A soproni rehab az magán uton történt és nem finanszírozza a TB.
Családtaggal kell menni, mert önellátó és nem olcsó.Kb 140.000.- Ft kettőtöknek a kezelések és szállás.Dr Málly Judit Neurologus .Üsd be a kereső programba az interneten és leírnak mindent.
NeuroRehabilitáció Sopron. Major köz 3. Dr Málly Judit.
Ott m,eg van az elérhetőség és beszélj a doktonővel, hogy mit ajánl és időpontot adnak. A körzeti orvosnak kötelessége segíteni, erőltesd!
Olyan borzasztó, hogy az embernek ugy is annyi baja van és akkor mindenütt csak pénzzel lehet elérni valamit. Alig lehet találni olyat aki emberséges az egésségügyben.Nincsenek megfizetve, kevesen vannak , rengeteg a beteg én tudom, de akkor amikor az ember olyan nagy bajban van, jó lenne egy pár jó szó és segítség. Sajnos ritka
Koszi a gyors valaszodat. A soproni rehabilitacio nagyon erdekelne bennunket. Tudsz valami cimet adni es hogy hogyan lehet oda bejutni? Szinten a korzetisen keresztul?
A ti korzetisetek nagyon jo lehet, mert nekunk eddig mindent sajat erobol kellett kitalalnunk es kernunk tole, szinte semmi tanaccsal nem latott el, sot meg a rehabilitaciot is korainak tartja! Ez abszurdum, mert mar regen kellett volna kapnia, ugy ahogy mondod.
Van a ferjednek kezelo orvosa a korzetisen kivul?
A beteg szallitokat a korzetis irta ki noveremnek es minden nap delutan 2-re jottek erte es mint emlitettem soron kivul bevittek es hazahoztak. Az elso nap otthagytak, aztan orakat kellett varni a kezelesre, utana meg arra, hogy visszajojjenek erte a szallitok. A kovetkezo alkalommal beigert Aniko ferje egy-egy ezrest nekik minden alkalomra es ettol kezdve flottul ment minden!
Szerintem irasd fel a korzetissel meg akkor is ha autoval eltudnad vinni, mert a parkolas is eleg bonyolult es onnan meg gyalogolni is kell, a varakozasrol nem is beszelve.
Elfelejtettem, de mi a körzeti orvostól kértünk beutalót a rehabilitációra és ő majd segít, hogy melyiket ajánlja, mert oda kell írnia a beutalót. Már régen kellett volna neki mondani.Sok sikert!
Nem túl kecsegtető ez a sugár kezelés.Nincs elég baja az embernek még várakoztatják is.Pedig biztos időre kell menni.A betegszállitót, hogy fogtátok, csak kiszurtatok valakit és meg kértétek rá?Az én férjem most lábon tud jönni, vagy játszuk el, hogy vinni kell? A Xll. ker rehabot én csak telefonon hívtam fel és ők ajánlották, hogy a területileg illetékes kispesti rehabra jöjjünk,igy nem kell sokat utazni.Hogy lehet az, hogy a sugár kezelés után ilyen rossz állapotba került, hisz azt hinné az ember, hogy jobb lesz utána.Ma voltunk az első konduktőr /afázia, beszéd segítő/ nőnél. Fantaszttikusan jól csinálja.Ma bennt maradtam vele az első órán, profi . A férjemnek is nagyon tetszik. Igaz elfáradt a végére, de jó lesz. Hetente kétszer megyünk. Lassu javulással biztat, de fog javulni.Ma is több mondatot elmondott, ez óriási javulás az eddigiekhez képest. Szerintem ezt a soproni kezelésnek tudom be.Ha van ideje valakinek elmenni a nővéreddel ottlakásra egy hétre vigyétek el, nagyon sokat segítettek.Jobbulást Nektek!
Jo hallani a fejlodest. Ismeretlenul is nagyon drukkolok nektek. A sugar kezelesre mindenki mashogy reagal. Noverem nagyon jol birta. Erdekes modon megnott az etvagya, allandoan ehes volt. Masok etvagytalansagra es fogyasra panaszkodnak! Delutanonkent rajott egy nyugtalansag, alig hogy lefekudt pihenni rogton fel is kelt es le fel jarkalt celtalanul. A haj hullasa minimalis volt es csak kis teruleten. Igaz, hogy a haja mar teljesen rovidre volt vagva elotte az operacio miatt.
Az elso alkalmakkor meg a betegszallitok vittek be toloszeken, mert fekvo beteg volt odahaza, de egy het utan mar sajat laban ment be. A beszede is szepen fejlodott ezalatt. Volt olyan is ez ido alatt, hogy szinte egesz nap a tarsasagunkban volt es figyelemmel kovette a beszelgetesunket. Csak a sugar befejezese utan jott ra egy szinte elviselhetetlen faradtsag, ami lassan 5 hete tart es azota sajnos sem a beszede sem a fizikuma nem olyan eros. Az onkologus azt mondta a terapia utan, hogy most pihennie kell 6 hetig. Jovo heten megy vissza kontrollra.
Nekem meggyozodesem, hogy megfelelo segitseggel meg sok mindenre meg lehetne tanitani, osztokelni, hogy nivosabb eletet tudjon elni, de eddig meg egyik szakember sem hozta fel a rehabilitacios lehetoseget. Pedig a ti tapasztalatotok is mennyire azt igazolja, hogy csak megfelelo szakembereknek kell kezelesbe venni oket es akkor csodalatos eredmenyeket lehet elerni. Emlitetted, hogy felkerested a XII.-ik keruleti rehabilitaciot. Tudnal utbaigazitast adni erre vonatkozoan?
Hova mentek sugarra, az Onkologiara? Keszulj fel, hogy sokat kell varakozni minden nap. A mi bevalt modszerunk az volt, hogy a beteg szallitok vittek Anikot be minden nap es egy kis kenes fejeben meg is vartak es haza is hoztak, igy soron kivul vettek a kezelesre. Masok sajnos orakat vartak.
Remelem minden siman fog menni.
Köszi az érdeklődést.Talán egy kicsit jobban. Fizikálisan most már jól van. A beszéd ,írás,olvasás még csak alakulgat.De már szerintem van haladás.Voltunk Sopronban egy rehabilitációs központban egy hétig.Ott kapott napi kétszer TSM, mágneses stimuláló kezelést és négyszer gyógytornát.Olyan csodálatos ápoló személyzet van illetve ezek gyógytornászok, hogy le a kalappal előttük. Ilyen függesztő rácson tornáztatják a betegeket.Amivel az agyat is serkentik/jobb láb,bal kéz.../Nagyon jól összetett dolog volt, szemmel láthatóan jobban van. Ott nagyon sok nálánál sokkal rosszabbul levő beteg, akik tolókocsiban jöttek és lényegesen jobban lettek.Neki a beszéd központját is ingerelték a sérült agy másik felét, hogy munkára bírják.Állitólag ez majd két hét mulva fog eredményt hozni. Most keményen tanul és már nem csak sír hanem dolgozik, próbál olvasni, írni, igaz keveri, de nagyon gyakorol,járunk logopédushoz aki az afáziával foglalkozik.
Remélem lesz eredménye.Csak sajnos most egy kicsit összeszedi magát aztán jön hat hét sugár kezelés.Mindennap kell menni. Gondolom az megint legyengíti.Remélem ennyi szenvedés után lesz még egy kis jó is.
Most irok eloszor ezen a forumon, bar ne kellene ilyen ugyben tajekozodnom. Noveremnel glioblastome multiform - IV et allapitottak meg februarban, ami nem mutheto. Evek ota obszervacio alatt volt low grade gliomaval, majd hirtelen novekedes allt be es februar elejen hirtelen lebenult a jobb oldala es beszed keptelenne valt. Az Amerikai uton shunt beultetest kapott, ami megszuntette az agy odemat. 5 hettel ezelott fejeztek be a sugar kezelest es az onkologus szerint nagyon jol reagalt. 1 het mulva megy uj MIR-ra, majd kontrollra.
A beszede sajnos nagyon minimalis, a mozgasa eleg jol helyrejott, bar a jobb labat meg huzza es tobbszor elesett, aminek kovetkezteben mar tobbszor kerult a traumatologiara. Semmi fele tevekenyseget nem tud folytatni.
Mivel otthon apolja a ferje igy rendszeresen csak a haziorvos latja, aki a sajat beismerese szerint is a sotetben tapogatodzik.
A net-en olvastam magyarul is es angolul is, hogy milyen onkologia csoport foglalkozik az ilyen betegek rehabilitaciojaval de a mi tapasztalatunk szerint ez nem egeszen igy van. Mert a sebesz, es az onkologuson kivul meg nem latta eddig senki es ok nem allnak a rendelkezesre, amikor szinte hetente valami uj krizis all elo.
Megtudna valaki mondani, hogy melyik orvostol kell kerni a rehab-ot? Melyiknek a hataskorebe tartozik az Amerikai uti sebesz vagy a Kekgolyo utcai onkologusnak?
Ejnye:(Ez tényleg kellemetlen,ha nem tartják be azt,amit megígértek..
Van kezelőorvosa,akivel tudnál ebben az ügyben beszélni?Elmondhatnád,hogy nem napköziotthont kerestél,hanem egy speciális jól felkészült szakemberekből álló helyet,ahol tudnak a párod állapotán javítani.Házifeladatai vannak még?
Persze,ha belegondolunk az is jó dolog,hogy hajlandó közreműködni,és elfogadta ezt a lehetőséget.Tudom,hogy nem etikus amit mondok,de lehet,hogy egy kis ajándék is serkentené a gyógytornász munkakedvét.
Rólam kérdezel?Hát.. én sem vagyok mindig toppon,persze koránt sem hasonló probléma miatt.Túl sokat vállalok,és néha túl sok behatás ér.Három munkahelyem van,melyek egyenként is nehéz területek.
Kompenzációként magányra vágyom,és semmittevésre.Van,mikor túl közel kerül hozzám valaki,és én is megégek óhatatlanul.Nagyon szeretem az Életet minden ódiumával.Kérdezz,ha valamit szeretnél tudni. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.
Végül is tényleg nagyon boldogok voltunk és nagyon jó férjem,társam volt.Illetve VAN, csak most egy kicsit másképp.Igyekszik most is mindenben próbál megfelelni a maga módján.De látni rajta, hogy akar gyógyulni és nem feldja. Csak sajnos sok kudarc éri és az lehangolja.A rehab, szerintem nagyon lassu. Rendszeresen maradnak el órái. napi félóra ilyen esetben nem elég. Megigérnek neki külön súlyzós edzést másnapra. Reggel korábban mentünk. Állt ott a liftnél, hogy jönnek érte a gyógytornász lány és az elfelejtette. Olyan csalódás volt neki. Nem tud beszélni, nem tudja megkérdezni, nem mondják neki, hogy Te menj a helyedre mert nem jönnek érted. Ezek olyan szívtelenségek.Azt mondták mindenütt szakember hiány van, de ilyen helyre csak az menjen aki elhivatott és emberséges.
Bennt van 8-tól 3-ig és talán 2 órát foglalkoznak vele.A többit nézi a plafont.A szoba társa másban sérült az tud beszélni és elmegy a társalgóba.
Valamit lépnünk kell, majd keresgélünk, de mindenütt nyári szabadságolások vannak.
A lányom is nagyon nehezen viseli. Imádják egymást, apuka szeme fénye.Mindig lógnak egymás nyakába. Már férjnél van, de a mai napig átjön és beül az apja ölébe.
Neked sem volt zökkenőmentes az életed,de azokat a nagyon nehéz próbákat is kibírtad,és helytálltál.Persze az idő előrehaladtával az ember egyre inkább úgy érzi,hogy minden küzdelem egyre nagyobb terhet ró rá,és már már összeroppan a súlyuk alatt.
Semmi sem lesz olyan,mint régen volt sajnos.A sikeres rehabilitáció hozni fog sikereket,és remélhetőleg javul a beszéde is.Ezekből az apró sikerekből kell építkezni!
Gondolj azokra a szép együtt töltött évekre,és meríts erőt a továbbikahoz.
Neked megadatott,hogy szerető társad volt,van akinek soha nem adatik meg hasonló.Perzse ez nem vígsz a történtekre.Ha van ambíciód hozzá,írd ki magadból az érzéseidet,és a gondolataidat.Amikor majd visszaolvasol,mindent más szemszögből fogsz látni,és segít feldolgozni a történteket.
Tényleg nagyon nehéz,olyan sok mindenben igazad van. Aki nem volt ilyen helyzetbe nem is tudja elképzelni ezt az egészet.Vannak időszakok amikor nagyon nehéz, szinte ki szeretnék futni a világból és az mondani, hogy nem csinálom tovább. De akkor mi lesz vele.Alányomra sem hagyhatom, de én sem vagyok fábol és ugy érzem még viszonylag fiatal vagyok ehhez az életvitelhez.Aztán meg tudom, hogy Ő meg pláne nem tehet róla, hisz amikor jó volt olyan figyelmes odadó volt. Most meg mint egy kis autista gyerekhez hasonló.A beszédje is zavaros mintha nem is ő lenne.Meg olyan gyerkesen vicces az egész. Ha tudnám, hogy jobbra fordul idővel és lesz még egy pár szép évünk együtt, ott egye me a fene. De ilyen állapotba még csak ki sem mozdulhatunk a lakásból, hogy elmenjünk valamerre.Tudom, hogy ő is akar, igyekszik,de látni borzalmas. Az, hogy mi lett volna jobb a fene tudja. Én már végig csináltam anyukám haldoklását egy évig mire teljesen tönkre menve utolsó pillanatatig ép ésszel, és csak 59 éves volt.Aztán apukám haldoklása, az sem volt piskota.Aztán a lányom egy évig volt nagyon beteg. Most jobb lenne erre most a férjem Én most vagyok 50, tervezgettük,hogy kirándulgatunk, most kicsit könnyebb lesz erre tessék.Gondolom sok embernek volt nehéz élete, de miért?
Na bocs a panaszkodásért.Megpróbálok kitartani és csak ott sírok ahól nem lát senki.
Én arra gondoltam,hogy zavarná ha ott lennénk a logopédus óráin.Még csak 2 volt.
Lehet,hoga jobban kinyilik ha egyedül van. Nem tudom, majd megkérdezzük.Ma megint sírt mikor mentem érte, mert azt kérték tőle, hogy írja le a lánya nevét és nem tudta. Annyi halandzsát hord néha össze, hogy nem is tudok neki segíteni, hogy mit is kakarhat.Mutogatni nem hajlandó. Írni nem tud, olvasni megint nem. Nem tudom rávezetni. Én is olvasgatok az afáziáról, de praktikákat nem találtam, hogy tudok segíteni, csak a magam modján eddig még. Majd próbálkozom másként is.
Ha van ilyen oldal ami leír részletesebben ilyen légyszivas írd meg.
Nagyon friss még a sokk, ami ért, teljesen természetes, hogy dühös vagy és sírsz. Kienged kicsit a feszültség, és hidd el, hogy jobb lesz egy idő múlva! Abból, amit leírtál, nekem úgy tűnik, hogy a férjednek szenzoros afáziája lehet, tehát a hangképző szerveivel nincs baj, a "lexikon" a fejében romlott el, nem tudja, hogyan rakjon össze értelmes szavakat és mondatokat, ezért halandzsázik. Nem tudom, van-e mód arra, hogy ott legyél a logopédiai foglalkozáson, de szerintem próbáld megkérni őket. Mi mentünk (megyünk máig is) apuval a logopédusához, nagyon sokat segít, ha látod, hogyan foglalkozik vele a szakember! Én sokat utánaolvastam az afáziának, az is nagyon jó! Így például megtudhatod, hogy egy blokk esetén hogyan segítsd tovább, vannak erre technikák. Nem szabad ráhagyni, ha nem tudja elmondani, mert akkor egyre jobban visszahúzódik, pedig egyszerű hangsorokkal, szavakkal, eltereléssel gyakran rá lehet vezetni a helyes beszédre. És ne találd ki, hogy mit akar! Küzdjön meg a beszéddel! Apu is folyton bepróbálkozik, hoyg egy szóból meg mutogatással értsük meg, de mi direkt nem hagyjuk. Még az is fontos, hogy egyszerű mondatokban beszélj hozzá, ne közölj vele túl sok infót egyszerre, nézd a szemét, hogy érti-e. Apun mindig látszik, ha elveszti a fonalat. Ne haragudj, hogy ennyit írtam, talán tudsz belőle valamit hasznosítani. Mi nagyon elveszettek voltunk, amikor a kórházból megkaptuk a nem beszélő aput ,és keserves küzdelem árán jutottunk tapasztalatokhoz.
A fentebb szólóval egyetértve,biztosan lefárasztják bent.Meg a kezdetek a legnehezebbek,nem lesz varázsütésre sajnos változás,csak lassan,és határtalan türelemmel.
Ezek a reakcióid segítenek feldolgozni a történteket,s egy mérföldkő az életedben,hogy hogyan tudsz helytállni.
Kell az a torna,egyeztess a lányoddal,és minden napot ajándékként könyvelj el.Biztosan átcikázott már az agyadon számtalan kérdés,hogy mi lett volna,ha elveszted?
Vagy jobb-e ez az állapot neki?Vagy élet-e ez?Nagybetűs kérdések melyek napszakonként váltakoznak az agyban.
S a legnagyobb válaszraváró.. hogy miért pont veletek történt mind ez?
Ma rosszabb napja van, a házi is ott van asztalon hozzá sem nyult. Most nem erőltetem.
Próbálok kikapcsolni, de nem nagyon megy.Tornázni reggel 8-ra jártam 10 éven keresztül itt egy fitneszbe, de már két hónapja nem tudok elmenni.Most is reggel 8-ra hordom a rehab intézetbe, nem tudok elmenni. Itt reggel van két óra amire szoktam menni, a délutáni órák nekem nem igazán jók, meg a délutánt sohasem tudom rendesen össszehozni. De beszéltük a lányommal, hogy lehet, hogy néha ő viszi el az apját és akkor el tudok menni.De az agyam mindig jár, néha sírok a kocsiban és pipa vagyok az egész világra.
Azt gondoltam, hogy teljesen nem fog rendbe jönni, de csak annyit, hogy értekezni tudjunk egymással és eltudja mondani ha valamit akar.
Tegnap viszonylag jó kedvüen jött haza,ma teljesen összeomolva.Bármit kiakart mondani nem sikerült.Aztán mondtam ,hogy haggyuk majd máskor, mondtam locsoljon meg, fürödjön,,majd holnap jobb lesz.
Azóta nem is próbál semmit mondani. Olyan rossz,de van amikor egyáltalán nem tudok neki segiteni, hogy mit akarhat.Pedig már nagyon sok mindent megfejtek, ha elkezd valamit.
Az én apukám is afáziás, igaz, ő stroke miatt került ebbe az állapotba, és még a jobb oldala is részlegesen le van bénulva. Így két évnyi távlatból az a tapasztalatunk, hogy a beszédfejlődésben vannak eredmények, bár tökéletesen már soha nem fog beszélni. A mozgásban is értek el eredményt, de az nem volt annyira látványos. Persze nem tudom, hogy egy agyi műtét és egy agyi sérülés mennyire összehasonlítható a rehabilitáció szempontjából. Mindenesetre tudom, hogy mennyi lelkierőt követel a betegtől és a családtól is, hogy ne hagyják abba! Mindig jönnek hullámvölgyek, amin át kell segíteni a férjedet, és közben nem szabad a kétségbeesésed kimutatni... Meg kell győzni, hogy higgyen a a gyógyulásban, mi sokat mondjuk apunak, hogy látod, ez is meg ez is a "harc" eredménye, hogy jobban megérteted magad, jobban tudsz járni, stb. Ilyenkor lelkesebb lesz... Közben persze megszakad az ember szíve, hogy egyik pillanatról a másikra egy komoly betegség milyen roncsot tud csinálni egy addig életerős emberből. Még egy dolgot tanultam meg a két év alatt: apró célokat kell kitűzni, rövid távra. Így könnyebb a mindennapokat túlélni és optimistának maradni. Nagyon-nagyon sok erőt kívánok a családotoknak és gyógyulást a férjednek!
Úgy sírtam,hogy ott hagytam kiszolgáltatva, mert nem tud beszélni.De a lányommal is beszéltük, hogy csak neki akarunk jót, hogy tudjunk beszélgetni.Ma még csak félnapos volt, félve mentem érte, de jó kedve volt, mondta,hogy kapott házifeladatot.Itthon kínkeservesen megcsinálta.Most még nem mondta,hogy nem megy többet. Holnap már egész napos lesz és több foglalkozás lesz. Remélem végig csinálja.
Fizikálisan szerintem sokkal jobban van.Egyedül fürdik,öltözködik/zokni kivételével/,enni is már elég szépen eszik .Sokat remeg a keze,szája . Ez belefér még a mütét utáni állapotba? Holnap lesz három hetes.Néha ugy megijedek,hogy valami baja van, csak nem tudja mondani.
Hamar elfárad,gyenge,de azért próbálkozik.Tornázgat, egy kg-os sulyokkal emelget, ma láttam, hogy az ágyban csinált egy pár hasizmot is.Délutánonként meglocsolja e kertet.Különben sokat akarna mondani valamit, nem jön össze,utána órákig csak néz maga elé.El nem tudom gondolni mi járhat az agyába és milyen elkeserítő lehet.
Hétfőn indul a rahbilitáció.Remélem lesznek sikerei és akkor egy kicsit megnyugodna.
Bennt fekvőre vették fel, lesz ágya ahova napközben lefekszik, de délután hazahozom. Estére, 7-8 órára ugy elfárad, hogy alig vonszolja magát az ágyig és alszik.Csak ennyi kín után lenne még egy kis öröme az életbe.
Teljesen igazad van!Mindenki felteszi ezt a kérdést,hogy miért pont vele történik,vagy hozzátartozójával hasonló szituáció.Csak közhelyeket tudnék írni,hogy egy kicsit símogassam a lelked,de ez nem jelentene megoldást a problémádra.
Ha sírnod kell,sírj mikor Ő nem látja,mert segít elfogadni ezt a lehetetlen helyzetet,és hozzájárul ahhoz,hogy képes legyél feldolgozni.
Egy ilyen súlyos betegség mérföldkő egy ember életében.Megtanít máképpen látni,s próbára tesz,hogy képes vagy-e helytállni.
A sugárkezelés egy adott helyre egy meghatározott dózisban egyszer adható,azért fogalmazott úgy az orvos.
Amit már beszéltünk a határtalan nagy türelem,és a másik oldalon lehelletnyi siker.
Ne erőltess semmit a beszéd terén,és ne sajnálgasd.Képzeled el mennyire nehéz lehet ez neki,és milyen kiszolgáltatottá vált..
A rehabilitációba kapszkodj,és abba,hogy megfelelő helyet találtál,ahol speciálisan tudnak vele foglalkozni.
Sirj csak amennyit jól esik.tudja ő is,hogy el vagytok keseredve! Nekem apukámnak gégdaganata volt, amikor már nem tudott beszélni kértük, hogy irja le. Láttuk, h mégis legalább az agya mozog.. Aztán olyan sokat kártyáztunk, társasjátékoztunk és keresztrejtvényeztünk vele. (ennek már 17-18 éve)
Anyukám a mütéte után -mert félt tőle, hogy lebutul- minden nap egy keresztrejtvényt megfejt. Neki is van olyan, amikor nem jut eszébe a pontos szó, de ő beszél.. Ha nagyon nem megy a gondolkodás a férjednek ne erőltesd!Előtted még kellemetlenebbül érzi magát emiatt, hiszen te a családja vagy.
Köszönöm a biztatásokat!Nagyon jól esik,hogy reagáltok rá.
De olyan elkeserítő ez, hogy nem tud beszélni,nem tudja elmondani mit akar,pedig látomrajta,hogy akarna valamit mondani. Ez nagyon le is hangolja.Nem emlékszik arra, hogy hivják,mikor született.Vagy már arra is gondoltam, hogy lehet, hogy tudja, csak nem tudja kimondani,próbálkozik,aztán feladja.Ma is ismételgettem vele dolgokat, aztán olyan hírtelen magába zárkozott,azóta megint nem kommunikál velem,csak bólint. A sugár majd csak junius végén derülki, hogy mikor lesz.Azt mondta a doki, hogy ameddig csak tudja huzza,hogy ne lőjül el feleslegesen. Ezt nem tudom mire gondolt.Lehet,hogy csak egyszer kaphat,és ameddig nem muszály vár vele,hogy meddig ő tudja.De még most is olyan gyenge, hogy borzalmas,ha még sugarazzák mégjobban lerobban.Annyit elgondolkodom ezen az egészen,hogy másfél hónappal ezelőtt egy sportos,vidám,örökdumás viccelődő stramm ember volt, most meg hogy néz ki.Hól itt az iagazság???!!!
Gondolom ezzel nem vagyok egyedül,de olyan nehéz még mindig elhinni,hogy ez velünk történik.Néha arra gondolok,hogy felébredek és csak álmodtam az egésszet.