Igen, döntés kérdése is. Ki lehet belőle lépni, és magyarrá lehet válni. Mindkettőre látok példákat.
És természetesen egy érzés is. Büszkeség is, SZVSZ. És felvállalása egy történelemnek, egy mentelitásnak.
Sőt, a döntés előtt, vagy azt megerősítendő, a tanulás fogalmához is van köze. Ezt csak halkan mondom.
n.
Ha magyarnak érzed magad, akkor saját egyéni céljaid mögött érzed (esetleg szolgálod) egy ország (nemzet?) céljait is. S nem feltétlenül csak gazdasági téren...
A haza szeretetét nem lehet el- és megmagyarázni, mert olyan, mint a szerelem. Érzel valamit, ami áthat, körülvesz és megváltoztatja az életedet. Szégyelled magad, amikor ágyban fekve hallgatod a késő esti himnuszt a tévében és elszorul a szíved a szózat hallatán. Külföldön jársz és felkapod a fejedet amikor magyar szó üti meg a füled és barátként üdvözlöd vadidegen honfitársad, majd egy idő után nyugtalan leszel és nem leled a helyed, mert mágnesként vonz a szülőföld.
A kozmopolitizmus tévút.
-ant-
szuper.
mit jelent az, hogy magyar vagyok? m.on születtem, m.ok a szüleim, m.on élek, (csak) m.ul tudok...
ebből mi az én érdemem? melyik volt az én döntésem?* az én dicsőségem, hogy van x magyar nobel-díjas, világbajnok (véralá)futásban, mifene? nemigen értem.
magyartalan fs.
* nalyó, egy része igen :-)
Dear Leha!
"Inkább úgy kérdezem: büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok, érdemes felvállalnom a magyarságomat? "
Ha ezen gondolkoznod kell, akkor inkább NE!
Másik topicban már leírtam: ez nem igazán ide való téma ezzel a fölvetéssel!
Én büszke vagyok! Magamra, családomra, munkáimra...
De a jelenlegi vezérürüre nem, és nincs is rá lehetőségem, mert nem ad rá módot!
Ha büszke vagyok, mert mit értünk el (nem feltétlen én, hanem az ország általában), akkor fel kell vállalnom azt is, hogy a magyarok lopnak, hogy pl a Bécsbemegyünkhűtőládáért időszakban Ausztria a magyar határ és Bécs között olyan volt, mint egy szeméttelep.
De ezt már nem szívesen vállalom fel.
Mindenképp büszkének kell lenni.
Nézz meg más nemzeteket pl USA,ott ezt a kérdést fel sem teszik.
Itt az állandó külföldi befolyás miatt kialakult egy kisebbrendüségi érzés
amit úgy tudjuk kinevelni egymásból,hogy igenis elhiszük ,hogy nagyon jók
vagyunk.Bizonyíték erre az amit az utobbi tíz évben elértünk a saját erőnkből.
Magyarok vagyunk, vagy mi a szösz! De mit is jelent ez? Vigyázban állunk, ha szól a himnusz, híresek vagyunk a borainkról, a gulaschról, meg vannak világbajnok sportolóink ...
Meg van egy csomó minden, amit nem vállalunk, nem akarunk vállalni, pedig szemmel láthatóan az is jellemző ránk.
Jó magyarnak lenni? Nem is! Inkább úgy kérdezem: büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok, érdemes felvállalnom a magyarságomat? Jellemez engem az a szó, hogy magyar? Ha igen, milyen értelemben?