- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska. Na, immá minnyá lemenyen az Európa-bajnokság.
Mi? Most jövénk haza a tengerről, me Kerekes, a fösső szomszéd annyit köröpőlt, hogy mennyünk le, értöttedé, hogy szabaccságot vettünk ki s tíz napra ahajt lementünk az asszonnal mi is. Jó idő vót, Jóska, s esténként nesztük a meccseket a teraszokonn, kérlekszépenn, s ittuk a sőrt. Mi? Kerekes addig ette az agyamot, hogy csak lecsalt a tengerre, pedig úgy indúltam neki, kérlekszépenn, hogy a bodegába nezem. Leszerepeltek, Jóska, le... Láttál vóna odalenn Kosztyinestyenn sok lógó órrú románt, értöttedé! Ültek ott a sárga majóba s a slápba, értöttedé, s mi Kerekessel halgattunk, mind a sündisznyó a borozdába, amikó a hollandok ahajt úgy megpakólták őköt, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk. Me el vótak bizakodval, Jóska, me asztot gondóták, hogy két döntetlen után tovább vannak jutval s a nagy bőcsesség hellyett inkább fotbalozni kellett vóna, me alig ruktak kapura. Me az a baj, hogy az ilyen Mitikáktól s Dzsidzsiktől csak a szájukat jártatni tanújják meg, értöttedé, ahellyett, hogy a fejüköt s a lábukot odatennék. Kiütték őköt onnétról, me ilyen Nikolicákkal s ilyen mentalitással nem vótak odavalók. Hálló? Montam, láddé, hogy a németek bémennek a döntőbe, értöttedé, me a véginn esmenn ők nyernek. Úgy hajtottak, mind eggy-eggy ló, s a véginn csak az ők akaratuk érvényesűlt, Lám csak béakasztotta gólt. Mi? Nekem ne dícsérjék a törökököt, me durva csapat – ha nem kaptak vóna a rúgdosásokétt s a verekedésétt annyi sárgát, továbbjuttak vóna. Csak há viselkedni is tudni kell a pályán, Jóska, mind az életbe. Hálló? Kerekes? Nem vót különöseb baj vélle, eccer állt fől s ment oda eggy asztalhoz, me egy váléjá dé munté-i pasas szitta a hollandokot s Vánbásztent, mind a kocsis a rossz lovát, s osztán rományúl leteremtette atyamárijásonn. A kezit nem emelte fől, de kicsi tartotta. Tudod, milyen. Osztán esszebarátkosztak, Kerekes mekkínálta szílvapállinkávall, értöttedé, de prüszkőlt tőlle a pasas. Monta is Kerekes, hogy ebbiza nem cújka, komám, mőj. Mi? Há hallám meglássuk, mi lessz a döntőbe. Éppeg esszefuttam Sanyi bával, a blokkfelelőssel, me Bokór szomszéddal esszekáronkottak valamelyiknap, me Bokór részegen jött haza a bodegából, s erőst el vót keseredvel, hogy az olaszok kiestek s éjnek idejinn a blokk mellé pisílt, a Sanyi bá ablaka alá, má nem bírta ki. Az öreg osztán nem hagyhatta szó nélkűl, értöttedé, s miliciját s mindent emlegetett, de há esmenn szinte esszefutott a blokk. Osztán nem futott essze, me Kerekes ahajt rendet rakott, Bokórt bétángálta a blokkba s az öregnek is megmonta, hogy fogja bé, s alugyon jóll. Na. Ejiszenn odale a bodegába nezem, Jóska, me ott a németeknek drukkólnak inkább az emberek. Most lejösszé eggyet..?
- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska. Na, immá minnyá lemenyen az Európa-bajnokság.
Mi? Most jövénk haza a tengerről, me Kerekes, a fösső szomszéd annyit köröpőlt, hogy mennyünk le, értöttedé, hogy szabaccságot vettünk ki s tíz napra ahajt lementünk az asszonnal mi is. Jó idő vót, Jóska, s esténként nesztük a meccseket a teraszokonn, kérlekszépenn, s ittuk a sőrt. Mi? Kerekes addig ette az agyamot, hogy csak lecsalt a tengerre, pedig úgy indúltam neki, kérlekszépenn, hogy a bodegába nezem. Leszerepeltek, Jóska, le... Láttál vóna odalenn Kosztyinestyenn sok lógó órrú románt, értöttedé! Ültek ott a sárga majóba s a slápba, értöttedé, s mi Kerekessel halgattunk, mind a sündisznyó a borozdába, amikó a hollandok ahajt úgy megpakólták őköt, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk. Me el vótak bizakodval, Jóska, me asztot gondóták, hogy két döntetlen után tovább vannak jutval s a nagy bőcsesség hellyett inkább fotbalozni kellett vóna, me alig ruktak kapura. Me az a baj, hogy az ilyen Mitikáktól s Dzsidzsiktől csak a szájukat jártatni tanújják meg, értöttedé, ahellyett, hogy a fejüköt s a lábukot odatennék. Kiütték őköt onnétról, me ilyen Nikolicákkal s ilyen mentalitással nem vótak odavalók. Hálló? Montam, láddé, hogy a németek bémennek a döntőbe, értöttedé, me a véginn esmenn ők nyernek. Úgy hajtottak, mind eggy-eggy ló, s a véginn csak az ők akaratuk érvényesűlt, Lám csak béakasztotta gólt. Mi? Nekem ne dícsérjék a törökököt, me durva csapat – ha nem kaptak vóna a rúgdosásokétt s a verekedésétt annyi sárgát, továbbjuttak vóna. Csak há viselkedni is tudni kell a pályán, Jóska, mind az életbe. Hálló? Kerekes? Nem vót különöseb baj vélle, eccer állt fől s ment oda eggy asztalhoz, me egy váléjá dé munté-i pasas szitta a hollandokot s Vánbásztent, mind a kocsis a rossz lovát, s osztán rományúl leteremtette atyamárijásonn. A kezit nem emelte fől, de kicsi tartotta. Tudod, milyen. Osztán esszebarátkosztak, Kerekes mekkínálta szílvapállinkávall, értöttedé, de prüszkőlt tőlle a pasas. Monta is Kerekes, hogy ebbiza nem cújka, komám, mőj. Mi? Há hallám meglássuk, mi lessz a döntőbe. Éppeg esszefuttam Sanyi bával, a blokkfelelőssel, me Bokór szomszéddal esszekáronkottak valamelyiknap, me Bokór részegen jött haza a bodegából, s erőst el vót keseredvel, hogy az olaszok kiestek s éjnek idejinn a blokk mellé pisílt, a Sanyi bá ablaka alá, má nem bírta ki. Az öreg osztán nem hagyhatta szó nélkűl, értöttedé, s miliciját s mindent emlegetett, de há esmenn szinte esszefutott a blokk. Osztán nem futott essze, me Kerekes ahajt rendet rakott, Bokórt bétángálta a blokkba s az öregnek is megmonta, hogy fogja bé, s alugyon jóll. Na. Ejiszenn odale a bodegába nezem, Jóska, me ott a németeknek drukkólnak inkább az emberek. Most lejösszé eggyet..?
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, immá lement a nagy vállasztás. Mi? Kerekes, a fösső szomszéd őrvendezik, s Sanyi bá, a blokkfelelős morgolódik.
Igen, Jóska, me Kerekes Buntájékra szavazott, me nem állhassa a másikokot s Sanyi bá pontosonn fordítval van ezzel. Úgyhogy hetfőnn Kerekes már szekállta az öreget a blokk előtt, hogy lássajé, Sanyi bácsi, hijába jártatta annyit a szájját, me leszavaszták a vót pógármestert, mosmá más világ lesz. Mondom én, hogy szomszéd, attól még itt nem lessz más semmi, értöttedé, attól te még odabé a műhelybe ugyanakkora fizetést kapsz, kérlekszépenn, mind annak előtte. Mongyuk legalább a fórgalmat eggy kicsitt visszaváltosztassák, ejiszenn, me esztet mosmá télleg nem lehet tovább bírni. S azétt itt még lenne amit csinálni, kérlekszépenn, me el van hanyagólval a város, értöttedé, annyi mazlag munkát végbevittek itt, hogy valamit csak kéne mozdittani. Hálló? Na de há osztán szombattól fotbal, Jóska..! Aszonták, hogy odale a bodegába bétesznek egy tévét, s osztán lehet nezni a meccseket minden este. Kerekes aszonta, hogy csak akkó menyen le, amikó úgy érzi, hogy az a csapat győz, amelyiknek ő drukkól, me nem nyeli le asztot, hogy mások ott bészójjanak neki. Aszonta, hogy ő az olaszoknak s a németeknek drukkól, értöttedé, me azokot szereti. Mi? Nem foglalkozik a rományokkal, me aszongya, hogy csak a szájuk nagy, mind mindig, s leszerepelnek. Én pedig aszondom, Jóska, értöttedé, hogy ha egy kicsi szerencséjjük van, egy döntetlent meg tudnak fogni valamelyikkel s még győszhetnek is, me a labda kerek, kérlekszépenn. Én asztot mondom, értöttedé, hogy a németek nyerik, me erőssek s szívósok, mind eggy-eggy ló, értöttedé, s ha meg is szorúlnak eccer-eccer, mind a recsenyédi kutya, a véginn úgyis ők győznek. Esztet má annyiszó megcsinálták, kérlekszépenn, ötvennégybe a magyarokkal s kilencvenhatba a csehekkel, s még annyiszó, hogy szerintem esmenn így lesz. Na. De há ott vannak a pórtugálok is, értöttedé, Krisztijánó Rónyáldó, aki úgy fotbalozik, értöttedé, hogy Maradóna óta ejiszenn nem láttam még eggy ilyent. Annáltovább osztán a franciják is ott vannak, s ha nem szednek bé ijettükbe eggy-két gólt a rományoktóll s a hollandokot is megeresztik, akkó ők is végigmennek. Na, az a lényeg, értöttedé, hogy minden este két meccs lessz, s a feleségemet má hónapokkal előtte főkészíttettem, hogy itt júniusba a szériafilmekből nuku, me csak azokot tuggya végignezni, amik déllután vannak, nekem itt se Bűvölet se Barátokköszt nem lesz, s nincs apelláta, Jóska. Na. Hallám eggyet lenézek a bodegába, hogy a tippeket vessük össze...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Szerussz. Na, immá vasárnap vállasztunk. Szavazunk, értöttedé, négy év esmenn eltelt, értöttedé, s itt minden úgy bé van plakátólval, kérlekszépenn, hogy ,má semmi egyebet nem lát az ember tőllük.
Arc arc hátánn, s nagybeszéd nagybeszédet követ, kérlekszépenn. Mi? Hálló? Nem menyek én arrafelé, de Kerekes, a fösső szomszéd aszonta odamenyen, de még mosse tuggya, hogy kire csattincsa réja a pecsétet. Mind mongya, hogy mennyek, s osztán csak lessz valami, értöttedé, de én úgy megcsömörőltem ettőll a póllitikátóll, Jóska, hogy a lelkem is keserű belé. Én csak éppeg arra vagyok kéváncsi, hogy amelyikek meg talájják nyerni a vállasztást, négy év alatt mit fognak abból megcsináni, amit most ígérnek a népnek. Me itt má mi olyan dógokot szoktunk meg, Jóska, hogy az négy esztendőnként az Európa-bajnoksággal eggyütt ismétlődik. Utóssó percenn aszfaltoznak, kérlekszépenn, nappal, hogy mindenki lássa, útat festnek, szobrot avatnak, szóba állnak az emberrel. Csak éppeg asztot felejtik el, hogy esztet két vagy három esztendővel ezelőtt is meg lehetett vóna csinálni. Kerekes is, a fösső szomszéd tennap nagy idegessen s leízzadval, mind eggy ló, jött haza, hogyhá Betlenfalánn akkora kocsisór s dugó vót, hogy ahajt féllóra alatt tudott békeveredni a városba. Hálló? Megjött a kánikula is, folyik le a víz az emberről, levegőt is alig kapunk. Sanyi bá is, a blokkfelelős is ott tett-vett a blokk előtt, amikó jöttem haza munkábóll, értöttedé, de úgy kapkotta a levegőt, hogy belé vót sáppadval. Mondom Sanyi bácsi, ahajt mennyen bé a hűvösbe, me a véginn vasárnap nem tud elmenni szavazni, ha valami baja lessz. Hetek óta egyebet sem oszt csak asztot, hogy így az EmmPéPé s az ErreMmDéeSsz, s úgy a Ződek, értöttedé, s hogy erre kell szavazni s arra kell szavazni. Ilyenkó úgy tűzbe jő az is, mind a pap szamara, mongya a magájét napestig. Én nem foglalkozom, Jóska. Még eggy hét van az Európa-bajnokságig, hallám ott mi lesz, értöttedé. Engemet az jobban érdekel, hogy ott ki nyer, kérlekszépenn, mind az, hogy itt ki nyer. Éppeg a plakátokot a bodega ajtójjáról takariccsák le, me amikó menyek bé, asse látom, hogy ki van béűlvel...
- Hálló, te vagyé? Szerussz, Jóska! Na, nesztedé a meccset szerdánn? Immá a Máncseszter csak megeresztette a Cselszi nagy bőcsességit, értöttedé, addig rúkták a tizeneggyeseket, hogy Ányelka csak elrontotta.
Mi? Nem szeretem a Cselszit, Jóska. Nem szeretem, értöttedé, me amikó nezem őköt, mindig az jut eszembe, hogy ott van mögöttük az a nagy gazdag millijós Ábrámovics, kérlekszépenn, s olyan nagy bőcs csapat lett, amijóta pénz van nálluk, értöttedé, hogy nem éred fel őköt. Immá elrendeszték őköt a tizeneggyesekkel, s a Máncseszter megnyerte s meg is érdemelte, Jóska. Az a bőcs Drogba is addig mind csinálta ott a magájét, értöttedé, hogy hezzakapott az eggyikhez s a bíró pirossat adott. Meg is érdemelte, Jóska, fotbalpályán nem lehet verekedni, kérlekszépen, csak a pasas nem tutta kontrolálni az idegejit. Kerekesnél nesztem, a fösső szomszédnál, s ő is aszongya, hogyhá nem tudna a Cselszinek drukkólni soha az életbe. Na. De osztán jő a világbajnokság, akarom mondani az Európa-bajnokság, sosztán ott kemén meccsek lesznek. Kerekes éppeg most intézkedik odabé a munkahellyin, hogy tuggyon legalább eggy hét betegszabaccságot venni vagy a déllutánnyait tuggya átaltetetni déllelőttre, kérlekszépenn, hogy ne kejjen úgy dógozzon, hogy há minnyá menyen a meccs, s még benn vagyunk a műhelybe. Me nekem is az ideg az agyamot megenné, értöttedé, ha úgy kéne dógozzak, hogy közbe menyen eggy jó meccs a tévébe. Mi? Én nem adok esélyt a rományoknak, kérlekszépenn, habá sohase lehet tudni, de ők abbóll a csoportból ejiszenn nem tuggyák kiverekedni magukot. Ott a franciják s az olaszok úgy végigmennek rajtuk, Jóska, hogy abból kúdúlnak, itt Mircsejá Szándu s Mitika mind monhassák, hogy ilyen jók vagyunk, s olyan jók vagyunk, értöttedé, me ha eggy könnyebb csoportba estek vóna, akkó lett vóna valami eséllyük, de így kihúlnak. Na. S máskülömbe? Eccer nagy kampán van, értöttedé, minnyá nem tucc eggyet lépni, értöttedé, hogy eggy plakátba belé ne ütközzél, értötttedé. Csak asztot nem értem, kérlekszépenn, hogy arra a sok pappírra ki s mennyit fizet? Mi? Me ezétt eggy fél hektár erdőt valakinek valahól ki kellett vágatni, értöttedé, hogy a fénképüköt ezeknek réjanyomtassák. Minden teli van véllük, értöttedé, lógnak ki a póstaládábóll, az újságot alig kapom meg a többi között, akkora pappirokot tesznek belé. Mi? Legalább lessz amire a pityókát meghámozzuk a konyhaasztalon, értöttedé, arra éppeg jó lesz. Ennyi hasznunk van ebből a mocsok kampánbóll, hogy há a pityókahántanivaló pappír megvan a póstaládábóll s a blokk béjáratábóll. Elegem van belőllük. Mútkór Kerekes is letépett eggy adagot az ajtóróll, értöttedé, me a fény nem jő bé tőllük, úgy béragasztották, de Sanyi bá, a blokkfelelős ahajt réjaszóllott. Osztán Kerekes a sarkára állott, s megmonta, hogy né, Sanyi bácsi, ha akarja, én mind főragasztom a maga ajtójjára vagy a kocsijára, értijé, csak innétrőll szeggyük le. Na, osztán az öreg erre megsértődött s elkezdett duzzogni. Az ő baja, Jóska. Na. Teszem le, s eggyet menyek le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, nesztedé a meccset szerdánn? Mi? Há az Ú-Cséférét Kolozsváronn. Immá csak megnyerte a Cséféré, megeresztették a Dzsidzsi Békáli nagybőcsességit, értöttedé, úgyhogy köpködhet elé s hátra.
S a csicskássait is lefogták, kérlekszépenn, me álittólag a pénz má elé vót készittvel az Úsoknak, ha ki talájják húzni a döntetlent. De há úgyis kimagyarázzák, Jóska, ezeknek semmi se számitt, értöttedé, s a becsűllet is annyi nekik, mind a hótt lovonn a patkó. Mosmá bozgorozhassák, s mocskólhassák Pászkányt s a Cséférét, me úgyse mennek semmire se vélle, Dzsidzsi hijába bőcselkedett azzal, kérlekszépenn, hogy megnyomogassa a butonokot. A nagy Sztyáuája ahajt elvesztette a bajnokságot, hijába vetett mindent belé. Szégyellhetik is magukot az egésszen, s főleg ezek a sovinyiszta Ú-drukkerek, értöttedé, me állandó jelleggel csak verekettek s bozgorosztak, s mocskoskottak, immá mehetnek vissza a Béligába. Hálló? Immá béindúltak nállunk is a dógok, úgy nekifeszűltek a kampánnak, mind kaszás a csihánynak. Éppeg nezzük Kerekessel, a fösső szomszédommal, hogy há odafől Betlenfalánn két héttel ezelőtt béfódozták s bétaknyólták az útat s most nagy hirtelennyibe az egésszet főszedik s leaszfaltozzák. Há mommeg, te Jóska! Há akkó asztot minek csinálták s kinek a pénzibőll..? Vesszek meg, ha értem... Minha nem értek vóna rá négy kerek esztendőnn keresztűll. De há mindig esztet csinájják, esmenn a kampánba állnak neki mindennek, amit korábban is meg lehetett vóna csinálni, hogy tuggyák osztán mondani az embereknek, hogy há esztet is megcsinátuk s asztot is megcsinátuk, értöttedé, csak éppeg szavazz réjuk. Osztán amikó élesedik a helyzet, kezdik járni ők is a bodegákot s itassák az embereket. Négy esztendő alatt melyiket láttad odale a bodegába, Jóska..?! Mi..?! Eggyiket se, Jóska, me ők nem jőnek a nép közi, értöttedé, csak akkó, ha muszáj, ha nem bisztosok a dógukba! Osztán ilyenkó mindenki akkora nagy barát, értöttedé, s úgy ért mindenhez, s úgy tud ígérgetni, de ha eggy pappírt mekkel csinátass valahól, várhacc hetekig. Ilyen világot éllünk. Én nem kampánolok eggyik mellett se, értöttedé, nekem tótuná az egéssz. Kerekes aszongya, hogy meglássa, de az is lehet, hogy ő se menyen arrafelé. Megmontam neki is, hogy szomszéd, ha el találsz fogadni valamelyiktőll is eggy ingyérsőrt, értöttedé, nekem többet a szemem elé ne kerűjj. Me se réjaszorúlval nem vagyunk, értöttedé, hálistennek, se meg nem vesznek azonn. Nekem nem kell a más ingyérsöre, kérlekszépenn. S nekem ne mongyák meg, hogy mit s hól s mikó s kivel. Na. Hálló? Ott vagyé? Úgy béindúltak, mind tavasszal a ganyéllé, csak éppeg asztot nem veszik észre, Jóska, kérlekszépenn, hogy az eccerű ember szemibe is neveccségesek lesznek a sok koncertyükkel, s útjavittásukkal s plakáttyukkal. Inkább lemenyek a bodegába, s iszok eggy jó sőrt az én pénzemenn...
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, micsinátok? Nezitek a tévét, a kampánt... Van is amit nezni azonn.
Mi? Idegess vagyok, Jóska, me ahajt most jövök éppeg a milicijáróll, me Kerekes, a fösső szomszéd esmenn megcsináta a bakaszukát. Há ki kellett mennyünk Szombatfalára, értöttedé, nagy hirtelennyibe, s én azelőtt ahajt két pohár bórt megivék a pincébe Sanyi bával, a blokkfelelőssel s ahajt mekkértem esztet a kolontos Kerekest, hogy mennyünk ki a Vartbúrgommal. Jött is, értöttedé, de há az a vezetésbe is ugyanolyan fuzsitus, mind az életbe, kérlekszépenn, s a csédéáző táblánál ahajt eltátotta a száját, nem figyelt s eggy pasas az ódalunkba jött. Nekünk hála az istennek semmi bajunk nem lett, de há a kocsinak az ódala bétólypatt, s el is törött eggyik hellyen. Úgyhogy immá mehetek a bisztosittóhoz, me odavótunk a milicijára, kérlekszépenn, hogy kérjünk dovádát. Mi? A másiknak nem lett baja, Jóska, me akkora vót, mind eggy tank, értöttedé, valami dzsipp vagy hogyishíjják vót, még hállaistennek, hogy nekünk nem lett bajunk. Hálló? Én nem veszekettem vélle, Jóska, ott káronkodott az út szélinn, mind eggy kocsis, de há nem vót apelláta, értöttedé, me ő csináta az akcsidentet. Azelőtt is eleget réjaszóllottam, hogy ne hajcson úgy, me úgy nekimenyünk valaminek, hogy a deszkárcseráré se szeden ki a kocsibóll, értöttedé, de nem vót akivel beszéllni. Na. Én béfoktam, Jóska, értöttedé, s bé a milicista előtt is, me italaszagom vót s nem akartam bajt magamnak is, ez éppeg elég most, az utánnajárás. Ott eggy tátott szájú bámészkodóra szóllottam réja, hogy mennyen fére innétrőll, s ne mind jártassa a pofájját itt elé s hátra, me én minnyá olyant béakasztok eggyet, hogy a levegőbe átalőtözik s közbe a nevit is elfelejti. Na. Me milyenek az emberek, Jóska..? Odajő s nezi a más kárát, értöttedé, ahellyett, hogy odébbállana. Osztán főmentünk a milicijára nagy idegesenn, odafönn a csirkulácijónn ahajt deklarácijót attunk, sosztán ideatták a dovádát, kérlekszépenn, Kerekesnek a könyvit elvették, s azzal mehettünk a dógunkra. Me ott is ha a pofájját ahajt béfokta vóna, a milicista nem vette vóna el a könyvit, csak olyan hangnembe szóllott, hogy a pasasnak főfutott a cukra s aszonta, hogy három hónapig arrafelé se mennyen, s akkor is úgy jőjjön, hogy előtte tanujjon meg viselkedni. Na. S máskülömbe? Kicsi hideg vót mostanába, ugyé fagyossszentek vótak, Szervác, Pongrác s Bonifác, de há amijóta a csentrálát bétettük, értöttedé, semmi baj sincsen. Megeresztek ahajt eggy kád meleg vizet, s gübbedek benne. Na. De most eccer eggyet lemenyek a bodegába s eggy jó sőrt megiszok erre az ijeccséggre...
Korcs-Ma: Széjjelnesztem, Jóska...
– Hálló? Te vagyé? Na. Immá megatták május elsejit esmenn, Jóska. Eggyet úgy nez ki, hogy kimozdúllunk a ződbe Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal, hogy ne űjjünk itthonnyába, viszünk sört s valami kicsi ételt, hogy ne kejjen ott venni.
Szejkére, Kerekerdőre, hallám meglássuk, attól is függ, értöttedé, hogy milyen lessz az idő, me én nem öntetem nyakonn magamot az essővel, akkó inkább űllünk itthonnyába a blokkba s nezzük a tévét. Süt ki a nap, menyen el, jő az esső, esmenn süt ki, el van bolondúlval ez az idő, értöttedé. Mi? Hálló? Nem értettem, hogy mit mondassz, Jóska. Ejiszenn süketűllök. Mosmá öregedünk, kérlekszépenn, ilyenkó aszongyák, hogy ahajt én se vagyok má a régi. Kerekes is azonn kesergett valamelyiknap odale a bodegába, hogyhá mosmá eljárt az idő fölöttünk, kérlekszépenn, ez fáj, az fáj, idemenyünk, odamenyünk, kérlekszépenn, de há ebbe belé kell nyúgodni, Jóska s ezzel együtt kell élni. S máskülömbe? Éppeg a Tábórba sétáltam valamelyiknap, a Szentjánosba csinájják a békötéseket az Egecselések, le vót zárval az út eggy szallaggal, mind annakidejinn a tyúkinfluencánáll. Na. Osztán sétáltam eggyet, széjjelnesztem, nyújtogattam a nyakamot, mind a gúnár a patak partyánn. Eccer van amit rendbetenni ebbe a vározsba, Jóska! Aki itt eccer most megnyeri a pógármester-vállasztásokot, értöttedé, annak lessz micsinájjon. Itt a terelőúttól elkezdvel s a füttéssel béfejezvel vóna amit tenni, kérlekszépenn, me itt mongyuk, hogy ilyen jól állunk, s így a város s úgy a város, emmind szépen hangzik, értöttedé, csak éppeg az a helyzet, hogyha az ember kiszáll a kocsibóll s eggy kicsitt ahajt gyalog megjárja magát, há megdöbben, hogy hogy néz ki eggy-eggy negyedbe eggy csomó minden. Me könnyű papólni a néptanácsnáll, hogy ilyen jól vagyunk itt egymás között, de... Mi? Me az ígérgetéssel sokra nem mennek, én aszondom. Egyéb nincs, értöttedé, így az unijós prodzsektek, s úgy a fejlesztés, s odakerűtünk, hogy a terelőútonn ahajt nem lehet végigmenni. Kerekes aszongya jómútkórjába, hogy há le kellett mennyen Szombatfalára kocsival elhozni valamit s ott a Matrica s a Teknó előtt úgy végigdengetett a Ladával, mind eggy orosz tank, az ajját is beléverte a gödőrbe. Még jó, hogy nem vótam vélle, me annyi cifra káronkodást hallottam vóna, hogy én szégyelltem vóna magamot helyette. Hálló? Sanyi bá, a blokkfelelős is panaszkodott valamelyiknap, hogy kivótak Ivóba, de há olyan út van arrafelé is, értöttedé, hogy mindent kirázott belőllük. Montam, Sanyi bácsi, maga ne mind panaszkoggyon, me ha a régi rencerbe a pártnáll ahajt magik hagyták vóna érvényesűlni azokot az embereket, akiket nem hagytak, értijé, ma nem így állanánk. Csak ott akinek a nyóc osztálynáll több vót, mondom, maguk addig piszkáták, amíg odébbállott, értijé, kiszökött vagy elment, mondom, s magik űzhették tovább az eszüköt az ötéves tervekkel s a tapasztalatcserékkel s a hülyeségükkel. Ott vót a baj, Jóska, mondom, me húsz-huszonöt esztendeje a sok mérnök s órvos azétt ment el, mondom, az ilyenek mijánn, mind maga s társai. Úgyhogy megboritottam az öreget, ahajt eggykettőre bé is fogta a száját, nem forszíroszta tovább. Na. Akkó ha ma lejössz a bodegába, még beszéllünk... Katona
– Hálló? Te vagyé? Na. Nezmeg, ember, ezek megeggyesztek a vállasztásokonn. Mi? Há nem hallottad? Há Szász Jenő nem indúl pógármesternek, hanem ő akar lenni a főnök odaföl a megyénéll, s itt a néptanácsnáll Bunta lessz a pógármester. Én aszondom, Jóska, megeggyesztek ezek ott odafől, hogy így mindenkinek jó legyenn, s osztán a tanácsosoknál meglássák, mi jő ki. Mi? Én arrafelé se menyek, Jóska, nekem a fejem felett ne eggyeszkeggyen senkise, értöttedé, me én nem szeretem az ilyen dógokot, hogy sunyiba kieggyezünk, értöttedé, s osztán utánna dobigájjuk a sárt egymásra, s mocskójjuk egymást s elvárjuk, hogy a nép elmennyen szavazni. Osztán nekem ott jöhetnek, hogy így lessz, s hogy úgy lessz, s ilyen jó lessz, s olyan jó lesz, értöttedé, me én innétrőll fogval eggyetleneggy szavukot se hiszem el, kérlekszépenn. Jőnek esmenn a nagy szlógenekkel, hogy Unijó s ótonómija, s asztot gondójják, hogy az ember menyen s réjukszavaz – engemet haggyanak ki az ilyen játékokbóll, Jóska, me úgy elegem van belőllük, értöttedé, mind a hosszú szekeresnek a bébőrödzött puliszkábóll. Hálló? Me csak neked mondom, hogy szerintem négy esztendővel ezelőtt is megeggyesztek, értöttedé, s ott a nagy haccacárét megcsináták. S az egésszbe az a mocsok, értöttedé, hogy magukot az embereket ugrasszák essze, értöttedé, s ők odafel röhögnek a markukba. Na, rajtam nem fognak többet röhögni, neféjj! Kerekes, a fösső szomszédom is aszonta, hogy eccer ő el nem menyen szavazni, hogyha ilyen a felállás, kérlekszépenn, hijába fogott neki Sanyi bá, a blokkfelelős a fődszinten kampánólni. Szégyejjék magukot, értöttedé, inkább hallgatnának legalább. Úgyhogy mi itt elvagyunk, értöttedé, meghúzódval, mind a sündisznyó a borozdába, s ezek odafel jól kieggyeznek egymással. Me ez nagyobb szinten is így működik, Jóska, a Böszészkujék szintyén, me ott is úgy csinájják, hogy mindenki jól járjon, értöttedé, s a popórral csak megszavaztassák, s a kicsi ember így eggyáltalánn nem tud belészóllani a dógukba. Na, én nem is szóllok, kérlekszépenn, csinájjanak, amit akarnak, me ahajt előttem úgy leszerepeltek, hogy nekem többet ne prédikájjanak se Jenő, se az Erremdéessz, me egykutya az egéssz, értöttedé. S ezenn idegeskedni sincs mit, Kerekesnek is aszontam, hogy a cukrod nincs mé főfusson, szomszéd, ahajt igyunk meg eggy jó sőrt a bodegába, júniusba úgyis jő az Európa-bajnokság, s alleköti az embert. Te eggyet lejőnélé a bodegába..?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Rég nem láttalak, mijóccsinátok? Éppeg a dukhagymát mi is elnyomtuk vóna a kertbe, értöttedé, de há olyan essős idő van esmenn, te Jóska, hogy az ember asse tuggya micsinájjon.
Sohase lehet kiszámíttani, értöttedé, úgy essze van bolondúlval ez az idő. Na, immá kezdődik a kampán, mosmá Bukorezstbe keszték egymást ugatni s megenni. Ott ilyen széktór s olyan széktór, s ilyen primörija s olyan primörija, csak éppeg bírja követni, hogy melyik másik s milyenfélle. Itt osztán az EmmPéeSsz is mosmá béindúl, mind tavasszal a hólé, én úgy nezem, hogy ott tesznek keresztbe az ErreMmDéeSsznek, ahól csak tudnak. Osztán a véginn jól seggreűlnek mind a ketten, értöttedé, me a marakodás odavezet, hogy asztot is elvesziccsük, amink van, Jóska. Úgy mondom, minha annyi sok mindenünk vóna, kérlekszépenn, máshól tizennyóc kerek esztendő után nem így állnának, az eccer szentbiztos. Itt mi tesszük-vesszük, halaszgassuk, eggy kicsi licit, eggy kicsi munka, értöttedé, a véginn elromlik, garancia, újra kell csináni, esmenn licit, esmenn munka, minden így menyen, Jóska, legyen az építkezés vagy útjavítás vagy akármi. Me senkinek se érdeke, értöttedé, hogy fejlőggyünk, me itt a sok buta emberből a felső tízezer ahajt kényelmesenn meg tud élni, kérlekszépenn. Úgy vagyunk ezzel, értöttedé, hogy mind akarunk itt mindent a nagy Európába, s úgyse tudunk kezdeni vélle semmit, a véginn minden úgy belészárad, mind a gipsz a szatyorba. Napminnap egyéb nincsen, így a mezőgazdaság súgy a mezőgazdaság, s a bótból folyik ki a török s a görög zőccség, kérlekszépenn, s assincs olyan, mind amit mi termelünk meg. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Valamelyiknap vevék eggy kötés retket, de olyan ízze vót, kérlekszépenn, hogy béhunyt szemmel asztot montam vóna, hogy tíznapos ubórka, még csak nem is hersegett a fogam alatt. Na. Itt má a zőccség se a régi, értöttedé, nemhogy a hús. Kerekes is, a fösső szomszéd valamelyiknap úgy bévásárólt fagyasztott halból, értöttedé, hogy az egésszet a szemétbe kellett dobják, miután büdöss halszaggal a fél blokkot ahajt úgy megtőtötték, hogy még most is asztot szagójjuk, hijába nyissuk ki az ablakot. S aszongya nagy idegesenn, hogy a nájlomba olyan hal vót belétéve, amibe egy csepp hús nem vót, csak a halnak a zsírja. Mi? A bele ki vót vetvel, s a feje s a farka levágval, s lebőrözvel, értöttedé, de há abból semmit nem lehetett megenni, Jóska. De há ócsón vette, me akciósonn vót valamelyik bótba. Osztán így járt vele. Na, teszem, le ejiszenn, Jóska, s eggyet hallám bénézek a bodegába, milyen világ van...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, immá jóll esszegyűltek Bukorezstbe a nagyok, értöttedé, mindenki itt van, aki számitt. Úgyhogy Böszészku fürödhet a nagy nyílvánosságba s vigyoroghat elé s hátra, mind a sükei vadalma.
Éppeg nesztem, hogy Bussal sétáltak odale a tenger partyánn, kérlekszépenn, s beszélgettek s kerűlgették egymást, mind a tyúk a bakkrécét. Osztán meglássuk hónap-hónaputánn, hogy miket döntöttek, értöttedé, de énszerintem ebből mi semmi hasznot nem látunk, kérlekszépenn, csak a pénzünköt kőtötték réja. Ugyé most vállasztások jőnek, s mindenki oda kellett tegye magát, me há mitccólnak hezza az amerikajiak s a világ, ha még egy ilyen Számmitot se tudunk megcsináni..? Mi? Me ez a Buss is olyanfélle, hogy állandó jelleggel főltarcsa a fejit, mind a kakas a szeméddombonn, s osztán a tetejibe mindent elvár, értöttedé, hogy mindenki ércsen vélle eggyet. Na. Ott mind tüntethetnek ellene a világon, me nem érdekli a pasast. Hálló? Ott vagyé? Aszittem megszakatt ez a hitván telefon. Nállatok se vót víz szerdán, ugyé, Jóska? Na, me nálunk is ahajt estibe atták meg, me nekifoktak ott az útonn megcsináni, de há úgy nez ki, hogy ejiszenn megfokta őköt, me még ahajt este nyóc órakó is a főd alatt matattak. Osztán ejiszen ezzel megódották. Nezem délbe is, este is, há csak nem jött meg, ott a feleségem is a konyhába csak topogott, mind a vett malac. Má gondóltam, hogy főlhívom az Egecselét vagy most hogyhívják, de osztán Kerekes lejött s vélle kellett törőggyek, me beszélgethetnékje vót. Le kellett mennyek osztán a Kufflandba, hogy ahajt vegyek két bidon vizet, hogy legalább mosogatni s budit önteni legyen. Odakerűtünk, Jóska, hogy a budiöntő vízétt is pénszt fizetünk... Mi? Mosmá neki kéne fogni űtetni a kertbe is, értöttedé, me ejiszenn nem lesz több hó. Tennapjába ahajt odavótunk Kerekessel, a fösső szomszéddal Szemmihályra, me valamit el kellett intézzen, de há úgy menyen ebbe a fórgalomba, hogy nem lehet megállíttani. Előttünk ment egy skoáláskocsi, értöttedé, s kezdett dudálni réja nagy hangosonn, kérlekszépenn, a szégyennel ölettetett meg. Mondom, szomszéd, az isten mekfizeti, haggy békinn, amikó annakidejinn te is vezetni tanúltál, értöttedé, te is ilyen vótál, ember, hogy az insztruktór ült melletted, s te lassan mentéll. Aszongya, ne szójjak belé. Én nem többet, Jóska, elegem van a viselkedésibőll. Egyéb nincs nálla se a bőcselkedésenn s az ivásonn kívűll, értöttedé, má az életemet megette. Hijába veszik össze vélle az ember, me másodnap úgyis úgy csináll, minha semmi se tőrtént vóna. Na. Immá hallám hova alakúlnak a dógok. Vasárnap menyek le a kézilabdára, hallám Szucseávát mekkéne verni. Eggyet most lejősszé a bodegába..?
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Na, micsinátok? Éppeg odale vótam a blokk elé, kicsitt rendbeszettük a gruppot Kerekessel, a fösső szomszéddal, me ha mí nem szeggyük rendbe, értöttedé, há senki se mozdiccsa érette a kicsiújját se. Mi? Csak a Sanyi bá száját hajjuk egéssz esztendőbe, hogy semmiccse csinállunk a blokkétt. Pedig csinállunk, Jóska, me még olyan eccer se vót, hogy szóllott vóna, hogy segíjjünk, s mí nem segittettünk. Me ilyen az ember, a mí fajtánk, értöttedé, hogy annak a gereblyének s annak a kapának a nyele nem harap, értöttedé, asztot biza jól meg lehet fogni. Na. Immá esszetakarittottuk, csak eggy kicsitt sár vót, me a hó esmenn megcsináta a magájét. Elegem van ezekből a márcijusi s áprilisi havazásokbóll s hidegbőll, kérlekszépenn, én életembe nem tuttam megérteni, hogy Csíkba s Gyergyóba hogy tudnak emberek élni. Na. Hálló? Piszmogok itt, értöttedé, me a pinceajtót újra kell drótozzam, me a gyermekek ahajt leszaggatták, s nem kapom a drótot, kérlekszépenn, s minnyá fő kell mennyek Kerekeshez, hogy aggyon egy kicsit, me mástól hijába kérem. Hálló? Immá Dzsidzsi Békáli csak nyomogassa a butonokot, értöttedé, me még a Kolozsvár eggyet talál botlani, s ahajt utóllérték. Nagy ciganijáda vót a Rapiddal, kérlekszépenn, s ebből is a Sztyáuá jő ki győsztesenn, Jóska, s a véginn esmenn megnyeretik a bajnokságot véllük. Hálló? Immá futszálba jól menyen a csapat, megeresztették Temesvárt is úgy húsvét másonnapja fejibe, hogy két lej érőt nem hagytak rajtuk, kulloghattak haza, mind a vert kutya a kert alatt. Locsólni vótállé? Én se, s Kerekes se, inkább meccsre mentünk s nem részegettünk meg. Utánna osztán lementünk a bodegába, s Kerekes ahajt főképelt eggy taknyos suhancot, me részegen béjött s keszte s végeszte hangosonn a maga dógát, s odaszóllott Kerekesnek, hogy mit nézi. Osztán olyankó hijába mondod neki, hogy ne foglalkozz, szomszéd, me a cukra főfutott, s kézhátbóll ahajt kéccer úgy meglegyintette a legénkét, hogy annak abba a helybe megindúlt az órra vére. De legalább megérdemelte, Jóska, s ilyenkó én se szóllok közbe, me szívem szerint én is mekkujakóltam vóna úgy, hogy a nevit is elfelejti az ilyen. Nem tudnak viselkedni az ilyenek. Osztán ki is ment a bodegábóll, s ott törőlgette a vérit. De az is szenbisztos, hogy úgy elhallgatott, mind a húgyos disznyó a búzába. Na. Úgyhogy ilyen húsvétunk vót, Kerekesnek esmenn eljárt a keze. Na. Valamit megiszunké..?
– Hálló? Te vagyé? Na, kellemes ünnepeket, Jóska, micsinátok? Azomba neki kell fogjak, s ahajt le kéne vágjam a báránt én is, értöttedé, odaki bőg a teraszonn. Mi? Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal ahajt esszepótótunk, s Kerekes kilépett falura, s megvette. Mi?
Engem nem érdekel, hogy mit mond az Unijó, Jóska, ahajt levisszük a pincébe Kerekessel s a tórkát elvágjuk, megnyúzzuk s eggy féllóra alatt elrendezzük. Fele a mijénk, s fele az övék, fifti-fifti, ahogy mongyák a fílmekbe. Lehet bétenni a hüttőbe, s a bőrit kiszárittani, értöttedé, jó lessz lábtőrlőnek. Kerekeséknéll odafel má teli van a nagyszoba vélle, azokonn járkállnak, kérlekszépenn, me minden esztendőbe megtarcsák. Hálló? Locsólni menszé? Én bisztosonn nem, Jóska, me hanem megrészegedek, émmá nem tartom a szokást, kérlekszépennn, mennyen az, aki bírja asztot a sok hitván italt, amit most bétőtnek az emberbe. Én ejiszenn lemenyek este futszálmeccsre, hallám mi lessz. Kerekest csak akkó viszem, ha nem lesz részeg, me ahajt még a véginn nem eresztik bé. Na. Immá Sanyi bá, a blokkfelelős is készül a húsvétra, me porólták a szőnyegeket valamelyiknap a vénasszonnal. Olyan pórt csináltak, Jóska, hogy a főd megszűrkűlt tőlle. Nem akartam szóllani, de há gyermekük sincs itthonnyába, én nem tudom, hogy ki mocskól nálluk ennyit, értöttedé, de há közöm sincs hezza. Meghoszta a levágott báránt eggy nagy büdöss nájlomba a fia tennap este, úgy őrventek neki, mind a pékkutya a zsemlének. Minha nem telne nekik réja, állandóan panaszkodnak, hogy nincs amit megegyenek, kérlekszépenn, pedig veti fől őköt a pénz, amijóta a fijuk meggazdagodott. Aszongyák az is annyit lopott, amennyi a bőre alá fért. Hálló? Eggyet hallám le kéne mennyek a bodegába, de há ilyenkó annyian vannak, kérlekszépenn, hogy ahajt eggy tűt nem lehet leejteni, az ember nyúgottan eggy felet se tud meginni. Jő haza Sanyi is Pestrőll, telefonált, hogy hozza anyósomnak a gyóccert, amit kért. Úgyhogy esmenn itthonnyába lessz, s eggy hétig nem lehet kivájni a bodegábóll s póllitizáll. Immá oszhassa s szorozhassa a magyar referendumot, immá megeresztették a Gyúrcsán bőcsességit. Na. Osztán a húsvét lejár, s jő itt is a vállasztási kampán, Jóska. Lesz itt minden, értöttedé, kapkodhassuk a fejünköt. Na, teszem le, értöttedé, kellemes ünnepeket.
– Hálló? Te vagyé? Na. Micsinátok? Mi? Itt, né, nezem a tévét. Gyúrcsánék magyarászkodnak, s Órbányék őrvendeznek. De há tudnivaló vót, Jóska, hogy az igenek győznek, értöttedé, immá mekkapták a magukét a szóciállisták s az Esszdéesszesek.
S meg is kapják, értöttedé, me ők a tavalyelőtt őszönn úgy elintészték magukot a Gyurcsán-szöveggel, hogy abba ha hamarabb nem is, de kétezertízbe úgyis belébukknak. Hallám kíváncsi vónék, kérlekszépenn, hogy itt júniusba a vállasztásokonn ki bukkik el nállunk vagy lesszé más vagy a mostani pógármester marad. S lesszé immá rendes tanács, vagy a pasas továbbra is egyedűll akarja intézni a menetet. Na, mindeggy, addig még sok víz folyik le a Küköllőn, értöttedé, osztán fognak neki a kámpániának, s vetik a sárt egymásra. Hálló? Immá kiszívatták a budilét a blokk alóll, vót mit takariccsanak Sanyi bájék, a blokkfelelősék. Duzzogott is eleget, s bosszúskodott mijánna, mind eggy fogfájós medve. Igen, értöttedé, me a fővezetékkel van valami baj s az öreg röstelli megjavittatni, kérlekszépenn, me ahhellyett, hogy az asztalra csapna odaföl az Igerénéll, inkább panaszkodik. S nekem s Kerekesnek hijába panaszkodik, megmontuk neki, me nem mi vagyunk a blokkfelelősök. Me Kerekes, a fösső szomszéd szívesen átalvette vóna itt a menetet tavaly-tavalyelőtt is, de az öreg foggal-körömmel ragaszkodott hezza, hogy ő maraggyon a blokkfelelős, de eggy gyufaszállat azóta nem tett keresztbe a blokk érdekibe, értöttedé, s minnyá-minnyá veti fel a budilé. Na. Kiszívatták, Jóska, de mikó jő a következő adag..? Mi? Me a baj hamar jő. Ahajt déllután ledőlsz eggy kicsitt, s ahogy kiméssz a vécére, bokáig benne vagy. S keserűség s káronkodás két napig. Na. Hálló? Eggyet lejösszé a bodegába?
– Hálló? Te vagyé? Na. Szerussz, Jóska. Nem akar ez az idő jófelé fordúlni. S olyanfélle idő, Jóska, ami nem jó az embernek, értöttedé, me csak idegess lesz tőlle.
Kerekes is, a fösső szomszéd aszongya az elébb, hogy nem tuggya mi van vélle, de bé kellett vegyen eggy antinegráldzsikot, kérlekszépenn, me a feje menyen széjjel, olyan ideges. Az is eggy szép naponn kiződűll, mind a parizel a vitrinbe. Nekem is má az ideg megette az agyamot, értöttedé, ettől a hitván időtőll s attól, hogy esmenn nezem a tévébe, hogy má készűllődik mindenki a vállasztásokra. Böszészku is tüzönn-vizenn csak keresztülvitte az akaratát, kérlekszépenn, s az uninominállis szavazást csak megcsinájják. Csak éppeg ott az Európa-bajnokság amikó menyen, akkó kell meni szavazni, me a második etáp akkó lesz. Mi? Hálló? Há eggyelőre még semmiccse lehessen tudni, Jóska, hogy kik indúlnának, értöttedé, de légy nyúgott, hogy megtudod, eljő annak is az ideje. Asszentbisztos. Nem fognak kihagyni tégedet se, Jóska, me a szavazatod kell nekik. Úgy béígérnek fűt-fát, neféjj, hogy osztán csak győzzük követni őköt. Me mi csak topogunk, mind a vett malac, eggy helybe, s ők má úgy elfuttak a pénzükkel, kérlekszépenn, hogy vissza se neznek. Hálló? Ilyen világ van, Jóska, hát osztán..? Mindenki megcsinájja a maga szerencséjjit s mi pedig ugyanott vagyunk, ahól vótunk. Na. Hálló? Immá Dzsidzsi őrvendeszhet, mind a pékkutya a zsemlének, me Kolozsvárt megverték. A bíró nem adott meg két tizenegyest a CséFéRének, s az éppeg elég vót, kérlekszépenn. Odatették eccer a csűlköt, ing-gagya szakatt, neféjj. Csak há megnyerették a Sztyáuával. Kerekes kibolondúlt, káronkodott a tévé előtt. Éppeg nesztem kedden-szerdánn a Csámpijonsz Ligát is, értötedé, kiütték a Reál Madridot, Ráúl úgy le vót tőrvel, mind a bili füle. Mi? Émmá alig várom az Európa-bajnokságot, Jóska! Ott osztán lesznek nagy meccsek, értöttedé, akárki akármit mond nekem, ott fől kell kötni a gagyát. Mi? Hálló? Kerekes aszongya, hogy nem jutnak ki a csoportbóll, s még harmadikok se lesznek. Olaszok, franciják, hollandok, Jóska, ezeknek annyi Európa-bajnokságuk van nyerve, mind a rományoknak meccsük. Most fől vannak buzdúlval Mitikájék s Szándujék, béindúltak, mind tavasszal a gyanyéllé, de amikó osztán kikapnak a francijáktól s az olaszoktól, levetik a nagy gallért. Na, mindeggy, még sok van odájig. Hálló? Sanyi bájéknáll a fődszinten esmenn főjött a budilé, ki kellett hínni a budiszívatót az Igerétőll. Hijába mondom Sanyi bának, hogy javittassa meg a lakóbízoccsággal, értöttedé, aszongya nem úgy menyen. Essze van zavarodval az is, mind Ádám anyák napjánn. Na. Immá fővette a kanálislé esmenn, mind ahajt három esztendeje, értöttedé, olyan büdösség vót a blokkba, Jóska, hogy bé kellett fogjam az órromot. Kerekes is csak annyit tudott mondani amikó hazaértünk munkábóll, hogy ejiszenn gyórsan fussunk átal a bodegába, me hanem osztán szagólhassuk egéssz nap...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na, esmenn telefonállok. Immá lecsengett a koszovóji hisztérija, értöttedé, ezek is béfokták, má nem mocskoskodnak annyit véllünk, mind múlt hétenn.
Montam én, Jóska, hogy olyan világot éllünk, amikó minden hír két-három napig tart, kérlekszépenn. Eggyesek esztet nem tuggyák megszokni, de én má annyit láttam-hallottam ebbe az életbe, értöttedé, hogy nekem ne mongyák az ellenkezőjét. Főleg osztán kilencven után ne, kérlekszépenn, me aki eggy kicsitt is odafigyel a dógokra, az láthassa, hogy mi hogy működik, kérlekszépenn. Kerekes is, a fösső szomszéd ott esmenn üvőtözik lenn a bodegába, hogy így s hogy úgy, hogy a kórmán, s az Erremdéessz s a pógármester s mindenki hitván ember, szid mindenkit, de én má nem szóllok belé, Jóska. Azétt, hogy szégyenkezzek mellette mijánna, értöttedé, én eccer nem szóllok belé. Hallgatok inkább, mind a húggyos disznyó a búzába s a vélleményemet megtartom magamnak, kérlekszépenn, me mahónap má azétt is kell fájjon az embernek a feje, ha valamit talál mondani odale a bodegába. Minnyá odakerűllünk, mind a Csáu-világba, hogy akárhól szóllottál valamit, a Sziguráncá vagy a Szekuritáté kopoktatott az ajtódon. Me akárhól dógosztál, ha a Matricába, ha a Teknóba vagy lenn a Májuseggybe, vagy odaföl a Lemmetálnáll vagy az Iátszánál vagy a Cérnába, mindenhól megvótak az emberejik, kérlekszépenn. Úgy nem tuttál valamit hangosonn kimondani, hogy valaki fől ne jelencsen a milicijánn. S a tetejibe itt vót nekünk Sanyi bá, a blokkfellelős, akiről mindenki tutta, hogy bésúgó. Na. Én akkó má megtanúltam, hogy jobb, hogyha béfogjuk, Jóska, me akkó nem lehet bajunk. Hálló? Me há odaki Magyarba is má úgy kettibe szakatt az órszág, kérlekszépenn, hogy má nem lehet kibírni. Éppeg essze nem kapnak az emberek, me mindenkinek olyan igaza van, értöttedé, hogy ha meg találod kérdőjelezni, má emelik föl a hangjukot, ha Fídeszes, ha Emmesszpés... Mútkórjába is Sanyijék itthonn vótak Magyarból, s odale vótunk a bodegába eggy felet meginni, s mikó asztot talátam mondani, hogy én biza bármennyire is útállom Gyúrcsánékot, de esztet az Órbány Viktórt se szeretem, értöttedé, há úgy nekem esett, hogy asse tuttam micsinájjak. Hogy én fogjam bé, me ő odaki van nyóc eszetndeje s ő tuggya, hogy mi a helyzet, én neki ne ércsem jobban a póllitikát innétrőll Erdéllybőll. Osztán szó szót követett, s megmontam neki, hogy né, sógor, ha te esztet a dógot így kezeled, hogy hazajössz onnétróll s nekem itt órdittassz, mind Márton a hegyen, idebé a lakásomba, értöttedé, hogy így Órbány súgy Gyúrcsán, akkor ejiszen fogjad magadot s eriggy menny vissza oda közijük, kérlekszépenn, s űjj is ott, véllük. Na. Nehogy má ő mongya meg nekem, értöttedé, hogy hányadánn áll a világ! Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Osztán meghúszta magát, mind a jérce az üllü alatt, me Kerekes is átalűlt az asztalunkhoz, s ő biza Sanyit sohase szerette, me sohase bocsátotta meg neki, hogy odaki maratt Magyarba s állandólag bőcsködözik s részegeskedik, amikó hazajő. De Sanyi se mer vélle kikezdeni, me tuggya, hogy Kerekes kolontos, s hamar eljár a keze. Na. Úgyhogy ennyit arról, Jóska, hogy Koszovó oda, s Erdélly ide s Gyúrcsán s Órbány másikfelé. Mennyünk le a bodegába, igyunk meg valamit s utánna a tévébe nezzünk meg eggy jó meccset, értöttedé, me többet érünk vélle...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Nem akar vége lenni ennek a télnek, ember. Esmenn havazik, sikúl meg az ember a járdánn. Csak há éppeg azok nem csúsznak el, Jóska, akik esztet megérdemelnék.
Mocsok világ van. Valamelyiknap nesztem a tévébe, hogy Ilijeszkujék esmenn cigánkottak egymással. Mi? Valami CséPéUné-emlékgyűllés vót, esszegyűlt mindenki, értöttedé, aki annakidejinn kilencvembe odaállott vót, s békerűlt abba a kicsipárlámentbe. Hálló? Há nem emlékszell? Dehogyisnem, Jóska, há a fórradalom után csináltak Ilijszekujék eggy ilyen provizóriu-párlámentet a vállasztásokig, s abba ott bódog-bódogtalan benne vót s ott veszekettek egymással s mindenkivell, hogy hogy legyen tovább Csáuseszku utánn. S minnyá-minnyá csattantak essze, me mindenki akart valamit csinálni, s végeredménbe semmi se lett belőle. Ott estérőll estére nesztük vót Kerekessel, a fösső szomszéddal az Áktuálitöcbe, hogy Pétré Román s Kórnéliju Kopószu bá s Kümpéánu s Csonteá, a vátrás veszőttek egymással. Má a könyökünkön jött ki, de úgyis nesztük, ahellyett, hogy valamihez hezzafogtunk vóna. Aszittük, hogy ott nekünk mindent elrendeznek, kérlekszépenn, s minden jó lesz. Na, immá jól elrendesztek, ihassuk a levit azóta is... Hálló? Mekkora szó vót a Vátra, Jóska..! Osztán ott vótak Dumitráskujék, s Móisék, s Funárék, s Pöuneszkujék, azoknak egyéb nem jött ki a szájjukon, csak a magyarok. Mostanába má csak Vádim maratt ezekbőll, értöttedé, s mosmég ez a Vójkuleszku szapújja a magyarokot. De há rég vót, Jóska, rég vót, ahajt tizennyóc esztendeje. Csak éppeg most esszegyűltek esmenn eggyet ünnepelni, s ott olyan veszekedést csinátak, kérlekszépenn, hogy az eggyik üvőtötte, hogy kriminál, s Ilijeszku másikfelőll, hogy vigyék ki a szálából s a másik a mikrofont leütte az asztalról... Ejj, Jóska, mocsok menet vót. Az ember asztot kell megérje, hogy ezek tizennyóc kerek esztendő utánn is ugyanazok marattak, értöttedé. Me az a baj, hogy ott ugyé annakidejinn senki se értett semmihez se a FéSzéNébe, se a CséPéUNébe, értöttedé, de ahhoz értettek, hogy az órszág vagyonát hogy kell széjjelhórdani. S úgy szét is vitték, kérlekszépenn, mind a pockok a hombárt, hogy ott eggy szem nem sok, annyi se maratt, Jóska. Osztán Ilijeszkujék kilencvembe s kilencvenkettőbe ahajt megnyerték a választásokot, s mikó Kosztántineszkujék odakerűltek, má a naggya el vót rendezve. S minden vissza vót rendezve, Jóska, akkó má se eggy vót esőtitkár, se eggy vót szekus nem panaszkodott, értöttedé, úgy pontra tettek mindent ezek. Ott se a fórradalmat, se a vásárhellyi menetet, se a minerijádákot nem tisztázták ki, értöttedé, me ha nem lettek vóna benne nyakig, akkó biza kitisztászták vóna. Hálló? Így vané, Jóska, vagy nem így van? Úgyhogy erről szólt a román póllitika, Jóska, s most is erről szóll. Eccer ilyen miniszter ilyen pártba az eggyik, eccer olyan pártba lesz államtitkár, osztán ilyen s olyan bízoccság, értöttedé, a lényeg az, hogy ott tuggyon maradni a húsosfazék mellett. De ezek soha nem laknak jól, Jóska... Ezek mindenhól ott vannak, értöttedé, a tőrvéneket is úgy csinájják meg, hogy nekik jó legyen. Me itt a másik baj ott van, hogy a popór asztot gondójja, hogy jól csinájják odabé a párlámentbe a dógukot. Me négyévente, amikó jőnek a vállasztások, ahajt állami pénzenn eggy-két hétre hazamennek, ahonnan bémentek, értöttedé, s ingyémiccsel s itallal s valami csiricsáré rendezvénnyel ahajt megtömik a belüköt a popórnak, s osztán vasárnap esmenn újraválasszák őköt. Ilyen világ van, Jóska, nem tucc megszabadúlni tőllük. Na. Teszem le, Jóska, me menyek le a bodegába.
– Hálló? Te vagyé, Jóska? Szerussz. Éppeg nezem, hogy esmenn církuszólnak a szekusdoszárokkal. Hogy ott a CséNéSzéÁSzét szét akarják szedni, értöttedé, s nem akarják hagyni, hogy dógozzanak rendesenn. Há ez a Vójkuleszku áll mögötte, mindeggyik tévé aszongya, kivéve az AntennaEggyet, mer az az övé.
Igen, Jóska, me védik magukot, s mentik magukot, értöttedé, me tuggyák, hogy vaj van a fejükönn, s nem akarnak napra menni. Jőnek a vállasztások, s a kampánba elészedik a doszárjukot s a nép leszavazza őköt. Ettől félnek. Ettől, hogy eddigelé el tutták tussólni a dógokot, de Dineszkujék elészedik a bésúgópappirokot, s akkó áldás s békesség nekik, me a nép nem bocsát meg, értöttedé, me eleget szenvedett az ilyenek mijánn annakidejinn. Csak én asztot nem értem, te Jóska, hogy odaki Magyarba, s mindenütt meg tutták csináni, hogy legalább a naggyát kiszűrjék, értöttedé, s nállunk tizennyóc kerek esztendő alatt nem tutták megcsináni. Me nem vót akarat, értöttedé. Me annakidejinn, amikó kilencvenhatba vagy hétbe ez a Csórbea is odakerűt vót miniszterelnöknek, hamar észrevette, értöttedé, hogy itt a vót szekusok irányittnak mindent az égvilágonn, s odébbb is állott. Úgy eltűnt, mind a szűrke szamár a ködbe. Hálló? Mi? Ott Sanyi bának, a blokkfelelősünknek a doszárja is ott kell legyen valahóll, értöttedé. Ha el nem égették asztot is, vagy el nem ásták Bérévojesten, értöttedé, vagy hól kapták asztot a sok pappírt. Me az övé vastag vóna, Jóska, s nem rólla írták vóna, hanem ő róllunk, az egéssz blokkróll. Asziszem, hogy ha a kezünkbe kerűlne az a doszár, há Kerekes, a fösső szomszéd, a fotelbőll nem állna fől, kérlekszépenn, amíg minden eggyes betűt el nem óvasna. S asztot is jól tudom, hogy annakidejinn ő jelengetett azétt, me hallgattuk a Szabadeurópát sunyiba, s itt örökkétig szemmel tartottak minket a milicijáróll s a sziguráncáróll, me nem fogtuk bé a pofánkot. S ez azokba a doszárokba ez mind le van írval, kérlekszépenn, me az írás megmarad. Na. S a sok mostani mocsok póllitikusnak s nagy újgazdag milijárdosnak is ott kell legyen a keze nyoma valahóll, amikó jelengette a szomszéggyát s a munkatársát. Csak senki nem mer szóllani, Jóska, me ilyenyek vagyunk, hogy még mindig féllünk, me belénkverték a féllelmet annakidejinn. Kerekes is a bodegába eggyfólytába lepcsel, de ha odakerűlne, ő is úgy béfogná, értöttedé, hogy patentfogóval se nyittanád ki. Hallgatunk, mind a disznyó a búzába, csak haggyanak élni minket, Jóska. S odafel ezek nem hallgatnak, kérlekszépenn, s nem is szégyenkeznek. Me én ha bésúgó lettem vóna, most nem tudnék a szeme közi nezni annak, amelyiket jelengettem, kérlekszépenn, hanem meghúznám magamot, mind a sündisznyó a borozdába. Vagy bocsánatot kérnék. Csak há nállunkfelé nem ez a divat járja, értöttedé, hanem az, hogy minél deszkurkörécebb s vikleánabb vagy, annál jobb. Me a popor aszongya, hogy nezmeg, te, mennyi pénze van s milyen okos, s hány embernek ad munkát. Nem asztot, hogy most is gazember s a régi rencerbe is gazember vót. Itt van a kutya elásva, Jóska, csak ez se tőllünk függ. Semmi se függ tőllünk, kérlekszépenn. Maraggyunk itt meg magunknak, s késsz. Mennyünk eggyet le a bodegába, s igyunk meg valamit...
– Hálló? Te vagyé? Na. Eccer az euró úgy menyen fől s lefelé, Jóska, mind a lift a blokkba. Mi? Én nem tudom, hogy ki intézi esztet az egésszet odafel vagy odaát Amerikába, kérlekszépenn, de hogy esztet kellett megérjük, hogy a pénz eggyik napróll a másikra nem ugyanannyit ér, én nem tudom megérteni.
Osztán béindúll az inflácijó esmenn s osztánn foghassuk a fejünköt, hogy asztot a kicsitt, amit az ember eddigelé essze tudott kaparni, há asztot is elveszitti. Na. Há mommeg, te Jóska, micsinájjon az ember? Odabé a mesternek is hijába mondod, me ha indekszállni talájják is a fizetést, kérlekszépenn, úgyis annyit ér eggyik napróll a másikra, mind a hót lovonn a patkó. Na. Hálló? Mi..? Há nem világvége, Jóska, eggyátalánnyába nem az, értötedé, ahogy mondod, de esztet se lehet megszokni, kérlekszépenn, hogy valaki odafel úgy gondójja, s akkó megnyom eggy gombot s minden megváltozik. Na. S éppenséggel régebb, a mút rencerbe is esztet csinálták. Asse vót jó, de esse jó, értöttedé. Nekem osztán most nem mind jőjjenek azzal, értöttedé, hogy mindenkinek munkahellye vót s rend vót a Csáu-világba, értöttedé, me aki abba a világba jól tutta érezni magát, az vagy bésúgó vót, kérleszépenn, vagy fejes. Csak nem győzöm útonn-útféllen mondani, kérlekszépenn, hogy most is azok élnek jól, Jóska. Úgyhogy én esztet itt béfejesztem. Kerekesnek is, a fösső szomszédnak is minnyá-minnyá mondom, hogy esztet hijába osszuk, szorozzuk, szomszéd, me annyival maradunk, nem éri meg az idegesség. Ott né, annakidejinn, ha elmentünk vóna, kiszöktünk vóna Magyarba vagy még tovább, akkó most másképpen beszélgetnénk, Jóska, de vagy nem mertünk, értöttedé, vagy nem akartunk. Akkó most nem a büdöss pincébőll hoznók föl a cikakábosztát a sűltpityóka mellé, értöttedé, s az alimentárába nem cigánkodnánk a viszszajáró aprópénzétt s miegyébétt. Hálló? Valamelyiknap is bémenyek az aprózárba, értöttedé, s a fehérnép nem tudott visszaadni eggy pasasnak, kérlekszépenn. Olyan církuszt lecsapott az iparos valami huszonnyóc banijétt, kérlekszépenn, hogy aszontam, né, jóember, itt van ötven bani, csak mennyen ki innétrőll, me ahajt én minnyá úgy megeresztem, hogy a taknyán csúszik ki az aprózárból. Há szegén fehérnép má szinte sírt, te Jóska, s hijába monta, hogy ad eggy tojást vagy eggy szál múrkot, kérlekszépenn, csak ne mind órdiccson itt a pénzijétt, de nem vót kivel beszélni. Hálló? Jólöltözött úriember vót, Jóska, nem valami sóher. Aszonta, én ne szójjak belé, me nem az én dógom. Én osztán visszaszóllottam, hogy akkor én ejiszenn a magam dógává teszem, értijé, s azzal a hangomot s a kezemet fölemeltem, értöttedé, de úgy, hogy alig kapta meg a kanyart kifelé. Nem szégyelli magát az ilyen ember, te Jóska. S mind ilyenekkel vagyunk teli, értöttedé. Pénz ide vagy pénz oda. Hogy akarok venni egy félkiló árdéjjt s kell hallgassam az ilyeneket. Úgyhogy én hamar rendet csináltam az aprózárba, kérlekszépenn. Na. Eggyet lejösszé a bodegába...?
Nálam is Monyó Eli viszi a pálmát:))))) Linket terjeszd csak, haggy művelőggyön mindenki! Hanem a cédét hol szerezted, nem csak Erdélyben kapható? Vagy vhonnan le lehet tőteni?
Ez valami Isteni! Nekem megvan az egész lemez, elejétől a végéig. De ez a Monyó Eli a kedvencem. Bévizeltem már egy párszor a röhögéstől. Nagyon jó, hogy megtaláltad!
Ugye megengeded, hogy egy másik topiba is bétegyem a linket?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi a helyzet? Itt né, nézem a tévét. Böszészku immá Méléskánuval is esszerúkta a pórt, értöttedé, ő se teccik neki, se Nóriká Nikoláj. Odakerűllünk, Jóska, hogy minynyá a kórmánba is csak olyan ember kerűlhet, kérlekszépenn, aki neki teccik.
Ő is olyan, mind Dzsidzsi, hogy az esszeállittásba is belészóll a Sztyáuánáll. Immá jól bévásáróltak, me vett vagy öt négert Déllamerikábóll, hallám micsinának tavasszal. Nem tuggyák lenyelni ezek odale Bukorezstbe, hogy a CséFéRé bévásárólt, s elhúzott mellettük. Most ők is a pénszt elévették, kérlekszépenn, s kapaszkodnak. Hálló? Eccer a kézilabdába jól esszeromlottak a magyarok, Izland leseperte őköt, értötedé, még a véginn az olimpijára se jutnak ki. Csak idegeskedünk mijánnuk. Kerekes is, a fösső szomszéd ki van ábrándúlval a magyar kézilabdából, me asztot má mekszokta, hogy a fotbalba ahajt húsz esztendejinél több, hogy semmi nem jő essze, de mosmá a kézilabdába is annyit érünk, mind Bécsbe a niksz. Mi? Esmenn vesződik Sanyi bával, a blokkfelelőssel, hijába mondok neki, értöttedé, hogy ne mind piszkájja hitván öreget, haggyon békit, hogy amennyi hátravan az öregnek, há éjje le nyúgottan. Mi? Idehalgass, Jóska..! Hijába vesződik az ember ilyesminn, me a véginn Kerekesnek fut fől jobban a cukra, értöttedé, s eggy szép naponn ahajt ő üti fődhöz magát, nem az öreg. S osztán vihetem a koszorút az öreggel kifelé a temetőbe... Úgyhogy ne beszéjjünk erről, Jóska, értöttedé, me nem érdemes. Ennek a mocsok télnek is má nem lessz vége, kérlekszépenn, elegem van belőlle. Az ember csak űll othonnyába, értöttedé, me kimozdúlni nincs kedve, me vagy hideg van, vagy jég s ezen a sok jeges járdánn még esszetöri magát. Na. Úgyhogy le a bodegába s föl a blokkba. Mútkórjába is lementem az aprózárba, értöttedé, hogy vegyek eggy kicsi hagymát, de há olyan hitván vót s olyan csípős, hogy montam a feleségemnek, Manyinak, hogy én tavasztóll fogok neki veteménezni, velem ezek mindent nem etetnek meg. Na. Idehallgass, Jóska: az időmbőll jól kitelik, eggy-két ár fődet az ember csak kap valahól a kőrnyékenn, ahova délután kifut kocsivall, s minnyá más a helyzet, kérlekszépenn. Úgy néz ki eggy-eggy zőccség a bótba vagy az aprózárba, minha disznyóknak árúlnák, nem embernek. Mekkenik, kifényesittik s te hazaviszed, s két nap múlval a hüttőbe is megráncosodik, annyit ér, mind a lepkefing. Nem friss, Jóska, akárhogyis tesszük-vesszük. Csak ha az ember belégondól, há ezzel is csak mekkeseritti az életit, értöttedé, pedig elég elé van ezenkívül is. Mi? Hálló? Ki kéne fizessem az adót is a Néptanácsnáll, me hanem nagy lessz a kamattya. Az euró is úgy menyen főfelé, értöttedé, a sok nagyokos mijánn, hogy csak győzzed utólérni. Úgyhogy én aszondom, értöttedé, hogy inkább kicsitt együnk, de legalább jót, kérlekszépenn. S legalább jövünk-menyünk, me osztán időnk elég lessz fekünni odale. Na. Teszem le, s ejiszenn lemenyek eggyet a bodegába. Bokór a fődszintrőll ígért valami kézbőll vett, használt móbíltelefont, hallám nezzem meg, mennyit ér meg neki, ércsek szót vélle. Meg van szorúlval, mind a recsenyédi kutya s ilyenkó mindenit elaggya...
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Mi a helyzet? Itt né, nézem a tévét. Böszészku immá Méléskánuval is esszerúkta a pórt, értöttedé, ő se teccik neki, se Nóriká Nikoláj. Odakerűllünk, Jóska, hogy minynyá a kórmánba is csak olyan ember kerűlhet, kérlekszépenn, aki neki teccik.
Ő is olyan, mind Dzsidzsi, hogy az esszeállittásba is belészóll a Sztyáuánáll. Immá jól bévásáróltak, me vett vagy öt négert Déllamerikábóll, hallám micsinának tavasszal. Nem tuggyák lenyelni ezek odale Bukorezstbe, hogy a CséFéRé bévásárólt, s elhúzott mellettük. Most ők is a pénszt elévették, kérlekszépenn, s kapaszkodnak. Hálló? Eccer a kézilabdába jól esszeromlottak a magyarok, Izland leseperte őköt, értötedé, még a véginn az olimpijára se jutnak ki. Csak idegeskedünk mijánnuk. Kerekes is, a fösső szomszéd ki van ábrándúlval a magyar kézilabdából, me asztot má mekszokta, hogy a fotbalba ahajt húsz esztendejinél több, hogy semmi nem jő essze, de mosmá a kézilabdába is annyit érünk, mind Bécsbe a niksz. Mi? Esmenn vesződik Sanyi bával, a blokkfelelőssel, hijába mondok neki, értöttedé, hogy ne mind piszkájja hitván öreget, haggyon békit, hogy amennyi hátravan az öregnek, há éjje le nyúgottan. Mi? Idehalgass, Jóska..! Hijába vesződik az ember ilyesminn, me a véginn Kerekesnek fut fől jobban a cukra, értöttedé, s eggy szép naponn ahajt ő üti fődhöz magát, nem az öreg. S osztán vihetem a koszorút az öreggel kifelé a temetőbe... Úgyhogy ne beszéjjünk erről, Jóska, értöttedé, me nem érdemes. Ennek a mocsok télnek is má nem lessz vége, kérlekszépenn, elegem van belőlle. Az ember csak űll othonnyába, értöttedé, me kimozdúlni nincs kedve, me vagy hideg van, vagy jég s ezen a sok jeges járdánn még esszetöri magát. Na. Úgyhogy le a bodegába s föl a blokkba. Mútkórjába is lementem az aprózárba, értöttedé, hogy vegyek eggy kicsi hagymát, de há olyan hitván vót s olyan csípős, hogy montam a feleségemnek, Manyinak, hogy én tavasztóll fogok neki veteménezni, velem ezek mindent nem etetnek meg. Na. Idehallgass, Jóska: az időmbőll jól kitelik, eggy-két ár fődet az ember csak kap valahól a kőrnyékenn, ahova délután kifut kocsivall, s minnyá más a helyzet, kérlekszépenn. Úgy néz ki eggy-eggy zőccség a bótba vagy az aprózárba, minha disznyóknak árúlnák, nem embernek. Mekkenik, kifényesittik s te hazaviszed, s két nap múlval a hüttőbe is megráncosodik, annyit ér, mind a lepkefing. Nem friss, Jóska, akárhogyis tesszük-vesszük. Csak ha az ember belégondól, há ezzel is csak mekkeseritti az életit, értöttedé, pedig elég elé van ezenkívül is. Mi? Hálló? Ki kéne fizessem az adót is a Néptanácsnáll, me hanem nagy lessz a kamattya. Az euró is úgy menyen főfelé, értöttedé, a sok nagyokos mijánn, hogy csak győzzed utólérni. Úgyhogy én aszondom, értöttedé, hogy inkább kicsitt együnk, de legalább jót, kérlekszépenn. S legalább jövünk-menyünk, me osztán időnk elég lessz fekünni odale. Na. Teszem le, s ejiszenn lemenyek eggyet a bodegába. Bokór a fődszintrőll ígért valami kézbőll vett, használt móbíltelefont, hallám nezzem meg, mennyit ér meg neki, ércsek szót vélle. Meg van szorúlval, mind a recsenyédi kutya s ilyenkó mindenit elaggya...
– Hálló? Szerussz, Jóska. Na. Mi a helyzet? Nesztem itt a teniszt, az Ausztrália Ópent. Kínlódgatnak, teszik-veszik. Kezdődik a kézilabda s osztán az Afrikakupa, asztot lehet nezni, értöttedé, me jó meccsek vannak. S máskülömbe? Hideg van, Jóska, s nem szeretem. Nem szeretem, me a járda jeges, értöttedé, fől van fagyval, s minnyá-minnyá megsikúl. Sanyi bá, a blokkfelelős verte oda magát a jégenn valamelyik naponn, akkorát esett, mind eggy nagykabát. Hijába mond az ember neki, hogy a síránkozás helyett jó vóna, ha főtőrné, értijé, me az idejibőll jól kitelne. Csak a zsimbelés s a puffogás neki is könnyebb, minha megfogná a lapát nyelit, kérlekszépenn, s megcsinálná. Mindennel így vagyunk, Jóska. Valamelyiknap is nezem a Didzsitálonn a bételefonállós adást, értöttedé, s mindenkibőll folyik a panasz. Hogy így a fórgalom, s úgy a fórgalom. S osztán az eggyik pasas jól megmonta ott a magájét, értöttedé, s igaza vót abba, hogy az eggy dolog, hogy a fórgalmat esszebolondittották, de attól még rendesen vezetni lehetne, kérlekszépenn. Hogy ahajt figyejjünk oda eggyik a másikra, Jóska, me itt az a baj, hogy mindenki asztot gondójja ebbe a nagy demokrácijóba, hogy neki mindent szabad s mindent lehet. Bódog-bódogtalan. Éppeg eggy szikrát kellene egymásra figyejjünk, kérlekszépenn, de há mindenki állandó jelleggel akkora sijeccségbe van, uram, minha valamelyik internácijonál vonatot késné le. S a póllitikába is így van, me ott is mindenki csak a maga bajával tőrődik, értöttedé, s akik megvállasztották, azok má nem érdeklik. Én eleget mondom esztet, Jóska, útonn-útféllen, de há más annyiba se veszi, mind a macska a vasárnapot. Kerekes is, a fösső szomszéd is olyan, értöttedé, hogy mindent elvár mindenkitőll, de ő semmit se ad. Há jómútkór mekkérem, hogy jőjjön le segíni eggy kicsitt a pincébe, me átal kell rendezzem a bidonokot, értöttedé, csinájjak eggy kicsi rendet s aszongya, fáratt, ő nem jő le. Bezzeg, ha émmontam vóna neki esztet, értöttedé, eggy kerek esztendejig hallanám, hogy én neki nem segittettem. Ilyenek vagyunk, Jóska. Sajnos. De ha asztot montam vóna, hogy eggyet mennyünk le a bodegába s ahajt eggy pohár pállinkát kapjunk bé, fogadni mernék, hogy futval jött vóna... Úgyhogy rólla is ennyit, Jóska. Az ember inkább jobban csinájja, ha csendbe marad, s béfogja a szájját, me csak a levit issza meg. Émmá nem tudom, hogy hova alakúll ez a világ, de hogy nem jófelé menyen az eccer héccencség. Hálló? Tennap is asztot találtam mondani odale a bodegába valami ismeretlen pasasnak, hogy ejiszenn fogja bé, s ne órdiccson a púlt mellett, me mások is vannak, kérlekszépenn, má szinte nekemszökött. Hogy neki ne parancsógassak. Mondom én nem parancsólgatok, hanem minnyá úgy megeresztlek, hogy az ajtót kifelé nem kapod meg. Még jó, hogy Kerekes nem vót ott, me akkor őtöt kellett vóna lefogjam, hogy belé ne mennyen. Osztán meghúszta magát, mind a nyúl a ketrecbe, me a hangomot én is úgy fől tudom emelni, ha főlpiszkálnak, értöttedé, hogy... Na, teszem le, Jóska, me csak menyen a telefon. Ejiszenn mosmá ideje vóna vegyek eggy móbiltelefont, me több hasznát venném. Csak há olyan drága ma minden, hogy az ember ezerszer mekkell gondójja, hogy mire kőccsön...