Az orvoslás rövid története (Salométól). "Fáj a fülem." I. e. 2000-ben: Rágd el ezt a gyökeret! I. u. 1000-ben: Ez a gyökér pogány. Mondj el egy imát! 1850-ben: Az imádság babona. Vedd be ezt a gyógyszert! ...1940-ben: Ez a gyógyszer csigaolaj. Nyeld le inkább ezt a pirulát! 1985-ben: Ez a pirula hatástalan. Adok antibiotikumot. 2000-ben: Ez az antibiotikum mesterséges. Rágd el ezt a gyökeret."
No, két Rubophen és pezsgő C-vitaminos Bayer aszpirin, és máris nem szédül az ember:))
Ma ólmos fáradtságra ébredtem, itthon maradtam, aztán 38, aztán 39, aztán csak hevertem az ágyon. Félek, hogy tüdőgyulladás lesz, ugyanis a tüdőm egyszerűen fáj.
Ugyanitt az oldal alján: Dan Ariely a hibás erkölcsi normákról (magyar felirattal)
Nem nehéz rájönni, hogy ki vagyok. A "vadszőlő" az fájt :-)
(Szeretném hangsúlyozni, hogy a spamolgatásaim és egyéb erőfeszítéseim semmi önös érdeket nem szolgálnak: nem vagyok pártagitátor, haszonleső internetes szektás, és még exhibicionista sem, mert lusta vagyok írni. Csak egy ügyefogyott, a dolgokat végleg teljesen feladni nem képes, jóra törekvő bohóc vagyok.)
Azért teszi ezt, mert mondták magának, hogy ezt írja. Mert egy ilyen krapek véleménye, aki a nagy bummmal foglalkozik és a matematika a kis újában van ez nyomós kijelentés, maga felhasználta a pozícióját, hogy kiszolgáljon hatalmi érdekeket.
Senki sem mondta, hogy ezt írjam. Semmiféle hatalmi pozícióm nincs (hál' istennek), és a matematika - sajnos - nincs a kisujjamban.
Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a "Vízöntő, a változás kora" című kerekasztal beszélgetésre.
Meghívott beszélgető partnereink: Kowalsky - zenész, festő, író Dr. Mokry Tamás - Napfényes Élet Alapítvány Paksi Zoltán - Asztrozófus Horváth György - Aquarius Alapítvány Nagy Gábor - Lectorium Rosicrucianum
A kerekasztal beszélgetés témái:
Mit jelent a Vízöntő kor?
Mi az, ami a jelenben inspirál, cselekvésre ösztönöz, mi az, ami igazán lelkesítő?
Milyen az az életérzés, élethez való hozzáállás, amit a jelen követel tőlünk, mi az az életvitel, amivel működik az élet?
Hogyan lehet ezt megvalósítani? Mik a tapasztalatok?
Időpont: Február 25 17.00 - 20.00 Budapest MOM Parkban Pénteken 17.00 órától
A helyek korlátozottsága miatt kérjük, jelentkezzen az alábbi elérhetőségeken:
ha tudnám, sem akarnám akadémikus igényességgel megválaszolni amit kérdezel, mert attól félnék, hogy már nem Hamvasról beszélgetnénk.
Kedves Kopancsi,
semmi probléma.
Ezek költői kérdések voltak, mert Hamvassal én mélyen egyetértek, legalábbis a kérdés egy vetületében mindenképpen. Talán a többiben is (pl. gazdaság, hatalom).
Nem is kérdeztem, hanem állítottam, Hamvast alátámasztandó.
Ez egy összeszokott Hamvas-topic, a kontextus természetszerűleg itt érvényes. Ráadásul nekem Hamvas attól is Hamvas, hogy ha túlságosan magyarázgatom, kisiklik a kezem közül. Így azután, ha tudnám, sem akarnám akadémikus igényességgel megválaszolni amit kérdezel, mert attól félnék, hogy már nem Hamvasról beszélgetnénk. Talán a "szakmáról". Ráadásul ez a topic számunkra a Hamvas-befogadásunkról is szól, nem a gondolataink szofisztikus kiheréléséről, és ez a felszínesnek tetsző befogadás, hébe-hóba majdnem metafizika. (Bár ha az utóbbi szót meghallom, hajlamos vagyok jómagam is átfutni a túloldalra.) De az biztos, hogy számomra Hamvas az újabb kérdésfeltevések sorozata is - tán ez az utóbbi magyarázat belefér a Te szakmád kereteibe is.
"mint újabban többen kifejtették — a polgárság és a szocializmus között lényeges különbség nincs. Mind a kettõ a plebejus életrenden nyugszik, és a szocializmus tulajdonképpen kései polgári jelenség."
Kulturálisan feltétlenül: vajon meg lehetne-e állapítani az Állami áruházról, hogy 1938-as, vagy 1952-es - ha a társadalmi jelenségeket figyelmen kívül hagyjuk, és csak stiláris-esztétikai elemzést végzünk?
Vajon a hatvanas évektől a magyar kabaré Kellérrel, Salamonnal, Komlóssal, Hofival, Sassal és Verebessel nem jellegzetes kispolgári "képződmény"? (de ronda szó:)
És a sanzonok, örökzöldek, Szenes, Seress Rezső és a Táncdalfesztiválok tükrözik a szocialista embereszményt?
"A zenei hazugság tényét még nem tudatosították, pedig amióta a politikai indulók és dalok és kantáták és terroristák dicsõítésére írt szimfóniák a világ minden táján felhangzanak, idõszerû lett volna. Az elhasznált, többnyire divatból kiment slágerekbõl összelopkodott, kizárólag polgári eredetû dallamoknak és harmóniáknak kötelességük lenne, hogy az embert optimizmusra hangolják, mert a terror nem elégszik meg azzal, hogy narkotizáljon, tényleges idiotizmust követel. Édeskés akkordok mögött fenyegetés, cukor és kivégzéshangulat, ami a megkövetelt és a tényleges helyzet között levõ különbséget jelzi, vidáman és friss ütemben masírozni a koncentrációs tábor barakkjai között, és örömrepesve lengetni a zászlót az akasztófa felé. E feladathoz képest az ilyen mû kelléktára elég szegényes, színvonala alig emelkedik az átlag bécsi operett zajos fináléja fölé, inkább alatta marad. De a vásár és a verkli rosszhiszemû, fortissimo, nehogy a megkínzottak nyögését hallani lehessen. A zenetörténetben ez teljesen új lépés. A nyelvben a hazudozás igen régen tart, és az ember a különbséget az igaz és a hamis között már megtanulta lehallgatni. A zene gyermeki természetét eddig tiszteletben tartották. Egyelõre a zenét nem tudjuk nem spontán megnyilatkozásnak tartani, és még nem tanultunk meg az egzisztenciálisan fals zene ellen védekezni. Nagy átlagban csak azt tudjuk, mi a jó és a rossz zene, de ennek sincs megfogalmazható kritériuma. Igaz és hamis zenérõl eddig még nem esett szó. A hamis zene nem az absztrakt zene; ez csupán a kor ellen való tiltakozás egyik szélsõ alakja (mint az absztrakt festészet), amely undorodik itt bármihez is nyúlni, és azt hiszi, csak az maradt tiszta, ami fiktív. A zenei hazugság a zene szakrális ügyefogyottságát és az artikulált logoszban való gyermeteg voltát használja fel arra, hogy az embert lépre csalja, és olyan vallomásra és megnyilatkozásra, sõt aktivitásra bírja, amely a humánus egzisztencia igazságának eltörlését jelenti. Bizonyos, hogy a zenei hazugság minden hazugságnak legelvetemültebb alakja, mert az embert legvédtelenebb oldalán demoralizálja.
A zene igazsága, éppen, mert a zene minden mûvészetnél naívabb, és mert a humánum gyökereihez a legközelebb fekszik, a legérzékenyebb. A zenei hazugság az emberi logosz pirkadását akadályozza, a káoszból való kilépés lehetõségétõl foszt meg.
A giccs és a zenei hazugság között levõ határvonal a legtöbb esetben elmosódik. Úgy látszik azért, mert — mint újabban többen kifejtették — a polgárság és a szocializmus között lényeges különbség nincs. Mind a kettõ a plebejus életrenden nyugszik, és a szocializmus tulajdonképpen kései polgári jelenség. E polgárság alapja egy humánus kulturális ideológia, amely az erõszakot, a profitot és a hazugságot takarja."
Azzal az emberrel, aki rosszindulatú és még humorérzéke sincs, nem lehet mit kezdeni.
Épp ellenkezőleg ítélsz meg, mint ami az igazság.
Én mindenesetre megírtam azt, amit az etikai normáim meghatároztak. Természetesen nem sértettél meg.
Nem látom át, hogy ha humorérzékem nincs is, miért vagyok rosszindulatú? Betegként kezeltelek, de hát nyilván mások is így tesznek. Ha az ember azt mondja, hogy üldözik, lehallgatják, kísérleteznek rajta, akkor bizony ennek ki van téve.
Ha hiszel is benne, látszólagos abszurditását Te is beláthatod!
Közben ez valami szanatóriumi topik lett....? :-) Szedálják magukat, Hölgyeim, Uraim. Nem érdemes ilyen hadrakeltnek lenni... fehér verebét lelküknek szabadítsák ki indulataik börtönéből.
nem hiszem, hogy célravezető lenne részeletesen válaszolnom.
Ön indulatos, bántó velem. Először "porbafingónak" nevezett, aztán feltételezte, hogy homoszexuális vagyok (ha jól értettem a szőrös mellkasra való utalást), végül azt, hogy szkizofréniában szenvedek. Indulata (amely frusztrációval erősen társul) először a világra irányult, és csak némi gondolkodás után rám.
Vegye észre, hogy fantáziál: tévénézésemből például azt vezette le, hogy a Barátok köztet nézem. Klinikai pszichológiai ismereteimből azt, hogy én is elmebeteg vagyok. Általában, néhány hozzászólásomból egész személyiségemet ítélte meg.
Ez ebben a formakörben (paranoid eszmék) jellegzetes tünet a téves következtetés, és előfordul az indulatosság, bár utóbbi nem általános. Indulat a világ ellen - ez Önnél nyilvánvaló - és végül a személyemmel szemben.
Vegye észre, hogy engem, aki segíteni akartam, szintén diszkreditálni akar, kimutatni, hogy én is a "hierarchia alján" vagyok, mint Ön.
A stílusom és a tartalma a hozzászólásoknak azért volt olyan, amilyen, mert így láttam jónak; ami ebből Önre tartozik az az, hogy el akartam nyerni az Ön bizalmát, de nem "becsapásból", hanem őszintén, hogy hallgasson rám.
Az intelligenciája megtartottabb, mint gondoltam. Sajnos azonban ez eltökéltséggel jár: nem hajlandó orvoshoz menni, mert "tényleg üldözik".
Kérem, fontolja meg!
Világos, hogy a munkanélkülisége, képzettségének hiánya (hogy nem "értelmiségi"), társadalmi hierarchiában betöltött helye az Ön számára rendkívül fontos (Ön szerint mélyen van), és további pszichológiai, majd terápiás vizsgálat tárgya kell, hogy legyen. Javaslom, hogy ne Ön "agyaljon", hanem legalább pszichológust (tehát nem orvost) keressen fel, hogy mit tud segíteni.
Ez tényleg nem jár semmivel, és nem jelenti azt, hogy beteg - csak segítséget kér nehéz élethelyzetben.
