A rare, untouched Etruscan tomb has been discovered in central Italy — sealed for over 2,600 years! Archaeologists excavating the San Giuliano Necropolis uncovered a stone-cut chamber containing funerary beds, bronze ornaments, and beautifully decorated ceramic vessels from the 7th century BC. This incredible find offers new insights into the mysterious Etruscan civilization, their burial practices, and the Orientalizing period of art. Join me as we explore the moment the tomb was opened, hear from archaeologists on the scene, and take a closer look at what was found. 📍 Location: San Giuliano Necropolis, Etruria (Italy) 🏺 Date: End of 7th century BC 🎓 Lead Research: Baylor University & Italian partners
"This extraordinary find sheds light on the origins of the Etruscan civilisation in the heart of Tuscia. In Barbarano Romano, in the province of Viterbo, more specifically in the San Giuliano area, an intact burial tumulus dating back to the late 7th century BC and the Orientalising period has been discovered. This exceptional discovery is set to significantly enrich our understanding of the Etruscan funerary world.
The key role of the Virgil Academy and Baylor University
The discovery was made during an excavation campaign led by Baylor University, Texas, USA, under the scientific direction of archaeologist and lecturer Davide Zori. At the heart of this lies the work of the Virgil Academy, a philanthropic organisation founded by Gianni Profita, Rector of UniCamillus University. Since 2016, the Virgil Academy has consistently been granted ministerial authorisation for excavation and research activities on the San Giuliano plateau.
Intact grave goods
The tomb, which had remained sealed for over 2,600 years, revealed an intact burial chamber. “The fact that the tomb has never been entered, either in Roman times or more recently, is simply extraordinary”, says Davide Zori. “Access was via a deep corridor called a ‘dromos’, at the end of which the team found an intact tufa slab sealing the entrance to the burial chamber. Once the portal was removed, the tomb revealed remarkable grave goods and the remains of four individuals lying on beds carved in nenfro stone”.
The grave goods currently include around 75 finely decorated ceramic vessels, a bronze basin, ten bronze and two iron fibulae, two iron spearheads, two silver clasps, a leather headpiece, a spindle whorl, and glass paste beads. These ritual objects—the exact number of which is still being determined as the excavations continue—offer valuable insights into the Etruscan funerary world.
“The team was excavating in this area after a systematic census of the tombs in the necropolis, when a georadar analysis suggested the presence of a funerary route”, Zori continues. “That hypothesis was later confirmed by the excavation. The tomb has now been completely uncovered, but the study and analysis of the materials have only just begun”.
Hát, ezek sima kövek (mégse arany vagy bronz), hátha nem lopják el. Meg ahogy nézem, ezek tkp. építőelemek, ha kiraknák a tengerben lévő 3-4 ezret, vajon ki nézné végig. Hiszen nem szobrok.
De remélem van tervük a rekonstrukcióra. Már az a kapu tok is hatalmas!
Kíváncsi leszek a végkimenetelre. Milyennek sikerül rekonstruálni a világítótornyot.
Az biztos, hogy a legutolsó formájára a 700 éves arab uralom már rányomta a bélyegét. Számos átalakítást, hozzáépítés kötődött hozzájuk. Mikor megtaláltak a tengerben azt a kb. 4000 vagy mennyi építőelemet, sokan el sem akarták fogadni, hogy a torony darabjai azok, mert nagy része gránit. Márpedig Sztrabón és több arab szerző, fehér falúnak írta le, olyannak ami túrai fehér mészkőből ("fehér márványból") van rakva. Azt hitték, ez valami más, régi egyiptomi épület maradványa. Sőt, el se nagyon akarták hinni, hogy a görögök építették volna ilyen hatalmas gránitelemekből (ők ezt nem is nagyon használták az építészetükben).
Mondjuk ezek elemzése (állítólag már vagy 3000 darabot katalogizáltak) valóban számos részletre rávilágíthat, mint az ajtó formája, ablakok formája, lépcsőké, falak kötései, stb...
Ezt a látványos műveletet a GEDEON Programmes csapatai, Laurence Thiriat rendező vezetésével, egy 90 perces dokumentumfilmhez filmezték le, amelynek premierje főműsoridőben lesz a France Télévisions csatornán.
Az elmúlt évtizedben több mint 100 világítótorony-tömböt szkenneltek digitálisan víz alatt fotogrammetriával. Ezeket az új, felszínről kinyert blokkokat hasonló kezelésnek vetik alá, és átadják a Dassault Systèmes önkéntes mérnökeinek, akik digitálisan elemzik és virtuálisan újra összeszerelik a szerkezetet.
Kiemelték a tengerfenékről az ókori világ hét csodájának egyikéhez tartozó óriási kőtömböket
"Egy francia-egyiptomi régészeti projekt keretében 22 hatalmas kőtömböt emeltek ki a Földközi-tenger mélyéről, amelyek egykor az ókori világ hét csodájának egyikéhez, az alexandriai (vagy pharoszi) világítótoronyhoz tartoztak. A tömböket (köztük egy becslések szerint 70-80 tonnás kőkapu részeit) a kikötőhöz közeli tengerfenékről hozták a felszínre, hogy 3D-szkennelés után digitálisan rekonstruálhassák a csodálatos építményt. Az eredeti világítótornyot i. e. 290-280 körül építtette I. Ptolemaiosz Szótér és fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz, és bár méretéről nincs pontos adatunk, legalább 100 méteres magasságával az ókori világ építészeti és technológiai csodájának számított. Tűz és tükrök segítségével akár 50 kilométer távolságból is képes volt navigálni a tengeren hajózókat, mielőtt földrengések áldozata lett. Először egy 956-ban történt földmozdulás még csak kisebb károkat okozott az épületben, de a 14. század elején bekövetkező újabb földrengések szinte teljesen lerombolták a tornyot. A romokból 1480-ban az egyiptomi szultán, Káitbej erődöt építtetett, ami máig áll az egykori világítótorony helyén. A pharoszi világítótorony elsüllyedt építőköveit 1994-ben fedezték fel francia régészek, és azóta több francia és egyiptomi expedíció is indult a feltárásukra. A most futó digitális rekonstrukciós projektben régészek, történészek és mérnökök dolgoznak együtt, hogy a történelmi feljegyzések és a megtalált anyagok alapján virtuálisan újjáépítsék a világítótornyot."
Még érdemes elmondani pár dolgot a Maxine Asher-expedicióról, ami mégis a legérdekesebb ilyen próbálkozás volt az elmúlt fél évszázadban (minden okkult vonatkozása ellenére). Az expedíció tagja volt Egerton Sykes a 20. századi atlantológia talán legnagyobb alakja. A francia Jaques Mayol búvár, akit "A Delfin"-nek neveztek is tagja volt az expedíciónak. Életéről könyvet írtak, sőt L. Beson róla mintázta a Nagy Kékség búvárját: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jacques_Mayol
Aztán Francisco Salazar spanyol búvár szintén, akit meg "A Párduc" néven emlegettek.Továbbá: Dr. Julian Nava, a California State University történész professzora és a kirendelt spanyol régész: Olga Vallespin.
A Szatmári Hirlap 1973 ápr-i száma kicsit bővebben írt a témáról az expedíció kapcsán:
Alexander Kondratov: Vizek mélyén – idők mélyén (1984) könyvében egy kisebb fejezet szánt az expedíciónak:
(Mellesleg a fordító [Előd Nóra] nem állt a helyzet magaslatán, mert utána se nagyon nézett a cirillbetűkkel leírt nyugati neveknek: Maxine Asher nála Maxin Escher!)
Az időutazás, alapvetően veszélyes vállalkozás. Itt az ezredmásodpercek is számítanak, mivel az „út” alatt is telik az idő. Ha rosszul számítják ki az utazás idejét, hónapokat, heteket is tévedhetnek az érkezéssel. Igaz, ezt be lehet kalkulálni, de a „fogadó bizottság” lelkiállapotával nem lehet számolni. Teszem azt munkaszüneti napon érkezünk, és az egész társaság sörmámorban van, nem lesz feltűnő az érkezés. Ha a munkahét első napján, amikor mindenki másnapos, még elmegy. De amikor mindenki a toppon van, kiszúrhatják, hogy valami nem stimmel. Ezért a térbeli pozícióra is nagy figyelmet kell fordítani. Ha egy elhagyott oázisba érkezünk, akkor van lehetőség a mimikri alkalmazásának és nincs probléma a megfigyeléssel. De ezt szigorúan feltételes módban kell értelmezni. ;-)
Érdekes, de Francis Baxter is azt a nézetet pártolja, hogy ezek az "abroncs kövek" (Girdle Stones) az eredeti elemei a piramisnak, amiket a folyosó kialakításakor csak keresztülvágtak (The Great Pyramid of Giza: The Final Explanation, 1994). Egy lap a könyvéből:
hogy a Felvezető járat kőműves illesztéseinek részletes terve, amelyen láthatók a „övkövek”. Most úgy tűnik, hogy csak az első három alkot különleges szerkezeti rendszert, míg a negyedik és az ötödik egyszerűen vízszintes kövek, amelyeken keresztül az építők vájták a járatot.
Megjegyzi, hogy Borchard elméletében, miszerint ezek az abroncs-kövek egy belső lépcsős piramis szerkezet lejtős rétegeinek találkozásainál helyezkedtek el. Vito Maragioglio és Celeste Rinaldi ezt elvetették, s akik először is megjegyezték, hogy a hézagok függőlegesek és nem ferdék, másodszor pedig, hogy háromszor jelentek meg ebben a felfelé vezető folyosóban, és sehol máshol a piramisban. A Médumi piramis belső lépcsős szerkezettel rendelkezett, de a folyosóin belül semmi hasonló nem volt látható.
Gilles Dormion új ötlete, hogy a három övblokk-készletet egy csúszókapu-rendszer kialakítása miatt építették be, de erről később letettek (ez szerintem elvetélt ötlet).
Ez merész vállalkozás lenne. Ha úgy adódik mindenképp vigyél magaddal titkos segítőket, akik majd kimentenek mielőtt a korbáccsal csapkodó munkafelügyelők kiszúrnának. Én csakis ember és vadállatmentes lagúnás paradicsomba mennék, egy fél év elég is lenne... 🏝️
Magam is arra tippelek, hogy a piramis nagyobb léptékű lépcsökkel épült. A külső burkolatot pedig csak a sarkokhoz kell tájolni, hogy esztétikus legyen a gúla.
A platóba vájt lejárat egy barlanghoz, az alvilági szentélyhez, bizonyára már jóval a piramis építése előtt megvolt. Ezt csak felhasználták, vagy elrejtették a piramissal.
Ahhoz mit szólsz, amire már más is rámutatott, hogy az első terv a föld alatti sírkamra volt. Az abroncskövek tulajdonképpen a piramis eredeti falazata ezen a részen, amit meghagytak. Borchardt szerint mikor megváltozott a terv az első abroncskőig egyszerűen belevágták a piramis testbe a folyosót. A többi részen pedig már építették a folyosót. (Gyakorlatilag Mendelssohn is ilyesmire utalhatott.)
„Kurt Mendelssoh angol fizikus, aki könyvet írt a piramis rejtélyeiről, úgy vélte ezek a kőgyűrűk bizonyítják, egy belső lépcsős-piramis struktúra meglétét.”
Magam is arra tippelek, hogy a piramis nagyobb léptékű lépcsökkel épült. A külső burkolatot pedig csak a sarkokhoz kell tájolni, hogy esztétikus legyen a gúla.
Azt írtam, hogy lehetséges, amit írtál, csak éppen nem hiszem, hogy ezt a nehézkes módszert választották volna. Minden folyosót beirányoztak nemcsak itt, hanem más piramisokban, hegyek belsejében is, ráadásul sokszor nagyon pontosan, és nem alkalmaztak ilyen "abroncs--kő" elemeket.
Petrie megoldásával szemben is vannak kételyeim, de az mégis rokonszenvesebb, mivel statikai elemnek fogja fel ezeket. Az egyik ellenérzésem például a lecsúszó a mészkődugók miért feszítették volna a járatot? Hisz akkor ezeket lefelé se nagyon tudták volna engedni vagy ez esetben miért nem ilyen „abroncs-kövekből” építették meg az egész járatot?
Kurt Mendelssoh angol fizikus, aki könyvet írt a piramis rejtélyeiről, úgy vélte ezek a kőgyűrűk bizonyítják, egy belső lépcsős-piramis struktúra meglétét.
„ Ez szerintem működhetne is, de valahogy én inkább a Petrie féle megoldásra szavaznék, hogy elsősorban statikai okok miatt rakhatták be a folyosóba, egyfajta biztosítékként. Hogy a zárótömbök ne veszítsék szét a folyosó falait, ill. a záródugók ne fejtsenek ki erős nyomást az alsó folyosóra. (de ezzel a megoldással is lenne pár kérdésem).”
Véleményem szerint a „gyűrűző kövek” nem statikai célból lettek berakva, hanem a tájolás és mérettartás miatt. Mivel könnyebben faragható mészkőből vannak, ráadásul lyukasak, sokkal hamarabb eltörnének, mint a gránit. Azonban az egész lejtaknának a kövei az aknával párhuzamosan vannak illesztve, ami az egész akna stabilitását adja.
„ A folyosó szögének ilyen ellenőrzése nem tűnik praktikusnak. Gondold meg, ekkor a folyosó felső vége nyitott az ég felé! A vízen alapuló szintezők vagy a csillagászati megfigyelések szintén adhatták a folyosó pontos szögét. De igazából az építőkre se olyan jó fényt vetne, szerintem, ha így határozták volna meg a lejtszöget...”
A függőlegesen állított tájolókövek között két lépcső alakul ki, ahol a szintsor ideiglenesen kimarad, míközben körülötte növekednek a szintsorok. Ez körülbelül 8-10 sor „kihagyását” jelenti egy lépcső esetén. Amikor a tájolás megtörtént, utána felrakták a sorokat, közben a lejtaknával párhuzamos köveket is. Mivel kellett egy magasabban lévő referenciapont a méret és a lejtőszög tartásához. A csillagászati referencia nagyon távolinak tűnik számomra. Ez elég volt az oldalak tájolásához.
Lassan leszokom róla, hogy a neten keresgessek képeket, mert nincs időm azzal szöszmötölni, hogy valós-e vagy csak egy fotóprogrammal/AI-vel készült. Elő kell vennem a régi könyveket!
Hagyományosan az építők ilyeneket használtak az építés során: vízszintezők, derékszögű háromszögek, zsinórmérő módszerek, függőónok, mérőrudak, és talán optikai jelzők, kijelölők, stb.
Amennyiben lenne egy időgépem, akkor a Nagy Piramis alapjának kitűzését, és az első szint felrakását követném a dolgozók között elvegyülve. Elvégre minden „háznak” az alapja a legfontosabb. Akkor az is kiderülne, hogy milyentervrajz alapján készült.
Ezekre a "gyűrű-kövekre" talán jobb szó lenne az abroncs-kő, szorító-kő vagy körbeövező-kő elnevezés (az angol könyvekben: "Girdle-blocks").
Mondjuk a gyűrűző-kövek pontos elhelyezésével és egymáshoz viszonyított helyzetével - szemmel ellenőrizték volna az egybevágóságot és a pontosságot, mintegy optikai "lézerként" használva azokat. És ugyanígy a pontosan egyforma kövek közötti szintkülönbségek és távolságok alapján számolták volna ki a folyosó pontos lejtési szögét.
Ez szerintem működhetne is, de valahogy én inkább a Petrie féle megoldásra szavaznék, hogy elsősorban statikai okok miatt rakhatták be a folyosóba, egyfajta biztosítékként. Hogy a zárótömbök ne veszítsék szét a folyosó falait, ill. a záródugók ne fejtsenek ki erős nyomást az alsó folyosóra. (de ezzel a megoldással is lenne pár kérdésem).
A folyosó szögének ilyen ellenőrzése nem tűnik praktikusnak. Gondold meg, ekkor a folyosó felső vége nyitott az ég felé! A vízen alapuló szintezők vagy a csillagászati megfigyelések szintén adhatták a folyosó pontos szögét. De igazából az építőkre se olyan jó fényt vetne, szerintem, ha így határozták volna meg a lejtszöget...
"Mielőtt a Felvezető Folyosó szimbolikus jelentésére térnénk, szeretnénk megjegyezni még néhány érdekes jellegzetességet a „gyűrűzőkövek”, a „gránit dugó” és a „nagyméretű szögletes kő” kapcsán. Ahogy az Edgar fivérek is rámutattak, az első három gyűrűzőkövet leszámítva a többi gyűrűzőkő mind érintkezett egymással. Hasonlóképpen, bár mind függőlegesen, a piramissal egy vonalban helyezkednek el, akárcsak az első három, mégsem merőlegesen keresztezik a folyosót, hanem – mint a fenti ábrán (pirossal jelölve) látható – átlósan felfelé lejtnek a keleti faltól a nyugatiig. Ami azokat a gyűrűzőköveket illeti, melyekről úgy véljük, hogy a gránit dugót ölelték körül, lehetséges, hogy ezek kivételt képezhettek, mert amint a diagramon látható, a gránit dugó felső végénél jelölt utolsó gyűrűzőkő ismét majdnem egyenesen, a folyosón keresztül húzódik."
Úgy gondolják ugyanis, hogy a Felvezető folyosó elején megmaradt 3 gránitdugó körül ilyen abroncs-kövek vannak, mert a gránit erősebb a mészkőnél, amiből az abroncs-kövek készültek. A folyosó többi részén viszont csak mészkődugók voltak, amiket Al Mamun bányászai szétvertek.
Igen, a cikk nagyrészt az ún. "kísérleti-folyosóról" szól, amit ott találtak a Nagy Piramis közelében. Az építők ebben modellezték a piramis-folyosók csatlakozásának pár elemét, kicsiben. Az egyiptomiak ugyanis maketteket és tervrajzokat is készítettek a piramisokhoz. Néhányat meg is találtak. Mit nem adnék a Nagy Piramis eredeti tervrajzáért...!
Itt találtam meg a köveket, talán már volt ez az oldal, és akkor nem tetszett. A tableten írok most ~s úgy >rta a voltot, hogy ölt már ez az oldal... Mára már tetszik. Az az igazság, hogy még egy link lenne, de arra még kondicionálni kell benneteket. 😌🙃😘
A rare, untouched Etruscan tomb has been discovered in central Italy — sealed for over 2,600 years! Archaeologists excavating the San Giuliano Necropolis uncovered a stone-cut chamber containing funerary beds, bronze ornaments, and beautifully decorated ceramic vessels from the 7th century BC. This incredible find offers new insights into the mysterious Etruscan civilization, their burial practices, and the Orientalizing period of art. Join me as we explore the moment the tomb was opened, hear from archaeologists on the scene, and take a closer look at what was found. 
