"Matthew LaCroix feltételezése szerint a romok egy kiterjedt, ősi település maradványai lehetnek, korukat pedig geológiai adatokra alapozva rendkívül magasra, 11 700 és 40 000 év közé becsüli. Érvelése azon alapszik, hogy a pleisztocén korban a Van-tónak nyugati irányba volt lefolyása, amelyet a közeli Nemrut vulkán masszív kitörései zártak el. A geológiai események következtében a tó vízszintje megemelkedett, elárasztva a korábbi, feltételezetten a tó partjára épült part menti településeket. Mivel a pleisztocén kor nagyjából 11 700 éve ért véget, a kutató arra következtet, hogy az építményeknek a vulkáni tevékenységet megelőzően, azaz a jégkorszak vége előtt kellett felépülniük."
A Nemrut vulkán valóban elzárta a Van-tó korábbi lefolyását, ami a vízszint megemelkedéséhez vezetett. Ez az esemény azonban nem a jégkorszak végén (11 700 éve) történt, hanem jóval korábban, a pleisztocén kor közepén, nagyjából 200 000–300 000 évvel ezelőtt.
A jégkorszak végén és a holocénban (az elmúlt 12 000 évben) a tó vízszintje nem a vulkáni kitörések, hanem elsősorban a klímaváltozás (csapadékmennyiség és párolgás) miatt ingadozott drasztikusan. Például nagyjából 9500 éve a tó vízszintje a maihoz képest hatalmasat, közel 300 métert csökkent, majd később újra megemelkedett.
A búvárok által videóra vett, precízen illeszkedő kőtömbökből álló falak stílusa és a rajtuk talált szimbólumok (mint az „Élet virága” motívum) a fősodorbeli régészek szerint egyértelműen a vaskori Urartu Királyságra (kb. 3000 évvel ezelőtt) vagy a középkori építészetre utalnak. Urartu lakói híresek voltak a monumentális kőfaragásaikról és erődítményeikről a Van-tó vidékén.
Tudományosan bizonyított, hogy az Urartu Királyság idején (i.e. 9–6. század) a Van-tó vízszintje jóval alacsonyabb volt a mainál. Az akkoriak a szárazföldön építkeztek, és a struktúrákat a tó későbbi, természetes vízszint-emelkedése árasztotta el az évszázadok során.
A romok valójában sokkal nagyobb valószínűséggel egy 3000 éves urartui erőd vagy település részei, amelyek a tó természetes vízszint-ingadozása miatt kerültek víz alá.
Igen. Ez egyáltalán nem problémás. Colin Reader éppen azt hangsúlyozza, hogy nem egyszerűen „eső”, hanem a magasabb fennsíkról lezúduló felszíni lefolyás lehetett fontos eróziós tényező. A Szfinx környezete topográfiailag különösen alkalmas arra, hogy egy nagyobb eső után a víz koncentrálódjon.
Elég-e 120 év ahhoz, hogy létrehozza a mai mély, hullámos/paplanszerű eróziós formákat?
A Heit el-Ghurab-i adatok azt bizonyítják, hogy Gízában a IV. dinasztia idején valóban előfordultak a jelenleginél nagyságrendekkel erősebb csapadék- és árvízi események. De nem azt bizonyítják, hogy a Szfinx teljes eróziója ebben a 120 évben keletkezett. Robert Schoch alapvető érve éppen az, hogy a Szfinx testén és árkának falain látható, általa csapadékvíz-eróziónak tartott formák olyan jellegűek, amelyek szerinte jóval hosszabb idejű és intenzívebb nedves klímát igényelnek, mint ami a 4. dinasztia idején rendelkezésre állt. A 120 év villámárvízekkel érdekes háttéradat, de önmagában nem oldja meg az erózió időtartamának problémáját.
A gízai paleoklimatikus bizonyíték: „A 4. dinasztia idején is előfordultak nagy csapadék- és árvízesemények.”
Schoch érve: „Az ilyen események létezése nem magyarázza meg automatikusan a Szfinx hosszú távú, mély csapadékos mállását.”
Reader: a csapadékvíznek fontos szerepe lehetett, és a gízai környezetben késői, dinasztikus időszakban is volt elegendő szélsőséges csapadék.
Schoch: ez nem magyarázza meg a Szfinx teljes eróziós történetét; a morfológia ennél korábbi és hosszabb nedves periódust jelez.
És a piramisok kőbányái?
A Szfinx ugyanazon a gízai geológiai környezeten belül van, ahol a nagy kőfejtések és monumentális építkezések zajlottak. A fennsík felszíne vízgyűjtőként működhetett, és Reader szerint a fennsík nyugati részéről érkező víz a domborzat miatt a Szfinx árka felé koncentrálódhatott.
Tehát a mechanizmus fizikailag teljesen elképzelhető: ritka, nagyon intenzív eső → nagy vízgyűjtő terület → gyors felszíni lefolyás → vízmosások → puhább mészkőrétegek szelektív eróziója.
A 120 évnyi, Kr. e. 2550–2430 körüli intenzívebb csapadék nem válasz Schoch teljes érvelésére. Legfeljebb arra a kérdésre ad választ: „Lehetett-e jelentős vízerózió a IV. dinasztia idején?” Igen.
De Schoch kérdése ennél sokkal nagyobb:
Megmagyarázza-e egy rövid, késői csapadékos periódus a Szfinx, az árok, az árokfalak, a templommagok, a különböző kitermelési szintek és az építési fázisok teljes együttesét? Nem.
Az általa javasolt kép inkább egy többszakaszos történet: korábbi kőbe vágás / korábbi szobor → hosszú idő alatt kialakuló mállás → későbbi dinasztikus átalakítás → újrafaragás → árok és templomok további kialakítása. És persze a korszakokon átívelő építkezés gondolata:
Szerintem korszakokon átívelő projekt volt, amikor 12000 éve a természetes yardangot körbeásták kb. 0,5 méter mélyen, majd a követ felállványozták megfaragták ősi istenség képére.... majd kb. 4800-5500 éve a predinasztikus korban elvégezték a munka jelentős részét; a hátsó részt alaposan lemélyítették, a test rövidebb, arányosabb lett, a fejet átfaragták sokkal kisebb, Mehit oroszlán napszimbólum képére.... majd az Óbirodalomban a fej még egyszer újrafaragásra kerül, királyi ikonográfiát kap. Ekkor burkolják gránitlapokkal a mészkőtemplomokat - pár évszázad alatt a mészkőmag már erodálódhatott. Ekkor bővítik az árokfalat északkeleten, és még jobban integrálják a templomokat Hafré rituális céljaihoz.
Ha a Hentkaus-monumentumnál is kimutatható lenne:
természetes kőzet → emberi megmunkálás → hosszabb mállási/eróziós szakasz → későbbi építészeti beavatkozás, akkor az már nem a „második Szfinx” romantikus elnevezésének kérdése lenne. Hanem egy második, független gízai példája lehetne ugyanannak a többfázisú monumentális kőfaragási folyamatnak.
Az (édes ízű) Szeván-tó (már többször megénekeltem) szintén rendelkezik víz alatti kövekkel.
A Van-tó (sós) és az Urmia-tó (nagyon sós vizű) mellett egyike a történelmi Örményország három nagy tavának, melyeket örmény tengereknek is szoktak nevezni.
Kedvelt helyek voltak a múltban, sok kőművel. Túl nagy népsűrűség ott sosem volt, ezek talán nyári paloták lehettek távoli uralkodóknak, mindenesetre a nagy birodalmak nem hagyták leigázatlanul, még véletlenül sem kerültél el.
Dr Reda Abdel Halim videója, a "Is this the Second Sphinx of Giza in Egypt?"-ban kifejtett teóriája, hogy ez a hosszúkás domb valamiféle kapcsolatban lenne a "Második Szfinxszel", valószínűleg nem helytálló. Halim egyébként a gízai piramiskörzet PR-igazgatója volt. Zahi Hawass határozottan elutasította állításait.
Annyiban hasonlatos a Szfinxhez, hogy ez is, és a Khentkavesz királynő síremlék (ezt nevezték régebben a "Negyedik Piramisnak" is) alsó része azonos módon keletkezett: a nagy piramisok építésekor használt kőfejtőből maradtak meg (M. Lehner). Az utóbbi kettőre nem sok figyelmet fordítottam korábban, úgyhogy itt is érnek meglepetések. Azaz mindenképpen érdekes helyszín.
A királyné - aki amúgy Hufu dédunokája volt - síremléke ráépült az érintetlenül hagyott alapkőzetre, mintegy dobogóra. A videón ez jól látszik, onnan vettem a képet:
A jobb oldali kép a Szfinx déli árokfalát mutatja. Korábban csak egyértelműen szél/sóshomok erodálta sziklákkal találkoztam a képeken, melyek Gizában készültek. Viszont ez a két sziklaformáció nagyon hasonló elemeket mutat, ha a Khentkaveszé nem is mutat olyan erőteljes erodációt.
Itt is több minden összeadódik, de főként az eső, vagyis inkább a savas eső játszhatott nagyobb szerepet (vagy valami más, ami még nem jött elő?). Sima eső szerintem nehezen hozhatott volna létre ilyen torzulást. Ugyanez megvan az ún. "Második Szfinx"-nél is (amúgy nincs ellenemre, hogy így nevezzük, bár nincs köze a Nagy Szfinxhez, de valóban kicsit hasonlatos a tömbjéhez, meg adjunk pontot a romantikának is). Itt Mark Lehner képén:
Bal oldalt felül van egy ilyen erodáció és jobb oldalt alul is egy hasonló, buborékos torzulás kis szakaszon, mint a Szfinx déli falában. Ez utóbbi ugyanúgy megáll az alapot adó anyakőzetnél, mint a szfinxfalnál!
Volt egy gízai „esős periódus”: kb. i.e. 2550–2430 körül. Khephrén felvezető útja mellett ezért kellett vízelvezető árkot vájni. A Heit el-Ghurab-i piramisvárosban a kutatók mintegy 10 nagyobb árvizes eseményt tudtak azonosítani kb. 40–45 év alatt, vagyis átlagosan körülbelül négyévente következett be egy jelentős pusztító árvíz. Ez egy rövid, 120 éves periódus volt, de számos jelét találták az emlékműveken: villámárvizek nyomai, nagy mennyiségű hordalék, alluviális hordalékkúpok, iszapfalú épületek összeomlása, tömegmozgások.
Akkoriban a vulkánok szolgáltattak elsősorban a savas esőket, de ilyen Egyiptomban nem volt, viszont volt Gízában erőteljes fém (főleg réz) kohászat, és folyamatosan működtek az olvasztókemencék (A Heit el-Ghurab településen konkrét rézfeldolgozó műhelyt, rézsalakot, rézzel szennyezett tűzhelyeket, olvasztótégelyként használt kerámiát és fúvócsöveket találtak). A szulfidos rézércek (például a Sínai-félszigetről származó kalkopirit) pörkölése és olvasztása során kén-dioxid szabadult fel. A keményfából és faszénből származó füstgázokkal keveredve ez a légköri pára hatására helyi, kénsavas esőket okozott a munkaterület (Gíza!) közvetlen közelében. Ezért nem is találtunk a környékbeli hegyekben hasonló erodációkat. Ez okozhatta a paplanszerű erodációt a Szfinx árokfalában.
De akkor nem kell "a gagyi, összemontírozott videó"-ról beszélni, utólag milliószor elmondogatni. El kell tudni viselni, hogy az a szemléltető videó remek összefoglalója volt a nagy jelentőségű tengerrégészeti felfedezésnek. Nem kell a lelki fájdalmakról állandóan közlést adni.
Nem értem minek hisztizel ezen a Sein-szigeten ennyit, amikor az nem a beírásodra vonatkozott, hanem a belinkelt videóra, amihez nem sok közöd van? Magát a leleteket én is jelentősnek tartottam, mint azt vagy kétszer is írtam. Nem tudom, mit nem értettél meg ebből?
Lehet így is írni a Sein-sziget melletti víz alatti romokról.
A Sein-sziget melletti prehisztorikus kőfal hivatalos tudományos bejelentése és az arról szóló szakmai tanulmány az International Journal of Nautical Archaeology című elismert tengeri régészeti szakfolyóiratban jelent meg. A tanulmány címe: "Submerged Stone Structures in the Far West of Europe During the 6th Millennium BC: The Case of the Île de Sein (Brittany, France)" (Víz alatti kőszerkezetek Európa távoli nyugati részén az i. e. 6. évezredben: az Île de Sein esete).
A hivatalos publikáció főbb részletei:
A kutatócsoport vezetői és szerzői: A projektet és a tanulmányt Yvan Pailler, a Nyugat-Bretagne-i Egyetem (Université de Bretagne Occidentale) professzora és vezető régésze jegyzi, a felfedezést pedig eredetileg Yves Fouquet geológus indította el, aki még 2017-ben lézeres medertérképezési (LIDAR) adatok alapján szúrta ki a formációt. A bejelentés alapja: A tudományos publikációt egy többéves kutatómunka előzte meg. A francia DRASSM (Víz alatti Régészeti Kutatócsoport) és a SAMM búvárai 2022 és 2024 között több mint 60 merülés során vizsgálták meg a helyszínt. A mintavételek, a kőtömbök elrendezése és a rajtuk talált merőleges, emberi kézre utaló nyomok igazolták hivatalosan, hogy a 120 méter hosszú, több ezer tonnás gránitmonstrum nem geológiai képződmény, hanem mesterséges építmény. Tudományos datálás: A szakértők a tengerszint-változási modellek és a kapcsolódó geológiai adatok alapján a fal építését i. e. 5800 és i. e. 5300 közé teszik (késő mezolitikum / kora neolitikum átmeneti időszaka). Ez a hivatalos kormeghatározás azért rázta meg a tudományos világot, mert azt bizonyítja, hogy a part menti vadászó-gyűjtögető vagy korai letelepedett közösségek már évszázadokkal a híres szárazföldi breton megalitok (pl. a Carnaci sorak) megjelenése előtt képesek voltak többtonnás kőtömbökből álló, monumentális mérnöki szerkezeteket emelni.
De lehet szemléltető videóban is bemutatni a felfedezés lényegi tudományos magvát. Tök mindegy.
"A cikkek közölnek a víz alatti romokról képeket is, remélem ezek hitelesebbek, mint a francia Sein-szigetről abban a gagyi összemontírozott videóban mutatott falak."
A Sein-szigetek melletti leletek nem "a gagyi, összemontírozott videó" tudósítása, nem a szubjektív elme találmánya, hanem objektív, tudományos valóság. Nehéz, mi?
(Jelentettek innen már romokat 2017-ben is). Ezek 23 méter mélyen vannak, ami tekintélyesnek tűnik: "A merüléseket végző csapat egyik tagja, Matthew LaCroix nyilatkozata alapján az egymásba illeszkedő kövekből álló fal három lépcsőfokkal csatlakozik egy tökéletes kört formázó struktúrához. A több mint 2,4 méter magas falazat mintegy negyvenöt méter hosszan folytatódik a tó sötét vizében."
Itt is a koruk okozta az első vitát:
"Matthew LaCroix feltételezése szerint a romok egy kiterjedt, ősi település maradványai lehetnek, korukat pedig geológiai adatokra alapozva rendkívül magasra, 11 700 és 40 000 év közé becsüli. Érvelése azon alapszik, hogy a pleisztocén korban a Van-tónak nyugati irányba volt lefolyása, amelyet a közeli Nemrut vulkán masszív kitörései zártak el. A geológiai események következtében a tó vízszintje megemelkedett, elárasztva a korábbi, feltételezetten a tó partjára épült part menti településeket. Mivel a pleisztocén kor nagyjából 11 700 éve ért véget, a kutató arra következtet, hogy az építményeknek a vulkáni tevékenységet megelőzően, azaz a jégkorszak vége előtt kellett felépülniük."
A cikk erre ezt írja: "Más szakemberek ugyanakkor szkeptikusan fogadták LaCroix kormeghatározását, és a leleteket egy jóval későbbi korszakba, az Urartui Királyság idejére (Kr. e. 9. - 6. század) vagy a középkorra datálják." Rendszerint lelkes amatőrök dobálóznak így az évezredekkel. A cikk azt sugallja, hogy az egyik szakember ezt mondja, a másik meg amazt. Mint a Szfinx esetében, hogy az egyik geológus (Schoch) ezt mondja, a másik meg amazt. A Van-tó esetében a "más szakemberek" a régészek, míg ez a Matthew LaCroix hasonló figura, mint Hancock vagy Schoch, aki azt hiszi, majd ő, mindenféle előtanulmány nélkül, átírja az emberiség történetét.
Egyébként ez az Matthew LaCroix egy amerikai független kutató, író, podcaster és tartalomgyártó, aki elsősorban az alternatív történelem, az ősi civilizációk, a mitológia és az elhallgatott emberi eredet témakörében publikál, vagyis ez a mániája (általában ahová az ilyenek mennek, mindenhol találnak valami 10-20 ezer éves falat, szobrot, akármit).
A cikkek közölnek a víz alatti romokról képeket is, remélem ezek hitelesebbek, mint a francia Sein-szigetről abban a gagyi összemontírozott videóban mutatott falak. Most ezek elég szabályosan vágott kváderköveknek tűnnek. LaCroix ennek ellenére tkp. öregebbnek mondja Göbekli Tepénél. Viszont az is is igaz, hogy a Földnek ez a tájéka gyakorlatilag az emberi civilizáció mélyére visz, s tele van nagyon ősi helyekkel. Viszont azt nem gondolom, hogy 12.000 évvel ezelőtt itt szabályos kőfalakat raktak, amire Egyiptomban csak 7000 évvel voltak képesek, de a faragatlan megalitok ideje is csak vagy 4000 évvel később jött el. Tekintve, hogy az emberi populáció mélységesen alacsony volt a későbbiekhez képest. A vadászó-gyűjtögető életmód övezetekre szabta a megélhetési területeket, mint a ragadozóknál. Átlagosan mindössze 0,02–0,05 ember jutott egy négyzetkilométerre a lakható szárazföldeken (az egész emberiség nem volt több 2-5 millió embernél). Nem voltak nagy települések, csak kisebb csoportok, így elég nehéz lett volna valami komolyabb civilizációs ugrást végrehajtani, kitalálni mértékegységeket, kővágóeszközöket, emelőket, és hasonlókat.
A videó az I. Hentkausz sírja mellett fekvő, úgynevezett „Second Sphinx” sziklaalakzatot mutatja, amelyet Dr. Reda Abdel Halim vizsgált. Az ő saját leírásában szerepel, hogy a formáció kb. 250 méterre van a Nagy Szfinxtől, és szerinte a két alakzat hossza hozzávetőlegesen azonos, kb. 73,5 m. A kutató nem azt mondja, hogy „úgy néz ki, mint egy Szfinx”, hanem azt állítja, hogy a test hossza is a Nagy Szfinx nagyságrendjében van, kb. 73,5 méter.
Abdel Halim több irányból vizsgálta és mérte a képződményt, és azt állítja, hogy a természetes kőzetből kialakult forma több ponton hasonlít a Nagy Szfinxhez. A saját beszámolója szerint a testet, a „fejet” és az oldalsó nyílásokat is vizsgálta.
Abdel Halim saját beszámolója szerint több, általa „holes”-nak nevezett nyílást is azonosított a szikla déli oldalán; tízet említ. Ezeket lehetséges bejáratoknak vagy a sziklatesthez kapcsolódó mesterséges struktúráknak tartja.
A környező építményeken (például a Kava-király sírjának északi oldalán) látható esővíz-erózió és a sziklaformáció weathering mintázatai arra utalnak, hogy ezek a struktúrák rendkívül régiek, akár 7–10 ezer évesek (dinasztia előtti korúak) is lehetnek [05:52].
Mindenképpen gyanús, a Nagy Szfinx és az I. Hentkausz sírját körülvevő kőfejtő is szinte ugyanabban az időben, kb. 4500 éve készült. Colin Reader geológus 2006-os tanulmányában külön foglalkozik I. Hentkausz sírjával és a közeli Kai-sírhellyel. Mindkettőn olyan eróziós nyomokat tárgyal, amelyek szerinte hasonlítanak a Szfinx körüli sziklafalak egyes felszíni formáihoz. Értelmezése szerint ezek a nyomok már a 4. dinasztia nagy építkezései előtt kialakulhattak. Ehhez még egy építészeti megfigyelést is hozzátesz: Hentkausz sírjának alsó falain fülkés, úgynevezett palotahomlokzat-díszítés maradványai láthatók. Ez az építészeti motívum a korai dinasztikus Egyiptomban is ismert volt. Reader ezt a korábbi gízai tevékenység lehetséges bizonyítékaként értelmezi.
I. Hentkausz sírja és a mellette lévő kődomb a "torzó fejjel" nem azért érdekes, mert bizonyítottan egy második Szfinx lenne, hanem azért, mert Reader szerint a rajta található geológiai és építészeti nyomok egy, a megszokottnál korábbi gízai építéstörténet lehetőségét vetik fel.
Az újabb kutatások szerint, érdekes módon a bolygóideg rostjainak többsége nem az agyból a szív felé, hanem a testből (így a szívből is) az agy felé továbbít információt. Ez azt jelenti, hogy az agy folyamatosan figyeli a szív állapotát. Tehát a bolygóidegi információáramlás az agy felé.... A testből érkező jelek nagyban befolyásolják az érzelmeinket, a gondolkodásunkat és a döntéseinket. A gondolkodás nem kizárólag az agyban zajló folyamat. Az agy a test állapotával együtt dolgozza fel a világot, és ebből a kölcsönhatásból születhetnek olyan megérzések is, amelyeknek az eredetét nem tudjuk tudatosan megmagyarázni. A testünkkel és a környezetünkkel állandó kölcsönhatásban álló élő rendszerként működünk.
A rejtélyes „Föld alatti Gíza” és a történelem előtti Szfinx-komplexum igazolást nyerhetnének. A nemzeti büszkeség és az idegenforgalom stabilitása, részben pedig a műemlékek fizikai védelme miatt az egyiptomi vezetés védi a konzervatív narratívát.
„A természetes és az emberi törlés együttes hatása miatt minél távolabbra tekintünk vissza az időben, annál kisebb lehet egy korábbi civilizáció régészeti láthatósága.”
Mi lenne akkor, ha úgy döntene egy felelős Egyiptomi kormányzat, hogy feltártatja teljes egészében és mélységében a Gizai platót? Teret engedve a mai technológiákon alapuló kutatóknak, nem csak a hivatásos régészeknek. Átírnák vele Egyiptom történelmét?
„A szív. Amit most fedez fel lassacskán a tudomány, a legmegbízhatóbb iránytű igazság kérdésében (is).
Halál komolyan mondom. „
Igen. A halál komolyan veendő dolog. Hallgass a szívedre, vigyázz az eszedre!!! (Az agymosás ellen jó az óbor, a sör, a pálinka, de csak gyógyszerként adagolva.) ;-)
Vagyis - ráadásul egy G-típusú sárga törpe csillag körül keringő, geológiailag aktív bolygón élünk. A kozmikus környezetünk által meghatározott éghajlati és geológiai folyamatok 4,5 milliárd éve folyamatosan alakítják és részben törlik a Föld felszínének korábbi állapotait. Ehhez társul maga az ember: az egymást követő kultúrák és civilizációk nemcsak új rétegeket hoztak létre, hanem a korábbiakat átépítették, szétszedték, újrahasznosították vagy megsemmisítették. A természetes és az emberi törlés együttes hatása miatt minél távolabbra tekintünk vissza az időben, annál kisebb lehet egy korábbi civilizáció régészeti láthatósága.
Nem is beszélve arról, hogy ha létezett 15-18-22-50-150 ezer, 50 millió stb évvel ezelőtti megelőző civilizáció, akkor ezek is régészkedtek, egymásra épültek, tehát a múlt nyomai "hatványozottan" fogytak, sérültek, vagyis minden újabb civilizáció újabb réteget hozhatott létre a korábbi nyomok fölé, illetve újra felhasználhatta vagy megsemmisíthette azokat (ugyanez vonatkozik a 3-4 ezer vagy több éves ókori egyiptomi civilizációra is... sőt). A palimpszeszt is szerepet játszott.
És ha közben még jégkorszakok, folyómeder-változások, vulkanizmus vagy tektonikai mozgások is történtek, akkor egy nagyon régi civilizáció régészeti láthatósága elképesztően kicsivé válhat.
Hiszen sárga törpe is vagyunk, vagyis a természet törvényei miatt szinte törvényszerűen alig maradhatott fenn valami a távolabbi múltból.
„Ha már minden mesterségesen manipulált lesz, akkor ránkborul egy álvilág szemfödél. Mintha álomból ébrednél.”
„ (Fáziskéséssel jön a parafrázis.)
vakságtól ki nem fél minek annak szemfödél”
A vetítők olyan erős fénnyel „operálnak”, hogy a szemfödél csak megelőzi a vakítást. A gond abból adódik, hogy már minden érzékszervünkre van csillapító szer, így érzéketlenné váltunk a hamisra, igazra egyaránt. :-(
Így van, a lafanc AI szorgalmasan asszisztál a vetítéshez. Arra van kiképezve, hogy mindent megmásítson, összekuszáljon. Hamarosan kiönthetjük, amit főztünk, mert már egyetlen csepp is megmérgezte.
Ha már minden mesterségesen manipulált lesz, akkor ránkborul egy álvilág szemfödél. Mintha álomból ébrednél. Mintha mindent ismernél, de semmi sem ismerős. Mintha minden ismerős lenne, de semmit nem ismersz.
„Fantasztikus, milyen kreatívan illesztik össze a csontokat, mindig is preferálták az olyan beillesztéseket, amelyek kiadják a vágyott eredményt. Az nem probléma, hogy a fele sem igaz!”
Szerintem is. A mai technológiával, az AI közreműködésével, olyan képet vetítenek, amilyent akarnak. Tulajdonképpen a vágyvezérelt tudomány korába léptünk, amikor a mezítelen igazságot, a fantázia cifraszűrével öltöztetik fel.;-)
Végül, a koponya összetett jellegét illetően, ahogy azt korábban említettük, az arc legnagyobb és legreprezentatívabb része egyetlen példánytól származik. Az állkapocs, bár egy másik egyedhez tartozik, egy ugyanabból a régészeti rétegből exhumált felnőttnek felel meg, és figyelemre méltó szerkezeti kompatibilitást mutat a koponyával, ami nagyobb módszertani robusztusságot biztosít a modellnek, mint egy kizárólag elméleti vetületeken alapuló rekonstrukció. Továbbá a maxilláris fogazat, amely arányosan kis területet képvisel, marginális befolyást gyakorol az arc közelítés végeredményére.
Fantasztikus, milyen kreatívan illesztik össze a csontokat, mindig is preferálták az olyan beillesztéseket, amelyek kiadják a vágyott eredményt. Az nem probléma, hogy a fele sem igaz! 🦕 🧙
Köszi, elolvastam. A saját fajunk - Homo Sapiens - körülbelül 315 ezer éve jelent meg - Jebel Irhoud-i, marokkói leletek. A Homo nemzetség ennél régebbi, nagyjából 2,8 millió éves. A két lábon járás jóval korábban kialakult, mint a Homo nemzetség - pl. Toumai és Orrorin tugenensis (6-7 miollió évesek) és Ardipithecus ramidus (4,4 millió éves) és Australopithecus afarensis - Lucy csontváza (3 millió éves).
A dinoszauruszok tömeges kihalása körülbelül 66 millió éve történt. Az emlősök azonban már jóval előtte léteztek; nem a kihalás hozta létre őket, hanem új ökológiai lehetőségeket nyitott meg előttük.
A pliocén általában melegebb volt a jelenleginél. Óriás termetű emberekre nincs bizonyíték. A pliocénben a mai emberfaj még nem létezett. A legutóbbi jégkorszak hidegmaximuma körülbelül 26 500–19 000 évvel ezelőtt volt, a globális tengerszint hozzávetőleg 120 méterrel alacsonyabb volt a jelenleginél, s ez valóban potenciális jelölt az elveszett civilizációk feltárására. A jégkorszak végén a felmelegedés és a jégtakarók olvadása miatt a tenger fokozatosan elöntötte ezeket a területeket. A part menti emberi élet szempontjából ez óriási földrajzi átalakulást jelentett.
A legfontosabb területek, ahol elveszett települések rejtőzhetnek: Doggerland – az Északi-tenger - Szundaföld – Délkelet-Ázsia - A Földközi-tenger kontinentális selfjei
Ebben arról spekulálok, hogy volt-e lehetősége a Homo –sapiensnek fejlett civilizációt létrehoznia a még a dinoszauruszok kihalása előtt? Amennyiben a tér és az idő „relatív”, akkor a megfigyelőkön múlik minden megszerezhető információ. Ha azonban abszolút a tér és az idő, vagyis a téridő a megfigyelésétől mentesen is létező, akkor a múltban is történhetett olyan (esemény), amit mi csak a jövőnek tartogatunk. Van azonban egy termodinamikai és entrópiai „követelmény”, vagyis a kauzalitás, amit a kvantummechanika már annullált. Amennyiben mégis van időbeli egyirányúság, vagyis nem lehetséges visszamenni az időben, akkor nem lehet végső igazolást szerezni az igazságról sem. Megint a Magyar népmesék találó kezdőmondata jut eszembe: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy…
„Hány különböző módon képes a Multiverzum anyaga és energiája önmagát megszervezni úgy, hogy abból érzékelés, emlékezet, tanulás, intelligencia és felhalmozódó tudás jöjjön létre? Ez maga a végtelen. Nemcsak a világegyetem nagyobb nálunk felfogható méretnél — hanem az intelligencia lehetséges formáinak tere is.”
Az önszerveződő anyag energiaformában, annak is a szubsztanciája a tudat, az intelligencia, vagyis a szellemi létező. A mai tudósaink, már kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy létezhet a Mindentudó- Mindenható Isten. Legalább is egy Multiverzum formában, amit mi csak elgondolhatunk, de fizikailag igazolni nem tudunk.
„A mi buborékunk története egyedi. Egy adott kezdeti fluktuáció-készlet, egy adott anyageloszlás, egy adott galaxis- és csillagkeletkezési lánc, egy adott biológiai és civilizációs út - 13,8 milliárd év. Ez a történet egyszeri. De abból, hogy ez a történet egyszeri, nem következik, hogy a valóság egésze is csak egyetlen történetet tartalmaz.”
Nagyon egyet értek ezzel a nézeteddel. Szerintem is több a valóság annál, amit mi gondolunk róla.
„Ha a téridő nagyobb a kauzális horizontunknál (amit a tágulás és a véges kor már maga után von), akkor a legtermészetesebb feltételezés az, hogy más tartományokban más kezdeti feltételek valósultak meg. Más fluktuációk, más szerkezetek, más történetek. A miénk csak egy a sok közül — nem azért, mert spekulálunk, hanem azért, mert a standard kozmológiai modell, amit a megfigyeléseinkből felépítettünk, ezt engedi, sőt: ezt várja.”
Amennyiben a téridő-struktúra a szó szoros értelmében végtelen, akkor valóban rengeteg lehetőség volt, van lesz, a megvalósulásokra. (teremtésre) Ezért jogos az univerzum név egy megvalósult lehetőségre, mert a Calabi Yau terek száma 10ˇ500 db. Amennyiben a fénysebességhez tartozó „idő sebességet” veszem alapul, akkor nagyon sok időre van szükség ahhoz, hogy minden „térformáció” egymás után valósítsa meg a maga univerzumát. Feltéve, hogy az idő és a tér definíció szerint abszolút mennyiség szerint értendő.
„Ugyanez vonatkozik a Homo Sapiens történetére is. A saját történetünk ismerete nem jelenti azt, hogy a teljes történeti valóságot ismerjük. A jelenleg rekonstruálható történet nem feltétlenül azonos a teljes történettel.”
Így gondolom magam is. Ha a Homo sapiens már 300 000 éve regnál a Földön, akkor volt lehetősége fejlett civilizáció létrehozására. Az már más kérdés, hogy nem hagyott olyan nyomot maga után, amit mi „bizonyítéknak” tekintümk.
Legalább is egy Multiverzum formában, amit mi csak elgondolhatunk, de fizikailag igazolni nem tudunk.;-)
Miért következtetnénk a megfigyelhető tartományunk egyedi történetéből a teljes valóság egyedülállóságára? A mi buborékunk története egyedi. Egy adott kezdeti fluktuáció-készlet, egy adott anyageloszlás, egy adott galaxis- és csillagkeletkezési lánc, egy adott biológiai és civilizációs út - 13,8 milliárd év. Ez a történet egyszeri. De abból, hogy ez a történet egyszeri, nem következik, hogy a valóság egésze is csak egyetlen történetet tartalmaz.
Pont fordítva van:
Ha a téridő nagyobb a kauzális horizontunknál (amit a tágulás és a véges kor már maga után von), akkor a legtermészetesebb feltételezés az, hogy más tartományokban más kezdeti feltételek valósultak meg. Más fluktuációk, más szerkezetek, más történetek. A miénk csak egy a sok közül — nem azért, mert spekulálunk, hanem azért, mert a standard kozmológiai modell, amit a megfigyeléseinkből felépítettünk, ezt engedi, sőt: ezt várja.
Ugyanez vonatkozik a Homo Sapiens történetére is. A saját történetünk ismerete nem jelenti azt, hogy a teljes történeti valóságot ismerjük. A jelenleg rekonstruálható történet nem feltétlenül azonos a teljes történettel.
„Hány különböző módon képes a Multiverzum anyaga és energiája önmagát megszervezni úgy, hogy abból érzékelés, emlékezet, tanulás, intelligencia és felhalmozódó tudás jöjjön létre? Ez maga a végtelen. Nemcsak a világegyetem nagyobb nálunk felfogható méretnél — hanem az intelligencia lehetséges formáinak tere is.”
Az önszerveződő anyag energiaformában, annak is a szubsztanciája a tudat, az intelligencia, vagyis a szellemi létező. A mai tudósaink, már kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy létezhet a Mindentudó- Mindenható Isten. Legalább is egy Multiverzum formában, amit mi csak elgondolhatunk, de fizikailag igazolni nem tudunk.;-)
"Nagyon mély a múltnak kútja, még nem ér le a kötelünk, hogy merítsünk belőle."
Ha arra gondolunk, hogy csak a megfigyelhető világegyetem kb. 1000 trillió csillagán, a 13,8 milliárd év alatt milyen civilizációs fejlődési utak léteztek, léteznek a végtelen téridő óceánban, és a mi 93 milliárd fényév átmérőjű buborékunkon kívül világok végtelen sokasága létezhet a maguk törvényszerűségeivel, akkor rádöbbenhetünk az egyik végső kérdésre: Hány különböző módon tudott az energia és anyag az univerzum 13,8 milliárd éves története során intelligens, önszerveződő, tudást felhalmozó rendszerré válni? Hány különböző módon képes a Multiverzum anyaga és energiája önmagát megszervezni úgy, hogy abból érzékelés, emlékezet, tanulás, intelligencia és felhalmozódó tudás jöjjön létre? Ez maga a végtelen. Nemcsak a világegyetem nagyobb nálunk felfogható méretnél — hanem az intelligencia lehetséges formáinak tere is.
