Nézd, amíg istentelen vagy,addig nem kapod meg az Istentől az Értelem és Bölcsesség Szellemét.
Ennek hiányában pedig sok sületlenséget hordasz össze.
Lehetne ezen szórakozni is, ahogyan te magad is jól szórakozol azon, ahogy az élő Istenek létezését
az Égben tagadod.
A kérdés az, hogy meddig leszel képes szórakozni saját kilátástalan sorsod felett.
Mert két lehetőség adatott az Istenek Istenétől az embernek. Vagy elhagyja a gonoszt, vagy a gonosszal együtt eltűnik a Földről.
Idézgettek a Bibliából dolgokat, amit az ateista rendszer marxista egyetemein is idézgettek, miközben nem tudatosítjátok, hogy elérkezett az Istennek a Földre való visszatérésének az ideje.
Eddig könnyű dolgotok volt, mert Istenek Istene legutóbb a Messiás Jézus születése idején látogatta meg a Földet. Így aztán lehetett gúnyolódni, hogy az Isten nem létezik, mert senki se látta.
Akkor sem látták, kétezer évvel ezelőtt, hisz Jézus testében lakozott elrejtve az istentelenek elől.
Akkor azért jött, hogy az igazak megváltásáról gondoskodjon Felkentje Jézus halála és emberi lekének a feláldozása által.
Most pedig azért fog eljönni, hogy az istentelenek kezéből elvegye a nemzetek feletti uralmat, majd
az istenteleneket eltüntesse a Föld színéről, és velük együtt a gonoszság forrását a Sátánt is bezárja ezer évre az Abüsszoszba, a Föld mélységeibe.
Zsoltárok 10:3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5 Szerencsések az ő útjai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 12 Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényről! 13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem lesz számonkérés. 14 Te látod ezt, mert Te nézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy kezedbe vedd azt. Tereád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is Te vagy segítsége. 15 Törd össze a gonosznak és bűnösnek karját, keresd gonoszságukat, míg már nem találod. 16 Az Úr a Király mindenha korokon keresztül; a pogányok kivesznek az Ő földjéről. 17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel, 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Zsoltárok 14: Az éneklőmesternek: Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. 2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? 3 Mindnyájan elhajlottak; egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. 4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? 5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van! 6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma. 7 Vajha eljönne Sionból Izraelnek az üdvösség! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izrael.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
"..Nem Ő a Mindenható Isten, az Istenek Istene. Ő az, aki a Mindenható Isten borsajtóját nyomja és vasvesszővel legelteti majd ezer éves királyságában a nemzeteket.
Jelenések 19:15 És az Ő szájából éles kard jön vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és Ő fog azokon uralkodni vasvesszővel; és Ő nyomjaa Mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. 16 És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura...."
.
Köztudott, hogy a fanatikusabb hívők (és talán te is közéjük tartozol) megrögzötten
keresik a merinói bárányt is. Megfigyelték, hogy a borsajtó megtalálásához a hívők (talán te is) tömegesen veszik a régi magazinokat, bor sajtókat.
A nyomdászok között is próbálták már megfigyelni Khrisztoszt.
A Felkent Isten , az isten, aki egy az istene fiai közül és aki társai az istenek fölé lett felkenve,
nem azonos a Róma Főpapja által képviselt háromság istenmodelljének fiú nevet viselő tagjával.
.
Ismétlem, a feliratot kell nézni a tomporon!!!! És visszakérdezni, valamint ellenőrizni
a fölékenés módozatát. A kenéskor a felkenők látták-e a feliratot? A tomporfelirat örökkön örökké való!
--------------------------------------
Nektek, akik mivel istentelenek vagytok ,híján vagytok az Értelem éls a Bölcsesség Szellemének fel sem tűnik, hogy a Jelenések 19:6 -ban nem a Felkent Istenről a Mindenható Istenről szól a prófécia, hanem az Isten Bárányáról.
Nem az van írva a tomporán, hogy Istenek Istene, hanem az, hogy Királyok Királya.
A prófécia itt a Messiás Jézusra utal, az Istenek Istenének a Mindenahtó Istennek a Khrisztoszára.
Nem Ő a Mindenható Isten, az Istenek Istene. Ő az, aki a Mindenható Isten borsajtóját nyomja és vasvesszővel legelteti majd ezer éves királyságában a nemzeteket.
Jelenések 19:15 És az Ő szájából éles kard jön vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és Ő fog azokon uralkodni vasvesszővel; és Ő nyomjaa Mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. 16 És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
Nem lesz oda írva a tomporára, hogy Istenek Istene, hanem csak annyi, hogy Királyok, Királya, Uraknak, Ura.
Tudniillik az Istenek Istene átadja majd neki az Uralmat az egész Föld nemzetségei felett ezer évre.
Felkészületlenül indultál neki ennek a támának,és ország világ előtt nyilvánvalóvá tetetd, hogy
nem ismered az Írásokat.
Erre szokta mondani a matek tanárom a Gimnáziumban a felkészületlen diáknak, hogy helyre tyu-tyu-tyú...., majd beírta a naplóba az elégtelent.
Nemcsak az angyalok(égi szolgák, munkások) engedelmeskednek a Felkent Istennek, hanem minden isten az égben. Tudniillik a Fiú az istenek közül, a társai azaz az istenek fölé is felkenetett Istene és Atyja által.
.
Mind a felhőtoló szeráfok, mind a vulkánkitörő Hefaisztosz, mind a mannahajigáló segédangyalok
valóban beosztottak. Ne feledjük, hogy az égben lakó alacsonyabb szintű mennyei főtitkárok számára
világos a jelzés. A biblia is világosan megmondja a Jelenésekben, hogy az Istenek Istene a faránál ki van táblázva, hogy a gyengébb
képességű szellemi lények is megismerjék őtet.
Jelenések könyve 19:16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
.
De tisztázni kell egy kérdést.
A Felkent Isten , az isten, aki egy az istene fiai közül és aki társai az istenek fölé lett felkenve,
nem azonos a Róma Főpapja által képviselt háromság istenmodelljének fiú nevet viselő tagjával.
.
Ismétlem, a feliratot kell nézni a tomporon!!!! És visszakérdezni, valamint ellenőrizni
a fölékenés módozatát. A kenéskor a felkenők látták-e a feliratot? A tomporfelirat örökkön örökké való!
.
Pál Izrael Istenét az Urat azonosítja az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istennel,
és nem az Emberfiát, akit a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítói 380-tól kezdve - amikor a római császárok megalkották az háromság istenmodellt - megpróbálnak iastenmodelljük fiú nevű tagjával kapcsolatba hozni.
.
Fontos lenne tudni, hogy milyen nyelven volt kiírva :" királyoknak Királya, és uraknak Ura."
lehet, csak szimplán belekeveredtek a feliratokba, vagy Ahriman bugyogóján olvasták rosszul a hieroglifát.
1. Zsidók 1-et éppen fordítva olvasod: a szöveg nem lefokozza a Fiút, hanem az angyalok fölé emeli."
Én sem állítottam másként.
Nemcsak az angyalok(égi szolgák, munkások) engedelmeskednek a Felkent Istennek, hanem minden isten az égben. Tudniillik a Fiú az istenek közül, a társai azaz az istenek fölé is felkenetett Istene és Atyja által.
De tisztázni kell egy kérdést.
A Felkent Isten , az isten, aki egy az istene fiai közül és aki társai az istenek fölé lett felkenve,
nem azonos a Róma Főpapja által képviselt háromság istenmodelljének fiú nevet viselő tagjával.
Pál Izrael Istenét az Urat azonosítja az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istennel,
és nem az Emberfiát, akit a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítói 380-tól kezdve - amikor a római császárok megalkották az háromság istenmodellt - megpróbálnak iastenmodelljük fiú nevű tagjával kapcsolatba hozni.
Nem illő NYOMTATOTT NAGYBETÜS szövegekkel hangoskodni ettől nem leszel hatékonyabb :(((((( idáig még senki se jeletkezett hogy érti a mondókádat talján még egyet is ért veled.Ez itt meddőhányo. Főleg Jozsikácskán csodolkozok aki alapos értelmes preciz hogy egyáltalán szoba áll veled észre nem veszi hogy HIÁBAVALO !
A Földön RENGETEG szentirat és szentember jelent meg elképesztő dialektikus kuszaság.MINT MAGA ÉLETÜNK.A Biblia 1300 oldal és még az sem mazsolázhato ki hogy "isten" az univerzum népének teremtő szuverén lénye felettese vagy forditva a szolgálata és AUTOMATIZMUS.Én utobbira gondolok de ez is csak SZUBJEKTIv és pipafüst.
A romai katolikus egyház tévtanitása az ASZKETIZMUS. erről dumáljunk srácok !
1. Zsidók 1-et éppen fordítva olvasod: a szöveg nem lefokozza a Fiút, hanem az angyalok fölé emeli
A Zsidókhoz írt levél első fejezete éppen nem azt tanítja, amit te bele akarsz préselni. Te úgy használod, mintha ott egy sok istenből álló mennyei társaság egyik tagját egy magasabb Isten felkenné, majd ebből lenne „Mindenható Isten”. Csakhogy a fejezet szerkezete világos: a Fiú összehasonlíthatatlanul fölötte áll az angyaloknak. Nem egy angyali vagy isteni kaszt egyik előléptetett tagja, hanem az, akihez Isten olyan szavakat intéz, amelyeket angyalhoz nem intéz.
A szöveg ezt mondja a Fiúról: „A te trónod, ó Isten, örökkön örökké.” Majd hozzáteszi: „Te alapítottad kezdetben, Uram, a földet, és a te kezeid művei az egek.” Ez nem kapott rangú mellékisten nyelvezete. Ez teremtő Úrra vonatkozó nyelv. A föld alapítása és az egek alkotása nem olyan feladat, amelyet a Biblia egy rangban feljebb tolt mennyei hivatalnoknak osztogat. Ez isteni teremtői méltóság.
Te a szövegben meglátod a „felkent téged az Isten, a te Istened” mondatot, és rögtön köré építesz egy egész panteon-irodát. Csakhogy ugyanaz a szakasz a Fiút Istennek és teremtő Úrnak nevezi. Nem engedi, hogy puszta követistenné vagy kapott mindenhatóságú teremtménnyé zsugorítsd.
2. A „felkent téged az Isten, a te Istened” nem azt jelenti, hogy a Fiú természet szerint kisebb isten
A felkenés nyelve messiási, királyi, üdvtörténeti nyelv. A Fiú mint megtestesült Messiás valóban felkent Király. Ez nem botrány a katolikus hitben. Krisztus neve maga is erre utal: Felkent. De a felkenés nem azt jelenti, hogy a Fiú korábban nem volt Isten, majd egy magasabb Isten isteni rangra emelte. Ez a te mitológiád, nem a szöveg.
A Fiú isteni méltósága örök. A messiási felkenés az ő üdvtörténeti királyi küldetésére vonatkozik. Ugyanaz a személy, aki isteni természetében örök Fiú, emberré lesz, Dávid házának Messiása, Király, Főpap, Megváltó. Emberi és messiási küldetésében felkent. Isteni természetében nem kapott isten.
Te minden „felkenést” ontológiai előléptetésnek olvasol. Mintha a mennyben lenne egy ranglétra, és valaki olajat önt a fejére annak, aki ezután Mindenható lesz. Ez nem bibliai teológia, hanem szentírási szavakból barkácsolt mennyei bürokrácia.
3. A „társaid fölé” nem bizonyít természet szerinti isten-társaságot
A „társaid fölé” kifejezésből azt vezeted le, hogy a Fiúnak társai az istenek, tehát sok természet szerinti isten van. Ez megint túlolvasás. A zsoltári és királyi-messiási nyelvben a „társak” lehetnek királyi társak, udvariak, emberek, angyalok, alattvalók, a messiási rendhez tartozók; a Zsidók 1 szövegkörnyezetében pedig különösen fontos, hogy a Fiú az angyalok fölött áll. A „társak” nem automatikusan „vele azonos természetű istenek”.
A szöveg lényege nem az, hogy sok isten van, és az egyik boldogabb olajat kapott. A szöveg lényege az, hogy a Fiú egyedülálló módon fölötte áll mindannak, amit a szerző mellé állít: angyaloknak, szolgáknak, teremtményeknek. Ő nem egy a sok mennyei hatalom közül. Ő az, akiről azt mondja: „Te alapítottad kezdetben a földet.”
Te a „társaid” szóból panteont akarsz építeni. Ez olyan, mintha egy királyi koronázási zsoltárból istenfaji népszámlálást csinálnál. A szöveg nem ad neked ilyen engedélyt.
4. Zsidók 1,10 különösen kellemetlen a rendszerednek, mert a Fiút teremtő Úrként szólítja meg
A legnagyobb gondod nem a 8–9. vers, hanem a 10. vers. Ott a Fiúról ez áll: „Te alapítottad kezdetben, Uram, a földet, és a te kezeid művei az egek.” Ez a nyelv a Teremtőre vonatkozik. Nem arra, aki később kapott mindenhatóságot. Nem arra, akit egy még magasabb Isten beküldött mint követet. Nem arra, aki pusztán társai fölé lett rangsorolva.
A Zsidókhoz írt levél szerzője nem szégyenlősen kerülgeti a Fiú isteni méltóságát, hanem egyenesen az Ószövetség teremtő Úrra vonatkozó nyelvét alkalmazza rá. Ezért van az, hogy a fejezetben az angyalok szolgák, a Fiú pedig trónon ülő Isten és teremtő Úr. Ezt nem lehet úgy elintézni, hogy „felkent isten a társai fölött”. A szöveg ennél sokkal magasabb krisztológiát tanít.
Te a vers egyik felét kiszínezed, a másik felét lenyeled. Csakhogy a Szentírás nem svédasztal, ahol csak azt veszed le, ami illik a panteonodhoz.
5. A Fiú „Istene” kifejezés nem cáfolja a Fiú istenségét, mert a megtestesülést kell érteni
Azt mondod: ha a Fiúnak Istene van, akkor ő nem lehet Isten. Ez ismét a megtestesülés félreértése. A katolikus hit szerint az örök Fiú valóságos emberré lett. Emberként imádja az Atyát, emberként engedelmeskedik, emberként szenved, emberként ajánlja fel magát. Messiásként, emberi természetében és üdvtörténeti küldetésében az Atyára irányul.
De ez nem törli el örök istenségét. A személy ugyanaz: az örök Fiú. A természetek különböznek: isteni természetében örök, teremtetlen, az Atyával egylényegű; emberi természetében született, növekedett, szenvedett, meghalt, imádkozott. Amikor a szöveg az ő Istenéről beszél, az nem azt jelenti, hogy ő egy másik fajba tartozó alisten, hanem hogy mint megtestesült Messiás az Atyához viszonyul.
Te minden ilyen szöveget úgy használsz, mintha a megtestesülés nem létezne. Ez kényelmes, csak éppen nem keresztény olvasat.
6. A „Mindenható, akinek erősebb Istene van” továbbra is önellentmondás
Azt válaszolod, hogy nem szerinted, hanem Isten Szava szerint létezik egy isten az istenek közül, akit Istene és Atyja felkent társai fölé, és ő Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Istenként mutatkozott be. Ez továbbra is fogalmi káosz. A „Mindenható” nem azt jelenti, hogy „a többi istennél erősebb, de van fölötte még valaki”. Az nem mindenhatóság, hanem rangelsőség.
A mindenhatóság abszolút isteni tulajdonság. Aki mindenható, annak hatalma nem kölcsönzött, nem delegált, nem kinevezett, nem egy fölötte álló Istentől kapott. Ha kapta, akkor nem önmagában mindenható. Ha fölötte van valaki, akkor nem végső. Ha Istene van abban az értelemben, hogy ő maga természet szerint alárendelt isten, akkor nem Mindenható Isten.
A katolikus hitben nincs ilyen önellentmondás, mert a Fiú nem kapott isteni rangot. Az Atya és a Fiú közti személyes eredés örök, nem időbeli kinevezés. A Fiú nem alárendelt isten, hanem ugyanazon egy isteni lényeg örök személye. Ezért lehet valóban Isten, nem panteonbeli előléptetett.
7. 1Mózes 48-ban Jákob nem egy „Mindenható alistent” azonosít, hanem Isten megváltó jelenlétéről beszél
Jákob szavait idézed: El Shaddai megjelent neki Lúzban; majd Józsefet megáldva beszél Istenről, aki előtt atyái jártak, Istenről, aki gondját viselte, és az angyalról, aki megszabadította minden gonosztól. Te ebből azt vezeted le, hogy Jákob Istene, a Mindenható, egy nála hatalmasabb Isten követe, vagyis angyal.
Csakhogy a szöveg nem ilyen egyszerűen működik. Jákob áldásában párhuzamos, teológiailag sűrű megfogalmazások állnak egymás mellett: Isten, aki előtt Ábrahám és Izsák jártak; Isten, aki pásztorolta Jákobot; az angyal, aki megváltotta őt minden gonosztól. Ez nem bizonyít három külön istent, és nem bizonyít egy alárendelt Mindenható-követistent. Inkább az Úr megváltó, oltalmazó jelenlétének gazdag nyelvezete.
A bibliai „Úr angyala” jelenség valóban összetett: olykor úgy beszél, mint Isten, Isten jelenlétét hordozza, és mégis küldöttként jelenik meg. De ebből nem következik a te panteonod. A teofánia és küldött-nyelv nem azonos sok természet szerinti isten tanával.
8. Az „angyal” szó feladatot jelöl, nem alacsonyabb isteni természetet
Újra hangsúlyozod, hogy a Septuaginta „angelosz”, a héber „malakh” küldöttet, hírvivőt jelent. Ez igaz. Csakhogy ebből nem következik, hogy akit küldöttnek neveznek, az természetére nézve alacsonyabb isten. A „küldött” szó funkciót jelöl. A kérdés az, ki küldött, kinek a jelenlétét hordozza, hogyan beszél, milyen tekintéllyel jelenik meg.
Az Ószövetségben az Úr angyalának alakja különleges. Nem egyszerűen egy teremtményi futár, de nem is ad alapot arra, hogy sok istenből álló istennemzetséget gyártsunk belőle. A keresztény teológia ezt gyakran teofániai vagy igére mutató módon értelmezi: Isten közli magát küldöttként, előképszerűen is. De nem úgy, hogy az abszolút Isten alatt van egy kapott mindenhatóságú második Isten.
Te az „angyal” szóból azonnal természetet akarsz csinálni. Ez olyan, mintha valakiről azt mondanák, „követként jött”, te pedig ebből azt vezetnéd le, hogy ontológiailag postásfajhoz tartozik.
9. Az 1Mózes 48-ban szereplő „angyal” nem cáfolja az isteni egységet
Jákob áldása azért is érdekes, mert nem úgy beszél, mintha három isteni hatalomtól külön-külön kérne áldást: Ábrahám és Izsák Istene, a pásztorló Isten és a megváltó angyal egységesen jelenik meg az áldásban. A bibliai gondolkodás itt nem panteonrendszert állít fel, hanem Isten gondviselő, megváltó, kísérő jelenlétét nevezi meg több szempontból.
Te viszont minden megnevezésből külön ontológiai szereplőt csinálsz. Isten, angyal, felkent, társak, istenek — mindegyikből külön mennyei kategóriát faragsz. Ez a módszer veszélyes, mert a Szentírás gazdag nyelvét széttöri. A bibliai párhuzamosságot nálad mindig isten-sokszorozás váltja fel.
A katolikus hit nem tagadja az Úr angyalának titokzatos szerepét. Azt tagadja, hogy ebből sok természet szerinti isten következne.
10. A „Róma megveti Jákob Istenét” vádad abszurd, mert az Egyház megőrizte és olvassa Jákob történetét
Azt állítod, hogy Róma mindenkori főpapjai megvetették és megvetik Jákob Istenét, a Mindenhatót. Ez megint olyan állítás, amely a saját hangerején kívül semmire sem támaszkodik. A katolikus Egyház a Teremtés könyvét Szentírásként őrzi. Ábrahámot, Izsákot és Jákobot az üdvtörténet atyáiként tiszteli. El Shaddait nem tagadja. A pátriárkákat nem törölte ki, nem égette el, nem rejtette el. Éppen ellenkezőleg: a keresztény Biblia részeként olvassa őket.
A katolikus hit nem Jákob Istenét veti meg, hanem a te félremagyarázásodat veti el. Nem tagadja az „Istenek Istene” cím bibliai igazságát, hanem tagadja, hogy ez panteont jelentene. Nem tagadja az Úr angyalának titokzatos szerepét, hanem tagadja, hogy ebből alisten-hierarchia következne.
Te megint összekevered: „nem fogadják el az értelmezésemet” = „megvetik Istent”. Ez vitatechnikai zsarolás, nem teológia.
11. A háromságos hit nem „háromarcú bálványkép”
Megint visszatérsz a háromarcú bálványhoz. Ezt már annyiszor ismételted, hogy lassan külön litániája van. De az ismétlés nem bizonyítás. A katolikus hit nem háromarcú istent vall. Nem egy fej három arccal. Nem egy bálványkép. Nem császári fantáziát. Hanem az egyetlen Istent, aki Atya, Fiú és Szentlélek.
Létezhettek szerencsétlen ábrázolások. Lehetnek teológiailag vitatható képi formák. Egy rossz kép nem a dogma. Egy problematikus szobor nem a Szentháromság forrása. A dogma nem kőből faragott bizonyíték, hanem a kinyilatkoztatásból megvallott hit: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, és mégsem három Isten, hanem egy Isten.
Te azért ragaszkodsz a háromarcú szoborhoz, mert a valódi dogmát nehezebb támadni. A karikatúra mindig kényelmesebb célpont, mint az igazság.
12. A képtiszteletet ismét bálványimádásnak nevezed, de továbbra sem bizonyítod
Azt írod, hogy az Egyház férfiakat és nőket ábrázoló képek és szobrok előtti leborulással, hozzájuk való könyörgésekkel közel kétezer éve megvalósítja a bálványtisztelet és bálványimádás bűnét. Itt ugyanaz a régi összemosás dolgozik: kép = bálvány, tisztelet = imádás, közbenjárás kérése = istenítés, leborulás = latria.
A katolikus tanítás világos: imádás csak Istennek jár. A szentek tisztelete nem imádás. A képek tisztelete relatív, az ábrázoltra irányul, és végső soron Isten dicsőségére. Aki képet, szobrot vagy szentet Istenként imádna, az bűnt követne el. De ez nem a katolikus dogma, hanem a te ráolvasásod.
A testtartás önmagában nem dönti el a kultusz természetét. A Szentírásban is vannak tiszteleti meghajlások, amelyek nem isteni imádások. A szándék, a címzett, a tanítás és a kultusz természete dönt. Te mindezt kidobod, mert a vádiratodnak egyszerűbb kell: térd = bálvány. Ez nem exegézis, hanem térdteológia.
13. A „szolgáit üldözték és írásaikat elégették” vád túl általános és bizonyítatlan ebben a formában
Azt mondod, hogy az Istenek Istenének szolgáit a történelem során üldözték, megölték, írásaikat elégették. Nem nevezel meg konkrét személyeket, konkrét írásokat, konkrét ügyeket, csak egy nagy üldözési felhőt húzol a katolikus Egyház fölé. Így könnyű vádat emelni: mindenki, akit te a saját rendszered előfutárának tekintesz, utólag „az Istenek Istenének szolgája”; minden elítélés „Róma bűne”; minden elveszett írás „eltüntetett igazság”.
Történelmi üldözések valóban voltak. Könyvégetések is voltak. Vallási kényszer is volt. Ezeket nem kell letagadni. De ebből nem következik, hogy a te henoteista krisztológiád igaz. Egy történelmi bűn nem bizonyítja egy eretnek tanítás igazát. Egy elnyomott nézet nem lesz attól igaz, hogy üldözték. És egy katolikus bűn sem cáfolja automatikusan a Szentháromságot.
A történelem bűneit lehet és kell bírálni. De dogmatikai igazságot nem lehet üldöztetés-narratívából varázsolni.
14. A „most elközelgett az idő” típusú végidős keret nem teszi igazabbá a tévedést
Azt írod, hogy elközelgett az Istenek Istenének és Krisztusának földre való visszatérésének előre meghatározott ideje, és ezért Róma teológusai fokozzák a propagandát. Ez a végidős nyomásgyakorlás tipikus formája: most már nincs idő, most már lelepleződés van, most már minden ellenvetés propaganda, most már aki nem fogad el téged, az a végső megtévesztés része.
Csakhogy az apokaliptikus hangulat nem bizonyíték. A történelem tele van olyan csoportokkal, amelyek azt hitték, éppen most jön a végső korszak, és minden ellenfél a végidős hazugság szolgája. Ettől még a tévedéseik nem váltak igazsággá.
Krisztus dicsőséges eljövetelét a katolikus hit is várja. De nem úgy, hogy közben tagadja Krisztus istenségét, panteont épít az „istenek” szóból, és minden katolikus jelképet bálványnak nevez.
15. A „Róma tagadja az Istenek Istenét” vádad hamis, mert nem az elnevezést, hanem a te értelmezésedet utasítjuk el
A katolikus hit nem tagadja, hogy az Úr Istenek Istene. Azt tagadja, hogy ez a cím sok természet szerinti istenből álló isteni társadalmat jelentene. Az „Istenek Istene” azt jelenti: az Úr minden istennek nevezett valóság fölött áll. Bálványok, démoni hatalmasságok, angyalok, bírák, királyok, népek istenei, emberi félelmek, teremtményi hatalmak — mind alatta állnak. Ő az egyetlen Teremtő.
Te viszont azt akarod, hogy az „Istenek Istene” címet mindenki a te panteonod szerint értse. Amikor ezt elutasítjuk, azt mondod: tagadjuk az Istenek Istenét. Nem. A címet elfogadjuk; a félremagyarázásodat utasítjuk el.
Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: aki nem fogadja el, hogy a „királyok Királya” cím sok egyenrangú végső királyt jelent, az tagadja a királyok Királyát. Nem tagadja. Csak nem olvassa félre.
16. A „cselekvőképességük hiányában belekeresztelt” retorika megint érzelmi kampány, nem érv
A végén újra előhozod, hogy katolikus embereket cselekvőképességük hiányában kereszteltek meg, és segíteni kell nekik megszabadulni. Ez a csecsemőkeresztség ellen hangulatkeltő retorika, de ebben a vitában nem bizonyít semmit a Zsidók 1-ről, 1Mózes 48-ról, El Shaddairól, a Szentháromságról vagy az „Istenek Istene” címről.
A katolikus hit szerint a keresztség kegyelem, nem jogi szerződéskötés. Isten kegyelme megelőzi az ember tudatos teljesítményét. A gyermek nem „áldozat”, hanem az Egyház hite által Krisztus kegyelmébe ajánlott személy. Ezzel lehet vitatkozni külön, de nem lehet minden vita végén emocionális csatakiáltásként bedobni.
A csecsemőkeresztség emlegetése itt csak díszlet: mivel a szövegértelmezésed gyenge, ráerősítesz a „megtévesztett emberek” képére. Ez nem cáfolat, hanem hangulati hadviselés.
17. Az „ember Jézus” kifejezéssel továbbra is kettévágod Krisztust
A zárásban azt írod: ismerjék meg az Istene által társai fölé felkent Istent és az ő Krisztusát, az ember Jézust. Itt látszik a rendszered valódi arca: van egy felkent Isten, és külön van az ő Krisztusa, az ember Jézus. Ez nem apostoli krisztológia. Ez szétszedi azt az egyetlen Krisztust, akit az Újszövetség hirdet.
A katolikus hit szerint Jézus Krisztus nem pusztán egy emberi Messiás, aki mellett van egy magasabb felkent Isten. Ő maga az örök Fiú megtestesülten. Egy személy, két természet: valóságos Isten és valóságos ember. Emberi lelke, teste, akarata valóságos; isteni személye örök. Ő adta életét váltságul sokakért, és éppen azért végtelen értékű ez az áldozat, mert az emberi természetet felvevő személy az örök Fiú.
Te „ember Jézust” akarsz, de nem a teljes Krisztust. Ez nem az evangélium védelme, hanem Krisztus feldarabolása.
18. Zsidók 1 végső tanulsága: a Fiú nem angyal, nem alisten, nem kapott mindenhatóságú követ, hanem teremtő Úr
Vissza kell térni a saját idézetedhez. Zsidók 1-ben az angyalok szolgák. A Fiú trónon ül. Az angyalok teremtett szolgáló lelkek. A Fiú Istenként szólíttatik meg. Az angyaloknak nincs olyan méltóságuk, mint neki. A Fiúra vonatkozik: „Te alapítottad kezdetben a földet.” Ez a fejezet éppen azt cáfolja, amit bizonyítani akarsz.
A te olvasatod szerint a Fiú egy isten a többi isten között, akit felkentek. A levél szerint a Fiú az angyalok fölött áll, Istenként és teremtő Úrként. A te olvasatod szerint a „társak” istenek társasága. A szöveg szerint a Fiú egyedülálló méltósága felülmúlja a szolgáló angyalokat. A te olvasatod szerint a felkenés ontológiai istenné emelés. A keresztény olvasat szerint messiási-királyi felkenés az örök Fiú megtestesült küldetésében.
A Zsidók 1 nem a te fegyvered. Saját kezedben fordul vissza ellened.
19. Összegzés: a rendszered nem monoteizmus, hanem sokistenes ranglétra bibliai szavakkal lefestve
Összefoglalva: a Zsidók 1 nem bizonyít kapott mindenhatóságú alistent. Ellenkezőleg: a Fiút Istennek és teremtő Úrnak nevezi, és az angyalok fölé helyezi. A „felkent téged az Isten, a te Istened” messiási és üdvtörténeti nyelv, nem ontológiai előléptetés. A „társaid” nem bizonyít természet szerinti isten-társaságot. Az 1Mózes 48-ban szereplő „angyal” küldöttet jelent, de nem bizonyítja, hogy Jákob Istene alárendelt Mindenható-követisten volna. A bibliai teofánia gazdagabb annál, mint hogy te belőle panteonrendszert csinálj.
A katolikus Egyház nem veti meg Jákob Istenét. Megvallja Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét, az egyetlen Teremtőt, az Istenek Istenét. Amit elvet, az a te félreolvasásod: a kapott mindenhatóságú isten, a fölötte álló Isten, a társai közül kiemelt isten, a külön ember Jézus és a panteonszagú végidős vádirat. Ez nem bibliai hit, hanem szövegdarabokból összeeszkábált henoteista konstrukció.
A keresztény hit világos: egyetlen Isten van. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három isten, hanem egy Isten. A Fiú nem angyal, nem alisten, nem teremtmény, nem kapott mindenhatóságú követ, hanem az örök Ige, aki emberré lett Jézus Krisztusban. Jákob Istene nem egy istenfaj felkent vezetője, hanem az Úr, az egyetlen Teremtő. Az „Istenek Istene” cím nem isteneket szaporít, hanem minden bálványt, minden hatalmasságot, minden teremtményt alávet az egyetlen Úrnak.
A te rendszeredben túl sok az isten, túl sok a ranglétra, túl sok a gyanúsítás, és túl kevés az összefüggő exegézis. A nagybetűs „DICSŐSÉG” nem menti meg a hibás krisztológiát. A „felkent Isten” mantrázása nem törli ki Zsidók 1,10-et. És a „Mindenható, akinek fölötte Istene van” továbbra sem mély bibliai titok, hanem a saját teológiád önellentmondása.
1. A „Mindenható Isten, akit az Istene küldött” mondatod már az első sorban összeomlik
Azzal kezded, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Mózes azt ismerték Mindenható Istennek, akit „Istene és Atyja” a teremtett világon kívülről követként beküldött az emberek világába. Magyarul: szerinted van egy „Mindenható Isten”, akinek mégis van fölötte Istene és Atyja, aki őt küldi, felkeni, hatalommal ruházza fel, és akitől ő maga függ."
Nem szerintem, hanem az Isten Szava szerint létezik egy az istenek közül, akit Istene és Atyja felkent társai fölé, aki Ábrahámnak is, Izsáknak is és Jákóbnak is úgy mutatkozott be, mint Mindenható Isten.
Pál apostol a Héberekhez írott levelében beazonosítja a Felkent Istent , és az Őt felkenő Istent is.
Zsid. 1: 7 És bár az angyalokról így szól: Ki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő szolgáit tűz lángjává, 8 Ámde a Fiúról így: A Te királyiszéked, oh Isten, örökkön örökké megáll. Igazság pálcája a Te királyságod pálcája. 9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid fölé. 10 És: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeidnek művei az egek;
Hogy Jákób Istene, a Mindenható Isten, egy nálánál hatalmasabb , az Őt a társai fölé felkenő Istennek a Követe, Hírvivője, azt maga Jákób is nyilvánvalóvá tette, amikor a Mindenható Istent a Septuaginta szerint ἄγγελος(Anggelosz) a káldeus arámi szöveg szerint מַלְאָךְ (maláh vagy malákh) - nak nevezte:
1. Mózes 48:3 És monda Jákób Józsefnek: A Mindenható Isten (El Shaddai) megjelenék nékem Lúzban, a Kánaán földjén, és megálda engem. 4 És monda nékem: Ímé, én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánad a te magodnak adom örök birtokul. 5 Most tehát a te két fiad, akik néked Egyiptom földjén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16 Amaz angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
A Róma mindenkori főpapjai mindenkor megvetették, megvetik Jákób Istenét a Mindenhatót,
akit Jákób Anggeloszként azonosított. Helyette a római császárok által kiképzelgett háromság istenmodellt,amelynek háromarcú bálványképét megaslkotva imádták az Élő Isten, az Istene álal társai az istenek fölé felkent isten helyett. A Róma Főpapja által vezetett egyház nemcsal a háromság isten bálványképét alkotta meg, hanem férfiakat és nőket ábrázoló képek és szobrok előtt leburulással, és az azokhoz való könyörgések által közel kétezer éves fennállása óta megvalósította a bálványtisztelkés és bálványimádás bűnének cselekményét.
Mivel az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten, aki az Istenek Istene gyűlöli a bálványimádást, a Róma mindenkori főpapjai és az általuk vezetett egyház tagjai elvetik az Istenek Istenét, az Urat. Létezéséről hallani se akarnak. Szolgáit pedig a történelem során üldözték, megölték, hogy elhallgattasák őket. Írásaikat pedig velük együtt égették el.
Most, hogy elközelgett az Istenek Istenének és Khrisztoszának a Földre való visszatérésének előre meghatározott ideje, a Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai az Istenek Istene létezésének a tagadásáról szóló propagandagépezetét egyre nagyobb fokozaton járatja.
SEGÍTSÜNK A RÓMA FŐPAPJA ÁLTAL VEZETETT EGYHÁZBA CSELEKVŐKÉPESSÉGÜK HIÁNYÁBA BELEKERESZTELT, MEGTÉVESZTETT EMBEREKNEK MEGSZABADULNI A BÁLVÁNYIMÁDÁS BŰNÉTŐL,
ÉS MEGISMENI AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENT ÉS AZ Ő KRISZTOSZÁT,
1. A „Mindenható Isten, akit az Istene küldött” mondatod már az első sorban összeomlik
Azzal kezded, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Mózes azt ismerték Mindenható Istennek, akit „Istene és Atyja” a teremtett világon kívülről követként beküldött az emberek világába. Magyarul: szerinted van egy „Mindenható Isten”, akinek mégis van fölötte Istene és Atyja, aki őt küldi, felkeni, hatalommal ruházza fel, és akitől ő maga függ.
Ez nem bibliai monoteizmus, hanem istenhierarchiás zűrzavar. Ha valaki valóban Mindenható Isten abszolút értelemben, akkor nincs fölötte egy másik Isten, akitől a mindenhatóságát kapja. Ha pedig van fölötte egy Isten, aki őt elküldi, felkeni és hatalommal ruházza fel, akkor ő nem Mindenható Isten abszolút értelemben, hanem függő, kapott hatalmú lény. Te egyszerre akarod mindkettőt: legyen Mindenható, de legyen fölötte Isten; legyen Istenek Istene, de legyen neki is Istene; legyen teremtő, de kapja a hatalmát. Ez nem misztérium, hanem fogalmi baleset.
A katolikus Szentháromság legalább következetes: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három rangsorolt isten, hanem egyetlen isteni lényeg három személyben. Nálad viszont a „Mindenható” is kapott hatalommal működő másodlagos isten. Ez nem Mózes hite, hanem panteonszervezeti ábra.
2. Ézsaiás 48-at úgy olvasod, mintha ott egy külön „Mindenható követisten” beszélne
Ézsaiás 48,12–17-et idézed, majd ebből azt állítod, hogy a Mindenható Isten egy „segítő Isten” kíséretében érkezett a Földre, hogy tanúskodjon az ő Istenéről és Atyjáról. Csakhogy a szöveg nem ezt tanítja. Ézsaiás prófétai beszédében az Úr szól, a megváltó Úr, Izrael Szentje, aki az első és az utolsó, aki a föld alapját vetette és az eget kiterjesztette. Ez az Úr isteni önkijelentése, nem egy alárendelt isten önéletrajza.
A „most az Úr Isten küldött engem és az ő Lelke” fordulatot te azonnal úgy értelmezed, hogy itt egy küldött Mindenható isten beszél egy nála magasabb Istenről. Csakhogy a prófétai szövegekben gyakori a beszélőváltás, a küldetésnyelv, az Úr szolgájának vagy prófétai megszólalónak a hangja. A keresztény olvasatban a küldöttség nyelve természetesen előképszerűen is mutathat a Fiú küldetésére, de nem abban az értelemben, hogy a Fiú egy másodlagos, kapott mindenhatóságú isten volna.
A katolikus hit tud mit kezdeni a küldéssel: az Atya küldi a Fiút, és az Atya meg a Fiú küldi a Lelket, de ez üdvtörténeti küldés, nem lényegi alacsonyabbrendűség. Te azonban minden küldésből alá-fölé rendelt istenrendszert gyártasz. Ez nem exegézis, hanem mennyei hivatalnoki ranglétra.
3. Az „angyal” szóval megint természetet akarsz bizonyítani, pedig feladatot jelöl
Azt mondod, Jákob nem véletlenül nevezte Ábrahám és Izsák Istenét Angyalnak, mert az angyal hírvivőt, követet jelent. Igen, az „angyal” szó alapjelentése küldött, hírvivő. De ebből nem következik, hogy akit így neveznek, az természetére nézve egy alárendelt istenfi volna. A „küldött” szó feladatot, megjelenési módot, közvetítői szerepet jelölhet, nem feltétlenül ontológiai rangot.
A Szentírásban az Úr angyala sokszor úgy jelenik meg, hogy egyszerre különbözik az Úrtól és mégis az Úr isteni jelenlétét hordozza. Ez valóban mély teofániai kérdés. De te ebből leegyszerűsített panteont csinálsz: van egy felső Isten, van egy beküldött Mindenható követisten, vannak társai, az istenek, és valahol külön ott van a Szent Szellem Isten is. Ez nem a bibliai teofánia finom értelmezése, hanem egy ex-Jehova Tanúja módra újrafestett istenhierarchia.
A katolikus hitben az örök Fiú küldött lehet az Atyától anélkül, hogy teremtmény vagy alacsonyabb istenség lenne. A küldetés nem teremtménységet jelent. A Fiú örökké az Atyától van, de nem kisebb Isten. Te ezt nem érted, mert nálad minden „küldött” automatikusan rangban alacsonyabb isten vagy teremtmény.
4. „Mielőtt teremteni kezdett volna, felkenték mindenható hatalommal” — ez nem Mózes, hanem saját mitológiád
Azt írod, hogy mielőtt a Mindenható Isten teremteni kezdett volna, Istene és Atyja felkente őt mindenható hatalommal társai, az istenek fölött. Hol tanítja ezt Mózes? Hol mondja a Tóra, hogy az Úr egy istenfi volt, aki a teremtés előtt felkenést kapott egy nála magasabb Istentől? Hol mondja, hogy a mindenhatóság kapott hivatal? Hol mondja, hogy az Úr az istenek közül lett Istenek Istene?
Sehol. Te néhány bibliai kifejezést — „Istenek Istene”, „istenfiak”, „felkent”, „Úr”, „Atya” — kiragadsz, és belőlük egy saját teológiai regényt írsz. Csakhogy a szavak nem építőkockák tetszőleges vallási modellhez. A „Mindenható” nem olyan cím, amelyet egy felsőbb Isten odaítél egy másik istennek, mint valami mennyei kinevezési okiratot.
A bibliai Isten azért Mindenható, mert önmagában Isten. Nem azért, mert hatalmat delegáltak neki. A kapott mindenhatóság már önmagában ellentmondás. Ami kapott, az függő. Ami függő, az nem abszolút Mindenható.
5. Az „Istenek Istene” címet ismét panteonná torzítod
Azt mondod, az istenek közül csak egy a Mindenható, mégpedig az Istene által társai fölé felkent Isten. Ezzel az „Istenek Istene” címből ismét sok természet szerinti istenből álló rendet csinálsz. De a bibliai nyelvben az „istenek” többféle értelemben szerepelhet: bálványok, hamis istenek, angyali hatalmasságok, bírák, uralkodók, mennyei lények, a népek által istennek tartott erők. Az Úr ezek fölött áll abszolút módon.
Az „Istenek Istene” nem azt jelenti, hogy van egy istenfaj, amelyben sok istenpéldány van, és közülük az egyik a legmagasabb rangú. Ez a te istennemzetségi elméleted. A bibliai cím felsőfokú, szuverenitást kifejező nyelv: az Úr minden istennek nevezett, minden tisztelt, minden félt, minden hatalmasnak gondolt valóság fölött áll.
Te úgy teszel, mintha ha a Biblia azt mondja: „urak Ura”, akkor sok végső, isteni Úr van. Pedig nem. A kifejezés éppen az egyedülálló felsőbbséget jelenti. A „királyok Királya” sem azt jelenti, hogy Isten csak egy király a királyok fajában. Ugyanígy az „Istenek Istene” sem panteont jelent.
6. Theodosius ediktuma nem „létrehozta” a Szentháromságot, hanem államilag elismerte a niceai hitet
Hosszasan idézed Theodosius 380-as ediktumát, majd úgy állítod be, mintha a római császárok akkor „definiálták volna” az álkeresztény háromságistent. Csakhogy az ediktum nem dogmatikai születési anyakönyvi kivonat. Nem ott találták ki az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Nem ott kezdődött Krisztus istenségének hite. Nem ott jelent meg először a keresztények keresztségi, liturgikus és hitvallási háromságos nyelve.
Az ediktum politikai-jogi szöveg. Azt mondja, hogy a birodalom alattvalói azt a vallást kövessék, amelyet az apostoli hagyományhoz köt, és amelyet Damasus római püspök és Péter alexandriai püspök követ. Ez állami kényszerrel terhelt, történetileg problematikus rendelkezés lehet. De nem azt bizonyítja, hogy a Szentháromság császári találmány. Legfeljebb azt bizonyítja, hogy a császári hatalom egy már létező hitvitában az egyik hitvallást állami normává tette.
A politikai kényszer bírálható. A császári valláspolitika veszélyes lehet. De a császári ediktum léte nem cáfolja a dogma bibliai igazságát. Ha egy császár kimondja, hogy kétszer kettő négy, attól a matematika nem lesz császári összeesküvés.
7. Az ediktum szövegében sem „három tagból álló isten” szerepel
Azt írod, hogy az ediktum elméletileg létrehozott egy három tagból álló istent. Ez megint torzítás. A latin szöveg az Atya, Fiú és Szentlélek egy istenségéről, egyenlő méltóságáról és szent Háromságáról beszél. Nem három részből összerakott istenről. Nem három tagú isten-szerkezetről. Nem háromarcú bálványról. Nem mitológiai háromfejű lényről.
A Szentháromság dogmája nem alkatrészekből összerakott isten. Az Atya nem egyharmad Isten, a Fiú nem egyharmad Isten, a Szentlélek nem egyharmad Isten. Mindegyik személy teljesen Isten, de nem három isteni lény, hanem egyetlen isteni lényeg. Ezt te úgy fordítod át, hogy „három tagból álló isten”, mert így könnyebb támadni. De ez már nem a dogma, hanem a te bontókalapácsos parafrázisod.
Ha vitázni akarsz, legalább azt támadd, amit az Egyház tényleg állít. Ne azt, amit a saját képzeletedben összeraktál belőle.
8. Az „egyenrangú méltóság” nem jelenti azt, hogy a Fiú ne lehetne küldött vagy megtestesült
Azt állítod, hogy sem a Fiúnak, sem a Szentléleknek nincs egyenrangú méltósága az Úr Jézus Istenével és Atyjával. Itt megint kevered a személyek üdvtörténeti rendjét az isteni lényeg méltóságával. A Fiú küldött lehet az Atyától, emberré lehet, törvény alá kerülhet, engedelmeskedhet emberi természetében, imádkozhat az Atyához — és ettől még isteni természetében nem kisebb Isten. A Szentlélek elküldethet, működhet az Egyházban, megszentelhet — és ettől még nem alacsonyabb rendű isten.
A katolikus hit megkülönbözteti az isteni személyek eredését és küldését a lényegi istenségtől. A Fiú az Atyától születik öröktől fogva, de nem teremtmény. A Lélek származik, de nem teremtmény. Az eredés nem rangcsökkenés, a küldés nem kisebb istenné válás, az engedelmesség az inkarnációban nem az istenség elvesztése.
Te viszont minden viszonyt ranglétrának olvasol. Ha küldött, akkor kisebb. Ha fiú, akkor későbbi. Ha imádkozik, akkor nem Isten. Ha törvény alatt van, akkor nem örök Fiú. Ez nem krisztológia, hanem mennyei katonai beosztási táblázat.
9. Galata 4,4 éppen a Fiú preegzisztenciáját feltételezi, nem puszta emberré teszi Jézust
Idézed: „amikor eljött az idő teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett.” Ebből azt akarod kihozni, hogy Jézus csak ember, mert asszonytól lett és törvény alatt lett. Csakhogy a szöveg első fele már megcáfol: Isten kibocsátotta, elküldte az ő Fiát. Nem azt mondja, hogy Isten egy embert Fiává tett a születése után. A Fiú küldetik, majd asszonytól lesz, és törvény alá kerül.
Ez a megtestesülés nyelve. Az, aki Fiúként küldetik, az időben asszonytól születik. Az örök Fiú valóságos emberré lesz. A „törvény alatt lett” nem azt jelenti, hogy puszta ember volt, hanem azt, hogy valóban belépett Izrael szövetségi történetébe, alávetette magát a törvény rendjének, hogy a törvény alatt levőket megváltsa.
Te a mondat második felét kiragadod, az első felét pedig úgy kezeled, mintha nem volna ott. Ez tipikus szövegcsonkolás: a piros szín nem nyelvtan, a vastagítás nem exegézis.
10. Az „asszonytól lett” nem tagadja az istenséget, hanem a valóságos emberséget bizonyítja
Azt mondod, Jézus nem lehet Isten, mert asszonytól született, asszony magva, törvény alatt lett, mint minden izraelita. Ez csak akkor volna érv, ha a keresztény hit azt tanítaná, hogy Jézus isteni természete Máriától ered. De nem ezt tanítja. A keresztény hit szerint az örök Fiú isteni természete örök, teremtetlen, nem Máriától kezdődik. Amit Máriától felvett, az emberi természet.
Jézus tehát asszonytól született emberként, és ugyanaz a személy öröktől fogva Fiúként van az Atyától. Mária nem az istenség forrása, hanem a megtestesült Fiú anyja emberi természet szerint. Ezért lehet Krisztus valóságos ember anélkül, hogy puszta ember volna.
Te úgy érvelsz, mintha az isteni és emberi természet egymást kizáró polcok volnának: ha ember, akkor nem Isten; ha Isten, akkor nem ember. A keresztény hit éppen ezt a hamis választást tagadja. Jézus Krisztus egy személy két természetben. Ez nem pogány félisten-mítosz, hanem a megtestesülés.
11. „Áron leányának magva” — még ha anyai leszármazásról beszélsz is, nem cáfolod az örök Fiút
Azt írod, hogy az Úr Jézus „Áron leányának magva” és törvény alatt lett, mint minden izraelita. Itt nyilván valamilyen anyai izraelita származást akarsz hangsúlyozni. Rendben: Jézus valóságos izraelita emberként született. Dávid házához, Izrael történetéhez, a törvény alatti néphez tartozik. A katolikus hit ezt nem tagadja.
De az emberi származás nem cáfolja az isteni személyt. A megtestesülés pontosan azt jelenti, hogy az örök Fiú belép egy valóságos emberi családba, népbe, történelembe, törvény alá. Nem színleli az emberséget, hanem felveszi. Nem kívülről lebeg az emberi sors fölött, hanem valóban részt vesz benne.
A te érved tehát olyan, mintha azt mondanád: mivel valóban ember, nem lehet az örök Fiú. A katolikus hit válasza: éppen az örök Fiú lett valóban emberré.
12. 1Korintus 11,3 nem Krisztus lényegi alacsonyabbrendűségét tanítja
Idézed: „a Krisztusnak feje az Isten.” Ebből azt következteted, hogy Krisztus nem lehet egyenrangú az Atyával. Csakhogy a „fej” nyelvét nem lehet egyszerűen ontológiai kisebbrendűségként olvasni. Ugyanebben a versben a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje Isten. Ez rendet, viszonyt, eredetet, küldetést, képviseletet és üdvtörténeti alárendeltséget jelölhet, nem azt, hogy a másik természet szerint alacsonyabb rendű lény.
A katolikus hit szerint Krisztus emberi természetében, megváltói küldetésében, közvetítőként valóban az Atyára irányul, engedelmes, alávetett, küldött. De isteni természetében ugyanaz az egy istenség illeti meg, mint az Atyát. Az üdvtörténeti rend nem lényegi istenfokozat.
Ha a „fej” mindig természet szerinti fölény volna, akkor az asszony alacsonyabb természetű ember lenne a férfinál. Ezt te sem akarod kimondani. Tehát a saját idézeted is mutatja, hogy óvatosabb értelmezés kellene, nem durva alárendelési kalapács.
13. Az „Úr Jézus Istene és Atyja” nyelv nem cáfolja a Szentháromságot
Újra hangsúlyozod, hogy Jézusnak Istene és Atyja van. Igen, a megtestesült Fiú emberként az Atyát Istenének nevezi. Ez a katolikus hitben nem probléma. Krisztus valódi emberi értelmével, akaratával, lelkével és imádságával fordul az Atyához. Emberként alárendeli magát. Fiúként az Atyától van. Küldöttként az Atya akaratát teljesíti.
De ebből nem következik, hogy ő puszta ember. A Szentháromság nem azt tanítja, hogy a Fiú ugyanaz a személy, mint az Atya, vagy hogy Jézus földi embersége nem imádkozhat. Éppen ellenkezőleg: a személyek valós különbsége és a megtestesülés valósága miatt van értelme annak, hogy a Fiú az Atyához fordul.
Te minden ilyen szöveget úgy kezelsz, mintha azonnal kioltaná Krisztus istenségét. De ez csak akkor működik, ha előre kizárod a megtestesülést. Márpedig éppen ez a vita tárgya.
14. Az „ember Jézus” kizárólagossá tétele a Megváltó kettévágása
Azt mondod: „az ember Jézus” különbözik Istenétől és Atyjától, mert törvény alatt született, asszony magva, emberfiaként az emberek közül való. Igen, Jézus valóságos ember. De te ebből azt akarod, hogy csak ember legyen. Itt válik a krisztológiád végzetesen szétvágóvá.
A katolikus hit szerint nem két Jézus van: egy emberi Jézus és valahol külön egy isteni Fiú. Nem is egy emberi Jézus, akit kívülről kineveztek. Hanem egyetlen személy, az örök Fiú, aki valóságos emberi természetet vett fel. Ezért mondhatjuk, hogy Isten Fia született, szenvedett, meghalt — nem isteni természetében hal meg, hanem emberi természetében, de ugyanaz a személy cselekszik és szenved emberként.
Te ezzel szemben az ember Jézust leválasztod az örök Fiúról. Ez a nesztoriánus irányú csúszás lényege: szétszedni azt, amit a hit egynek vall.
15. A „nem lehet Jézus mindenhatóságáról beszélni” állításod figyelmen kívül hagyja a két természetet
Azt mondod, nem lehet Jézusról mint Istenről és mindenhatóságáról beszélni, mert asszonytól született és törvény alatt lett. Ez megint azért tűnik neked erősnek, mert nem teszel különbséget a személy és a természet között. Krisztus emberi természetében nem mindenható. Emberi értelme, akarata, teste, szenvedése valóságos emberi korlátokat hordoz. De személy szerint ő az örök Fiú, aki isteni természetében mindenható.
Ez nem kettős beszéd, hanem krisztológiai pontosság. Amikor azt mondjuk, Krisztus fáradt, éhezett, szenvedett, meghalt, akkor emberi természete szerint beszélünk. Amikor azt mondjuk, Krisztus isteni hatalommal cselekszik, bűnöket bocsát meg, feltámadást és életet ad, mindenek fölött Úr, akkor isteni méltóságáról beszélünk. Egy és ugyanaz a személy, két természet.
Te a természeteket összekevered, majd az összekeverésből cáfolatot gyártasz. Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja: „Krisztus aludt, tehát nem lehet Isten, mert Isten nem alszik.” Igen, emberként aludt. Ez nem cáfolja, hanem feltételezi a megtestesülést.
16. A 12 ezer éves korszak és az utolsó évhét emlegetése nem cáfolat, hanem végidős díszlet
A szöveg végén azt írod, hogy az Istenek Istene hamarosan meglátogatja a Földet, mert a kezdettől eltelt 12 ezer éves korszak utolsó évhetének kezdete előttünk van. Ez nagyon ünnepélyes végidős keret, de semmit nem bizonyít a Szentháromság, Krisztus istensége vagy Galata 4,4 értelmezése ellen. Az apokaliptikus hangulat nem exegézis.
A történelem során számtalan ember jelentette be, hogy most jön az utolsó korszak, most lepleződik le mindenki, most bukik Róma, most jön a végső leleplezés. A dátumközeli végidő-retorika nem teszi igazabbá a krisztológiai tévedést. Ha valaki rosszul olvassa Jézus istenségét, attól nem lesz igaza, hogy a mondat végére világvégei pergődobot tesz.
A keresztény várja Krisztus dicsőséges eljövetelét. De nem úgy, hogy közben tagadja Krisztus istenségét, és panteonszerű istenhierarchiát épít.
17. A „három az egyben istenmodell bukása” vágyad nem azonos a bibliai bizonyítással
Azt mondod, hamarosan nyilvánvaló lesz a római főpap által képviselt három az egyben istenmodell totális bukása. Csakhogy a Szentháromság nem „három az egyben modell” olyan értelemben, ahogy te gúnyolod. Nem három alkatrész egy csomagban. Nem három arc egy fejen. Nem három isten egy márkanév alatt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlen isteni lényegben valóságos személyek.
A te rendszered viszont ténylegesen több isteni lényt tételez: van az Istenek Istene, van az ő Istene és Atyja, vannak társai az istenek, van Szent Szellem Isten, és Jézus külön emberi Messiás. Ez sokkal inkább hasonlít panteonra, mint bármi, amit a katolikus hit vall. Te vádolsz háromistenhittel, miközben saját szövegedben istenek társaságát mozgatod.
A katolikus hit nem fog azért megbukni, mert te nem tudsz különbséget tenni személy és lényeg között.
18. A legnagyobb önellentmondásod: a Fiút lefokozod, de közben „Istenek Istene” nyelven isteneket szaporítasz
Egyszer azt mondod, Jézus nem lehet Isten, mert ember, asszonytól született, törvény alatt lett. Máskor azt mondod, vannak istenek, akiknek Atyja van, és az egyik isten társai fölé felkenetett. Vagyis az istenséget nem a bibliai teremtői egyetlenség alapján érted, hanem valamiféle származási és rangsori rendszerként. Emberi születés kizárja Jézust, de mennyei istenfi-származás létrehoz isteneket. Ez nem monoteizmus, hanem mitologikus besorolástan.
A keresztény hit nem így gondolkodik. Isten és teremtmény között végtelen különbség van. Nem sok természet szerinti isten van, akik közül egy a legerősebb. Egyetlen Isten van. A Fiú nem teremtmény, nem kapott isten, nem felkent alisten, hanem az Atyától öröktől születő Ige. Amikor emberré lesz, nem megszűnik Isten lenni, hanem felveszi az emberséget.
Te ezt a teremtő-teremtmény különbséget szétmosod, ezért tudsz egyszerre katolikusokat bálványimádással vádolni és közben saját istenhierarchiát építeni. Ez a teológiai irónia csúcsa.
19. Theodosius ediktumának fenyegető nyelvezete nem dönti el a Krisztus-kérdést
Az ediktum valóban kemény, állami, fenyegető nyelvet használ az eretnekekkel szemben. Ezt nem kell letagadni. A császári valláspolitika sokszor problematikus volt. De ebből nem következik, hogy amit az ediktum hitként megnevez, az hamis. Az igazság nem attól igaz, hogy szelíd kéz írta le, és nem attól hamis, hogy császári rendelet is hivatkozott rá.
A kérdés az: az Atya, Fiú és Szentlélek egy istenségének hite megfelel-e az apostoli kinyilatkoztatásnak? Erre kell válaszolni. Te viszont azt mondod: mivel császár mondta, hamis; mivel büntetéssel fenyeget, bálvány; mivel Damasus neve szerepel, római összeesküvés. Ez nem teológiai cáfolat, hanem politikai gyanúsítás.
A császári kényszer bírálata nem cáfolja a Szentháromságot. Legfeljebb a császári kényszert bírálja.
20. Összegzés: a „Mindenható” nálad nem mindenható, Jézus nálad nem teljes Krisztus, a Szentírás nálad panteon-alapanyag
Összefoglalva: a szövegedben a „Mindenható Isten” olyan lény, aki fölött még egy Isten és Atya áll, aki őt felkente, elküldte, hatalommal ruházta fel. Ez fogalmi önellentmondás. Ézsaiás 48 nem bizonyít kapott mindenhatóságú követistent. Az „angyal” szó nem természetet, hanem küldetést jelölhet. Az „Istenek Istene” cím nem panteont, hanem az Úr abszolút felsőbbségét hirdeti. Theodosius ediktuma nem kitalálta a Szentháromságot, hanem állami jogi nyelven a már vallott niceai hitet tette birodalmi normává.
Galata 4,4 nem Jézus puszta emberségét bizonyítja, hanem a Fiú küldetését és valóságos megtestesülését: Isten elküldte Fiát, aki asszonytól lett és törvény alatt lett. Az asszonytól való születés nem cáfolja az örök Fiút, hanem Krisztus valódi emberségét igazolja. 1Korintus 11,3 nem lényegi alacsonyabbrendűséget tanít, hanem üdvtörténeti rendet és viszonyt. A „Krisztusnak feje az Isten” nem azt jelenti, hogy Krisztus puszta ember, hanem hogy a megtestesült Fiú közvetítői rendben az Atyára irányul.
A katolikus hit nem háromarcú bálványt vall, nem három istenből összerakott istent, nem császári istenmodellt, nem pogány félistent. Azt vallja, hogy egyetlen Isten van: Atya, Fiú és Szentlélek; és hogy Jézus Krisztus ugyanaz az örök Fiú, aki valóságos emberré lett, emberi lélekkel és testtel, törvény alatt, asszonytól születve, hogy megváltson minket.
A te rendszered viszont egyszerre tagadja Krisztus istenségét, darabokra szedi az egy Istent, isteneket sorakoztat egymás fölé, és közben katolikusokat vádol bálványimádással. Ez már nem bibliai monoteizmus, hanem panteonszagú ellenkatolikus barkácsteológia. A nagybetűk, a színezett szavak és a császározás nem pótolják a dogmatikai tisztánlátást. A „Mindenható, akinek Istene van” pedig nem mély misztérium, hanem a saját rendszered első repedése — és azon át már be is omlik az egész építmény.
Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes azt az Istent ismerte Mindenható Istennek ,akit Istene és Atyja aki a teremtett világon kívül létezik saját követeként beküldött az emberek világába.
A Mindenható Isten erre így emlékezteti Izrael népét:
Ésaiás 48:12 Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. 13 Hiszen kezem vetette e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. 14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: Ki jelentette meg közülük ezeket? Az, akit az Úr szeret, elvégzi akaratját Babilonon, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és Őt el is hívtam, elhoztam Őt, és áldott lesz útja. 16 Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az Ő Szellemét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell./Károli KSZE/
A Mindenható Isten egy segítő Isten kisírétében érkezett a Földre, hogy tanúskodjon Istenéről és Atyjáről, akit az emberek közül soha senki nem látott és nem is halott, mert soha sem jött be a Teremtett világba, még az Egek sem képesek Őt befogadni.
Jákób Ábrahám és Izsák Istenét nem véletlenül nevezte Angyalnak, ami azt jelenti Hírvivő, Követ.
Mielőtt a Mindenható Isten teremteni kezdett volna, Istene és Atyja felkente Őt mindenható hatalommal, társai az istenek felett. Így lett az Isten fiak közül Ő az Istenek Istene, ahogyan Őt Mózes nevezi.
Az istenek közül csak egy a Mindenható, mégpedig az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten.
A római császárok által kiképzelgett háromságisten, aminek főpapjává Róma püspökét tették,
a római császárok által úgy lett definiálva,
Az elméletileg létrehozott isten egy három tagból álló istenként lett definiálva az Ediktumban:
Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott rendeletének szövegét teszem közzé. A latin nyelvű szöveg,a Codex Theodosianusban (CTh 16,1,2) és – kis rövidítéssel a Codex Iustinianusban (C. 1,1,1) olvasható:
„Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Edictum ad populum urbis Constantinopolitanae. Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit temperamentum, in tali volumus religione versari, quam divinum Petrum apostolum tradidisse Romanis religio usque ad nunc ab ipso insinuata declarat quamque pontificem Damasum sequi claret et Petrum Alexandriae episcopum virum apostolicae sanctitatis, hoc est, ut secundum apostolicam disciplinam evangelicamque doctrinam Patris et Filii et Spiritus Sancti unam deitatem subparili maiestate et sub pia trinitate credamus. Hanc legem sequentes Christianorum catholicorum nomen iubemus amplecti, reliquos vero dementes vesanosque iudicantes haeretici dogmatis infamiam sustinere nec conciliabula eorum ecclesiarum nomen accipere, divina primum vindicta, post etiam motus nostri, quem ex caelesti arbitrio sumpserimus, ultione plectendos. Dat. III. Kal. Mar. Thessalonicae, Gratiano A. V. et heodosio A. I. Conss. (380).”
E szöveget Hahn István a következőképpen fordította magyarra: „Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát. Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk,magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” – Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Ábrahám Izsák és Jákób Istenét, a Mindenható istent mégcsak elméleti szinten se lehet a római császárok által definiált háromságistennel kapcsolatba hozni. Ugyanis sem a Fiúnak, sem a Szent Szellemnek nincs egyenrangú méltósága az Úr Jézus Istenével és Atyjával. Az Úr Jézus Istene és Atyja minden isten fölé felkenetett, az Istenén és Atyján kívül, aki Őt felkente társai az istenek fölé - beleértve a Szent Szellem Istent is. Az Úr Jézus pedig ráadásul nem Isten,hanem az asszonyember magvából született ember, akit az emberek közül egyedül tett úrrá és Khrisztosszá, az istenek fölé felkent Isten.
Gal. 4: 4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerhessük a fiúságot.
Mi különbség van az ember Jézus és az Istene és Atyja között?
Nos az Úr Jézus, mint Áron leányának a magva a törvény alatt lett, mint minden izrealitaaz emberek közül.
Az Istene és Atyja ellenben nincs és soha sem volt a Törvény alatt, hisz Ő a Törvényt adó Isten.
Nem lehet az Úr Jézusról ,mint Istenről és mindenhatóságáról beszélni, mert asszonyembertől született, mint asszonyember magva ember fiaként. Nem egyenrangú az Istenével és Atyjával,
hisz Istene és Atyja neki feje.
1. Kor. 11: 3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnakfeje pedig az Isten.
Az Istene által társai az istenek fölé felkent Isten, az Istenek Istene, hamarosan meglátogatja a Földet, tudniillik a kezdettől eltelt 12 ezer éves korszak utolsó évhetének a kezdete előttünk van.
Az Istene által ,társai az istenek fölé felkent Istennek a Földön való megjelenése által nyilvánvalóvá lesz a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istenmodell totális bukása és nem létező istenként való megszégyenítése.
1. A „természetesen azonos” nem bizonyítás, hanem vállrándítással előadott ítélet
Azt írod, hogy a katolikus képtisztelet „természetesen” azonos a bálványimádással. Csakhogy pontosan ez az, amit bizonyítanod kellene, nem pedig bejelentened. A „természetesen” szó itt nem érv, hanem retorikai füstölő: illata van, bizonyító ereje nincs. A vita arról szól, hogy a katolikus kép, szobor, feszület, szentkép és fogadalmi oszlop istenszobor-e, vagy pedig vallási jel, emlékeztető, tanító és tiszteleti tárgy, amelynek tisztelete nem a tárgynak mint istennek szól.
Te ezt a különbséget egyszerűen betiltod. Azt mondod: van szobor, tehát bálvány; van térdhajtás, tehát imádás; van szent neve, tehát halottkultusz; van Szentháromság-oszlop, tehát háromarcú bálvány. Ez nem bibliai érvelés, hanem fogalmi aszfaltgyalu. Mindent egy szintre lapítasz, aztán elégedetten nézed a törmeléket, mintha teológiát műveltél volna.
A bálványimádás lényege nem az, hogy létezik vallási ábrázolás, hanem az, hogy a teremtményt Isten helyére állítják, isteni imádásban részesítik, benne bíznak Isten helyett, tőle várják az üdvösséget. A katolikus tanítás ezt tiltja. Te viszont nem a katolikus tanítást támadod, hanem a saját magad által gyártott tárgyimádó karikatúrát.
2. A „római császárok hozták létre” mondatod történeti díszlet, nem bizonyíték
Azt állítod, hogy a római császárok létrehozták a Róma főpapja által vezetett egyházat, és azóta kötelező bálványkészíttetés és bálványimádás folyik. Ez megint az a történeti nagyotmondás, amely sok füstöt csinál, de kevés fényt ad. A keresztény Egyház nem a római császárok műhelyében született. Apostolok, vértanúk, püspökök, liturgia, Szentírás, hitvallás, keresztség, Eucharisztia, Krisztus megvallása már jóval azelőtt létezett, hogy a császári hatalom keresztény ügyekbe beleszólt volna.
Lehet bírálni a császári befolyást. Lehet beszélni állam és egyház veszélyes összefonódásáról. Lehet bírálni történeti visszaéléseket. De ebből nem következik, hogy a keresztény hitet a császárok találták ki, és főleg nem következik, hogy minden katolikus képhasználat bálványimádás. Ez a te összefüggés-gyártásod: császár, Róma, kép, szobor, bálvány, Sátán — és már kész is az antikatolikus futószalag.
A történelmet nem lehet ilyen baltával faragni. Attól, hogy egy korszakban császárok is beleszóltak egyházi ügyekbe, a Szentháromság nem lesz császári bálvány, Krisztus nem lesz puszta ember, és a feszület nem lesz Baál-szobor.
3. A Szentháromság-szobrok puszta felsorolása továbbra sem bizonyít bálványimádást
Újra felsorolod a Szentháromság-szobrokat: Baja, Buda, Komárom, Makó, Óbuda, Olomouc, Sopron, Temesvár, Zalaegerszeg és a többi. De egy lista nem bizonyítás. Az, hogy vannak Szentháromság-szobrok, bizonyítja, hogy vannak Szentháromság-szobrok. Nem bizonyítja, hogy ezeknek a köveknek, bronzoknak, alakoknak isteni imádás jár. Nem bizonyítja, hogy a katolikus a szobrot Istenként szolgálja. Nem bizonyítja, hogy a szobor a Teremtő helyére lép.
A katolikus tanítás szerint imádás egyedül Istennek jár. A szobor nem Isten. A kép nem Isten. A feszület nem Isten. A szentkép nem Isten. Ezek jelek. Ezt nem lehet úgy cáfolni, hogy megmutatsz tíz szobrot és rájuk kiáltod: „bálvány!” A címkézés nem teológia.
Ha egy ember Krisztushoz imádkozik egy feszület előtt, akkor nem a fát imádja. Ha egy közösség a Szentháromságot dicséri egy oszlop előtt, akkor nem a követ imádja. Ha valaki ezt nem tudja megkülönböztetni, az nem a katolikus bálványimádást leplezi le, hanem a saját fogalmi rövidzárlatát.
4. A komáromi szobor ismétlése nem teszi igazabbá a vádadat
Megint előhozod a komáromi Szentháromság-szobrot, pestisjárványt, fogadalmat, jezsuitákat, szentek alakjait, a kereszttel ábrázolt Krisztust és a földgömbbel ábrázolt Atyát. Mindez művészettörténeti és vallástörténeti adat. De te ezeket automatikusan bálványkultusszá fordítod. Az adatokból nem következik a vád.
A pestisoszlop fogadalmi emlék. Hálaadás, könyörgés, közösségi emlékezet, bűnbánati és vallásos jel. Lehet vitatni a barokk ábrázolásokat. Lehet mondani, hogy egyes formák teológiailag kevésbé szerencsések. De a fogadalmi emlék nem lesz bálvány attól, hogy kőből készült és vallási tárgyú.
A Biblia maga sem tilt minden emlékkövet, minden szent tárgyat, minden látható vallási jelet. A kérdés az, hogy a tárgy Isten helyére kerül-e. Te ezt nem bizonyítod, csak feltételezed. A feltételezésed pedig mindig ugyanaz: katolikus tárgy van, tehát bálvány.
5. A „közöttük női alak, valószínűleg pogány istenanya” megint sejtetés bizonyíték nélkül
A komáromi szobornál azt írod, hogy Krisztus és az Atya között egy női alak van, „valószínűleg” pogány mitológiából merített istenanya. A „valószínűleg” itt nem szerénység, hanem a bizonyíték hiányának kis zászlócskája. Nem azonosítod pontosan az alakot. Nem mutatsz ikonográfiai leírást. Nem bizonyítod, hogy pogány istenanya. Csak meglátod a női alakot, és máris felhúzod rá a pogány címkét.
A barokk művészetben lehetnek angyalok, allegóriák, Mária-ábrázolások, erényalakok, szimbolikus figurák. Ha Mária volna, a katolikus tanítás szerint akkor sem istenanya pogány értelemben, hanem az Isten Fiának megtestesült személyét szülő emberi anya, teremtmény. Ha allegória, akkor nem is személyes kultusztárgy. Ha angyal, akkor sem istennő. Te viszont minden női alakban pogány istenanyát gyanítasz, mert a vádiratodnak kell egy pogány szál.
Ez nem művészettörténet. Ez gyanúból font koszorú.
6. Az 1763-as földrengésből isteni ítéletet faragni felelőtlen és önkényes
Azt mondod, hogy a komáromi szobor felállítása után Isten földrengéssel pusztított, és a jezsuita templom tornyai ledőltek. Ezzel azt sugallod, hogy a földrengés a szobor miatti isteni büntetés volt. Ez veszélyes, felelőtlen és önkényes következtetés.
Történt egy természeti katasztrófa. Te kiválasztasz egy vallási tárgyat, amelyet gyűlölsz, és kijelented: ezért történt. Hol a bizonyítás? Sehol. Csak utólagos ráolvasás. Jézus maga óv attól, hogy katasztrófákat ilyen egyszerűen konkrét emberek vagy csoportok bűnére vezessünk vissza. A toronyomlás nem jogosított fel senkit arra, hogy önjelölt prófétaként rámutasson: ezek bűnösebbek voltak. A katasztrófa mindenkit megtérésre hívhat, de nem ad engedélyt a te felekezeti ítélethirdetésedhez.
Ha földrengés bizonyítana dogmát, akkor minden felekezet bajban volna. Dőltek már le protestáns épületek, zsinagógák, mecsetek, világi házak, ateista városrészek is. Akkor mindegyikre külön teológiát gyártasz? Vagy csak ott működik a földrengés-hermeneutikád, ahol katolikus szobor áll a közelben?
Ez nem prófétaság, hanem utólagos katasztrófa-pecsételés.
7. A „háromarcú isten” újra meg újra ugyanaz a szalmabáb
Azt írod, hogy a 18. századig használatban volt a háromarcú isten bálványa, amely a római császárok háromságmodelljének ábrázolása volt. Itt megint nem a dogmát támadod, hanem egy karikatúrát. A katolikus Szentháromság-hit nem háromarcú istenhit. Nem egy fej három arccal. Nem három maszk. Nem egy mitológiai torzszülött. A dogma szerint egyetlen Isten van három személyben.
Ha léteztek háromarcú ábrázolások, azok nem a dogma forrásai és nem a dogma lényege. Lehetnek problémásak, kerülendők, félrevezetők. Egy katolikus is mondhatja, hogy bizonyos Szentháromság-ábrázolások szerencsétlenek. De a rossz vagy vitatható ikonográfia nem cáfolja a Szentháromságot. A dogmát nem freskókból, szobrokból és rosszul sikerült képi megoldásokból kell levezetni, hanem a kinyilatkoztatásból és a hitvallásból.
Te a legkönnyebben támadható képi formát nevezed ki a hit lényegének, mert a valódi dogmával nem boldogulsz.
8. „Egyetlen Istent háromságként csak három arccal lehet elképzelni” — ez a te képzeleted korlátja, nem a dogma
Azt írod: egyetlen istent háromság istenként csak három arccal lehet elképzelni. Nem. Te csak így tudod elképzelni, mert testies, képszerű, anyagias kategóriákba szorítod Isten titkát. De a Szentháromság nem arról szól, hogy Istennek hány arca van. Nem biológiai, nem anatómiai, nem szobrászati állítás.
A személy nem arc. A személy nem maszk. Az isteni lényeg nem test. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyes különbsége nem azt jelenti, hogy az egy Istenen három arcfelület van. Ha te csak három arcban tudod elképzelni, az nem a dogma cáfolata, hanem a képzeleted szegénysége.
A keresztény teológia éppen azért beszél pontosan lényeg és személy különbségéről, hogy ne essünk se háromistenhitbe, se maszkos egyistenhitbe. Te viszont e kettőn kívül nem engedsz harmadik lehetőséget. Ezért aztán vagy háromarcú bálványt látsz, vagy három istent. A katolikus hit egyik sem.
9. „Három személy, mindegyik Isten, tehát három Isten” — ez emberi fajlogika ráerőltetése Istenre
Azt mondod: ha három személyről beszélünk, és mindegyik Isten, akkor három Istenről beszélünk. Ez azért téves, mert Isten természetét úgy kezeled, mint emberi természetet. Három emberi személy valóban három ember, mert az emberi természet sok egyedben példányosulhat. De Isten nem faj, nem nem, nem sok egyedben megsokszorozható természet. Az isteni lényeg végtelen, osztatlan, egyszerű és egyetlen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három külön isteni lény. Nem három isteni példány. Nem három egymás mellett álló istenegyed. Ugyanazt az egy isteni lényeget birtokolják, nem három külön istenséget. A személyes különbség nem lényegi szétválás. Ez a Szentháromság klasszikus dogmatikai állítása.
Te ezt úgy utasítod el, hogy eleve emberi sokaságlogikával méred Istent. Ez olyan, mintha a végtelent centiméterrel mérnéd, majd panaszkodnál, hogy nem fér rá a vonalzóra.
10. István látomása nem mennyei létszámellenőrzés
Azt kérdezed, István miért látta külön Istent és külön az Úr Jézust az égben, és miért nem látta a Szent Szellemet is velük együtt. Ez a kérdésed megint úgy kezeli a látomást, mintha mennyei csoportképet nézne: ha ketten látszanak, akkor csak ketten vannak; ha a Szentlélek nincs képkockán, akkor nincs ott. Ez gyermeteg látomásértelmezés.
István a Szentlélekkel eltelve látja az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. A Szentlélek tehát éppen működik benne. A látomás célja nem az, hogy a Szentháromság összes személyét vizuális alakban felsorakoztassa, hanem hogy tanúsítsa: a megölt Jézus dicsőségben van, az Isten jobbján. A jobbján állás nem azt jelenti, hogy Jézus csak egy külön, alacsonyabb lény, hanem felmagasztalt, mennyei Úr.
A Szentlélek láthatatlansága ebben a látomásban nem cáfolja istenségét. A Szentlélek nem azért valóságos, mert minden látomásban alakban áll a kép közepén. A te érvelésed olyan, mintha azt mondanád: ha egy igeszakaszban nincs külön megemlítve az Atya, akkor az Atya nincs jelen. Ez nem exegézis, hanem mennyei névsorolvasás.
11. A Szentlélek „a Földön tartózkodik” érved anyagias félreértés
Azt mondod, a Szentlélek pünkösd óta a Földön tartózkodik, ezért nem láthatták a Szentháromságot az égben. Ez teológiailag olyan, mintha a Szentlelket postásnak képzelnéd, aki ha a Földre kézbesít, akkor nincs az égben. A Szentlélek Isten. Nem helyhez kötött test. Nem úgy van jelen, mint egy tárgy, amely egyszerre csak egy polcon lehet.
A Szentlélek elküldése üdvtörténeti küldés: a Lélek új módon adatik az Egyháznak, megszenteli a hívőket, Krisztus tanúivá teszi őket, vezeti őket. De ez nem jelenti azt, hogy a Lélek elhagyta volna az isteni jelenlétet vagy „leköltözött” volna térben. Isten mindenütt jelen van. A Szentlélek isteni jelenléte nem térképen jelölhető tartózkodási hely.
Ezért abból, hogy a Lélek elküldetett, nem következik, hogy nem lehet mennyei látomásban jelen, vagy hogy valaki hazudik, ha a Szentháromság misztériumáról beszél.
12. Avilai Terézt és Keresztes Jánost hazugnak vagy démonizáltnak nevezni bizonyíték nélküli rágalom
Azt állítod, hogy Avilai Teréz és Keresztes János vagy hazudtak, vagy hitető szellemek becsapták őket, ezért semmiképpen sem szentek. Ez nem cáfolat, hanem karaktergyilkosság. A misztikus tapasztalatok nyelve nem fényképes riport. Nem arról van szó, hogy valaki háromarcú szobrot látott a mennyben, majd azt mondta: ilyen Isten arca. A misztikusok képekben, belső megvilágosodásban, szimbolikus látásban, teológiai tapasztalatban beszélnek Isten titkáról.
A Szentháromság misztériumának szemlélete nem jelenti azt, hogy a Szentlélek térben otthagyta a Földet, és nem jelenti azt, hogy valaki háromfejű vagy háromarcú bálványt látott. Te a misztika nyelvét úgy olvasod, mint rendőrségi jegyzőkönyvet, aztán felháborodsz, hogy nem fér bele a te anyagias mennyország-térképedbe.
Terézt és Jánost lehet nem érteni, lehet misztikus nyelvezetüket vitatni, de bizonyíték nélkül hazugnak vagy démonoktól vezetettnek nevezni nem bátorság, hanem szellemi durvaság.
13. A Quicumque-hitvallást megint a saját karikatúrádhoz kötöd
Hivatkozol a Quicumque-hitvallásra, de nem annak tartalmát olvasod, hanem a saját háromarcú mániádat ragasztod rá. A Quicumque éppen azt tanítja, amit te tagadsz: az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten, mégsem három Isten, hanem egy Isten. Ez nem háromarcú bálványtan, hanem a háromistenhit elutasítása és az egy isteni lényeg megvallása.
Ha egy liturgikus vagy művészeti hagyományban valahol rossz ábrázolás társult hozzá, az nem írja felül a hitvallás szövegét. A szöveg nem háromarcú istent tanít. Te azért nem a szöveg tartalmával vitázol, mert a szöveg pont ellened szól: elutasítja a három istent. Márpedig a te rendszered lényegében több természet szerinti isteni lényt tételez.
A Quicumque nem a te vádiratod bizonyítéka, hanem a te panteonod cáfolata.
14. A „380-ban megalkották az istenmodellt” állításod történetileg és teológiailag hamis
Azt írod, hogy 380-ban a római császárok megalkották az álkeresztények istenmodelljének definícióját. Ez megint úgy kezeli a dogmatörténetet, mintha a keresztények üres lappal ültek volna a császári irodában, aztán a hatalom kitalálta nekik Istent. Csakhogy Krisztus istenségének, az Atya és Fiú kapcsolatának, a Lélek isteni működésének megvallása nem 380-ban kezdődött. Az Újszövetségben gyökerezik, az apostoli hitben él, a keresztelési és liturgikus gyakorlatban megjelenik, és a dogmatikai vitákban pontosodik.
A császári politika szerepe történeti tény lehet, de nem a dogma forrása. A dogma nem attól igaz, hogy császár támogatta, és nem attól hamis, hogy császár idején fogalmazták meg pontosabban. A kérdés: megfelel-e az apostoli kinyilatkoztatásnak? Te ezt nem vizsgálod tisztességesen, hanem ráragasztod: császári, tehát hamis.
Ez nem dogmatörténet, hanem antikatolikus rövidített tanfolyam türelmetleneknek.
15. Az „Istenemberről a Biblia nem számol be” állításod a megtestesülés szívét tagadja
Azt mondod, Isten Szava nem számol be „istenember” létezéséről. Ha ezen valami pogány félig-isten félig-ember lényt értesz, akkor valóban nem. A keresztény hit sem ilyet vall. Krisztus nem mitológiai keveréklény. Nem félig Isten, félig ember. Nem isten és ember összehegesztett hibridje. A katolikus hit szerint egy személy, az örök Fiú, két természetben: valóságos Isten és valóságos ember.
Az Újszövetség pontosan ezt a kettősséget tanúsítja: Jézus valódi ember, asszonytól született, szenved, éhezik, imádkozik, meghal; ugyanakkor bűnöket bocsát meg, isteni tekintéllyel szól, imádást fogad el, Úrként jelenik meg, a teremtéshez és végső ítélethez kapcsolódik, és az apostoli hitben az isteni méltóság körébe tartozik.
Te azért tudod letagadni az „Istenembert”, mert előbb pogány hibriddé torzítod, aztán azt mondod: ilyen nincs a Bibliában. Persze hogy nincs. De a megtestesült örök Fiú igen.
16. „Akik emberektől születtek, azok emberek; akik az istenek Atyjától születtek, azok istenek” — ez nem bibliai krisztológia, hanem fajelméleti teológia
Azt írod: akik emberektől születtek, azok emberek; akik az istenek Atyjától születtek, azok istenek. Ezzel Jézust kizárod az istenségből, mert asszonytól született. Ez súlyosan félreérti a megtestesülést. A keresztény hit nem azt mondja, hogy Jézus isteni természete Máriától született. Nem azt, hogy Mária létrehozta az istenséget. Nem azt, hogy Isten biológiailag asszonytól ered. Azt mondja: az örök Fiú, aki az Atyától öröktől fogva születik, az időben emberi természetet vett fel Máriától.
Mária nem az istenség forrása, hanem a megtestesült Fiú emberi anyja. Aki tőle született, ugyanaz a személy, aki öröktől fogva Fiú. Ezért lehet Jézus valóban ember, és mégsem puszta ember. Te ezt nem cáfolod, hanem eleve kizárod azzal, hogy az isteni és emberi születést biológiai fajlogikára szűkíted.
Ez nem Szentírás-hűség, hanem a megtestesülés szétfűrészelése.
17. Az „Emberfia” cím nem Jézus istenségének tagadása, hanem messiási és mennyei méltóságának egyik kulcsa
Azt állítod, Jézus azért hangsúlyozta, hogy ő Emberfia, nehogy bárki Istennek gondolja. Ez teljesen félreérti az Emberfia címet. Az „Emberfia” természetesen Jézus valóságos emberségét is kifejezi. De nem csak ezt. Dániel 7-ben az emberfiához hasonló alak az ég felhőin jön, az Öregkorúhoz járul, és uralmat, dicsőséget és országot kap; minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál. Ez nem egyszerű „ne gondoljátok isteninek” címke, hanem mennyei-messiási tekintélyt hordozó cím.
Jézus éppen ezzel a címmel beszél bűnbocsátó hatalmáról, szenvedéséről, dicsőséges eljöveteléről, ítéletéről. Az Emberfia nem puszta földi emberre redukálás. Az Emberfia címben együtt áll a valóságos emberség, a messiási küldetés, a szenvedés és a mennyei dicsőség.
Te az „Emberfia” címet olyan laposra vasalod, hogy csak ennyi marad: ember, tehát nem Isten. Ez nem exegézis, hanem címkézés. Jézus éppen azért lehet az Emberfia, mert az örök Fiú valóban emberré lett.
18. Jeremiás 3,19 nem Jézus puszta ember voltát bizonyítja
Jeremiás 3,19-et idézed arról, hogy Izrael Isten fiaként hívhatja őt Atyának. Ebből azt vezeted le, hogy Jézus is csak egy izraelita fiú, adoptált emberi fiú. Ez megint kategória-összemosás. A Szentírásban valóban van kollektív fiúság: Izrael Isten fia, a király Isten fia, a hívők Isten gyermekei. De ebből nem következik, hogy Jézus fiúsága csak ugyanez volna.
Az Újszövetség Jézust nem pusztán egynek mutatja az istenfiúság sok emberi példája közül. Ő az egyszülött Fiú, az Atya küldötte, aki egyedülálló módon ismeri az Atyát, akihez olyan viszony fűzi, amely nem azonos Izrael vagy a hívők adoptív fiúságával. A hívők fiúsága kegyelemből való részesedés. A Fiú fiúsága sajátos és örök.
Te minden fiúságot egy zsákba dobsz: Izrael fia, hívő fia, Jézus fia, mennyei istenfiak — majd azt mondod, nincs különbség. De a Szentírás különbséget tesz. Te vagy az, aki nem akarod.
19. János 1,51 nem Jézus istenségének tagadása, hanem Jézus mennyei közvetítő szerepének kijelentése
János 1,51-ben Jézus azt mondja, hogy látni fogják az eget megnyílni, és Isten angyalait fel- és leszállni az Emberfiára. Te ezt arra használod, hogy Jézus ember volt, tehát nem Isten. Pedig a kép ennél sokkal nagyobb. Jákob létrájának motívuma Jézusra kerül: ő az a pont, akinél ég és föld találkozik, akin keresztül az isteni és emberi világ kapcsolata megnyílik.
Ez nem puszta emberi önleírás. Jézus nem azt mondja: ne nézzetek rám túl nagy szemmel, csak ember vagyok. Azt mondja: az Emberfia az a hely, ahol a megnyílt ég és Isten angyalainak mozgása összpontosul. Ez mennyei tekintélyt és közvetítői méltóságot fejez ki.
A te olvasatod megint levágja a szöveg felső felét. Meghagyja az „ember” szót, kidobja a megnyílt eget.
20. Apostolok cselekedetei 4,12 nem Jézus puszta emberségét, hanem egyedülálló üdvözítő nevét hirdeti
Azt idézed: nincs más név az emberek között, amely által üdvözülnünk kellene. Ebből szerinted az következik, hogy Jézus emberek közül való, tehát nem Isten. Nem. A szöveg azt mondja, hogy az ég alatt emberek között nincs más üdvözítő név. Ez nem Jézus puszta emberségének redukciója, hanem üdvözítő egyedülállóságának kijelentése. Senki másban nincs üdvösség.
Az apostoli igehirdetésben Jézus valóságos ember, akit megfeszítettek és feltámasztott az Isten, de ugyanakkor az ő neve olyan egyetemes üdvözítő erővel jelenik meg, amely semmilyen puszta emberi névhez nem tartozik. A szöveg súlya nem az, hogy „csak ember”, hanem az, hogy az ő neve alatt van az egyetlen üdvösség.
Te itt is egyetlen szórészletből akarod lefaragni Krisztus dicsőségét.
21. 1Korintus 15,47: „a második ember, az Úr, a mennyből” nem puszta földi emberről beszél
Pál azt mondja: az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való. Te ebből azt emeled ki: „második ember”. Igen, Krisztus valóságos ember. De Pál ugyanebben a mondatban azt mondja: „az Úr”, „a mennyből való”. Ez nem puszta földi ember. Ez eszkatologikus, mennyei, életadó Úr.
Pál egész fejezete Ádám és Krisztus párhuzamáról szól: Ádámban halál, Krisztusban élet; az első ember földi, a második mennyei; az elsőből természetes test, a másodikból feltámadott, szellemi élet. Ez nem Jézus istenségének tagadása, hanem Krisztus új teremtést hozó méltóságának kijelentése.
Te úgy olvasod Pált, hogy a mondat felét pirossal kiemeled, a másik felét pedig teológiailag elaltatod. A szöveg azonban nem engedi, hogy Jézust puszta emberré zsugorítsd.
22. Az asszony magva nem cáfolja Krisztus istenségét, hanem a megtestesülés ígéretébe illeszkedik
Azt mondod, Isten már 1Mózes 3,15-ben az asszony magváról beszél, és Isten csak pogány mitológiában születhet asszonytól. Ez megint a keresztény megtestesülés pogány félreolvasása. A keresztény hit nem azt mondja, hogy Isten isteni természete asszonytól született. Nem azt, hogy Mária létrehozta Istent. Nem azt, hogy az Atya biológiai úton nemzett egy félistent. Ez pogány mitológiai kép, de nem keresztény dogma.
A keresztény hit azt mondja: az örök Fiú, aki isteni természetében nem kezdődött, időben emberi természetet vett fel, és így valóban asszonytól született emberként. Az asszony magva tehát nem az istenség eredetét jelenti, hanem a Megváltó valóságos emberségét. Ez nem cáfolja, hanem megköveteli a megtestesülés helyes értését: ugyanaz a személy, aki öröktől fogva Fiú, időben emberként születik.
A te érved csak akkor működne, ha a katolikus tanítás pogány félisten-születést tanítana. Nem azt tanítja. Megint nem a dogmát cáfolod, hanem egy saját gyártmányú mitológiai torzképet.
23. Dániel 7 „emberfia” alakja nem kicsinyíti Jézust, hanem éppen felmagasztalja
Dániel 7-ben az emberfiához hasonló alak az ég felhőiben jön. Már ez is beszédes: a felhőkön jövés bibliai nyelven isteni, mennyei dicsőséghez kapcsolódik. Ez az alak az Öregkorú elé járul, és uralmat, dicsőséget, országot kap; minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál. Az uralma örök. Ez nem egyszerű földi emberi vezető leírása.
Jézus, amikor önmagára alkalmazza az Emberfia címet, nem azt mondja: „csak ember vagyok, nehogy isteninek tartsatok”. Éppen ellenkezőleg: szenvedő, de dicsőségben eljövő, mennyei hatalommal rendelkező Messiásként beszél magáról. Az Emberfia cím egyszerre hordoz emberséget és mennyei uralmat.
Te Dániel 7-ből kitéped az „emberfia” szót, és otthagyod a felhőket, a dicsőséget, az örök uralmat, a népek szolgálatát. Ez olyan exegézis, mint amikor valaki a koronázási ékszerekből csak a dobozt hajlandó észrevenni.
24. A katolikus Egyház nem tagadja Krisztus emberi lelkét — ez különösen durva hamisítás
Azt állítod, hogy a Róma főpapja által vezetett Egyház szerint a háromságisten Fiú nevű tagjának nem lehet emberi lelke, mivel Isten. Ez egyszerűen hamis. A katolikus krisztológia kifejezetten vallja, hogy Krisztus valóságos emberi természetet vett fel, értelmes emberi lélekkel és valóságos emberi testtel. Éppen azokat ítélte el az Egyház, akik tagadták Krisztus teljes emberségét, például emberi értelmes lelkét.
A katolikus tanítás szerint Jézusnak van emberi lelke. Van emberi értelme. Van emberi akarata. Van emberi teste. Valóságosan szenvedett, valóságosan meghalt, valóságosan feltámadt. Az, hogy ő isteni személy, nem törli el emberségének teljességét. Ellenkezőleg: az örök Fiú teljes emberi természetet vett fel.
Te tehát itt nemcsak tévedsz, hanem olyan vádat fogalmazol meg, amely a katolikus tanítás pontos ellenkezője. Olyan, mintha azzal vádolnál egy orvost, hogy tagadja az ember szívét, miközben egész életében szívműtéteket végez.
25. Máté 20,28 nem a katolikus krisztológiát cáfolja, hanem megerősíti Krisztus teljes emberségét
Jézus azt mondja, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon, és életét, lelkét adja váltságul sokakért. Ez katolikus szempontból teljesen igaz és központi. Krisztus valóságos emberként adja oda emberi életét, lelkét, testét a kereszten. A megváltás nem látszat, nem isteni színjáték, nem ember nélküli isteni aktus. Valóságos emberi szenvedés és halál.
De ez nem zárja ki, hogy aki ezt az emberi életet odaadja, személy szerint az örök Fiú. Éppen ezért végtelen értékű Krisztus áldozata: nem puszta emberi vértanúság, hanem az isteni személy által felvett emberi természetben végbevitt megváltó önátadás.
A katolikus hit tehát nem tagadja a „pszükhé” valóságát. Nem tagadja Jézus emberi lelkét. Nem tagadja váltságát. Te egy hamis vádat építesz fel, majd diadalmasan ledöntöd. A probléma csak az, hogy a felépített bábu nem katolikus tanítás volt.
26. Az „igaz Megváltót Róma megtagadja” vádad teljesen fejjel lefelé áll
Azt állítod, hogy a katolikus Egyház megtagadja az igaz Megváltót, az Emberfiát, aki lelkét adta váltságul sokakért. Valójában a katolikus hit vallja teljes erővel, hogy Jézus Krisztus az Emberfia, valóságos ember, aki életét adta váltságul sokakért. A katolikus liturgia, teológia és áhítat középpontjában éppen Krisztus keresztáldozata áll.
A különbség az, hogy a katolikus hit nem áll meg ott, ahol te megállsz. Nem mondja: ember, tehát nem Isten. Azt mondja: valóságos ember és valóságos Isten. Te az egyik igazsággal akarod agyonverni a másikat. A katolikus hit mindkettőt megtartja.
Ha valaki tagadja Krisztus emberi lelkét, az nem katolikus krisztológia. Ha valaki tagadja Krisztus istenségét, az viszont szintén nem apostoli kereszténység. Te az első ellen hadakozol, miközben a másodikba esel bele.
27. A „római császárok más megváltóról gondoskodtak” szlogen nem magyarázza meg az Újszövetség magas krisztológiáját
Azt mondod, a császárok más megváltóról gondoskodtak, akit Istennek kell nevezni. Ez megint kényelmes összeesküvési magyarázat, de nem magyarázza meg az Újszövetség szövegeit. Nem magyarázza meg, miért nevezik Jézust Úrnak olyan összefüggésekben, amelyek isteni méltóságot hordoznak. Nem magyarázza meg, miért kapcsolódik hozzá az egyetemes üdvösség. Nem magyarázza meg, miért van minden teremtmény fölötti méltósága. Nem magyarázza meg, miért imádják. Nem magyarázza meg, miért jelenik meg a teremtés, ítélet, bűnbocsánat és örök uralom nyelvében.
A császáros magyarázatod olyan, mint amikor valaki a napfényt azzal magyarázza, hogy valaki lámpát kapcsolt a hegy mögött. Látványos, csak nevetségesen kevés a jelenséghez képest.
28. A 2Tesszalonika 2-t Krisztus istenségére ráhúzni súlyos félreolvasás
A végén idézed a bűn emberét, aki beül Isten templomába, és istenként mutogatja magát. Ezt úgy hozod, mintha a katolikus Krisztus-hit, vagy a „Jézust Istennek nevező” hit volna az antikrisztusi önistenítés. Ez már nemcsak rossz exegézis, hanem teológiai merénylet a szöveg ellen.
A bűn embere nem azonos Jézus Krisztussal. Nem azonos a keresztények által imádott Úrral. Nem azonos azzal a Krisztussal, aki megalázta magát, szolgai alakot vett fel, engedelmes lett a halálig, és életét adta váltságul sokakért. A 2Tesszalonika 2 az istenellenes önfelmagasztalásról beszél, nem a Fiú isteni méltóságának apostoli megvallásáról.
Jézus nem úgy „mutogatja magát Istenként”, mint a bűn embere. Jézus az Atya küldöttjeként, alázatban, megtestesülten, kereszthalálban, majd feltámadásban és megdicsőülésben nyilatkoztatja ki isteni méltóságát. A bűn embere Istennel szemben emeli fel magát. A Fiú az Atyával egységben cselekszik. Ezt összekeverni olyan, mintha a tolvajt és a király fiát azért azonosítanád, mert mindkettő belépett a palotába.
29. A te krisztológiád valójában kettévágja a Megváltót
A szövegedben Jézus ember, mellette vagy fölötte pedig ott van az „Istenek Istene”, akit az ő Istene társai fölé felkent. Ezzel kettévágod azt, amit az apostoli hit egyben vall: Jézus Krisztus egy személy, valóságos Isten és valóságos ember. Nálad az ember Jézus megváltóként adja lelkét, de az isteni Fiú külön rendszerben mozog. Ez nem keresztény krisztológia, hanem nesztoriánus irányba csúszó szétszedés, ráadásul henoteista panteonnal megfűszerezve.
A keresztény hit nem két megváltót vall: egy ember Jézust és egy külön isteni Fiút. Nem is olyan Jézust, akiben csak lakik valami isteni küldött. Az örök Fiú maga lett emberré. Ezért lehet Mária Istenszülő helyes értelemben: nem az istenség forrása, hanem annak a személynek az anyja emberi születése szerint, aki Isten Fia. Ezért lehet Krisztus áldozata egyszerre emberi és végtelen értékű.
Te a megváltást emberi síkra zárod, majd csodálkozol, hogy a katolikus hit nem fér bele.
30. Összegzés: a szöveged ugyanazt a hibát ismétli képeknél és Krisztusnál is
Összefoglalva: a Szentháromság-szobrok léte nem bizonyít bálványimádást. A komáromi szobor nem bizonyít pogány istenanyát. Az 1763-as földrengés nem bizonyítja, hogy Isten a katolikus szobrok miatt pusztított. A háromarcú ábrázolások nem azonosak a Szentháromság dogmájával. A három személy nem három Isten, mert Isten nem emberi faj, amely több példányban létezik. István látomása nem cáfolja a Szentlelket, és a Szentlélek pünkösdi küldése nem térbeli leköltözés. Avilai Terézt és Keresztes Jánost bizonyíték nélkül hazugnak vagy démonizáltnak nevezni rágalom.
A krisztológiai érveid ugyanilyen hibásak. Az Emberfia cím nem tagadja Jézus istenségét. Jeremiás 3 Izrael adoptív fiúságáról nem cáfolja az örök Fiú egyedülálló fiúságát. János 1,51 Jézust mennyei közvetítőként mutatja. Apostolok cselekedetei 4,12 Jézus egyedülálló üdvözítő nevét hirdeti. 1Korintus 15,47 nem puszta földi embert, hanem a mennyből való Urat állítja Ádámmal szembe. Az asszony magva nem pogány isten-szülést, hanem a megtestesült Fiú valódi emberségét jelenti. Dániel Emberfia alakja mennyei dicsőséget kap. Máté 20,28 pedig nem cáfolja, hanem megerősíti Krisztus teljes emberségét, amelyet a katolikus hit kifejezetten vall.
A te módszered mindenütt ugyanaz: a képet bálvánnyá, a személyt külön istenné, az Emberfiát puszta emberré, a misztikust hazuggá, a földrengést katolikusellenes ítéletté, a Szentháromságot háromarcú szörnnyé, a megtestesülést pogány félisten-mítosszá torzítod. Ez nem a Szentírás védelme, hanem a Szentírás szavainak szétdarabolása egy előre kész antikatolikus és Krisztus-kisebbítő rendszer kedvéért.
A katolikus hit viszont világosan vallja: egyedül Istent imádjuk; a szobor nem Isten; a Szentháromság nem háromarcú bálvány; az Atya, Fiú és Szentlélek egy Isten; Jézus Krisztus valóságos ember, emberi lélekkel és testtel; és ugyanő valóságos Isten, az örök Fiú megtestesülten. Ez az apostoli hit. A te rendszered pedig hangos, képromboló és panteonszagú — de a zaj nem igazság, a gyanúsítás nem exegézis, és a nagybetűs vádirat nem döntheti le Krisztus trónját.
MIÉRT NEM LEHET RÉSZE AZ ÚR JÉZUS EGY HÁROMSÁGISTEN MODELLJÉNEK
Miután a római császárok 380-ban megalkották az álkeresztények istenmodelljének a definícióját, a római császárok által fizetett, és őket kiszolgáló püspökök, élükön Róma mindenkori főpapjaival
nagy gondban voltak. A császárok által kitalált istenmodellnek ugyanis kellett, hogy legyen egy
istenember tagja. Ilyen istenember félének a létezéséről azonban Isten Szava nem számol be.
Az Isten Szava tasnúskodik a Felséges Isten fiairól, akikről azt állította az Istenek Istene ,az Úr, hogy mindnyájan istenek.
Akik emberektől születtek, azok emberek, akiket az Istenek Istene ember fiának nevez.
Akik pedig az istenek Atyjától születtek azok istenek.
Az Úr Jézus soha nem tagadta, hogy Ő embernek fia, tehát nem lehet isten.
Léteznek olyan emberek a Földön, akiket az Isten fiaivá fogadott.
Ilyenek Izrael Fiai , akik közé az Úr Jézus is tartozott.
Jeremiás 3: 19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
Ezek az izraeliták, mindannyian emberek, akiket a Fiú Isten, az Úr fiaivá fogadott, hogy örököseivé tegye őket.
Az ember fia görög megfelelője a Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου (hios tú anthrópu).
Az Úr Jézus miután Natánáelnek, akit igaz izraelitának nevezett ezt mondotta:
János 1: 51 És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.
Miért volt szükség arra, hogy az Úr Jézus számtalanszor hangsúlyozza, hogy Ő embernek fia?
Nos éppen azért, hogy még véletlenül se gondolja azt valaki, hogy isten.
De nem is gondolták ezt róla.
Pál apostol emberek közül valónak, nevezte az Úr Jézust, és Ádám után a másodikként azonosította az emberek közül:
Ap. Csel. 4: 12 És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
1. Kor. 15: 47 Az első ember földből való, földi; a második ember,az Úr, a mennyből való.
Az Evangéliumok és az apostolok írásai is kizárják annak a lehetőségét, hogy az Úr Jézust a római császárok által létrehozott álkeresztény egyház istenévé tegyék.
Az Istenek Istene már az emberek világának megalapozása előtt úgy prófétál az Úr Jézusról, mint
asszonynak magvávról. 1. Mózes 3:15
Az Isten tudjuk, hogy csak a pogány mitológiában születhet asszonyoktól.
Dániel próféta is ember fiaként utalt a leendő Messiás Királyra:
Dániel 7: 13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és méne az Öregkorúhoz, és eleibe vitték Őt.
A megváltás eszköze az ember Jézus emberi lelke.
A Róma Főpapja által vezetett egyház szerint a háromságisten Fiú nevű tagjának nem lehet emberi lelke, mivel állításuk szerint isten.
Az Élő Istennek, az Istenek Istenének a Messiása ellenben azt állította, hogy a lelkét áldozza fel sokakért.
Máté 20: 28. mint ahogy az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki (kiszolgálják), hanem hogy (diakonusként) szolgáljon és lelkét(pszükhé) adja váltságul sokakért,
A Róma Főappja által vezetett egyház megtagadja az igaz Megváltót, az ember fiát, aki lelkét adta váltságul sokakért.
Nekik a római császárok más megváltóról gondoskodtak,akit istennek kell nevezni.
És valóban istenként fogja majd mutogatni magát, amikor beül az Isten szentélyébe.
2. Tehess. 2: 3 Nehogy valaki megtévesszen titeket valami módon. Mert nem jön el addig az a nap, amíg be nem következik előbb a szakadás, és meg nem jelenik a bűn embere, a veszedelem fia, 4 Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Isten maga, és amire istenfélelemmel tekintünk, annyira, hogy maga ül be mint isten az Isten szentélyébe., Isten gyanánt mutogatván magát.
A bálványimádás bűn. Az istenszobor-kultusz bűn. A teremtmény Teremtő helyére állítása bűn. Ebben nincs vita.
A vita arról szól, hogy a katolikus képtisztelet azonos-e ezzel."
Természetesen azonos. A Róma Főpapja által vezetett egyházban, amióta azt a római császárok létrehozták köterlezően bálványkészíttetés és bálványimádás folyik.
A komáromi Szentháromság-szobor a város legrégebbi köztéri szobra. A város főterének, a Klapka-térnek nyugati oldalán fekszik, a Zichy-palotával szemben, a volt Kovách-gyógyszertár[1] előtt. 1715-ben állították fel hálaadásul az 1710-1711. évi pestisjárvány után.
A város lakói már 1703 decemberében fogadalmat tettek Szentháromság-szobor felállítására, mivel az osztrák kézen levő várost Rákóczikurucai ostrommal fenyegették. Az ostrom hosszas alkudozás és tetemes anyagi áldozatok árán elmaradt, a fogadalmat azonban nem tartották be.
1710 januárjában pusztító pestisjárvány vette kezdetét Komáromban.Cserkó János plébánosnak sikerült rávennie a városi tanácsot a szobor felállítására. Kezdetben egy ideiglenes faszobrot állítottak fel, majd 1714. február 2-ána komáromi jezsuita rend főnöke letette a kőszobor alapkövét, melyet 1715. Szentháromság vasárnapján avattak fel. Az oszlop csúcsán a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoport áll, a talapzaton pedig öt szentnek a szoboralakja: Páduai Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália, Borromei Szent Károly. A szentekról latin hexaméterekből álló kronogramok emlékeznek meg.
A szobornak az oszlopcsúcsán Krisztust egy nagy kereszttel a vállán, az Atya Istent pedig egy földgöbbel a térdén ábrázolja. Közöttük pedig egy női alak - valószínüleg a pogány mitológiából merítve - egy istenanya található.
A bálványútálat felállítását követően 1763-ban az Isten földrengés általi pusztítást hozott a városra.
A földrengésben a jezsuita Szent András-templom mindkét tornya ledőlt.
A 18. századig évszázadokon keresztül használatban volt a háromarcú isten bálványa, ami a római császárok által létrehozott háromság istenmodell ábrázolása volt.
Egyetlen istent háromság istenként csak három arccal lehet elképzelni. Úgy ahogyan azt a Róma Főpapja által vezetett egyház ábrázolásaiban megalkotta. Abban a pillanatban, ha három személyről beszélünk, méghozzá úgy, hogy ezek a személyek mindegyike Isten, akkor három Istenről beszélhetünk, és nem egy Istenről.
Felmerül a kérdés, hogy István miért látta külön az Isten és külön az Úr Jézust az Égben, és miért
nem látta a Szent Szellemet is velük együtt?
A válasz egyszerű.
A Szent Szellem ugyanis az Úr Jézus Ígérete szerint el lett küldve a Földre, hogy Khrisztosz tanítványaival legyen az Úr Jézusnak és Istenének az eljöveteléig.
Amikor Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János azt állította, hogy látta a háromságistent
az égben, akkor bizony hazudott. Háromarcú istenfélét ugyanis nem láthatott, hisz a Szent Szellem
az Úr Jézus halála utáni pünkösd óta a Földön tartózkodik.
Még van egy másik magyarázat, mégpedig, hogy Avilai Teréz és Keresztes Jánossal hitető szellemek
láttatták meg a háromarcút.
Akár a szándékos hazugság, akár a hitető szellemek általi megtévesztés volt állításuk motivációja,
1. Nem az a vita, hogy Isten parancsai számítanak-e, hanem az, hogy te mit olvasol beléjük
Azt írod, nem te nyilvánítod bűnösnek a katolikus Egyházat, hanem Isten parancsolatai. Ez nagyon ünnepélyesen hangzik, csak éppen megint elrejted benne a bizonyítandót. A vita nem arról szól, hogy Isten parancsai kötelezőek-e. Természetesen kötelezőek. A bálványimádás bűn. Az istenszobor-kultusz bűn. A teremtmény Teremtő helyére állítása bűn. Ebben nincs vita.
A vita arról szól, hogy a katolikus képtisztelet azonos-e ezzel. Te ezt egyszerűen kijelented, majd úgy teszel, mintha maga Isten mondta volna ki a te értelmezésedet. Nem mondta ki. Isten megtiltotta a bálványimádást. Te ehhez hozzáteszed: minden katolikus kép, szobor, feszület, Mária-ábrázolás, szentkép, zarándokhely és védőszent-tisztelet bálványimádás. Ez már nem a parancsolat szövege, hanem a te képromboló toldalékod.
A bajod tehát nem az, hogy mi nem vesszük komolyan Isten parancsolatát. Hanem az, hogy nem vagyunk hajlandók a te szűkített, összelapított, minden különbségtételt kivégző értelmezésedet azonosítani Isten parancsával.
2. Az „istentelenek vagytok” vádad nem érv, hanem vitapótló dörgés
Azt írod: „tudom nektek, akik istentelenek vagytok…” Ez a mondat önmagában szépen bemutatja a módszeredet. Ahol bizonyítani kellene, ott lelki állapotot diagnosztizálsz. Ahol érvelni kellene, ott átkozódó feliratot ragasztasz. Ahol meg kellene különböztetni bálványt és szent jelet, ott egyszerűen kimondod: istentelenek vagytok.
A katolikus hit vallja az egyetlen élő Istent, a Teremtőt, az Urat, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Vallja, hogy imádás egyedül Istennek jár. Vallja, hogy bálványt imádni halálos bűn. Vallja, hogy sem kép, sem szobor, sem szent, sem angyal nem Isten. Te ezt nevezed istentelenségnek, mert nem fér bele a saját henoteista rendszeredbe.
Az „istentelen” bélyeg itt nem bizonyíték, hanem füstgránát. Csak arra jó, hogy ne kelljen válaszolnod a lényegi kérdésre: vajon a katolikus ténylegesen a tárgyat imádja-e Isten helyett? Erre eddig nem hoztál bizonyítékot. Csak ismételgeted, hogy bálvány, bálvány, bálvány — mintha a szó háromszori elmondása exegézissé változna.
3. Az „Istenek Istenének létezését tagadjátok” vád hamis
Azt állítod, hogy mi tagadjuk az Istenek Istenének létezését. Nem. A katolikus hit vallja, hogy az Úr mindenek fölött áll: minden bálvány, minden úgynevezett isten, minden angyal, minden hatalmasság, minden uralkodó, minden teremtmény fölött. Ha a Szentírás „Istenek Istenének” nevezi az Urat, a katolikus hívő ezt gond nélkül megvallja.
Amit tagadunk, az a te értelmezésed: hogy ez a cím sok természet szerinti istenből álló mennyei panteont jelentene, amelyben az Úr egy felkent főisten társai fölött. Az „Istenek Istene” bibliai cím nem panteonlista. Nem isteni rangsor. Nem azt jelenti, hogy több valóságos, természet szerint isteni lény van, és ezek között az Úr a vezető. Azt jelenti, hogy minden istennek nevezett hatalom fölött ő az egyetlen Úr.
Te tehát nem azt kifogásolod, hogy nem valljuk az „Istenek Istenét”. Azt kifogásolod, hogy nem fogadjuk el a te többistenes magyarázatodat. Ez két külön dolog.
4. A kereszténység mércéje nem a te képromboló szűrőd
Azt kérdezed, miért ragaszkodunk ahhoz, hogy kereszténynek tartsanak bennünket olyan emberek, akik a bálványimádást nem tekintik krisztusi cselekedetnek. A válasz egyszerű: azért, mert nem vagyunk bálványimádók. A katolikus hit Krisztusban gyökerezik, az apostoli hitvallást vallja, a Szentírást Isten igéjeként tiszteli, az egyetlen Istent imádja, Krisztust Megváltónak vallja, és a bálványimádást elutasítja.
Te azonban előbb bálványimádónak nevezel, majd ebből vezeted le, hogy nem vagyunk keresztények. Ez ismét körkörös. A keresztény név nem attól függ, hogy te elfogadod-e a katolikus különbségtételt imádás és tisztelet között. A keresztény név Krisztushoz, a keresztséghez, az apostoli hithez, az evangéliumhoz, az egy Isten megvallásához kötődik.
Lehet vitatkozni a katolikus tanítással. De a „nem vagytok keresztények, mert én bálványimádóknak nevezlek benneteket” nem érv, hanem felekezeti kalapács.
5. Jézus nem borult le bálványok előtt — és a katolikus sem azt teszi, amikor Krisztushoz imádkozik egy feszület előtt
Azt írod: az igaz, valóságosan létező Jézus nem borult le bálványok előtt, hogy imádja azokat. Igaz. És ebből mi következik? Az, hogy a bálványimádás bűn. Ezt valljuk. Nem következik belőle, hogy minden kép bálvány. Nem következik belőle, hogy minden térdhajtás tárgyimádás. Nem következik belőle, hogy a feszület előtt imádkozó keresztény fát imád.
Jézus sem bálványt imádott, és a katolikus sem imádhat bálványt. Ha valaki képet, szobrot, szentet, angyalt, Máriát vagy bármi teremtményt Istenként imádna, az bűn volna. Ebben nincs vita. A vita ott van, hogy te minden katolikus tiszteleti gesztust azonosítasz a bálványimádással. Ez viszont nem Jézus tanítása, hanem a te mechanikus értelmezésed.
A testtartás önmagában nem dönti el a kultusz fajtáját. A Szentírásban emberek is meghajolnak emberek előtt anélkül, hogy istenítenék őket. A térdhajtás, meghajlás, csók, tiszteletadás jelentése a címzettől, a szándéktól és a vallási kontextustól függ. Te ezt a finom, bibliai különbséget feláldozod a „minden leborulás bálványimádás” primitív baltáján.
6. Jézus Atyjának tisztelete nem zárja ki Krisztus istenségét
Azt mondod, nem ellened követünk el bűnt, hanem azt az Istent bosszantjuk, akit a Megváltó Jézus Istenének és Atyjának nevezett. Igen, Jézus valóságos emberként az Atyát Istenének nevezi. A katolikus hit ezt nem tagadja. Krisztusnak van valóságos emberi természete, emberi értelme, emberi akarata, emberi imádsága, emberi engedelmessége. Emberként imádja az Atyát.
De ebből nem következik, hogy Jézus puszta ember. A megtestesülés titka éppen az: az örök Fiú valóságos emberré lett. Emberként aláveti magát, imádkozik, szenved, meghal. Személy szerint azonban nem puszta emberi személy, hanem az örök Ige. A te érvelésed mindig ugyanott csúszik el: ami Krisztus emberségére igaz, abból tagadni akarod istenségét. A katolikus hit viszont mindkettőt vallja: valóságos Isten és valóságos ember.
Ezért amikor Jézus Atyjáról beszélsz, nem cáfolod a Szentháromságot. Csak azt mutatod, hogy nem tudsz mit kezdeni a megtestesüléssel.
7. A „mivel a Szentírás alapján állítom, nincs mit mérlegelni” mondatod a saját tévedhetetlenséged kihirdetése
A könnyező és vérző képekről azt mondod: mivel a Szentírás alapján állítod, nincs mit mérlegelni. Ez nagyon kényelmes. Így az embernek soha nem kell vizsgálnia semmit. Elég kijelenteni, hogy „a Szentírás alapján”, és már vége is a vitának. Csakhogy a kérdés éppen az, hogy helyesen alkalmazod-e a Szentírást.
A Szentírás nem mondja ki azt a tételt, hogy Isten soha semmilyen élettelen anyagot nem használhat jelként. Éppen ellenkezőleg: Isten botot, vizet, sarat, kendőket, árnyékot, rézkígyót, frigyládát, templomi tárgyakat, olajat, kenyeret, bort, kézrátételt és számtalan anyagi jelet használ az üdvtörténetben. Az anyag önmagában nem ördögi. A teremtmény nem bűnös attól, hogy látható vagy megfogható. A kérdés mindig az, hogy Istenre mutat-e, vagy Isten helyére állítják.
Te azt mondod: nincs mit mérlegelni. De ez nem hit, hanem szellemi lustaság parancsolati öltözékben. A Szentírást nem úgy kell használni, mint pecsétet az előre megírt ítéleteden.
8. Az „élettelen tárgy nem könnyezhet Isten akaratából” állításod nem bibliai tétel, hanem saját szabály
Azt állítod, hogy élettelen anyagból készült tárgyak Isten akaratából nem könnyezhetnek, nem vérezhetnek, nem szólalhatnak meg. Azt elismerem: katolikusként sem kell minden ilyen állítást elfogadni. Sok lehet csalás, túlzás, természetes jelenség vagy babona. Ezt vizsgálni kell. De te ennél többet mondasz: szerinted Isten elvileg nem használhat ilyen jelet.
Hol mondja ezt a Szentírás? Nem ott, ahol te szeretnéd. A Szentírás azt tanítja, hogy a bálvány tehetetlen, ha istenként kezelik. Nem azt, hogy Isten soha nem használhat anyagot jelként. A rézkígyó élettelen volt, mégis Isten parancsára a gyógyulás jele lett. Elizeus csontjai nem élő emberi testként működtek, mégis Isten csodát tett. Az apostolokhoz kötődő tárgyi közvetítéseknél sem az anyag volt Isten, hanem Isten cselekedett anyagi jel által.
Tehát a helyes tétel ez: az élettelen tárgy önmagában nem isten, és nem szabad benne bízni Isten helyett. A te tételed viszont ez: Isten sem használhatja jelként. Ez már nem bibliai alázat, hanem Isten cselekvési szabadságának korlátozása a te képromboló rendszered szerint.
9. A „bálványozás céljára készültek” kifejezéssel megint becsempészed a bizonyítandót
Azt mondod, ezek a tárgyak „bálványozás céljára készültek”. Itt van az egész vitád kicsinyített mása. Előbb kimondod, hogy a katolikus kép bálványozás céljára készült, majd ebből levonod, hogy bálvány. De éppen ez a vita tárgya.
A katolikus feszület nem bálványozás céljára készül. Krisztus keresztáldozatára irányít. A Mária-kép nem istennőimádás céljára készül. Mária Krisztusra mutató anyai szerepére, hitére, közbenjárására emlékeztet. A szentkép nem halott ember istenítésére készül. Isten kegyelmének tanújára, a keresztény példára, a szentek közösségére mutat.
Ha valaki ezeket bálványként használja, bűnt követ el. De a katolikus tanítás szerint nem ez a céljuk. A „bálványozás céljára készültek” tehát nem bizonyíték, hanem vádirati címke.
10. A pontosításod sem pontos: nem „halott emberek neveit viselő tárgyakat” imádunk
Azt mondod, pontosítod a vádat: „halott emberek neveit viselő élettelen képek és szobrok tisztelete és imádása” folyik. Ez még mindig hamis. Először is: a katolikus Egyház nem imádja ezeket a képeket és szobrokat. Másodszor: nem azért tisztel egy szentképet, mert az „halott ember nevét viseli”, hanem mert az ábrázolt szent Krisztusban élő tagja az Egyháznak. Harmadszor: a kép tisztelete relatív, nem végső; az ábrázolt személyre irányul, nem a tárgy anyagára.
A „halott ember nevét viselő tárgy” megfogalmazás szándékosan lebutítja a kérdést. Ilyen alapon a Biblia nyomtatott lapja is „élettelen papír tintával”, mégsem bánsz vele úgy, mint szeméttel, mert tudod, hogy jelhordozó. A családi fénykép is „halott vagy élő ember nevét viselő papír”, mégsem a papírt szereted, hanem azt, akire mutat. A keresztény jelhasználatban a tárgy nem önmagáért kap tiszteletet, hanem azért, amit jelöl.
Te ezt pontosan érted a hétköznapi életben, csak a katolikus vallásosságban hirtelen úgy teszel, mintha minden jel önálló bálvány volna.
11. A katolikus nem „a saját istenét imádja” a képekben, hanem az egyetlen Istent imádja, akire a jel mutat
Azt állítod, hogy a férfiakat ábrázoló képekben és szobrokban a római Egyház a saját istenét imádja. Ha Krisztus ábrázolásáról beszélsz, akkor a katolikus valóban Krisztust imádja — de nem a képben mint anyagban, hanem Krisztust, az élő Urat, akire a kép mutat. A feszület előtt nem a fadarab a Megváltó, hanem Krisztus. A kép nem helyettesíti Krisztust, hanem emlékeztet rá.
Ha az Atya képi ábrázolásainak kérdését hozod, ott lehet teológiai óvatosságról beszélni. Nem minden ábrázolás szerencsés. Vannak vitatható, rosszul érthető formák. De a katolikus dogma nem azt tanítja, hogy Isten anyagi tárgyban lakik istenként. A kép tanító jel, nem isteni test.
Te viszont mindent úgy magyarázol, mintha a katolikus a szobrot magát tekintené istennek. Ez nem a katolikus hit, hanem a te bálványimádó karikatúrád.
12. A védőszentek nem szakosított kisistenek
Azt írod, hogy az Egyház szenteket avat, védőszenteket nevez ki, meghatározza szerepüket, hogy kiket és mi ellen képesek védelmezni. Ezzel azt sugallod, mintha a katolikus Egyház kis hatáskörű isteneket osztana ki: ez védi az utazókat, az a torkot, amaz a járványt, emez az elveszett tárgyakat. Ez megint torzítás.
A védőszent nem szakosított isten. Nem autonóm égi hivatalnok. Nem mágikus védelmi részleg. A védőszent olyan szent, akinek élete, vértanúsága, hivatása, története vagy hagyományos tisztelete miatt bizonyos közösségek, mesterségek, szükségek vagy helyzetek különösen kérik a közbenjárását. A védelem végső forrása Isten. A szent nem saját isteni erejéből véd, hanem közbenjáróként imádkozik.
Amikor egy keresztény megkér egy másik keresztényt, hogy imádkozzon érte, nem csinál belőle istent. Amikor egy közösség egy szent közbenjárását kéri, nem csinál belőle kisistent. Te a közbenjárást összekevered az istenítéssel, mert a rendszeredben nincs hely a szentek közösségének.
13. A szentté avatás nem gyárt szentséget, hanem felismeri Isten kegyelmének gyümölcsét
Azt mondod, az Egyház „istentelen és Krisztus nélkül való embereket” haláluk után szentekké nyilvánít. Ez súlyos állítás, de megint csak állítás. A katolikus szentté avatás nem azt jelenti, hogy az Egyház varázspálcával szentet gyárt egy istentelen emberből. A szentség nem pápai kinevezésből keletkezik. A szentség Isten kegyelmének gyümölcse. A kanonizáció annak ünnepélyes egyházi felismerése, hogy az illető Krisztusban élt és üdvözült, és példaként állítható a hívők elé.
Lehet egyes történeti ügyekről vitatkozni. Lehet kérdezni, hogy egy adott személy életét hogyan kell értékelni. De azt általánosan kijelenteni, hogy az Egyház istentelen, Krisztus nélküli embereket avat szentté, bizonyíték nélküli rágalom. Megint az történik: ami katolikus, az nálad eleve hamis; ami szent, az nálad eleve bálvány; ami közbenjárás, az nálad eleve istenítés.
Ez nem vizsgálat, hanem ítéletgyártás.
14. A szentképek kereskedelmi forgalma nem bizonyítja, hogy bálványok
Azt írod, hogy ezek a képek és szobrok jó pénzért megvásárolhatók. És? A Biblia is megvásárolható. Imakönyv is megvásárolható. Keresztény könyv, gyertya, rózsafüzér, liturgikus tárgy, templomépítési anyag, orgona, kenyér és bor is pénzbe kerül. Attól, hogy valami kereskedelmi forgalomban van, nem lesz bálvány.
Lehet visszaélés a vallási tárgyak kereskedelmében. Lehet kapzsiság. Lehet ízléstelen kegytárgyipar. Lehet babonát kiszolgáló árusítás. Ezeket lehet és kell bírálni. De a pénzmozgás ténye nem bizonyítja a teológiai bálványosságot. A tárgy árucikk volta nem azonos a tárgy kultikus bűnösségével.
Te a kereskedelmi visszaélések lehetőségét úgy használod, mintha az egész szentképtisztelet lényegét leplezné le. Ez megint ugyanaz: visszaélésből elvrombolás.
15. A „minden eset csalás” tétel mellett nem tudsz különbséget tenni hamis, kétes és hiteles között
A katolikus józanság képes három dolgot egyszerre mondani: vannak hamis csodák; vannak kétes, vizsgálatra szoruló jelenségek; és Isten nincs eltiltva attól, hogy anyagi jelek által is cselekedjen. Te viszont csak egyetlen dobozt ismersz: csalás vagy démon. Ez nem bibliai megkülönböztetés, hanem előre lezárt ítélet.
A Szentírás nem azt tanítja, hogy minden rendkívüli jelenség hamis. Azt tanítja, hogy a jeleket meg kell vizsgálni, és az igaz Istentől elfordító jelet el kell utasítani. A jelek önmagukban nem végső bizonyítékok, de nem is automatikusan ördögiek. Te a vizsgálatot kihagyod, mert szerinted „nincs mit mérlegelni”. Ez a mondat a szektás bizonyosság zászlaja: nem vizsgálok, mert előre tudom.
Csakhogy a keresztény bölcsesség nem így működik. Megvizsgál, megkülönböztet, óvakodik a babonától, és nem korlátozza Istent a saját előítéletei szerint.
16. A katolikus képtisztelet nem azonos azzal, amit te „imádásnak” nevezel
Folyton azt írod: „tisztelete és imádása”. Mintha a két szó nálad össze lenne ragasztva. A katolikus tanításban nincs összeragasztva. Imádás, vagyis Istennek kijáró végső hódolat, csak Istennek jár. A szentek tisztelete nem imádás. A képek tisztelete nem imádás. A szent tárgyak megbecsülése nem imádás. A közbenjárás kérése nem imádás.
Ha ezt tagadod, akkor bizonyítanod kellene, hogy a katolikus dogma szerint a szentek és képek isteni imádást kapnak. Ilyet nem tudsz bizonyítani, mert nem ezt tanítja az Egyház. Ehelyett a népi vallásosság gesztusait, a térdelést, csókot, körmenetet, zarándoklatot és tiszteleti nyelvet automatikusan isteni imádásnak minősíted. Ez azonban nem bizonyítás, hanem jelentésrablás.
Te elveszed a katolikus szavak saját jelentését, beleteszed a saját bálványimádás-fogalmadat, majd felháborodsz azon, amit te magad töltöttél bele.
17. A „Róma saját istene” vádad mögött megint a Szentháromság tagadása áll
Amikor azt mondod, hogy a katolikusok „saját istenüket” imádják, valójában azt akarod mondani, hogy a Szentháromság nem az élő Isten, hanem római bálvány. Ez a régi lemez új tokban. A katolikus hit szerint az Atya, Fiú és Szentlélek egyetlen Isten. Nem három arc, nem három isten, nem császári találmány. A Fiú nem teremtmény, nem puszta ember, nem külön alisten; az örök Ige emberré lett Jézus Krisztusban.
Te az Atyát és Jézust úgy választod szét, hogy közben Krisztust leemeled isteni méltóságáról. Ezért lesz nálad a katolikus Krisztus-hit „saját isten”. De az apostoli hit nem a te henoteista rendszeredhez igazodik. A keresztények kezdettől Úrnak vallották Jézust, imádták őt, keresztségben az Atya, Fiú és Szentlélek nevébe merültek, és a Lélek isteni működését tapasztalták.
A Szentháromság nem bálvány. A te panteonszerű rendszered viszont éppen az egyetlen Isten bibliai fenségét darabolja szét.
18. A „halott emberek neveiről elnevezett bálványok százezrei” retorika megint mennyiséggel akar bizonyítani
Azt mondod, a szentek neveiről bálványok százezreit nevezik el. A szám nem érv. Ha százezernyi feszület van, akkor sem lesz a fa isten. Ha százezernyi Mária-kép van, Mária akkor sem lesz istennő. Ha százezernyi szentkép van, a szentek akkor sem lesznek isteni lények. A mennyiség legfeljebb azt mutatja, hogy a vallásos kultúra gazdag és látható formákat hozott létre. Nem bizonyít bálványimádást.
A kérdés mindig ugyanaz: mit tanítanak róla? Minek tartják? Milyen hódolat illeti? Isten helyére állítják-e? A katolikus válasz világos: nem. A szent nem Isten. A kép nem Isten. A szobor nem Isten. Imádás csak Istennek jár.
Te a mennyiségi látványtól retorikai rohamot kapsz, de a dogmatikai különbséget továbbra sem veszed tudomásul.
19. A katolikus hit nem védi a babonát, de nem is fogadja el a te képromboló túlzásodat
Legyen világos: ha valaki a szentképet mágikus tárgyként kezeli, az téved. Ha valaki Máriát Krisztus helyére állítja, téved. Ha valaki szentet istenként kezel, bűnt követ el. Ha valaki csodával csal pénzt, az gazember. Ha valaki hamis vérző vagy könnyező szobrot gyárt, bűnt követ el. Ha valaki kegytárgyakkal babonát kereskedik, az elítélendő.
De ezek elítéléséből nem következik a te állításod: hogy minden szentkép bálvány, minden szenttisztelet halottimádat, minden Mária-tisztelet eretnekség, minden katolikus kegytárgy démoni, minden csoda csalás, minden katolikus ima tárgyimádat. A katolikus józanság a visszaélést elítéli, az elvet megkülönbözteti. Te pedig a visszaélést ráöntöd az egészre, mint egy vödör kátrányt, aztán kijelented, hogy minden fekete.
20. Összegzés: a bálványellenes parancsot nem cáfoljuk, hanem a te hamis alkalmazásodat cáfoljuk
Összefoglalva: nem tagadjuk Isten parancsait. Nem tagadjuk az Istenek Istenét. Nem tartjuk semminek a bálványtilalmat. Nem imádunk szenteket. Nem imádunk képeket. Nem imádunk szobrokat. Nem hisszük, hogy Mária istennő. Nem hisszük, hogy Szent Antal kisisten. Nem hisszük, hogy a tárgy önmagában üdvözít.
Amit tagadunk, az a te ráolvasásod: hogy minden katolikus jel bálvány; hogy minden szentkép tárgyimádás; hogy minden magánjelenség csalás vagy démon; hogy a védőszentek szakosított istenek; hogy a szentté avatás istentelen emberek bálványgyártása; hogy a kegytárgyak kereskedelmi léte bizonyítja a bálványosságot; hogy Krisztus képe vagy keresztje ugyanaz, mint a pogány istenszobor.
A te módszered továbbra is ez: előbb bálványnak nevezed, aztán idézed a bálványellenes igéket. Előbb imádásnak nevezed, aztán elítéled az imádást. Előbb halottnak nevezed Krisztus élő szentjeit, aztán elítéled a halottimádást. Előbb „Róma saját istenének” nevezed a Szentháromságot, aztán elítéled a bálványt. Ez nem bizonyítás, hanem szóvarázslat.
A katolikus hit világosabban különböztet: Isten egyedül imádandó; Krisztus az egyetlen Megváltó; Mária és a szentek teremtmények, akik Krisztusban élnek; a képek és szobrok jelek, nem istenek; a bálványimádás bűn, de a szent jel nem bálvány; a visszaélés bűn, de nem cáfolja a helyes használatot. Te mindezt összekevered, mert a vádiratod csak addig áll, amíg a fogalmakat egy nagy antikatolikus üstben főzöd. Csakhogy a teológia nem pörkölt, a Szentírás nem bunkósbot, és a nagybetűs felháborodás nem helyettesíti a józan megkülönböztetést.
Azt mondod: „halott emberek imádata”. Ez egyszerre két hamisítás. Először is: a katolikus Egyház nem imádja a szenteket. Imádás egyedül Istennek jár. "
Elfogadom reklamációt, és pontosítom a vádat. Halott emberek neveit viselő élettelen képek szobrok tisztelete és imádása folyik a Róma Főpapja által vezetett egyházban.
Ezek a férfiakat ábrázoló képekben , szobrokban a Róma Főpapja által vezetett egyház a saját istenét
imádja. DE nemcsak istennek nevezett képet és szobrot tisztelnek és imádnak a Róma Főpapja által vezetett egyházban , hanem olyan emberek neveit viselő képeket és szobrokat is, amelyeket az egyház a saját szentjévé avatott, majd kinevezte azokat védőszenteknek, meghatározva mindegyiknek a szerepét, hogy kiket és mi ellen képesek ezek védelmezni.
Így lettek az istentelen és Khrisztosz nélkül való emberek a Róma Főpapja által vezetett egyház által haláluk után szentekké nyilvánítva, hogy neveikről bálványok százezreit nevezzék el.
Természetesen ezek a bálványképek és bálványszobrok jó pénzért kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatók.
Azt mondod: a Szentírás alapján határozottan állítod, hogy minden könnyező, vérző, csodásnak nevezett jelenség emberi vagy ördögi csalás. Ez nagyon nagy állítás. Ehhez nem elég a hangerő. A „mindegyik” azt jelenti, hogy minden egyes konkrét esetet ismersz, minden körülményt kivizsgáltál, minden természetes magyarázatot, csalást, tanúságot, orvosi vagy anyagvizsgálati adatot, egyházi döntést, tanút és ellenérvet mérlegeltél."
Mivel a Szentírás alapján állítom, ezért nincs mit mérlegelni.
Élettelen anyagból készült tárgyak, amelyek ráadásul bálványozás céljára készültek. az Igaz Isten akaratából se nem könnyeznek, ,vért sem. egyebet sem. De meg se szólalnak. Így volt ez a múltban és így van ez a jelenben is.
Előbb bálványimádásnak nevezel mindent, ami katolikus, majd ebből levonod, hogy ahol katolikus vallásosság van, ott csalás és démoni megtévesztés működik. Ez körkörös érvelés: előbb bűnösnek nyilvánítod a vádlottat, aztán a bűnösségét bizonyítékként használod fel ellene."
Nem én nyilvánítom bűnösnek a Róma Főpapja által vezetett egyházat a bálványimádása miatt,
hanem az Isten parancsolatai. Tudom nektek, akik istentelenek vagytok az Istenek Istenének a parancsolatai nem jelentenek semmit. Az Istenek Istenének a létezését is tagadjátok.
Csak az nem értem, hogy miért ragaszkodtok ahhoz, hogy keresztényeknek tartsanak benneteket
olyan emberek, akik a bálványimádást nem tekintik khrisztoszi cselekedeteknek.
Az igaz ,a valóságosan létező Jézus ugyanis nem borult le bálványok előtt, hogy imádja azokat.
Mégegyszer hangsúlyozom, hogy nem én velem szemben követtek el bűnt, hanem azt az Istent bosszantjátok, akit a Megváltó Jézus Istenének és Atyjának nevezett.
Ha az erre való figyelmeztetést vádként élitek meg, akkor jól teszitek, mert a vádak megalapozottak.
1. A „vallási piac” elméleted nem teológia, hanem gyanúsítgató szociológiai pamflet
Azzal kezded, hogy minél több az „eretnekség”, a Mária-kultusz, a „halott emberek imádata”, annál több a gonosz természetfeletti csalás. Ez szépen hangzik, csak éppen nem bizonyítás. Előbb bálványimádásnak nevezel mindent, ami katolikus, majd ebből levonod, hogy ahol katolikus vallásosság van, ott csalás és démoni megtévesztés működik. Ez körkörös érvelés: előbb bűnösnek nyilvánítod a vádlottat, aztán a bűnösségét bizonyítékként használod fel ellene.
A „vallási piac” kifejezésed is árulkodó. Úgy beszélsz a hívő emberek imádságáról, fogadalmairól, zarándoklatairól, könnyeiről, fájdalmáról és reményéről, mintha az egész csak kereskedelmi szélhámosság volna. Lehetnek visszaélések, lehetnek csalások, lehetnek babonás túlzások, lehetnek pénzügyi visszaélések. Ezt nem kell tagadni. De ebből nem következik, hogy minden Mária-tisztelet csalás, minden zarándoklat üzlet, minden szenttisztelet bálványimádás, minden rendkívüli jelenség ördögi.
Te nem megkülönböztetsz, hanem ledarálsz. Nálad a katolikus vallási élet minden formája egyetlen nagy bűnpiac. Ez nem prófétai ítélet, hanem előítéletből gyúrt vádirat.
2. A „mindegyik eset csalás” állításod túl nagy ahhoz, hogy csak kijelentsd
Azt mondod: a Szentírás alapján határozottan állítod, hogy minden könnyező, vérző, csodásnak nevezett jelenség emberi vagy ördögi csalás. Ez nagyon nagy állítás. Ehhez nem elég a hangerő. A „mindegyik” azt jelenti, hogy minden egyes konkrét esetet ismersz, minden körülményt kivizsgáltál, minden természetes magyarázatot, csalást, tanúságot, orvosi vagy anyagvizsgálati adatot, egyházi döntést, tanút és ellenérvet mérlegeltél. Nyilván nem tetted.
Katolikusként nem kell minden állítólagos könnyező szoborban hinni. Nem kell minden magánjelenséget elfogadni. Nem kell minden zarándokhelyi történetet készpénznek venni. Sőt helyes az óvatosság. Lehetnek csalások. Lehetnek természetes jelenségek. Lehetnek túlzások. Lehetnek félrevezetett tömegek. De ebből nem következik, hogy eleve minden eset kizárt, és főleg nem következik, hogy a képtisztelet elve bálványimádás.
A katolikus hit nem könnyező szobrokon áll. Nem vérző képekből vezeti le az evangéliumot. Nem magánjelenségekből építi a Szentháromságot, Krisztus istenségét vagy a szentségeket. Te viszont úgy teszel, mintha a katolikus hit egész épülete néhány vitatható zarándokhelyi jelenségen állna. Ez kényelmes szalmabáb, de nem a valós katolikus hit.
3. A „Szűz Mária, Szent Antal stb. bálványok” mondatod kategóriahiba
Azt írod, hogy a Szentírás tiltja a bálványokat, majd zárójelben odateszed: „Szűz Mária, Szent Antal stb.” Ez a trükköd lényege. A Szentírás valóban tiltja a bálványokat. Csakhogy Mária nem bálvány. Szent Antal nem bálvány. A szentek nem bálványok. Teremtmények, emberek, Isten kegyelmének tanúi. Nem istenek, nem imádás tárgyai, nem a Teremtő helyettesítői.
A bálvány az, amit istenként szolgálnak, amit a Teremtő helyére állítanak, amitől isteni üdvöt, hatalmat, védelmet várnak a Teremtő helyett. A katolikus tanítás szerint Mária nem istennő, nem társistennő, nem negyedik isteni személy, nem önálló üdvforrás. A szentek nem istenek. A képeik nem istenek. A szobraik nem istenek. Aki Máriát vagy a szenteket Istenként imádná, az bűnt követne el — de éppen ezt nem tanítja a katolikus hit.
Te tehát nem azt bizonyítod, hogy Mária bálvány, hanem egyszerűen ráakasztod a „bálvány” címkét, és már indul is a vádirat. Ez olyan, mintha valakit előbb tolvajnak neveznél, majd bizonyítékként felmutatnád: „lám, tolvaj”.
4. A halottak imádata vádja hamis, mert a szentek nem halott istenpótlékok
Azt mondod: „halott emberek imádata”. Ez egyszerre két hamisítás. Először is: a katolikus Egyház nem imádja a szenteket. Imádás egyedül Istennek jár. A szenteket tiszteli, mert bennük Isten kegyelmének győzelmét látja. Másodszor: a szentek Krisztusban élnek. A keresztény hit szerint Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Akik Krisztusban haltak meg, nem semmisültek meg, nem váltak bálvánnyá, nem estek ki az Egyház közösségéből.
A szentek közbenjárásának kérése nem halottkultusz és nem nekromancia. Nem arról van szó, hogy valaki tiltott módon halottakat idéz, hanem arról, hogy Krisztus testének tagjai egymásért imádkoznak. A földön élő keresztény is kérheti a másik imáját. Miért volna elvileg lehetetlen, hogy a Krisztusban élő megdicsőült tagok is imádkozzanak? A különbség nem az, hogy ők istenek volnának, hanem az, hogy Krisztusban élnek.
Te a szentek tiszteletét úgy állítod be, mintha katolikusok halott embereket imádnának Isten helyett. Ez nem a katolikus tanítás cáfolata, hanem annak durva eltorzítása.
5. A 3Mózes 19,4 nem minden ábrázolást tilt, hanem bálványhoz fordulást és istenszobrot
Idézed: „Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat.” Pontosan. Bálványokhoz ne forduljatok. Öntött istenszobrokat ne készítsetek. De ebből nem következik, hogy minden kép, minden vallási jel, minden szobor, minden Krisztus-ábrázolás, minden szentkép és minden emlékmű bálvány volna.
A parancs tárgya az istenszobor: olyan képmás, amelyet isteni kultusz tárgyává tesznek. A katolikus szentkép nem istenszobor. A feszület nem a fa istenítése. A Mária-szobor nem istennőszobor. A szentek szobra nem a szentek istenként való szolgálata. Ezek jelek, emlékeztetők, tiszteleti ábrázolások, amelyek helyes használatukban Istenre és Isten kegyelmére irányítanak.
Te úgy olvasod a „bálvány” szót, mintha az minden vallási kép szinonimája volna. De ez nem bibliai jelentés, hanem képromboló szótár.
6. A 3Mózes 26,1-ben a döntő rész az, hogy „hogy leboruljatok azok előtt”
A 3Mózes 26,1-et is idézed: ne készítsetek bálványisteneket, faragott képet, szent oszlopot, kőszobrot, hogy leboruljatok azok előtt. Igen. A szöveg a bálványos kultuszt tiltja. Nem pusztán azt, hogy valaha bármilyen kő, faragvány vagy vallási emlék létezzen. A cél és a kultikus funkció a kulcs: „hogy leboruljatok azok előtt”. Vagyis olyan tárgyakról van szó, amelyeket istenként, istenszerű hatalomként állítanak fel és szolgálnak.
A katolikus szentkép helyes használata nem ez. A katolikus nem a követ, fát, vásznat, festéket, fémet imádja. Nem a szobortól vár üdvösséget. Nem a tárgyat teszi Isten helyére. A képek és szobrok relatív tisztelete az ábrázoltra irányul, és végső soron Isten dicsőségére. Ha valaki ezt babonásan elrontja, az bűn. De a visszaélés nem cáfolja az elvet.
Te a parancsot úgy használod, mintha minden forma, minden tárgy, minden vallási kép eleve azonos volna a bálványistenekkel. Ez nem a szöveg olvasása, hanem a szöveg túlfeszítése.
7. Az 5Mózes 4 éppen azt mondja, miért volt tilos Izraelnek Isten alakját megcsinálni
Az 5Mózes 4-ben van egy döntő mondat, amelyet idézel is: „mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben.” Pontosan ez a kulcs. Izrael nem látott alakot, ezért ne készítsen magának olyan istenképet, amelyben az Urat valamely teremtményi formába zárja. A tilalom az isteni láthatatlanság pogány képpé torzítása ellen szól.
A keresztény helyzetben azonban történt valami, amit te mindig igyekszel elkerülni: az Ige testté lett. Isten Fia valódi emberi természetet vett fel. Láthatóvá, hallhatóvá, érinthetővé lett. Krisztus embersége ábrázolható, mert Krisztus valóban emberré lett. A kép nem istenségét zárja anyagba, hanem felvett emberi természetére mutat.
Ez nem bálványimádás, hanem a megtestesülés komolyan vétele. Te viszont úgy érvelsz, mintha a Hóreb után Betlehem, Názáret, Golgota és a feltámadás nem történt volna meg. Mintha az Ige nem lett volna testté. Ez nem keresztény képrombolás, hanem a megtestesülés következményeinek elutasítása.
8. Az 5Mózes 27,15 nem a szobrászművészetet átkozza, hanem a titokban felállított bálványt
Az 5Mózes 27,15 szerint átkozott, aki faragott vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és titokban felállítja. Igen. Bálványt. Nem minden képet. Nem minden műalkotást. Nem minden keresztet. Nem minden Krisztus-ábrázolást. Nem minden szentekről készült emléket.
Te ebből azt vezeted le: átkozott minden szobrász, aki vallási szobrot készít tisztelet céljából. Ez már a te toldalékod. A szöveg nem a szobrászatot átkozza, hanem a bálványkultuszt. Ha egy szobrot istenként állítanak fel, átkozott dolog. Ha egy szobor Krisztusra, a megváltásra, egy szent példájára vagy Isten kegyelmére utal, és nem kap isteni imádást, akkor nem azonos a tilalmazott bálvánnyal.
A te értelmezésedben maga Isten is ellentmondana önmagának, amikor kerubokat rendel a frigyládára, amikor a templomban képi díszítés van, vagy amikor a rézkígyó elkészül. A Szentírás nem minden ábrázolást tilt, hanem az istenpótló, kultikus bálványt.
9. Az átokkal való fenyegetésed lelki terror, ha hamis bálványvádat ragasztasz rá
Azt írod: aki ilyen szobrokat készít, rendel, használ, az átkot hoz gyermekeire, unokáira, ükunokáira; térjen meg, különben pokolba kerül. A bálványimádás valóban súlyos bűn. De te előbb hamisan bálványimádásnak nevezed a katolikus képtiszteletet, majd ráolvasod a bálványimádás átkát. Ez nem intés, hanem lelki zsarolás.
Nem minden katolikus feszület, ikon, Mária-kép, szentábrázolás bálvány. Nem minden térdhajtás tárgyimádás. Nem minden szobor előtti ima a szobornak szól. Ha valaki a tárgyat istenként kezeli, az bűn. De ha valaki Krisztushoz imádkozik egy feszület előtt, az nem fát imád. Ha valaki Mária közbenjárását kéri, nem istennőt imád. Ha valaki egy szent képét tisztelettel kezeli, nem a festéket tekinti üdvözítőnek.
Ezért az átokkal fenyegető retorikád nem a katolikus álláspontot éri, hanem a saját magad által gyártott bálványimádó karikatúrát.
10. Az 5Mózes 29 a népek isteneinek szolgálatáról szól, nem a keresztény szentjelekről
Az 5Mózes 29-ben Izrael a népek bálványait látja: fából, kőből, ezüstből, aranyból való istenek, amelyekhez el lehet fordulni az Úrtól, hogy azoknak szolgáljanak. A szöveg pontosan ezt tiltja: elfordulni az Úrtól, és a népek isteneinek szolgálni. A katolikus képtisztelet helyes értelme nem ez. Nem az Úrtól való elfordulás, hanem Krisztusra, az üdvösség történetére és Isten kegyelmére mutató jelhasználat.
A templomban lévő feszület nem egy másik isten. A Mária-kép nem egy népi istennő. A szentek ábrázolása nem a népek isteneinek szolgálata. Ha valaki így használná őket, az visszaélés volna. De te a visszaélést teszed meg szabálynak, mert különben a vádiratod elveszítené a fogait.
11. A Zsoltár 31 nem minden vallási képet nevez hazug bálványnak
A zsoltárban a bálványok híveiről van szó. A bálvány hazug, mert isteni hatalmat tulajdonítanak neki, miközben emberi kéz csinálmánya. De a katolikus kép nem állítja magáról, hogy ő Isten. A katolikus nem bízik úgy a képben, mint Istenben. Nem hiszi, hogy a tárgy önmagában üdvözít. A kép jel. A bálvány hamis isten.
Te megint úgy csinálsz, mintha a jel és a bálvány ugyanaz volna. Ez a fő tévedésed. A Bibliában a bálványkritika nem minden jelképellenesség. A próféta nem azt mondja: semmilyen tárgyi jel, semmilyen vallási emlék, semmilyen ábrázolás nem használható. Azt mondja: ne bízz abban, amit emberi kéz csinált, mint istenben.
Ebben a katolikus hit teljesen egyetért. Csak te nem akarod meghallani, mert akkor nem lehetne minden szobrot bálványnak nevezni.
12. A csaló könnyező szobrok példája nem cáfolja a szentképtisztelet elvét
Felsorolsz állítólagos csalásokat: műkönny, művér, szobrok feltöltése, kicserélése, Brisbane, Szirakúza, férfi vagy női vér, leleplezett esetek. Tegyük fel, hogy voltak csalások. Tegyük fel, hogy voltak visszaélések. Tegyük fel, hogy egyes esetekben emberi szélhámosság történt. És akkor mi következik? Az, hogy a csalás bűn. Az, hogy a babonát el kell utasítani. Az, hogy az ilyen eseteket vizsgálni kell. Nem pedig az, hogy minden szentkép bálvány, minden katolikus képtisztelet hamis, és minden szenttisztelet ördögi.
Hamis pénz létezése nem bizonyítja, hogy nincs valódi pénz. Hamis tanú létezése nem bizonyítja, hogy nincs igaz tanúság. Hamis csoda nem bizonyítja, hogy Isten soha nem cselekszik. Csaló zarándokhely nem bizonyítja, hogy a szentek tisztelete elvileg bűn. Te azonban mindig a visszaélésből ítéled el az elvet. Ez kényelmes, de hamis.
A katolikus hit nem azt mondja: higgy el minden könnyező szobrot. A katolikus józanság éppen azt mondja: vizsgálni, különböztetni, óvakodni a babonától. Ezzel szemben te minden esetet előre csalásnak nyilvánítasz, mert az előre gyártott rendszered nem enged más eredményt.
13. A Mária „társmegváltói” túlzásokkal szemben a katolikus tanítás lényege: egyetlen Megváltó van
Azt írod, hogy egyesek Mária társmegváltói szerepét próbálják ezekkel a jelenségekkel hangsúlyozni, holott csak egy Megváltó van, Jézus Krisztus. Ebben az utolsó mondatban végre van egy helyes mag. Valóban: egyetlen Megváltó van, Jézus Krisztus. Senki más nem halt meg megváltóként a bűneinkért. Mária nem második Megváltó, nem önálló üdvforrás, nem Krisztus mellé állított istennő.
A katolikus tanítás helyesen értve Mária minden szerepét Krisztus alá rendeli. Mária kegyelmi anyasága, közbenjárása, példája és együttműködése nem Krisztus helyettesítése, hanem Krisztusból élő, tőle függő, alárendelt szolgálat. Ha valaki Máriát Krisztus mellé emelné megváltói rangban, az valóban torzítás volna. De ebből nem következik, hogy minden Mária-tisztelet bálványimádás.
Te a lehetséges túlzást megteszed a teljes katolikus tanításnak. Ez olyan, mintha egy szélsőséges prédikáció alapján elítélnéd az egész kereszténységet.
14. Zsoltár 97,7 nem katolikus kegytárgyakról, hanem bálványimádókról beszél
A Zsoltár 97,7 azt mondja: megszégyenülnek a bálványimádók, akik bálványokkal dicsekszenek; az Úr előtt borul le minden isten. A szöveg az Úr diadaláról beszél a hamis istenek, bálványok és hatalmasságok fölött. Katolikusként ezt teljes szívvel vallani lehet. Minden bálvány semmi az Úr előtt. Minden hamis isten bukik. Minden teremtményi hatalom alá van vetve Istennek.
De ebből nem következik, hogy minden katolikus szentkép bálvány. A „bálványokkal dicsekvő” nem azonos azzal, aki egy feszület előtt Krisztushoz imádkozik. A „bálványimádó” nem azonos azzal, aki Mária közbenjárását kéri. A „minden isten boruljon le” nem azt jelenti, hogy minden szobor démoni, hanem azt, hogy az Úr minden hatalom fölött Úr.
Te a bálványellenes zsoltárt úgy használod, mint univerzális katolikusellenes bélyegzőt. Ez nem zsoltármagyarázat, hanem pecsételés.
15. Zsoltár 115 nem tiltja a jelet, hanem kigúnyolja az istenként kezelt kézműves bálványt
Zsoltár 115 valóban kegyetlenül gúnyolja a bálványokat: szájuk van, nem beszélnek; szemük van, nem látnak; fülük van, nem hallanak. Ez a prófétai bálványkritika klasszikus nyelve. De megint kérdezem: ki mondta katolikus oldalon, hogy a szobor önmagában lát, hall, szagol, beszél, üdvözít, bűnt bocsát, kegyelmet ad? Senki. A katolikus nem azért tiszteli a szentképet, mert a tárgy önmagában élő isten. A szobor nem Isten. A kép nem Krisztus ontológiai helyettesítője. A tárgy nem kegyelemforrás önmagában.
A zsoltár azok ellen szól, akik a kézműves tárgyat istenként kezelik. A katolikus kép helyes használata viszont jelként működik. A jel nem állítja, hogy ő maga a jelzett valóság. A térkép sem ország. A pecsét sem király. A fénykép sem azonos a személlyel. A feszület sem faisten.
Te úgy támadod a katolikus képtiszteletet, mintha a katolikusok a Zsoltár 115 bálványairól vallanák, hogy azok istenek. Ez hamis.
16. A robotbálványos kitérőd nem cáfolat, hanem látványos mellékszál
Azt mondod, ma már lehet olyan robotbálványt készíteni, amely beszél, lát és jár. Rendben. És ez mit bizonyít a katolikus képtiszteletről? Semmit. Ha valaki megtévesztő vallási robotot készítene, az csalás és bűn volna. De ebből nem következik, hogy minden szentkép bálvány. Az, hogy technikával lehet hamis csodát produkálni, nem teszi bűnné a keresztet, az ikont, a bibliai jelenetek ábrázolását vagy a szentek emlékezetét.
A technikai csalás lehetősége nem azonos a teológiai elv cáfolatával. Ezt te rendszeresen összekevered.
17. A stigmatizációt bálványimádásból levezetni megint bizonyítatlan általánosítás
Azt állítod, hogy az emberek egy része bálványimádásuk miatt válik stigmatizálttá, nagyobb részük pedig csalóként önmagát stigmatizálja. Ez megint egyetemes ítélet bizonyítás nélkül. A katolikus hívőnek nem kell minden stigmatizált személyről szóló állítást elfogadnia. Lehetnek csalások, lehetnek pszichoszomatikus jelenségek, lehetnek tévedések, lehetnek valóban vizsgálatra méltó esetek. De te minden esetet előre besorolsz: bűn vagy csalás.
Ez nem megkülönböztetés. Ez előre gyártott ítélet. A katolikus józanság legalább képes azt mondani: vizsgáljuk meg. Te már vizsgálat előtt kihirdetted az ítéletet, mert a rendszeredben más eredmény nem engedélyezett.
18. Ézsaiás 2 a bálványokkal teli országot ítéli el, nem a megtestesült Krisztus ábrázolását
Ézsaiás 2-ben az ország tele van bálványokkal, és az emberek kezeik csinálmánya előtt borulnak le. Igen. Ez a bálványimádás ítélete. A próféta az ember által készített istenpótlékokat ítéli el, amelyek előtt az ember a Teremtő helyett hajol meg. Ez teljesen jogos ítélet.
De ebből nem következik, hogy Krisztus keresztre feszített testének ábrázolása bálvány. Krisztus nem emberi kitaláció, hanem az Ige megtestesülése. A feszület nem egy másik isten, nem istenszobor, nem önálló üdvforrás. A feszület a megváltó keresztáldozatra mutat. Ha valaki a tárgyat imádná, bűnt követne el. De ha a tárgy által Krisztushoz fordul, nem bálványimádó.
Te Ézsaiás bálványellenes ítéletét ráhúzod minden keresztény jelre. Ez ugyanaz a szövegdaraboló módszer: ami a pogány istenpótlékra vonatkozik, azt átviszed a keresztény emlékeztető jelre.
19. Ézsaiás 30 az istenszobrok kidobásáról beszél, nem a szent jelek helyes használatáról
Ézsaiás 30-ban a megtérés jele, hogy a nép tisztátalannak tartja az ezüsttel és arannyal borított bálványokat, és kidobja őket. Igen, a bálványokat ki kell dobni. Ha valakinek házi istene van, okkult tárgya, démoni kultusztárgya, istenként kezelt képe, babonás amulettje, azt el kell vetni.
De egy feszület, egy Krisztus-ikon, egy szentkép, egy bibliai jelenetet ábrázoló kép nem szükségképpen ilyen bálvány. A tárgy minősége nem pusztán abból áll, hogy emberi kéz csinálta. Emberi kéz csinálta a frigyládát is. Emberi kéz csinálta a templom berendezését is. Emberi kéz írta le a Szentírás könyvtekercseit is. Emberi kéz öntötte a templomi eszközöket is. A kérdés az: Isten helyére teszik-e őket, vagy Isten szolgálatában jelként használják?
A te válaszod mindenre ugyanaz: emberi kéz csinálta, tehát bálvány. Ez azonban nem bibliai mérce.
20. Ézsaiás 40 nem minden képet tilt, hanem Isten lényegének képmással való pótlását
Ézsaiás 40 kérdése: kihez hasonlítanátok Istent, milyen képmást készítenétek róla? A szakasz a Teremtő összehasonlíthatatlanságát hirdeti. Isten nem fogható be kézműves szoborba. Nem hasonlítható teremtményhez. Nem helyettesíthető arannyal bevont bálvánnyal. Ebben a katolikus hit teljesen egyetért. Isten isteni lényege ábrázolhatatlan.
De a keresztény hit hozzáteszi: az Ige testté lett. Nem az isteni lényeg vált ábrázolhatóvá önmagában, hanem a Fiú felvett emberi természete. Krisztus embersége valódi, történeti, látható, érinthető. Ezért Krisztus emberi alakja ábrázolható anélkül, hogy az isteni természetet anyagba zárnánk. Ez a képtisztelet krisztológiai alapja.
Te Ézsaiás 40-et úgy használod, mintha az Ige megtestesülése nem változtatott volna semmit az ábrázolhatóság kérdésén. Pedig a keresztény ikonvédelem egyik központi állítása éppen ez: aki tagadja Krisztus ábrázolhatóságát, könnyen elcsúszik Krisztus valós emberségének tagadásába vagy elhalványításába.
21. A „miért van ennyi baj az országokban?” kérdésedre adott válaszod túl olcsó
Azt kérdezed: miért van ennyi probléma és baj az országokban? Válaszod: a bálványimádás miatt. Ez részben bibliai kategória lehet: a bűn valóban rombolja a népeket. De te minden bajt katolikus szobrokra és vallási képekre vezetsz vissza. Ez olcsó és felelőtlen magyarázat.
Háborúk, járványok, korrupció, családi szétesés, erkölcsi romlás, gazdasági igazságtalanság, erőszak, hazugság, önzés, istentelenség, ideológiák, személyes bűnök — mindezek mögött sokféle ok van. A bálványimádás tág értelemben valóban lehet a szív elfordulása Istentől. De ebből nem következik, hogy a nemzetek bajainak fő oka a Szentháromság-szobor vagy a Mária-kép.
Ez nem prófétai tisztánlátás, hanem vallási bűnbakkeresés.
22. A Szentháromság-szobrok ismételt listázása továbbra sem bizonyít bálványimádást
Újra felsorolod a magyarországi Szentháromság-szobrokat és pestisoszlopokat. De a puszta lista nem bizonyít. Az, hogy Baja, Buda, Komárom, Makó, Sopron, Temesvár vagy Zalaegerszeg főterén Szentháromság-szobor áll, nem bizonyítja, hogy az emberek követ imádnak Isten helyett. A történeti tény nem azonos a te értelmezéseddel.
A pestisoszlopok fogadalmi emlékek: hálát, könyörgést, közösségi emlékezetet fejeznek ki. Lehet vitatni a formájukat. Lehet bírálni egyes ikonográfiai megoldásokat. De automatikusan bálványnak nevezni őket ugyanaz a rövidzárlat, amely minden képet istenpótléknak képzel.
A katolikus tanítás szerint az imádás Istennek jár. A szobor nem Isten. A szobor jel. Ezt nem lehet ezerszer figyelmen kívül hagyni, majd úgy tenni, mintha cáfoltad volna.
23. A komáromi szobor és a „pogány istenanya” feltételezésed továbbra is csak feltételezés
A komáromi szoborról azt írod, hogy Krisztust kereszttel, az Atyát földgömbbel ábrázolja, közöttük pedig „valószínűleg” pogány mitológiából merített istenanya látható. A „valószínűleg” itt megint mindent elárul: nem tudod pontosan, mit látsz, de már megvan a vádirat. A barokk művészetben az alak lehet Mária, allegorikus figura, angyal, erényalak vagy más ikonográfiai elem. Pontos azonosítás nélkül pogány istenanyázni nem érv, hanem sejtető rágalom.
Ha Mária volna, a katolikus hit szerint akkor sem istennő. Ha allegória volna, még kevésbé. Ha angyal volna, akkor sem pogány istenanya. Te azonban minden női alakban pogány istennőt gyanítasz, mert a vádiratodnak szüksége van rá. Ez nem művészettörténet, hanem gyanúgyártás.
24. A komáromi földrengést isteni ítéletként ráolvasni a szoborra teológiailag felelőtlen
Azt írod, hogy a szobor felállítása után 1763-ban Isten földrengéssel pusztított, és ledőlt a jezsuita templom két tornya. Ez a fajta utólagos ítéletolvasás veszélyes és felelőtlen. Történt egy természeti katasztrófa. Te kiválasztasz egy vallási emléket, amelyet gyűlölsz, és kijelented: Isten ezért büntetett.
Jézus kifejezetten óvatosságra int az ilyen következtetésekkel szemben. Amikor torony omlott emberekre, nem engedte azt a kényelmes következtetést, hogy ők bűnösebbek voltak. A katasztrófa megtérésre hív mindenkit, de nem ad jogot arra, hogy te utólag isteni bíróként kijelöld a földrengés célpontját.
Ha egy katolikus templom tornya ledől, szerinted Isten ítélete. Ha egy katolikus szobor sértetlen marad, akkor mit mondasz? Ha egy protestáns templom dől le, akkor protestáns tévtan? Ha egy ateista városban van földrengés, akkor ateista bűn? Ez a módszer önkényes. Nem teológia, hanem katasztrófából fabrikált vitafegyver.
25. A te érvelésedben minden út ugyanoda vezet: katolikusellenes ítélethez
A szövegedben a következő minta ismétlődik: ha egy kép könnyezik, csalás; ha nem könnyezik, akkor is bálvány. Ha egy szobor áll, bálvány; ha földrengés van, Isten büntetése; ha nincs földrengés, attól még bálvány. Ha van visszaélés, az egész rendszer bűnös; ha nincs bizonyított visszaélés, akkor biztosan eltitkolták. Ha katolikus fordító vitathatóan fordít, sátáni; ha protestáns fordító téved, akkor csak felekezeti hiba. Ha Mária tisztelete van, istennőzés; ha Krisztus képe van, bálvány; ha Szentháromság-szobor van, pogányság.
Ez nem nyitott érvelés, hanem zárt vádirati gép. Az adatok nem alakítják a következtetésedet, hanem a következtetésed nyeli el az adatokat. A végén mindig ugyanaz jön ki: Róma bűnös, katolikus bálványimádó, te pedig az „Istenek Istene” igazi ismerője vagy. Ez inkább önigazolási rendszer, mint bibliaértelmezés.
26. Összegzés: a bálványellenes igéket nem a katolikus jelhasználat ellen, hanem a bálványimádás ellen kell fordítani
Összefoglalva: a Szentírás valóban keményen tiltja a bálványimádást. Tiltja a teremtmény Teremtő helyére állítását. Tiltja az istenszobrokat. Tiltja a hamis istenek szolgálatát. Tiltja a bálványokban való bizalmat. Ebben a katolikus hit egyetért veled, sőt veled együtt mondja: minden bálványt el kell vetni.
A vita nem ezen van. A vita azon van, hogy te bálványnak nevezel mindent, ami katolikus kép, szobor, feszület, Mária-ábrázolás, szentkép, pestisoszlop vagy szentek tisztelete. Ezt nem bizonyítottad. Csak idéztél bálványellenes igéket, majd előre eldöntötted, hogy azok a katolikus képtiszteletre vonatkoznak. Ez nem exegézis, hanem ráolvasás.
A katolikus álláspont világos: imádás csak Istennek jár. Mária és a szentek nem istenek. A képek és szobrok nem istenek. A szent jelek nem a Teremtő helyettesítői. Krisztus embersége ábrázolható, mert az Ige valóban testté lett. A visszaéléseket el kell ítélni, de a visszaélés nem cáfolja az elvet. A csalást le kell leplezni, de a csalás nem bizonyítja, hogy minden jel bálvány. A babonát ki kell irtani, de a helyes tiszteletet nem szabad bálványimádásnak hazudni.
A te rendszered végül nem a bálványimádás ellen küzd, hanem a megtestesült kereszténység látható jelei ellen. Minden képet, minden szobrot, minden szent emléket, minden fogadalmi oszlopot, minden Mária-tiszteletet és minden szentek közösségét egy nagy bálványtemetővé nyilvánítasz. Ez nem Mózes hitének védelme, hanem képromboló túlkapás, amely nem érti a különbséget bálvány és jel, imádás és tisztelet, Teremtő és teremtmény, dogma és visszaélés, hit és babona között.
Az apostoli katolikus hit pedig áll: egyedül Istent imádjuk; Krisztus az egyetlen Megváltó; Mária és a szentek teremtmények, nem istenek; a képek jelek, nem bálványok; a bűnt el kell vetni, de a hamis bálványvádat is el kell vetni. A te vádiratod hangos, de a hangosság nem szentség. A piros aláhúzás nem exegézis. A nagybetű nem prófétaság. A bálványellenes igehelyek nem igazolják azt, hogy minden katolikus jel bálvány — csak azt, hogy a te olvasatod nem tud különbséget tenni.
Minél több a teológia eretnekség (Isten parancsainak megtagadása, Mária kultusz, halott emberek imádata, stb.), és nyitottság a gonosz természetfeletti megnyilvánulásokra, annál nagyobb mértékben jelenek meg az ilyen jellegű csalások.
Miért? Egyszerű az oka van, az igény határozza meg a vallási piacot is. Ha eretnek emberek tömegei igénylik, hogy Mária, vagy más halott személyek szóljanak hozzájuk, szobraik és képeik könnyezzenek, akkor vannak, akik erről gondoskodnak, hogy meg is történjen, mert még eretnekebbé tehetik így híveiket, és óriási bevételek származnak az ilyen megnyilvánulási helyek zarándoklatiból. A Szentírás alapján határozottan állítom mindegyik eset csalás, és a hitelesítés érdekében elismert megnyilvánulások, és csodák is mind emberi, és ördögi csalások.
A Szentírás egyértelműen tiltja mind az Ó mind az Újszövetség a bálványok (Szűz Mária, Szent Antal stb.), és Isten és messiás szobrok készítését.
3Móz. 19,4
Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Nem csak a bálványokhoz való fordulást (előtte való imádkozást, azok tiszteletét) tiltja Istenünk az Úr, hanem ilyen szobrok, és képek készítését is.
3Móz. 26,1
Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket. Se faragott képet, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok azok előtt. Mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
Isten gyűlöli, amikor az országot tele rakják vallási szobrokkal (bálványokkal), „szent” oszlopokkal. Ahogy Magyarország, úgy egész Európa, és a világ tele van szentségtörő bálványokkal (szentháromság szobrokkal, és oszlopokkal, szűz Mária szobrokkal, kis Jézussal és az nélkül, keresztre feszített bálvánnyal, és a sok száz „szentnek” nevezett személy szentségtelen bálványaival, és nem beszélve a többi vallás bálványiról kultikus jelképéről, amelyek előtt az emberek leborulnak. De Te ezek előtt ne borulj le, és térj meg Istenedhez az egyedüli Szent Atyádhoz.
5Móz. 4,15-20
Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az ÚR beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára, sem a földi állatok formájára, sem az égen repkedő madarak formájára, sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a föld alatt a vizekben levő halak formájára! Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az ÚR. Titeket azonban kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is.
5Móz. 27,15
Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az ÚR, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen!
Átkozott az a szobrász, aki vallási szobrokat készít imádat, és tisztelet céljából. Természetesen az, aki tőle megrendeli az még bűnösebb. Akik a bálványokat Istentisztelet céljára felhasználják, templomaiba, házaikba beviszik, körmeneteket szerveznek ezeknek a szentségtörő förtelmes bálványoknak azt „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Térj meg, hogy ezer íziglen könyörüljön rajtad Istened, és ne kerülj egyenesen a pokolba, és ne hoz átkot fiaidra, unokáidra, ükunokáidra, és azok gyermekeire.
5Móz. 29,15-17
Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen nektek kellett átvonulnotok. Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából és kőből, ezüstből és aranyból vannak. Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. …
Zsolt. 31,7
Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom.
Dávid a zsoltáros hazugnak nevezi a bálványokat, és gyűlöli azok híveit. Nem az minősít egy szobrot, hogy emberi vért, vagy könnyet ont, hanem az, hogy szobor, amelyet nem lehet imádni.
A szobor nem tud, és Isten sem akarja, hogy vérezzen, és könnyezzen. Volt olyan vérző férfit ábrázoló szobor, amelyből női vér csordogált, ebből is egyértelmű, hogy nőnek a vérével töltötték fel a szobrot, de fordítva is megtörtént „Mária” szobra férfi vérét ontotta. Azt azért remélem ezekért a csalásokért nem kellett embernek bajba kerülniük a szükséges vér miatt. Volt több olyan hazug bálvány is, amely művért, vagy műkönnyeket ontott. Ilyen eset volt az is, amikor leleplezték az ausztráliai Brisbane egyik katolikus templomában könnyező „szűz Mária” szobrot. Lásd: http://index.hu/politika/bulvar/konnyez0730/
Furcsa mód ezeknek a könnyező, és vérző szobrok többsége mind egy bizonyos helyen működik, ha átviszik másik helyre, akkor abba hagyja a cselekményt (nincs ott, aki utána töltene a szobornak). Könnyező, és síró szobroknak többsége csak egy ideig, és néhányszor tette a cselekményt majd mindörökre abbahagyta (valószínű, hogy a szobor titkának tudója meghalt, és nem volt ki utána töltse, vagy félt a lebukástól). Az is valószínű, hogy több ugyanolyan szobor készül, amelyből egyik preparált, és vérző, könnyező, a cselekmény után pedig kicserélik, hogy nehogy lebukjanak. Volt olyan csalás is 1953-ban amikor Szirakúzában „Mária” szívét ábrázoló gipsz bálvány elkezdett könnyezni. Rengeteg hazugságot, magyaráznak bele ezen csalásokba. „Mária”, és a többi bálványok cselekedetei, üzenetei még nagyobb bálványimádás bűnébe csalják a tudatlan bűnös embereket. Nem egy esetben a bálványimádók szeretnék Mária társmegváltói szerepét ezeken a megnyilvánulásokon keresztül erőteljesen hangsúlyozni. Holott ez óriási eretnekség, csak egy megváltó van, és csak ő halt meg a bűneinkért senki más, csak Jézus Krisztus.
Zsolt. 97,7
Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.
Megszégyenülnek a bálványimádók mind, és akik bálványokkal dicsekszenek (kegyelmet, és bűnbocsánatot közlő, vérző, és könnyező, imbolygó, beszélő bálványokkal dicsekvők)
Zsolt. 115,4-8
A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
Nincs olyan faragott szobor, amely mennyből szállt volna alá, vagy olyan sincs, amelyet Isten adott volna, mert ilyeneket Isten nem adott, aki ellenkezőjét állítja az hazug. Minden szobor emberi kéz csinálmánya. Az ember ma már készíthet olyan szobrot „robot bálványt”, amely beszél, szagol, lát, és jár is. Ne higgy síró, könnyező, vérző, imbolygó beszélő szobroknak mert emberi kezek csinálmányai. Nem csodák, hanem csalások, és hazugságok. Készítőik, és megrendelőik célja az emberek becsapása, és elhitetése, hogy a csalásaik, és hazugságaik révén uralkodjanak az embereken, és azok lelkeiken. Ezek a csalások, és a hazugságok ihletője a Sátán, és démonai. Akik démoni vezetésre, vagy anyagi érdekeik miatt cselekszik ezeket, és akik ezekben a bálványokban bíznak, hasonlók lesznek szobraikhoz (megvakulnak, megbénulnak, némák, és süketek lesznek). Akik pedig hazug könnyező, és vérző bálványokban bíznak, azok sírni és vérezni fognak, de nem Isten kegyelmétől, hanem szobor , és képtiszteletük, imádatuk bűne miatt. A emberek egy része bálványimádásuk súlyos bűne miatt válnak stigmatizáltá, de nagyobb részük szintén csaló önmagát stigmatizálja.
Ézs. 2,8-9
Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik.
Ézs. 2,18-22
A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?
Dobd el a bálványaidat addig, amíg nem késő, amíg élsz, és nem jön vissza a mi Urunk, hogy megítéljen élőket és holtakat.
Ézs. 30,21-23
Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek! Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon.
Miért van ennyi probléma, miért van ennyi baj az országokban, az emberek bűnei és bálványimádása miatt. Dobd ki undok bálványaidat többé ne borulj le előttük. Gyűlöld meg őket, mert annyi szenvedést, átkot, és fájdalmat okoztak neked, és nem csak neked hanem, gyermekeidnek, nemzetednek, és országodnak is.
Ézs. 40,18-31
Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
A magyarországi Szentháromság-szobrok (pestisoszlopok) a barokk kor legfontosabb fogadalmi emlékei. Leggyakrabban a járványok elmúltával, a lakosság védelméért emelték őket, így szinte minden jelentős magyar város főterén megtalálhatók.
A komáromi Szentháromság-szobor a város legrégebbi köztéri szobra. A város főterének, a Klapka-térnek nyugati oldalán fekszik, a Zichy-palotával szemben, a volt Kovách-gyógyszertár[1] előtt. 1715-ben állították fel hálaadásul az 1710-1711. évi pestisjárvány után.
A város lakói már 1703 decemberében fogadalmat tettek Szentháromság-szobor felállítására, mivel az osztrák kézen levő várost Rákóczikurucai ostrommal fenyegették. Az ostrom hosszas alkudozás és tetemes anyagi áldozatok árán elmaradt, a fogadalmat azonban nem tartották be.
1710 januárjában pusztító pestisjárvány vette kezdetét Komáromban.Cserkó János plébánosnak sikerült rávennie a városi tanácsot a szobor felállítására. Kezdetben egy ideiglenes faszobrot állítottak fel, majd 1714. február 2-ána komáromi jezsuita rend főnöke letette a kőszobor alapkövét, melyet 1715. Szentháromság vasárnapján avattak fel. Az oszlop csúcsán a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoport áll, a talapzaton pedig öt szentnek a szoboralakja: Páduai Szent Antal, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália, Borromei Szent Károly. A szentekról latin hexaméterekből álló kronogramok emlékeznek meg.
A szobornak az oszlopcsúcsán Krisztust egy nagy kereszttel a vállán, az Atya Istent pedig egy földgöbbel a térdén ábrázolja. Közöttük pedig egy női alak - valószínüleg a pogány mitológiából merítve - egy istenanya található.
