Ned!
Nincs igazad! Megfigyeltem:
A macska nem foglalkozik veled, ha te se vele! Nem foglalkoztam vele tavaly egy hónapig, nem volt időm rá, de az első simogatás után megoldódott minden, és rájöttem, aki nem foglalkozik a macskákkal egyszerüen hüle!!!
Pintyo,
Igazad lehet. Azert vagyok ezen az allasponton mert Neked meg sosem volt macskad. S hogy ezzel elotte is igy voltal, az ertheto... Na komolyan. Sajat, onos erdek |kenyelem, emberi komforterzet, stb| miatt veszitek el toluk annak a lehetoseget, hogy egy jot "szeretkezzenek". Es akkor mosolyogva mondod, hogy remeled sosem tudja meg, mibol maradt ki. Ha "megtudna", mit gondolsz, akkor is ugy szeretne Teged??? S ha veled csinalna ezt egy felsobb intelligencia, es Te "megtudnad", Te hogyan gondolnal ra? Ne mond, hogy igyekeznel merlegelni az O allaspontjat...
Maminti,
Tulajdonkeppen Neked is irtam a fentieket, kiegeszitem azzal, hogy mit szolnal, ha a szexualis elvezetekben ilyen gyakorlati szempontokat venne figyelembe Nalad az a bizonyos "gazdi". S mielott meg felreertenel, egeszen mas, a SAJAT elhatarozasbol valo "vedekezes", mint a raderoszakolt. Azt hiszem ennyi, mert eleg messze vezetne ez a vita....
Es most megyek kutyat simogatni a szomszedba, nehez hetem volt, azt mondtad stresszoldo. De kinek? Nekem vagy neki?
:)
Huh, ezt nem tudom kihagyni, bocs. Irod:
"egy-egy dögfárasztó nap után, a két cicóm mindig megnyugtat... "
Hmmmm... Lehet, hogy engem is megnyugtatna a ket cicod Nekem mar mindenrol ez jut eszembe??? Megyek a pcsikvari doktor urhoz, egy kis terapias kezelesre.
Boccsinger....
________________________________________
tusgo hopkins 10-02-98 8:52 AM,
Nem valoszinu. Az a macska meg nem szuletett meg. Mert mindet kiherelitek... Egyebkent meg betudok rugni macska nelkul is.
Persze ha azt mongyuk hogy "a büdös macskája má'megin lezabálta a kexet az asztalról" ez esetben a cicus tök egészségesnek mondható. :-)
Bölikukac macskaszaglász, Egérnevűindividualistaszürkemacsakagazda
Ha a macsek büdös, akkor beteg. Nagyon büdös tud lenni szegény, de jó, hogy van állatorvos. Én viszont még macskaki szagot nem éreztem sosem. Hiába van macskánk, valahogy eddig szerencsém volt. A kandúrszaggal viszont sajnos nem, csak emiatt nem szeretném megcsonkítani szegény macskát. Pedig már csutakoltam eleget utána. Sajnálnám azt is, ha ezentúl nem láthatnám a többi kandúrral folytatott territoriális és macskanőkért folytatott harcokat.
A közhiedelemmel ellentétben a macska is könnyen tanítható. A nagynénémnél láttam, hogy hogyan tanította a fiatal macskát, hogy ne bántsa a kiscsirkéket. Odadugta a csibét a macsek orra alá, az rögtön kapott volna utána, erre kapott egy pofont, na nem túl nagyot. Csak a nagyon buta macskáknál kellett ezt harmadszor is megismételni, a legöbbje már tudta másodszorra, hogy a kiscsibéhez ne nyúljon. A miénknek sem kellett hozzá sok idő, hogy megtanulja, a lakásban nem jelölhet meg semmit. Az udvaron természetesen tovább tevékenykedik, amit az udvarra kirakott tárgyak bánnak sokszor...
Ez pedig itt egy regényrészlet, ami macskaügyben nagy igazságot ír.
Az en macskam, Mia sziami keverek, kek szeme van, es bandzsa. Meg sose lattam volna olyan macskat, aki apportirozott volna, ennek meg ez a kedvenc jateka. A szaloncukor ezustpapirjat szereti a legjobban, de sima sztaniolgomboc utan is rohan es visszahozza. Sot szerintem siman lehetne NB II kapus, ha ugy 80 cm magasan dobja az ember a gombocot, azt siman kivedi, es tobbnyire visszauti feled. Ezenkivul betegesen fel a fekete, kigyoszeru targyaktol, ugymint ov, fenykepezo szija, hajpant, ora.
Tévedés, a MACSKA NEM BÜDÖS!!! Az egyik legtisztább állat. Viszont ha nem természtes környezetében - lakás - egy macskabilire kényszerítjük és nem tartjuk tisztán, hát az már komoly szaganyaggal jár. De gondoljatok csak bele, milyen szaggal járna, ha egy embert kényszerítenénk ilyenre, hát lehet, hogy kenterbe vernénk a macskákat. Pedig egy ember- normál körülmények között - nem büdös, ugye?
Tükrös ajtajú szekrényeim vannak. A cicám kiskorában írtó jókat játszott a tükörbeli cicával. És képzeljétek, az mindig utánozta :-)
Először is Csülöknek gratulálok Tamáshoz, szép jószág.
A mi Sicink (sajnos már jópár éve az örök vadászmezőkön egerészik) egy egész egyszerű kóbor macsek volt, amolyan ház macskája. Volt, aki etette, volt, aki seprővel kergette. Mi némi csirkebelsőség kapcsán kerültünk közelebbi ismeretségbe vele és szinte szóról-szóra a Kis herceg rókája lett belőle. Elvárta, hogy megszelidítsük, de ő szabta meg, hogy mikor mennyit szelidült. Lassacskán beszokott a lakásba, reggel 6,30-kor menetrendszerűen ott ült a lábtörlőn. Ha éhes volt, evett, ha nem, akkor egyenesen ment a szobába aludni. Néha olyan mélyen aludt, hogy horkolt is. Este aztán kikéredzkedett. Egy karakán kandúr volt, de a lakásban soha nem jelölt meg semit, nem tört össze semmit, nem szaladgált a bútorokon. Hatalmas intelligenciája volt és a tekintetével, meg egy-egy rövid nyávogással nagyon jól tudott kommunikálni velünk. Belenézett a szemünkbe és mintha kimondta volna, tudtuk, mit akar. És azt is érezte, hogy mi megértjük.
Hi Everibodri
én kutyás is vagyok meg macskás is
a macskákat azért bírom mert totál függetlenek, a macskát ki kell érdemelni (a kutyát is ne ércsetek félre, de valahogy mégis más a két állat gondolkodásmódja) én egyébként azt halottam hogy a macska nem a helyhez ragaszkodik, hanem ahhoz aki enni ad neki...nos ezt nem tudom, mi mindig adtunk nekik, tehát mindig maradtak
és nagyon bulis állatok, volt egyszer egy olyan macsekunk (házi macska anyától egy hosszú! fekete szőrű ördög) aki halálosan tudott a madzagra kötött újságpapírral jáccani, olyanokat röptézett...teljes testfordulásokat csinált a levegőben, szóval lenyűgöző..és azt is látni kellett volna mikor először nézett a tükörbe, tutira halálra rémült, mert ugye a többi macsek rövidszőrű házimacska volt, olyan sprintet én még nem láttam...a tükör egyébként nagyon bulis az állatoknál
egy valami egyébként soha nem fért a fejembe, én még soha nem tapasztaltam azt a híres kandúrszagot (nem mintha úgy hiányozna), mindig csak hallottam róla, ami azért furcsa mert volt mikor 16-20 macsek is sürgölődött a ház körül (ugya lássuk a szaporodásról szóló fejtegetést)
viszont egy dolog tuti, a macskakakinál nem igazán van büdösebb (a legjobb élményünk ezzel az volt mikor helyre kellett állítani a cserépkályhát és télen derült ki, hogy a renováláshoz felhasznált homokot használták a macskák WC-nek...na gondolhatjátok, egy fűtési szezon abban a karakteres ájerben)
Nekem egy hét éves perzsa macskám van (vagy volt, mert már nem lakom otthon). És van egy csomó olyan tulajdonsága, amiknek papir forma szerint nem kellene lenni. Egyik ilyen hogy szereti a vizet, bár fürdeni nem szeret. Ő is csak volt kandur, nem is annyira a jelölgetés miatt, hanem mert mikor bagzott iszonyatosan viselkedett (mindenkit megtámadott). Mi is megpróbáltunk párt hozni neki, de csak bántotta, néhány napi próbálkozás után feladtuk. Azóta nyugott, sokkal kedvesebb, bár jóval lustább is, de ez lehet hogy csak a kortól van.
És nem csak a helyhez kötődik, hanem az emberekhez is. Bár tényleg legjobban otthon érzi magát.
CICUS! :) Az enyémeknek nemcsak egy bolond félórájuk van... :) Bár ez érthető, hiszen még kölykök. Ilyenkor vezetik le a feleseleges energiájukat. Ha rendszeresen, napi 15-20 percet játszunk velük, akkor elkerülhető, hogy a lakás bútorain, és egyéb berendezési tárgyain vezessék le a "feszültségüket"... :)
Arra még nem gondoltál, hogyha Egy cicát nem ivartalanítanak, milyen következménye lehet? Egy nőstény cicó évente legalább kétszer tud elleni. De ha lakásban tartják, mesterséges fény alatt, többször is. Átlag 3-4, de 5 kölyköt is a világra hozhat. Elél mondjuk 15 évig (ez is egy átlagszám). Szerinted hány kölyke lesz így? Süket vagyok matekból, de azért elég szép szám. Ezeknek a kölyköknek mind rendes otthonról kell gondoskodni. Ráadásul ők is továbbszaporodnak. Viszont ha egy ivarérett nősténymacskát nem fedeznek be, akkor állandó tüzelésbe fog esni, és ez nem igazán kedvez az egészségének, ugye. A kandúroknál ugyanez a helyzet, ha nem fedezhetnek. Ráadásul, az ivartalanított állatok hosszabb ideig is élnek, mert nem kell energiát fektetniük a kölykök nemzésébe, kihordásába, szoptatásába, felnevelésébe. Az pedig a gazdinak is megkönnyebbülés, ha a kandúr nem jelöli meg a bútorait.
Egyébként nem kell megkedvelned a macskákat, ha nem akarod. Talán csak annyit mondanék, hogy a macska önként csatlakozott az emberhez, hiszen ha rászorul, magában is jól elboldogul (kivéve persze a ma már túlnemesített fajokat). Egyébként egy kutya vagy egy macska simogatása csökkenti a magas vérnyomást, a stresszt, tehát jótékony hatással vannak az emberre. Egyébként ezt magam is észreveszem egy-egy dögfárasztó nap után, a két cicóm mindig megnyugtat...
Szerintem azért vagy ezen az állásponton, mert még sosem volt macskám. Ez nem baj, én is így voltam vele. Az, hogy a cica a helyhez kötődik, nem a gazdihoz, én is hallottam. Ez talán a "falusi egerésző" cicákra vonatkozik, akik a gazdit nem igazán látják. Igazából nem gazdi, hanem csak egy helyen laknak. A cicák nagyon önállóak, ilyen életformára is képesek. De ha egyszer megszeretnek... Ez a cicáknáál tényleg másképpen meg mint a kutyusoknál. A kutyi szereti a gazdit, akármilyen is. A cicák kicsit olyanok, mint az emberek. Ki kell náluk érdemelni. De ha már egyszer szeretett téged egy cica sosem fogad azt mondani, hogy a házhoz kötődik.
Marcipánnal, a cicámmal mi sokat utazunk és sosem bőgött még a lakás után, viszont utánam...
Ivartalanítás, hát bizony nehéz kérdés. A cicám is túlvan rajta. Sok átgondolkodott éjszaka után elhatároztam. Lakásban különben nem lehet kandurt tartani. Remélem sosem tudja meg, hogy miattam miből marad ki :-)
Én imádom a cicákat és a kutyákat is. Csak azt nem szeretem, ha valaki jóformán csak fényképről látott kutyát/cicát és kijeleni, hogy ő bizony eztmegazt hallott és utálja.
A barátom ilyen volt és mára többet udvarol a macskának, mint nekem :-)
Ez a testületileg megszavazott ivartalanítás akár hiszed, akár nem megváltás volt a cicámnak. Tudod egy 3. emeleti lakásban lakunk, ahonnan nem tudjuk még lecsalogatni sem őkelmét. Soha nem találkozott más cicákkal és amikor egy tüzelő nősténymacskát vittünk neki, egyszerüen nem tudott mit kezdeni vele.
Egyszerüen csak rátört a féltékenységi rohama és minden áron meg akarta gyilkolni a hölgyet.
Na ezek után született az elhatározás.
Meg tudsz érteni minket?
CICUS/Cicus,
Ha megbocsajtasz, nem reagalok, mert meg megszavaznad csaladilag az en ferfiassagom megszunteteset is... Ha ezek a dolgok neked elvezetet okoznak, csak sajnalni tudom a kornyezetedet. Nemcsak a macskakat...
_____________________________________________
Varom |TOBBIEKTOL| a normalis, meggyozo erveket arra nezve, hogy megszeressem a macsekokat.... Bar nem fontos.
Nekem egy hét és fél éves kandúrom van, aki immáron 6 éve csak dúr.
Sajnos a fiúcicáknak van egy területjelző spriccelésük, aminek átható, semmivel ki nem törölhető bukéja van.Ezért rövid vívódás után megszavaztuk családilag cicónk férfiasságának megszüntetését.
Eddig én is úgy gondoltam, hogy csak az én hüle macskám szeret fürdeni, de úgy látom nem. Az én kedvenc feketém meleg nyári napokon valósággal hisztizik a mindennapi zuhanyos pancsipartiért. Azt imádja a legjobban, amikor a zuhanyrózsából előtörő vizzel a nyakát maszírozgatjuk.
Kedves cicatartó társaim !
Ti is észrevettétek, hogy minden nap van egy "bolond félórájuk", amikor rodeóznak, döngetnek, szaggatnak úgy, hogy röpködnek a szőnyegek utánuk? Vagy csak az én cicusom ilyen ?
Drága ned !
Ki tudja miért van ez így, de most sem tudok egyetérteni Veled. Tapasztalataim szerint a cicák az emberhez ragaszkodnak.Legalábbis az enyém mihozzánk (én és a családom).
Erre elmondanék egy példát: Egyik nyáron egy hónapra elmentünk nyaralni és itthonhagytuk szegényt. Természetesen gondoskodtunk a felvigyázókról, akik napjában többször meglátogatták, etetés, almozás, játék és egy kis szeretgetés céljából. Elmondásuk szerint pár nap után búskomorrá vált, magábafordult és enni sem volt már nagyon kedve, pedig maximális kiszolgálásban részesült minden téren.
Azt látnod kellett volna, milyen kitörő örömmel fogadott bennünket. Teljes elemcsere, dorombdoromb és dörgölödszködés., le se tudtuk vakarni magunkról.
Ennyi a történet.
Elinditott a meggyőződés utján?
Reményed nem vált valóra, egy macska mégis csak elolvasta...
Nem akarok bantani semmifele erzelmet. De. En ugy tapasztaltam, hogy a macska nem a gazdit szereti, hanem a helyet ahol joltartjak. Es nem tars, legalabbis olyan MERTEKBEN nem mint egy kutya. A helyhez kotodik, nem a gazdihoz. Szerintem nagyon onzo, de jol adja. Nem onmagaert a baratsagert baratkozik, hanem mindig valami kesobbi extra kivaltsag remenyeben.
Szoval nem szeretm a macskakat, de NEM azert irtam ide, hanem mert hatha valaki meg tud gyozni arrol, hogy vannak olyan "ertekesek" mint a kutyak. Szoval biocs, ha valakit akaratlanul bantottam volna.
|Remelem egy macska sem olvassa ezt a topicot....:))|
Ja, és egy másik történet, amely a kutyák iránti vonzódásomat mutatja:
Már régen volt ez, akkor egy nagy 1.5 éves macskám volt, és egy nagy németjuhász kutyám.
Egyik nyári estén történt, hogy kitettük a madarat kalitkástól az udvarra egy asztalra.
Éjjel, arra ébredük, hogy madárcsicsergést, kutyamorgást hallunk. A macska leverte a katlitkát az asztalról, az ajtaja kinyilt, a madár szárnya megsérült, nem tudott elrepülni. A macska már rátámadt a madárra, és a kutya odaállt a madár fölé, és morogni kezd a macskára. Akkor a macskát betettük az akváriumba, a madarat pedig a kalitkájába.(Majdnem szívrohamot kapott szegény)
Nekem is van 2 macsekom, 4 hónaposak, és minden téren ikrek. Látom egyik nap, hogy az egyik a diófa legtetején nyávog. Egy ideig nem foglalkoztam vele, azt gondoltam
"A szükség majd ráviszi!" De megsajnáltam.
Már a tetején voltam a diófának, hát a kis hamis nem elkezdett szépen lefele mászni?
Macskák előnyben nálam!
Nekünk monnyuk blökink sose volt, de nem is akartam sose, mert ki tudja őket állandóan sétáltatni, hóban fagyban? Plusz a keresztapámnak van, és állandóan hányásba és fosba meg döglött halakba hempergőzött, hogy a szagát elrejtse (valami vadászkutya) és utána vidáman jött simogattatni magát, mi meg nem tudtuk semmilyen vegyszerrel eltávolítani a bűzt a kezünkről.
A macsekok elvannak egy doboz homokkal is, másrészt sokkal önállóbbak, azaz nyugodtan kirakhatod a macsekot a kertbe akár egy hétre is (ha már nem túl pici) és összevadássza magának a szükséges kaját és boldogan üdvözöl, ha visszajössz.
Továbbá nekem minden macsek külön egyéniség volt, egyik sem perzsa vagy ilyesmi, csak egyszerű házi macs. Szóval az egyik pl. köpött. Így ahogy mondom, játszottam vele, felborzolt szőrrel, oldalazva ugrálva ijesztegetett, és amikor elég közel volt, akkor egy pukkanó hangot hallatott a szájával. Effektív csula nem távozott belőle, de a hang frenetikus volt. Volt egy másik, amibe valami vad és perzsa gén is keveredhetett, mert iszonyúan nagyra megnőtt, legalább 6-8 kilós volt, de nem azért mert dagadt volt. Szóval ez a hatalmas mancsaival akkorákat pofozott.
Ja és a cicák nem büdösek. Egyszer voltam egy lakásban, ahol egy öreg spániel lakott, de már három hónapja elpusztult. Szóval a lakásból még akkor sem tudták a büdös kutyaszagot kiszellőztetni.
Abban igazad van hogy a macska nem kutyagumit hagy maga után. Macskagumit.
A kertben a gyerekeknek készített homokozót rendszeresen nyilvanos WC-nek használták. Próbáltam letakarni, de a gyerekek nem foglalkoztak vele, így sűrűn nyitva maradt a teteje. Ha nagyon ( súlyokkal ) lezártam akkor a gyerekek nem tudták felemelni, meg féltettem is őket hogy ráejtik a lábukra a súlyokat. Szereztem egy kandúr macsekot, hogy majd az elhajtja a konkurrenciát. Nem mindíg jött be...
A végén a macskák nyertek, és megszüntettem a homokzót. Elég megrázó látvány a csemete,amint macskagumival díszíti a homokvárat. (bocs a gusztustalan témáért)
Sziasztok én egy,2 éves fekete kandúr gazdája vagyok többek között,ki Gagarin névre hallgat.Nálunk macska-kutya kooprodukció van.
Szeressem öket piszkosul,nagyon aranyosak együtt.Amióta az eszemet tudom macska is van a háztartásban,jó ez igy.
Lakki, én pont ezt az egyéniségüket kedveltem meg bennük. Sokkal nehezebb kiérdemelni egy macs barátságát, mint egy kutyét. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az utóbbi lebecsülendő. 12 éves koromban a legjobb barátom a kis pumikeverék kutyusom volt...
Az idősebbik cicóm alig múlt 4 hónapos, a kisebbik csak 9 hetes. Túl sok mindent tehát nem tudnak szétszedni... :) Egyébként inkább egymással foglalkoznak, és megtanulták, legalábbis a nagy már igen, hogy jobb kerülni a konfliktusokat, mindenféle függönyön való hintázás, konyhaasztalra való felugrás, spájba való kiszökés formájában... :) Az eddigi legnagyobb kár, amit csináltak, az az volt, hogy egy porcelán tacskómnak letört a jobb mellső lába. De egy pillanatragasztóval ezt is megoldottuk. Szóval nekem inkább az a véleményem, hogyha ha a macsnak nincs elfoglaltsága akkor keresni fog egyet... És ha nincs valamilyen játéka, amivel szórakozhat, akkor pont az találja meg, amit nem kéne... :)
Viszont azt áruljátok el, hogy miért van az, hogy az egyik cicóm állandóan nyávog, épp mielőtt elkezdené a dolgát végezni az almon?
