193)
perdix Creative Commons License 2001.02.25 0 0 195
Megpróbálok válaszolni a felvetett gondolatokra!
Én e kapcsolat az elejen nem gondolkoztam.. ugyanis nem volt rá időm! Én ebbe a szerelembe egyszerüen beleestem,mintha egy szakadék szélén álltam volna. Igazi lángoló, szenvedélyes szerelem volt.. izzott. lángolt.. és elégett. Az elején.. bennem fel sem merült a véglegesség gondolata! Ő volt a Titkos kedves! De annyira mondta.. hogy véglegesiteni kellene a kapcsolatot.. és ő ezt komolyan gondolta. Én pedig elkezdtem felmérni.. hogyan tudok kilépni a régiből ugy, hogy lehetőleg minél kevesebb sérülést okozzak a családomnak!

Ugy szerettem volna befejezni, hogy kimondja, hogy ne folytassuk.. de nem ez történt! Egyszerüen kikapcsolta a számomat a telefonjáról, nem ir, és nem hiv fel! Ezt nem tartom egyébként korrekt dolognak! Ha mégis tudok vele beszélni.. akkor a szavaiban felfedezek valamit.. ami reményt ad nekem.. de lehet, hogy csak ezt akarom hallani!

Itthon nem voltam a régi! Ideges voltam, csücsültem a mobilon, elhajtottam a gyereket ha problémája volt.. sőt azt is mondtam, hogy elmegyek világgá. A párom.. nem tudom mit tud, de azt biztos, hogy érezte.. valami nem stimmel. Mondtam neki.. hogy ha nem hajlandó pl. normális ruhákban járni.. esetleg megpróbálhatjuk külön is! Nem akarok odáig eljutni, hogy a gyerekek.. az öltözködésük miatt szégyelljék az ősüket. Most vettünk néhány uj cuccot, és határozottabban jobb ránézni.
Az hogy volt valaki.. nem vallom be soha! Minek? már elmult.. azaz, már nincs.. és minek bántsam vele? Gyávaság? Féltés? Nem tudom.. de annyira nem rossz a "régi kerékvágás".

Kékség! Nem bántam meg! Most ebben a percekben még sirni tudnék, ha rágondolok.. de szép volt... gyönyörü volt! Megváltoztatott.. és ez nem biztos hogy baj! Kikerültem az "anyuka szerepből" és az határozottan jó... de most még rossz.

Aztán volt még egy zavaró körülmény.. a 10 év.. ami csak 9 de igy volt egyszerübb. Szóval hosszu távon ez biztos nagyon-nagy probléma lett volna.

Lopott órák? Igen örülnék neki.. mert egy kicsit más, mint a megszokott életem. Jó lenne.. még azért ezt nem adtam fel. Van egy gonosz démonom! Ez a valaki a mobilomra állandóan smseket küldözget, hogy a Titkos Kedves csak kinevet a hátam mögött.. stb. ASzóval ez nem igaz.. de bennem mégis elültette a bizalmatlanság csiráját! Olyan mintha valaki csppenként arzént adagolna nekem! Egyébként valószinüleg e emiatt vesztünk össze.. de ezt nem tudom pontosan! Ezcsak egy kis adalék a külvilág irigységére!

Purusa Creative Commons License 2001.02.25 0 0 194
"..nem láttál még élő harmincas nőt? úgy írsz rólunk, mint holmi kiéhezett marslakókról :-))."

Ugyehogyugye..?!? Tudtam!! Kb. 15 éves korom óta erősödik bennem a meggyőződés...
És most az egyik véletlenül elszólta magát.

Marslakók! :)

Törölt nick Creative Commons License 2001.02.24 0 0 193

Gentleman, ezt még megrágom. Arra viszont megkérlek, hogy ne mondd, hogy fiatal vagy és sületlenségeket beszélsz. Biztos öreg rókaságom okán, de ez engem rendkívül zavar. Tudnillik ez nekem semmivel sem világosabb, holott több bundaváltást megértem, mint Te. Most megyek a morfondírhoz :)
Előzmény: Gentleman Looser (191)
Agyrágó Creative Commons License 2001.02.24 0 0 192
Kíváncsi vagyok, mi van XiT-tel... teljesen korrektül megírt mindent!

Hasonló cipöben jártam vele, érdekel...

Bocs, hogy csak most írok és hogy ez már egy kicsit OFF...

Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.24 0 0 191
Erdobe? Nem, csak nem fogalmaztam elsore vilagosan. Nem jellemzo ram, ritkan szoktak felreerteni :-)
Szoval a negativra ugy gondoltam, hogy _megicsak_ ramegy az elso kapcsolat (hazassag, csalad), es az ember ket szek kozott esik ugye a pad ala. Vagy nem megy tonkre az elso, de maradando karosodast szenved. Vagy a kacspolat nem, csak az illeto ember.
A pozitiv hatas csak akkor lehet, ha mindket fel ugy szall ki a lopott orakbol, hogy "hu de jo volt egyutt, rugjunk fel mindent es legyunk egymasei" vagy ugy, hogy "hu ez eleg volt, higgadjunk le, senki nem tudott meg semmit, terjunk vissza a regi kerekvagasba". Ekkor talan a regit is jobban fogja ertekelni. Goethe egyszer azt mondta, hogy addig az ember nem ismeri a sajat nyelvet rendesen, amig meg nem tanul par idegen nyelvet. Talan a kapcsolatoknal is van ilyen, neha kell egy kis hidegzuhany a pofankba, megismerni valami mast, hogy igazan ertekelni tudjuk azt, ami teremszetes mar akkor. Vagy tul fiatal vagyok meg es hulyeseget beszelek? :-)
Előzmény: Törölt nick (190)
Törölt nick Creative Commons License 2001.02.24 0 0 190

Bementem az erdőbe, de majd kijövök...
Jó felvetéseid vannak, ezek a kipróbáltam-variációk nagyszerűek. Ha negatívan sül el? Az bizony sokszor előfordul. Az esetek többségében magában hordozza a fájdalmat a kapcsolat.

Értelek. Ez simán is kockázat, a topic témájával cifrázva még rázósabb. Mennyire működik a régi? Hogyan működik? Ezekre a kérdésekre is adott válaszoktól függ, hogy mennyire bátor nekivágni a bizonytalannak. Ami nem feltétlenül sötét ló, mert bizonyos részei körvonalazódtak. Ahogy arra sincs garancia, hogy a régi megmarad valaki holtáig, erre sincs, bár talán kisebb az esélye.

Huh, de nehéz...

Előzmény: Gentleman Looser (189)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.24 0 0 189
A kockaztatast ugy ertettem, hogy tudatosan feladja a mukodo regit egy bizonytalan ujert. Nyilvanosan vallalva a dolgot mindneki elott. A kockazat jelen esetben "csak" annyi, hogy kiderulhet, de ebbol a lopott orakbol meg visszaut a regibe. En ugy erzem ez egyfajta paktum. Az ember tudja, hogy a csaladjat nem meri eldobni (gyava), es ez ertheto. Ugyanakkor megcsapta a szele valami masnak, valami ujnak, aminek nem _akar_ feltetlen ellenallni. Ahhoz gyava, hogy mindent eldobva az ujat valassza (ertheto modon). Ahhoz bator, hogy megis belevagjon. Ahhoz gyava, hogy kockaztassa a biztonsagos csaladot, ugyanakkor bator is, hogy azt akarja megovni. Viszont megis ki akarja probalni magat, a masikat. Erre valok a lopott orak, amikor az ember kikapcsol, elbujik, egy kicsit elszediti magat es a masikat, kicsit megszedul es megmartozik abban, amiben akar. Mintegy onigazolast keresve a kesobbi donteshez. Kiprobaltam - nem volt jo - hu de jo, hogy nem hagytam el a hitvesem. Kiprobaltam - hu de jo volt - elhagyni meg most is el tudom. Kiprobaltam - hu de jo volt - de ennel tobb eszem van, loptunk egy par orat, maradjunk ennyiben. Mindket fel igy akar neki allni, es ha ez pozitivan sul el, akkor jo volt. Ha negativan...?
Előzmény: Törölt nick (188)
Törölt nick Creative Commons License 2001.02.24 0 0 188

Gentleman,
A rövid- (milyen rövid?) vagy középtávú óralopkodás jó hatással lehet mindkét félre. Bizonyos dolgokat összekuszál, de bizonyos dolgokat kisímít.
Perszehogy gyávák. Naná, hogy bátrak. Egy lépés előre két lépés hátra. (Ja, ezt Lenin mondta :), de tökjól illik erre a helyzetre.
Azt kétségbe vonom, hogy ennek ritkán szoktak ellenállni.
Vegyük perdixet, jó? (Remélem, nem bánja.)
Biztos vagyok benne, hogy ez nála nem olyan egyszerű elhatározás volt, mint ahogy eldöntötte, mikor megy el hajat vágatni. Mielőtt belemászott ebbe a helyzetbe, azt vívódás előzte meg. Nem is kevés.
Azzal is vitatkoznék, hogy a biztos családi hátteret nem kockáztatja egyik fél sem. Ezt honnan tudod? Lehet, hogy az esetek felében, harmadában nem, de a többiben? Szerintem kockáztatja. Mindkét fél esetében ott van a kockázat.

Előzmény: Gentleman Looser (186)
Törölt nick Creative Commons License 2001.02.24 0 0 187

Szia perdix,
Úgy tűnik elhatározásra jutottál. Nem akarod felrúgni jelen helyzetedben a korlátokat, nem akarsz változtatnia status quon. Lopott órák? "Élet helyett órák" - mondta Dénes Zsófia. Attól függ, honnan nézzük. Szerintem nem megvetendő, mindig az adott körülményektől függ, hogyha már mindenképp minősíteni akarnám. A világ színes, ezt sem tudom fekete-fehérben szemlélni.
Kíváncsi lennék rá, mit értesz az alatt, hogy az ember ilyen helyzetbe belecsöppenhet, de önmagának nem idézi elő. Arra gondolsz, hogy ilyen "végkifejletet" nem akar? Gondolkozik-e egyáltalán a végen?
Úgy gondolom, az ember általában tehet arról, hogy mibe csöppen, vagyis szerintem van képessége felmérni, hogy mi mit von maga után. Természetesen nagyvonalakban, s nem részletekre kiterjedően. De azt fel tudja vázolni, hogy mi van benne egy ilyen helyzetben, mi lehet belőle, ill. mire vágyik, mit szeretne, hogy legyen. Csak körvonalakban, de mégis. Aztán jön a másik fél, mert annak is vannak elképzelései, elgondolásai. A sodródás, a lendület elragadhatja menetközben a feleket, megváltoztatva addigi elképzeléseiket, feldöntve az addig szabott "korlátokat".
A férfiak - most felmérésekre hívatkozom - ritkán mondják ki, hogy vége. Nem szívesen teszik. Nevezhetjük ezt gyávaságnak is - sokszor az -, de mondhatjuk azt is, hogy nem akarnak sérülést okozni(link duma). Utóbbit márcsak azért is így gondolom, mert a másik fél mindig megérzi, hogy gáz van, s ezt tetézi a keletkező bizonytalanság-érzés.
A Te esetedben talán azért, mert nem tudja/nem akarja eltépni az összes szálat, hiszen egy darabja a múltjának nálad van, s az nem is akármilyen élményeket tett rá. Előbb-utóbb sor kerül rá, de talán jobb "levezetésként" lazítani ezen, mint egy huszárvágással radikálisan elszakadni.
Ha nem veszed tolakodásnak a férjed mit tud? (Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmem, de erről nem rémlik, hogy említést tettél.) Mindezt csak a magad és környezeted változtatás iránti igénye miatt kérdezem.
Tedd fel magadnak a kérdést: sokat vesztettél volna, ha ez kimarad az életedből? Igen? Akkor jó. Mert így tudod, hogy a keletkezéssel jár az elmúlás. Benne van a kalapban.
Sok erőt :))

Kék

Előzmény: perdix (182)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.24 0 0 186
A lopott ora szep es jo, azzal kecsegtet, hogy az ember a biztos (csaladi)hatteret nem kockaztatja (egyik fel sem), csak egy kicsit felre izelnek (nem csak szexre gondolok, hanem az erzelmi megcsalas sulyara). Mindket fel eleg gyava es egyben eleg bator is, a kerdes csak az, hogy egy rovid tavu oralopkodas mindket felet kielegiti-e, vagy csak jobban osszekuszalja a dolgokat. A helyzet azonban az, hogy ennek ritkan szoktak ellenallni.
Előzmény: perdix (182)
Thil Creative Commons License 2001.02.24 0 0 185
Egy kérdést: A Lopott órákban mi számít a legjobban?
Előzmény: perdix (184)
perdix Creative Commons License 2001.02.24 0 0 184
Thil? Mit látsz a varázsgömbben?
Thil Creative Commons License 2001.02.23 0 0 183
Akkor nem ide szólt az ötlet, felejtsd el!:-)))
itt már érett emberkékről van szó. Nos lássuk csak, mindjárt belenézek a varázsgömbömbe, és azt látom, egy kérdést: A lopott órákban mit?
Előzmény: perdix (182)
perdix Creative Commons License 2001.02.23 0 0 182
Mindkettőnknek van családja! Ő 30-os tul van és 10 év van köztünk az én javamra! Nem én találtam ki a végleges változtatást.. bennem fel sem merült! Csak annyira mondta... hogy ha szeretünk valakit, azzal együtt kell élnünk.. hogy végül is bevettem, vagy ha finomabban fogalmazok hagytam magam az álmodozások utcájába bevezetni! De én ugy gondolom, hogy egy ilyen helyzetbe az ember csak belecsöppenhet, de önmagának nem idézi elő! Én most ...nem tudom mit akarok! Talán lopott órákat?.. lehet! Nagyon megvetendő?
Thil Creative Commons License 2001.02.23 0 0 181
Perdix!

Hát, én ilyen esetekben leülök, és megkérdezem magamtól, az érzelmi káosz közepén, hogy mit akarok, mire vágyom, hogyan tudom ezt biztosítani a magam számára, és akármennyire is fáj, miről kell ezért lemondanom, illetve, miért kell lépéseket tennem. Az érzéseim egy idő múlva megmondják, hogy mit kell tennem, merre kell indulnom. De nagyon fontos, hogyha teret engedek a kishitűségemnek, félelmeimnek, régi tapasztalatok sugallta gondolatoknak, iszonyatos rosszul szoktam dönteni, és erre csak utólag, a még nagyobb káoszban döbbenek rá. Újfent csak azt mondhatom, hallgass a szívedre, és fogalmazd meg pontosan, mi tenne valóban boldoggá! Ez utóbbiért már érdemes harcolni.:-)
Nem is olyan rég tanultam meg, a saját bőrömön letesztelve, hogy a sok dologról való lemondás, és a kevés "haszon"-nal kecsegtető kilátások hoztak a legtöbbet. Amikor már úgy éreztem több dologról nem tudok lemondani, több fájdalmat már nem tudok elviselni, és engedtem annak a kicsi szépnek, hogy maga felé húzzon, akkor kaptam a legértékesebb dolgokat az életemben. Tartósan értékeseket. Nemcsak a baj nagyította fel pillanatnyilag a hasznukat.
Jah, ez most jutott eszembe. azt írtad nem döntött. Nem tudom hány éves, de ha huszon, s mert fiú, akkor ezen ne is csodálkozz. Szerintem még abszolút nincs rutinja a komoly érzelmek, és a komoly kapcsolatok terén, és az ezekben megélt érzelmei kezelésében sem. Bármennyire is érett gondolkodású legyen, a fiúk, férfiak az érzelmeik terén sokkal később érnek be a komoly kapcsolatra, mindenféle illúziók, meg habostorták kergetését mellőzve. A haverjaim között van egy pár srác, aki velem egyidős, vagy fiatalabb, de már nős, nekik is elmondtam ezerszer, hogy a házasság nem lesz ugyanilyen 10 év múlva, és mielőtt kimondták az igent, akkor is figyelmeztettem őket erre. De képtelenek elhinni, hogy 30-as fejjel már teljesen másképpen látják majd ezt az egészet, és önmagukat is. Azt sem hiszik el, hogy az első nagy szerelem, bár megtaníthat a felnőtt szerelem érzéseire, de ha házassággal végződik nem igazán szerencsés. merthogy 20-on évves fejjel teljesen más szempontok játszanak szerepet a párválasztásban, mint 35 után. ilyenkor még nincs rutinjuk a fiataloknak, milyen hosszú éveken át dolgozni, fenntartani önmagukat, esetleg a partnerüket is. Egziszteciát teremteni, és közben azért haladni az önmegvalósítás útján. Kevesen tombolják ki magukat ilyenkorra még, ez meg a másik. 3-4 éves kapcsolatokra unnak rá. Igénylik a kalandot, a hódításokat. Igénylik, hogy megtalálják az ezer arcú nő, minden arcát. Előbb-utóbb minden fiú ismerősömnél találkoztam ezzel a tendenciával. S nem 2-3 emberről van szó. Meg nyitott szemmel járok, mesélnek haverokról, hallom asztorikat a buszon, a piacon. Néha akaratlanul is fültanuja vagyok ilyen történeteknek. Ne haragudj, hogy nem emlékszem hány éves a srác, de hirtelen belegondolva ez jutott most eszembe. Meg az is, hogy ugye Neked már gyerekeid vannak, és ez egy bizonyos fokú felelőséget is jelenhet a szemében, kötöttségeket. Hiába szeret Téged nagyon, hiába imádná a gyerekeidet is, lehet, nincs felkészülve, egy ilyen "apapótló" szerepre, mikor a srácok valószínűleg Veled élnének...Ha nincs valakinek gyereke, és így "szakad" a nyakába a kiskölyök/kök, akkor bizony erősen átgondolja, hogy mindez kell-e neki. Ha van már gyereke, tudja mivel jár. Sokkal egyszerűbb a döntése. Azért, ahogy kiveszem a szavaidból, egész komoly, életbeli változást hozna a kapcsolatotok. S szerintem azért hezitál, mert nagyon szeret, és nem akarja az életedet tönkretenni, egy érzelmileg megalapozott, de lehet más területen felelőtlen döntéssel, vagy döntést igénylő helyzettel.
Hirtelenjében ezt érzem, mint lehetőségeket, hogy mi lehet a túloldalon, a srácnál...
Persze, ezen kívül még kismillió alternatíva lehetséges, de nem akartam túlságosan elasszociálni:-)
Rátok férne, egy alapos, őszinte, és fájdalmak, meg elvárások nélküli beszélgetés. Amiben képesek vagytok minden lehetőséggel szembenézni anélkül, hogy a másik döntsést ellenetek irányulónak tekintenétek...Nekem csak így oldódtak meg a konfliktusaim érzelmi viharok esetén. Persze iszonyatosan nehéz volt végigcsinálni, de a fájdalmakon túl, úgy érzem, tökéletes pillanatok voltak, ha összehoztuk...:-)
Én szurkolok nagyon!
Thil

Előzmény: perdix (180)
perdix Creative Commons License 2001.02.23 0 0 180
reagáljatok nyugodtan! Tudom, nem mindig okosan cselekszik az ember! Én sem vagyok kivétel! A véleményetekre kiváncsi vagyok! És már az is jó.. ha végiggondolok vizonyos dolgokat!
Törölt nick Creative Commons License 2001.02.23 0 0 179

perdix,
Akarod, hogy reagáljunk, vagy jobb, ha nem mondunk semmit?

Kék

Előzmény: perdix (178)
perdix Creative Commons License 2001.02.23 0 0 178
Egyenlőre próbálom az itthoni létemet normalizálni, azaz visszaállítani egy kicsit a régit, de ugy, hogy a változások.. amikre szükségem van...azok is meglegyenek! DE ezt a fiut nem igen tudom kiirtani a lelkemből! egyenlőre pokolian fáj.. és valahogy nem tartom lezért ügynek! Ugy érzem - hogy lesz még valami folytatás... de lehet, hogy ez csak önámítás? Nem értem azt, hogy a férfiak miért nem mondják ki hogy VÉGE! Jobb lenne mindenkinek.. De ő csak azt hajtogatja.. hogy még nem döntött! Én döntöttem! Vége! De csak agyilag... az érzelmeimben káosz van! De az biztos.. a családomat nem adom fel! Ez már 100 %! Most, igy nem! Azt hiszem ez is valami!
Isaura.hu Creative Commons License 2001.02.22 0 0 177
Az érett Nő megmutatkozik abból amit mondassz. A megfontolt. Az enbernek nem mindeggy azomban, kinek a kezéből eszik, hogy úrinő módjára fejezzem ki magamat. Eggyáltalán nem vagy Te buta, érző Nő szól ki itt a hozzászólásodból. Ezt - ne haraguggy ezt nyíltan megmondom - nagyon megbecsülöm és tisztelem. Azt is, hogy azonnal volt bátorságod élni a kínálkozó lehetőséggel, és nem féltél a nálad annyival fiatalabb gyerekkel kikezdeni. Nem is mondják jogosan az irigykedő enberek, hogy Ő még a Cicavíziót nézte, amikor már menstruáltál. Lehet, hogy akkor Ő már arra gondolt, mert korához képest érett volt, és más szerszám nem jutott a kezébe. Ilyen szerszámmal kell átszabni az életedet is, hogy kényelmes legyen, és helyesen értékeljed ki- és le önmagadat. Mi minnyájan tudjuk, min mész keresztül, és hidd el nagyon eggyüttérzünk Veled, mert tényleg nem könnyű Neked ez után a nehéz döntés után!
Előzmény: perdix (172)
Törölt nick Creative Commons License 2001.02.21 0 0 176

perdix,
Egyetértek, lelazulnak nagyon sokan. Akár huszonévesen is, amikor otthon vannak a gyerekkel a nők, vagy a férfiak este jókat esznek, s az úszógumi mentális mentőővvé válik. Egy picit mindenki hajlamos elkényelmesedni, többen elfelejtik egy idő után vasárnaponként Rejtő mondását: az úriember önmagáért borotválkozik.
Az érzelmi félrelépés nagyon veszélyes. Jótékony vonásai mellett megvan a veszélye, hogy borul a stelázsi, s az egész addigi összes építmény leomlik. Van, amikor ez direkt jó, de nem feltétlenül, és nem minden esetben.
Sejtem, hogy mennyire megsérülhettél. A sok pozitív dolog, ismét helyreállt önbizalom és önbecsülés mellett a kudarcélmény is ott van. Óriási a veszteséged. De a nyereséged sem mindennapi.
Egy darabig megrázó lesz nap mint nap szembesülnöd azzal, hogy elmúlt. Ameddig még tisztábban látsz, leülepszenek a dolgok.
Tudom, nem vigasztal, de sokan picit irigykedve néznek rád. Mert ez nem minennapi. Sok erőt kívánok :))
Előzmény: perdix (172)
Gentleman Looser Creative Commons License 2001.02.21 0 0 175
Megegyszer mondom, nem rad gondoltam, a buta-jelzovel.
Előzmény: perdix (172)
Gothic Creative Commons License 2001.02.21 0 0 174
Aki így tükörbe tud nézni, annak sikerül...:-)
Jó volt olvasni téged.
Szurkolok neked:-)

Üdv,
Gothic

Előzmény: perdix (172)
Thil Creative Commons License 2001.02.21 0 0 173
Megalkuvás? Nem rossz, de nem is jó...megalkuvás...
Fáj? Vesztettem. Vesztettél. Vesztettünk...
Mi ragyogtat? Az élet? A szerelem? Vagy ragyogok magamtól?
Boldogság...Van a behaviorista gondolkodásban valami: látom, hogy ragyogok, ergo boldog vagyok. A kognitív így mondaná: boldog vagyok, ezért ragyogok. Behaviorista: látom, elfutok, ergo félek. Kognitív: félek, ezért elfutok. Vajon melyik van előbb?! Vajon hol a boldogságom?! Hol a Tiétek?! A ragyogásban? A gyerekeitek mosolyában? Anyám szemeiben, ha látja-hallja a nevetésem? Hol a boldogságom Anyám szemei nélkül?!
Néha nincs semmi, az sem, ami fáj, az sem, amitől mosolyra húzódik a szám. Csak vagyok. Bámulom a folyót, rajta a fényeket, nem vagyok, sem több,sem kevesebb: partot mosó víz, fényszikrák a hullámokon. Hazamegyek, Anyám sír, sír az életünkön, és én erőt próbálok beléönteni, erőt, mit a vizen láttam, a fényben. Ma éjjel jobban alszik, és én utálom, hogy ma sem mosogattam el, hogy Neki könnyebb legyen...
Előzmény: perdix (172)
perdix Creative Commons License 2001.02.20 0 0 172
Szerintem minden házasságban vannak kritikus időszakok! Nemcsak a nők, hanem a férfiak is elapásodnak, ha a munkahelyük nem kényszeriti rá őket pl. a rendes öltözködésre! Ők is hajlamosak arra, hogy kicsit kopottabban járjanak, a nadrághoz fehér zoknit huzzanak... ami nem hozzá való!
Lehet, hogy jót tesz a házasságoknak az, hogy az egyik fél kicsit érzelmileg! félrelép! Fontos, hogy érzelmileg.. mert a sex.. az kicsit más! Azt talán könnyebben dolgozza fel az ember! A csak sexen alapuló kapcsolat nem zavarja meg ennyire egy házasság nyugalmát! Gondolom! Nekem az volt a fő bajom.. hogy érzelmileg zuhantam bele ebbe a szerelembe! Ugy éreztem magam, mint egy 16 éves fruska.. és pontosan igy is viselkedtem! Itthon is, és ez nem volt valami szerencsés! A házasságomat egy pilanat alatt feladtam volna,pedig nem rossz.. mondhatnám jó.. de mégis.. ezért a fiuért, minden józan észnek ellentmondva, nagyon sok mindent feladtam volna! Ez már nem történik meg.. de lehet, hogy 2. 3. 4...x év mulva megint besokallok és kilépek innen. Pedig tudom..!!!! hogy nem rossz! de valahgy nem is jó! Most probálgatom, hogy egy kicsit átalakitsam az életünket.. öltözködésben először, aztán majd másképpen is! Persze még nem tudom, pontosan hol, mit akarok alakítani... de ez mind ennek az őrületnek a következménye! Most ebben a pillanatban nem vagyok tul happy, de ezen tul leszek! Már vannak reális terveim... ami megvalósithatóak, és nem rombolnak le mindent körülöttem!
GL! Nagyon a szivembe gázoltál.. ezzel a buta jelzővel! Talán azért, mert ebben az esetben valóban közel álltam hozzá! Nem haragszom.. csak mondom!
KéKség! Lehet, hogy ismét NŐ lettem, de borzasztóan megsérültem! Pokoli harc lesz kiirtani magamból ezt a veszteséget.. mert még nem vagyok tul rajta.. bár vannak "tiszta" pillanataim

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!